Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

Dalolni jó Éneklő férfiak Szécsénytelfaluban Szovjet kultúrc a Belvárosban Amiko*- megkérdeztem a szécsényfelfalui munkáskórus tagjait a szokásos hétfő esti próbán, nem is sejtettem, hogy a kérdésemre nehezen születik meg a válasz. Mert bizony az ismert félszáz dal között jó néhány pályázhat azonos eséllyel a legkedvesebb jelző­re. Például a bányászhimnusz, a Warsawianka, a Lenin-dal, vagy a kánonban betanult Jázminbokor című Bárdos La- jos-népdalfeldolgozás. ,.A rablánc a lábon nehéz volt...” — harsogja 21 férfi­torok egyszerre, elszánt, ér­ces hangon, fokozatosan bele­lendülve, lélektanilag is azo­nosulva az énekléssel, a tar­talommal. Huszonegy idős, kö­zépkorú és fiatal férfi. Ének­lés közben kifényesedik a te­kintetük, arcuk örömtől, oda­adástól átszellemült. Időnként besegít, velük énekel a kar­nagy is. Egyemberként vall­ják: dalolni jó. NÉPSZERŰ ELFOGLALTSÁG — A 33 tagú együttesből most 21-en jöttek el — ma­gyarázza Homoki Lajos, aki öt éve, a megalakulástól vezeti a szécsényfelfalui munkáskó­rust. — Általában ritkán tu­dunk mindnyájan együtt pró­bálni, mert tagjaink némelyi­ke több műszakban dolgozik. Sok bányászunk, gyári mun­kásunk, építőipari dolgozónk és nyugdíjasunk van. Nem tu­dom, talán egy ember, ha dolgozik a termelőszövetkezet­ben. — öt év együtt szép idő. Vannak-e utánpótlásgondja- ík? — Büszkén mondhatom, egyre több fiatal jön közénk énekelni. A közösségben va­lahogyan mindenki eggyé ko- váesolódík, közös célok ve­zérlik. Hosszú évek óta a munkáskórus a legéletképe­sebb amatőr művészeti cso­port a községben, s meglehe­tős népszerűségnek örvend. Népszerűvé és elfogadottá te­szi kórusunkat az idősebb tag­jaink határtalan dalszesetete és a közvéleménynek az irán­tuk megmutatkozó hűséges fi­gyelme. A községben a kórus­ban folytatott munka egyike a leghasznosabb elfoglaltság­nak. Közben egy alacsony, köny- nyedén öltözött férfi lép be a könyvtárhelyiségbe, ahol a kórus próbál. Tanácstalanul néz szét vizenyős szemével. A karnagy udvarias, határo­zott hangon szólítja fel a tá­vozásra. Majd legközelebb, ha nem nézett annyira a pohár fenekére — mondja, s mint­hogy nincs a jelenlevők kö­zött pártfogója, a férfi lassú mozdulatokkal kicsoszog. VÁLTAKOZÓ FIGYELEM A karnagy — gyakran szi­pog, kellemetlennek és furcsá­nak találja ő is, hogy kissé megvan fázva — csendes sza­vakkal meséli el a csoport megalakulását. Többen keres­ték fel azzal, alakítsanak a faluban férfikórust, hiszen itt mindig olyan emberek, fér­fiak éltek, akik jó hallással bírtak, s kedvüket lelték az örömben, vigasságban, mások szórakoztatásában. Megértette a nyugdíjas férfiak szavát, márcsak azért is,- mert 1943. februárjától dolgozott a köz­ségben, jól ismert mindenkit, a szokásokat éppúgy, mint az embereket. Énektanár lévén vállalta a kórus vezetését, de segítséget kért a tagság szer­vezésében. Megkapta, s azóta is mindig, ha nehézségek je­lentkeznek a működésben. — Anyagilag ki támogatja a kórust? — A tanács, de annyi min­den másra kell a pénz, hogy nekünk igazából nem jut elég, noha panaszra semmi okunk. — ötven dal tudásáról tett említést, s azt mondta, 30- al bátran kiállna a nagykö­zönség elé. Kiktől hallották az ismert dalokat? — Sok mindent magunktól tudunk, de mivel íő profilunk a munkás- és mozgalmi dal, gyakran kérünk segítséget má­soktól, legfőképpen közműve­lődési intézményektől. A bá­nyászhimnuszt például Tata­bányáról kaptuk meg; bár ehhez hozzátartozik, hogy ko­rábbi levelünket valász nél­kül hagyta a salgótarjáni Bá­nyász Művelődési Ház. A Ko­hász Művelődési Központban dolgozók viszont rendkívül kedvesek voltak, kérésünkre egy csomó anyagot küldtek. Sajnos, használni nem tud­tuk, mert mind többszólamú volt, előadásuk pedig még meghaladja a képességeinket. MINŐSÍTÉS ELŐTT — A kórusmozgalomnak ha­gyományai vannak a község­ben — mondja Homoki Lajos pedagógus. — A felszabadulás előtt időszakosan és kevésbé szervezetten működtek cso­portok. Később az ötvenes évek végén alakítottunk egy vegyes kórust, a régi hagyo­mányok feltámasztására, de 3—4 hónap múlva kudarcot vallottunk. Próbálkoztunk színjátszással, zenekarral, de minden kísérletünk bizonyos idő után megfeneklett. Ez a mostani munkáskórus volt kísérleteink között a legélet­képesebb. A fonók hagyomá­nya, az éneklés szeretete fenn­tartja. A kórus ötéves fennállásé alatt több helységben vendég­szerepeit, fellépett a megye- székhelyen is. A rárósi kultu­rális napokon is hallhattuk őket. Rendszerint elismerést arattak, olykor ha nem is éneklésük művességéért, mind inkább vállalkozásuk ritkasá­gáért, nagyszerűségéért. — Az ötéves csoport mit szeretne elérni az idén? — Minősítő szereplésre sze­retnénk menni. Előtte azon­ban tudni akarjuk, mit kell tudnunk hozzá. Mert számunk­ra most ez a legérdekesebb. Minősülni, így országosan jegyzettek lenni —, s aztán so­kat szerepelni. Biztos nem meddő kívánság mindez egy 700 lakosú kis­község dalolni szerető embe­reitől. Sulyok László Filmvetítés, hangverseny, kiállítás, könyvtár, nyelvi la­boratórium. Hangulatos prog­ramok, kellemes, esztétikus környezet fogadja a látogatót a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házában. Hat éve, hogy megnyílt e sokféle szórako­zást és művelődést kínáló in­tézmény Budapest belvárosá­ban, a Semmelweis utcában. A házba látogatók megis­merkedhetnek a Szovjetunió életével, kül- és belpolitiká­jának, népgazdaságának aktu­ális eredményeivel, a tudomá­nyokban, a technikában elért sikereivel, a szovjet nép iro­dalmával, művészetével, kul­túrájával- Ennek érdekében havonta rendszeresen többféle kiállítást is rendeznek, bemu­tatva egy-egy köztársaság, vá­rosok, tájak stb. életét fotó­kon, képzőművészeti alkotáso­kon keresztül. Találkozókat szerveznek magyar és szovjet tudomá­nyos-műszaki szakemberek­nek, — ahol véleményt cse­rélhetnek, megismerhetik a szovjet tudományos-műszaki gazdálkodás legújabb eredmé­nyeit. A Szovjet Tudomány és Kultúra Házának fontos fel­adata, hogy megismertesse a magyar közvéleményt a szov­jet emberek szellemi életével, kulturális örökségével. Ezt a célt szolgálja 220 férőhelyes filmvetítő- és előadóterem, amelyet három, szinkrontol­mácsolásra alkalmas kabinnal láttak él. E berendezésekkel szélesvásznú filmeket is be­mutathatnak. A korszerű akusztikai berendezésekkel felszerelt filmvetítő- és elő­adóterem alkalmas arra, hogy különböző művészegyüttesek fellépjenek­Két ki áll ft ót erem ben szer­vezik a képzőművészeti, a fotó- és népművésze­ti kiállításokat, valamint a legújabb szovjet tudo­mányos és műszaki eredmé­nyeket bemutató kiállításokat — Most látható „Moszkva az 1980-as olimpia fővárosa” A televízióból jelentjük r Parányi manézs a tv-kame­rák gyűrűjében, a színes vib­ráló lámpafények sugárkévéi­ben. Az asszisztens jelez s az oldalt elhelyezkedő piros-vi­rágos orrú, bohócruhába és maszkba öltözött zenekar, — a Bergendy-együttes — zenél­ni kezd. A porond hatalmas, ember- nagyságú korongjai, parancs­szóra játékos könnyedtséggel mozgásba lendülnek. „Ez a porond kerek mint a korong,/ — énekelik Bergen- dyék saját szerzeményüket a „Szervusz Szergej” című tv- műsorban. Az is bolond, ki itt búsul borong, / Mert ez Szergej cirkusz sátra, / Ha látod őt, a szád is tátva... származású bohócot, aki im­már kilenc esztendeje él és dolgozik nálunk, mint a Fő­városi Nagycirkusz művésze. A cirkusz közönsége jól isme­ri őt. — A művésznevem Szer­gej, — mondja Szergej Kure- pov a díszletek mögött állva, miközben félszemmel a poron­dot figyeli, nehogy elvétse a jelenés pillanatait, amikor színre kell lépnie. — A jel­mez és a smink, no meg a karakter is állandó rajtam és bennem. — Ez a tv-gyermekműsor Szergej bohóc ötlete volt? — Igen, nagyrészt valóban így var... Abból indultam ki, amikor a témát keresgéltem, hogy az ember életében több­ször is kap megérdemelt és meg nem érdemelt pofonokat. című színes fotókiállításunkat több magyar városban is be­mutatják majd — mondja Galanov Vladimír Iljtcs igaz­gatóhelyettes. — S ezzel kö­zős rendezvénysorozatot indí­tunk az OTSB-vel és a Test- nevelési Főiskolával. Előadá­sok, kötetlen beszélgetések, baráti találkozók keretében ismertetjük meg az érdeklő­dőkkel a magyar és a szovjet sport eddig elért eredményeit, kapcsolatait. Majd a moszk­vai spartakiádról is tervezünk fotókiállítást. Ezekkel a ren­dezvényekkel szeretnénk elő­készíteni klubunkat a sport­Rozgonyi István dél-csehországi riportsorozata (III.) Barangolás a Moldva mentén A cirkusz, a mikrocirkusz parányi világa, a televízió 1-es stúdiójában. Díszletek, jelme­zek, és hangulat. Egyelőre még közönség nélkül folyik a pró­ba. — Még kint várnak a gye­rekek, — mondja Szabó Attila rendező bent a manézsban. A zenekar csíkos zokniban, cipő nélkül. Végre felbukkan az istálló- mester (Sóos Lajos) kezében a pofozó ostor, amelynek fon­tos szerepe lesz az elkövetke­ző percekben. A zenekar tust húz. Egyszer, kétszer, három­szor. .. — Halló itt Szergej! — vil­lan elő a manézs díszletei mö­gül Szergej bohóc feje, kezé­ben telefonkagyló. Hogy ki ez a kedves, vidám képű vállas fiatalember? <3 az, aki az életet tanulja és egy­ben tanítja is ifjú közönségé­nek, az istállómester pofozó pálcája nyomán. Mert Szergej nevet és a pofozó pálca máris ütésre lendül. Mert Szergej sír és a pofozó pálca megint csak lesújt. Szergej „sokoldalú, nagysze­rű karaktén záló művész, paró- dista, s egyúttal lírai alkat is.” Így könyvelték el az orosz 4 A táj jellegzetessége Dél- Csehországban: tágas meden­cék, nagy kiterjedésű fenyőer­dők, halastavak rendszere. A kerületnek 780 ezer lakosa van. A nyolc járásban régen a mezőgazdaság nyújtotta az emberek megélhetését. Az ipart jóformán csak a fafel­dolgozás, a ceruzagyártás je­lentette. Az ország felszaba­dulása óta rohamos léptekkel fejlődött az ipar- Ma már nu­merikus vezérlésű megmunká­ló célgépeket, mezőgazdasági gépeket, szintetikus fonala­kat, bútorokat gyártanak és fejlett a hagyományos papír- gyártás is. Felsőfokú végzett­ségű szakembereket bocsát ki a Ceské Budejovicében műkö­dő pedagógiai és mezőgazda- sági főiskola. Az ország leg­korszerűbb vidéki rádióstúdió­jával rendelkeznek. A kerületi lap — a Jihoceská Pravda — hétköznap ötvenezer, vasárnap hetvenezer példányban jele­nik meg. Az ipari ártalmak, a kör­nyezetszennyeződés errefelé még kevés kárt tett a termé­szetben. Sok a régi kastély, kolostor. Egyre több turista keresi fel Dél-Csehországot: főleg a Moldva folyó partját, az öreg városokat, és a nyu­gatnémet határon húzódó Su- mava hegységet, amelynek leg­magasabb pontja 1367 méter. E hegységben ered a csehek nemzeti folyója, a Vltava (Moldva) is. Smetanát, a hí­res cseh zeneszerzőt a múlt században a Moldva című szimfonikus költemény alkotá­sára serkentette a 435 kilomé­ter hosszúságú folyó. Forrá­sán ma is vitatkoznak, mert két ága (Hideg-Meleg) is van. A Meleg Moldva forrásánál a második világháború idején a németek hadifogolytábort rendeztek be. A Moldvától mintegy tíz kilométerre keletre terül el a tizenkétezer lakosú kisváros, Kaplice. Nevezetessége a Ji- hostroj gyár, amely hidrauli­kus emelődarukat és pumpá­kat állít elő. Itt tanított 1918- előtt az egész Csehországban ismert Kindermann pedagó­gus, aki Komensky pedagógiai elveit hirdette. Ma két gimná­zium és egy közgazdasági szakközépiskola található a városban. Központi gépjavító­műhely áll a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére. A múlt építészeti stílusaira né­hány barokk és gótikus mű­emlék emlékeztet. Alig valamivel nagyobb — tizennégyezer lakosa van — a járási székhely, Ceské Krum- lov- A Moldva folyó partján elterülő, emlékezetesen szép település belvárosát védetté nyilvánították. Középkori jel­lege teljes egészében megma­radt. Reneszánsz és barokk építészeti stílus a jellemző a városra. A város fölé emelke­dő várkastélyt a XII. század­ban kezdték építeni. A prágai Hradzsin után Csehországban a második legnagyobb vár­kastély, melynek háromszáz terme van. Világhírű a kas­télykertben található színház, amelynek különlegessége, hogy a nézőtér forog és nem a szín­pad. Hintóval is be lehet haj­tani a nézőtérre! Nyaranként nagyon sok turista keresi fel a különleges fekvésű, pompás kisvárost a szomszédos NSZK- ból, NDK-ból és Ausztriából. Magyarok viszonylag kevesen vetődnek el errefelé. Pedig ér­demes megtekinteni! A múltra emlékezni keres­tük fel Rajov falut, a Moldva jobb partján, szemben az Arany korona (valamikor itt őrizték a cseh koronát) vár­kastéllyal. A falutól északra található a temető, amelynek magyar vonatkozása is van. A második világháború befejező napjaiban, 1945 májusában a német fasiszták még kemény ellenállást fejtettek ki a kör­NÓGRÁD — 1979. április 1. vasárnap A Szovjet Tudomány és Kultúra Házából barátok részére. E klub tagjai rendszeresen találkozhatnak majd magyar és szovjet spor­tolókkal­— Zenei szalonunkban is gazdag a program. A 60—80 férőhelyes kamarazene-terem­ben tartjuk a szovjet és ma­gyar zeneszerzők, előadómű­vészek találkozóit, s az érdek­lődők ugyanitt hallgathatják a. legkiválóbb orosz és szovjet zenei alkotásokat, a világ ze­nei kultúrájának nagyszerű darabjait, kamarazenei kon­certeket, énekeseket. Az SZKTH-ban két könyv­tár működik. Az egyik a szép­irodalmi és társadalomtudo­mányi, a másik az ötvenezer kötetes műszaki-tudományos könyvtár. Rendszeresen meg­kapják a Szovjetunióban meg­jelenő könyveket, valamint több száz folyóiratot, más saj­tóterméket járatnak. Gazdag anyagot tartalmaz a színes diapozitív-sorozat a Szovjet­unió tájairól, a hős városok­ról, Lenin életével és munkás­ságával kapcsolatos nevezetes helyekről, a szovjet művészet­nyéken- Csehszlovák és ma­gyar katonák védték ellenük a Moldván átívelő hidat. A te­mető hársfái alatt — egymás mellett — kilenc csehszlovák és öt magyar hősi halott nyugszik. Közös emlékművü­kön magyarul az alábbi felirat olvasható: „A hősök emléké­re, akikre a legnagyobb tiszte­lettel és köszönettel emléke­zünk, akik a hazáért elestek. 1945. május 5-” Feljegyeztük az elesett öt magyar katona nevét: ‘Mihály Gergely 23, Bense Pál 24, Berkes Mátyás 24, Krivanek György 24 és Balázs Lajos 38 éves korában áldozta életét a csehszlovák nép szabadságáért. Prágában a magyar nagykö­vetségen e hős magyar kato­nákról beszélgettünk Varga Ferenccel, a nagykövetség kul­turális és sajtóattaséjával. Elmondotta, hogy nagyon gyü­mölcsöző kapcsolatot építettek ki Dél-Csehország politikai, állami, társadalmi szerveinek vezetőivel és minden eszten­dőben a magyar nép felszaba­dulási ünnepén (április 4-én) és a csehszlovák felszabadulá­si évfordulón (május 9-én) együtt megkoszorúzzák a ra­jovi és a Tyn nad-vltavai te­metőben a második világhá­borúban elesett csehszlovák és magyar hősök sírját. Hazájuktól távol igaz pél­dát mutattak internacionaliz­musból. Megérdemlik, hogy minden esztendőben kegyelet­tel emlékezzünk rájuk. (Vége) ről, építészetről, múzeumok­ról- A műszaki-tudományos könyvtár különleges, egyéni könyvigényeket is kielégít. Két-három héten belül a Szovjetunió Állami Műszaki- Tudományos Könyvtára segít­ségével beszerzik azokat a könyveket is, amelyek innen, vagy a magyar könyvtárak állomáryából hiányoznak. Könyvtárközi kölcsönzés út­ján az )rs:ág bármely részéről elérhetik, a magyar olvasók rendeltezéére állnak. — Látogatóink minden hé­ten új;bb és újabb szovjet művés filmeket, tudományos • és imeretterjesztő filmeket láthatlak — mondja Gala­nov eltárs. — Ezek a filmek kölcsöpzhetők, s a kiállítá­sokat, kérésre magyar válla­latokat, intézményeknél is bemuttjuk. A szovjet kultúrcentrum kapcsaiban áll a lakosság csaknei minden rétegével Gyereeket, felnőtteket fogad­nak, aie-, vagy filmkedvelők háziaseonyok, diákok, volt szovje ösztöndíjasok, a Szov- ,jetuniban tanult szakembe­rek, űvészek keresik fel rendsiresen a Szovjet Kultú­ra Háát- Egész sor klub mű­ködik— „Napocska” gyerek- klub, Vörös szegfű az asszo­nyok lubja. De van a szocia­lista igádtagoknak, s volt szovj« egyetemistáknak is fórun a szovjet kultúrcent- rumbi. A ^népszerűbb most a ze- nebatok köre, melynek el- nökeizokolay Sándor. A Íz tudományos- ismére t- terjeto, és kulturális prog­ramit, kiállításait, bemuta- óit íz érdeklődők díjtalanul latoghatják. Bubrik Gáspár ifiamafuzsálem /»bolgár Mihail Todorov D,ir'.?v_ szenvedélyes ma- dárűj tő és számyastenyész- to. losszú idő óta foglalko- zikvadkacsak nevelésével keltezésével. Számyas- gyieménye évről évre sok ritsággal gyarapszik. 56-bai> például fiatal li­báit vásárolt Todorov álla- taízonban nem tűrték meg a ánárt, így azt kénytelen ve eladni, a nőstény azon- bsjól beilleszkedett új kör­letébe, már az első évber 9 jással örvendeztette me; giáját, a későbbiekben pe diévente átlagosan 30-cal. libamatuzsálem ma is j szségnek örvend. Szaké t szerint a liba átlagos éle- tama 5—6 év. A lelks riárbarát kedvence azonb* áfién 23. évét élt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom