Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-18 / 114. szám
m nap—tízezer kilometer Úriősok Szibéria kapufában (8.) Nehéz volt az út Belovóba. Elektromos erőmű, hőerőmű a megye középső részén, hegyek között, szénbányák között, folyók mellékén. Egyszóval újra szép környezetben. A sztyeppe vólt itt az úr még két évtizeddel ezelőtt. Tehát nagyon fiatal erőmű ez, ahová vendéglátóink elvittek. Megmutatták, elmagyarázták. Nem is untatom az olva- i sót egy hőerőmű leírásával. OBrfii Biztosan sok ér- dekesség, újdonság van itt, de nekem mégis a legjobban a belövői tenger tetszett. Több mint 13 négyzetkilométer nagyságú vízfelszín hullámzik, csalogat, integet. Vitorlások siklanak ,az enyhe hullámokon és szárnyashajók röpítik az utasokat az egyik parttól a másikig. Ott, ahol nem is olyan régen még a sztyeppe volt az úr. Az ember átalakítja a természetet. Hatalmas munka, a ma szocialista forradalma, amiről legutóbb Leonyid Iljics Brezsnyev is beszélt a Legfelső Tanács ülésén, ahol újra megválasztották elnöknek. Szükség van ezekre a ter- mésze tformáló programokra, hiszen a változás az embert szolgálja. A lenini Komszomol védnökséget vállalt az építkezés, a hőerőmű mielőbbi üzembe helyezése felett. A belövői tengert pedig a halászok vették birtokukba és a kolhozok használják a vizét. Üdülőkörzet lett, partján pihenik ki a hét végeken a munkásnapok fáradalmait, a hőerőmű dolgozói. Este végiggondoltam szállodai szobámban az egészet. Hogy is van ez? A föld mélyéről, a sötétségből a bányászok felszínre hozzák a szik- rázóan fekete szenet. A szén vörös lánggá változik, hőt termel és láthatatlan enerigát, amiből a villanyégőkben vakító fény lesz. A lakásokban öröm, a televízióban műsor, a vasalókban a ruhák simasága és az utcákon biztos lépteket jelentő közvilágítás. Sötétből világosság! Akár társadalmuk jelképe is lehetne ez, a lenini eszme megvalósítása. És azon kaptam rajta magam, hogy ismét Leonyid Iljics Brezsnyevet idézem, az ő szavait, amikor a társadalmi fejlődésüket jellemezte. Belövő példa és gyakorlat, a szocializmus gyakorlata. Már régebben szerettem volna szólni arról, hogy a Szovjetunióban a gyakorlat a következő: a különböző ipari centrumokban megszervezték az utóbbi évtizedekben az iparnak megfelelő szakember- képzést felsőfokon, technikumokban és főiskolákon. így Mezsdurecsenszkben a bányászképzést, Belovóban az elektrcépítész-utánpótlást. A bányásztanulóknak nagyon szép egyenruhájuk van. Bizony irigyeltem őket. Azért említem mindezt múlt időben, mert azóta — május elsején — bemutatkoztak a mi bányászaink is az új egyenruhákban. , A belövői technikum egyszerre hatszáz hallgatót fogadhat és korszerű körülmények között biztosítja számukra a szakmai oktatást. A gyakorlatot pedig a hőerőműben szerzik meg a fiatalok már a tanulmányi évek alatt. Büszkesége a városnak a kultúrpalota. Színháztermében a legjobb szovjet előadó- művészek viszik színre a szovjet és a külföldi, közöttük magyar szerzők műveit. Igen élénk a kultúrélet ebben, a szovjet méretekben kis városban. A kultúrpalotában sok a klub. Megint csak azt kell hangsúlyoznom, hogy a kultúrhá- zak szakköreiben, klubjaiban, a szervezett, munka n hivatásszeretet, a pályaválasztást, a jövőt hivatott elmélyíteni a gyerekekben. így van ez Belovóban is. A klubokban ismerkednek meg a fiatalok az elektromossággal és lesznek utánpótlást jelentő szakmunkástanulók a város technikumában. Mindennek megvan a maga célja, vezérlő akarata. A felnőttek tudatosan készítik elő gyermekeiket, hogy átvegyék a stafétabotot. Mindenütt szerte Kemerovo megyében érezzük, tapasztaljuk ezt. Az is érdekes, hogy már harmadik, negyedik városban, vidéken, gyárban jár az ember, mire annyi élmény gyűlik össze benne, hogy summázhatja azokat és levonhatja a következtetéseket. Nekem erre Belovó meglátogatása után nyílt alkalmam. A város nem kirakat és nem ragyogás. De fényes és tiszta, rendszerezett és tudatosan fejlődő. Akárcsak az ember, aki építi. APÄMURAM Középkor a huszadik században — ezt az alcímet adták Paolo és Vittirio Taviani színes olasz filmjének, mely az 1977-es cannesi filmfesztivál nagydíját és a FIPRESCI díját is elnyerte. A mű alapjául Gavino Ledda önéletrajzi regénye szolgált; egy analfabéta szárd pásztorról szól, akit szülei arra, kényszerítettek, hogy pásztor legyen, primitív körülmények között éljen. De húszéves korában tanulni kezd, ráébred arra, hogy csak a szavak, á kultúra birtoklásával lehet az elzár- kózottságból, a nyomorból, a tudatlanságól kiszabadulni. Képünkön a főszereplő, Save- rio Marconi. Csak a hangszer régi XX. századi lengyel kamarazene Balassagyarmaton (Folytatjuk) G. Gy. Két és fél évtized lengyel zenei törekvéssel ismertetett meg az a hangverseny, melyét a Magyar Zeneművészek Szövetsége ésfeak-magyarországi helyi csoportja és a balassa-' gyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola if júzenebarátklubja rendezett a napokban. A szegedi művészek (főiskolai tanárok, jelenlegi és volt hallgatók) az 1946—70 között született művekből olyan műsorral jöttek Balassagyarmatra, melyet az elmúlt évben a lengyel művészeti napok keretében Budapesten és Kecskeméten is bemutattak. A műsor felépítésében két részre osztható. Az első rész a kortárs zenén belül a „hagyományosabb”, már szinte klasszikusnak számító műveket vonultatott fel. Lutoslaw- sky zongorára írott két etűdjét (1946) Delley József tolmácsolta. A kiváló lengyel zeneszerző zongoraművészi tevékenységével éppen azzal a Bartók Bélával hozható kapcsolatba, akinek emlékére gyászzenét írt. Kisielewsky: Capricco energico-ja (1956) rapszodikusan váltakozó, szólókkal sűrűn tűzdelt zenei anyagával nem kis koncentrációt igényel az előadóktól (Szecsődi Ferenc hegedű, Kerek Ferenc zongora). A következő Spisak: Improvisazi- one (1962) darabban még „sarkítottabb” hangulati, s talán még nehezebb technikai problémákkal találkozhattunk, ám az előadóknak ez nem okozott gondot. Serocki 1955- ös zongoraszonátája tartalmilag és előadás szempontjából is kiemelkedett az első rész műsorából.' Kerek Ferenc méltán válik egyre ismertebbé nemcsak határainkon belül. A bensőséges líra és a furioso közötti minden árnyalatra képes billen téstechniká ja, a legvirtuozabb részek magától értetődő megoldása a közönséget vastapsra késztette. Éppen lengyel földön nem napjaink találmánya a hangszereknek a megszokottól eltérő megszólaltatása. A műsor második részében ilyen művek hangzottak el. Arról, hogy Delley József ragyogóan zongorázik, már a műsor kezdetén meggyőződhettünk. Most azt is láthattuk, a szerzői utasításnak eleget téve mit tesz még a zongorává). Luci- uk Passacaglia (1968) című műve a zongorát a hétköznapi értelemben vett ütőhangszerként kezeli. A különféle ütőkkel a zongora minden részét kihasználja — legkevésbé talán a billentyűket. Kétségtelenül hatásos effektusokat hallhattunk, s nyilván nem ok nélkül dicsérte az elmúlt évben a szerző Delley József hiteles előadásmódját. Szalonek: Improvisations Sonoristiques (1968) és Serocki: Swinging music (1970) szerzeményei aztán a preparált zongora mellett (Borka István) a többi hangszert is meglehetősen kihasználták, (Paragi Jenő klarinét, Krcsméri János harsona, Gárdián Gábor gordonka). Az eddigi hagyományos felosztási rend (vonós, fúvós, ütőhangszerek) e művekben teljesen csődöt mond. Ez önmagában nem is baj, kérdés, a hallott anyag mennyiben zene? Mindenesetre a gyakori nevetés mellett is őszinte érdeklődés követte az előadók tevékenységét, s a Swinging musib egyértelmű közönségsikert hozott. Balassagyarmaton nincs törzsközönsége a kortárs zenei eseményeknek, inkább kuriózumszámba megy egy-egy ilyen rendezvény. Az ország jelentős részén hasonló a helyzet, s így különösen dicséretet érdemel az a lankadatlan lelkesédés, mely a legújabb zenei törekvések bemutatását szorgalmazza, vállalva ezzel a kevesebb hallgatót is. Biztos, hogy akad az elhangzott művek között időtálló érték, hiszen a valóság új megközelítésének igényét szüntelen jelenvalónak éreztük. S a szegedi művészek felkészültségének láttán megfogalmazódik az igény — szívesen hallgatnánk őket az elkövetkező évadban is Balassagyarmaton. Ember Csaba * Filmjegyzet Kentaurok Vitautasz Zsalakjavicsusz ebben az alkotásban voltaképpen korábbi műveinek alapgondolatát variálja. Most is arról beszél, hogy a szabadság: édes szó — s mindent meg kell tennünk emberi jogaink érvényesítése, a haladó eszmék anyagi erővé válásának biztosítása érdekében. A szovjet művész a Kentaurokban a választás lehetőségének — kötelességének — hátterét vizsgálja s megint a nézőbe kalapálja egyik alaptételét: felelősek vagyunk azért, ami a földgolyón történik. Mindig színt kell vallanunk. A kívülállás egyenlő az árulással. A film cselekménye egy dél-amerikai országban játszódik, a hetvenes évek elején. Zsalakjavicsusz nem mondja ki, hogy a vérbe fojtott chilei forradalom inspirálta műve elkészítésére, ezt azonban nem róhatjuk fel hibájául. A Kentaurok szerzője nem a dokumentumok pontos rekonstruálására törekedett, más volt a szándéka. Az Elnök, Orlando és a többiek történetének tanulságai — általános érvényűek, jelentőségük túlnő az adott konkrét krónikán. A filmdrámában ráismerünk ugyan bizonyos figurákra, helyzetekre, formulátokra, melyek „modelljei” Allende Chiléjéből valók, ez azonban — ismétlem — nem perdöntő fontosságú körülmény. Az „üzenet” egyetemes jellege fontos. A rendező egyébként a következőképpen határozta meg elképzelését: „Ha azt mondjuk, az emberiség fejlődésének története a társadalom és az egyén felszabadításának története, ez a folyamat talán Dél-Amerikában a legkiélezettebb. Aki lángoló kontinensnek nevezte el, nagyon igazat mondott. S még valami. Egy ^európainak szokatlanul érdekes, hogy Latin-Amerikában nem létezik az a fogalom: nemzetiség. Akik ezen a földrészen laknak, születésük szerint lehetnek bármely ország fiai, egyaránt ugyanannak számítanak: latin- amerikainak. Már a spanyolok elleni felszabadító háborúkban is a felkelő vezérek egyik országból a másik országba NÓGRÁD — 1979. május 18., péntek mentek harcolni. A felszabadítás eszméje erkölcsi erő ezen a földrészen. Ez a legszebb, ami Latin-Amerikában létezik... Meggyőződésem, azért harcolni, hogy szaoad legyen, az ember természettől adott igénye. Nem kizárólag politikára tartozó kérdés, hanem biológiai szükséglet. Mert *az ember szabadnak született. Ezt példázza a lángoló Latin-Ameííka, erről volt szándékom előző két filmemben beszélni, és érről kíván szólni a Kentaurok, is”. A cím az ellenforradalmi akcióra utal, melyet a népi kormány megdöntésére szövetkezők szerveznek a CIA támogatósával. A puccsot titokban készítik elő, a katonai junta kezdetben nem avatkozik be az eseményekbe. Zsalakjavicsusz feltárja, a válságos időszak eseménytörténetét és érzékelteti a két tábor ideológiája, morálja és taktikája közötti alapvető különbségeket. Mindvégig az Elnök a főszereplő, ez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalmi háttér elmosódott. Ellenkezőleg: a rendező nagy gondot fordít arra, hogy a felvillanó portrék a társadalmi mozgás erőterét tükrözzék. A reakció szekértolói fokozatosan veszik kezükbe a dolgok irányítását. Pin tábornok és hívei levetik az álarcot, de a nemzet megmentőinek szerepében szeretnének tetszelegni. Megrendítő a tragédia utolsó felvonása. Az Elnök mindvégig a helyén marad és igaz hazafihoz, jó katonához illően áll helyt. A Kentaurok a dokumentumok izgalmasságát a pszichológiai dráma mélységével, a politikai feszültséget a személyes sorsok intimitásával ötvözi. Zsalakjavicsusz képes hamisítatlan atmoszférát teremteni, de némi didaktizmus és bizonyos tételszerűség is nyomot hagyott a film szerkezetében. Kissé zsúfolt a tények adagolása, .egy-két mellékszál fölöslegesen terheli a mű építményét. A rendező alaposabban motiválhatta volna az Elnök közvetlen környezetének tagjait — kár, hogy megelégedett néhány futó ecsetvonással a cselekvések indítékainak részletesebb rajza helyett. Donatasz Banionisz személyesíti meg az Elnököt. Főképpen bukása megindító, de emberi gesztusai is hitelesek. Tetszett Regimantasz Adomajtisz (Orlando) és Benkő Gyula (Catalón tábornok), a régen látott Lukács Margit viszont vázlatos feladathoz jutott (a magyar színésznő Angelicát alakítja.) A Kentaurok —. az elkötelezett filmek számát szaporítja. Művészileg lehetne kiérleltebb is, egészében azonban becsületes alkotói szándékról és a nemzetközi filmesösszefogás, a koprodukció értelméről tanúskodik. —s—f— A kellemes tavaszi időben a salgótarjáni Madách Imre Építőipari Szakközépiskola elsős diákjai rajzórájukat rendhagyó módon a szabadban tartották, ahol környezetük épületeit, utcát, parkot örökítettek meg rajzlapjaikon. Bialkó Zsuzsa, Ocskó Gabriella és tanulótársaik — magasépítő-ipari tagozatosok — jövendő szakmájuk ismereteit, rajzkészségüket ily módon is kiegészítik. Mai iévéajánlafunk 17.40: A varázsló Azok, akik már látták Kovács Margit keramikus szentendrei múzeumát képet kaphattak a színes és gazdag fantáziájú az égetett agyag különös stílusjegyeit magukon viselő tárgyak ritka gyűjteményéről. A tévé portréfilmje, a kct évvel ezelőtt elhunyt művész alakját, dús hagyatékát, kincseit jeleníti meg. Ko- vács Margit' halála óta talár még többen látogatják ; szentendrei gyűjteményt amelyet még életében a Dm na-parti városkának ajándé kozott. Szentendrén talán < „varázsló” múzeuma, ez a; apró miniatűr múzeum a legszebb legékesebb kincs a többi között.
