Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
Kommentátorunké, Réti Erviné a szó: A hét 3 kérdése Hajnali két órakor vezették a csonttá soványodott és hónapok óta először megborotvált Zulfikar Ali Bhuttót a bitóhoz, soha még ilyen korai időpontban nem került sor kivégzésre Pakisztánban. A hivatalos bejelentés csak jóval később következett. Időközben elhantolták a volt kormányfő holttestét, nehogy temetése tömegtüntetésekre adjon alkalmat. S a helyszínen tartózkodó tudósítók úgy vélték: meg akarták várni az éppen az országban vendégeskedő, magas rangú kínai katonai küldöttség elutazását is. A politikus halálhíre világszerte osztatlan megdöbbenést keltett, s a pakisztáni tüntetéseket is legfeljebb halasztani lehetett, azok hamarosan kirobbantak. 1.) Mit jelentett Pakisztánban Bhutto kivégzése? Bhutto életművét természetesen sokféleképpen lehet megítélni, de abban nincs vita, hogy Pakisztán talán legnagyobb formátumú személyisége volt. Különösen sokat tett hazájáért annak legkritikusabb időszakában, amikor harmadszor háborúztak Indiával, és a keleti országrész helyén megalakult a független Banglades. Jelentős szerepe volt abban, hogy a megváltozott feltételek között újjászervezze Pakisztánt, belpolitikai reformprogrammal és kiegyensúlyozottabb külpolitikai törekvésekkel lépett fel — jóllehet pályafutása nem nélkülözte az ellentmondásokat és következetlenségeket sem. A katonai államcsínnyel hatalomra jutó, szélsőséges és fanatikus iszlám ideológiát valló pakisztáni kormányzat elsősorban azért akart vég»- képp leszámolni Bhuttóval, mert személye egy másik utat, másik választási lehetőséget jelzett. A jogi formaságokat betartandó eljárást folytattak, de előzőleg kicserélték a legfelsőbb bíróság tagjait, s még így is csupán, négy-három arányban szavazták meg a halálos ítéletet. Hak tábornok pedig cinikusan mossa kezeit: nem akar beleszólni az ítélkezésbe... A körülmények olyanok voltak, hogy noha senki sem kívánt beavatkozni Pakisztán belső ügyeibe, a levelek, táviratok és üzenetek valóságos özöne áradt Iszlámábádba, Bhutto életének megmentése érdekében. A szovjet és az amerikai államfő, a pápa és az iráni Iszlám főpapok, az ENSZ főtitkára, a francia elnök, a brit miniszterelnök, s hazánk elnöki tanácsának el-* nöke egyaránt azok között volt, akik szót emeltek, de a pakisztáni vezetés eltökélte magát a halálos ítélet végrehajtására. A Közép-Keleten jelentős változások mentek végbe az elmúlt hónapokban, elegendő Iránra és Afganisztánra utalni. Ez a helyzet is fokozta a pakisztáni katonai kormányzat félelmét és idegességét, ám végső soron rossz tanácsadó volt. Amint megrendült a világ egy másik kivégzés hallatán is: Dél-Afrikában végrehajtották a halálos íté-x letet a 23 esztendős Solomon Mahlangun, a koholt vádakkal perbe fogott afrikai szabadságharcoson. Ott is a tömegmozgalmaktól való rettegés, a terebélyesedő belső botrányok eltusolása állt a háttérben, s nem vették figyelembe, hogy kegyelmet kért az ENSZ Biztonsági Tanácsának e célra összehívott, ülése is. Minden valószínűség szerint azonban rövid időn belül igazolódhat majd, hogy a bitófát, ezúttal sem lehet a politika tartósan hatékony eszközei közé sorolni.,. 2.) Ml áll a pekingi szerződésfelmondáa háttérében? A harminc évre megkötött szovjet—kínai barátsági szerződés 1980. április 11-én jár ■ le, s a megállapodás úgy szólt: ha egy évvel korábban nem mondja fel valamelyik szerződő fél, automatikusan meghosszabbodik. Pekingben nem késlekedtek, s bejelentették a szerződés felmondását, amely ily módon jövőre érvényét veszti. A szerződés, ameddig megvalósulhatott a gyakorlatban, jelentősen hozzájárult a Kínai Népköztársaság függetlenségének biztosításához, belső fejlődéséhez, s a nemzetközi, erőviszonyok kedvező alakulásához. Sajnos, a pekingi vezetés ismert politikája évek óta megfagyasztotta a kétoldalú kapcsolatokat, a szerződés működését is. A szerződés mégis bizonyos kereteket jelentett, jelképezte azt, hogy a Szovjetunió mindig nagy barátsággal viseltetik a kínai nép iránt. A felmondással a pekingi vezetés tulajdonképpen saját logikája szerint cselekedett s folytatta veszélyes békeellenes irányzatát. Két megjegyzés külön is ide kívánkozik. Peking mindez idáig ezzel utasította visz- sza a különböző szovjet indítványokat, a két ország szigorúan államközi viszonyának rendezésére, hogy van közöttük szerződés. Vajon mire hivatkozhat most a jövőben? A kínai vezetők a hírek szerint ígéretet tettek volna Japánnak is a szerződés felbontására, mivel az annak idején közös akciókat irányzott elő a japán militarizmus újjáéledésével szemben. Vajon mi lesz az a számla, amit most Peking Japánnak és az Egyesült Államoknak be akar nyújtani, provokációs lépésének ellenértékeként ? A Távol-Keletnél és Dél- kelet-Ázsiánál maradva, nagy figyelmet érdemel az újabb vietnami tárgyalási javaslat híre. Hanoi hajlandó minden különösebb előfeltétel nélkül megkezdeni a külügyminiszterhelyettesi szinten esedékes megbeszéléseket Pe- kinggel — a tárgyalások megindulása pusztán a kínai válaszon múlik. Ami lehet, hogy azért késlekedik, mert Kambodzsában, közben felszámolták a Kína-barát pol potista erők főhadiszállását, állítólag maga Pol Pot, a bukott rezsim első embere is Thaiföldre menekült. Vietnam hajlandó az ésszerű tárgyalásokra, ugyanakkor nem habozik segítséget nyújtani a sokat szenvedett kambodzsai népnek, amely szeretne végre teljesen megszabadulni a konszolidációt akadályozó fegyveres bandáktól. 3.) Mit végzett Begin kairói villámlátogatása során? Szemérmes protokollal fogadták az izraeli miniszterelnököt az egyiptomi fővárosban: általában egy percig hagyták fenn a vendégeskedő íi NÓGRÁD - 1979. április 8., vasárnap kormányfő országának zászlaját, s a kocsisor elhaladtával gyorsan levonták. A Szadat elnökkel történt megbeszélések egyetlen igazi eredményt hoztak: megállapodtak a következő, májusi találkozóban, amelyet a Sínai-félszigeten elterülő El Arishban tartanak meg. Begin „az ismeretlenbe való ugrásnak” nevezte a kü- lönbéke-szerződést, s ebben igaza volt. Az aláírás megtörtént, de minden jel szerint változatlanul fennállnak az értelmezési és magyarázatbeli különbségek, s a Közel- Kelet legfontosabb problémáját, a palesztin kérdést csupán a szőnyeg alá söpörték. Az El Arish-i találkozón — a menetrend szerint — már a ködös palesztin autónomiá- ról kellene tárgyalni, de minden jel szerint továbbra is a halasztások és elnapolások politikája folytatódik majd. Sok függ az amerikai segélyígéretek aprópénzre, pontosabban milliárdokra történő átváltásától is, hiszen Washington az „aranv- eső” és fegyverözön-ígéreté- vel bírta rá a makacskodókat a végső egyezségre. Mit szólnak azonban ehhez otthon, az Egyesült Államokban, a többi arab országokban, s nem utolsósorban Izraelben és Egyiptomban — a másiknak nyújtott támogatáshoz? A kérdőjelek száma tehát változatlanul nem fogyott, s újra bebizonyosodhat: a kü- lönbéke-szerződés aláírása semmi esetre sem egy folyamat megnyugtató lezárását jelzi. Inkább egy nyugtalanító folyamat kezdetét, amelynek ismeretlen és ismert összetevői egyaránt komoly bonyodalmakat ígérnek. Mintha á „régi szép” császári időkre emlékeztetne, legalábbis így messzebbről- tekintve, az osztrák belpolitikai élet. Nemcsak azért tűnik ez így, mert a kancellár, a külügyminiszter, az elnök Mária Terézia korabeli falak, képek, bútorok között ül dolgozószobájában. Magát a kormányfőt is valamilyen atyai légkör veszi körül. Ö áll a politika központjában, következésképpen a választási kampányéban is. Tréfáskomo- lyan némely lap már „I. Brúnó császárnak” nevezte dr. Kreiskyt, ami ellen ő természetesen (és joggal) tiltakozik. Tény azonban, hogy nincs olyan e témával kapcsolatos tudósítás a lapokban, amelynek már a címében ne szerepelne a neve. HÁROM VÁLTOZAT Május 6-án lesznek az őszről előrehozott általános választások Ausztriában. A pártok közzé tették programjukat de érdekes módon nem e fölött folynak elsősorban a viták. Mindenekelőtt az érdekli a lapokat és a közvéleményt, hogyha a jelenleg kormányzó szocialisták nem nyernék el újra az abszolút többséget, ki kivel szeretne kormányalakító szövetségre, koalícióra Végső búcsú Zalka Mátétól A Mező Imre úti temetőben katonai tiszteletadással április 11-én, szerdán 14 órakor vesznek végső búcsút Zalka Mátétól, a spanyol polgárháború legendás hírű tábornokától. Hamvait a Munkásmozgalmi Pantheonban helyezik örök nyugovóra. (MTI) Gáspár Sándor Bulgáriába utazotl Szombaton Bulgáriába utazott Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, a Szakszervezetek Világszövetségének elnöke, hogy részt vegyen az SZVSZ irodájának és főtanácsának, Szófiában április 9—13. között sorra kerülő ülésszakán. Vele együtt utazott Timmer József, a SZOT titkára, az SZVSZ főtanácsának tagja is. (MTI) Zárás Nletzben Francois Mitterrand első titkár és vetélytársa, Michel Rocard párviadala nyomja rá a bélyegét a Francia Szocialista Párt ma véget érő metzi kongresszusára: miután mindkét politikus felszólalt a küldöttek előtt, világossá vált a köztük fennálló nézeteltérések mélysége. Mitterrand, akinek újjává- lasztásához nem fér kétség, kijelentette, hogy a pártban nem lehet két vonal. Rocard ezzel szemben azt hangsú- lybzta, hogy biztosítani kell a vita szabadságát, azaz jelezte, hogyha kisebbségbe kerül és kirekesztik a vezető szervekből, nem fog lemondani álláspontjának hirdetéséről. Barbár elnyomás Uruguayban Keményebbé vált az Uruguayi évek óta jellemző politikai elnyomás az elmúlt hónapokban, amióta ■ Luis V. Queirolo vezérezredes vette át a fegyveres erők vezetését. A főtiszti állomány egy részének átszervezése után 350 személyt letartóztattak, és sorsuk azóta ismeretlen. Az uruguayi börtönökben jelenleg mintegy hétezer politikai foglyot tartanak őrizetben. A foglyokat kegyetlenül megkínozzák, életük állandó veszélyben forog. Az Uruguayi Kommunista Pártnak a helyzettel foglalkozó közleménye rámutat: a bebörtönzésekkel és kínzásokkal a rendszer a nép diktatúraellenes harcát akarja megtörni. A párt felhívással fordult a világ közvéleményéhez, hogy tiltakozzék a barbár elnyomás ellen, követelje a politikai foglyok kiszabadítását és a demokrácia visszaállítását az országban. Szonoda Washingtonban A hivatalos látogatáson Washingtonban tartózkodó Szonoda Szunao japán külügyminiszter pénteken amerikai kollégájával Cyrus Vance- szel tárgyalt. Megállapodtak abban, hogy még Ohira Ma- szajosi japán miniszterelnök ápilis 30-ra tervezett washingtoni látogatása előtt rendezni próbálják a két ország között fennálló gazdasági problémákat. A két külügyminiszter Kínáról, Indokínáról az ASEAN- országokról, a Közel-Keletről, valamint a kétoldalú kapcsolatokról folytatott eszmecserét. Vance és Szonoda Kínáról folytatott eszmecseréje során a japán külügyminiszter javaslatot tett arra, hogy az Egyesült Államok működjék együtt Japánnal a kínai olaj- és uránérckincs kiaknázásában, kikötők és más létesítmények, valamint villamos erőművek építésében Kína területén. Vance külügyminiszter tájékoztatta japán kollégáját az egyiptomi—izraeli különbé- ke-szerződésről és közölte, az Egyesült Államok nem fogja engedni, hogy Egyiptomot károsodás .érje a többi arab ország által kilátásba helyezett szankciók következtében. Mitterrand beszédében a francia szocialista mozgalom régi hagyományaira, sikereire hivatkozott, állást foglalt a ■ termelőeszközök társadalmi j tulajdonba vétele mellett | Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára az NDK Államtanácsának elnöke (balra) fogadta a hivatalos látogatáson az NDK-ban tartózkodó Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt. Részt vett a megbeszélésen Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke (a képen középen.) Választás előtt Ausztriában Ki kivel társul? lépni. Három parlamenti párt lévén, elméletileg hat változat képzelhető el, valójában csak három van a fenti „ha” után a valószínűség határain belül: a szocialisták társulhatnak a nagypolgári néppárttal, vagy az ettől is jobbra álló kis szabadságpárttal, esetleg a néppárt szövetkezik az utóbbival és Kreisky csapata ellenzékbe szorul. S e taláilgatások során ismét csak a kancellár áll a központban. Szemére is vetik ellenfelei, hogy a „mindent vagy semmit” jelszóval igyekszik utat tömi a győzelemhez. Kijelentette: ha pártja nem kap ismét abszolút többséget, nem vállalja többé a kancellárságot. Senkivel nem hajlandó^ társulni. Ä vitában érdemes megfigyelni a hetven felé járó, igen népszerű és évtizedek tapasztalataival rendelkező kancellár politikai-lélektani mestermunkáját. Mindenekelőtt a fenti kikötéssel közvetlenül beveti a küzdelembe személyes vonzerejét, mozgósítja azt az öt-hat százaléknyi szavazót, aki csak őmiatta teszi a keresztet a szocialisták kockájába. Gondol azonban azon híveire is, akik már nem bíznak az abszolút szocialista győzelemben. Nos, hogy ezek se tán- torodjanak el és ne ijedjenek meg egy Kreisky nélküli szocialista párt lehetőségétől, megcsillantotta előttük a reményt, hogy „megfelelő parlamenti támogatás esetén” nem vonul vissza. KREISKY ŐSZI KUDARCA Tavaly ősszel az „építsünk vagy ne építsünk atomerőművet” népszavazásnál a kancellár személyes vereséget szenvedett: előzőleg azt érzékeltette, hogyha az „igen” nem kap többséget, lemond. Nem kapott. Nos, nem mondott le, sőt most a maga javára tudja fordítani az őszi kudarcot. Részben az a vélemény terjedt el, hogy lám Kreisky az emberekre bízza a döntést és hajlandó meghajolni a többség akarata előtt, másrészt a tavalyi népszavazással t elintézte ezt a kellemetlen ügyet, az idén senki nem zavarja már köreit e témával. Tovább építi „az őszinte és szókimondó, az alaptalan választási ígéretekkel nem operáló” vezető és párt képét is. Helyettese például kijelentette, hogy ez év második felében és jövőre „minden bizonnyal nem várnak ránk könnyű idők”. Ez egyébként igaz, de bevilágít a választások előrehozásának kulisszái mögé. A még mindig jó körülmények között kijelenteni, hogy nehéz esztendők elé nézünk, — ez á politikai őszinteség hangulatát kelti — de a nehéz időkben tartani választásokat, az már a bajokért felelős kormányzat vereségének kockázatát rejti magában. Ha már a régi szép időket emlegettük, mondjuk meg azt is, hogy az osztrákok tekintélyes hányada a politikai békesség felé hajlik. Friss fölmérések szerint arra a kérdésre, hogy ha a szocialisták nem nyernék el az abszolút többséget, milyen változatot tartana jónak — a legtöbben a két nagy párt társulása mellett foglaltak állást. Maga Josef Taus, a néppárt elnöke is erre a hangulatra játszik, és szemben a kancellár „ellentéteket szító” magatartásával, együttműködési készségét hangoztatja. Nem ügyetlen politika ez, hiszen a Közvélemény-kutatásokból kiderült, a megkérdezettek fele a két vagy három párt parlamenti szövetségét látná szívesen. KÖLTSÉGVETÉSI GONDOK A viták peremén azért megjelennek a nehéz problémák is. Amikor Hannes Androsch pénzügyminiszter telje- síthetetlennek tartja a néppárt választási ígéretét a családi segély fölemelésére, mondván ez tovább növelné az államháztartás amúgy is hatalmas hiányát — már a tényleges gondok területére lép. S, hogy ugyanez a szocialista vezető a választások utánra népszerűtlen intézkedéseket jósol, egyebek között az energiatakarékosságot illetően, ez az elkerülhetetlen rossz beharangozását jelenti. Ha a március 25-én lezajlott tartományi választások eredményeit tekintjük, az Osztrák Szocialista Párt bizakodva nézhet a jövőbe. Mindhárom helyen megerősödött. De a helyi körülmények soha nem azonosak az országossal. Ügy mondják, a döntés annak a csaknem fél- milliónyi fiatalnak a kezében van, aki most vonul először az urnák elé. Ha sikerül őket kellőképpen mozgósítani (ezt mutatja az osztrákhoz némileg hasonló nyugatnémet helyzet is, ez a szocialista pártnak kedvez. Mindenesetre egy hónappal a választások előtt nem annyira a ki-kit győz le csatasora, mint a ki kivel társulna csendesebb tanácskozási zümmögése hallatszik Ausztriában. Jatár Imre t
