Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

Radnóti Miklós születésének 10. évfordulóján szombat délelőtt koszorút helyeztek el a Mező Imre úti temetőben. Az MSZMP KB nevében Kornidesz Mihály helyezte el a koszorút. Képünkön: Tóth Drzső kulturális miniszterhelyettes és Bíró Zoltán a Kul­turális Minisztérium főosztályvezetője koszorúzta meg a költő sírját. Sztanko Todorov életrajza Sztanko Todorov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Bolgár Népköztársaság Miniszterta­nácsa elnöke 1920. december 10-én, Klenovik községben, Pernik megyében született, édesapja bányász volt. 1936-ban lett a munkás Ifjúsági szövetség, 1943-tól a Bolgár Kommunista Párt tagja. 1943-ban megszökött a hadseregből és illegalitásba ment. Az ifjúsági szövetség Szófia megyei bizottságának és Szófia megye harci cso­portjainak parancsnokságá­ban tevékenykedett. 1944. februárjában a rendőrséggel vívott tűzharcban megsebe­sült, letartóztatták, a bör­tönből azonban sikerült meg­szöknie. Aktívan bekapcsoló­dott az 1944. szeptemberi né­pi antifasiszta felkelés elő­készítésébe és végrehajtásá­ba. 1944. szeptember 9. után fe­lelős ifjúsági, párt- és álla­mi funkciókat töltött be: a dimitrovi népi ifjúsági szö­vetség központi bizottságának tagja, a Bolgár Kommunista Párt Szófia megyei Bizottsá­gának titkára, a BurgasZ me­gyei pártbizottság első titká­ra, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának osztályvezetője volt, 1952-től 1957-ig földművelésügyi mi­niszter. A Bolgár Kommunista Párt 1954-ben tartott VI. kong­resszusán a Központi Bizott­ság tagjává, a Központi Bi­zottság 1957. júliusi plénu­mán pedig a Központi Bizott­ság titkárává választották. A Központi Bizottság 1959. szeptemberi plénumán a Po­litikai Bizottság póttagja lett. Ugyanebben az évben a Mi­nisztertanács elnökhelyettesé­vé nevezték ki. 1959-től 1962. szeptemberéig az állami tervbizottság elnöke, és a Bolgár Népköztársaság állan­dó képviselője a KGST-ben. A Központi Bizottság 1961. novemberi plénumán bevá­lasztotta a Politikai Bizott­ságba, melynek azóta válto­zatlanul tagja. A BKP 1966- ban tartott IX. kongresszusá­tól ismét a Központi Bizott­ság titkáraként tevékenyke­dett. 1971. júliusa óta a Mi­nisztertanács elnöke. Nemzet- gyűlési képviselő. Sztanko Todorovot két al­kalommal tüntették ki a Georgi Dimitrov Érdemrend­del. Irán A fokozódó tiltakozás el­lenére Teheránban és Irán más városaiban pénteken is folytatódtak a terrorakciók — jelentették nyugati hírügy­nökségek, amelyek — mint a beszámolókból kitűnik — ma­guk is sokszor csak bizonyta­lanul tapogatóznak az iráni forradalom „sötétségében”. Továbbra is számos a kérdő­jel az ország jövőjével kap­csolatosan, továbbra sem tisz­tázottak például a vallási és a politikai vezetők közötti erőviszonyok. S hogyan illeszkednek a képbe a legutóbbi merényle­tek, amelyeknek a forradalom utáni első vezérkari főnök, majd Khomeini egyik legkö­zelebbi munkatársa esett ál­dozatául 7 A hírek szerint egy szélsőséges jobboldali szer­vezet volt mindkét esetben a végrehajtó, de a felbujtó ket­tős célt követett: fokozni a- bizonytalanságot, a zűrzavart, a konfrontációt az országban, s nem utolsósorban szítani a kommunistaellenességet, a monarchiát megdöntő iszlám köztársaságban. Ilyen körülmények között még nagyobb súllyal esik lat­ba az újjászerveződő hadsereg jövőbeni pártállása és szerepe. S ez az egyik leg­nagyobb kérdőjel. Győzelem és béke HARMINCNÉGY ÉVE, hogy ez a két szó összeforrt. Békét hozott Európának a fa­siszta Németország feletti győzelem, 1945. májusának el­ső napjaiban kontinensünkön mindenütt elhallgattak a fegy­verek. Felszabadult a náciz­mus alól maga a német nép, joggal ünnepli hát a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti napjaként május 8- át. Az európai béke évtizedeit hozta meg az a május. Sok­szor elmondják azóta is: so­ha nem volt még ilyen hosz- szú háborúmentes időszaka földrészünknek. Igaz, ugyan­ezt nem mondhatjuk el a vi­lág más tájairól. Napjaink történészei sze­rint már a kétszázat is túlha­ladja azoknak a fegyveres konfliktusoknak, háborúknak a száma, amelyek 1945 óta pusztítottak földünkön, s milliókra rúg az emberi áldo­zatok száma, akiknek fegyver oltotta ki életét. Igaz, világ­háború nem volt, de a vesz­teségek világméreteket öltöt­tek, s nem használhatjuk csupán a múlt időt: ezekben a napokban nincs valódi bé­ke bolygónkon. Emlékezzünk csupán az utóbbi hónapokra: Vietnam ellen fordult a kam­bodzsai Pol Pot-rezsim, amely a fasisztákat felülmú­ló irtóhadjáratot folytatott saját népe ellen is; kínai agresszió Vietnam ellen; ösz- szecsapások Afrikában, Ugan­da és Tanzánia között; a dél­afrikai és rhodesiai fajüldöző rendszerek támadásai a füg­getlen afrikai országok és a menekültek ellen. De hábo­rúval terhes a Közel-Kelet térsége is, az egyiptomi-Mzra- eli különalku nem hozott va­lódi békét. Egyszóval aligha lehetne 1979. tavaszán bé­késnek nevezni a földet. A második világháborúban aratott győzelem azonban mégiscsak egy új történelmi korszak kezdete. Igaz, a há­borúkat nem törölte el, de jelezte: az emberiség képes arra, hogy megsemmisítse a pusztítás legfékevesztettebb erőit. A második világhábo­rús győzelmet egy széles anti­fasiszta koalíció vívta ki, a harc oroszlánrészét azonban a szovjet nép vállalta: a hitle- rizmusra a végső csapást a Vörös Hadsereg mérte. A há­borúból a Szovjetunió nem meggyengülve került ki, s létrejött az új típusú népi ál­lamok, a szocialista országok közössége is. A győzelem ereje hozzájárult ahhoz, hogy a fejlett tőkésországok mun­kásosztálya újabb jogokat vívjon ki, s bizonyos, hogy 1945. májusa nélkül nem sza­badultak volna fel a gyarma­tok népei sem. MINDEZT TUDNUNK kell, erre emlékezni kell! Első­sorban azért, mert az ered­mények ellenére sem mond­ható el, hogy a nagy győze­lem meghozta a békét. Kon­tinensünket ugyan elkerülte a l\áb°rú, s nem került sor pusztító nukleáris világégés­re sem, azt azonban nem állíthatjuk nyugodt szívvel, hogy a veszély egyszer s mindenkorra megszűnt. A vi­lágot továbbra is fenyegeti az imperializmus hadigépezete, a Nyugat által erőltetett fegyverkezési verseny. Ismeretes, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok évek óta tárgyalásokat foly­tat a hadászati atomfegyve­rek korlátozásáról, a két kor­mány megállapodásának megvalósulását azonban ko­molyan veszélyeztethetik a kommunistaellenesség, a há­ború erői az USA-ban. Nem hozott eredményt a több, 'A NÓGRÁD -1979. május 6., vasárnap A hét 3 kérdése Európa nyugati felén soka­sodnak a terrorcselekmények: Párizsban plasztikbombák rob­bannak, Észak-Olaszországban az IRA merényletei egymást érik, Olaszországban a Vörös Brigádok véres terrorcselek­ményei nyugtalanítják a köz­véleményt. Ez utóbbiak poli­tikai jelentősége és hatása an­nál is nagyobb, mivel köze­lednek a törvényhozási vá­lasztások. Milyen befolyással lehet az olasz választókra az új terrorhullám? Európából messze kanyarod­va: a Távol-Keleten Waldhe­im ENSZ-főtitkár hosszú kör­útja figyelmet érdemel. A hé­ten Hanoiból Pekingbe repült. Tudhat-e az ENSZ-főtitkár közvetíteni Vietnam és Kína között? Az ENSZ aktív szerepet vál­lal Afrika déli részén is, részt kíván venni Rhodesia és Namíbia sorsának formálásá­ban. Afrika déli végeinek fe­hér fajüldöző kormányai haj­landók-e engedni az ENSZ- nek? Milyen befolyással lehet az olasz választókra az új terrorhullám? gádok” viselt dolgai csak a kereszténydemokráciának ked­veznek: a kispolgár megret­ten