Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-29 / 100. szám

Nagybátony a nógrádi szénmedence bányászati központja. Csaknem kilencezer lakosának több mint a fele korszerű, kényelmes'otthonokban él. Kulcsár J. felvétele

Mi tartja össze a brigádot ?

adukról vallanak

Mi tartja össze az üzem tizenöt tagú, lakatosokból és hegesztőkből álló Serfőző István vezette kétszeres Vállalat kiváló címmel kitüntetett kollektívát, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat központi telephelyén? Mivel magyarázzák sikereiket? Erre válaszolnak, amikor önmagukról vallanak.

*

Mértéktartó.

— Tizenkét éve dolgozom a vállalatnál, abból ötöt itt töltöttem eL A leszerelés után kerültem a kollektívába. Tudatosan igyekeztem hozzájuk, mert úgy láttam, hogy a legütőképesebbek és én is megtalálom számításomat. De nem csak ezért kívánkoztam ide, hanem azért is, mert sok a fiatal, jól összeszokott a gárda, nagyon megértik egymást. Párban dolgozunk, mindenki mindenkivel, ki-ki tudja, mit kell tenni.

Mértéktartó véleménye továbbra is megmarad, később azonban diplomatikusabbá válik, amikor egyik kellemetlen epizódjáról szól: — A Rom- bány III. gyárépítésen dolgoztam. Nekem kellett helyrehozni azt a hibát, amit benn elkövettünk. Hogy ki, azt nem tudom. Mindenki segített. (Egy kis kérdezősködés után leszűkült a kör négy-öt főre. Nevek azonban most sem kerültek szóba.) A lényeg az, hogy vízben állva javítottam ki azt, amit bent elrontottunk. Két, vagy három hétbe telt. Addig ránkdolgoztak a többiek, mivel az elnagyolt munka kijavításáért nálunk egy fillér sem jár — mondja Gáncs Gyula hegesztő.

*

Katonának készül.

Talon Attila hegesztő a maga húsz évével lehúzza a bri- gSd átlagéletkorát huszonnyolc—harminc évre. Ugyanis ő a legfiatalabb a kollektívában. A gépipari szakközépiskola elvégzése és a műszerészi szakma megszerzése után nyolc hónappal ezelőtt kötött ki mostani munkahelyén.

— Keveset fizettek, azért jöttem ide. Nősülni is akarok, bizony ez is pénzbe kerül. Egyébként az itteni munka érdekesebb, mindennap mást csinálok. Igen, nehezebb mint az előző, ez azonban nem baj, mert ennyi mozgás kell az embernek. A kollektíva minden tagjától tanultam valamit. Bárkitől bármit kérdeztem, szívesen és segítőkészen válaszoltak. Hogy hosszabb távon maradok-e? Rövidesen katonának megyek. Előtte megnősülök.

*

A makacs vitatkozó.

Vitatkozó kedvét elismeri, makacsságával kapcsolatos munkatársi megjegyzést már fenntartással fogadja a szőke hajú, erősen borostás képű, gyors beszédű Kelemen Elemér lakatos. 1971-től dolgozik a brigádban. Ebből másfél évet töltött a Romhány III. építkezésen.

— Nem rejtjük véka alá a véleményünket — mondja. — Időnként cukkoljuk is egymást. A kívülálló azt hinné, hogy mi állandóan civakodunk. Erről persze szó sincs! Én valóban többet vitatkozom, mint a többiek. Talán olyankor is, amikor nem kellene. Másutt talán nem fordul elő ilyesmi? Mi legalább beismerjük. Én olyan természetű vagyok, hogy amit más elnéz, vagy félvállról vesz, azt én biztos szóvá teszem. Ennek ellenére mindenkivel kijövök. A vita után másnapra minden rendbejön. Igen, a brigádvezetőmmel, meg mostani „párommal” — mutat Kaza- reczki Lászlóra — vitatkozom gyakran.

*

Á sztahanovista.

Ezzel a jelzővel illetik Ka- zareczki László lakatos-hegesztőt.

— Rám azért morog időnként a brigádvezető, mert több időt töltök el egy-egy munkával, mint ahogy a norma előírja. Ilyenkor azt mondom neki: — Rossz melót sohasem kapsz tőlem. Erre nem tud mit válaszolni. Most Elemérrel dolgozom együtt. Haj- tós gyerek, tud melózni. Csak sokat szövegel, s ez engem bizony zavar. Szakmailag esetenként nehéz helyzetbe hozza a brigádvezetőt is. Ilyenkor a brigádvezető is mondja a magáét, de Elemér se enged abból, amit jónak tart. Végül megegyeznek, mert mindegyikük azt vallja: én is tévedhetek, mások is. Nálunk pedig, aki téved, ha nem is azonnal, de beismeri.

*

Ä kezdeményező.

Alacsony, zömök testalkatú ember Szabó István lakatos,

aki öt éve tevékenykedik a brigádban, s úgy vélekedik, hogy kollektívájuk a vállalat egyik legütőképesebb brigádja. A tagokat nem kell noszogatni a munkára, a közös rendezvényeken is részt vesznek. Felelősséget vállalnak egymásért és kezdeményeznek.

— Nemrég megemlítettem brigádvezetőnknek, hogy a Somoskőújfalun épülő iskolához társadalmi munkában készítsük el a vasszerkezeteket. Ugyanerre vállalkozzunk az épülő sportkombinátnál is. Még nem döntöttünk. Bízok abban, hogy most is egyöntetű lesz a kollektív állásfoglalás.

*

A mókamester.

— Gyere, Ferike, te is szóljál már valamit a brigád éf- dekében — invitálja körünkbe Bodó Ferenc lakatost Ka- zareczki László.

Feri huncut szeméből, mosolygós arcából valóban a derű és az állandó tréfálkozás készsége tükröződik.

— Azt vallom, hogy köny- nyebb a munka, ha vidámság is van benne. Az életben akkor sem megy többre az ember, ha kesereg. Ha viszont van jókedv, akkor könnyebben fogjuk fel a gondokat is — vélekedik Bodó Ferenc, majd hosszú időre elhallgat.

Brigádtársai dicsérik köny- nyeket fakasztó rögtönzéseit, mondván: — elég egy-két szó, máris majd eldőlünk a nevetéstől. A kabaréban lenne a helye.

*

Á halk szavú.

— Nem szeretek veszekedni. Ha ilyen lenne a természetem, talán jobban menne a munka is. Van amikor hallgatnak a csendesebb, halk szóra, máskor meg magasabb hangot kell megütni. Nehogy azt higyje, hogy itt csak angyalok dolgoznak. Előfordul, hogy fölidegesítenek. Egyébként különösebb gond nincs Velük — vélekedik Kovács Zoltán brigádvezető-helyettes, aki úgy gondolom, a távollevő brigádvezető gondolatainak egy részét is tolmácsolta.

*

Az előbbi mozaikkockák jól mutatják, hogy a különbözőségben mennyire megvan az egység, az előrevivő akarat és igyekezet.

V. K.

Hazánk a szocialista gazdasági közösségben

írta: Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese

1 Q4.Q januárjában Bulgária, Csehszlo- XJ-Hv vákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió kommunista és munkáspártjainak képviselői Moszkvában elfogadták a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megalakításáról szóló határozatot. Három évtizedes múltra visszatekintő gazdasági együttműködési szervezetünk tagjainak száma azóta tízre növekedett, s a KGST-tagállamok ma már a világ három kontinensén helyezkednek el.

*

A KGST-tagállamok együttműködésének harminc esztendeje tényekkel bizonyltja a szocialista típusú gazdasági kapcsolatokban rejlő hatalmas lehetőségeket. Ennek szemléltetésére elegendő néhány adat Is, amelyek jól mutatják, hogyan változott megalakulása óta a KGST-országok közösségének világ- gazdasági súlya. Az eltelt harminc évben országaink nemzeti jövedelme több mint tízszeresére emelkedett. Aj legfejlettebb tőkésországokban ez a növfekedés alig több, mint háromszoros. 1949-ben a KGST-országok a világ ipari termelésének 18 százalékát adták, ma már részesedésük meghaladja a 30 százalékot.

Együttműködésünknek a KGST alapokmánya által megfogalmazott alapvető céljai, mindmáig helyesnek, hosszabb távon is érvényesnek bizonyultak. A szocialista típusú nemzetközi gazdasági együttműködést mindmáig az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, az állami szuverenitás, az egyenlő képviselet elvei vezérlik.

Természetesen az alapelvek változatlansága nem jelenti és nem jelentheti egyben a tartalom és a formák változatlanságát is. Magától értetődik, hogy a közös stratégiai célt mind korszerűbb taktika, új módszerek, eszközök alkalmazásával, az együttműködés szüntelen tartalmi gazdagításával kívántuk elérni. A KGST-országok T>első gazdaságának és nemzetközi gazdasági kapcsolataiknak a fejlődése érlelte meg a KGST 1971-ben tartott XXV. ülésszakának határozatát, amellyel egyhangúlag jóváhagyta a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének komplex programját. A nemzetközi munkamegosztás bővülése, új formáinak kialakítása égető szükségként jelentkezett.

Az előttünk álló időszak fő együttműködési feladatait a tanács elmúlt évi XXXII. ülésszakán elfogadott hosszú távú együttműködési célprogramok körvonalazzák. Valamennyi tagállam alapvető érdeke a gazdasági kapcsolatok hosszabb távra szóló, biztonságos kimunkálása. A célprogramokban előirányzott együttműködési elgondolások konkretizálása, egyezményekben való rögzítése az 1980. utáni időszakra szóló középtávú tervek most folyamatban levő kétoldalú és sokoldalú koordinációjának feladata.

A magyar népgazdaság számára felbecsülhetetlen jelentőségű, hogy hazánk a világ- gazdaság legdinamikusabban fejlődő szektorának, a KGST-tagállamok közösségének tagjaként gyarapodhat. A szocialista közösség államaival folytatott tervszerű gazdasági együttműködés nélkül nem, vagy jóval nagyobb erőfeszítésekkel érhettük volna csak el azokat az eredményeket — a szocialista ipar megteremtésében, mezőgazdaságunk szocialista átalakításában, s a gazdaság jelenlegi intenzív fejlesztésében —, amelyekkel ma méltán büszkélkedhetünk.

A külső piaci kapcsolatokra — méreténél és egyéb ismert adottságainál fogva — nagymértékben ráutalt Magyarország gazdaságának zökkenőmentes fejlődését döntően az segítette, hogy szocialista állami létünk kezdetétől mindvégig támaszkodhatunk a KGST- országokkal, s mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk stabilitásának előnyeire. A Szovjetunióval, a a szocialista közösség országaival folytatott gazdasági együttműködés teremti meg a lehetőséget népgazdaságunk alapvető nyersanyagokkal, energiahordozókkal való ellátásához, s a magyar ipari és mezőgazdasági termékek túlnyomó részének elhelyezésére.

A KGST megalakulása óta kapcsolataink a testvéri szocialista országokkal — a bevezetőben említett általános "onásoknak mintegy konkrét megjelenéseként — mennyiségileg, s tartalmukban egyaránt gazdagodtak. Egyre nagyobb teret nyer a közvetlen termelési együttműködés, a gyártásszakosítás és termelési kooperáció, mindinkább fokozódik az együttműködés tervszerűsége. Ez alatt nem csupán a szűkebb értelemben vett tervezési együttműködést értem. A termelési kapcsolatokhoz szorosan kötődik a közös kutatási-fejlesztési tevékenység, a beruházások összehangolt — esetenként közös — megvalósítása. Mindez természetesen termékenyítőén hatott vissza a külkereskedelmi forgalomra is.

Hazánk gazdasági fejlődésének kulcskérdése volt —, s ma is az — a fűtő- és nyersanyagellátásban folytatott KGST-együttmű- ködés. Magyarország összes energiaigényének több mint a fele behozatalból, s ennek zöme a KGST-országokból származik. A fűtőanyag-behozatal ilyen nagy aránya mellett rendkívül fontos, hogy az együttműködés hosszú távra is biztonságosan megalapozza az ellátást. Ebben — a már ma érvényes egyezményeink mellett — döntő szerepe lesz a jövőben az energia- és nversanyagellátés területére vonatkozó hosszú távú együttműködési célprogram által kitűzött feladatok valóra váltásának.

Ezt a biztonságos ellátást jól segíti a Barátság I. és a Barátság II. kőolajvezeték, amelyeken a Szovjetunióból importáljuk a magyar népgazdaság számára- szükséges kőolaj döntő hányadát. A kőolaj feldolgozására jelentős új kapacitások épültek ki ha- zánjíban, amelyek révén újabb együttműködési kapcsolatok kialakítására nyílt lehetőség. A legjelentősebb ezek közül a Szovjetunióval folyó petrolkémiai, s a Lengyelországgal megvalósuló szintetikus szál együttműködés.

A KGST-országok egyesített villamosener- gía-rendszere növeli számunkra a villamos- energia-ellátás biztonságát. Kevesebb kapacitástartalékra van szükség, lehetőség nyílik nagyobb teljesítményű és így gazdaságosabb turbínaegységek alkalmazására. Ezen együttműködés hazánkban 1975-ben egy, 1190 megawattos erőmű csaknem teljes villamos- energia-termelését pótolta. További lépés ezen az úton a közelmúltban átadott Viny- nyica—Albertirsa közötti 750 kilovoltos távvezeték.

A KGST-országokat összekötő vezetékrendszerek közül nem kevésbé jelentős a Testvériség, s a Szövetség földgázvezeték. Ez utóbbi —, amely több tagállam közös beruházásában készült — 3000 kilométeres hosz-J

szón Orenburgból érkezik hazánkba. Az érkező, s a hazai földgáz feldolgozása ugyancsak egy új, gazdaságosan termelő ágazat ki-j alakítását eredményezte.

A KGST-ben a szakosítás és kooperáció — tudatosan és tervszerűen — először a feldolgozóiparban, s azon belül is elsősorban a gépiparban kezdődött meg. A szakosításból, kooperációból származó szállítások aránya kereskedelmünkben az 1970. évi 1 százalékról 1978-ig 14 százalékra nőtt. A tagállamok több mint 600 gyártásszakosítási és kooperációs egyezményt kötöttek, amelynek jelentős része sokoldalú. Az elmúlt évre már a közvetlen termelési együttműködés oly mértékben fejlődött, hogy például a KGST tagállamaiba irányuló magyar gépipari exportnak már több mint 40 százalékát szakosított termékek tették ki.

Kiemelten kell szólni a magyar—szovjeí alumíniumipari együttműködésről, amely Immár több, mint másfél évtizedes múltra tekinthet vissza. Az 1962-ben megkötött, s 1985- ig érvényes magyar—szovjet timföld—alumínium egyezmény alapján gazdaságosan aknázhatjuk ki világviszonylatban is jelentős bauxitkészletünket. Ha ugyanis a kiszállított timföldet itthon kohósítanánk, akkor ez egyrészt az itthon termelt villamos energiának —, aminek amúgy is szűkében vagyunk — csaknem egyötödét vette volna igénybe, másrészt éppep emiatt a végtermék jóval többe kerülne. Jelentős hatással van ez az együttműködés az alumíniumipar termelési szerkezetére is, amely így gazdaságosan fejleszthető: néhány — kevésbé energiaigényes —! termelési szakaszra koncentrálhatjuk erőinket.

Volumenében az egyik legnagyobb közvetlen termelési együttműködés a járműiparban valósul meg. Az ezen a területen folyó összehangolt munka tette lehetővé, hogy az Ikarus kivívja mai hírnevét, s ma már évente több mint tízezer autóbusz előállítására legyen képes. Ennek a mennyiségnek a 85— 90 százaléka kerül exportra. Fő vásárlóink a szocialista országok. A kibontakozott főegység- és alkatrészkooneráeió alapozta meg,' hogy a hátsó futóműveket és a motorokat gazdaságos sorozatnagyságban, s a világpiac értékítéletét kiálló minőségben termeljük.

A Szovjetunióval a Lada személygépkocsi gyártásában folvó együttműködésünk jól bevált, s az autóipari együttműködés újabb láncszeme — a Polski Fiat kooperáció is — ígéretes. A jelen tervidőszakban már 180 ezer Lada gépkocsit kanunk a Szovjetunióból, amelyért különböző alkatrészekből és részegységekből álló garnitúrákat szállítunk cserébe.

Gazdaságainkat £SÄL"£!g;

szoros szála fűzi össze, s szinte nincs életünknek, mindennapjainknak olyan területe, amelyre ne volna hatással a szocialista nemzetközi gazdasági együttműködés. Ez vezeti pártunkat és kormányunkat, amikor a jövőben is mindent megtesz annak érdekében. hogv gazdasági együttműködésünk a szocialista közösség országaival tovább bővüljön. Jó! kifejezi ezt a törekvést pártunk Központi. Bizottságának 1977. október 20-i határozata is. amikor leszögezi: . .külgazdasági

kapcsolataink jövőbeni fejlődésének kulcskérdése az együttműködés hosszabb távra szóló bővítése a KGST-országokkal..