Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-16 / 112. szám

I. Levin: A fejmosás Célok és realitások Rugalmas élefszmvonal-polilika l^ppptriliprl^pn a szocialista iparban UCl^r LUUCJ.UCU foglalkoztatottak át­lagbére 3894 forint volt, s az 1978. évi havi átlagbér 8,5 százalékkal bizonyult magasabb­nak az előző esztendeinél. Ami annyit jelent, hogy a szóban forgó 1 687 200 embernek az életszínvonala is ennyivel gyarapodott volna? Vannak, akik egyenlőségjelet helyeznek a pénzbeli jövedelem és az életszínvonal közé, s az új lakásba költözés okozta nagyobb ki­adásokat úgy fogják fel, mint — életszínvo­nal-csökkenést... Ha túlzás is, de sok benne az igazság: ahány család, annyiféle értelmezése az életszívonalnak, s annyiféle életszínvonal. Amiből mégsem következik, hogy nincsenek általános jellemzők, így az, ha valamivel sze­rényebben is az ötéves tervben előirányzott­nál, de az életszínvonal, az életkörülmények javításában előrehaladtunk a középtávú program eddig eltelt három évében. Soha nem volt mindenkire azonos érvényes folyamat a reáljövedelem-növekedés, napja­inkban végképp nem az. A nyugdíjazás pél­dául, vagy az addig kereső gyerek bevonulá­sa, házassága, újabb gyermek születése, a ko­rábbiaktól eltérő beosztás stb. lényegesen megváltoztatja a jövedelmi arányokat a csa­ládon belül. Idén megszűnt — a kis- és a kül­kereskedelem kivételével — a követelmények, hez nem kötött, úgynevezett biztosított — 1,5 százalékos — bérnövelés lehetősége; köz­ponti forrásokból 500 millió forint használható fel bérkedvezményekre, igaz, a korábbiaknál szigorúbb feltételek mellett. Továbbá: a meg­szorítások ellenére a hatékonyan dolgozó vál­lalatoknál az átlagosnál nagyobb a lehetőség a bérnövelésre, ugyanis a progresszív adóte­her csökkent. Seregestől említhetünk ilyesfajta mozzanatokat, amik lényege egy: az életszín­vonal növelésének céljait föl nem adva, a re­alitásokhoz kell igazodnunk. Szakszerűbben fogalmazva: a teljesítmény — követelmény — nélküli bérnövekedés megengedhetetlen. Még szókimondóbb formában: nemcsak a ter­melést, a beruházást, hanem az életszínvonal növelését is alá kell rendelnünk a néogazda- sági egyensúly megjavításához kapcsolódó ér­dekeinknek. Ennek tudatában már érthetővé válik az a széles körben hallható vélemény, legalább a jelenlegi életszínvonal — és áruellátás — sta­bil legyen. Igen ám, de 1974. óta a belföldi felhasználás minden évben nagyobb volt a nemzeti jövedelemnél! Halmozott terhekkel kell tehát szembenéznünk, s ezért elkerülhe­tetlen: a lakossági jövedelmek emelkedése szoros összhangban álljon a termelés haté­konyságának javulásával. Más szóval a to­vábbi jövedelemnövelést a fokozódó követel­mények teljesítéséhez szükséges hozzákap­csolni. S bár bizonyos célok elérését késöbo- re kell helyezni, az életszínvonal fejlesztésé­nek — nem minden társadalmi rétegre, cso­portra azonosan ható — folyamatosságát nem akarjuk föladni. Egészen köznapian: rugal­masabbá kell tennünk nemcsak gazdaságun­kat, hanem az életszínvonal-politika gyakor­latát is. Jutott erő arra, hogy január elsejétől 1.3 millió főt érintve, emeljük az alacsony nyug­díjakat; 1,8 milliárd forint jut egy esztendő­re, s további 1,7 milliárd az úgynevezett au­tomatikus kiegészítésre. Van, ahol „szaka­szolni” szükséges. A családi pótlék átfogó nö­velésére nincs fedezet, de elsőként majd a há. rom és több gyermek után fizetendő összeg gyarapítására elő kell teremtenünk a forin­tokat. Ahogy az életszínvonal sokféle tényező­je közül a lakásépítés jelentős teljesítmé­nyeinek fenntartásánál is ez a teendőnk. To­vábbá: a szolgáltatások mennyiségi, minőségi fejlesztése szintén lényeges elem az élet- színvonal milyenségében, ahogy növelhető ez utóbbi úgy is, hogy a gyermeket bölcsődében, óvodában helyezik el, s az anya kereső fog­lalkozást választhat. Gyakorlati tapasztalat: az emberek elége­dettsége egvre kevésbé függ fogyasztásuknak a múlttal összevetett viszonyától, s mind lé­nyegesebb mozzanatként — bukkan fel a ma­gasabb jövedelműek életvitelének — fogyasz­tási szokásainak — másolása. E téves irány követése félretolja az életszínvonal-politiká­nak azt a fontos alapelvét, ki-ki úgy éljen, ahogy dolgozik. Pontosan az teremti elő a további haladás szilárd alapjait, ha a kerese­tek különbségei jobban kifejezik a munkák különbségeit, azaz ha a közösség a mainál valósághűbben értékeli — javadalmazza — a tevékenységek társadalmi hasznosságát, ami­be a visszafogás és a többletadás egyaránt be­letartozik. Változatlan főbb célok eléréséhez keresünk — s lelünk — hatásosabb eszközöket a termelésben és az elosztásban, s ez érvényes — célokra, esz­közökre — az életszínvonal-politikában is. Aminek vannak átmeneti — kedvező és ked­vezőtlen hatású — mozzanatai. Valamivel jobban éltünk, mint ahogy dolgoztunk; az egyensúly megteremtésének szakaszában tar­tunk. Lehetőségeink úgv tágíthatók, amint teljesítményeink bővülnek, a célok és realitá­sok párosa ezért vonzóbb —. mert cselekvés­re sarkall —, mint célok és óhajok — sóhajto- zásnál megrekedő — pillekönnvű kettőse. Mészáros Ottó Át ÉbZ-brisádok Pasztán Túlteljesítették a forgalmi tervet A fiúk tejüket lehorgasztva ültek. Az Imént ért véget a meccs, amelyen nagyarányú vereséget szenvedtek, és tud­ták, 'hogy az edzőnek jogában áll keményen összeszidni őket. — TI nem futballisták vagy­tok, nem egy csapat — mennydörgőit a mester —, hanem szánalomra méltó te­hetségtelen, gyáva nyulak, akiknek nem a pályán van a helyük, hanem kint a réten, a bokrok alatt. De még nagyon is hízelgő számotokra ez az összehasonlítás. A nyulak leg­alább futni tudnak . . . A csapat meg sem nyikkant. — Te például Szokolov, hogy játszottál abban a tizen­ötödik percben történt epizód­ban? — Rendesen — dörmögte az orra alatt Szokolov, fejét fel sem emelve. — Rendesen?! — robbant ki az edző. — Hányszor tanítot­talak, hányszor magyaráztam már neked, hogyha nem tudod lerázni a nyakadról a védőd, hátra kell sarkalni a labdát, a partnerednek. Kulicsenko éppen ott futott mögötted, ö sokkal jobb helyzetben volt. Ha megkapja a labdát, — százszázalékos gól! — Igen — tiltakozott félén­ken Szokolov —, ha lett vol­na hátul is szemem. — Egy futballistának min­denütt van szeme! Érted? Mindenütt! Ha pedig úgy ér­zed, hogy kevés a szemed, ak­kor menj el, add át a helyed másnak a válogatottban. Olyannak, aki lát a pályán. Megértetted! Most pedig lás­salak csak téged, Kiszelev! Hogy merted beengedni az ötödik gólt? Hozzád beszélek! — Hiszen az tizenegyesből volt. Tizenegyes, tizenegyes... De hisz Vaszkov olyan gyatrán lőtte. Én onnan az oldalvo­nalról láttam, hogy hova cé­loz, te meg a másik oldalra Ai idegenforgalom alakulása Indiában Az elmúlt években nagy fi­gyelmet fordítottak Indiában a kincstárak külföldi valuta­bevételt biztosító idegenforga­lom fejlesztésére. 1977-ben az országban 569 000 túrista járt, amiből 2600 millió rúpia be­vétel származott. Az éves nö­vekedési együttható 15 szá­zalék. A teljes nemzetközi forgalomban azonban Indiá­ra egyelőre mindössze 0,3 százulék jut. TI uzás Imréné 53 éves. Az Állami Biztosító Nóg- rád megyei Igazgatóságán ügyvltelszervezési főelőadó Harmincöt esztendeje dolgozik a biztosítónál. — Negyvenháromban vé­geztem kereskedelmi szak­tanfolyamot. Akkoriban jobb álláshoz jutni csak protekció­val lehetett. Szerencsére édes­anyám vart annak a házmes­ternek, aki a biztosító épüle­tét gondozta. Az beszélt a személyzeti osztályvezetővel. Így sikerült bejutnom a Tri­eszti Biztosítóhoz. Csak egy évet dolgozhattam, aztán jött Budapest ostroma, majd a fel- szabadulás. 1946 októberében kaptam egy levelet a volt fő­nökömtől, a tűzkárosztály egykori igazgatójától, aki akkor már a Gazdák Biztosító­nál volt. Röviden írt csak ennyit: „öcsém” — így hívott mindenki, mert elég fiúsai­kat voltam — „ha tudsz, gye­re”. Ez lett volna az utolsó alkalom, hogy más pályát válasszak, én azonban öröm­mel jelentkeztem munkára. Nagyon fontos volt a kereset. Megint tűzosztályra, majd egy Hollerith-tanfolyam el­végzése után a jégosztályra kerültem. Ablaktalan világ volt az. Nagykabátban ültünk a gép mellett. Nem sokat tö­vetődtél. Egy igazi kapusnak különleges megérzéssel is kell rendelkeznie. Neked pedig az nincs. Egy ilyen kapus előtt nincs perspektíva. Ügy bi­zony, Kiszelev. Kihagylak, isten látja a lelkem, kihagy­lak. — Majd összeszedem ma­gam, igyekezni fogok. Megér­zésre is szert teszek. Majd meglátjátok. — Hát te, Bábáján, mi vagy? Népművész, vagy bal­szélső? Kinek integettél foly­ton kézzel-lábbal, hozzád be­szélek. Na, miért hallgatsz? — Ljuszkának integetett — szólalt meg Guszev, a csapat- kapitány. — Gyerekkori ba­rátnője! A csapat halkan felröhö­gött. — Gyerekkori barátnője! — mennydörgőit az edző. — És te, kapitány hol voltál? Hogy irányítottad a csapatot a pá­lyán? Csak úgy vaktában elő­re a labdát, amerre álltatok, semmi elgondolás, szervezés. Hol vannak a finom cselek, hol a „kötény”, a mesteri el­futások, a kemény belemené- sek? . , . Akárcsak a dedósok. rődtek velünk. Egyszer bené­zett hozzánk az igazgató, s az egyik kislány ráripakodott, mert azt hitte, hogy ő a vár- vavárt üveges,. Inflációs idők. Két hétig vittem a napi bére­met a cipőboltba, amíg kap­tam egy pár cipőt. A cégtől függetlenül, a biz­tosítómunka tulajdonképpen ugyanaz volt. Kötvényekkel kellett dolgozni, és a kötvé­nyek mögött látni kellett az ügyfelet, az embert. A mun­kakörülmények egyre javul­tak. Sőt kiegészültek a pihe­nés, a sport, a szórakozás le­hetőségeivel. — 1949-ben egy nap arra ébredtünk, hogy a velünk szembeni Általános Biztosító egyesült a miénkkel. Az ak­kori fúziók során jött létre, az Állami Biztosító. A mun­ka nem változott, legfeljebb az átszervezések következté­ben. melyeket az egyesülés megkövetelt. 1950 novemberétől áthelye­zéssel Gyöngyösön dolgozott, ahol akkor igazgatóság volt. — A következő évben el­küldték. Ugyanis megszüle­— Nem vagyunk dedósok — sértődött meg a kapitány. — Te még emlékszel rá, ho­gyan rúgtad a bőrt az óvodá­ban?! — kérdezte gúnyosan az edző. — Mikor volt az! Egy éve. Ma pedig már az „A” osz­tály válogatottjában játszotok. És, ha őszinték akarunk len­ni —, akkor ti is tudjátok —, hogy ma a második „B”- ből is becsempésztünk egy já­tékost, és az sem segített . . . Egyébként most befejeztem a megbeszélést. Ha nem vonjá­tok le a következményeket, elmegyek tőletek. Világos? — Világos! — vágta rá egy­szerre a csapat : — Most pedig mars min­denki haza: leckét csinálni. Holnap nekem is nehéz na­pom lesz. Kívülről meg kell tanulnom egy szakaszt a „Tél­apó vörös orrá”-ból, és még nem tudom. Tudjátok, hogy Antonia Petrovna milyen szi­gorú nálunk. És, ha nem ka­pok kettest, akkor anyu nem ad pénzt fagyiról. És a válogatott tagjai szi­pogva szétszaladtak, ki-ki a maga otthona felé. Fordította: Juhász László tett a kisfiam, s akkor még híre sem volt bölcsődének, ahová elhelyezhettem vol­na. Két és fél év múlva az­tán üzentek értem, hogy van már bölcsőde, férőhely is, nem tudnék-e visszamenni. Büszke voltam, hogy szük­ség volt rám. Nemsokáig dolgoztam azonban Gyöngyö­sön, 1953-ban családi okból, kértem áthelyezésem Salgó­tarjánba. Tulajdonképpen nem egészen idegenek közé jöttem, mert korábban há­rom salgótarjáni kolléga ná­lunk, Gyöngyösön tanult. Ezek örömmel fogadtak. A he­lyem még nem volt meg, egy ideig négyórás alkalma­zott voltam. Addig bérkiegé­szítésként mellékállást kel­lett vállalnom. Mikor azon­ban végleges beosztásba ke­rültem, ezt nagy örömmel ab­bahagytam. Buzásné nagyon szerény em­ber. Nem szeret a sikereivel dicsekedni. Érthető, hiszen magánéletét nem nagyon kí­mélte a sors. Nehézségek, tra­gédiák emléke vésődött gon­dolataiba. Ezeket csak a gyer­Laká«ra (szánt forintok Évi 200 ezer forintot szán lakástámogatásra a Pest—Ko­márom—Nógrád megyei Élel­miszer- és Vegyianyag-nagy- kereskedelmi Vállalat. Az ösz- szegből a fizikaiak 65 ezer forint, az alkalmazottak 40 ezer forint kamatmentes köl­csönt kapnak, hogy köny- nyebben, gyorsabban juthas­sanak új otthonhoz. Mindezen kívül tízezer forint értékű, vissza nem térítendő támoga­tással is segíti a vállalat a fészekrakókat. mekel és a teendői enyhítet­ték. — Mit beszéljek sikerekről? Megúsztam fegyelmi nélkül a harmincöt évet. Nem elég ez sikernek? Tréfán kívül úgy érzem, elértem amit lehetett. Igyekszem jól végezni, amit, rám bíznak. Állandóan ok­tatom az új munkatársakat. Sok türelem kell a mi mun­kánkhoz és büszke vagyok ar­ra, hogy még soha senkivel, nem veszekedtem. Érzem, hogy szeretnek, megbecsül­nek. Nemcsak az igazgatósá­gon, de kedveljük egymást, az ország többi igazgatóságá­nak ügyviteli szervezői is. Amikor összekerülünk, olyan, mint egy család... A z első jutalmat 1960- ban kapta. Kétszáz forint volt. Tíz évvel később, az Állami Biztosító fennállá­sának 25. évfordulója alkal­mából 2500 forinttal jutalmaz­ták. Kiváló dolgozó kitünte­tés, törzsgárdajelvény, inté­zői, majd főintézői cím... — Az elismerés mindig jól­esik. De úgy érzem, mind­ennél többet jelent a munka. Az mindig segített rajtam. Nemsokára el kell tőle bú­csúznom. Nyugdíjba megyek. Még nem tudom, hogyan lesz ezután. —gáspár— A Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ-nél a munkahelyi termelési tanácskozásokat követően valamennyi dol­gozó részvételével ünnepi termelési tanácskozást tar­tottak. A tanácskozáson Me­zővári József, az ÁFÉSZ elnöke adott tájékoztatást az elmúlt év munkaverseny- mcigalmának eredményei­ről, a dolgozók által tett vál­lalások teljesítéséről. Arról, hogy a versenyben résztve- vevők munkájának haté­konysága milyen eredmé­nyeket hozott a szövetkezet gazdasági, mozgalmi, szövet­kezetpolitikai és kulturális tevékenységében. Az elmúlt évben az ÁFÉSZ 600 dolgozójából 360- an vettek részt a verseny kü­lönböző formáiban. Ezen belül 40 szocialista brigád kollektívája fejtett ki ak­tív tevékenységet a vállalt feladatok teljesítése érdeké­ben. Munkájuk eredmé­nyességét bizonyítja, hogy a brigádok áruforgalmi ter­vüket 13 és fél millió forint­tal teljesítették túl. A szö­vetkezet közel 450 milliós árbevételt ért el. A verseny­ben résztvevő kollektívák, kevés kivétellel teljesítették a költségekkel való takaré­kosságra vonatkozó vállalá­saikat. Az áruforgalom dinamiku­san kezdődött. A költséggaz­dálkodás fokozódott, mely­nek eredménye 12,6 millió forint. Az elmúlt évben tovább nőtt a szövetkezők létszá­ma és a tagsági részjegy összege 415 ezer forinttal emelkedett. A szocialista brigádtagok, a szövetkezet fejlesztési tervének meg­valósításához 920 ezer . fo­rint értékű célrészjegy' befizetését segítették. A ver­senyzők a Láng gépgyári munkások felhívásához tör­tént csatlakozás eredménye­ként 4700 óra társadalmi : munkát végeztek. A szövetkezeti dolgozók jó munkájának eredménye­ként lehetőség nyílt az ellá­tás színvonalának javításá­ra, a háztáji-kisegítő gaz­daságok, szakcsoportok ter­melésének segítésére, a ke­reskedelmi szolgáltatások fejlesztésére, a szövetkezeti dolgozók, élet- és munkakö­rülményeinek további javí­tására. Többek között öt egységbe bekötötték az ivóvizet. A szennyvíz elvezetését meg­oldották és ezzel 164 dolgo­zó munkakörülményét ja­vították. Az anyagmozgatás könnyítésére a TÜZÉP-tele- pen rakodószalagot, az Ágasvár étteremben fel­vonót, és a Pásztón üzeme­lő mindkét étterem kony­hájába a munka könnyítése céljából mosogatógépet vá­sároltak. Az érintésvédelmi munkák elvégzésére, a szo­ciális létesítmények fejlesz­tésére félmillió forintot hasz­náltak fel. Az intézkedések hatására az e területet érin­tően beadott és elfogadott újítások gyakorlati alkalma­zása folytán tovább csökkent a szövetkezetben a balesetek száma. A szövetkezet mozgalmi és gazdasági vezetése a dolgo­zók jó munkáját jutalmaz­ta. A termelési tanácskozás alkalmával 26 szocialista brigád és 11 egység nyerte el a megtisztelő címet, és 31 dolgozó részesült Kiváló dol­gozó kitüntetésben. I. m. NÓGRÁD - 1979, május 16., szerda 5 A közelmúltban a Vállalat kiváló brigádja kitüntetésben ré­szesült a Volán 2. számú Vállalat salgótarjáni teherforgalmi üzemegység Osztyapenko nevét viselő gépjárművezetői bri­gád, amely 1978. első fél évében Csehszlovákiában dolgozott nagy teljesítményű TÁTRA típusú tehergépkocsikkal. A kol­lektíva éves szinten 17,6 százalékkal teljesítette túl bevételi tervet és 117 ezer forint üzemanyag-megtakarítást valósított meg. A képen Zsóka Mihály gépkocsivezető a 12 dolgozót tömörítő brigád tagja, — aki jelenleg a hazai utakat járja. — és Szalatovics Károly üzemgazdasági osztályvezető, az Osztyapenko patronálója az éppen javításra váró TÁTRA kerekét vizsgálja. Hűség r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom