Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-29 / 123. szám
Termel a% aranybánj a Tíz év a fatelep után Az egykori fatelep helyén hozták létre Mátranovákon a Ganz-MÄVAG gyáregységét, mely azóta megyénk legdinamikusabban fejlődő üzemei közé tartozik. Az itt gyártott acélszerkezetek keresettek a gazdasági piacon, az atomipari épületelemeken túl szállítanak termékeket az M3-as autópálya felüljáróihoz, óriás darukat az ország legnagyobb gyáraiba, s készülnek itt különböző hídszerkezetek is. — kj — Több szénért — rációval Oj, s ÚÍ gépet állítanak munkába szűkebb pátriánk bányavállalatának üzemeiben. A technikai fejlesztés önmagában is fellendíti a termelést. Azonban ez ,a föllendülés többszörözhető is, ha a műszaki lehetőségeket jó szervezéssel maximálisan kibontakoztatják. Harmadikra három Tavaly ősszel vezették be Kányáson az úgynevezett folyamatos munkarendet. Ez nem a három műszak bevezetését jelenti, idáig is délelőttös, délutános és éjszakás „szakban” dolgoztak a bányászok. A változás annyi, hogy szabad szombaton és vasárnap is zajlik a termelés. Egy-egy bányász 7+2— 7+2—7+3 beosztás szerint dolgozik, azaz 7 munkanap után két esetben 2, a harmadik alkalommal 3 szabadnap jár. A folyamatos és a vasárnapi munkáért pótlékokat kapnak az emberek. lítást” az illetékesek. Ez jelentősen megkönnyítené a bányai anyagok rakodását. Az elképzelés szerint egység- csomagban érkezne az erdészettől a bányafa, a bányaellátó vállalattól a TH-gyű- rű, az építőipari üzemektől a tégla, a. betonidomkő. Ez az egységcsomag szétbontás nélkül haladna le a föld alá, egészen a frontig. Gondot egyedül a hosszú bányafa okozna, ezt az anyagot — mérete miatt — nem lehet egységcsomagban továbbítani. A korszerű szállítási módhoz megfelelő daruk, vagy önrakodó gépkocsik kellenek. Gazdálkodó komputerek Szükség van egyre több területen az ügyvitel jobb megszervezésére, gépesítésére is. A bányavállalat anyag- gazdálkodását ettől az évtől kezdve a SZÜV komputerei oldják meg. A számítógépek segítségével alaposabb, szélesebb körű információkat nyernek, a korábbi fejszámolásoktól lényegesen gyorsabban a gazdasági vezetők. A módszer tökéletesítése jelenleg zajlik. Még tanfolyamokra is sor kerül é munkával kapcsolatban a speciális tudású szakemberek továbbképzése végett. Az anyaggazdálkodáson kívül egyéb ügyviteli munkákat is a komputerekre szándékoznak bízni a bánya- vállalat illetékesei. Erre azonban csak később. a tröszttel való egyeztetés után keríthetnek módot. Molnár Pál Takarékos tizenhetek A Salgótarjáni Kohászati. Üzemek hengerművének _ brigádjai, a múlt esztendőben több mint hétmillió forintnyi hásznot hoztak a vállalatnak az anyaggal és energiával történt takarékosság révén. A Szalvai Mihály nevét viselő szocialista munkacsapat a ,;kikészítők” pedig főképp emiatt kapták meg most május elsején a Vállalat kiváló brigádja címet. Hetvennyolcban — olvassuk ki a brigádnaplóból a végeredményt, 542 ezer 102 forintnyi értéket „spóroltak össze”. Idei vállalásuk ennél is több: 550 ezer 273 forint. Meglesz-e? — kérdeztem, de előbb csak mosolyogtak. .. X — Hollandi Ferencet keresem — mondom, —, a brigádvezetőt. — Ö másik szakba jár, de sebaj, ha rólunk akar valamit megírni, ott van a Bogár Gyula. Három évig a vezetőnk volt, csak mióta kapitány lett, nem az. — Hogy-hogy, kapitány? Bogár elmosolyodik: — Viccelnek. Szerencsére, jókedvű csapat: Nem lettem én az, de mióta a pártban végzett munkám feladatai megsokasodtak: előbb alapszervi titkárhelyettes lettem, aztán vb-tag, — nem ment már egyszerre a brigádvezetéssel. Tudja, a féloldalas, ide is egy kicsit, oda is egy kicsit dolgok pedig sosem szerencsések. Mindkét posztra egész ember kell. — De megmaradt brigádtagnak? — Persze. Én vagyok a műszaki patronáló. Meg azt is mondták róla: ötletember, az aranybánya meglelője. — Hogy is van ez? — Hát ennek története van... Tudja, a mi brigádunk, úgy mondják, kikészítéssel, félkész és késztermékek szállításra , * alkalmassá , tételével foglalkozik. Ami acél- vagy fűrészszalagot, redőnyrugót, bármit, becsomagolunk, az a világ nagyon sok országába eljut. Fő munkaeszközeink az olaj, a kötöződrót, a zsírpapír, a pántolószalag. — Ebből spóroltak össze félmilliónyit? — Nem teljesen. És most jön az a bizonyos aranybánya. .. Tudja, itt a hengerműben a legfigyelmesebb munka mellett is óhatatlan, hogy ilyen vagy olyan okból ne keletkezne olyan anyag, amit a meósok nem engednek tovább. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy évenként majd’ száz vagonnyi. Ezzel nálunk hosszú időn át a kutya sem törődött, bár értékesítettük: a Ferroglöbus vette meg ** egységes másodosztályú áron. Hatalmas összegeket fizetett. Elgondolkodtunk: ha neki megéri, mi nem tudnánk vele valamit kezdeni? Nos, a brigád azóta, nem munkaidő alatt, szétválogatja, újra bevizsgáltatja: a „maradékot”. És rengeteg anyagot, főképp, első osztályút, mentünk meg így— És a Ferroglobus? — „Kilőttük!” Mi állunk már közvetlen kapcsolatban á vevőkkel. — Nagy haszontól fosztották meg őket. Van harag? — Nem tudom, nem is érdekes. A mi anyagunk a mi vállalatunk zsebébe hozza a pénzt, ne máséba. — És a magukéba.: l — Abba is. Megérdemelten. Irtuk: hetvenkilencre anyagtakarékosságra, anyagok újbóli felhasználásra több mint 550 ezer forintot vállaltak. Előbb mosolyogtak csak a kérdésen: sikerül-e, aztán elővették a kockásfüzetet, ügyés-bajos dolgaik „jegyzőkönyvét.” Az áll benne, hogy 1979. április 30-ig a fentiekből képződött összeg 922 ezer 828 forint! — Érdemes hát. 11 — Igen. Ámbár nekünk a minőségi munkánk javítása elsődlegesebb. Képzelje, nagyon nagy mennyiségű terméket szállítunk Svédországba, mondják; az acél hazájába, megelégedésre. Mondom, az anyag minőségével nem is igen akad baj; annál több reklamáció érkezett a mi munkánkra, a csomagolásra. Pedig, jó bornak is kell cégér, kellően fel kell „öltöztetni” azt az árut, hogy még ka- pósabb legyen. — Változtattak? — Igen. Egy csomó újítással is hozzájárultunk a minőségünk javításához, de a párt- alapszervezet, a gazdasági vezetők is ösztönöztek a szemléletváltásra. No, meg, mi magunk is akartuk a jobbat. A bérfejlesztés is ezt a célt tűzte ki. Tavalytól olyan rendszer megy, ami makulátlan munkánál lehetővé teszi a havi hat-nyolcszáz, de nem ritka esetben az ennél is nagyobb többletkeresetet. — Ment minden, mint a karikacsapás? — Azért nem. 1 ’■ Sok megbeszélnivalónk volt egymással, töprengtünk, okoskodtunk is hetekig-hónapokig. Most meg már a Vállalat kiváló brigádja cím is kötelez mindannyiunkat. A tizenhét ember három műszakban dolgozik, s van mit „kikészíteniök” jócskán megnyomták a gombot a hengerészek. .. Karácsony György 1 Kazántisztítás — robbantással Rendhagyó módon fogták hasznos munkára a robbanóanyag pusztító erejét a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet és az almásfüzitői timföldgyár szakemberei. Közös szolgálati találmányuk gyakorlati alkalmazásával rendkívül nehéz és hosszadalmas fizikai munkát, az óriás tartályok kézi tisztítását szüntették meg. Régi gond a timföldgyárakban az ülepítő acéltartályok időnkénti tisztítása. A tartálymonstrumok belső falára ugyanis bizonyos idő elteltével csaknem üvegkemény víz- kőszerű réteg rakódik le, s ez kedvezőtlenül hat a gyártási folyamatokra. A szívósan kemény réteget korábban kézi erővel légkalapáccsal, vésővel, csákánnyal távolították le, ily módon 15—20 napot is igénybe vett a tartályok acélfalának megtisztítása. E költséges és időt rabló munka megszüntetésére dolgoztak ki speciális robbantástechnikát a szakemberek. Az új módszer nagy előnye, hogy az egész vegyiparban, sőt más iparágakban is alkalmas a különféle tárolóberendezések, csőrendszerek, kazánok j gyors és gazdaságos tisztítására. Magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok A Haldex Lengyel—Magyar Részvénytársaság húsz évvel ezelőtt azzal a céllal alakult, hogy a bányák melléktermékét, a meddőhányók „kincsét” hasznosítsa. A vállalatnak ma öt szénfeldolgozó üzeme van a bányák közelében és most épül a hatodik. A magyar partner szállítja a szükséges acélkonstrukciókat, a lengyel pedig a munkaerőről gondoskodik. A Haldex üzemei évente 5 millió tonna hulladékot dolgoznak fel, és ebből 400 000 tonna kőszenet nyernek. Ezenkívül nyersanyagokat szállítanak a cement- és kerámia-, valamint az építőipar számára. így a termelés is növekedett, s a dolgozók bukszája is vastagodott valamelyest. A folyamatos munkarend kányási tapasztalatait nemrég értékelte a vállalat szervezési osztálya. Az illetékesek szerint bevált a módszer. Alkalmazásának körét érdemes bővíteni. Ennek megfelelően már június elejétől bevezetik egy kányási, két szorospataki és két ménkesi elővéjáson a folyamatos munkarendet. Més képlékeny A külszíni fejtéssel kapcsolatban is akadnak szervezési teendők. Még „képlékeny” állapotban leledzik egy tanulmány, amely a gépkocsi- park fejlesztését taglalja. Kérdés: milyen autók lennének a legcélszerűbbek a külszínen fejtett szén szállítására. És: a külszínen termelt anyagot a nagybátonyi osz- tályozóba szállítsák-é vagy hozzana'k létre egy másik osztályozót Mátranovákon? Utóbbi esetben rövidebb távú — azaz lényegesen olcsóbb — a közúti szállítás. A választás a jövő feladata. A szállítási teendők egyéb fejtörést is okoznak. Tervezik az „egységcsomagos szálO lyan embernek, mint ez a fiatalasszony, megfizethetetlen az a csendet és nyugalmat nyújtó családi ház, ami Balassagyarmaton az arasznyi Beloiannisz utcában van. Nem ér oda a város zaja. kövér levelű hárs hűti a levegőt, gazdag kert terül el az udvarról menet, virágillat a levegőben. Hát még amikor jönnek a vendégek! Sütni-főzni is tanulni mehetnek Márton Józsefnéhoz. De szüksége van erre a pihenésre, mert egész héten keményen dolgozik, és a jó barátok, a testvérek között piheni ki igazán magát. Arcán még nem hagy nyomot a napi teher. Friss a tekintete, üde a szőkesége, talán a hangjában a felelőssége. — A gyár sodrásában élünk, jólesik a hét vége... Meleg van most a kábelgyárban is. Kint a műhelyben éppen olyan mint a központ szürke folyosóin. De nincs lazítás, a gyár sodrása a pontos helytállást kéri az emberektől akár a kábelsodróktól, akár a meón dolgozóktól. És Márton Józsefnének, akit lánykori nevén Gajdár Ilonkának hívnak, nem kisebb a feladata, mint a napi személyzeti munkája mellett ellátni a pártcsoportvezetői megbízatást is. A csoportülésen éppen a napokban beA csoport élén... szelték meg a rendszeres felvilágosító munka részleteit, rendbe tették a faliújságot, beszéltek az emberekkel a vagyonvédelemről. ahol a rendész is közreműködött. Aztán nem felejette el a pártcsoport vezetője tájékoztatni a munkahelyi környezetét arról sem, kik kaptak legutóbb új lakást. Felnézett és úgy mondta: — Az embereket minden érdekli és nekünk semmit sem szabad elhallgatni előttük... Tízen vannak a pártcsoportban, akik viszik a hírt az emberekhez, hozzák az emberek véleményét, miközben ott a figyelmük mindenen. Mondták, hogy milyen nagy figyelemmel foglalkoztak legutóbb Pálinkás Mihály gondjával, aki nem ismerte a fizetése alakulását és ez bántotta őt. A pártcsoport- vezetőnő a tőle megszokott megfontoltsággal mondta: — Amíg a mi gondunk is az emberek gondja, addig mondhatjuk el magunkról, hogy képviselői vagyunk a dolgozóknak. .. A fiatal pártmunkás megfontolt gondolatai ezek, mért mindig megfontolt cselekedetre tanítottak mesterei. Jó iskolát járt ő már diákéveiben is. A tarjáni leánykollégium formálta. Itt tanulta meg, hogy a mozgalmi elkötelezettség tisztességet jelent. Mondja is emlékezve azokra az időkre, hogy kitüntetés volt egy-egy megbízatás. Vetélkedőktől a fáklyás felvonulásokig, mozgalmas diákköri éveket éltek. És az iskola után is maradt amit megszeretett, szíves résztvevője a mozgalomnak. Még annak idején Décsi Zsigmondné, a finomkötött akkori párttitkára karolta fel és bízta meg munkával, majd vezette be a párt- alapszervezetbe. Erről szólva újból és újból átéli azokat a forró perceket, amikor a taggyűlés elé állott a pártfelvétele ügyében. — Azok a percek feledhetetlenek maradtak életemben — őszinte a hangja. Nagy igazság amit mond, mert amikor a finomkötöttből a kábelgyárba vezetett az útja, megfogadta: nem feledi, amit tanítottak vele az alapszervezetben. Magának is felteszi a kérdést sok alkalommal: — Lehet feledni amire a mozgalom tanít? Nem sok idő múlott az új munkahelyén, amikor Márton Józsefnét a pártcsoport élére választotta a tagság. Nem gondolt sohasem arra, hogy megváltó cselekedeteket hajtson végre, hanem az egyszerű, mindennapi dolgok végzője kívánt maradni. A kábelgyárnak mindennapi gondjai határozzák meg a munkáját. Azt szokta mondani, hogy tennivaló az mindig van. Mutatta az alapszervezet cselekvési programját, az abból megfogalmazott pártcsoporti kötelességeket. Amikor feltekintett, öröm látszott az arcán: . — Új parttagokat is neve-, lünk a fiatalok sorából... — Igen. Pándi Lacit vették fel párttagnak, aki a pártcsoport vezetője még az ifjúsági mozgalomból ismert. Nem mondja Márton József né, de köztudott, hogy milyen gondosan tanította a tagjelöltet a párt szervezeti szabályzatára, sokat beszélgettek a munkában való helytállásról, a párttagra kötelező példamutatásról. Halk a hangja, amikor mondja. — Mert a pártba javasolt emberért nekünk, a pártcsoportnak felelősséget kell vállalni. .. Az alapszervezet titkára nagyon határozottan állította: nem volt még példa arra. hogy akit párttagnak javasoltak az ne állott volna helyt. Hiszen a tagjelöltek mind rátermettek a bizalomra. — Az emberekben bízni kell — mondta Mártonná. Egy fiatal pártmunkás társadalmi tmunkájából ragadtunK ki néhány villanást. Mert ott van még a mindennapi, a munkahelyi kötelessége. Azt is nagyon pontosan kell ellátnia. De azt a munkát sem szabad elválasztani a pártmunkátol, ahogyan a pártmunkát sem a mindennapi feladattól. Ahogyan vallja a pártcsoport vezetője : így egész az élet... » Belbiannisz utca hársfáktól hűs Csendjében a vasárnap hozza az igazi pihenést Márton Józsefnének. Jókedvtől hangos a ház, ami új erőt ad. .. ■ Bobál Gyula NÓGRÁD - 1979. május 29., kedd 3
