Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-07 / 81. szám

ORSZÁGOS út törö-kon terenoia Nyugállományban is klubtitkár 1979. április 8-12. között Kecskemét látja vendégül a ha­zánk különböző tájáról érkező küldötteket, vendégeket. Hetedik alkalommal kerül sor az úttörővezetők legmagasabb szintű ta­nácskozására, az úttörővezetői konferenciára. Az elmúlt hóna­pokban a társadalom figyelme, érdeklődése fokozottabb módon fordult az úttörőszövetség felé, hisz’ munkánk jelentős állomásá­hoz érkeztünk. Az úttörővezetők VII. országos konferenciáját a csapatoknál úttörővezetői értekezletek, a járásokban, városok­ban, s az ország megyéiben konferenciák élezték meg. A kö­rültekintéssel, lelkesedéssel és hozzáértéssel szervezett előzetes tanácskozások biztosítják az országos konferencia sikerét. Me­gyénkben közel 2300 úttörővezető vitatta meg a konferencia elő­zetes dokumentumait: a működési szabályzat módosítására tett javaslatot, a „Levél az úttörővezetökhöz” c. kiadványt. Úttörő­vezetőink felelősségük tudatábon szóltak a csaoatmunkót érin­tő helyi feladatokról, s tárták fel az úttörőmunkót hátráltató té­nyezőket, jelölték meg a szövetség távlati feladatait. Az úttörő­vezetői é'tekezletek, alsóbb szintű konferenciák eayértelműen bi- zo.nvítottók, hoay a magasabb szintű munkához jó feltételt biz­tosít a kedvező politikai légkör, hozzájárul a pártszervek,-szer­vezetek segítőkészséqe, a ' mozgalomban dolgozó kommúnisták példamutató munkája. Az úttörőmunka sikerét — minden szin­ten — nagvmértékbeo növeli az állami szervek, tömegszerveze­tek. mozgalmak aktív közreműködése. Mindez nagyszerűen pá­rosul úttörővezetőink olkotó kedvével, lelkes, sokszor időt, fá­radságot nem ismerő úttörővezetői munkájával. Az eddigi ér- t'ke’lptek, konferenciák minden gondolata a gyermekekért, nz úttö-őé'et tatalmának gazdagításáért, a felnövekvő fiata’sóg ered-nénvesebb neveléséért fogalmazódott meg. Az úttörőve- zetők róluk, a nvermekekért tanácskoztak, de nem nélkülük. A gvermekek — úttörők, kisdobosok — kérései, az úttörómunka tn- vóbbfeilesztését seaítő észrevételei, iavaslatai alapként szolgál­tak a feladatok reális meghatározásában. Az országos konferencia küldöttei a megyei és az alsóbb »’intő konferenciák határozatait, javaslatait, az úttörővezetők üzeneteit viszik maaukkal. Felelősségteljes megbízatásnak tesz­nek eleget, hisz sok-sok társuk nevében szólhatnak, képviselik őket nagy felelősséggel a vitában, javaslatot tehetnek a hatá­rozatok megfogalmazására. A legnehezebb, de egyben legneme­sebb feladat is rájuk vár, hisz aktív formálói lesznek a jövő idő­szak úttörőmunkájának, melynek meghatározásakor az úttörőcsa­patok, a kisdobosok, úttörők valósáqos érdekeire építenek, jogos kéréseiket, igényeiket veszik figyelembe. Ezzel a szép és felelősségteljes megbízatással indul útra a Nógrád megyei delegáció is, magukkal víve a februári, me­gyei úttörővezetői konferencia ajánlásait, javaslatait. A delegá­cióban meghívottként részt vesznek a megye párt-, állami, tár­sadalmi szerveinek képviselői: Skoda Ferenc, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára, Berki Mihályi' a megyei, tanács el­nökhelyettese, Füssy József, a KISZ mb. első titkára, Szilasi And­rás a megyei művelődésügyi osztály osztályvezető-helyettese. Az országos tanács tagjaként: Hantos Sándorné, a pásztói „Kun Béla" Általános Iskola igazgatóhelyettese é$ Tolnai Béla, a Jobbágyi Általános Iskola igazgatóhelyettese. A megyei konfe­rencia küldöttei: Kovács Tibor megyei úttörőelnök, Losonczi Ta­más bujáki rajvezető, Mogyoró Klára Rétság járási úttörőelnök, Szabó Miklós, a Zagyvapálfalvai Általános Iskola igazgatója és dr. Újlaky Istvánná, a salgótarjáni Gagarin úttörőcsapat csa­patvezetője. Kovács Tibor megyei úttörőelnök Tóth Lajos hatvankét éves, de korát meghazudtoló mó­don vesz részt a Magyar Hon­védelmi Szövetség munkájá­ban, a közügyek intézésében- Feleségével együtt Csesztvén él. Pályafutása még Szandán, kezdődött, ahol -mint jegyző, majd később mint tanácstit­kár ismerte meg 1948-tól az MHSZ jogelőd szervezetei­nek munkáját. Napjainkban már megérde­melt nyugdíjévéit tölti. Az 1956-os „ ellenforradalom után is a szövetség tagja maradt. Sőt, azok között volt, akik a szandai kőbányában meg­alakult szervezet tevékenysé­gét aktívan támogatták- Kop­pányi Jánossal együtt, rövid idő alatt élénk mozgalmi életet teremtettek a kőbá­nyai üzem MHSZ-szerveze- tében. Fáradozásuk nem volt hiábavaló, mert rövid idő el­teltével már a község lakos­sága is vonzódott a szervezet­hez, s egyre többen bekap­csolódtak a honvédelmi mun­ka végzésébe. 1960-tól mindmáig becsü­lettel irányítja a községi lö­vészklub sokrétű tevékenysé­gét. Néhány kilométerre Balas­sagyarmattól olyan klubot vett át Tóth Lajos, amely éppen átszervezés alatt állt, s 12 tagot számlált. A tapasz­talt, sok szervezetet megjárt klubtitkár arra törekedett, hogy minél előbb gyümölcsö­ző kapcsolatokat építsen ki a helyi szervekkel, a község lakosságával- Járta az iskolá­kat, beszélgetett a szülők­kel, tanárokkal, nemegyszer kopogtatott be segítséget kér­ni a termelőszövetkezetekhez, az állami gazdasághoz. Foko­zatosan, szépen fejlődött, te­rebélyesedett a lövészklub. Szépülő A megye legújabb és leg­nagyobb természetvédelmi te­rületén — ami szépségében és mind -ez idáig ismeretlenségé­ben sok más tájegységet felül­múl —, a jó idő beálltával folytatódnak a szépítő mun­kák. A múlt évben a Mátra- novák és a nyirmed-pusz- tai halastó, valamint a régi Amikor az elmúlt évben fennállásának 30. évforduló­ját ünnepelte a szövetség már 63 tagot számláltak a szügyi lövészklubban. Emellett jól működő haditechnikai park­kal dicsekedhetnek, s pél­dás rendszerességgel tartják meg időről időre az előírt foglalkozásokat, összejövete­leket, klubgyűléseket- Mint­egy karmester, úgy dirigálja Tóth Lajos a szügyi lövész­klubot, ahol felépült már a 16 lőállásos fedett lőtér is. Ugyanakkor nincs messze az az idő sem, amikor átadják rendeltetésének a 10 lőállásos légpuskás lőteret. — Mondanom sem kell, a község apraja-nagyja csata­sorba állt azért, hogy segítse a létesítményeknek a kivite­lezését. Két év alatt épült meg ez a mű, ahol mintegy 200 ezer forint társadalmi munkát végzett á lakosság. Urbán János, Kaderják Já­nos, Cserháti Zoltán és még sokan mások, nagyon sokat tettek azért, hogy elérjék kö­zös célkitűzéseiket — véle­kedett Tóth Lajos­Az impozáns lőtér, amely Szügyben készült, már nem­csak a község fiataljain ' biztosít lehetőséget a lövé­szetre, a honvédelmi munka fejlesztésére, hanem itt ren­dezték meg a balassagyar­mati gimnázium háziverse­nyét is. A jövőben több já­rási verseny színhelye lesz Szügy, ahol a lakosság szá­ma alig éri el az 1300 főt. Az itt lakó emberek azonban tá­mogatják az MHSZ lövész­klub törekvéseit. A kisdobo­soktól az úttörőkig, a K1SZ- esektől az idősebb korosztá­lyig mindenki megtalálható, ha munkáról van szó­szépség kőbánya térségében létreho­zott öt szalonnasütő- és pi­henőhely környékén megkezd­ték a díszcserjék kitelepítését, s rendbe hozzák a téli idő tönkretette sétálóutakat. Ugyancsak megközelíthetőbbé teszik az év utolsó hónapjá­ban, a Bükk-tetőn felállított kilátót is. Aprótermetű, kicsi asszony. A fején szorosra kötött ken­dó. Az öltözete is á hagyomá­nyos takarítónői viselet, a sö­tétkék köpeny. Az üzem közkatonája. Nincs rangja, nagy fizetése- De szük­ség van rá, meg a munkájára is. Mondhatnánk azt is, nél­külözhetetlen. Verácska- így hívja mindenki. Az admi­nisztrátor lányoktól kezdve, egészen az igazgatóig. Takarítónő- Söpri és mossa a lépcsőket, szőnyeget porol, törölget, rendbe rakja az író­asztalokat. Szívesen megcsinál mindent, amire kérik, még­hozzá mosolyogva. Kovács Veronika, a nagy- bátonyi gápüzem takarítónő­je. Minden reggel Szurdok- püspökiben ül vonatra, az­tán műszak végeztével vona­tozik hazafelé. „Közkatona”-az üzemben Régi időkről, gyorsan elfu­tó évekről beszélgetünk. Kendős fejével bólogat: — Elmúlt már annak hu­szonhét éve, hogy dolgozni kezdtem. Öten voltunk test­vérek, kellett a pénz. Mun­kában sem lehetett válogat­ni, mentem, ahová felvettek. Palát válogatott hát a szén­osztályozón. Poros, nehéz munka, a szén nem kíméli az arcot, a kezet, el kellett vi­selniük a hideget. Hát még a közlekedés. Három műszakban válogatták a szenet, ha nem érte el a vonatját, előfordult, hogy órákat ült az állomáson. Bírta huszonegy esztendeig. Akkor egyszer szóltak neki, Verácska, takarítónőre lenne szükség a gépüzemben. Volna, kedve eljönni?­Igent mondott. Miként ad­dig a palát válogatta, most ugyanolyan lelkiismeretesen takarít, rendezkedik. Csöpp büszkeség a hangjá­ban: — Csinálok én sok mindent- Évekig jártam Salgótarjánba a postával, takarítottam, az or­vosi rendelőben. Az' én dol­gom, hogy kimossam a köpe­nyeket, meg ami jön. Ügy van az, kedves szívesen meg­teszem amire kérnek. Megbe­csülnek, nem panaszkodha- tom. Még az igazgató is előre köszön ha találkozunk a fo­lyosón- Nem/ mulasztja el mégkérdezni „hogy van Ve­rácska”? Mitagadás jól esik. Betegség miatt huszonhét év alatt soha egyetlen napot nem mulasztott. Arra sem hivatko­zott, hogy késett a vonat. Ezernyolcszáz forintot keres. Szurdokpüspökiben a nővére családjával él- Otthon szép házuk van, kertjük, baromfi­juk. A maga módján elégedett ember. Megmondja: harag­szom arra, aki veszekszik, nem fér össze a másikkal. Minek civakodni, amikor szép szó­val, csendesen is el léhet in­tézni mindent. Különösebb kí­vánsága sincsen- Azt tartja, egészség legyen', mert azután kezdődnek csak az igazi ba­jok. .. Az üzem közkatonája, aki nélkülözhetetlen. Csatai Erzsébet — RÓLUNK CSAK AKKOR ÍRJON, ha mind a hárman benne leszünk — kötötte ki Nagy Györgyné, mikor a pász­tói postán kerestem partnert, hogy a hírlapkézbesítésről be­szélgessünk. — Tudja, azért — folytatta —, mert ez a hár­mas a kézbesítőkön belül egy nagyon jó kollektíva... A három assz '.iy, , mint a görög rege három gráciája. Különböző korúak, különböző természetűek, de a céljuk egy, elégedettek legyenek velük a körzetükben lakók. A szószó­ló Nagyné végzi legrégebben ezt a nehéz, s egyben felelős­ségteljes munkát. Ezelőtt 20 esztendővel, tizenhat évesen kezdte. Czinkóczi Lászlóné, aki szurdokpüspöki létére vál­lalta, hogy a pásztóiaknak szóló küldeményeket kézbesít­se, 26 éves, de már 9 éve postás. Toldi Istvánná 53 ta­vaszt élt meg eddig, s tíz éve hord újságot, levelet, pénzt. A napi munkán mindannyian túl voltak, mikor leültünk a pos­taépület hátulsó traktusában egy kis kérdezz-felelekre­Sok lemondás volt az újsá­gok áremelése miatt? — Nálam épp elég — vá­laszol elsőnek Nagyné. — És ami a legérdekesebb — foly­tatja elgondolkozva, — leg­többjük igazán megengedhet­te volna magának a több lapra való előfizetést, s ugyan­akkor egy napilapot járatott, s végül azt is lemondta. — Az én körzetemben — veszi át a-szót Czinkócziné — kevesebb volt a lemondás, de azok közül is többen szóltak már, hogy újra megrendelnék amit lemondtak, mert hiány­zik nekik. — Az én előfizetőimnek ad­dig „csipogtam”, hogy alig 4-5 lemondásom volt — fe­jezi be a kollektív választ a mindig jókedvű, szókimondó Toldiné, akit Erzsikének, Bö- zse néninek ismernek a leg­többen. Reggel hétre járnak, há­romnegyed nyolckor indulnak útjukra, legtöbb bajuk a rossz időből származik. Kö­ves úton, vagy térdig sárban, nap mint nap. Vasárnap, ami­kor csak újságot visznek, ha­marabb indulnak, hogy előbb eljussanak a hírek a pásztói­akhoz. Persze, nem minden sikerül úgy, ahogy szeretnék. Elő-előfordul, hogy nem jön meg egy-egy lap. Olyankor persze sorra reklamál min­Pász iái gráciák derki, ők pedig kénytelenek mindent végighallgatni, bár az adott esetben teljesen vét­lenek. — Olyankor azt szoktam mondani — magyaráz Bözse néni — „Ne az újságot nézd. nézz engemet, és ne háborogj velem”. — Ugyanis nagyon sokukkal tegező viszonyban vagyok. — Szeretni kell az embere­ket, és ismerni őket — egé­szíti ki újra Nagyné. — Mind­egyikkel a maga nyelvén kell beszélni, akkor köny- nyebb... Kevesen vállalják a hírlapot... nincs ember. Ezt a munkát csak az végezheti aki meg tudja szokni. — Mit szól a család a mun­kájukhoz? — Az én férjem egyáltalán nem örül neki. Részben a gyerek miatt. Most négyéves. Délelőttönként a sógornőm vi­gyáz rá. Délután meg én vi­gyázok az övére is. Megoszt­juk a terheket — magyaráz­za a legfiatalabb. — Nekem a fiam mondja — fűzi hozzá Nagyné, — iga­zán választhattam volna már valami más munkát, sose va­gyok otthon. — Minek örül a kézbesítő? ÚJRA ö .VÁLASZOL: — Annak, amikor jót mon­danak a NÖGRÁD-ról meg a többi újságról. .. Mit lehet ehhez hozzáfűz­ni? —S — Csemeteiskola Serényen telnek a tavaszi napok az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság dcjiári csemetekertjében. A fóliasát­rakban már előkészítette az asszonybrigád — Viczián László­né, Csejk Józsefné, Vincze Gáborné és társaik —, a talajt a fenyőmagok vetéséhez. Belicska Sándorné ezután műtrágyát szőr a magágyra, mely­ből évek során erősen kerülnek ki a csemeték, hogy aztán a környékbeli erdőkbe ültessék azokat. A már felcseperedett fácskák most tavasszal is elhagyják a telepet, erdősítésre viszik a tűlevelűeket.. Jakus Lászlóné és Farkas Lászlóné a kiszántott csemetéket csokorba gyűjtik, s előkészítik a szállításra. Kulcsár József képbeszámolója NÓGRÁD — 1979. április 7., szombat 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom