Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-30 / 124. szám

Öre" diákoknak Ebéd a Fekete bégnél Ebédre voltunk hivatalo­sak nemrég egy szokatlanul forró májusi napra a sárvári Fekete béghez. Személyesen ugyan nem- ő hívott meg ben­nünket — századok óta por­lad már —, hanem az ottani Tinódi Lantos Sebestyén Gim. názium öreg diákjai baráti kö­rének tagja, Exner Béla. Kihez jöttünk hát? . Egy kicsit az egész, csinos Kába-parti város fogadott ben­nünket. Egy kicsit a magyar történelem. Hiszen például a fényesen megújult sárvári vár­ról 1230-ból származik az első okleveles említés. Éz a közép­kori vár jutott Kanizsay Orso­lya hozományaképpen a Ná. ciasdyak birtokába 1534-ben, s ők is maradnak urai 1671-ig Mohács után a III. Béla, Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi Mátyás idején az európai fejlődés élvonalához tartozó királyi udvar már nem elsőrangú tényezője mű­velődésünknek. Egyes főúri re­zidenciákra — köztük elsősor­ban a sárvári udvarra — há­rul ez a szerep. Nádasdy Ta­más alapozta meg a család te­kintélyét a XVI. században. Az ő érdeme, hogy itt, a sárvár- űjszigeti nyomdában született meg az első hazai magyar nyelvű könyv, Sylvester János híres Űj testamentum-fordítá­sa 1541-ben. Fia, Nádasdy Fe­renc a 15 éves háború nagy hadvezére, a „fekete bég”. Ná­la írta meg Magyart István Az országokban való sok romlá­soknak okairól című, Pázmány Péter által bírált nagy művét, a XVII. századi hitvitairóda. lom nyitányaként, Egv kicsit mindannyiukhoz jöttünk, csakúgy, mint Tinódi Lantos Sebestyénhez, aki egy időben sokat pengette itt lant­ját, vagy éppen Gárdonyi Gé­zához, akinek iskolája, ahol tanított, még mindig áll, s aki az egri várban lelt nyugodal­mat. Régi ás mai sárváriak fo­gadtak bennünket. A hajdani, huszonkét tagú osztályból tizenheten jöttünk el a húszéves érettségi talál­kozóra. Leültünk régi iskolánk előtt — jómagam ugyan Kő­szeg és Szombathely gimnázi­umait is magaménak mondha­tom — az öreg diákok padjá­ra, amelyet Németh Mihály, a Sárváron élő szobrászművész szépen formált domborműve díszít. Jólesett a beszélgetés osztályfőnökünkkel, Stefanik Károly tanár úrral s a társak­kal. Egyikük, Csukovits Jenő már nem lehetett közöttünk. „Tűzoltó leszel s katona..." — írta egykor a költő, József Attila. Azok lettünk s még annyi más pálya szólított ben­nünket. „Vadakat terelő ju­hász” ugyan nincs közöttünk, de van tűzoltó és rangos ka­tona, magas állást betöltő vas­utas, akad mérnök, még több tanár, hivatalban dolgozó, e sorok írója személyében néha- néha verseket költő újságíró. S ami történelmünk nyugal­mas idejét is jelzi, a korosztá­lyunknak jutott, becsült aján. dékot, valamennyien a kis ha­zában találtuk meg a boldo­gulást. Igaz, hogy csaknem minden hazai tájra jutott be­lőlünk, Orosházára, Salgótar­jánba, Vácra, Budapestre,', a Balaton partjára, Szombat­helyre. Lentibe s megannyi csöndes faluba. Egypáran az­ért Sárváron is maradtak. Változtunk-e? A lányok per­sze csinosabbak, mint valaha, a vidám' Pálfalvi Éva, és Czigli Piroska, a csöndesebb Szokup Emma, a komolyabb Takó Erzsébet s valamennvien. A fiúk, Adorján József, Stro kay János, Sinka László, Mól. vár Imre. Hámori Lőrinc és a többiek szintén a régiek. Csak- hát — húsz évvel később. Kitűnő ebéd volt. A Fekete bég — ragyogó, új étterem a főutcán — kitett magáért. Kö­zöttünk ült hajdani igazgatónk, Medvegy Antal is, pedagógiai tárgyú munkák írója, aki húsz év alatt legalább kétszáz írást adott közre, mintegy ötven ta­nulmányt és két könyvet. Köszönjük a Fekete bégnek, a réginek, és városa mai pol­gárainak ezt a szívélyes ven déglátást. Viszontlátásra. Tóth Elemér Filmjegyzet Fehér telefonok A régi idők mozijának azon filmjeit, melyekből szinte teljesen kiszivattyúzták az életet, úgynevezett fehér telefonos filmeknek szokás nevezni (csúfolni). A magyarázat hát­tere a következő. Ezekben a futószalagon készült melodrá­mákban a szalonok világa elevenedett meg a szokásos kellék­kel, egyebek között a luxus impozáns bizonyítékával, a fehér telefonokkal együtt. A készülék persze csak jelkép, egy szemlélet tükre. Ennél sokkal fontosabb, hogy a fehér tele­fonos filmek szerzői úgy irtóztak a társadalmi problémáktól, mint ördög a tömjénfüsttől, következésképpen hazug képet festettek a világról. Ma már másképpen szokták az álomgyár termékeit titu­lálni, s különben is: a fehér telefon bevonult az általánosan elterjedt használati cikkek közé. A kifejezés ennek ellenére élő. S hogy mennyire érdemes dolgokat lehet elmondani az elsüllyedt kor felidézése kapcsán —, s egy félig-meddig ironikus szókapcsolat apropóján —, a kiváló szórakoztató mester, az olasz Dino Risi fergeteges tempójú vígjátéka bi­zonyítja. A Fehér telefonok hősnője egy fölöttébb szemrevaló hölgy, aki— csinos idomai jóvoltából — mesés karriert har­col ki magának. Nagyon alacsonyról kezdi: szobalány a ve­lencei Lido egyik szállodájában. Roberto, egy halászlegény udvarol neki, de a bájos kisasszony rádöbben arra, hogy szépségét eredményesebben is kamatoztathatja. Sutba dobja szemérmét s a „cél szentesíti az eszközt” jelszavát elfogad­va egyre-másra aratja sikeréit — az ágyban és a közéletben egyaránt. Előbb egy bugyuta tiszt karolja fel, majd egy fur­csa zeneszerző. De ez még csak a kezdet. Az igazi felemel­kedés akkor kezdődik, amikor az ország első embere, a Duce, azaz Mussolini figyel fel a gyönyörű teremtésre. (A Fehér telefonok cselekménye a fasiszta Olaszországban játszódik.) A kis Marcella szinte egyik napról a másikra ünnepelt sztárrá lép elő. Főszerepeket alakít, neve ott tündököl a transzpa­renseken. Előkelő patrónust választ magának és Róbertot gátlástalanul „dobja”: nem való gyűrött süveg a bokréta mellé... A Mussolini-rendszer bukása után nehéz időszak köszönt be a szobaeicából filmcsillaggá avanzsált nő életében.' Vonz­ereje morzsáit mégis kamatoztatni tudja. Egy svájci millio­moshoz megy feleségül, aki jólétet és biztonságot nyújt szá­mára. Még egyszer — furcsa körülmények között — találko­zik Hajdani szerelmével is, aki mindig az árnyékban maradt s a vesztett háborút követően nem tért vissza hazájába. Á film első része remek, különösen a ‘filmgyári gépezet karikaturisztikus megjelenítése szellemes. Később lanyhul a rendező bíráló kedve, s időnként a morbiditás mellé'kösvé- nyire téved. Ez a humor > túlságosan „fekete” s jellegében, tartalmában, mélységében elüt a korábbi könnyed hangsze­reléstől. (A púpos konjunktúralovag magánszámára gondolok elsősorban: a figurát egyébként Ugo Tognazzi kitűnően ala­kítja.) Dino Risi erőssége, hogy megsemmisítő fölénnyel tár­ja elénk az olasz fasizmus szellemtelen szellemiségét, kultú­rálatlan kultúráját — másfelől hibája, hogy a képi vagy szö­vegbeli gégék túlhalmozása miatt csak a felszínt láttatja s tartalmasabb összefüggések felvázolására nem vállalkozik. Igaza van a Corriere della Sera kritikusának: „A történel­mi ítélet az irónia és az önsiratás között ingadozik, az illú­ziók, korának nosztalgiája és a megvetés között". Két további kifogás. Agostina Belli akár vllágszépség- versenyt is nyerhetne, játékkultúrája azonban feltűnően sze­rény. Ez annál inkább feltűnő, hiszen Gassman és Tognazzi a partneréi, akik a mufattatásban és a jellemábrázolásban egy­aránt klasszikusok. Mintha kissé öncélú lenne a nyelvi drasz- tikum is a filmben. A kiszólások egy része túlságosan vaskos, s ez nem önmagában baj, hanem mert a szituációk nem min­dig hitelesítik a szabadszájúságot. A Fehér telefonok — óriási siker. A bíráló megjegyzések ellenére úgy vélem: megérdemelten. Dino Risi ety hazug társadalom hősein és morálján nevet — s ért a hatáskeltés megtervezéséhez is. A vígjáték hiánycikk. Méltányolnunk kell, ha a moziban úgy kapcsolódhatunk ki, hogy közben — mellékesen — könnyed történelmi leckében van részünk. V. J. 4 NÓGRÁD —1979. május 30., szerda Mai tévéaján latunk 20.00i Egyszál magam. Raffal Sarolta regényéből, az Egyszál magam”-ból készült tv- játék egy fiatal tanyasi tanárnő drámájának, magányának törté­nete. A háborúból várja visz- sza férjét, s közben szüntelen harcot vív környezetével, önma­gával. Életét mégsem teljesíti ki jelen, saját forradalmi hitébe kapaszkodik. Ernyedetlenül bí­zik abban, hogy ura, visszatérve a háború vérzivataros poklából, még inkább társa lesz majd a küzdelemben. A hazatért férfi azonban, mint ez kiderül, cini­kus, erkölcsét elvesztett emberré iett. Kizárólag a nőügyei és a saját karrierje érdekli. A tanító­nő csak évek múltán döbben rá csalódására és érti meg merre kell tovább mennie. Az ellenfor. radalom tragikus napjaiban még inkább éleslátóvá lesz. A meg­rendítő történet az erkölcsnélküll- ség, a karrierizmus kritikája egy­felől, másrészt tiszteletadás azok­nak az erős lelkű, hivatásukat ragynn szerető embereknek, akik magányukban Is vigasztalást ta­lálnak munkájukban. Munkásfestők, amatőrök Ki az amatőr? Aki jő úton halad előre. Az amatőrség, nem minőség,' hanem álla­pot. Semmilyen arisztokratiz­mus nem indokolt, hiszen gyakran előfordul — az au­todidakta, a naiv festő, az amatőr esztétikailag „lekörö­zi” a hivatásos alkotót. A kép­zőművészet forrása ugyan­is nemcsak a főiskola, a te­hetség több helyről bukkan elő. Nagy névsort sorolhatunk azon mesterekről és alkotók­ról, akik önképzés útján vál­tak szobrászokká, festőkké, így többek között Borsos Miklós, Baksa Soós György, Vén Emil, Nolipa I. Pál, — a fiatalabbak közül Janzer Frigyes, Kaubek Péter, ifj. Keleti Jenő, Tavaszy Noémi, Tilless Béla. SZABADISKOLÁK A Dési Huber István-kör, a bajai Rudnay-szabadiskoia, a Vasas képzőművészeti szak­kör, Hermann Lipót, Aba Novak Vilmos, Uitz Béla sza­badiskolájában váltak művé­szekké az amatőrök. A folya­mat napjainkban is folytató­dik. A nagy cenzúra a fel- szabadulás, amikor az egész nép ébredt alkotó lendületé­re, s a tehetségkutató moz­galom keretében nőtt fel egy új nemzedék a budapesti Der- kovits és a nagymarosi Nagy Balogh János népi kollégiu­mokban, elég ha Kántor La­jos, Óvári László, és Kiss Nagy András nevét említem. Napjainkban is erősödik a képzőművészeti amatőr moz­galom, & megújulás egyik for­rása. MŰHELYEK Harmincesztendős jubileu­mát ünnepelte a Csepeli Mun­kásotthon képzőművészeti köre, ahol Ék Sándor, Ol- csai Kiss Zoltán, Ilosvai Var­ga István, Gádor Emil irá­nyításával olyan alkotók ér­ték el a hazai és nemzetközi szintet, akik régebben ama­tőrök vagy egyszerűen a fes­tészet jelöltjei voltak: Bakal- lár József, Misch Ádám, Né­meth Miklós. Ilyen művész­termő alkotó műhely műkö­dik évtizedek óta a Ganz- MÁVAG-ban, a Május 1. Ru­hagyárban, Zebegényben, Debrecenben. Kiemelkedő a vasutasok szakszervezetének patronáló tevékenysége, mely azt ered­ményezte, hogy szerte az or­szágban működnek vasutas­képzőművészeti körök, s egy nemzetközi vasutas-képző- jnűvészeti kiállítást is rendez­tek a Műcsarnokban az 1960- as évek elején. VASUTAS­KÉPZŐMŰVÉSZEK Eseményszámba megy az évi vasutas-képzőművészeti kiállítás. Hol a Nyugati-pá­lyaudvar kultúrtermében, hol a VIII. kerületi székházban tartják. A szobrászok veze­tője Kirchmayer Károly. A tudatos, évtizedes hagyomá­nyokkal rendelkező közös te­vékenység azt eredményezte, hogy az ország vasutas fes­tő- és szobrász.ielöltjei lendü­letesen fejlődtek Miskolcon, Szegeden, Szombathelyen és Budapest agglomerációjában is. Ennek köszönhető, hogy eb­ből a tág körből került ki Ficzere László. Szemők György, Nagy János, Klimaj György, ök már nem nevez­hetők amatőrnek; festők, szobrászok. Kiemelkedő példák adódnak bőven. 1948-ban szervezte meg Ledniczky Gyula mun- kásfestő a SORTEX-ban a képzőművészeti szakkört, me­lyet Iván Szilárd vezetett. Ez a műhely lendítette a továb­biakban sok tehetség kibon­takozását, elég ha Bartl Jó­zsef nevét említem. A mun­kás amatőr mozgalom célja, kettős. Egyrészt örömet bizto­sít az amatőr színvonalon ma­radó alkotók népes táborá­nak, másrészt a festői, szob- rászi utánpótlás része. Fellendült a képzőművésze­ti élet a Váci Híradástechni­kai Gyárban, ahol Toman Gyula munkásfestő kiállítá­sát rendezték meg az üzem ebédlőjében. Hasonlóan cse­lekvő élet jellemzi a XX. ke­rületi Kus-Duna Galéria festő­szakkörét, ahol Bodnár Ede és Pánti Imre egy személyben munkások és egyre kitűnőbb képek komponálói. Budapest első gyűrűjében, a hajdani külvárosokban fel­lendülőben van az amatőr képzőművészeti mozgalom, el­sősorban a szakszervezetek és a Hazafias Népfront cselekvő közreműködése révén. Rákos­palotán Orosz László és Nagy Előd terjeszti ezt a munkát, mindketten festőművészek és kört is vezetnek.' A kőbányai Művelődési Központ könyvtá­rában alapította meg M. Kiss József grafikusművész a 25. Galériát, ahol sok. mű­vészjelölt készülődik pályá­jára és kap kiállítási lehető­séget. AMATÖR HONVÉD- KÉPZŐMŰVÉSZEK A magyar néphadsereg rég­óta és egyre inkább segíti és támogatja a szolgálati idejü­ket töltő katonák képzőmű- szeti tevékenységét. Ennek keretében tartották meg 1977-ben Zalaegerszegen a honvéd amatőr képző-, ipar­és népművészeti kiállítást. Jellemző a számadatokra, hogy közel nyolcszáz művet küldtek be a pályázatra, melyből végül is kétszáz mun­kát javasolt bemutatásra a zsűri, több mint száz alkotó képét, szobrát, iparművészeti jellegű tárgyát. Ez a tárlat azt igazolta, hogy a magyar nép­hadsereg katonái és polgári- személyzete közül több tehet­séges festő, szobrász érneti el további távlatait — ígv el­sősorban Unyi István, Viszt György, Petrovics Adorján, Béres János. A MUNKÄSAMATÖR- MOZGALOM HOLNAPJA A munkásfestők saját ön­képzésükön túl tulajdonkép-' pen az ipari, folklór létesít- ményesei, őrzői. A régi és mai munkáshétköznapok emberi és tárgyi környezetét is fel­tárják néprajzi, politikai és művészettörténeti értékkel egyaránt bíró tevékenységük. Gondolati, eszmei leltár ez az esztétikum elférő színvona­lán — tárgyban fennmaradó, emlékezés, kortyomat; te­hát történelem. Losonczi Miklós Kamarahangverseny Nagybátonyban Az idén másodszor tért el a megszokott tanári hangver­senyek rendjétől a nagybáto- nyi zeneiskola. Először ápri­lis elején Venter László (kla­rinét), Szabó János (trombi­ta) és Ángyánné Apagyi Ani­kó (zongora) önálló estje volt, a napokban, pedig Ra- dicsné Baranyai Mariann és Venterné Szeberényi Ilona szonátaestje folytatta a sort. A zeneiskola nagyterméhez viszonyított szép számú kö­zönség először Mozart: A-dúr, szonátáját hallhatta Radicsné előadásában, aki 15 éve az in­tézmény tanára és eddig min­den évben vállalt önálló sze­replést. Nagyon becsülendő dolog ez, hiszen vidéki zene­iskolában tanítani, az utazá­sok, fiókiskolák miatt igen idő- és energiaigényes dolog, nála mégsem befolyásolta so-' ha az önálló művészi mun­kát. Remekművek sorozatával ismertette meg élőben növen­dékeit és a hangverseny-láto­gatókat. Mozart: e-moll hegedű-zon­gora szonátája következett. Míg a zongoraszonátában egy óvatos, finom Mozartot nal- lottunk, Venterné biztos hang­szeres fellépésével egy szen­vedélyesebb, de hihető Mozar­tot tárt elénk. Hegedűje adott­ságait megkétszerező szép hangon játszott. Szünet után, Beethoven f-moll és E-dúr, Tavaszi szonátája csendült fel. Ügy éreztem, az f-moll szo­náta közelebb állt Baranyai Máriáimhoz, mint a Mozarí- mű. Zeneileg biztosabban kö-. zelítette meg, és a második tételben igen szép megoldáso­kat hallhattunk. A Tavaszi szonáta önmagá­ban is igen nagy próbatétel, hát még- egy végigjátszott hangverseny utolsó darabja­ként. Talán ez lehetett az oka, és az előadók réme, a szerep­lésre „időzített’1 betegség, hogy a zongoraszólam fáradt­ságot mutatott. Ennek viszont Venterné erényéi « sikeresen elejét vették. Óriási pozití­vuma, hogy mindkét szonátá­ban milyen érzékenyen kama­razenéit. Mégpedig a kamará- zás olyan változatát mutatta be, amelyben a hegedűkí­séretként is vivőerő tudott maradni. Mivel tempóban nem mindig volt egységes az el­képzelésük, nagyon kiemelke­dő teljesítmény, hogy mindig a zeneileg indokolt helyen si­került helyrebillentenie az egyensúlyt, anélkül, hogy a nem szakmabeliek igazából észrevehették volna. Végezetül hadd mondjam el, hogy mennyire szerem esésnek tartom, ha a zenepe' dagógusok ilyen munkával foglalkoznak. Hogy mikor te­szik ezt, arra még tippem sincs, pedig ebben a szak' mában dolgozom. Az mim denesetre felbecsülhetetlen, előny egy pedagógusnál, ha aktív marad, ha a hétközna­pok mégsem lesznek úrrá ezen a csodálatos mesterségen. Beczo Lajosáé fp it?* nímzerKöz! OVÉRmíKé/ £ Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat FJLMNAPLÓ- ' PÁLYÁZATÁNAK nyertesei: 2 hetes zánkai beutalót nyertek és részt vesznek a IV. gyer­mek- és ifjúsági filmszemlén Gál Gabriella Marschalkó Mónika Tóthpál Melinda Vas Attila Könyvjutalomban részesültek: Dóczi Gabriella Horváth Olga Török Ildikó J’obbágyl Mátraszőllős Szanda Salgótarján Rétság Rétság Tereskt A beutaltak írásbeli értesítést kapnak, és a könyvjutalmakat is postán küldjük ki. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom