Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-06 / 80. szám

I Túlzóit mérfáhben GomJo’nfnk mmtlia közben A címben tett megállapí­tás a kommunista műszakok szervezésére vonatkozik me­gyénk üzemeiben, azzal a kiegészítéssel, hogy csak né­hány vállalatról van szó. Még ez a szerencse! Az Itt jelent­kező túlzások olyan vadhajtá­sai ennek a nemes, emberba­ráti érzéseket tápláló, közös­séget összefogó mozgalomnak, amelynek elburjánzását idő­ben feltétlenül meg kell aka­dályozni, kinövéseit lenyese­getni. így foglalt állást ebben a kérdésben legutóbbi ülésén az SZMT elnöksége is. A felsőbb párt- és SZOT- haíározalok szerint, országo­san, évenként két esetben, helyileg pedig egyszer illő, il­letve szabad csak a munká­sok. műszakiak, alkalmazottak szabad idejét a kommunista műszakokra igénybe venni. Sajnos ezt az állásfoglalást megyénk néhány üzemében, gyárában figyelmen kívül hagyják és majdnem úgy gondolkodnak, hogy akkor és annyi kommunista műszakot szerveznek, amennyivel va Iamelyest egyenesbe tudják hozni a szervezetlenségből, a kooperáció ütemlel enségéből, a fegyelem hiányosságaiból az irányítás mulasztásaiból adódó termeléskiesést. Ilyen­kor nem átallanak a népgaz­dasági és közösségi érdekek re hivatkozni. De ez a takaró rossz célt szolgál, mert in­kább rontja a kommunista műszakok szükségessége iránt érzett társadalmi felelősségér­zetet,. az internacionalizmus embert és jellemet formáló érzésének erősödését, és nem kismértékben az egészséges tettrekészsegbő! és segítőkész- ségből táplálkozó lokálpat­riotizmust. Mert elveszti ere­deti célját, szerepét, meg­kérdőjelezhetik 1 fontosságát. Ugyanakkor zavarólag hat a dolgozókra, mert olyankor is igénybe veszik szabad ide­jük egy részét, amikor nem magasztos társadalmi célok érdekében hívják, kérik az egyébként értelmes és hasznos közösségi célokért szabad ide­jüket. vagy pénzüket szívesen áldozó dolgozókat. Mivel a kommunista szom­batok az emberbaráti tevé­kenységnek nagyszerű pél­dáiét mutatják, ezért nem a lejáratására. hanem ellenke­zőleg. tisztaságának meg­óvására, fontosságára és tár­sadalmi jelentőségének hang- súlvozására van szükség. Ez pedig csak akkor következik be. ha.. Az előbbiek érdekében az R7MT elnöksége a SZOT tit­kárságának szánt írásában jel­zi. hogy a SZOT szerezzen ér­vényt az ezzel kapcsolatos ál­lásfoglalásának. V. K. A felső kapcsolat Kevés a kisgép * * ár a gyáralapításnál is [VJ ott volt, azon negyven bányász között, akik immáron ízig-vérig vasasok. 1969-től művezető, hatodik évg pedig főművezető. A gyáregy­ség élért megért már négy ve­zetőt, jómagának ez a mosta­ni a második főnőké. — ön harminchét éves, üzemvezetője — említette — huszonhat. E korkülönbség nem okoz munka közben fe­szültséget? — l^y is jól megvagyunk, mondhatni. — főleg a kezdet kezdetén érzékletesebb volt ez, — kiegészítjük egymást. Ö, — minden egyetemről frissen kikerültre jellemző ez. — még inkább csak az elméletet is­merte, én pedig a hátam mö­gött tudhattam már sok-sok.év gyakorlatát. — Nem vette sértésnek az. esetleges ..kioktatást”? — Sosem oktattam; ő kér­dezett. én magyaráztam. Az embernek nagyon kell figyel­ni a hangszínne. — S ez viszont is így van? — ... Normalizálódott már a helyzet. A kezdet, kezdetén még velem is kábáit egyik­másik főnök, á két legfőbb vezető meg nem értésének gyakran én ittam meg a levét. Ezt mondta áz egyik, ellenté­tes utasítással tromfolt rá a másik. Csak kapkodtam a fejeim és — nyelteim a békát. — Múlt időben beszél... — Igen, szerencsére. Ma- napságra már megszületett az á bizonyos parlamentáris út, megfelelő önállósággal bí­runk mi is, s a légkör is ma­sabb. — Milyen viszonyban van a felső vezetőkkel? — Nézze! Nekem közvetle­nül két főnököm van, akikkel munkánk során kénytelenek vagyunk szoros kapcsolatban állni: az üzemvezető és a fő­mérnök. Az igazgató csak közvetve juttat el hozzám uta­sításokat. A felső vezetőkkel meg...? Tudja, a mi gyáregy­ségünknek Pesten van az igazgatósága, onnan járnak le a „vezérek” néhanapján. Hát velük aztán soha semmi ba­jom nem volt, lévén ennyi idő alatt az a bizonyos igazgató, még annyit sem szólt hozzám, hogy mukk. Lehet, talán nem is ismer, azt sem tudja, ki vagyok. — A munka heve azonban óhatatlanul is szül súrlódáso­kat. Vagy önnél nem? — Ebbe belejátszik az em­ber maga is. Nézze, én tudom magamról, néha kissé kemé­nyebb vagyok. De csak azért, mert szeretem a kertelés nél­küli, egyenes utat. Ügy va­gyok vele, hogy belegázolok a pocsolyába is az ügy érdeké­ben, s nem nézem, sáros lesz-e a cipőm...' Aatán néha, egy vezetővel történt vita után, van olyan érzésem is, hogy -megsértettek, nem így kellett volna velem beszélni. De aztán lehiggad, megnyug­szik az ember, s hideg fej­je] már másképp mérlegel. — Nem önmaga megfuta- modása ez? Hiszen mindenbe beleegyezni, „vesztesként ott­hagyni a csatateret...” — ... Szó sincs róla! Nem a vélt: a valós igazam mellett akkor is kitartok, ha vitapart­nerem éppenséggel az igazga­tó. No, meg volt már olyan a főmérnök jött oda hozzám, beismerve: most ő tévedett. Szóval, az a lényeg, hogy majd mindig sikerül közös nevezőre jutni. — S még mindig állítja: ez nem a „jobb a békesség” út­ja? — Igen! Fejlődtünk már emberileg annyit, hogy férfia­sán be tudjuk ismerni hibáin­kat. Persze, más lapra tarto­zik, hogy valaki ezt nagyon árnyaltan, szinte észrevétlen csinálja. — Egy vitának, amit ön „nyer”, nincsenek utózöngéi ? — ... Ezért még sem a prémiumból, sem a fizetés- emelésből nem maradtam ki. S allai ' Jánossal, a Ganz- MÁVAG mátranováki gyáregysége főműve­zetőjével , beszélgetett: , Karácsony György Idei tervek, célkitűzések Az idei esztendő tervei Jugoszláviában — a tavalyihoz hasonló — dinamikus növekedést irányoznak elő. A terv szerinti növekedési ütem — a népgazdaság egészét tekintve — 7 százalék. A cél a hazai piac igényeinek jó kielégítése és az export növelése: az árucikkek kivitelét 7, behozatalát pe­dig 2 százalékkal tervezik növelni. E célok elérése érdekében bizonyos szerkezetváltozásra és különféle ösztönzésekre is szükség lesz az iparban, hogy a korábbi importcikkek egy részét hazai termelésből fedez­zék. Ennek a gazdaságpolitikának az érvényesülését a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács — az ország kormánya — ne­gyedévenkénti ellenőrzések során kíséri figyelemmel. Amíg az ipari termelésnek 7—8 százalékos növelését írja elő a terv, a mezőgazdasági termelésben 6—7 százalékos emelkedés a cél. Fejlesztik az agrár-ipari egyesüléseket, az élelmiszeripart. A tervcélok között szerepel még ,— többek között — a foglalkoztatottság 3,5 százalékos növelése és a munka ter­melékenységének 4 százalékos emelése. Tavaszi tárlat — háztájinak Mezőgép^yártósi együttműködés A 101 éves csehszlovák me­zőgazdasági gépgyár, az AGROSTROJ PROSTEJOV termékei az országhatárokon túl is keresettek. A közép­csehországi városka, Proste- jov gépgyára valaha inkább gépjavítóműhely volt, ma termelése fontos része a KGST fejlesztési koncepció valóra váltásának. Itt készül — a hazai és KGST-szükségletre — áz LCCH—1 . típusú komlóbe­takarító gépsor. Ennek legna­gyobb vásárlója a Szovjetunió, amelynek leendő komlóbeta­karító szakembereit a pros- tejovi gyárban képezik ki. Kiváló terméke az AGROST- ROJ-nak a két-, négy- és hat- soros burgomyaültető gép. Ezenkívül kistraktorokat, vető- és talajművelő eszkö­zöket, gépalkatrészeket szál­lítanak, szovjet, magyar, len­gyel, NDK-beli, román, viet- narrti megrendelőiknek. Űj géptípusok kifejlesztésé­nél. gyártásánál élnek a gyár szakemberei a többi KGST- oirszággal kialakított együtt­működés lehetőségeivel is. Többek között csehszlovák— magyar kooperációban ter­vezték meg az SPS—420-as önjáró silókombájnt, amely nek a gyártásánál js érvénye­sül az együttműködés: a ki­egészítő géprészeket — így a kaszálóművet, a rend- és szal­magyűjtőt — Magyarországiról szállítják Prosfcejo'vba. Hogy ne legyen írott malaszt... (Mozgalmi év után és előtt a KISZ-esek) r 'Az elmúlt hetekben csaknem két és fél száz K1SZ- alapszervezetben zajlottak le azok a taggyűlések, melyek­nél az 1978/79. évi mozgalmi időszak zárása, valamint az új vezetőség megválasztása volt napirenden. Márton Jó­zseffel, a KISZ Salgótarján városi bizottságának titkárával, az elmúlt akcióév tapasztalatairól beszélgettünk■ — A beszámoló taggyűlé­sek mondanivalóját megha­tározta az a tény, hogy két és fél év telt el a KISZ IX. kongresszusa óta és időszerű­vé vált felmérnünk, hol tar­tunk a határozatok megvaló­sításában, ebből adódóan mi­lyen teendők állnak előttünk. Elmondhatom, hogy általában eredményesen munkálko­dunk a határbzat végrehajtá­sán, amit az 1978/79-es moz­galmi. év sikeressége is bizo­nyított — mondotta bevezető­ül Márton József­— Középpontban ismét a gazdasági . építőmunka helyi feladatai szerepeltek. Beszél­getésünk témáját is e terület­re szűkítsük le: melyek vol­tak a legfontosabb kezdemé­nyezések és milyen tapaszta­latokkal? — Védnökségi mozgalmun­kat említem elsőnek, amely az utóbbi évben jelentősen terebélyesedett. Egyre több üzemben, gyárban ismerték fel szükségességét a gazdasá­gi vezetők és a KISZ-esek, nem akadékoskodnak,’ szíve­sen vednek részt ilyenféle nagyobb, s hosszabb időtarta­mú akcióban is. Határidőre befejeztük a kisterenyei cső­gyár és görgőspá.lyaüzem épí­tését, ahol a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek és a Nógrád megyei Állami Építőipari Vál­lalat ifjúkommunistái segéd­keztek- Több éven át tart a síküveggyári védnökség, amely az új feldolgozóüzem szak­ember-utánpótlását segíti majd. A BRG salgótarjáni gyáregységében pedig a mag­nómotorgyártás fölött vállal­tak védnökséget a KISZ-esek és egy újabb kezdeményezés van készülőben. — Ezek a mozgalmak nem vették el a figyelmet más, szintén lényeges feladatok­ról? — Szerencsére nem, hiszen színvonalában is tovább ja­vult a munka, például az if­júsági brigádoknál, a társa­dalmi munkafelajánlások­nál. Az elmúlt évben hatá­rozottan fellendült a brigá­dok és a KlSZ-alapszerveze- tek közötti kapcsolatból ere­dő vállalások, felajánlások szá­ma. Viszont ma is gond, hogy míg az alapszefvezetek már­ciustól márciusig terveznek, addig az ifjúsági brigádok a naptári év szerint teszik meg vállalásaikat, ami ily formán, időbeli „fáziseltolódást” okoz­— Nemrég került a ke­zembe egy összegzés a me­gyeszékhely lakóinak a város érdekében tett társadalmi munkavégzéséről. Ebben sze­repel, hogy 1973-ban egy fő­re 62 forint értékű társadal­mi munka jutott, 1978-ban vi­szont ennek csaknem a hét­szeresét sikerült teljesíteni. Köztudott, hogy e területen sokat tettek és tesznek a vá­ros KISZ-esei is. — És hozzáteszem: szívesen vállalnak munkát Salgótarján szépítéséért, az utak, a par­kok rendben tartásáért. Ez évben először, a társszervek­kel közösen, felmérést készí­tettünk, hol, milyen munkála­tokra van szükség- Az erről szóló kimutatást többek kö­zött elküldtük a KlSZ-szerve- zeteknek is, hogy már most, az akcióév kezdetén eldönt- hessék, hói és mit akarnak tenni. Három kiemelt prog­ramunk van, mégpedig az if­júsági és diáksportcéntrum, a Magyar—Szovjet Barátság Park és az ifjúsági, úttörő­váltótábor építése, illetve to­vábbfejlesztése. — A mozgalmi év vége fe­lé zajlottak az ifjúsági par­lamentek a városban több mint kétszáz helyszínen. Az ott elfogadott intézkedési ter­vek az elkövetkező két év legfontosabb ifjúságpolitikai teendőit tartalmazzák. Milyen színvonalúak voltak a tervek és a KISZ mit tesz annak megvalósításáért? — Tudvalevő, hogy a fóru­mok egyben az V- ötéves terv munkahelyi, intézményi, meg­ismertetését és a megoldásra váró feladatokat is ismertet­ték. Az intézkedési terveket a ZIM, az öblösüveggyár és a nyomda kivételével mindenütt elfogadták a jelenlevők, s ál­talában tartalmazták Is a lé­nyeges tennivalókat. De, hogy mindez ne legyen írott malaszt, hanem a mindenna­pi munka szerves részévé váljon, lehetőségeinkhez és jogainkhoz mérten is figye­lemmel kísérjük a megvalósí­tást, illetve kérjük az illeté­keseket . teendőik végrehajtá­sára. / — Végezetül, milyen fel­adatok állnak ,a városi K1SZ­szérvezetek előtt? — Alighogy véget értek a múlt évet záró-értékelő tag­gyűlések és megválasztották az új vezetőségi tagokat, nem sokkal később már az 1979/80. évi mozgalmi progra­mot vitatják meg a fiatalok, valamint egyéni feladatválla­lásaikat emelik közösségi megbízatássá. Azt várjuk, hogy minél többen mondják el véleményeiket, ötleteik­kel, kezdeményezéseikkel bő­vítsék a programot, és képes­ségeiknek, erejüknek megfe­lelő részt vállaljanak a kij- zös feladatokból. T. L. Naponta több százan tekintik meg a kiállítást és vásárt ízelítő a kerti kisgépekből. A vásárcsarnokban is nyílt tavaszi tárlat. A salgótarjáni ÁFÉSZ, s a kereskedelmi lé­tesítmény, karöltve az AGRO- KER-, VASÉRT-vállalatokkal, másodszor állított fóliasátra­kat, hogy a kistermelőknek kóstolót nyújtson: miféle esz­közök, készítmények, szerszá­mok segíthetik munkájukat. A szövetkezet régi mecénása a háztáji gazdaságoknak, s így már nem is meglepő, hogy né­hány cikket húszszázalékos árengedménnyé! kínálnak. — A kisgépek iránt hallat­lan nagy az érdeklődés. Jöt­tek Romhányból, Ipolyvecé- ről, Abasárról, Egerből is. Az RK—01-es típusú rotációs ka­pából már mind az öt elfo­gyott, s nekünk az utánpótlás jelenti a legnagyobb gendot. Mindent elkövetünk annak ér­dekében, hogy legyen elegen­dő, még az éves keretünk ter­hére is próbálunk előbbre ütemeztetni a szállítókkal — mondja Vámos János, az ÁFÉSZ kereskedelmi csoport- vezetője. A dán motoros ka­pák is kapósak, csak hát a kínálat nagyon is szűkös, már a kiállítás megnyitásán néhá­nyon ott állt a tábla: eladva! Ott, ahol a kiállítás, renT geteg a látnivaló. Kistraktor — igaz csak mutatóba —, fű­nyíró gépek, önetetők, kézj szerszámok. A szomszéd sá­torban a vásárlóik. — A miskolci kapa a „slá­ger” — újságolja Balázs Zol­’(bábel felv.—) tánnő eladó, aki mögött a re­keszekben magvak, mellette a hétvégi telkeken használatos dolgok. Kedden 100 ezer forint ér­tékű árut forgalmazott. Persze itt is akad hiánycikk, mint a bimbóskel, a tökfélék, ame­lyekből a vetőmagértékesítő vállalat nem tudta az igénye­ket kielégíteni. Ugyanitt kapott helyet a növényvédő szerek kiállítása. Andrási Mihály, a salgótarjá­ni járás növényvédelmi főfel­ügyelője mindennap — ápri­lis 12-ig — reggel 8—10 óra között ott rostokol a dobo­zok előtt, s készségesen ad felvilágosítást a kistermelők­nek, hogy melyik szer, mire a leghatékonyabb. Főként a kü­lönböző gyomirtószerek iránt nagy az érdeklődés. — A Buvinal, Tenoran, Hungazin nincs itt, de az ÁFÉSZ boltjában találni — magyarázza az egyik érdeklő­dőnek. S a kiállítás mennyire gaz­dag — a hiánycikkek ellenő­re is —, bizonyítja, hogy nép­szerű volt az első szakmai nap, amelynek résztvevői a kártevők elleni védekezésről, a kistermelőket megillető hi- ’ telekről kaphattak tájékozta­tást. ■ t * A fóliák alatti tavaszi tár­latot jókor rendezték. Bizo­nyára hagyománnyá válik. M. Sz. Gy. v r NÓGRÁD — 1979. április 6., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom