Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-17 / 113. szám

A pártcsoportok életéből Igazi tekintélyt a cselekedet biztosít Jólesik megfordulni olyan községben, ahol a szorgal­mas munka nyomán szem­mel láthatóak a változások és az emberek magabiztosak. Ilyen a helyzet ma Ecsegen, ebben a Cserhát déli lábá­nál elterülő, hangulatos fa­luban. A főutcát szép, virá­goktól díszlő parkok ékesítik. Takarosak a lakóházak, mi­ként a középületek is. Arra lenne szükség a teljességhez, hogy elkészüljön a települést átszelő közút. Az emberek bizakodnak: ennek is eljön az ideje. A mozgatóerő Nem maguktól valóak -az eredmények. A dolgok leg" főbb mozgatója Ecsegen két­ségtelenül a pártalap­szervezet. Kezdeményezésére igen szerencsésen választották meg a község vezetőit. Fiatal, tettrekész emberekből állanak. Ilyen a tanács élén álló el­nök. Jól irányítja a közös gazdaságot a tsz elnöke. Egyenletes a munka a mező- gazdaságban. Az intézmények is sikeresen végzik munkáju­kat. A közelmúltban a párt- alapszervezet hivatalos helyi­segében Takács László a kör­zeti pártvezetőség titkára, a két társközség, Kozárd és Csé- cse alapszervezeti titkárai be­vonásával összefoglaló be­számolót készített a párttag­gyűlésnek, éppen a kialakult helyzetükről. A párttitkár mondta, hogy ebben a mun­kában nagy segítséget jelent a pártvezetőségnek a községben rpűködő pártcsoport, amely­nek az egyik vezetője Cson­ka József. Jól képzett, a köz­ügyekben járatos, és a köz­ségi csoportot vezeti, Hunya­di Árpád, a termelőszövetke­zeti dolgok kiváló ismerője, a mezőgazdasági üzem párt­csoportjának élén áll. Mindkét pártcsoport mun­káján keresztül bebizonyí­totta, hogy milyen jelentős szerepet játszhatnak a köz­életben a pártcsoportok. A közös gazdaságban működő pártcsoport például az elmúlt év őszén a cukorrépa beta­karításának idején, amikor az időjárás hátráltatta az egyenletes munkát, mozgósí­totta a szövetkezet tagságát a betakarítás meggyorsítására, és ettől kezdve okosan ki­használva a kellő időpontokat végezték a munkát. A köz­ségi pártcsoport tevékenysé­ge sem kisebb értékű. Mert ők szervezték többek között, „Egy napot a társadalmi munkára” mozgalmat, az isko­lához a bekötőút építését, va­lamint mindkét csoport azon községszépítési tevékenységet amely nyomán létrehozták a parkokat, és egyéb, a közös­séget szolgáló szép létesítmé­nyeket. Az erők hasznosítása A párt vezetősége jól szá­mított, amikor a pártcsopor­tokra épített. Az alapszervezet Ecsegen harmincnyolc párt­tagból áll. Mindenképpen lét­számban, de pártpolitikai te­kintélyénél fogva is jelentős erőt képviselnek a községben. Ezt az erőt tömörítették a pártcsoportokba, amelynek élén a csoportvezetők állanak pártbizalmiként ide tömörül­nek a párttagok. A pártcso­portokat is annak megfelelő­en alakították, kihez, milyen feladat áll közelebb. Neveze­tesen a mezőgazdaságban dol­gozók és a község belső ügye­it ismerők pártcsoportjait kü­lönböztetik meg. A dolgok te­hát a pártvezetőség számítása szerint folynak. A pártcsopor­tok tagjai szoros kapcsolatot tartanak a község dolgozóival és jelentősen hozzájárulnak a pártalapszervezet tömegkap­csolatának erősítéséhez. Egy községi pártalapszervezetnél ez az egyik legdöntőbb kér­dés. Azért, hogy a pártcsoportok munkája tervszerű legyen, s céltudatos, a pártvezetőség évente legalább két alkalom­mal körzeti szinten megbeszé­lést tart velük. Ez a beszél­getés nem nélkülözi a párt­bizalmiak .nunkamódszerta- nát sem. Ez nagyon fontos, mert segítséget nyújt a köz­ség lakosságával való helyes kapcsolat megteremtéséhez. Legutóbb a Központi Bizott­ság decemberi, majd márciu­si határozatát beszélték meg, mint alapot a munkájukhoz, amelynek segítségével átte­kintették a község legfonto sabb feladatait. így szerve­ződött a tsz-ben a takarékos- sági mozgalom a község szé pítéséért, a társadalmi mun­kamozgalom és így tovább. A pártcsoportok vezetői­nek és a csoporthoz tartozó pártbizalmiaknak a politikai érettségét bizonyítja, hogy nem végeznek kampányszerű munkát. Munkahelyen, hiva­talokban, szórakozóhelyeken, egymás közötti, baráti beszél­getések során szólnak a párt- politikáról, a községben ter­vezendő, s folyamatban le­vő munkákról. A tapasztala­tok szerint ez a jó módszer. Nem sokat gyűléseznek, ha­nem bensőséges, baráti, vagy jóakarói ízzel magyaráznak közérdekű dolgokat. Ez min­dig hatással volt és lesz is az egyszerű emberekre. így meg­értetni a célkitűzéseket, fel­tétlenül azt eredményezi, amit Ecsegen is hozott, hogy a ki­tűzött célt az emberek saját maguk céljának tekintik. és azért képesek munkát kifej­teni. A sikernek pedig örül­ni. 7 ovábblépni Az alapszervezet a pártcso­portok munkájában a minő­ség javítását tűzte célul. Nem határozatokon múló ennek sem a valóra öáltása, hanem az egyszerű hétköznapi cse­lekedetek következménye. Az önállóságot kívánják erősíte­ni. amely fokozza a felelőssé­get a munkában. Ecsegen a pártcsoportok rátermettek a munkára, amelynek bizonyít­ványa a községben napról napra végbemenő változás. A nagyobb önállóság bizonyára, uj színt hoz a cselekedetbe, és új sikereket a község életé­be, amely tovább növeli a tekintélyüket. B. Gy. Hatékony víztisztítás ' A nyolcmilliós szovjet fő­városban, Moszkvában a vi­lágon elsőként értek el olyan vízháztartási mérleget, amely­nél az elhasznált és a tisztí­tott víz mennyisége egyen­súlyban van egymással. Ez napi 5 millió köbméter vizet jelent. Az ipari és háztartási cé­lokra felhasznált vizet, mi­előtt a Moszkva folyóba jut­na, 1322 tisztítómű veti teljes mechanikai és biológiai tisz­títási ciklus alá. Ezenkívül, számos moszkvai vállalat al­kalmaz olyan technológiát, amely gyakorlatilag kiküszö­böli a szennyvizet. A szakem­berek véleménye szerint a szennyvíz nélküli rendszerek, magas fenntartási költségeik ellenére, a Városi vízmeden­cék tisztaságvédelmének leg­hatékonyabb módját jelentik. Moszkvában ezért évről évre mind több vállalat tér át a szennyvízmentes vízfelhasz­nálásra. Ilyen technológiákat vezetnek be jelenleg a ZIL Autógyárban, a kőolajfinomí­tóban és másutt is. * Moszkvában újabban ipari vízvezetéket is építenek. En­nek első szakasza — napi 240 ezer köbméter vizet biztosítva — már működik. E vezeték vizének utánpótlását a meg­tisztított szennyvíz képezi. Bonyolultabb a helyzet a városba esők és hóolvadás idején képződő felszíni szennyvíz tisztításával, de ennek megoldásán is dolgoz­nak. A jelenleg Moszkvában működő tisztítóberendezése­ket további 150 gyűjtőcsa­tornák mellé telepített tisz­tító rendszerrel gyarapítják. A problémát végérvényesen a mélyre épített szennycsator­nákkal oldják meg. E csator­nákat a Moszkva folyó men­tén, mindkét parton kiépítik — végpontjuk egy nagy befo­gadóképességű derítőállo­más lesz. A városi hatóságok már megkezdték a terv meg­valósítását. Ezt követően a Moszkva folyó a sűrűn la­kott Európa egyik legtisztább édesvízforrása lesz. Előtérbe kerül a gyáriá»fej1eszié» Egyeduralkodóvá válnak az alumínium termékek Szebbek és jobb minőségűek lesznek A Balassagyarmati Fém­ipari Vállalatnál a nemrég átadott bányatám I. beruházá­sa lehetővé tette az új, min­den tekintetben korszerű alu­mínium bányatámgyártás so­rozatban történő előállítását. A zajló második ütem befe­jezésével — ami 1980. végére várható — pedig minden vo­natkozásban megteremtődnek a műszaki, technikai, technoló­giai feltételek az említett ter­mék nagyobb mennyiségű és jobb minőségű előállításához. VEZÉRTERMÉK — A beruházás során, amely kettőszázmillióba ke­rül, olyan felületkezelési tech­nológia alkalmazásához te­remtjük meg a lehetőségeket, amelyek magasabb fokú ki­készítést garantálnak. Nem­csak a bányatámnál, hanem az összes alumíniumból ké­szült és készülő termékeknél. Az új technológia során je­lentősen növekszik termékeink esztétikai megjelenése. Ezál­tal jobban megfelelünk a fo­gyasztói igényeknek — egé­szíti ki az előbbieket Hlavay Sándor, a gyár műszaki igaz­gatóhelyettese. A beruházás eredménye­ként a bányatámból származó árbevétel jövőre, már ötven százalékkal lesz több, mint az idén. Ahogy itt mondják, ez a vezértermék, illetve straté­giai gyártmány uralja majd a hatodik ötéves terv termelési programját. A konkrét igények mind a belföldi, mind pedig a külföl­di piacokról 1985-ig, illetve 90-ig szólnak. Ez azonban nem jelent egyet a megrende­lésekkel. E termék viszonylag gyors térhódítását azzal ma­gyarázzák, hogy élőmunkát le­het Vele megtakarítani. Köny- nyebb a 'fajsúlya, mint az acéltámoknak. jobb a szerel­hetősége, a kihajlás elleni me­revsége, ugyanakkor gyor­sabb és könnyebb a javítása is. Ezt a gyártmányukat a KGST-piacon is a bejelen­tett termékek között szere­peltetik. Távlati elképzelése­ik alapvetően a hazai bá­nyászkodás fejlődésére épül­nek, azzal vannak összhang­ban. Mivel a mostani beruházás­sal megteremtették a gyorsabb haladás, és a minőségjavítás hosszabb távú feladatait, ez­ért a következő tervciklusban előtérbe helyezik a gyártás­fejlesztést. Pótlólagos auto­matizálással, saját erőből megoldják az alkatrészellátást. Ennek során feloldják a meg­levő szűk termelési kereszt­metszetet, újabb mennyiségi növekedéshez biztosítanak szabad utat, egyenletesebbé Gazdaságpolitikai gyakorlatunk A Központi Bizottság decemberi határozata a gazdaság- politika és ,a gazdaságirányítás gyakorlatának változásait irányozza elő, nemcsak 1979-re, hanem a közeli esztendők­re is. Mit jelent ez a szóhasználat; sőt kérdezzük sarkítot­tadban: valójában nem a gazdaságpolitika változik-e, s mi­közben csupán gyakorlatának elmozdulásairól beszélünk? A válaszhoz elegendő újraolvasni a XI. kongresszus hatá­rozatát; e dokumentum hozzávetőleges tematikai ábrázolása is egyértelműen jelzi a gazdaságpolitika folyamatosságát. A kongresszus — rámutatva, hogy a következő időszakban egész gazdasági tevékenységünk fő feladata a társadalmi ter­melés hatékonyságának erőteljesebb növelése —, olyan gaz­daságpolitikai pillérekre épít, mint az igazodás a világ új energia- és nyersanyagáraihoz; szigorú szelektivitás az ipar- fejlesztésben; tervszerűség, koncentrálás a beruházásokban az életszínvonal azon elemeinek erősítése, amelyek egyszer­re szolgálják az anyagi jólétet és a hatékonyságot. A hatá­rozat gondos szövegelemzése jelzi azokat a gazdaságpolitikai irányokat, amelyek — mint az iméntiek érzékeltették — mindmáig érvényesek, és kétségkívül azok maradnak a jö­vőben is. Célszerű fölidézni azt az értékelést is, ahogyan a kong­resszus a gazdaságirányítást megítélte. „A bevált alapelve­ket érvényesítve, gazdaságirányításunkat, mint a szocialis­ta tervgazdálkodás eszközét, jobban mai és holnapi célja­ink, feladataink szolgálatába kell állítani, és működését ja­vítani szükséges” — olvashattuk a határozatban. S erről ugyanaz mondható, mint a gazdaságpolitikáról; az idei terv irányítási-szabályozási módszereiről lehet ilyen vagy olyan nézőpontot kialakítani, egy azonban kétségtelen: ezek a mód­szerek a gazdaságirányítás 1968 óta alkalmazott eszköztárá­ból valók, a szigorítás is a közgazdasági szabályozás közlés­rendszerével jut el a vállalatokhoz. Más kérdés, hogy a folyamatosság nem lehet azonos a változatlansággal, s különösképpen nem olyankor, amikor körülöttünk a világgazdasági közeg teljességgel átalakul. A gazdaságpolitikai és az irányítás gyakorlatának tehát szük­ségképpen változni kell, ha ennyire módosultak a megvaló­sítás feltételei. S tegyük hozzá: nem csak külső, ue a belső feltételek is — és nemcsak abban az értelemben, hogy a bel­ső körülményeknek követniük kell a külső változásokat. A gazdasápolitika és megvalósításának gyakorlata kö­zött olyan fáziskülönbség keletkezett, amiről a decemberi — s előtte a tavaly áprilisi — határozat nyílt, bíráló és önbí­ráló stílusban szól. 'Az imént vázoltuk a XI. kongresszus gazdaságpolitikájának körvonalait — hozzátéve, hogy az elő­irányzott célok mindmáig érvényesek —, ám közismert, hogy a megvalósítás több területen elmaradt a szükségestől. „A folyamatok ilyen alakulásában nagy szerepe volt a helyzet­hez nem kellően igazodó gazdaságpolitikai, gazdaságirányí­tási gyakorlatnak — mutatott rá nyilatkozatában Havasi Fe­renc, a Központi Bizottság titkára. — Hiányzott a szükséges összhang az irányító szervek, továbbá a tervcélok és a meg­valósításukat szolgáló szabályozás között. A társadalmi ér­dek rovására kapott túlzott jelentőséget — sőt, gyakran po­litikai támogatást is —. a helyi stabilitás, az átlagos fej­lesztési és bérnövelési feltételek megteremtése minden vál­lalat, szövetkezet számára, függetlenül a valóságos hatékony­ságtól, gazdaságosságtól, jövedelmezőségtől”. Ebből a gondolatsorból pedig egyenesen következnek az idei terv szabályozási változásai, a szigorítás indítékai és céljai. Ám fontos hozzátennünk: ezek a célok — miközben közvetlenül a gazdaság egyensúlyának erősítését irányozzák elő —, nem térnek el a gazdaságpolitika folyamatos nyom­vonalától, ellenkezőleg; a korábbiaknál inkább ehhez vezér­lik vissza a gazdálkodás mindennapos gyakorlatát. Tábori András teszik a drága gépek leterhelé­sét, azaz jelentősen csökken­tik a termelési költségeket. CSAK SZINTEN TARTJÁK A mostani tervciklus elején is megkongatták a vészharan­got a kábeldobgyártás felett. Végül mégis megmaradt, mert az igények indokolták. Mi­lyenek a távlati kilátások? — Kábeldobgyártásunk 10— Í5 éves múltra tekinthet vissza. Ügy látjuk, hogy a következő ötéves tervben is szükség lesz e termékcsalád­ra. Ezért a stratégiai termé-' kék közé soroltuk. Azért dön­töttünk így, mert a kábelgyár­tás is fejlődik. A termelést vi­szont csak a jelenlegi szinten tartjuk, mert egyrészt nem il­lik termelésünk jellegébe, másrészt tőlünk a kormány alumínium-feldolgozásról szóló programja a késztermékek választékának bővítését és mennyiségének növelését ké­ri számon — indokolja az el­mondottakat Hlavay Sándor. — S milyen részarányt kép­visel majd? — Amennyiben a jelenlegi helyzet nem változik, akkor az árbevétel egyharmadát ké­pezi. Közben lesz időnk arra is, hogy olyan gyárnak ad­juk át a kábeldobok termelé­sét, amelyiknek az jól beillik a termelési karakterébe. Nem azért kívánunk megszabadul­ni tőlük, mert veszteségesek — állítja a műszaki igazga­tóhelyettes. AHOGY AZ IGÉNYEK MEGKÍVÁNJÁK lőlapokat, amelyeknek gyár­tását kis ráfordítással, félau­tomatizálással oldjuk meg. Ez segít a termékcsalád bő­vítésében, felhasználási terü­letének növelésében. A másik konjunkturális termékünk a fűlőkonvektor. Ezek termelé­sével pillanatnyilag hazai igényeket elégítünk ki. Ide soroljuk az anyagmozgatási technológiák fejlesztéséhez az egységrakományos szállí­tási technológiához kapcso­lódó szállító-, rakodó- és táro­lóelemeket, amelyeket több iparágban tudnak igen elő­nyösen alkalmazni, — indokol a gyár műszaki igazgató- helyettese. A visszafejlesztendő ter­mékek csoportjába tartozik az elosztószekrény. Míg há­rom évvel ezelőtt négy, addig ma már csak egy típust gyár­tanak. NEM JELENT — A konjunkturális ter­mékeink között olyanok van­nak, amelyeknek életgörbéje átlagban 3—5 esztendő. Akad köztük azonban más is, ame­lyik a piaci igények növeke­dése folytán bizonyos időre stratégiai termékké léphet elő. Ezek között említhetem a perforált alumínium szere­megrázkOdtatást Mostani szemmel nézve a dolgokat, úgy néz ki, hogy az alumínium termékekre való nagyobb ütemű átállás nem je­lent megrázkódtatást a dolgo­zóknál sem. Egy részük már korábban megismerkedett az új műszaki, technikai, techno­lógiai követelményekkel, nriás részük pedig a távlati oktatási tervnek megfelelően folyama, tosan kerül kapcsolatba [a feldolgozás új előírásaival. A gyár korszerű tanműhelyébe^ az alapképzés mellett szaki­irányú képzésre és továbbképj- zésre is van lehetőség. Né­hány kimondottan speciálik szakembert viszont kívülről kell behozniuk. Végül ide kívánkozik annal: hangsúlyozása, amire Hlavay Sándor többször megkért: el­képzeléseik a jelenlegi ismej- retekre és előzetes informá ciókra épülnek. Az élet, igények, a lehetőségek válloz tathatnak rajta. V. K. Új termék Autóvillamossági felszereléseket és az ezekhez szükséges al­katrészeket gyárt a VILLTESZ Ipari Szövetkezet diósjenói üzeme. Az alkatrészgyártáson kívül ebben az évben új’ ter­mékként kezdték a kamionkocsikba kerülő telepíőkapcso- lók gyártását. A képen Termán Sándor és Kincses Zoltánné az új termék szerelése közben. NÓGRAD — 1979. május 17-, csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom