Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-20 / 116. szám
A gyorsvonat elsŐosztályu kocsijának fülkéjében fázósan bújt össze A. tr, a vasútépítő, B. úr, a szak- szervezeti titkár — mellesleg ugyancsak a vasútnál védi a dolgozók érdekeit —, C. úr pedig egyenesen a minisztérium vasúti főosztályának a tisztviselője. A minden reggel együtt utazó brigádhoz tartozott még D. úr, aki alezredesi rangban a fegyveres erőket képviseli. E. úr foglalkozását tekintve postatiszt, itt reszketett a fülkében a főszereplő, Ifjú Izgága is. A, úr és Ifjú Izgága az ablak mellé ültek, egymást túllihegve igyekeztek egy-egy apró lyukat lehelni a jégvirágba. — A rohadt életbe! — dörzsölte össze kezeit Ifjú Izgága. — Több mint harminc kilométert szaladt már ez a tetű mirelltvonat, a fűtőtesthez mégis odafagg, a lábam. Ajtó nyílt, kalauz lépett be, (pontosabban a jegyvizsgáló úr érkezett. A. úr dühösen nézett rá. — Mondja csak, szakikám, hem tudna egy kis meleget csiholni ebben a kifuserált darálóban? Már a hatodik napja utazunk úgy, mint a fagyasztott csirkék! A jegyvizsgáló valami irdatlan magasságból szólt le A. úrhoz. — Nézze, szakikám — vi- »zonozta gúnyosan a titulust —, ez a vonat a vasúté. Nekem van egy Zsigulim, ha abban elromlik a fűtés, biztosan megcsináltatom. Érti a különbséget? Az az enyém, ez a vonat pedig a miénk. A mondat végére az ajtó jcsattanása tett pontot. — A szemétláda! — mozdult meg A. úr. — Majdnem harminc éve vagyok a cégnél, a hülye fejemmel, hogy nem léptem még le, de ritkán hallok ilyen piszokságot! Annak idején bezzeg nem nyelvelhetett volna a kalauz. — Naná! — tromfolt B. úr, az egyébként nőfaló hírében álló szakszervezeti titkár. — Mert rögtön szedhette volna a sátorfáját. Ma meg? Minden föttment után két kézzel kell kapaszkodni, különben megfojt a munkaerőhiány. — Urak, megvan magukról is a véleményem, — csattant fel Ifjú Izgága. — Ennyi vasúti fejessel utazom minden reggel és azt nem tud. fák elintézni, hogy befűtsék a kocsit. A napi száz forintomért, oda-vissza persze. Mert csak én fizetek, maguk legalább ingyen reszketnek. — De kedves Izgágám! — rebegte halkan a választékos modort használó C. úr, a vasúti főosztály tisztviselője. — Nem olyan egyszerű ez! Komolyan mondom, hogy reklamálunk mi eleget. De akár hiszi, akár nem, csendre intenek. Azt mondják, éppen elég a vasút baja, ne tetézzük még mi is a panaszáradatot. — Figyelj csak, Izgága! — derült fel A. úr. Ezt a titulust használja, mert már kétszer ittak pertut, csak éppen a nagy korkülönbségre való tekintettel Izgága ezt rendszerint „elfelejti”. Legalábbis nem viszonozza a tegezést. — Az előbb mondtál valamit. Egyedül te utazol kéregjeggyel, mindennap készpénzért. Van egy ötletem... — Remek! — lelkendezett néhány perc múlva Ifjú Izgága. — Ez aztán a nekem való hecc, benne vagyok a buliban. Ha valami gubanc lesz, talán segít a vasútigazgató. Ismerem. B. úr helyeselte a tervet meg nem is, C. D. és E. urak — a vasúti főosztályra, a fegyveres erőkhöz és a postaigazgatóságra utazók — rosszallóan ingatták fejüket. — De ilyet tenni.. Ebből baj lesz... Tényleg nincsen más módszer? Másnap reggel újra lehelés- sel kezdődött az utazás. Ifjú Izgága ezúttal keveset beszélt, csak ennyit jegyzett meg. — Nem fog egyszerűen menni. Az a nagypofájú kalauznő van szolgálatban, aki egyszer már le akart dobni a vonatról, mert bátorkodtam tőle kérdezni valamit, X Sárnál széles szijft Eafauznő éppen csak bekukkantott a fülkébe, látta a törzsutasokat és már lépett is kifelé, behúzta maga után az ajtót. Ifjú Izgága, aki ezen a napon direkt a bejárat mellé ült, megkocogtatta az üveget és intett, hogy jöjjön vissza. A fiatalasszony visszarántotta az ajtót és csak a tekintete kérdezte: na mi van, kisapám? — Bocsánat, asszonyom, az én jegyemet még nem tetszett kezelni! — igyekezett Ifjú Izgága finomkodni. Számításból persze, nehogy durvasággal rontsa a helyzetet. — Na, adja akkor gyorsan, szépapám, nem itt akarom megvárni a nyugdíjamat! — Elnézést, ha mégis lenne egy perce, szíveskedjen nekem megmondani, benne van-e a fűtés a jegy árában vagy azért külön pótdíjat kell fizetni? — Nagyon ráfizet erre S piszokságra ez a huligán! Talán tíz perc sem telt el, a harcias hivatalos közeg viszszatért és egy kitöltött csekket lökött Ifjú Izgága elé. — Ezt a pénzt — benne van a pótdíj is — tizenöt napon belül fizesse be! — Ez aranyos! Nézzék csak emberek! A kedves kalauz elv. társnőnek negyvenes bárcája nincsen, amin a hibát jelenthetné, csekk bezzeg akad. Azonnal, még csak nem is postán küldi. Talán nem bízik magukban — fordult Ifjú Izgága epésen E. úrhoz, a postatiszthez. A folyosón valaki halkan énekelni kezdett. „Teheti, mert vasúti...” — dúdolta egy kicsit átalakítva a szimpatizáns a régi slágert. A telefon csak kettőt csör- rent, férfi vette fel. — Ide figyeljen, fiatalember! Ha nagyon tudni akarja, benne van. De ne szórakozzon velem, nem azért vagyok itt, adja ide a jegyét! — Bocsánatát kérem, ha így áll a helyzet, akkor... nem adom. Majd azután, ha meleg lesz. Én azt sem bánom, ha olajkályhát vagy éppen egy apró műlángocskákkal vibráló villanykandallót hoz. Tudja, olyan oroszosat. — A jó édesanyját eflazze, ne engem! Ide gyorsan azzal a jeggyel vagy a pályaudvaron rendőrök várják! — Állok elébe, ezt bekalkuláltam a boltba. Én is szeretném azonban megkérni, hogy a Jó édesanyámat” hagyja ki a vitából! Ami pedig a cikizést illeti, itt nem reklamálhatok a vezérigazgatónál. Tudtommal ön képviseli a vasutat. A folyosó már megtelt emberekkel. A szomszédos fülkékből odasereglettek az utasok, vigyorogva bámulták a cirkuszt. — Járassa a bolondját mással — enyhült meg átmenetileg a kalauznő. — Magának is szabadjegye van, mint a többinek. — Szabadjegyem? Nekem? Na, ne vicceljen! Becsületszavamra, hogy minden reggel jegyet váltok. Ha kíváncsi rá, itt van a tegnapi, a tegnapelőtt! meg az azelőtti is — mutatott a szivarzsebében Ifjú Izgága és egy halom sárga meg világoszöld színű kéregjegyet kotort elő. — Strici huligán! Mit képzel maga? — szaladt fel újra a pumpa a kalauznőben. — Nincs időm magával szórakozni, adja ide azonnal a személyi igazolványát! — Annak kérem semmi aka. dálya — mosolygott kínosan Ifjú Izgága. — Parancsoljon, jegyezzen fel mindent! Ha óhajtja, még az otthoni téesz- elnök cipőméretét is megmondom. A kalauznő dühösen jegyzetelt, akkor sem nézett fel, amikor A. úr érdeklődött kedélyesen: — Kollegina, drága, miért nem adják le a hibajegyzéken, hogy heteken keresztül nem működik a fűtés? — Ha tudni akarja, semmi értelme, meg negyvenes bár- cám sincs, amin leadhatnám. Ifjú Izgága eltette a személyi igazolványát, az egész kocsi hallotta a távozó kalauznő kiabálását: — Jó napot kívánok, az igazgató elvtárssal... — Az beszél, de éppen értekezlet van. Hogyan hívhatta a házi számot? — Bocsánat, úgy látszik, valamelyik titkárnő bekapcsolva felejtette a városi vonalat. Akkor talán». — Hogy kicsoda.»? Ja, igen. Parancsoljon, kérem! — Nem, nem.» rossz az időpont. Majd máskor». — Na, mondja csak, röviden, miről van szó.» Aha», igen», igen». Köszönöm, hogy hozzám fordult. Be tudna jönni, mondjuk, délután egy órára? Igen? Köszönöm, várjuk! Az igazgatói szobában . három férfi ült, jegyzetfüzetekkel. Az ilyen, az olyan meg az amo. lyan szakterületek gazdái. Az igazgató kávét hozatott és a beosztottaihoz fordult. — Sajnos, ez nem az első panasz, jól figyeljetek! Éppen néhány napja X. elvtárs reklamált, személyesen nálam, ugyanerre a vonatra panaszkodott. Kínos volt, annyit mondhatok. — Igazgató elvtárs, mindenekelőtt itt van a reggel megváltott jegyem. Leteszem az asztalra, mert ugye amilyen vagány vagyok, holnap reggel még felhasználom. Addig érvényes. A tisztességes utazás bizonyítékát egyszerre többen is tolták vissza Ifjú Izgága elé. — Ugyan, kérem, nem kell ez», semmi szükség rá... — Szóval azért választottuk ezt a módszert, az összeesküvést, mert semmi más nem vezetett eredményre. Hiába reklamáltunk, annak sem volt foganatja, hogy érkezéskor beírtunk a panaszkönyvbe. Tudom magam is, hogy ez a renitens viselkedés elítélendő, de úgy véltük, hogy már csak egy kiadós botrány hívhatja fel a figyelmet sérelmünkre. A fűtés hiánya... meg aztán az a viselkedés... az ordenáré kalauznő... a „Zsiguli az enyém, a vonat a miénk” szemlélet... a negyvenes bárca és a csekk... A vasút becsülete és tekintélye jobbára ezeken az embereken múlik, nagy kár, hogy hiánycikk a jó szó. Mert ugye, még a fűtetlen kocsit is elviseljük, ha azt mondja a kalauz, a MÁV képviselője: kedves utasok, elnézést kérünk, ez vagy az a gubanc. Hát nem vagyunk mi felnőttek, nem érthetjük meg 1 a gondokat! Ifjú Izgága látta, Rogy nyert ügye van. Az igazgató, az ilyen, az olyan és az amolyan szakterület gazdája szorgosan jegyzetelt. Sikerült a figura! — gondolta magában. — Itt most mind a négy fejes olyan ember szavait jegyzi, aki a vasút érdeke és védelme mellett emel szót. — Valamennyi utas és elsősorban a vasút nevében köszönjük — zárta le a beszélgetést , az igazgató. — Sokat segített nekünk, kérjük, hogy máskor se sajnálja az időt, keressen meg bennünket az észrevételeivel, Javaslataival. A jegyvizsgálókat természetesen kioktatjuk a helyes viselkedésre. Kimegyünk a pályaudvarra is —, s ha nincs más megoldás —, kisoroltatjuk a szerelvényből a fűthetetlen elsőosztályú kocsit. Igazán körültekintő, hogy még a számát is felírta! Még valami. Említette a csekket is, kérem, adja ide! — Azt már nem, szó sem lehet róla! Én renitenskedtem a vonaton, ennek az árát meg kell fizetni. Az az igazság, hogy meg is éri, ha ezentúl meleg kocsiban utazhatunk. Biztos, hogy a társaim is összedobnák a büntetést! — Nem, nem — nyúlt a csekkért az igazgató és átadta az amolyan szakterület gazdájának. — Ezt intézd el, sztor- nóztasdl A júliusi nap már kora reggel magasan járt az égen, versenyt nevetett a robogó gyorsvonat egyik fülkéjében utazó kompániával. A, B, C, D. és E. urak a hasukat fogták a kacagástól, a kánikulában rövidujjú inget viselő Ifjú Izgága pedig egy csekket, valamint egy felszólítást tartott a kezében. — Mit szólnak az urak? Immár a pótdíj pótdijával megemelt összeget fizessem be tizenöt napon belüli Na, ez szép. A telefon túlsó végén — még ezen a napon — Valamilyen Ibiké csicsergetL — Ja, az a téli eset! Tudom már. Elnézést kérünk, valamilyen adminisztrációs hiba történt Tessék a felszólítást és a csekket beküldeni hozzánk, majd Intézkedünk. Ojabb két hónap múlva szintén Valamilyen Ibiké vette fel a vasútigazgatóságon a telefont — Űristen, csak nem... — De igen, — hagyta rá morcosán Ifjú Izgága. — Kérem, én annak idején ki akartam fizetni az egyébként is megvásárolt jegy árát, valamint a pótdijat, a csekket azonban maga az igazgató elvtárs vette ki a kezemből. A pótdíj pótdíjával megemelt csekket ugyancsak az önök kérésére nem fizettem be. A mostani harmadik felszólításnak pedig — ami a pótdíj, pótdíjának a pótdíjával növelt összegről szól — nem vagyok hajlandó eleget tenni! De még annyi időt sem szánok az ügyre, hogy vissza- küldjem a papírokat. Érti, kedves Valamilyen Ibiké? Ez a különbség. A mirelitvonaton A-tól E-ig urak egymáshoz ütögették fázós lábukat. Ifjú Izgága pedig arra gondolt, hogy bele kellene lehelni a jégvirágba: „Ennyi és eny- nyi hónap, év múlva”. Mint a nagyobb időszakot felölelő filmeken. A. úr, aki majdnem három évtizede épít vasutat meg vasúti hidat, oldalba bökte könyökével — a kezét zsebben tartotta — Ifjú Izgágát. — Nem gondolod, hogy meg kellene ismételni azt a régi heccet? Ifjú Izgága fagyos orrával beletrombitált egy papírzsebkendőbe, majd rezignáltan mondta: — Isten ments! Űj vasútigazgató van, akit ráadásul nem is Ismerek. A pótdíjak pótdíjának a pótdíjára rámenne még a leendő nyugdíjam is. Inkább fuszeklit, kucsmát meg muffot veszek, esetleg meleg téglát hozok magammal. Az olcsóbb. Kelemen Gábor Vincas Mykoíailis-Putinas (litván): Erő i co Dicső szabadság, téged zengelek, légy átkozott, erőszak! Süllyedjetek a földbe, ti zsarnokok s rabok! A széles égen én téged figyellek, szabad madár! Vihar forgószelében s ádáz hullámokban gyönyörködöm. Bár vannak ólomsúlyú, jéghideg tekintetek, acélbilincs-erőszakú kezek és kígyóálnokságú óhajok, nincsen a földön oly bilincs, amely a szabadságvágyat elfojtaná. Üj erőt érzek feltámadni bennem, mint ott az égen a szabad madár, mint a hullámgyötrő vihar szele, gyűlik szívemben felzúgó harag, és már árad, gátját törő folyó, szabad zengése szent harmónia. Szél röpíti majd hegyen-völgyön át, és zengik röptűkben a madarak, hogy nincs a földön boldogság nagyobb, mint a szabadság! Szokolay Károly fordítása lamás István : C s á reng ring zeng kies menny gömb kaláris csönd kármentőn rovás rend rendül rendezetlenül rianásra bújták rivallgón zendülnek a tüzér szemek felriadt virradat fokos vájta mester gerendák gyüg gyögéseiben r d á s Szőttes múltunk búvá bokrétájából hazányi süket kocsmába vadkörtefa nyit virul úgy serdül perdül be a gyöngyösi pár Árverések dobszerdáján könnyű lábú kis menyecske s lám-lám a jójárású ló NÓGRÁD —1979. május 20., vasárnap 9
