Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-29 / 100. szám
Előírás szerint, s lélekkel Szocializmus és tudomány [lárom. év tapasztalatai a síküveggyári művelődési bizottságban Év elején létezésének negyedik esztendejébe lépett a salgótarjáni síküveggyár művelődési bizottsága. Az ágazati előírásoknak megfelelően alakították ki összetételét, fogalmazták meg munka- és üléstervét, ügyrendjét. A 13 tagú bizottságban képviseltetik magukat a politikai és társadalmi szervek, a gazdasági vezetés, a szocialista brigádok, s a tagság életkor-, nem- és végzettségbeli összetétele a gyári kollektíva egészén belüli arányokat tükrözi. Többségüknek nem ismeretlen a kulturális szervező munka, hiszen társadalmi aktívaként már évek hosszú során r&zt vállaltak belőle. A bizottság kéthavonként rendszeresen ülésezik, az utóbbi , időszakban többek között olyan átfogó témakörben tanácskozott, mint: a művelődéspolitikai határozat végrehajtásának helyzete, a munkásművelődés fejlesztésének kérdései, a nők, a fiatalok művelődésének alakulása. A művelődési bizottság elnöke Solymosi Imre. a gyár személyzeti és oktatási osztá- Ivának vezetője jól érezhető szeretettel, felvillan vozottság- gal beszél az eddig végzettekről. — Munkánk tartalmának színvonala szempontjából, azt hiszem, nagy jelentőséggel bír, hogy bizottságunkban minden szerv és dolgozói réteg kéDviselői helyet kaptak, az üléseken kifejthetik véleményüket, majd az állásfoglalást követően saját területükön, környezetükben munkálkodhatnak elképzeléseink valóra váltásában. A bizottság léte azért fontos, mert a szükséges tennivalók egy csomópontban sűrűsödnek, a szerteágazó, sokféle feladatokat koordinálhatjuk. A terv szerint való munkánk pedig alapot és biztosítékot jelent a valóban tervszerű munkára. Megítélésem szerint az utóbbi időben tervszerűbb is lett tevékenységünk. Nem utolsósorban a gazdasági vezetés nagyobb figyelme folytán. A művelődési tervek szerves részét képezik a gazdasági tervek, s igazgatónkat a múlt évben is nagyon ..keményen” elszámoltatta.az Üvegipari Művek a végzett munkáról. — A pártbizottság mennyiben segíti a művelődési bizottság folyamatos, tartalmas munkáját? — A gyári pártszervről és a pártalapszervezetekről csak az elismerés hangján szólhatok. Nagyüzemi pártbizottságunk évente egy-két alkalommal, számon kéri rajtunk tetteinket, a pártalapszervezetek pedig esetenként a taggyűlések napirendjébe iktatják a művelődési és oktatási kérdésekkel való foglalkozást. Az alapszervezeteknél egy évvel ezelőtt választották meg a kulturális felelősöket, akik műveltségüknél, rátermettségüknél és ügybuzgalmuknál fogva alkalmasak a megbízatás ellátására. — A jó tapasztalatok mellett bizonyára ellenkező elő- jelűekre is szert tettek a működés három esztendeje alatt? — Hosszabb idő óta két fontos problémával vajúdunk. Az egyik bizottságon kívül jelentkezik. Arról van szó, ugyanis, hogy a kulturális kérdésekkel való foglalkozást még nem minden szintű munkahelyi gazdasági vezetés fogja fel lényeges feladatnak. Olyannak, amely — ha adott esetben bizonyos nehézségeket is okoz a termelésben, gondosabb munkaszervezést igényel — az egyén érdekei mellett a közösségét, az egész gyári kollektíváét szolgálja. A gyár technikai, technológiai fejlődése ma már nem pusztán terv vagy szóbeszéd, hanem valóság és óriási léptékű. Az emberek tudásának, műveltségének ezzel a gyors fejlődéssel kell lépést tartani. A másik gondunk bizottságon belül: nem minden tagunk dolgozik azonos, vagy a szorgalmasakat megközelítő aktivitással, s a kérdések zömében sem vagyunk még szakemberek. A tanácsnak, a művelődési intézményeknek a képzést, rövid idejű helyi tanfolyamok-: kai minél előbb jó lenne megoldaniuk, mert ez rendkívüli mértékben serkentené a munkát. — A bizottság munkaterv szerint dolgozik. Milyen szempontok szerint készült? — Mindenekelőtt a gyárral szemben támasztott követelményeket vettük figyelembe, s arra törekszünk, hogy úgy végezzük műveltségterjesztő és szemléletformáló munGyula rajza kánkat, hogy kollektívánk eleget tegyen ezeknek a követelményeknek. A tervezéskor nem mellőztük dolgozóink igényeit, objektív léhe- tőségeinket, a múlt évben végzett, a dolgozók 10 százalékát érintő felmérésünk tapasztalatait. A felmérés lényegében valamennyi réteget átfogta. A művelődési kérdésekre adott válaszokból arra következtethettünk, hogy dolgozóinknak mintegy fele, főként bejárók, szabad idejük jó részét ném kulturáltan töltik. A tanulásról kedvezőbben nyilatkoztak a megkérdezettek: 60—65 százalékuk fejezte ki tanulási szándékát. Azokkal, akik rendelkeznek a 8. osztállyal, könyebb szót érteni, akik viszont nem, azokat roppant módon kell agitálni, hogy szerezze meg. Csökkent a hiányos végzettségűek száma, többen olvasnak, több kiállítást, ismeretterjesztő előadást rendezünk, vagyis általában nagyok az erőfeszítés seink, de tudjuk, még sokat kell tennünk ahhoz, hogy elégedettek lehessünk. — Remek partner lehet e tevékenységben a közeli ifjúsági és művelődési ház. .. — Különösen most, amikor éppen a gyár fejlesztésé miatt művelődési házunk lebontására kényszerültünk, s bérházak pincéiben alakítottunk ki helyet klubjainknak, szakköreinknek. Érthető ezek után, hogy rendezvényeink nagy részét az ifjúsági és művelődési házban bonyolítjuk le, egyik dolgozónk társadalmi vezetőségének is tagja. Bizottságunk hároméves, az intézmény ennél is fiatalabb. Ez a magyarázata, hogy együttműködésünk formái, területei teljes mélységben még nem bontakoztak ki. Kétségtelen, hogy többet kell kezdeményeznünk, kidolgozva a tennivalókat, szervezettebbé és tervszerűbbé kell tennünk az együttműködést, és szerződésben rögzíteni. Legutóbbi bizottsági ülésünkre meghívtuk az intézmény igazgatóját, s ettől fogva rendszeresen. Együtt eredményesebben, hatékonyabban végezhetjük munkánkat. A síküveggyár művelődési bizottsága, anélkül, hogy fogyatékosságait elhallgattuk volna, egész tevékenységéért elismerést érdemel. S ha tagjainak mindegyike egyforma lelkesedéssel, azonos mértékben vállal részt a tennivalókban, akkor biztosabban érik el a munkatervben megfogalmazott célt. Sulyok László Az öreg ott állt az építkezést elválasztó kerítés előtt, háttal a tízemeletes panelháznak és nézte az árokban la- pátolgató két embert. A napfény már tavaszt ígért, de az öreg még a télnek öltözködött. Viseltes, nagy csizma, igazi sárdagasztó, fekete bekecs, kucsma. A két ember lapátolt a gödörben. Hányták ki a földet a markológép után, és közben odapillantottak az öregre is. Aztán az egyik, a nehezebb mozgású, vállasabb, nem bírta megállni, hogy évődve oda ne szóljon: — Papa, nem jönne segíteni ? Az öreg elmosolyodott, közelebb lépett a kerítéshez, halkan beszélt, mintha .tartana attól, hogy valaki meghallja: — Hát van lapát? A munkás nem erre a feleletre számított. Kicsit jobban szemügyre vette az öreget, aztán még mindig tréfásan ezt mondta: — Az éoDen még akadhat valahol, dehát az erőt kitől kapja...? Azt nem tudunk vételezni, bátyám. — No tudom én azt — bólintott az öreg —, de azért jöjjön csak az a lapát. A többi meg már az én dolgom. — Csak tréfált a Béla. — szólalt meg a másik, komolyabb, kicsit talán morcosabb is a társánál. — Ne szívja már mellre, öreg. Megbirkő zunk mi itt ezzel, maga meg csak nézze, ha jólesik. 1Q1Q áPrilisákan> Eötvös Lóránd teme- lulO tésén mondotta a Tanácskormány közoktatási népbiztosa, Lukács György: ......a proletárság küzdelme... a tudomány n evében indult meg, amely tudomány a proletárállamban soha nem remélt fölvirágzáshoz jut”. E szavak utaltak arra, hogy a szocialista társadalom létrejöttének törvény- szerű szükségességét Marx és Engels tudományos elemzés alapján mutatták ki. A tudomány és a szocializmus szoros eszmei és gyakorlati kapcsolatát mindennél jobban bizonyítja az a viharos fejlődés, amely a forradalom győzelme után a szocialista társadalmi rendet építő országokban lezajlott. Ezt mutatják a szovjet tudomány kiemelkedő eredményei a fizika, a fiziológia, az atomtudomány, az űrkutatás terén. A világ első atomerőművének megalkotása, az első szputnyik, az első ember a kozmoszban, mindez beszédes bizonyítéka a szocialista ország alkotóképességének. A magyar tudomány is „soha ném remélt fölvirágzáshoz”, jutott az elmúlt évtizedekben. 126 kutatóintézetben, 175 vállalati kutatóhelyen, több mint ezer egyetemi és főiskolai tanszéken, múzeumokban, könyvtárakban folyik az alkotó tudományos munka. A magyar kutatók tollából évente több mint 1000 tudományos kötet, 2000 könyv, dolgozat jelenik meg, ezek tekintélyes része eljut távoli országok könyvtáraiba, laboratóriumaiba is. A világhírű magyar matematika mellett egyre több eredményünkre figyelnek fel a fizika, a kémia, a biológia terén is. Nem kerülheti el azonban figyelmünket, hogy az eredmények nem mindig vannak arányban az elérésükhöz szükséges szellemi és anyagi ráfordítással, a dolgozatok egy része bizony visszhang nélkül hever a könyvtárak polcain, születnek olyan munkák, amelyek néfcn fejtenek ki hatást a tudományos fejlődésre, A magyar tudomány alkotó erejét olyan alkotások bizonyítják világszerte, mint a Heller—Forgó-féle légkondenzációs rendszer, a növényi fehérje előállítását szolgáló VEPEX- eljárás. E sikeres alkotások láttán is felmerül a kérdés : eleget tettünk és teszünk-e útjuk egyengetéséért, annak érdekében, hogy az ilyen és ezekhez hasonló szellemi terv mékek hasznát a magyar népgazdaság lássa minél gyorsabban és minél nagyobb mértékben. Az elmúlt évtizedekben alakult ki hazánkban a marxista társadalomtudományi kutatás. Most jutottak el a magyar kutatók a szintetizáló, nagy munkák készítéséhez: már évekkel ezelőtt elkészült a hatkötetes magyar irodalomtörténet és készül hazánk történetének marxista feldolgozása, a tízkötetes Magyarország története. Múltunk tanulmányozása, a múlt tapasztalatai, a jelen gondjainak jobb megértéséhez segítenek hozzá, a tegnap tanulságainak levonása a mai cselekvés helyességét mozdítja elő. Ügy látjuk, úgy érezzük, a magyar tudomány az elmúlt évtizedekben jól szolgálta az országot, erejéhez mérten kivette részét az emberi haladás előmozdításából is. Látnunk kell azonban a gondokat, a hiányosságokat is. Tudnunk kell, hogy amit eddig tettünk. az ma már nem elégséges, amire eddig képesek voltunk, az holnap már kevésnek bizonyul azok között az új körülmények között, amelyek új, nehezebb feladatok megoldását követelik a kutatóktól, a tudomány, a technika művelőitől világszerte és hazánkban is. A ’70-es évek során végbement világgazdasági változások ráirányították a figyelmet arra a tényre, hogy a föld erőforrásai korlátozottak. A növekedés azonban nem állhat meg, mert az ellentétes a föld lakosságának létérdekeivel. A megoldás: az erőforrások, a természeti kincsek ésszerű és körültekintő felhasználása, az anyagban rejlő adottságok maximális kihasználása, új, előnyösebb termelési eljárások bevezetése az - iparban, a mezőgazdaságban. Hazánk is erre az útra lépett. Épül az első magyar atomerőmű Pakson, széles körben terjed az automatizálás, a számítástechnika módszereinek alkalmazása az iparban és a gazdálkodásban, bár nem mondhatjuk el, hogy a már ma rendelkezésünkre álló gépi erőt eléggé felhasználjuk, hogy. jól gazdálkodunk az emberi munkaerővel. Üj, hatékony agrotechnikai eljárásokat vezettek be, mezőgazdasági termelési rendszereket valósítottak meg, de még nem mindig a legcélszerűbben használjuk fel a termőföldet. A korszerű, modern fejlődés útjára léptünk, de még nagy utat kell megtennünk. A népgazdaság feladatainak megoldása, a termelési szerkezet módosítása igényli a tudomány részvételét a célok meghatározásában és. megvalósításában. Az eddiginél sokkal jobban kell összpontosítani a kutatás erőit a legfontosabb feladatokra. Többek között ilyen az alapanyag- és energiatermelés, a gyógyszer- és növényvédőszer-gyártás, az elektronika, a komplex gépészeti rendszerek. a fehér.jeellátás új lehetőségeinek kihasználása. A kutatómunka feladatainak meghatározásánál és a munka egész folyamatában gondosan mérlegelni kell a megvalósítás műszaki és gazdasági lehetőségeit, alkalmazkodni kell a valósághoz, a reális körülményekhez. Nem feledhetjük:- nem csak az a fontos, hogy valamit ,.meg tudunk csinálni”, hanem az is, hogy hogyan, milyen ráfordítással. Nem tekinthető műszaki szempontból korszerűnek a gazdaságtalan gyártási eljárás. Az oktatás, a tudomány és a gyakorlat között a gondolatok, az eredmények és a szakemberek intenzív cseréiét kell megvalósítani, hogy az újszerű követelményeknek eleget tegyünk. A magyar kutatók nehéz és felelősségteljes munkájukban támaszkodnak a szocialista. orszáeok közötti tudományos és műszaki együttműködésre. Az együttműködés nagymértékben hozzájárult a korszerű atomfizikai és izotóptechnikai kutatás kiépítéséhez, a műszer- és híradástechnikai ioar gyors feí- lődéséhez, a számítástechnikai ipar létrehozásához. A szocialista országok összefogása ad módot arra, hogy a magyar tudomány az űrkutatásnak, ennek a rendkívül nagy anyagi igényekkel járó modern tudományágnak is aktív résztvevője lehessen. A szocialista országok közötti túdományos együttműködés még sok olyan lehetőséget kínál, amelyek megragadása meggyorsíthatja előrehaladásunkat. TPM1PC7PtPQ hogy a számvetés, az elszámo- I Cl lllbuLUlbuj lás az eredményekkel a gondokat állítja előtérbe, hiszen minél előbbre haladunk, annál több az új probléma. így van ez a kutatásban, hiszen minden egyes kutatási eredmény új kérdéseket vet fel, 'minden új tudományos módszer megjelenése új vizsgálatokat tesz lehetővé. Ugyanez érvényes az élet minden területére: jobb élet- körülmények növekvő igényeket keltenek, magasabb iskolázottság növekvő kulturális igényeket táplál, és ez így is van jól. A növekvő igények kielégítéséhez a tudománynak is hozzá kell járulni. Ez nem valamiféle csere a tudomány és a társadalom többi területe között — ez a tudomány és a társadalom közös ügye és közös felelőssége —, talán ez az alapvető a szocializmus és a tudomány kapcsolatában. Tétényi Pál, akadémikus — Hiszen éppen ez az lökte fejtetőre kucsmáját az öregember —, hogy csak nézhetem. .. Pedig nem szeretem én ezt nézni... nem szoktam én az ilyesmihez... Nem voltam én soha olyan ember, nekem elhihetik. .. Na, hol van már az a lapát! Tóth-Mái hé Miklós: A lapát Az utolsó szavakat szinte követelőén mondta. A két ember egymásra nézett. Faluról való volt mind a kettő. Megértették. — Ott jöjjön be, azon a ré- en — mondta neki az egyik, aztán amikor az öreg átbújt a két oszlop közötti nyíláson, maga mellé segítette a gödörbe. Kezébe nyomott egy lapátot. — No ilyenre gondolt? Az öreg csak bólintott. Végigsimította vagy kétszer a lapát nyelét, megfogta jó erősen, és beleszalaj tóttá a földbe. — Jó szaga van ennek — mondta, és nagy ívben dobta fel oldalra. — Tavaszi szaga. Meg jó is ez a föld. Zsíros, jól táplált. Megterem ebben akármi. — Papa! — Egy asszony kiáltott le a negyedik emeleti erkélyről. — Hol a csudába van már? Hallja! Jöjjön fel ebédelni! Bosszúsan csóválta meg a fejét az öregember, és hányta tovább .a földet. Csak miután már harmadszor kiabált le neki az asszony, állt meg a munkában, és erélyes hangon visszaszólt. — Ne kiabálj te! Van szemed, láthatod, hogy dolgom van! Majd megyek, ha fájront lesz! No nézzék már — fordult megbotránkozva a többiekhez —, a menyem képes lenne hazaráncigálni a munkából. Hát ki hallott már ilyet. ..! Az emberek nevettek, és ahogy az öreget figyelték, azt vették észre, mintha könv- nyebb lenne kezükben a lapát. Könnyebb, mint tegnap vagy tegnapelőtt. Ősi és űj városok Több mint ötmillió állampolgár él a 8 és fél milliós Bulgária 220 városában. A leggyorsabban a főváros lakossága növekszik, Szófia lakosainak száma már meghaladta az egymilliót. Sok az ősi műemlékváros, ahol ugyanakkor a történelmi városmag mellett már a mai kor építészeti arculata is kialakulóban van. A trák őslakók alapították többek között Szerdika (Szófia), Plovdiv és Jambol városát; mások, főleg a Fekete-tenger partján, a hellén kultúrának köszönhetik létüket. Ilyen Várna, Neszebár. Skoropol. A római uralom idején a Duna partján létesültek a stratégiai, közlekedési csomópont szerepét betöltő városok. A középkori városok között említendő a honfoglaló bolgárok által alapított Plisz- ka, Preszlav és Veliko Tyr- novo. Az 500 éves oszmán uralom nem segítette az urba- nizálódást; akkoriban csak kisebb új települések keletkeztek a legelrejtettebb zugokban. A felszabadulás után az ipar fejlődésével gyorsüteművé vált az urbanizáció. Üj ipari központok alakultak ki. A falvak helyén városok nőttek és teljesen új városok is születtek. > NÓGRÁD - 1979. április 30., hétfő
