Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-14 / 87. szám
A magyar (adomány arcképcsarnokából Bemutatjuk dr. Kerpel'Fronius Ödön akadémikust 1906-ban született Versecen. A budapesti, bécsi, müncheni és párizsi egyetemeken tanult, 1929-ben kapta meg orvosi diplomáját Budapesten. Egyik legtapasztaltabb és legismertebb gyermekgyógyászunk. Felsorolni itt sok lenne, annyi külföldi tudományos társaság, akadémia tiszteletbeli tagja, az Egészségügyi Világszervezetnek is szaktanácsadója. Kossuth-díjas, kétszer tüntették ki a Munka Érdemrend arany fokozatával, három éve Semmelweiss-em- lékérmet is kapott. Tudományos munkái: három könyv, tizenkét könyvfejezet, százhatvannégy közlemény. Kutatómunkájának főbb témakörei —, melyekben számos eredeti megállapítása van —: a csecsemőkori sorvadás, anyagcsere, bélhurutok, só- és vízháztartás, vesebetegségek problémái, valamint az újszülöttek élet- és kórtana. 1976-ban vonult nyugdíjba a budapesti Semmelweiss Orvostudományi Egyetem II. sz. gyermekklinikája éléről, de ma is minden délelőtt ott található. — Professzor úr, hogyan lett orvos? — A családban több orvos volt, s az emberi test problémái már gyermekkorom óta érdekeltek. Kísérletezgettem, játéklabort rendeztem be otthon, s egyszer föl is „robbantam”, de ennek szerencsére csak az új ruhám látta kárát . . . Amikor orvos lettem, nemcsak a közvetlen gyógyítás foglalkoztatott, hanem legalább annyira az elméleti kutatás is. Főleg az érdekelt, hogy a fejlődésbeli funkcióikat milyen ártalmak zavarhatják meg. Jól tudjuk, a szervezetben minden szabályozva van, de ezek csecsemő-, illetőleg kisgyermekkorban még nincsenek teljesen kifejlődve; ők ezért is könnyebben betegszenek meg. — ön több évtizede gyógyító- és kutatóorvos. Mennyit fejlődött ezalatt a gyermek- gyógyászat? — Nagyon sokat! Amiben ez leginkább lemérhető: eltűntek, vagy egészen ritkák lettek a korábban gyakori, súlyos betegségek. Például a gyermekbénulás, a tuberkolo- tikus agyhártyagyulladás, a diftéria, a csecsemőkori sorvadás. Kezdő tanársegéd koromban olyan év is előfordult, hogy háromezer volt a gyer- mekbénulásos betegek száma! Gyéren fordul elő ma már a csecsemőkori tüdőgyulladás is vagy a bélhurut. Mindez a védőoltásoknak és az antibiotikumoknak köszönhető. Meg kell, hogy mondjam: a magyarországi védőoltások megszervezése olyan nagyszerű, hogy a világ bármely országának például szolgálhatna. Sajnos azonban az úgynevezett fejlődő országokban még sok-sok nehézséggel küszködik a gyermekegészségügy is. Még ma is több millióan halnak meg csecsemő- és kisgyermekkori sorvadásban, illetőleg bélhurutokban. Ezekben az országokban körülbelül háromszázmillió olyan gyermek él, akik tizenöt éves korukig nem kapják meg a szervezetüknek szükséges táp- ■lálékmennyiséget. Latin-Ame- rikában például évente körülbelül félmillió gyermek hal meg sorvadás következtében! Bizony, megdöbbentő adat ez a XX. század végén. Nálunk, e pusztító betegségek eltűntével és az általános higiénia fejlődésével ritkább betegségek kerültek előtérbe: a leukémia, a daganatos megbetegedések és a genetikai problémákból származó betegségek. — Mit tart professzor, úr a magyar gyermekgyógyászat legnagyobb eredményének? — Azt, hogy a század elejéhez képest csecsemőhalandóságunk egyhetedére csökkent. E téren felívelő és re- ménytkeltő haladásnak vagyunk tanúi. Van azonban egy nagy problémánk, s engedje meg, hogy ezt is szóba hozzam: nagyon sok kis súlyú csecsemő születik Magyarországon. őket sokkal nehezebb orvosilag ellátni, mint a normális súllyal születetteket. Ez a gond egyébként világviszonylatban sem kis probléma. Hazánkban ma már tíz intenzív központ működik a koraszülött csecsemők táplálására, és továbbiak felállítása folyamatban van. — Jelenleg milyen tudományos munkán dolgozik? — Angolul írok egy könyvet a csecsemő- és kisgyermekkori sorvadás problémáiról. Tudja, a nyugdíj számomra egyáltalán nem „rémes dolog”. Ha már az ember olyan hosszú időn át gyógyított. —, ami bizony nem könnyű dolog! — jól is esik egy kicsit pihenni, megkönnyebbülni a sok rutinmunkától . . . Mindig szívesen foglalkoztam a fiatalabb kollégákkal, támogattam őket. x.em vagyok különösebben hiú ember, az orvosi mesterséghez bizonyos fokú alázat kell. Mindig a beteg érdeke az első! Az orvos egyéni hiúsága pedig árt a betegnek; káros dolog. Senki sem tudhat egymaga mindent, s az orvostudományra is áll, hogy „több szem többet lát”. E. É. Watt gőzgépe AFORIZMÁK A szerelemben, ugyanúgy, mint a háborúban, az igazság mindig az erősebb fél oldalán van. Ezért a nőnek, akit szeretünk, mindig igaza van. (Alfréd de Musset) * Igyekezzünk megkapni azt, amit szeretünk, mert különben azt kell szeretnünk, amit megkapunk. (Shaio) Mai tévé áfán latunk 17.50: Emberek m tanyákon. A kilemcrészes dokumen- iumfilm-sorozat második riportját sugározza ma délután a televízió. ..A hétköznapokról” címmel. A sorozat a tanyavilág múltjának és jelenének feltérképezésére vállalkozik. Majd félmilliónyi, tanyán élő magyarság életét, sorsát és nehézségeit elemzi, A kamerák ezúttal a tanyasiak szürke hétköznapjait igyekeznek nyomon követni, az irdatlan távolságokat, amelyeket nemritkán gyalog kell megtenniük, hogy kapcsolatba lépjenek a külvilággal. Képet kapunk arról, hogy milyen ma a tanyák hír- és postai szolgáltatása, valamint áruellátása. S mindez menynyi energiát, időt vesz el a tanyasiaktól. Széoény életéből A szécsényi helytörténeti múzeum az elmúlt években jelentős szerepet töltött be a nagyközség közművelődési életében; bizonyítva, hogy tevékenysége több mint a régmúlt idők emlékeinek összegyűjtése, megőrzése; a tárgyi dokumentumok rendszerbe foglalása; a nagy nyilvánosságnak bemutatása. Az elmúlt évek alatt a múzeum alkotó kollektívája bebizonyította, hogy érdemes volt az intézményt megalapítani. Ez év eleién jelentős állomásához érkezett'a szécsényi hely- történeti múzeum, amely április 20-án felveszi Kubinyi Ferenc nevét. A névadó ünnepségre. az emlékkiállítás megnyitására 15 órakor kerül sor. Merre tart az iskolai felnőttoktatás? Hazánkban az iskolai fel- juttatta mindazokat, akiket az nőttoktatást 1945-ben az Ide- úri rend annak idején kire- iglenes Nemzeti Kormánynak kesztett az iskolából. Tulaj- „az önhibájukon kívül iskolai donképpen igaz, csakhogy képzésben nem részesült fel- nem szabad elfeledkezni azok- nőtt dolgozók” iskolai tanul- ról a fiatalokról, akik külön- mányairó! szóló rendelte hoz- böző okok miatt a 8. osztályt ta létre. Az új magyar állam- elvégzése előtt kimaradnak az nak ezt a lépését túlzás nél- általános iskolából. Nem kékül nevezhetjük forradalmi vesen vannak ilyenek, kitettnek, korabeli kifejezéssel: vált a cigányság körében. Szá- a közoktatás földreformjánák. műk néhány év óta hét-nyolc Magas ívű pályát futott be százalék körül mozog — előtte felnőttoktatásunk a felszaba- még magasabb volt — ami éven- dulás után: 1945. és 1978. kö- te 8—11 ezer lemorzsolódó fi- zött másfél millió ember ta- atalt jelent, ráadásul bőven nult a dolgozók általános is- van még régebbi „tartalék” kóláiban, s ez alatt 420 ezren is. így, sajnos, a dolgozók álvégezték el sikeresen a nyol- talános iskolái mindaddig nem cadik osztályt. Ez az iskolát! pus évtizedek óta nélkülözhetetlen szerepet tölt be népünk. műveltségi nak emelésében. zárhatják be kapuikat, amíg társadalmi erőfeszítéseink ellenére is újratermelődik a Színvonalú- műveltségbeli egyenlőtlenség. Napjainkban ismét jelentős föllendülés tapasztalható. Az 1972-es közoktatási, az 1974-ben megjelent közművelődési párthatározat, valamint az 1976-os közművelődési törvény új korszakot in- A fejlődés nem volt egyen- dított el az lskolai felnőttoktatásban, a szakmai képzés, Újratermelődő egyenlőtlenség letes, voltak visszaeső kaszok is: lemérhető a tanulólétszám változásaiban. Az ötvenes évek elején még évennek alapismereti tanfolyamokat. (Tavaly 2200 ember iratkozott be ide.) A felső tagozatra járók esti és levelező tagozatainál sokkal népszerűbbek a munkástovábbkép- zés keretében indított tanfolyamok, amelyeken újabban évente 30—40 ezer felnőtt tanul tovább. Országszerte élénk érdeklődés kíséri a 160 órás, négy hónapig tartó oktatási formát; talán azért is, mert lehetőséget nyújt arra, hogy a dolgozók egy tanítási szakaszban két osztályt végezzenek el. Sokan kételkednek ugyan ennek hatékonyságában, „bizonyítványgyárnak” nevezik ezt a formát, pedig a vizsgák tapasztalatai szerint kellő szorgalommal a tantervi követelményeknek 160 órában is eleget lehet tenni. A 320 órás tanfolyamon viszont nincs vizsga, év közben ellenőrző feladatlapokkal dolgoznak a pedagógusok. Kismamák Fekete Tamás szobrászművész az idei pécsi kisplasztikái bl- ennáiéra elkészítette Watt gőzgépének modelljét. Filmjegyzet és a közművelődés együttműködésében. az oktatásügy az iskolapadban előtt az a feladat áll, hogy a r mosan megújítsa és továbbfejlessze a felnőttoktatás tartalmát és szervezetét. te átlagosan 60 ezren ültek nappali iskolákkal • párhuza' be munka után az iskolapadba, de 1957-ben már csak 16 ezren. Ez volt a mélypont. A csúcsra egyébként 1963-ban értünk el a 116 ezer felnőtt ál- , , , talános iskolással. Ekkor azon- Bizonyít vanygyar í ban újabb hanyatlás kezdődött: 1970-ben mindössze 21 Meddig jutottunk el a korezer tanulót tartottak nyíl- szerűsítési munkákban? Ma ván a statisztikák. már az általános iskolában — Vajon a tanulási kedv csap- ide értve a közművelődési pant meg ennyire egy évtized- intézményekben szervezhető, del ezelőtt? Semmiképpen osztályozó vizsgára előkészísem, inkább arról van szó, tő tanfolyamokat is — a dolhogy ekkoriban széles körben gozók öt tanulási forma kö- eluralkodott az a nézet, hogy zül választhatnak, tehát igaaz általános iskolai felnőttok- zán a sokszínűség tatás bctöitötte történelmi hi- a felnőttoktatásra, vatását:' alapműveltséghez analfabétizmus NOGRÁD - 1979. április 14., szombat jellemző Akik az határterületein mozognak, azoknak az általános iskola első négy osztályának anyagából szervezAz említett képzési formákhoz jól ileszkedik a rauió és a televízió közös sorozata, a Mindenki iskolája, amely kézzelfogható segítséget kínál az általános alapműveltséggel nem rendelkező rétegek kulturális hátrányainak felszámolásához. Korunk a permanens képzés kora. Társadalmunk gazdasági és politikai fejlődése azt igényli, hogy az általános iskolai végzettséget mind nagyobb ütemben szereznék meg azok, akik eddig — bármi okból — nem jutottak .el. Az iskolarendszerű felnőtt- oktatás színvonalas működéséhez minden feltételünk megvan. P. Kovács Imre A delfin napja ' Az állatok úgyszólván a mozi születése óta filmsztárnak számítanak. A stúdiókat nemcsak az ellenállhatatlan amorózók és a varázslatos szépségű dívák hódították meg, hanem az okos és ügyes, majdnem beszélő és gyakran gondolkodó kutyák, majmok stb. serege is. A sorozat folytatódik. A vásznon sűrűn láthatunk olyan történeteket, melyekben — az ember mellett — állatok a főszereplők. Ha ez divat, nem berzenkedhetünk ellene. Bogáncs kalandjaiban —, hogy magyar példára hivatkozzunk — társadalmi tanulságok is sűrűsödnek. A hamarosan bemutatásra kerülő „kutyafilm”, melyben Hollywood egyik sztárja a főszereplő, az érzelmek természetrajzát is megfesti. Még King Kong, az óriási szörny kalandjaiban is érezhető a kor „érzeménye”. Arról nem beszélve, pedig ez sem mellékes körülmény, hogy az állatvilág tagjai különleges mutatványokra képesek, s a látvány iránt megmutatkozó igényünket általában kielégítik. Továbbá: humoros helyzeteket teremtenek. És az esetek túlnyomó többségében aranyosak. Élőben —, rajzban egyaránt (gondoljunk Walt Disney immár halhatatlan mesefiguráira, a szelíd Bambira, a cserfes Donald kacsára, vagy az örökmozgó százegy kiskutyára). Amerikában elkészítették Robert Merle hazánkban is népszerű Állati elmék című regényének filmváltozatát. Ezúttal egzotikus állatokat: delfineket láthatunk. A rendező Mike Nichols, akinek néhány nagy mozisikert köszönhetünk (az orosz származású művész a .Nem félünk a farkastól, a Diploma előtt, A 22-es csapdája alkotója). A „papírforma” szakmai és közönségsikert ígért, hiszen rangos erők szövetkeztek a világirodalmi jelentőségű regény tolmácsolására. A francia író a regény előszavában a következő mondatokat vetette papírra: „A delfint, a kedves, elragadó delfint, akit oly hathatós fegyverekkel áldott meg a természet, s aki mégis oly szelíd, oly jóindulatú, oly barátságos az emberrel szemben, az őrült emberiség katonai célokra akarja felhasználni, hogy rettegést és pusztítást zúdítson általa az -ellenség« kikötőire és flottáira. Miket visznek, illetve miket vihetnének végbe ezek az eleven tengeralattjárók, ha majd a tagolt nyelv segítségével -bevethetőkké« válnak, ahogy mondani szokás: ezt próbáltam meg, korunk politikai összefüggéseibe ágyazva, elképzelni”. Sajnos, Mike Nichols meglehetősen elkanyarodott Robert Merle nyugtalanító társadalmi ellentmondásokat feltáró prózájától. A sztori főbb mozzanatait kölcsönvette — követte —, ugyan, ám a hangsúlyokat megváltoztatta és a kritikus mondanivalót bántó módon megszelídítette. A delfin napjában a regénybéli konfliktusnak csak a váza maradt meg. Az emberi manipulációk erőtere elnagyolt, az indulatok mozgatórugóira nem derül fény. Itt is megelevenednek a kísérletek, melyek emberellenes célokat szolgálnak, de az egész inkább nevezhető látványos mutatványnak, semmint katonai-politikai jellegű manővernek. Zavaró a műfaji — stílusbeli — egyenetlenség is. A delfin napja sci-fi-elemeket tartalmaz, de csak a külsőségekben (kiállítás: jeles) képes igazi atmoszférát árasztani magából. Igaza van a Corriere della Sera kritikusának: a rendező „a krimit a kalandfilmmel vegyíti, a lelkifröccsöt a bárgyúsággal, a dokumentumfilmet a tudomány elüzle- tiesedése feletti sirámmal”. Elsikkadt továbbá a meséből a légies irónia, mert a hartgszerelést alapvetően a szentimentális érzelgősség határozza meg. Olvasom az egyik ismertetőben, hogy a delfineket éveken át idomították az illúzió megteremtése érdekében. Fényűző tengeri medencéket, óceáni aklokat építettek, a felvevőgép számára pedig speciális víz alatti tankot kreáltak. Le a kalappal a nagyvonalú kiállítás előtt. Csakhogy a technika — nem minden. Szívesebben vettük volna, ha a költségvetés szerényebb és Merle gondolatai, helyzetei és karakterei csonkítatlanul megjelennek. —s — í
