Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-24 / 95. szám

As anyag »eltol «em hiányzott i Kedves olvasd! A cím lát­tán a tőkésországok valame­lyikére gondol? Pedig téved, mert ez a „TÜZÉP” itt volt magánkézben és elég jól is jövedelmezett, míg vége nem szakadt ?gy véletlen folytán. De mit is takar e cím? Ma- gánépíttetők és kisiparosok fi­gyelmébe ajánlom, s egyben óvom is attól, hogy ily for­mában kívánják újonnan épü­lő lakásukhoz beszerezni a szükséges anyagot. — Van itt minden kérem,, csak nekem szóljon, de idő­ben. Rács Géza, a Nógrád megyei Állami Épjtőip?ri Vál­lalat rakodómunkása így kér­kedett a megrendelőinek és ily módon herdálta a nép va­gyonát. Az ügy még 1977-ben’ kezdődött. Rács a vállalatától megbízást kapott 1977 decem­ber 28—29—30-án, hogy a bélapátfalvi cement művek­től a vállalat által kivitelezés alatt levő Romhányi Építési Kerámiagyár területére szál­líttassa a cementet. A szállí­tás végrehajtásához a Volán 2. sz. Vállalat biztosította a gépkocsikat és azok vezetőit, Kertes Lajos és Tajti-Fonó József személyében. A szállít­mányból Cereden 40 má­zsa, Érsekvadkerten pedig 60 mázsa értékesítésre került. A még 300 mázsa pedig a ren­deltetési helyére lett szállítva. A raktáros annak rendje- módja szerint igazolta a „400 mázsa” cement átvételét. A kezdet után —, ha beüt —, nincs megállás. Így tör­tént ez esetben is. 1978. ápri­lis 7-én ugyancsak Rács je­lentkezett a központi' telephe­lyen valami távolsági fuvar teljesítése végett. A szerencse — meg egy kis összeköttetés — ismét eredménnyel járt, mert véletlenül a váci iskola építéséhez kellett szállítani 117 darab bevasalt állvány­padlót. A szállítás ismét gép­kocsival történt, melynek ve­zetője Farkas Imre, a Volán 2. sz. Vállalat dolgozója volt. A rakománnyal a célállomás felé haladva Érsekvadkerten megállt, és ott a rakodó és a gépkocsivezető megebédelt. S mivel a helyiség jó meleg volt, így'egy kis időt eltöltve Rács Géza, szokásához híven be is szeszeit. Kerül, amibe kerül — és Rács fizetett. Ugyanis az úton adódó költsé­geket a rakodómunkás fede­Képviselik a lakókat Nem véletlen, hogy több mint harminc évvel ezelőtti dolgokról beszélgetünk Fráter Loránddal. A nagy előadóte­rem már jócskán megtelt em­berekkel. Lakóbizottsági vá­lasztásra készülünk. Amíg a kezdésre várunk, önkéntele­nül felidéződnek a három év­tizeddel előtti esztendők^ • Amikor a salgótarjáni vá­sártéren megkezdődött az el­ső több emeletes lakóház épí­tése. Mellette még a nádas, a kavicsbánya, egy-két kis csa­ládi ház. Jöttek hát az építők, felvonultak, azán elkészült az első ház az Úttörők útján. 1948 május elsején adták át ünnepélyesen. Azután követte a többi. Városrész született, ‘kényelmes és kevésbé kényel­mes lakások. A tanács kiutal­ta az új otthonokat, boldog volt, aki a vásártérre jöhetett lakni. Fráter Loránd, aki az itt dolgozó egyik városkörzeti népfrontbizottság elnöke, el­tűnődik: — Lassan, lassan a nyugdí­jasok városrésze lesz. Az egy­kori fiatalok bizony már nagy­mama-, nagyapasorba lépnek. A házak is egyre gyakrabban szorulnak felújításra... • Az óramutató közben elha­ladja a fél hetet, megérkezik a Salgótarjáni városi Tanács képviselője és megkezdődik a lakóbizottságok választása. Mert hétfőn este Salgótarján­ban, a Rákóczi úti körzeti pártház nagytermében egy­szerre öt lakóbizottságnak szavaztak bizalmat az embe­rek. Kenderes! Gézáné, a város­körzet egyik tanácstagja kö­szöntötte a „lakótársakat”. Ezt követte néhány ismertető szó a lakóbizottságok felada­tairól, tennivalóiról. Arról a feladatról, amelyre hivatottak, a szocialista együttélés nor­máinak betartásáról, a köz- életiség alakításáról. Egy-egy lakóbizottsághoz száz-százötven lakás tartozik. Vannak jocgaik és vannak fel­adataik. Sokat tehetnek, ha valóban jól végzik a dolgukat. A több szintes lakóházakban ugyanis békében, és lehetőleg csendben kellene élni egymás mellett. Alsó és felső emele­teken egyaránt. A lakóbizott­ságok nem helyettesítik a házfelügyelőket, ez nem is feladatuk. Amolyan összekötő kapcsot jelentenek a lakók, a tanács, az ingatlankezelő vál­lalat között. A lakók meg­kérdezése után döntenek egy- egy fontos kérdésben. De a „hivatalos” szerveknek is meg kell hallgatniok a bizott­ság véleményét. Felújításnál, műszaki átadásnál meghívják a lakóbizottság elnökét. Álta­lában félévenként tanácskoz­nak, de ha a szükség úgy kí­vánja, gyakrabban is össze­jönnek. Nagyjából így foglalta ösz- sze Fráter Loránd népfront­elnök a legfontosabb tudni­valókat. Ezt követte az öt lakóbizottság megválasztása. Az elnökök Kmety Ferenc, Tóth András, Cservári Ferenc, Zsolnai Béla, Závorszki Ist­ván. Mellettük a lakóbizottsá­gok tagjai ténykednek, a köz érdekében. A lakóbizottságok öt esz­tendőre bizalmat kaptak. Az­zal a kikötéssel, hogy soha ne hunyják be a szemüket, és ne legyenek elnézőek, ha társa­dalmi életről, közéletről van szó. * Hétfőn este Salgótarjánban több mint tíz lakóbizottságot választottak meg. — cs — A pásztói Építő-, Szerelő- és Szolgáltató Ipari Szövetkezet három, egyenként hatlakásos társasházat épít az egyre di­namikusabban fejlődő nagyközségben, Pásztón. Ügy terve­zik, hogy az idei esztendőben mind a tizennyolc lakásba beköltözhetnek a lakók. — bábel-felv. —' zi „ez kérem, nálunk már ha­gyomány” — Farkas Imre szávaival élve. Érsekvadkertről elindulva a gépkocsi fékrendszere úgy látszik elromlott, mert Vác helyett csak Dunakeszi köz­ségben tudtak megállni. Ide természetesen nem minden célzat nélkül mentek. Később kiderült, hogy a rakomány­ból 57 darab padlót értékesí­tettek egy asztalos és egy kő­műves kisiparosnak. A meg­maradt 59 padlót még aznap a késő esti órákban elvitték a rendeltetési helyére, és a szál­lítólevelet aláíratták a szol­gálatot teljesítő éjjeliőrrel. Evés közben jön meg az étvágy! Ezt követően már szinte gátlás nélkül értékesí­tettek vörösréz-lemezt, desz­kát, szarufát és padlódeszkát. Padlódeszkát? 1978. február­ban a NÁÉV salgótarjáni köz­ponti anyagraktárából padló­deszkát szállítottak a vállalat salgótarjáni asztalosüzemébe. A rakodómunkás ez alkalom­mal is Rács volt, a gépkocsi- vezető pedig Farkas Imre. A kocsit rendesen megterhelték és a rakomány a telepet el­hagyta. Igen ám, de nem az asztalosüzem felé haladt, ha­nem Nógrádmegyerbe, Besze Imre lakásánál megállt és a rakomány megcsonkult, mert sikerült vevőt találni a pad­lóra. — Ha már itt vagyunk Gé­za, menjünk Érsekvadkertre! Ott is van egy jó emberem, aki vesz ilyen cuccot. Megér­keztek Érsekvadkertre. A jó embert Gresina Sándor és Szabó Ignác személyében meg is találták, akik rövid alku után a rakományból jelentős mennyiséget vásároltak. A ko­csin levő maradvánnyal pedig beállítottak a célállomásra, ahol — mondván, hogy nekik a dolguk sietős — az anyag összerakását nem vállalták, a rakományt ömlesztve az üzem udvarán hagyták. A szállító­levelet természetesen nem fe­lejtették el aláíratni, mellyel igazolták az áru „hiánytalan átvételét. Így aztán csodák- csodájára, sehol nem hiány­zott az anyag! Igen, egy ideig ment. Pénz is volt, mint tenger, de egy­szer vége szakad mindennek. Így ért véget a „magán-tüzé- pes” és 18 társának nem kí­vánatos tevékenysége. Az ügyben bírói ítélet szü­letett, ahol az elkövetők és orgazdák 8 év és 2 hónap sza­badságvesztést és 76 ezer fo­rint pénzbírságot kaptak. Szalvay Árpád rendőr százados KÜLÖNÖS LÁTVÁNYT NYÚJT április közepén a ro­mán tengerpart. Az üuülőtele- pek utcáin embert alig látni. Az üzletsorok, bazárok, csuk­va, bennük a bútorzat össze­tolva — festésre, csinosításra készülődnek. Valamelyest csak a parkok­ban látni mozgást. Kertészek ásnak, palántádnak, gereb­lyéznek. Az üdülők környéke kihalt, az átjárok alatt keresz- tül-kasul süvölt a hideg szél. Bebújik a kabát alá, . saját ízlése szerint rendezi át a szépen fésült frizurát. A mamaiai partok mentén néhány odatévedt turista bo­garászik a homokban. Kagy­lót gyűjtenek. Otthon belek- kozzák, s benne polcra te­szik a Fekete-tenger sejtelmes zúgását is. A víztükör most csendes, nyugodt. Sima tükrét alig- alig törik meg a hullámok. Pihen a tenger, néhány nap­ja csak, hogy kitombolta ma­gát. A vihar irdatlan meny- nyiségű homokot hordott a partmenti utakra, járdákra, derékig homokban állnak a vízhez közeli öltözőkabinok. Kétembernyi homokdombok szabdalják a rendezett partot, egyikből-másikból csak a fák koronája látszik ki. Amit a tenger szeszélye itt néhány óra alatt művelt, azt az em­ber több napi munkával hoz­hatja csak rendbe. Hatalmas az építkezés, amit itt néhány év alatt véghez vittek. Bár jellegében más, vetekszik a nógrádiak által jobban ismert bolgár tenger­parttal. Szemet gyönyörköd- tetőek a különleges építészeti megoldások. Ma már több idő Környezetünk Faluvég, de nem az igazi... EMLÉKEZZÜNK CSAK, szinte minden kor festőmű­vészetének témája volt a faluvég. És milyen hatásosan szép megkapóan igazak vol­tak azok a művek. Mert a falu első meglátása, élményét is adja, hogy tulajdonképpen hová érkezik az ember. A szép faluszél tehát felüdíti, jókedvre deríti a látogatót. Ezért megdöbbentő, hogy nap­jainkban, amikor igazán büszkék lehetnénk szinte vá­rossá terebélyesedett falca­inkra — és ez szinte kivétel nélküli a megyénkben — olyan rettenetes benyomást keltenek a falu eleji, vagy végi .szemétdombok, lomtár­gyűjtők, hogy nem öröm, ha­nem sírás szorongatja az em­bert. Ez nem túlzás, ellenkező­leg, nem is teljes kifejezője milyen visszataszító egy-egy belterületen szépen gyarapo­dó megújuló községünk „fa­luvége”. Gondoljuk csak meg, Diósjenőt, a Dunakanyar egyik ékességének tartják. Az is lenne, ha lenne! De jöjje­nek csak az utasok Nógrád felől, olyan megdöbbentő lát­ványban részesüjnek, hogy elszáll a szépérzékük. És ezt az omladozó, összevisszaságú major okozza, melyet még az ötvenes években építettek, de azóta sem törődtek vele. Az­tán az átmentén a hulladé­kok, a szétdobált tárgyak csak fokozzák a kellemetlen be­nyomást. Hiába lenyűgözően szép a Börzsöny, fele szépet sem kelt már az emberben. Sajnos az ehhez hasonló látvány nem egyedülálló, el­lenkezőleg, útón-útfélen ta­lálkozik vele az ember. Egyértelműen elfogadott pél­dául, hogy Litke határa az ipolyi réttel, az erdővel a megye egyik legvonzóbb kör­nyéke.' Ide tartozik a híres tamóci lelet, a természetvé­dett Párizs-árka, és sorolha­tó még sok más szépség és érték. Vonzza is az embere­ket, hiszen hétvégi telep épült már azon vidéken is. És lám elhagyva a községet az egyik legszebb tájon ott éktelenke­dik a szemétdomb. De mi­lyen csúnyán! És amikor a szemétlerakókat rajtakapja valaki, még megsértődnek, hogy miért a nagy flanc. Tes­sék csak egyszer elutazni Sós- hartyánba! Nem a környék szépsége ragadja meg az em­bert. hanem közvetlen a falu­ba vezető út menti szemét­telep. Nemcsak hogy nem szép látvány, hanem a szom­szédságában levő baromfi- telep fertőzésének lehetőségét is magában rejtegeti. Érthe­tetlen, hogy miért* nem lép­nek fel ellene azi illetékes emberek? Deitáron nyolc szeméttelep található! És hogy ne menjünk messzire, Salgó­tarján, Karan csalja felőli bejáratánál a Tarján-hegy alatt az út mentén, a sze­métlerakás igazi „költeménye” fedezhető fel. Nem a hivata­los telepen, hanem az út mentén. AZT SZOKÁS MONDANI manapság, hogy az urbanizá­ció a falvakat is elérte. Nem ez a vita tárgya, hanem in­kább az emberek egészségét veszélyeztető szemét tervsze­rűtlen szétdobálása. Mert az sem igaz ám, hogy az urba­nizáció egyenes követelménye a faluszéli szeméttelepek lé­tesítése. Ez úgy jön létre, hogy a szeméttől mindenki szabadul, de nincs kijelölt szeméttelepe és viszik, aho­vá leginkább legkönnyebben vihetik, a faluvégi út menti árokba. Ez a gyakorlat. Ezt kell megszüntetni, még annak az árán is, hogy" aki nem ért a szóból, megbüntetik. Ennek minden lehetősége biztosított. A KÖJÁL irányításával egy úgynevezett komplexbrigád — tanácsi, vízügyi, erdőren- dezőségi stb. szakértők köz­reműködésével — községről községre jár. oktat, vitatko­zik. Egyszóval hadakozik a rendért. Mint arról értesül­tünk. legközelebb Érsekvad­kerten jelennek meg. Ha ezeknek az embereknek a ta­nácsait megfogadnák a köz­ségbeliek, akkor már eev jelentős lépéssel előre jutnánk a rend helyreállításában. Az­tán ott vannak a vörökeresz- tes szervezet emberei, akiknek leírt programjuk van a kör­nyezet védelméért. Hadakoz­nak a népfrontosok is. Ám. amint a községek végén látot­takból leszűrhető, nem sok eredménnyel. Herencsény fe­lett az országút egyik legszebb részén olyan szeméttelep ta­lálható, hogy különb sehol annál. Ez a könyezetvédelmi gon­dunk megoldható, de csak ak­kor, ha a felelősségre vonás nem marad el. Ezt pedig a községi tanácsoknak kell el­végezni még akkor is. ha ez bizonyos kényelmetlenséget okoz számukra. A legnagyobb szeméttermelő a faluban a kocsma, a bolt, tehát az ÁFÉSZ. Kényelmetlen őket számon kérni? Igaz. a szá­monkérés' csak akkor lehetsé­ges, ha megteremtették felté­telét a szemétlerakásnak. Ha kijelölnek egy igazán elzárt területen szeméttelepet. Aki ennek ellenére sem ide szál­lít.^ azt nagyon keményen fe­lelősségre lehet vonni. másképpen nem lehet rendet teremteni. Már pedig a rend kívánatos és közérde­kű. A környezetünk védelme, tisztaságának fenntartása, a dolgozó ember érdeke. Bobál Gyula A tenger doktora Új orvosi könyvár „Szvetlomor” lesz a neve óta dolgoznak az olajtisztító annak a különleges hajónak,, hajók, a tengeri „doktorok” amely folyamatosan tisztítja tervein. Eddig több mint száz majd az olajszennyezett térü- kisebb hajó épült, amelyek leteket a tengereken. A vízi- a szovjet kikötői vizeket tisz- jármű tervét a központi fe- títják. E flotta hatósugara kete-tengeri tervezőirodában azonban kicsiny. A „Szvetlo- dolgozták ki. mór” a hazai partoktól távol A szakemberek már évek is működhet. Moszkvában megnyílt a szovjet egészségügyi miniszté- •rium központi orvostudomá­nyi könyvtára. Az új létesítményben 3 mil­lió könyvet őriznek, közöttük Avicenna és Hippokratész mű­veinek ritka kiadásait is. A könyvtárban a tájékozódást nyolcmillió katalóguscédula segíti. Szezon előtt Tengerpart, tavak, turisták és energia jut ezekre, hiszen az „alapozáson” túljutottak. Mamaia, Litorai országos idegenforgalmi hivatal. Ez az a hely, ahol a román tenger­partról mindent tudnak, amit csak tudni lehet. Ök a part gazdái, felelősei. Négy szállo­daipari, egy vendéglátóipari vállalatot kezel. A szórakoz­tató programok biztosításá­ra rendezőirodát működtet, ezen kívül saját - építési és karbantartási vállalata van, hogy a szezonon kívül dolgo­zó foglalkoztató vállalatról már ne is beszéljünk. Ami a tengerpartra készü­lődő magyar turistákat illeti, csúcsévnek ígérkezik 1979 nyara. Szervezett formában 30 ezer magyar turistát vár­nak, s ez rekord! Nemrégiben járt kinn az a magyar IBUSZ- szakembergárda, amely a le­szerződött helyeket tekintet­te meg. Tudniuk kell, mi az, amit az utazóknak ajánlanak... Különösen akkor, ha az elmúlt évi helyek háromszorosára vevők az idén! A 245 kilométeres part­hosszból 75 kilométert már beépítettek, összesen 120 ezpr férőhelyet jelent. Hotelkomp­lexumokban és miniszállodák­ban egyszerre 90 ezer vendé­get fogadnak, s van elszállá­solási lehetőség á kempingek­ben, faházakban is. Soknak tűnik? Pedig nem az, Mert két és fél millió turista fordul itt meg évente, ebből egymil­lióról a Litoral hivatal gon­doskodik. Szezonban csak italból elfogy napi egymillió palack! Nem ajánlatos hát vaktában nekiindulni, cél­szerű az éjszakai szállásról jóelőre gondoskodni! Az összes szálláshelyből hétezer fűtött. Ezek nagyrészt szanatóriumok, itt nyújtják többek között a híres geronto­lógiai kúrákat. De sikerrel ke­zelnek rheumatikus betegsé­geket is. A jótékony hatású, enyhén radioaktív iszap ha­talmas tartalékokkal kecseg­tet még. A bőrbetegségekre pedig maga a tengeri klíma a gyógyír. Mangália alatt nemrégiben 34—35 fokos termálvizet ta­láltak. Azonnal bevonták a gyógykezelésbe, az új lehető­ségek egész sorát nyitotta meg a fellelt kincs. Kuriózumai a román ten­gerpartnak a sok helyütt csak néhány száz méterrel odébb megjelenő tavak, köztük édes- vizűek is. A vízisportokat kedvelők paradicsoma ez a vidék. A bátrabbak már hús­vét vasárnapján vitorlát bon­tottak, a nap szerelmesei pe­dig derékig vetkőzve napfür- dőztek a partokon. A Konstancában megjele­nő Új Dobrudzsa nevű me­gyei lap üdülési szezonban Li­toral névén négyoldalas na­pi mellékletet jelentet meg. Turistákhoz, vendégekhez szól ez a négy nyomtatott ol­dal, segít eligazodni a szóra­koztató programokban, napi érdekességeket tesz az olvasó asztalára. Ami az eligazodást illeti, szükség is van meg­könnyítésére. Szezonban 24- féle belföldi és csaknem tíz­féle külföldi kirándulást kí­nálnak a tengerparton az üdü­lőknek. Vállalkozó szellemű­ek eljuthatnak innen Isztam­bulba, Athénbe, Kairóba, Ki- jevbe, a bolgár tengerpartra, sőt Bejrútba is. Az IBUSZ- utasok leggyakrabbi úticélja Isztambul, melynek egzoti­kuma viszonylag rövid utazás­sal elérhető, élvezhető. Nyáron a tengerpartra köl­tözik a román kulturális élet központja. Román és idegen nyelvű előadásokat, zenei fesztiválokat rendeznek, néni táncos, zenés műsorokat ad­nak. szépség- és rajzversenye­ket hirdetnek. Lehet válogat­ni ! NAPOKON BELÜL INDUIÍ az élet a román tengerparton. Egyelőre előszezonban, a szál­lodáknak csak egy része fo­gad vendégeket. Az első /.fecskék” május elsején ér­keznek. Az igazi, hamisítat­lan, nagy élet június 15-én kezdődik, s tart egészen au­gusztus végéig, ameddig a csúcsszezon. Szondi Márta 1 | NÓGRÁD — 1979. április 25.i szerda 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom