Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

feladataink és az ideológiai munka

Beszélgetés Géczi Jánossal, a Nógrád megyei pártbizottság első titkárával

A

z MSZMP Központi Bizottságának 1976. októberi határozata a propagandamunka feladataival kapcsolatban rögzítette azt a folyamatosan érvényesülő összefüggést, hogy a pártegység állandó újratermelése konkrét gazdasági, politikai és Ideológiai feladataink eredményes megoldása közben valósul meg. S ahogy erről a Központi Bizottság legutóbbi márciusi ülésén szó esett, ez nem egymástól elkülönített részfeladatok egymás melletti megoldását jelenti, hanem a meghatározó jelentőségű feladatok végrehajtásának egybe kell kapcsolódniuk a politikai és ideológiai kérdésekről folytatott vélemény- és tapasztalatcserékkel.

— Véleménye szerint mennyire ismerik a megye üzemeiben dolgozó emberek gazdasági helyzetünket és feladatainkat? Látják-e saját teendőiket az országo} gondok megoldásában, e megvan-e bennük az ehhez szükséges tenniakarás?

— Az ismeretek mennyiségében, a megértés mélységében természetszerűleg különbségek vannak. Mégis azt mondhatom, hogy ma már nemcsak a vezetők, hanem a munkások nagy része is ismeri gazdaságunk helyzetét és ezen belül n^Jiézségeinket is. A Központi Bizottság helyzetértékelésével egyetértenek. A legtöbb üzemben, a pártszervezeteknél a változtatásokhoz kedvező szellem kezd kialakulni, s érlelődőben van az új feladatok megoldásához szükséges cselekvési készség is. De ehhez a helyzethez nem egy csapásra jutottunk el, s érte ma is és a jövőben is újra és újra meg kell küzdenünk.

A Központi Bizottság tavaly áprilisi ülésén mérlegre tette, hogyan áll a kongresszusi határozatok megvalósítása, s megállapítottéi, hogy nagyobb figyelmet és erőt kell fordítani • határozatok végrehajtására. A Központi Bizottság félidős értékelése után az emberek világosabban látják az ország gazdasági problémáit, és élesebben fogalmazódnak meg az (inend és területi gondok is. A gazdasági élet nagyobb összefüggései mellett fokozatosan figyelembe veszik a helyi viszonyokat is, s mind több ember számára vált világossá, hogy m gazdasági problémák megoldása nem csupán valahol „fent”, tőlük függetlenül történik. A múlt év decemberi ^CB-ülést követően pedig már azt érzékeljük, hogy másféle szemlélet és másféle hozzáállás kezd meggyökeresedni: ma mér mind több helyen azt vizsgálják, hogy ók maguk mit tehetnek és mit kell Hcnnifllr

Bogy ar —párttagok és pártonkfvO- M többségének a szemlélete, magatartása

irányban változott az utóbbi hónapokban, abban igen nagy szerepe van a párt- raervezeteink munkájának, agttádős és propagandatevékenységüknek. Különösen nehéz feladat a gazdasági kérdések egyoldalú, menynyi ségi szemléletét megváltoztatni. Hiszen nálunk, Nógrád megyében még a közelmúlt években is komoly problémánk volt, hogy új munkahelyeket teremtsünk, s akkor az üzemi rekonstrukcióknál is a mennyiségi szempontokat szorgalmaztuk. Az extenzív fejlődés lehetőségei a megyében épphogy csak kimerültek, s máris előtérbe kellett állítanunk a minőségi követelményeket, illetve a gazdálkodási hatékonyság megvalósításának kérdéseit. A pártmunka komoly próbatétele ez, de erőfeszítéseinknek már vannak eredményei.

— Említette, hogy a legtöbb helyen újfajta, kritikus szellem kezd kialakulni. Miben nyilvánul ez meg?

— Ügy látjuk, hogy az emberek sokkal körültekintőbben vizsgálják saját helyzetüket. Régebben a bírálat inkább „felfelé”, „lefelé”, vagy „oldalra” irányult, s csak ritkábban saját maguk és szűkebb környezetük felé. Ma a taggyűléseken, pártnapokon és más alkalmakkor is azt tapasztaljuk, hogy sokkal önkritikusabb a szellem. A dolgozók, a munkahelyi kollektívák egyre inkább megkövetelik egyrészt azt, hogy az üzemi vezetés olyan feltételeket teremtsen számukra, amelyek lehetővé teszik, hogy jobban és jobbat termeljenek, másrészt reálisan vizsgálják saját munkájukat is.

Egyre erősödő, domináló tendencia ez, de túlzás lenne azt mondani, hogy ma már ez az általános. Elég gyakran hiányzik még a bírálatokhoz szükséges tájékozottság, illetve az a képzettség, ami lehetővé teszi lényegi összefüggések ismeretét, és az a bátorság, ami elengedhetetlen a felismerések képviseléséhez. Nemegyszer előfordul az is, hogy a tényleges elemző munkát voluntarisztikus megközelítés szorítja ki, amely mindenütt csak szubjektív hibákat lát, s minden problémát intézkedésekkel és utasításokkal akar megoldani-. Ellenkező végletként hangot kap olykor az a vélemény is, hogy minden gondunk csakis objektív okokból származik, s valamiféle gazdasági automatizmus fogja megoldani problémáinkat. S előfordul a kritika elutasítása is: vannak akik a közös tevékenység javítását szolgáló bírálatot is úgy fogják fel, mint érdemeiket kétségbevonó, személyük ellen irányuló támadást.

• A* Intrriú rövidített változata a Társadalmi Szemle májusi számában megjelent beszélgetésnek.

Mégis: az utóbbi hónapok tapasztalatai alapján azt mondhatom, hogy a szocialista demokrácia, az üzemi demokrácia fejlődő viszonyai között a kritika nem szorítkozhat a hibafeltárás funkciójára. Ez is fontos, de nem elegendő. Egyre többen érzik, hogy a bírálattal nem mentették fel magukat a felelősség alól, hanem éppen ezzel kapcsolódtak be a közös tevékenységbe és vállaltak felelősséget.

— Hogyan megy át a helyzetfelismerés és a bírálat cselekvésbe?

— Az eredményes tevékenységhez több feltétel szükséges. Az egyik az alakulóban levő, cselekvésre ösztönző kritikus szellem, s ami ennek alapja: a kedvező politikai légkör. Ezzel összefüggésben bizonyos változás van a pártmunka tervezésében is. A munkatervekben megfogalmazott gazdasági és szervezési feladatok megoldásának feltételei mellett a politikai feltételek megteremtéséről is szólnak. Nagyobb fokú koordináció van a szervezetek között, nagyobb figyelmet fordítanak az emberi szempontokra is. Több helyen megvizsgálták például: az adott üzem műszaki és munkásgárdája hogyan készül fel egy új gyártmány készítésére, egy új berendezés működtetésére. Ezzel összefüggésben sok helyen felmérték az emberek szakképzettségét, a továbbképzés helyzetét. Egyszóval: a pártmunka tervezésében, a gazdaság pártirányításában egyre inkább figyelembe veszik a politikai és emberi tényezőket.

Persze néhány korábbi kudarc is figyelmeztetett ennek szükségességére. Előfordult például, hogy nagy lelkesedéssel mozgósítottak az új technika megvásárlására, de annak fogadására nem készültek fel eléggé. Először pedig az embereket kell megnyerni, s nemcsak szakmai szempontokból. Hiszen egy új gép, egy új technológia nemcsak új szakmai ismereteket és készségeket, nemcsak nagyobb technológiai fegyelmet követel, hanem megváltoztatja az emberi kapcsolatokat, viszonyokat is. S nemcsak az üzemen belül állnak elő változások, hanem a környező folyamatokban is.

A tévében nemrég vita folyt a „pohárügyről”. Ott többen elmondták, hogy tőkésországokból poharakat hozunk be, ezekért drága árat fizetünk ki, s belföldön drágán adjuk. Ugyanakkor itt van a mi nagy kapacitású üveggyárunk. Szinte kívánkozott az az egyszerű megoldás, hogy szüntessük meg a nyugati termékek importját, s a kereskedelem az üveggyártól rendelje meg ezeket. Ügy gondolom, helyesen jártak el az üveggyár vezetői — és mi ezt az álláspontot támogattuk —, amikor nem másokat marasztaltak el, hanem elmondták a tévé nyilvánossága előtt, hogy először is magát a létező kapacitást kell e követelményeknek megfelelően színvonalasabbá tenni. Mert az előfeltétel ahhoz, hogy termékeik minőségben Is felvehessék majd a versenyt a nyugati importárukkal. Tehát a jogos igényeket csak akkor tudják kielégíteni, ha először saját munkájukat javítják meg.

Üzemeink nagy többségében nem vártak az ágazati irányítás véleményére, hanem gondos elemző munkával maguk kezdték kiszűrni a nem gazdaságos termékeket. S nem elsősorban ezek megszüntetésében látták a megoldást, hanem azt vizsgálták, hogyan lehetne korszerűsíteni, gazdaságosabbá tenni a terméket. Ahol nagyon elavult módon, drágán termeltek, ott viszonylag könnyű volt tisztánlátni. Bonyolultabb volt a helyzet azoknál az üzemeknél, ahol nem volt ilyen egyértelműen rossz a helyzet. Az ELZETT szécsényi gyáregysége például mintegy 150 millió forint értékű lakatot gyártott évente. Ezeket el tudták adni, még valutát is hozott a termékük. A vállalat és a gyár vezetői végül mégis — helyesen — olyan elhatározásra jutottak, hogy korszerűbb terméket (például biztonsági zárakat) korszerűbb módon kell gyártani. Halogathatták volna éppen a döntést, de akkor még nehezebb lett volna az áttérés. Mostani terveik szerint termelésük 60 százaléka kerül majd exportra, mert magasabb műszaki színvonalú zárszerkezetet gyártanak. S nem mellékes az a körülmény sem, hogy kiszorul a nehéz fizikai munka, az emberek jobb munkafeltételek között dolgozhatnak.

A megfelelő döntések meghozatalában, a kedvező légkör és a tenniakarás fenntartásában igen nagy szerepe van a vezetői magatartásnak. Az elmúlt években az üzemi vezetők között még elég gyakori volt, hogy a különböző szabályozókat tekintették az első számú közellenségnek, a munka legfőbb akadályozójának. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között mindent a szabályozók számukra kedvező irányú megváltoztatásától reméltek, s elmulasztották számba venni, hogy ők maguk hogyan javíthatják tevékenységüket. Márpedig, ha a vezetés kivülről várja a megoldást, ott az üzemben sem alakulhat ki a változtatni akarás légköre. Ma már ez a helyzet megváltozott. A vezetők jelentős része tudomásul veszi, hogy szabályozók vannak, s nem siránkozik amiatt sem, ha népgazdasági, vagy világgazdasági tényezők miatt a szabályozók — nem mindig az adott üzem javára -1- módosulnak. Ezért elsősorban saját munkájukat kell ezekhez alakítani. A vezetői magatartásnak ez a változása kedvezően hatott az üzemi kollektívák magatartására, az üzemi légkörre.

összetett tudati folyamat játszódott le addig, amig eljutottunk a mai helyzethez. Eleinte egyfajta „totálkép” alakult ki gazdasági helyzetünkről: kedvezőtlenül érintettek ben. nünket a világgazdasági változások, ilyen és

ilyen belső gazdasági nehézségeink vannak stb. Ma már egyre inkább kirajzolódik az is, hogy az adott helyén, üzemben, gyárban mit kell tenni, hogyan kell a belső feltételeken változtatni. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy a belső feltételek változtatásához szélesebb, mélyebb összefüggéseket Is Ismerni kell.

— Milyen segítséget nyújthat mindebben az ideológiai munka? Szocialista gazdasági építőmunkánk jelenlegi időszakában szükségképpen igen nagy súlyt kap a párt gazdaságirányító és ellenőrző tevékenysége. Nem jár-e ez azzal a következménnyel, hogy a pártmunka más területei, feladatai — például az agitá- ciós és propagandamunka — ha csak ideiglenesen is, de háttérbe szorulnak?

— Munkánk homlokterében valóban a gazdaságpolitikai feladatok állnak, úgy gondolom, ezt nem kell külön indokolni. De ez nem valamiféle új dolog, így volt ez eddig is, s így lesz még nagyon sokáig. Népgazdaságunk helyzete, a gazdasági szerkezet átalakításának halaszthatatlan feladatai azonban ma a korábbinál Is fokozottabb mértékben állítják előtérbe a gazdasági munka pártirányitásá- nak kérdéseit. Figyelmünket, energiánkat elsősorban ezekre a kérdésekre kell fordítanunk. Márpedig munkavégző képességünk nem végtelen: ha valamivel többet törődünk, akkor kevesebb idő és energia jut másra. Ez az egyszerű számvetés vezethetett oda, hogy jogos aggodalommal fogalmazták meg néhá- nyan nálunk is a kérdést: a jelenlegi helyzetben a pártmunkán belül nem értékelődik-e le — akarva vagy akaratlanul is — a szemléletalakító munka, vagy nem lesz-e mostohagyermek a kultúra?

A kérdés valóságos, szembe kell néznünk vele, válaszolni kell rá. Ilyen veszély — véleményem szerint — nem fenyeget bennünket. Pontosabban szólva: annál a pártszervezetnél, ahol tisztában vannak azzal, hogy a gazdasági kérdések megoldása nem steril ökonómia, hanem politikai, emberi és tudati tényezők egész sorának figyelembevételét igényli, ott azt is tudják, hogy az emberek gondolkodását és figyelmét tudatosan befolyásoló munka elhanyagolása milyen következményekkel járhat a gazdaságra. Pártbizottságunk úgy Ítéli meg, hogy pártszervezeteink, a területi és az üzemi pártbizottságok — korábbi pozitív és negatív tapasztalataik alapján — nemcsak eljutottak ehhez a felismeréshez, hanem munkájukat ennek alapján tervezik és folytatják. S nem csupán arról van szó — bár az is nagyon fontos —, hogy a megyében, mint az egész országban, megélénkült és eredményesebb lett a gazdasági kérdésekkel kapcsolatos agitáció és propaganda. A gazdaságpolitikai kérdések az utóbbi időben mindenütt nagy súlyt kaptak, ugyanakkor (és nem ennek ellenére!) a legtöbb helyen a pártvezetésnek sikerült megtartani, sőt fokozni is azt az érzékenységet, hogy gazdasági feladatainkat nem lehet megoldani anélkül, hogy ne próbáljunk választ adni azokra a gazdasági vagy nem gazdasági problémákra, amelyek az embereket foglalkoztatják.

Az összefüggések magyarázatának azonban nem szabad a szűk értelemben vett praktikus, napról napra felmerülő kérdések megválaszolására szorítkoznia. Ma talán még nagyobb szükség van arra, mint bármikor, hogy megértsük a társadalmi-gazdasági jelenségek kapcsolódásait, e jelenségek ellentmondásos természetét, folyamatszerűségét. Azt a kialakulóban levő szemléletet törekszünk megerősíteni, hogy a szocializmus sem probléma- mentes társadalom, a mi munkánkban is keletkeznek feszültségek, amiket pontosan kell fel- és megismernünk ahhoz, hogy kimunkálhassuk megoldásuk módját.

Természetesen a gazdaság és az ideológia nem ugyanaz. A kettő összekeverése zavarokat okozhat, nemcsak az ideológiai munkában, hanem a gazdasági folyamatokban is. Egy gazdasági kérdést nem lehet ideológiai munkával megoldani, mint ahogy a tudatban sem lesz minden automatikusan' rendben attól, ha a gazdaságban rendeződnek a dolgok. Ezt világosan kell látnunk. Ugyanakkor a pártmunkában nem lehet valamiféle merev, külön könyvelést vezetni, nincs külön rovata a gazdaságnak, a politikának, az ideológiának. E területek a pártmunkában szervesen össze kell kapcsolódjanak, mert a valóságban is összefüggenek egymással. Gazdaságirányítási munkánkat is csak akkor végezhetjük jól, ha komplex módon irányítjuk, ha megfelelően felmérjük a gazdasági döntések társadalmi-politikai hatásait, sőt tudati, ideológiai vetületeit is.

Tehát egyfelől nem szabad összemosnunk gazdaságot és ideológiát, másfelől világosan látnunk kell a közöttük levő kapcsolatot. A XI. kongresszus határozata nem véletlenül állapította meg és hívta fel a figyelmünket arra, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszában növekszik a tudati tényezők szerepe. Ezért a tudatra ható munkának nemcsak az a feladata, hogy a helyzet megértését segítse, a feladatok megoldását könnyítse, hanem egyre növekvő mértékben az is, hogy formálja, alakítsa az embereket. Hiszen gondjaink, feladataink megoldásában mindenekelőtt a dolgozó emberek alkotókészségére, tehetségére, tudására számítunk. A feladatok közös

vállalása nemcsak a sikeres végrehajtás egyik feltétele, hanem erősíti a szocializmushoz való értelmi és érzelmi kötődés szálait is.

— Véleménye szerint melyek ma az ideológiai munka csomópontjai?

— Azt hiszem, teljesen jogos és érthető, hogy az utóbbi időben a gazdaságpolitikai kérdések kerültek az agitációs és propagandamunka, általában az Ideológiai munka előterébe, hiszen mostanában ezek a kérdések foglalkoztatják leginkább az embereket. Nem csökkent azonban az érdeklődés más elméletiideológiai kérdések iránt sem. Ezek egy része szervesen kapcsolódik a gazdasági kérdésekhez, más részüknél kevésbé szoros ez a kapcsolódás. A nemzetközi munkásmozgalom, a szocialista demokrácia, a szövetségi politika, a szocialista életmód, a szocialista magatartás és erkölcs kérdései ma Is élénken foglalkoztatják az embereket, párttagokat és pártonkí- vülieket egyaránt. Ügy gondolom, hogy az elkövetkező időben ideológiai munkánknak a pártoktatáson belül, de más formákban is mélyrehatóbban kell foglalkoznia ezekkel a kérdésekkel. Hiszen a munka minősége, az ésszerű anyag- és energiatakarékosság, a munkaidő jobb kihasználása elsősorban az anyagi feltételektől és a munka szervezettségétől függ, de jelentős szerepe van a tudatnak, az emberek morális felfogásának, a szocialista erkölcs magatartást formáló szerepének is.

Zömében nem új feladatokról van szó, hanem általában a pártmunkának, s ezen belül az ideológiai munkának arról a sajátosságáról, hogy a valóság változásaira rugalmasan reagáljon, az új hangsúlyokat, s ezen belül az árnyalatokat is érzékelje. Az ideológiai munka feltételei alapvetően jók. Ezek között legfontosabbnak azt tartom, hogy pártunk töretlen, elvi politikája az utóbbi két évtizedben megteremtette és folyamatosan biztosította a gazdasági építőmunka kedvező politikai feltételeit, a bizalom, a nyíltság társadalmi légkörét. Az emberek jelentős részében, párttagokban és pártonkívüliekben Is nagyfokú józanság és fokozódó realitásérzék alakult ki.1 A párt politikájával való egyetértés a széles körű és mély bizalom e politika iránt garanciát jelent arra, hogy gondjainkat, a gazdasági szerkezet átalakításának, a hatékonyság, a minőség követelményeinek nehéz feladatait is közös akarattal és közös munkával oldjuk meg.

Téves, helytelen nézetek természetesen bármikor felmerülhetnek, különösen olyankor,' amikor jelentős nehézségeken kell úrrá lennünk, súlyos gondokat kell megoldani kemény és fegyelmezett munkával. Nagyon fontosnak tartom, hogy a felmerülő hibás, téves gondolatokra most se reagáljunk türelmetlenül.' E nézetek többnyire nem politikai ellenérzésből fakadnak, hanem tájékozatlanságból, esetenként jószándékű tenniakarásbóL Nem szabad ezek mögött mindig dogma ti zmust, ál radikalizmust vagy pedig opportunizmust, liberalizmust keresni, s különösen nem szabad ezekkel a jelzőkkel meggondolatlanul dobálózni. A pártmunka nagyon fontos feladata ma, hogy nyugodt légkörű, nem a vagdalko- zás, hanem az érvelés, a meggyőzés eszköze-: it alkalmazó vitákban szálljon szembe a helytelen nézetekkel. A kiegyensúlyozottság azonban nem jelenthet megnyugvást, netán igénytelenséget, hanem éppenhogy a dinamikus, a kezdeményező gondolkodásmódot teszi szükségessé. ” Természetesen nem elég vitatkozni, meg kell keresnünk a meggyőző választ is a felmerülő kérdésekre. Politikában és ideológiában egyaránt olyan magatartásra van szükség, amelyet — Kádár elvtársnak a tavaly áprilisi KB-ülésen elhangzott szavait idézte — a kétoldalú érzékenység jellemez.

Az ideológiai munka szempontjából is nagyon fontosak a taggyűlések éá a tömegpolitikai rendezvények. Az utóbbi időben élénkebbé váltak a pártnapok, amelyeket gyakran kisebb csoportok számára, nemegyszer üzemrészekben tartottunk meg. Ezeket a fórumokat ma már ritkán jellemzi az egyoldalú információadás, hanem egyre inkább a közös tevékenységet kialakító, vitatkozó megbeszélések, s az ezek eredményeként születő egyetértés. :

Az utóbbi időben több elméleti jellegű konferenciát rendeztünk pártmunkások számára is. Ezek tapasztalatai megerősítettek bennünket abban, hogy nagy szükség van a pártmunkások óriási empirikus tapasztalatainak elméleti igényű rendszerezésére. Erre a gazdasági vezetőknek is nagy szükségük van, hiszen a helyi feladatok megoldásához ma már egyre inkább nélkülözhetetlen a szélesebb összefüggések ismerete, a tapasztalatok általánosítása, a politikai szempontok tudatosítása.'

P

ropagandamunkánkban, ideológiai tevékenységünkben alapvetőnek tartom azt, hogy következetesen érvényesítsük a Központi Bizottság 1976. októberi, a pártpropaganda feladatairól szóló határozatát. Nagy figyelmet kell fordítanunk a dialektikus és történelmi szemlélet kialakítására és alkalmazására. így különösen fontos, hogy az ideológiai munkában ne tértől és időtől elszakítva magyarázzuk a különböző társadalmi, gazdasági, politikai kérdéseket, hanem elemző módon tárjuk fel és mutassuk meg azokat a bonyolult és nem > ritkán ellentmondásos viszonyokat, amelyek között szocialista eszméink fokozatosan és tendenciaszerűen megvalósulnak, ahogy közös társadalmi erőfeszítéseink eredményekén! megoldjuk feladatainkat.