Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

I Mérés lézerradarral Napjainkban több száz mester­séges hold kering a föld körül, amelyeknek fela­data a földfelszín geofizikai, geodé­ziai méréseinek az elősegítése- Nem­zetközi összefo­gással a földön bizonyos távolsá­gokban észlelőál­lomásokat szer­veztek, amelyek összehangoltan követik a mester­séges holdak moz­gását és végzik a méréseket. A folyamat az­zal kezdődik, hogy jóval a tulajdon­képpeni észlelés előtt szükség van az észlelendő, a meghatározan­dó pozíciójú, mesterséges égi­test érkezésének az előrejelzésé­re. Ezt számítógéppel végzik. Az égitestek pályaegyenle­tein alapuló előrejelző prog­ramok alapján kiszámítják, hogy körülbelül mikor, hol lesz látható a kérdéses égi­test. Az adott időpontban speciális szpubnyikészlelő fo­tókamerával lefényképezik a mesterséges égitestet- Nagyobb pontosságot tesz le­hetővé a lézerradar. Ma már milliárdos másodpercnyi idő­különbséget is jól tudnak mér­ni. Ennyi idő alatt a fénysu­gár is csupán 30 centimétert tesz meg. A különleges, fény­visszaverő prizmákkal ellá­tott geodéziai műholdat, egy erős, rövid lézerfényimpul­zussal megcélozva, majd a visszatérő jel megérkezésének, és a jel kibocsátásának az ídőkülöabségét mérve azon­nal meghatározhatják a mes­terséges holdnak az észlelőtől való távolságát. Mégpedig több száz, vagy több ezer kilomé­ter távolság esetén és egy méternél kisebb hibával­Az észlelőállomások má­sik modern módszere a dopp­lertechnika, Vannak olyan kü­lönleges (geodéziai, navigá­ciós célú) műholdak, ame­lyek nagy frekvenciaállan­dósággal folyamatosan rádió­jeleket sugároznak. Amíg a műhold az észlelőhely felé kö­zeledik, ez a frekvencia az észlelőállomáson eltolódik a nagyobb, távolodáskor pedig a kisebb értékek felé. (A köze­ledő vonat füttyét is maga­sabbnak, a távolodóét - mé­lyebbnek halljuk.) Ennek a jelenségnek a hasznosításá­val — bonyolult elektronikus technikának, számítógépek­nek és különleges műholdak­nak az alkalmazásával — szinte pillanatról pillanatra, deciméternyi pontosággal mér­hető a földi pontok helyzete. Képünkön: a nyugat-legyei ­országi Boroviecben állt munkába ez a lézerradar, a műholdak megfigyelésére­Tudomány — technika s e b e s s e g Alig múlt 75 év el azóta, hogy az első motoros repü­lőgép elszakadt a földtől, és ettől kezdve hallatlanul gyors fejlődésen ment át mind- a polgári, mind a katonai cé­lú repülés. Napjainkban a vi­lágon évente mintegy 100 új repülőgéptípus jelenik meg. S ki gondolná, hogy ha egy új gépen elvileg új megoldá­sokat alkalmaznak, a gondo­lat megszületésétől a proto­típus berepüléséig gyakran 10 év is eltelik. A repülőgépek fejlesztésé­nek egyik iránya — mind a polgári, mind a katonai re­pülésnél — a sebesség jelen­legi határainak a kiterjeszté­se, az egyre nagyobb sebes­ség elérése. De minden per­cért, másodpercért, keserve­sen meg kell küzdeni a ter­vezőknek, fejlesztőknek, gyár­tóknak­Ha növekszik a gép sebes­sége, egy bizonyos érték fe­lett a nagy áramlási sebesség következtében megváltoznak a levegő fizikai jellemzői. Ezért a hiperszónikus repülő­gépeknél más alakú felhajtó­erőt létrehozó repülőgép-szer­kezetekre van szükség, mint a kisebb sebességű gépeknél. További probléma a kis kar­csúságú szárnyak kiképzése, és a repüléskor legkevésbé fel- melegedő szerkezetek megvá­lasztása. A felmelegedés ugyanis a repülési sebességgel négyzetes arányban növek­szik, s már viszonylag kis • sebességnél is igen jelentős a felmelegedés. A repülőgép hő­védelmét ma még a magas hő­mérsékleten is kellő szilárd­ságú szerkezeti anyagokkal kell megvalósítani- A jelen­legi kísérletek elsősorban az ilyen anyagok létrehozására, illetve ezek megmunkálására irányulnak. Ha növekszik a repülési se­besség, természetesen rövidül az út megtételéhez szükséges ára repülési idő. Ez mind a ka­tonai, mind a polgári repülés­ben nagy előny, ám hátrányai is vannak. Ahhoz, hogy egy repülőgép hiperszónikus se­bességgel haladhasson, a gé­pet fel kell emelni a szüksé­ges magasságra, fel kell gyor­sítani, a hiperszónikus sebes­ségre, a leszállást megelőzően pedig le kell ereszteni és las­sítani kell. Mindezekre a mű­veletekre azonban kevés idő áll rendelkezésre- A repü­lési manővereknek gyorsan kell követniük egymást, mert különben nem használhatók ki a hiperszónikus gép elő­nyei. Ez azonban nagyon pró­bára teszi az utasok és a sze­mélyzet tűrőképességét, bi­zonyos sebességhatár felett, tehát egyelőre csak a katonai gépek fejlesztése terén kísér­leteznek. Magától értetődik, hogy a nagy sebességhez tel­jesen új műszerek is szüksé­gesek a pilóta gyors kiszol­gálására. rr Ur vit orl ázótervek 1977 januárjában Honolulu­ban csillagászati kongresz- szust tartottak- Ezen az ösz- szejövetelen ismertették az amerikai firvitori ázótervet. Gyermekkorunk sárkányára hasonlít ez a szerkezet, amely megépítése után 800x800 mé­teres méretben bolygóközi utakat tehetne meg. Az űr­vitorlázó naprendszerünk tá­voli bolygóit is felkereshetné tervezője szerint. Igen nagy előnye, hogy haladásához nem kell üzemanyag, mert azt a természet szolgáltatná, a nap­sugárzás nyomása formájá­ban. (Ismeretes tény a fizi­kából, hogy amikor sima felü­leten a fény visszaverődik, ott nyomás, az aerodinamikai A vulkánkitörések és az éghajlat ’ X nagy erejű vagy ismétlő­dő vulkánkitörések jelentős változásokat idézhetnek elő az éghajlatban. A Sinila-vul- kán hirtelen felébredése (Já­va szigetén, a Dieng-fennsí- kon), amely sok áldozatot kö­vetelt, ismét emlékeztet arra, hogy az indonéziai szigetvilá­gon a Krakatoa 1883-ban, a Bali-szigeten levő Agung-hegy 1963-ban, vagy a múlt század elején a Tambora-hegy 1815- ben bekövetkezett kitörései bizonyos éghajlati zavarokat váltottak ki. Ezen rendelle­nességek lényegét illetően azonban a tudósok vélemé­nye eltérő, ez tűnik ki elő­vigyázatos nyilatkozataikból is. áramláshoz hasonló jelenség keletkezik-) Nincs új a nap alatt. Az amerikaiak is elismerik, hogy ez az ötlet még Ciolkövszkij- tól a szovjet rakétakutatás nagy úttörőjétől származik: az említett energiát Ciol- kovszkij űrhajók hajtására gondolta felhasználni. Talál­mányát nem publikálták, ma is a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának archí­vumában őrzik. Abban az idő­ben ez csak elmélet maradt, mert a napvitorlázó önerő­ből nem tudott felemelkedni a földről. Napjainkban azon­ban a nagy erejű tolórakéták és űrhajók korszakában már más a helyzet­Az amerikaiak az ötvenes években kezdtek — nyilván az orosz nyomdokokból kiin­dulva — foglalkozni az űrvi­torlázó tervével. Az ameri­kaiak alumínium bevonatú műanyagból kívánják elkészí­teni a szerkezetet. A NASA 5 millió dollárt irányzott elő a napvitorlázó-kísérletekre. 1980-ra kellene elkészíteni a prototípus első próbarepülé­Papírhegyek helyett mikroíilmtárak X mikrofilmről sok szó használása most van elterje- biztonságosan. és nagy hely megfelelően lekicsinyített ké­esik mostanában. Hazánkban dőben. Iratokat, nyomtatvá- megtakarítással őrizhetnek pét. A későbbiek során azután e korszerű információhordozó nyokat, rajzokat, általában meg, ha fotótechnikai úton szélesebb területen való fel- mindenfajta dokumentumot filmanyagra viszik rá azok az így tárolt dokumentumok könnyen hozzáférhetők és fel- használhatók. A mikrofilm ta­lán legnagyobb előnye az óriási térmegtakarítás. Al­kalmazásával az eredeti do­kumentumokat tartalmazó irattár helyének csupán öt­tíz százalékára van szükség. Hivatalok, vállalatok, terve­zőirodák, könyvtárak, irattá­rak és dokumentációs köz­pontok, a tudományok jófor­mán valamennyi ága érdekelt az új információtárolási tech­nika bevezetésében. A jelenlegi mikrofilmtech­nikai eljárásokkal általában húsz-harmincszorosan kicsi­nyítik le a dokumentumokat, mert a különféle optikai rendszerek és filmanyagok feloldóképessége e mértékig alkalmazható a legkisebb hi­baszázalékkal. A kicsinyítési arány és a hibaszázalék ugyan­is a tapasztalatok szerint for­dított arányban áll egymással. Minéi parányibbra kicsinyíte­nek például egy nyomtatott könyvoldalt, annál nagyobb a valószínűsége, hogy néhány sora olvashatatlanná válik a szabad szemmel láthatatlan filmhibák miatt. Arra is gon­dolni kell persze a kicsinyítési arány megválasztásakor, hogy a mikrofilm egyese koc­káiról — megfelelő vissza* nagvítás révén — bármikor papírmásolatot kell tudni ké­szíteni. Képünkön: Oivas-ó­visszanasvító készülék, amely- lyel egyetlen gombnyomásra eredtei nagyságú papír-visz- sznnasvítás készíthető a ki­választott képmező! ÖL sét. Amennyiben beválik ez a szerkezet, 1981-ben nagy vállalkozásba kezdenének az amerikai űrkutatók- A hatal­mas sárkány, amelyet kis­méretű saroklapátok irányíta­nának, 1981-ben elindulna tá­voli bolygók felé. 1986-ra megközelítené a Halley üstö­köst Az üstökösrandevú ter­mészetesen csak egyik célki­tűzése lenne az űrvitorlázó útjának, amely bolygók kö­zelében és a világűrben vé­gezhetne tudományos méré­seket Az űrvitorlázó terve a fran­ciák fantáziáját is megmoz­gatta. A franciák egy kisebb űrvitorlázót szeretnének gyár­tani 200x200 méteres méret­ben- A franciák ezzel a sár­kánnyal a Merkur bolygó megközelítését és egy 1981-es Éneke üstökösrandevút sze­retnének végrehajtani. A francia űrvitorlázót a Spacelab űrlaboraitórium köz­vetítésével juttatnák a világ­űrbe összehajtott állapot­ban. A világűrben szerel­nék és állítanák össze a sár­kányszerkezetet és indítanák útjára a Merkur felé. Lehetséges, hogy a Ciol- kovszkij megálmodta nap­fényhajtású sárkány a nyolc­vanas években elindul a tá­voli bolygók felé. D. S. Japán vasutak Japán gazdasági életének gyors ütemű növekedése ma­gával hozta a közlekedés gyors fejlődését is. Japán ipara nagy haladást ért el a gyorsabb, biztonságosabb járművek üzembe állításában. Mind­ezek eredményeként kerül­hetett sor többek között a vi­lág leggyorsabb vasútvona­lának a megépítésére. Japán szárazföldi közlekedésében ma is kiemelkedően jelentős sze­repet tölt be a vasúti közleke­dés. A japán államvasutak ma is az ország legnagyobb vállalata, amely közel 21 000 kilométeres vasúthálózatot tart üzembe- Ezen az összes személyszállításnak 39,1 szá­zalékát, a teheráru-forgalom- nak pedig a 36,5 százalékát bonyolítják le a legutóbbi évek felmérései szerint. Érdekes tény, hogy a japán állam­vasutak vezet a világon a közlekedéstudományi kuta­tásban. Ennek a leglátványo­sabb eredménye a híres To- kaido vasútvonal sikeres üzembe állítása volt. Tokióból, a közel 14 mil­liós metropolisból nyolc ál­lami, és ugyanennyi magán­vasútvonal indul. A tokiói központi vasútállomás és a külső állomások közötti köz­lekedésben magasvasutakat és föld alatti vasutakat hasz­nálnak- A forgalom nagyságá­ra jellemző, hogy naponta 2000-nél több vonat indul és érkezik Tokió központi vas­útállomására, és a napi utas- forgalom meghaladja a két­milliót. Ezt az állomást az el­ső világháború elején építették amikor a város lakossága két­millió-nyolcszázezer ember volt. Abban az időben még, mindössze egy vasútvonalé« közlekedtek a vonatok: e* volt az ún. Tokaido Line, amely Tokiót kötötte össze Osakával és Kyotóval. Ezzel, szemben ma a fővárost Japán többi részével összekötő vas­útvonalak száma hatra emel­kedett és egyetlen vasúti sze­relvény 10—14 kocsiból áll­A bővítésre nem maradt más lehetőség, mint a föld alatti építkezés. Időközben el­készült az új nemzetközi lé­gikikötő Tokiótól keletre, Chi­ba tartományban. Mivel az új repülőtér környéke ipari­lag is rendkívül fejlett, nap­jainkban négynyomú vasút­vonalat építenek a központi vasútállomás és Chiba tarto­mány között lebonyolítandó forgalom számára; már be­fejezték azoknak a föld alat­ti peronoknak az építését, amelyek a sínhálózaton futó vonatokat fogadják. Az épít­kezés egyébként öt föld alatti sziijten folyik és költségei ed­dig meghaladták az ezer­millió dollárt. A távcső útja Hosszú utat tettek meg a távcsövek, amelyekkel a csil­lagászok kémlelik a távoli csillagokat. Érdekes, hogy a távcső feltalálásának a tör­ténete az idők homályába vész. Kétségtelen tény, hogy az első írott emlékek a táv­csövekkel kapcsolatban a XVII. század elejéről, a Né­metalföldről származnak. A korábbi nyomok azonban meglehetősen bizonytalanok. Egy^es feltételezések szerint a XVI. század elején X. Leó pápa gyűjteményében volt egy cső, amely a messzi tár­gyakat nagyítva mutatta. Má­sok szerint Leonardo da Vinci nemcsak a távcső elvét is­merte, hanem épített is táv­csövet- Az bizonyos, hogy szemüveget használt, és en­nek szórólencséjével való kombinációja vezethette a távcső feltalálásához. 1600 után Hollandiában el­adásra kínált távcsövek je­lentek meg. A kedvező gaz­dasági helyzet, a fejlett drá­gakőcsiszoló és szemijvegké- szítő ipar valószínűleg hoz­zájárult, hogy a távcső is és a mikroszkóp is innen került ki először. Tény az is, hogy a távcső jelentősége a hajó­zásban akkoriban olyan volt, mint napjainkban a radaré. Hamarosan Galilei is érte­sült a távcső feltalálásáról- Egy ólom orgonasíp két végé­be gyűjtő- és szórólencsét sze^ relt, és így egy háromszoros nagyítású távcsövet kapott. Ezen felbátorodva tovább tö­kéletesítette eszközét, és ti­zenkét- sőt harmincszoros na­gyítású távcsövet is készített. Sikereihez hozzájárulhatott, hogy a Velence melletti Mu- ranóban fejlett üvegcsiszoló ipar működött. A velencei ta­nács hamarosan felismerte Galilei eszközének katonai, és tengerészeti jelentőségét.. ezért elismerésképpen fizeté­sét megháromszorozták- Az új eszköz, neve 1611-ben szü­letett meg, amikor felmerült a teleszkópelnevezés. Később többféle teleszkóprendszer alakult ki, és ezért az első tíousokat feltalálásuk helyé­ről, holland, illetve Galilei- féle távcsőnek nevezték el. Galilei kezében a távcső azért volt órási jelentőségű, mert elvégezte vele mindazokat az alapvető csillagászati megfi­gyeléseket, amelyek azután megdöntötték a középkor vi­lágszemléletét. A következő lépés a fejlő­désben Kepler távcsöve volt, erre a hosszabb méret a jel­lemző, és a nagyobb látóme­ző, amely lehetővé tette a fo­nálkereszt használatát. Ez­zel már mérni is lehetett, és a csillagászati, -geodéziai ku­tatások legfontosabb eszköze lett a_ Kepler-féle csillagászati távcső, lényegében sokáig en­nek a tökéletesített változatát használták-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom