Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-04 / 102. szám
SÁROSPATAK *79 DIAKNAPI első titkára — a Rákóczi-vár fejedelmi sátoráig, ahol a ceremónia keretében a diáktanács elnöke átvette Sárospatak kulcsát: a vár fokáról felharsantak a fanfárok, ezer galamb indult az ország minden részébe... És ezzel kezdetér vette a X. országos diáknapok eseménysorozata. Helyszin: Sárospatak. Résztvevők: Budapest, Nógrád, Borsod és Szabolcs- Szatmár másfél ezer diákja, kétszáz kísérő tanára. Időpont: 1979. április 29. május 2.; borús, esős idő, hőmérséklet 12 Celsius. SSs 7 ..w Énekszó: buszon, pódiumon, kollégiumban, uton-útfélen, egyszóval mindenütt, ahol nógrádiak voltak. Meghűlt a vér a vonat utasaiban, mikor nem sokkal Szerencs állomása után, a némahegyi megálló táján megpillantották a régi kőbánya felől eregélő füstgomolyagot, majd a tejfehér ködből (alias Piramis-köd) elővágtató veres nadrágos, piros dolmányos kuruc lovasokat, kivont karddal, durrogó pisztolyokkal. Mire a tömeg felocsúdott, máris a szemben levő mad- zagvasúton találta magát, s a kisvonat velőtrázó tülköléssel, énekszóval és trombitazajjal futott be a sárospataki vasútállomásra, ahol diákok százai (köztük a nógrádiak is)^ s a XVIII. századi uniformisba öltözött diáktanács várta az érkezőket. Innen lovasbandériummal az élen vonultak be a vendégek — köztük dr. Maróthy László, a Politikai Bizottság tagja, a KISZ kb o E magkapóan romantikus és látványos fogadtatás hamar jókedvre strófolta a résztvevőket, annak ellenére, hogy az eső vigasztalanul cseperé- szett, s az égbolt továbbra is borúlátó maradt. Az ismert program, a fogadtatás, a sajtóirodái munkatárs kedves kalauzolása után reméltük: eseménydús, igen tartalmas és emlékezetes napokat tölthetünk a 16 ezres lélekszámú Bodrog menti városban. Ám, ez csak részben sikeredett. S ha már kiejtettem számon a kritikát, hadd toldjam azt meg néhány érvvel, csupán távirati stílusban. A diákok közé, 4—6 fős csoportokba verődve megjelentek a fővárosból és a környékről „delegált” csövesek. Toprongyos szerelésük, ápolatlan-fésületlen ábrázatuk mégcsak elviselhető lett volna, ha mindez nem párosul randalírozással, részegséggel, infantilizmus- sal, lejmolással. Eltávolításukra — a hír szerint — a Az érkezés első pillanatai, de lehetne a búcsúzásé is. „causa finalist” fáklyabotrányuk szolgáltatta, mikor is fel s.alá rohangáltak a város utcáin égő fáklyákkal a kezükben. Sokak véleménye szerint igazán távol maradhattak volna e rendelvénytől lévén túl vannak már tanulmányaikon. ..? Sok volt a\ programmódosítás, melyek közül jó néhány el is maradt, hogy csak a május elsejéi üres délelőttöt, a rmgyosbált (ez tulajdonképpen megvolt, de „rongyul” sikeredett a Gúnya együttes fellépését, a népi hangszerbemutatót említsem. A nógrádiakat ez. nem zavarta, dicséretükre legyen mondva, hamar gondoskodtak programról, közös szórakozásról, de erről majd később. Akadoztak a bemutatók is. Az első nap lovagtermi műsora háromnegyed órás késéssel kezdődött, akkor derült ki: nincs zongora, a harmadik hangszerszólónál a kottaállvány hiányzott, az ötödik elő-' adásnál pedig — miközben a színpadon bűvölték a fuvolát, — valaki, kemény férfihangon Huszányik Elemért (?) kérte föl távozásra... Fölösleges hozzáfűznöfh, mennyire zavarták ezek és a hasonló . dolgok a szereplő diákokat. Ennyit erről. takarodó éjfélkor volt. Addig szólt a szobákban az énekszó, durrogtak a viccek, az adomák, gombamódra verbuválódtak az alkalmi együttesek, 14- es szobánkban például a Eo- lyaisok és szerkesztőségünk szerény létszámú képviselőiből alakult „Ad hoc együttes” klarinét, furulya, 'hegedű, gitár, csörgő és ének felállásban — felidézve ezzel memóriapuszművelődésügyi osztályának munkatársát arra kértük, mondják el tapasztalataikat a diáknapok eseményeiről. — Ötödik alkalommal vettem részt a diáknapok országos rendezvényén — mondta Győrffy Sarolta — az első két alkalommal diákként. Kis megye vagyunk, de úgy érzem, sikerrel helytálltunk mind a bemutatókon, mind magatar-' tes helyett. Mindezek ellenér» jól éreztük magunkat, sok emléket, tapasztalatot, élményt gyűjtöttünk. — Minden díjnál, véleményem szerint sokkal többet ér az, hogy a legjobb közösségnek járó elismerést mi kaptuk meg — hangsúlyozta. Erdős István. — Nagyszerű volt a hangulat, ahol mások közömbösek voltak, ott mi © Zúgó taps fogadta a Bolyai János Kozgonyi István. Gimnázium énekkarának bemutatkozását, vezényel: Sárospatak vára. Megyénk küldöttségéről szór ló fejezetet rögvest azzal kezdem: ők nyerték el a legfe- gyelmezettebb, a legkezdemé- nyezőbb és a leghangulatosabb csoportnak kijáró díjat, őszintén megvallva, így köny- nyű helyzetbe kerültem, s személyes benyomásaim, élményeim, tapasztalataim helyett a köz véleményét tolmácsolhatom, némi toldással. Szállást a Zrínyi Kollégiumban kaptunk, ébresztő reggel hétkor (utána kocogás, óh!), tulásnak induló diákemlékeinket. Hajh, azok a régi szép idők! Sikeres és bizonyára sokáig emlékezetes marad minden nógrádi számára a második nap estéjének baráti találkozója, valamint a május, elsejei délelőtt megyék közötti összejövetele. Mindkettő programon kívüli volt, „unaloműzésként” kezdeményezték csoportunk vezetői (s itt megjegyzendő a nevelők lelkiismeretes és odaadó törődése a diákokkal, „észrevétlen” felügyeletük, gondoskodásuk.) Egyébként ezen az összejövetelen emlékplakettet kaptak azok, akik évek óta részt vesznek a diáknapi teendőkben, ösz- szesen nyolcán vehették át ezt az elismerést: Balázs Pál, Erdős István, Gúthi Éva, Győrffy Sarolta, Juhászné Kincses Helén, Kégli Katalin, Pásztor Pálné és Rozgonyi István. A baráti találkozókon a diákok saját műsoraikat adták elő, szabad volt a pódium: bárki bármit elmondhatott. 'Macskássy Feri balassagyarmati diák a Kati néni-monológjával aratott fergeteges sikert, az „Arénások” szívhez szóló énekükkel, aztán volt aki verssel, énekkel, hangszertudásával szórakoztatta a jelenlevőket. tásunkat illetően. A 12 produkcióból álló gálaműsorban a Bolyai énekkar, Molnár Zsuzsa és az Aréna együttes is fellépett, s ez is mond valamit. Sok volt a programmódosítás, de mi ezt nagyon jól „átvészeltük”, hamar alkalmazkodtunk a körülményekhez, a lehetőségekhez. Szerettük volna, ha közülünk még többen bemutathatták volna tudásukat, például a sok „külsős” együt© lelkesek, ahol mások legyintettek, mi tapsoltunk, ha nem volt „hivatalos” program, akkor perceken belül csináltunk valamit. A korábbi diáknapok szakmai színvonalához mérve örvendetes a fejlődés különösen zenei területen, ahol több együttes, énekes magasan hozta az országos nívót. Vers- és prózamondóink is dicséretesen helytálltak, ha kiugró eredmény nem is született. Gond viszont továbbra is, hogy nincs diákszínpadunk, legalábbis olyan, amely egy ilyen rendezvényen méltóan képviselhetné iskoláinkat. © Előző nap a Nemzeti Galériában lepett föl a Balassi Bálint Ember Csaba vezényletével. Ott is, itt is; siker] Gimnázium vegyes kara, Győrffy Saroltát, a KISZ Nógrád megyei bizottságának iskolafelelősét és Erdős Istvánt, a Nógrád megyei Tanács Nczelödőben — a balassagyarmati „Arénások.” Végezetül ptuig következzenek a díjak: Fesztiváldíjat nyert a Bolyai János Gimnázium (énekkar, citerazenekar, ének): különdíjat kapott a Szántó Kovács János Szakközépiskola (Molnár Zsuzsa és az Aréna együttes műsoráért), valamint a Balassi Bálint Gimnázium a kamarakórus, a fuvolakvintett és a zongoraszólisták produkciójáért./ S mint már korábban szó volt róla: Sárospatak város közönsége és a dióktanács javaslata alapján megyénk csoportja nyerte el a legjobb közösségnek adományozott elismerést. S ez utóbbi, azt hiszem, önmagáért beszél. Mindennél ékesebben. Az összeállítást készítették: , Tanka László (szöveg) Bábel László (kép) NÓGRÁD — 1979. május 4., péntek
