Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
Radnóti Miklós születésének 10. évfordulóján szombat délelőtt koszorút helyeztek el a Mező Imre úti temetőben. Az MSZMP KB nevében Kornidesz Mihály helyezte el a koszorút. Képünkön: Tóth Drzső kulturális miniszterhelyettes és Bíró Zoltán a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője koszorúzta meg a költő sírját. Sztanko Todorov életrajza Sztanko Todorov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnöke 1920. december 10-én, Klenovik községben, Pernik megyében született, édesapja bányász volt. 1936-ban lett a munkás Ifjúsági szövetség, 1943-tól a Bolgár Kommunista Párt tagja. 1943-ban megszökött a hadseregből és illegalitásba ment. Az ifjúsági szövetség Szófia megyei bizottságának és Szófia megye harci csoportjainak parancsnokságában tevékenykedett. 1944. februárjában a rendőrséggel vívott tűzharcban megsebesült, letartóztatták, a börtönből azonban sikerült megszöknie. Aktívan bekapcsolódott az 1944. szeptemberi népi antifasiszta felkelés előkészítésébe és végrehajtásába. 1944. szeptember 9. után felelős ifjúsági, párt- és állami funkciókat töltött be: a dimitrovi népi ifjúsági szövetség központi bizottságának tagja, a Bolgár Kommunista Párt Szófia megyei Bizottságának titkára, a BurgasZ megyei pártbizottság első titkára, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának osztályvezetője volt, 1952-től 1957-ig földművelésügyi miniszter. A Bolgár Kommunista Párt 1954-ben tartott VI. kongresszusán a Központi Bizottság tagjává, a Központi Bizottság 1957. júliusi plénumán pedig a Központi Bizottság titkárává választották. A Központi Bizottság 1959. szeptemberi plénumán a Politikai Bizottság póttagja lett. Ugyanebben az évben a Minisztertanács elnökhelyettesévé nevezték ki. 1959-től 1962. szeptemberéig az állami tervbizottság elnöke, és a Bolgár Népköztársaság állandó képviselője a KGST-ben. A Központi Bizottság 1961. novemberi plénumán beválasztotta a Politikai Bizottságba, melynek azóta változatlanul tagja. A BKP 1966- ban tartott IX. kongresszusától ismét a Központi Bizottság titkáraként tevékenykedett. 1971. júliusa óta a Minisztertanács elnöke. Nemzet- gyűlési képviselő. Sztanko Todorovot két alkalommal tüntették ki a Georgi Dimitrov Érdemrenddel. Irán A fokozódó tiltakozás ellenére Teheránban és Irán más városaiban pénteken is folytatódtak a terrorakciók — jelentették nyugati hírügynökségek, amelyek — mint a beszámolókból kitűnik — maguk is sokszor csak bizonytalanul tapogatóznak az iráni forradalom „sötétségében”. Továbbra is számos a kérdőjel az ország jövőjével kapcsolatosan, továbbra sem tisztázottak például a vallási és a politikai vezetők közötti erőviszonyok. S hogyan illeszkednek a képbe a legutóbbi merényletek, amelyeknek a forradalom utáni első vezérkari főnök, majd Khomeini egyik legközelebbi munkatársa esett áldozatául 7 A hírek szerint egy szélsőséges jobboldali szervezet volt mindkét esetben a végrehajtó, de a felbujtó kettős célt követett: fokozni a- bizonytalanságot, a zűrzavart, a konfrontációt az országban, s nem utolsósorban szítani a kommunistaellenességet, a monarchiát megdöntő iszlám köztársaságban. Ilyen körülmények között még nagyobb súllyal esik latba az újjászerveződő hadsereg jövőbeni pártállása és szerepe. S ez az egyik legnagyobb kérdőjel. Győzelem és béke HARMINCNÉGY ÉVE, hogy ez a két szó összeforrt. Békét hozott Európának a fasiszta Németország feletti győzelem, 1945. májusának első napjaiban kontinensünkön mindenütt elhallgattak a fegyverek. Felszabadult a nácizmus alól maga a német nép, joggal ünnepli hát a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti napjaként május 8- át. Az európai béke évtizedeit hozta meg az a május. Sokszor elmondják azóta is: soha nem volt még ilyen hosz- szú háborúmentes időszaka földrészünknek. Igaz, ugyanezt nem mondhatjuk el a világ más tájairól. Napjaink történészei szerint már a kétszázat is túlhaladja azoknak a fegyveres konfliktusoknak, háborúknak a száma, amelyek 1945 óta pusztítottak földünkön, s milliókra rúg az emberi áldozatok száma, akiknek fegyver oltotta ki életét. Igaz, világháború nem volt, de a veszteségek világméreteket öltöttek, s nem használhatjuk csupán a múlt időt: ezekben a napokban nincs valódi béke bolygónkon. Emlékezzünk csupán az utóbbi hónapokra: Vietnam ellen fordult a kambodzsai Pol Pot-rezsim, amely a fasisztákat felülmúló irtóhadjáratot folytatott saját népe ellen is; kínai agresszió Vietnam ellen; ösz- szecsapások Afrikában, Uganda és Tanzánia között; a délafrikai és rhodesiai fajüldöző rendszerek támadásai a független afrikai országok és a menekültek ellen. De háborúval terhes a Közel-Kelet térsége is, az egyiptomi-Mzra- eli különalku nem hozott valódi békét. Egyszóval aligha lehetne 1979. tavaszán békésnek nevezni a földet. A második világháborúban aratott győzelem azonban mégiscsak egy új történelmi korszak kezdete. Igaz, a háborúkat nem törölte el, de jelezte: az emberiség képes arra, hogy megsemmisítse a pusztítás legfékevesztettebb erőit. A második világháborús győzelmet egy széles antifasiszta koalíció vívta ki, a harc oroszlánrészét azonban a szovjet nép vállalta: a hitle- rizmusra a végső csapást a Vörös Hadsereg mérte. A háborúból a Szovjetunió nem meggyengülve került ki, s létrejött az új típusú népi államok, a szocialista országok közössége is. A győzelem ereje hozzájárult ahhoz, hogy a fejlett tőkésországok munkásosztálya újabb jogokat vívjon ki, s bizonyos, hogy 1945. májusa nélkül nem szabadultak volna fel a gyarmatok népei sem. MINDEZT TUDNUNK kell, erre emlékezni kell! Elsősorban azért, mert az eredmények ellenére sem mondható el, hogy a nagy győzelem meghozta a békét. Kontinensünket ugyan elkerülte a l\áb°rú, s nem került sor pusztító nukleáris világégésre sem, azt azonban nem állíthatjuk nyugodt szívvel, hogy a veszély egyszer s mindenkorra megszűnt. A világot továbbra is fenyegeti az imperializmus hadigépezete, a Nyugat által erőltetett fegyverkezési verseny. Ismeretes, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok évek óta tárgyalásokat folytat a hadászati atomfegyverek korlátozásáról, a két kormány megállapodásának megvalósulását azonban komolyan veszélyeztethetik a kommunistaellenesség, a háború erői az USA-ban. Nem hozott eredményt a több, 'A NÓGRÁD -1979. május 6., vasárnap A hét 3 kérdése Európa nyugati felén sokasodnak a terrorcselekmények: Párizsban plasztikbombák robbannak, Észak-Olaszországban az IRA merényletei egymást érik, Olaszországban a Vörös Brigádok véres terrorcselekményei nyugtalanítják a közvéleményt. Ez utóbbiak politikai jelentősége és hatása annál is nagyobb, mivel közelednek a törvényhozási választások. Milyen befolyással lehet az olasz választókra az új terrorhullám? Európából messze kanyarodva: a Távol-Keleten Waldheim ENSZ-főtitkár hosszú körútja figyelmet érdemel. A héten Hanoiból Pekingbe repült. Tudhat-e az ENSZ-főtitkár közvetíteni Vietnam és Kína között? Az ENSZ aktív szerepet vállal Afrika déli részén is, részt kíván venni Rhodesia és Namíbia sorsának formálásában. Afrika déli végeinek fehér fajüldöző kormányai hajlandók-e engedni az ENSZ- nek? Milyen befolyással lehet az olasz választókra az új terrorhullám? gádok” viselt dolgai csak a kereszténydemokráciának kedveznek: a kispolgár megretten a terror láttán és a rend meg a törvény uralmát hirdető, ígérő kereszténydemokrata párt zászlaja alá siet. Már csak azért is, mert a democ- razia cristiana az áldozat, a mártír szerepében tűnhet fel: mostanában szinte minden géppisztolysorozat vagy időzített bomba kereszténydemokrata politikusok, párttagok életét követeli. A rendőrség ne tudna a támadók nyomára jutni? Sokan kétlik, hogy valóban ilyen tehetetlenek lennének a rendőrök, csendőrök a terrorizmus leküzdésére életre hívott különleges alakulatok... A „Cui Prodest?” a „Kinek használ” ősi nyomozási elvét kell segítségül hívni a terrorhullám irányítói, megszervezői utáni kutatásban. Június 3-án és 4-én szavaznak az olasz választópolgárok. Utána minden bizonnyal kiderül, hogy a kereszténydemoki ata párt szavazat- és mandátumnyereségre tehetett szert a „Vörös Brigádok” terrorjának hatására. S valószínű, hogy a választások lezajlása után a terrorcselekmények is megritkulnak. utazva, Dél-Koreában sikerült- e másfajta közvetítői tevékenységet kifejtenie a koreai újraegyesülés érdekében, arról sem tudni. Waldheim eszmecseréiről kiadott közlemények itt is szűszavúak voltaic. Kudarcról kellene beszélni? Korántsem. Vissza kell gondolni azokra az időkre — tíz év sem telt el azóta — amikor sem Vietnam, sem Kína nem volt még az ENSZ tagja, s a világszervezetnek semmilyen beleszólási joga sem lehetett az ázsiai térség e hatalmas területeinek életébe. — de arra is visszaemlékezhetünk, hogy valaha a koreai háborút épp az ENSZ zászlajával visszaélve vívták meg az imperialista hatalmak... Afrika déli végeinek fehér fajüldöző kormányai hajlandók-e engedni az ENSZ-nek? A „B” és az „R” betű, meg a csillag újra meg újra felvan mázolva egy-egy olaszországi terrorcselekmény színhelyén a falakra, vagy a kövezetre. A „Vörös Brigádok” szándékosan, tudatosan, kihívóan hagyják ott a névjegyüket. .. Túlságosan gyanús, ahogy sietnek személyazonosságukat igazolni, ahogyan egy-egy gyilkosságért, bombamerényletért egyhamar „vállalják a felelősséget”. Mint ahogyan az is gyanús, hogy minden alkalommal sikerül kereket oldaniuk a tetteseknek. Lehetnek akár tucatnyian is, mint ahogyan annyian vettek részt a római kereszténydemokrata pártszékház elleni támadásban, utána egérutat vesznek. „Köd előttünk, köd utánunk”. Idestova jó egy éve mondogatják olasz baloldali körökben, hogy a „Vörös Brigádok” csak nevükben vörösek, valójában nagyonis feketék. A „fekete reakció” fogalmát nem nagyon kell magyarázni. Az bizonyos, hogy a „Vörös Brimint öt éve folyó bécsi tárgyalássorozat sem. amely a közép-európai hadseregek létszámának csökkentésével foglalkozik. Az elmúlt évtizedekben a Szovjetunió és szövetségei számos átfogó javaslatot tettek a fegyverkezési hajsza megfékezésére, az államok közötti együttműködés fejlesztésére. Sajnálatos, hogy a szocialista országok kezdeményezéseinek egyik legnagyobb ellenfelévé Kína vált, amelynek vezetői ma is nyíltan a háború elkerülhetetlenségéről beszélnek, sőt agresz- sziót indítottak a békeszerető Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. Tudhat-e az ENSZ főtitkára közvetíteni Vietnam és Kína között? Dr. Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára, hosszú és fárasztó távol-keleti körútra indult. összesen tíz országba látogat el. Először Hanoiban járt és a Vietnami Szocialista Köztársaság vezetőivel tárgyalt. Pham Van Dong, a VSZK miniszterelnöke ez alkalommal köszönte meg az ENSZ és szervezetei által Vietnamnak nyújtott támogatást, hangsúlyozva, hogy ez a segítség hozzájárult Vietnam háborús sebeinek begyógyításához, az ország újjáépítéséhez, a nép kulturális felemelkedéséhez. Hanoiból Pekingbe utazott az ENSZ-főtitkáb. Akárcsak Hanoiban, a kínai főváros is felajánlotta „nem hivatalos” jószolgálatait, hogy csökkenjen a délkelet-ázsiai feszültség. Waldheim közvetítő javaslatai azonban pekingi diplomáciai megfigyelők véleménye szerint nem talált pozitív fogadtatásra a kínai vezetőknél. Igaz, Hua Kuo-feng miniszterelnök azt hangoztatta Waldheim előtt, hogy Kína kész együttműködni az ENSZ-szel, de Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettes már olyan harcias kijelentéseket tett, hogy Kína fenntartja magának a jogot egy újabb fegyveres akcióra Vietnam ellen, ha az folytatja Kína elleni provokációit. ..” Ez a fenyegető nyilatkozat is azt jelezheti, hogy a világ- szervezet főtitkára nem érte el célját. Hogy aztán a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, majd onnan továbtíUgyanilyen — szinte végtelennek látszó — türelemmel dolgozik az ENSZ Afrika déli részén is. Hányszor űznek gúnyt Pretória vagy Salisbury hatóságai a világszervezet határozataiból... Szankciók? Embargó? Ugyan... Mindig van Londonban vagy Bonnban, Párizsban vagy Washingtonban politikus vagy tőkés vállalkozó, aki hajlandó segédkezet nyújtani az ENSZ-tilal- mak semmibe vételéhez. Legújabban a dél-afrikai kormány adja ismét jelét annak, hogy fittyet hány az ENSZ-határozatokra, amelyek fokozatosan függetlenséghez segítenék Namíbiát, az egykori német gyarmatot, a mindmáig Délnyugat-Afrika néven ismert területet. A pretóriai kormány, amely valóságos gyarmati hatalma Namíbiának, 40 helyi vezető letartóztatását rendelte el azon a címen, hogy azok nem voltak hajlandók együttműködni a dél-afrikai hatóságokkal. Az ENSZ-nek van egy úgynevezett Namíbia-tanácsa, amelynek az a rendeltetése, hogy figyelemmel kísérje a terület lakóinak a sorsát és megtalálja a politikai, diplomáciai, gazdasági eszközöket a namíbiai függetlenség kivívásához. A New Yorkban székelő Namíbia-tanács felhívta a figyelmet arra, hogy a pretóriai hatóságok által elrendelt letartóztatások egybeesnek a dél-afrikai kormánynak azzal a kísérletével, amely szerint törzsi és fajüldöző elemekből bábkormányt szervezzen Namíbiában. Itt is „belső rendezésnek” nevezik, akárcsak Rhodesiában, hogy néhány, a nép érdekeit eláruló színesbőrű személyiség felhasználásával látszató nkormányzatot szerveznének. Valóiában azért —, s az ENSZ Namíbia-tanácsa erre is figyelmeztetett — mert így remélnék továbbra is kizsákmányolni Namíbia népét, kiaknázni az ország sok természeti kincsét, az aranytól az uránig. Pálfy József Gyenes András fogadta Antonis Ambatieiost A FASIZMUS felett aratott győzelem napja ünnep a magyar nép számára is, hiszen ennek köszönhetjük nemzeti létünk fennmaradását, hazánk szocialista fejlődését. A május 7-én kezdődő béke- és barátsági hónap rendezvényei, az előadások, baráti találkozók, kiállítások emlékeztetnek, mozgósítanak, az emberiség legszebb álmainak megvalósulásáért szállnak síkra. A szolidaritás a magyar nép számára nem csupán együttérzést, de cselekvő gyakorlatot jelent: ten- niakarást, a háborús veszély, a fegyverkezés, az elnyomás ellen. A győzelem békéjét — a béke győzelmét! Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szombaton fogadta Antonis Ambatieiost, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, aki rövid látogatást tett Budapesten. A szívélyes, elvtársi légkörben, s a kölcsönös egyetértés jegyében lezajlott találkozón véleménycserét folytattak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszérű kérdéseiről, áttekintették az MSZMP és a GKP kapcsolatait. Megerősítették készségüket a két testvérpárt együttműködésének továbbfejlesztésére.