a terror láttán és a rend meg a törvény uralmát hir­dető, ígérő kereszténydemok­rata párt zászlaja alá siet. Már csak azért is, mert a democ- razia cristiana az áldozat, a mártír szerepében tűnhet fel: mostanában szinte minden géppisztolysorozat vagy időzí­tett bomba kereszténydemok­rata politikusok, párttagok életét követeli. A rendőrség ne tudna a támadók nyomára jutni? So­kan kétlik, hogy valóban ilyen tehetetlenek lennének a rend­őrök, csendőrök a terrorizmus leküzdésére életre hívott kü­lönleges alakulatok... A „Cui Prodest?” a „Kinek használ” ősi nyomozási elvét kell segítségül hívni a terror­hullám irányítói, megszervezői utáni kutatásban. Június 3-án és 4-én szavaznak az olasz választópolgárok. Utána min­den bizonnyal kiderül, hogy a kereszténydemoki ata párt szavazat- és mandátumnyere­ségre tehetett szert a „Vörös Brigádok” terrorjának hatásá­ra. S valószínű, hogy a vá­lasztások lezajlása után a ter­rorcselekmények is megritkul­nak. utazva, Dél-Koreában sikerült- e másfajta közvetítői tevé­kenységet kifejtenie a koreai újraegyesülés érdekében, arról sem tudni. Waldheim esz­mecseréiről kiadott közlemé­nyek itt is szűszavúak voltaic. Kudarcról kellene beszélni? Korántsem. Vissza kell gon­dolni azokra az időkre — tíz év sem telt el azóta — ami­kor sem Vietnam, sem Kína nem volt még az ENSZ tagja, s a világszervezetnek semmi­lyen beleszólási joga sem le­hetett az ázsiai térség e ha­talmas területeinek életébe. — de arra is visszaemlékezhe­tünk, hogy valaha a koreai háborút épp az ENSZ zászla­jával visszaélve vívták meg az imperialista hatalmak... Afrika déli végeinek fe­hér fajüldöző kormányai hajlandók-e engedni az ENSZ-nek? A „B” és az „R” betű, meg a csillag újra meg újra fel­van mázolva egy-egy olaszor­szági terrorcselekmény színhe­lyén a falakra, vagy a köve­zetre. A „Vörös Brigádok” szándékosan, tudatosan, kihí­vóan hagyják ott a névjegyü­ket. .. Túlságosan gyanús, ahogy sietnek személyazonosságukat igazolni, ahogyan egy-egy gyilkosságért, bombamerény­letért egyhamar „vállalják a felelősséget”. Mint ahogyan az is gyanús, hogy minden alka­lommal sikerül kereket olda­niuk a tetteseknek. Lehetnek akár tucatnyian is, mint aho­gyan annyian vettek részt a római kereszténydemokrata pártszékház elleni támadásban, utána egérutat vesznek. „Köd előttünk, köd utánunk”. Idestova jó egy éve mondo­gatják olasz baloldali körök­ben, hogy a „Vörös Brigádok” csak nevükben vörösek, való­jában nagyonis feketék. A „fekete reakció” fogalmát nem nagyon kell magyarázni. Az bizonyos, hogy a „Vörös Bri­mint öt éve folyó bécsi tár­gyalássorozat sem. amely a közép-európai hadseregek lét­számának csökkentésével fog­lalkozik. Az elmúlt évtize­dekben a Szovjetunió és szö­vetségei számos átfogó javas­latot tettek a fegyverkezési hajsza megfékezésére, az ál­lamok közötti együttműködés fejlesztésére. Sajnálatos, hogy a szocialista országok kezde­ményezéseinek egyik legna­gyobb ellenfelévé Kína vált, amelynek vezetői ma is nyíl­tan a háború elkerülhetetlen­ségéről beszélnek, sőt agresz- sziót indítottak a békeszere­tő Vietnami Szocialista Köz­társaság ellen. Tudhat-e az ENSZ fő­titkára közvetíteni Viet­nam és Kína között? Dr. Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek főtitkára, hosszú és fá­rasztó távol-keleti körútra in­dult. összesen tíz országba lá­togat el. Először Hanoiban járt és a Vietnami Szocialista Köztársaság vezetőivel tár­gyalt. Pham Van Dong, a VSZK miniszterelnöke ez al­kalommal köszönte meg az ENSZ és szervezetei által Vi­etnamnak nyújtott támogatást, hangsúlyozva, hogy ez a segít­ség hozzájárult Vietnam hábo­rús sebeinek begyógyításához, az ország újjáépítéséhez, a nép kulturális felemelkedéséhez. Hanoiból Pekingbe utazott az ENSZ-főtitkáb. Akárcsak Hanoiban, a kínai főváros is felajánlotta „nem hivatalos” jószolgálatait, hogy csökkenjen a délkelet-ázsiai feszültség. Waldheim közvetítő javaslatai azonban pekingi diplomáciai megfigyelők véleménye szerint nem talált pozitív fogadtatás­ra a kínai vezetőknél. Igaz, Hua Kuo-feng miniszterelnök azt hangoztatta Waldheim előtt, hogy Kína kész együtt­működni az ENSZ-szel, de Teng Hsziao-ping miniszter­elnök-helyettes már olyan harcias kijelentéseket tett, hogy Kína fenntartja magának a jogot egy újabb fegyveres ak­cióra Vietnam ellen, ha az folytatja Kína elleni provoká­cióit. ..” Ez a fenyegető nyilatkozat is azt jelezheti, hogy a világ- szervezet főtitkára nem érte el célját. Hogy aztán a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságban, majd onnan továbtí­Ugyanilyen — szinte vég­telennek látszó — türelemmel dolgozik az ENSZ Afrika déli részén is. Hányszor űznek gúnyt Pretória vagy Salisbury hatóságai a világszervezet ha­tározataiból... Szankciók? Em­bargó? Ugyan... Mindig van Londonban vagy Bonnban, Párizsban vagy Washington­ban politikus vagy tőkés vál­lalkozó, aki hajlandó segéd­kezet nyújtani az ENSZ-tilal- mak semmibe vételéhez. Legújabban a dél-afrikai kormány adja ismét jelét an­nak, hogy fittyet hány az ENSZ-határozatokra, amelyek fokozatosan függetlenséghez segítenék Namíbiát, az egykori német gyarmatot, a mindmá­ig Délnyugat-Afrika néven is­mert területet. A pretóriai kormány, amely valóságos gyarmati hatalma Namíbiá­nak, 40 helyi vezető letartóz­tatását rendelte el azon a cí­men, hogy azok nem voltak hajlandók együttműködni a dél-afrikai hatóságokkal. Az ENSZ-nek van egy úgy­nevezett Namíbia-tanácsa, amelynek az a rendeltetése, hogy figyelemmel kísérje a terület lakóinak a sorsát és megtalálja a politikai, diplo­máciai, gazdasági eszközöket a namíbiai függetlenség kivívá­sához. A New Yorkban székelő Namíbia-tanács felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a pretóriai hatóságok által elrendelt le­tartóztatások egybeesnek a dél-afrikai kormánynak azzal a kísérletével, amely szerint törzsi és fajüldöző elemekből bábkormányt szervezzen Na­míbiában. Itt is „belső rende­zésnek” nevezik, akárcsak Rhodesiában, hogy néhány, a nép érdekeit eláruló színes­bőrű személyiség felhasználá­sával látszató nkormányzatot szerveznének. Valóiában azért —, s az ENSZ Namíbia-ta­nácsa erre is figyelmeztetett — mert így remélnék tovább­ra is kizsákmányolni Namíbia népét, kiaknázni az ország sok természeti kincsét, az aranytól az uránig. Pálfy József Gyenes András fogadta Antonis Ambatieiost A FASIZMUS felett ara­tott győzelem napja ünnep a magyar nép számára is, hi­szen ennek köszönhetjük nemzeti létünk fennmaradá­sát, hazánk szocialista fejlő­dését. A május 7-én kezdő­dő béke- és barátsági hónap rendezvényei, az előadások, baráti találkozók, kiállítások emlékeztetnek, mozgósítanak, az emberiség legszebb álma­inak megvalósulásáért száll­nak síkra. A szolidaritás a magyar nép számára nem csupán együttérzést, de cse­lekvő gyakorlatot jelent: ten- niakarást, a háborús ve­szély, a fegyverkezés, az el­nyomás ellen. A győzelem békéjét — a béke győzelmét! Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára szombaton fogadta An­tonis Ambatieiost, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, aki rö­vid látogatást tett Budapes­ten. A szívélyes, elvtársi légkörben, s a kölcsönös egyetértés jegyében lezajlott találkozón véleménycserét folytattak a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom időszérű kérdéseiről, átte­kintették az MSZMP és a GKP kapcsolatait. Megerősí­tették készségüket a két testvérpárt együttműködésé­nek továbbfejlesztésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom