Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-28 / 99. szám
Nógrádi kövek Debercsényi „szir Szente Árpád-kori, XIII. századi templomának kövei az esztergomi kőtárba kerültek 1937-ben, Deberc$ény középkori egyházának maradéka pedig pár évvel ezelőtt Ezen-tére, ahol a román stílusú, barokkizált, majd teljesen átépített modern templombelsőt díszítik. A műemléki felügyelőség által ellenőrzött belső térkiképzés igén szerencsés, otthonossága puritanizmusában rejlik. A török által elpusztított Deber- csény egy-két köve tisztán közvetíti a hódoltság korának történelmi tanulságát, nem zavarja ebben fölösleges dísz. Díszesek a kövek önmagukban,- különösen a gótikusán faragott pastoforium töredéke. Sejteti azt a gazdagságot, amely a hajdani kis épületet ;ellemezte, s amely teljesen megsemmisült. t Debercsény nyomai a török hódoltság idejéig követhetők, 1562—63-ban Rusztem budai pasa kedvelt solymászainak parancsnokáé, Namidé volt a falu. A bizonyára korábbi, középkori alapítású helységnek semmi nyoma. Jön egy feketébe öltözött asszony az egyutcás falu Fő utcáján, kapával. Szót váltunk a múltról. Nem sokat tud róla. — Azt hallottam, hogy Debercsény azelőtt nem itt volt, hanem a dombon, egy kicsit arrébb — mondja. — A régi templom a Pusztatemplom- dűlőben állt, de nem látni ott már a nyomát, régen fölszántották. Akkor pusztult el, amikor 1663-ban itt vonult a török had Szandáról Drégelypalánk- ra. A gótikus faragást őrző kőmaradványt a Varga-féle házba építették be később, onnan vitték el Szentére. A házban most a Magyarnándor- ban tanító Varga Pál és édesanyja, özvegy Varga Jánosné lakik. Áz udvarban inkább hangos, mint haragos kutya fogad, az ajtók zárva. A pad- lásföljárónál látni a kő helyét. — Használták valamire a köyet ezen a helyen? — kérdezem az asszonyt. — Nem. Építették a házat, és mint nagy követ, beillesztették a falba. Így maradt meg. Az asszony krumplit ültetni indul az öreg^-hegy lábához, ha az idő engedi. — Bár ne engedné, hanem esne. Mostoha, hideg esztendő lesz, nehezen nyílnak a fák. Meg ha kinyílik is, megfázik. A vegyes kőből épített, XV111. századi alapú harangláb előtt másik asszony köszönt ránk. Ügy látszik, köny- nven észreveszik itt, ha idegen jár a faluban. A munkaképes lakosság jó része, persze, a nándori állami gazdaságban dolgozik napközben. Nem is eredménytelenül. Mutatják az új portál*. — Régiség ez a harang — mutat a kicsit elhanyagolt építményre. — De villannyal működik. Szemeregni kezd az eső, állunk a Fő utca közepén, aromás a levegő. — Az, az — erősíti. — 1919- ben kerültem ide, de el nem mennék innen Nándorba, ott olyan nagy a zúgás, az ablakot ki se lehet nyitni. Itt reggel kitárom, este zárom be. Ez mai öröm. A hajdanvolt Pebercsényből a megmaradt kő szól a szentéi templom fehér falába építve. A kő: mintha egy kitépett virágos fából megmaradt, volna, egyetlen szirom. A szentéi kövek pedig — zárókő Werbőczy címerével, a diadalív kőpillére, a románstílű pillérfejezet liliomkoronás komoly szépségű női fejei — Esztergomban őrzik e táj hajdani középkori báját. Gerevich Tibor szerint a híres pécsi műhely nyomát. Tóth Elemér Megjöttem Kisctkadémiák A krasznojarszki egyetem kémiai, biológiai, fizikai, matematikai és jogi karán kls- nkadémiáknak nevezett szemináriumokat szerveztek a végzős hallgatók és a tanárok vezetésével a felsőosztályos középiskolások részére. A kétéves program célja, az hogy kiszélesítsék a fiatalok látókörét, segítségükre legyenek abban, hogy megtalálják a ‘nekik megfelelő hivatást, előkészítsék őket a felsőoktatási intézmény falai között később végzendő kutatótevékenységre. A középiskolások számára szervezett program során szerzett tapasztalatokat Krasz- nojarszk más felsőoktatási intézményeiben is alkalmazzák. EINSTEIN-SZOSOR Nemrég világszerte megemlékeztek Albert Einstein születésének 100. évfordulójáról. Képünkön: a tudósnak Washingtonban, a tudományos Akadémia előtt felállított bronzszobra és alkotója Robert Berks. Hamisítatlan premierhangulat fogadta azokat a szerencsés érdeklődőket, akiknek sikerült bejutniuk fővárosunk legszebb filmszínházába a „Megjöttem” című új magyar film bemutatójába. A nézők között felfedezhettük ' kulturális életünk kiemelkedő személyiségeit, továbbá a társadalmi szervezetek és a jegyüzérek képviselőit. Az ifjú rendezőnek ez volt az első önálló alkotása, jóllehet neve nem ismeretlen a filmbarátok népes táborában, hiszen harmincéves filmes pályafutása alatt nem egy remekmű megszületésénél bábáskodott. Segédrendezőként dolgozott az azóta már világhírűvé vált „Csőtörés a Bla- ha Lujza téren” című dokumentumfilmben, mely méltán nyerte el, a Kuala Lumpúrban megrendezett nemzetközi filmfesztivál nagydíját, az Ezüst Moszkitót. Sokoldalúságára jellemző, hogy ő írta a „Flórián, üzletközpont Óbudán” című folytatásos televíziós-produkció forgatókönyvét is. Ilyen előzmények után szavazott bizalmat a Dilettáns Stúdió vezetősége a tehetséges fiatalembernek. Ez a film kitűnő lehetőséget adott a rendezőnek, hogy bebizonyítsa ' egyedülálló problémaérzékenységét, művész érettségét, érdeklődést társadalmunk gondjai iránt. A film főhőse, Edit ízig- vérig mai asszony. A negyvennyolc éves telefonkezelőnő egyedül neveli három gyermekét és alkoholista férjét egy József-városi bérka- számya negyedik emeleti albérletében. A főbérlőnő, Obergróf Zuárdné lezüllött volt arisztokrata, szintén al; kohollsta. Edit erős egyéniség, de idegeit kikezdik a gyakori vonalbeázások, félre- kapcsolások, férje mértéktelen iszókossága, és az, hogy le kell nyelnie főbérlőnője antimárxista kijelentéseit. A szüzsé izgalmas,' meghökkentő fordulata a brutális férj egyéves beutalása a nagyfai üdülőtelepre. Edit magára marad három gyermekével, de nem egészen . . . Egyre erősebb érzelmi szálak fűzik Palihoz, a házmester fiához, aki csak az ő ajtaja elől viszi el a szemetet. A gonosz főbérlőnő, látva a fiatalok vonzalmát, feljelenti Editet a lakóbizottságnál és a nőtanácsnál. A meghurcolt asszony idegei ákkor mondják fel a szolgálatot, amikor megtudja, hogy (Filmtevéi) Palit elcsábította a sarki Közért üzletvezetőnője. S, amikor arról értesül, hogy a váci esőtörés miatt harmincezer telefonkészülék némult el Budapesten, öngyilkosságot kísérel meg, három üveg szeszmentes sör elfogyasztásával. Életét csak a gyors orvosi beavatkozás menti meg. Férje, akinek beutalását harmadolták, meglátogatja a kórházban. Megígéri, hogy új életet kezd, dolgozni fog, már el is helyezkedett a Likőrgyárban. Edit boldogan borul férje nyakába, és Pali gyermekével a szíve alatt könnyes szemmel hallgatja a rádiót. Éppen hírül adják, hogy a beázott vonalak kijavításán a szakemberek éjt nappallá téve dolgoznak. Ennyi a történet. Egyöntetű elismerést váltott ki az a merész megoldás, hogy a film a VÉGE felirattal kezdődött. Filmbemutatóknál ritka, hangos tetszésnyilvánításnak lehettünk tanúi a lakóbizottsági elnök lakásában játszódó tortadobálási jelenetnél. Az igényes, kivételes érzékenységű operatőri munka eredményeképpen végigkísérhettük egy penészfolt kialakulását a főhős szobájának falán. A külső felvételek Nizzában, Rio de Janeiróban, Hollókőn és Hollywoodban készültek. Hollywoodban sikerült felépíteni a Síp utca és Dohány utca sarkának tökéletes mását, valamint a Halászbástyát. A „Megjöttem” parádés szereposztásban készült. Láthattunk két Kossuth-díjast, egy kiváló művészt, négy érdemes művészt és egy Jászai- dfjast. Az ízléses jelmezek és az ötletes — telefonvonal hangját karikírozó — zene is hozzájárultak az alkotás sikeréhez. Külön kiemelném még a vágó munkáját, aki az általános gyakorlattól eltérően nem keresztbe, hanem hosz- szába vágta meg a filmet, A tomboló sikert követő fogadáson megtudtam, hogy ez a remekmű mindössze hatvanmillió forintba került. Az ifjú rendező nyilatkozata szerint következő alkotása, melynek munkálatai már javában folynak, az „Elmentem” lesz. Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy ezt mindannyian szeretnénk mielőbb látni. Várnai Péter Iván /sivvrn/: A KÉMFEJE DEL ÉRI TÜNDÖKLÉSEI ÉS BUKÁ! 11. A bűnbánó Ssavinhov 1924. augusztus 29-én azután az Izvesztyija egy hírt közölt, amely egyszeriben véget vetett Reilly reményeinek. A lap hírül adta: „Borisz Szavin- kovot, a volt terroristát és ellenforradalmárt, miközben megkísérelte, hogy titokban átlépje a szovjet határt, a szovjet hatóságok letartóztatták”. Szavinkovék Lengyelország felől,. lépték át a szovjet határt. Szovjet területen találkoztak egy csoport emberrel, akikről azt hitték, hogy összeesküvő társaik. Egy minszki házban akartak éjszakázni. Mekkora volt Szavinkov meglepetése, amikor néhány perc múlva pisztollyal a kezében : belépett egy szovjet tiszt, s azt mondta: — Ne mozduljanak! A ház körül van zárva. A szovjethatalom nevében önöket letartóztatom. , A közben kirobbantott kaukázusi felkelés is napok alatt kudarcot vallott. Reilly és Szavinkov úgy számolt, hogy a hegyi lakók majd az ellenforradalmárokat támogatják. Tévedtek. A hegyi lakók a szovjethatalom mellett ragadtak fegyvert. Az olajmezők munkásaival együtt védelmezték a vasútvonalakat, az olajvezetékeket és az olajmezőkét, amíg megérkeztek a Vörös Hadsereg egységei. Sidney Reilly és barátai számára Szavinkov letartóztatásánál is súlyosabb csapást jelentett az összeesküvők bírósági tárgyalása. Az ellenforradalmárok nagy csodálkozására és rémületére a bíróság előtt'Szavinkov aprólékosan elmesélt minden részletet, s leleplezte volt megbízóit is. A „kiszemelt férfi” a bíróság előtt azt állította, hogy már régebben kinyílt a szeme és tudta, hogy az angol kémszolgálat csak ki akarja őt használni. Amikor útnak indították őt Oroszországba, csaknem bizNóGRÁD — 1979. április 29.. vasárnap tos volt benne, hogy a letartóztatás sorsára jut. Mégis útnak indult, mert arra az elhatározásra jutott, hogy felhagy a szovjethäfalom elleni küzdelemmel. Ügy tüntette fel magát vallomásában, mint aki fokozatosan csalódott társaiban: — Fokozott borzadállyal egyre jobban meggyőződtem arról, hogy nem a hazára, nem a népre, hanem saját osztályérdekeikre gondolnak! A szovjet bíróság Borisz Szavinkovot, mint hazaárulót halálra ítélte, de vallomásának teljessége és őszintesége miatt az ítéletet tízévi börtön- büntetésre változtatta át. Később az önmagával megha- sonlott Szavinkov a börtönben öngyilkos lett. Reillyt Párizsban érte Szavinkov bűnbánatának híre. Az angol kém sietve visszatért Londonba, de ott sem tehetett mást, mint hogy néhány levelet írt az ügyben Winston Churchillhez és a nyilvánossághoz, az utóbbit a Morning Poston keresztül. Szavinkov vallomása viharokat kavart az angol közvéleményben. Leleplezte, hogy az angol kormány és az Intelligence Service az adófizetők pénzét arra költi, hogy összeesküvéseket szervezzen az Angliától távol fekvő országokban. Reillyt egy időre ki kellett vonni a közvélemény ellenőrzésé alól. Az Intelligence Service utasítására elhagyta Angliát, „magánemberként” az Egyesült Államokba hajózott. Reilly az USA-ban is hű maradt önmagához. És a nagytőkés körökben itt is akadt szövetségese, Henry Ford, a multimilliomos autógyáros személyében. Fordnak már akkor megvolt a maga szovjetellenes apparátusa, amely többek kö- göti „jegyzéket állított össze azokról, akik Amerikában titokban a bolsevik ügy érdekében dolgoznak”. Reillynek már 1925 tavaszára sikerült összekapcsolnia az Egyesült Államok reakciós társaságait és a nemzetközi antibolsevista liga európai és ázsiai fiókjait. Egy pgrcre sem szakította meg kapcsolatát Európában levő ügynökeivel. Naponta rendszeresen kapott leveleket Révaiból, Helsinkiből, Rómából, Berlinből és más szovjetellenes központokból. A Broodwayn berendezett hivatalában sokszor hívtak elő ártalmatlannak látszó üzleti levél sorai közé vegytintával írt kémüzeneteket. 1925. kora tavaszán egy Révaiban (Észtország) feladott levelet kapott. A levél tártál ma nagyon felizgatta. A rejtjeles írás egy régi barátjától, E. tengerészkapitánytól jött, aki a világháborúban együtt szolgált vele az Intelligence Service-ben és most az egyik balti állam konzulátusán tel jesített szolgálatot. Az 1925. január 24-i keltezésű levél így kezdődött: „Kedves Sidney! Lehet, hogy felkeres majd a megbízásomból egy Krasznostanov nevű házaspár. Azt fogják mondani, hogy értesítést hoznak Kaliforniából és átnyújtanak egy Omar Khajjám-ver- set tartalmazó írást. A versre emlékezni fogsz. Ha ügyük mélyebben érdekel, arra kell kér-ned őket, hogy maradjanak. Ha az ügy nem érdekel, csak annyit kell mondanod nekik: „köszönöm szépen, jó napot”. Vinlmmod) EI e I m ezést udo m ány Világszerte keresik a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy fokozódjék az élelmiszeripar hatékonysága. Ilyen kutatások évek óta folynak Moldáviában is, s ezek eredményeként a köztársaságban már eddig is gyökeresen megváltozott az élelmiszeripar és nyersanyagbázisa, a mezőgazdaság. Az agrár-ipari integráció alapján hatalmas, szakosított vállalatok alakultak a hús, a tej, a zöldség és gyümölcs termelésére. E változásokban a tudománynak vezető szerepe volt. De hogy az legyen gh- hoz a mezőgazdasági termelés koncentrációjára és szakosításra, az agrár-ipari integráció megteremtésére, az új technológiai eljárások kidolgozására volt szükség. A köztársaságban az ágazati kutatóintézetekre támaszkodva 12 tudományos-termelési egyesülést (TTE-t) hoztak létre. Ezek mindegyikének hatalmas termelési bázisa van — egy sor szakosított szovhoz —, de tartozik hozzájuk tervezőiroda és kísérleti gazdaság is. Minden egységet a kutatóintézeteknek rendeltek alá. A kutatóintézet igazgatója egyben az egyesülés vezérigazgatója is. Mit adott ennek a szervezési formának a bevezetése? A TTE-k létrehozása maximálisan közel hozta az ágazati tudományokat a mezőgazdaság és az élelmiszeripar igényeihez. Egységes tervek alapján kezdtek dolgozni a növény- nemesítők, a biokémikusok, a matematikusok, a mérnökök, az agronómusok, a technológusok és a közgazdászok. Az elméletet alaposabban hasznosítják a gyakorlatban. Például a TTE keretei között a nö- vénynemesítők és a vetőmagtermelők lehetőséget kaptak, hogy a régi fajtákat — az egész köztársaság területén — az eddiginél 8—10-szer gyorsabban cseréljék fel új fajtákkal. Néhány évvel ezelőtt egy új uborka-, pirospaprika- vagy paradicsomfajta kinemesítéséhez még 3—4 évre, az elterjesztéséhez pedig 10 évre volt szükség. Most a kutatóintézet bázisán létrehozott tudományos-termelési' egyesülés munkájának eredményeként köz- társasági méretekben 1 év alatt megfelelő mennyiségű vetőmag áll rendelkezésre. Az ipari jellegű zöldségtermesztés szempontjából az országot fajták szerinti körzetekre osztották, és ennek megfelelően folyik a termesztési és a nemesítési munka. Moldáviában a zöldségtermesztésre használt területek 90 százalékán már új, az egyesülésben kinemesített fajták teremnek. Ezzel együtt, a köztársaság tudományos életében éppen az agrár-ipari komplexum kialakításával, új problémák merültek fel. Példaként megemlíthető az állattenyésztő komplexumoknak a problémája, amelyek mindegyike 1000 —1000 szarvasmarhának ad helyet. Ilyen jellegű koncentrációnak és szakositásnak azonban nincs előzménye Moldáviában. Kiderült az is, hogy a sertések tízezrei egyetlen fedél alatt stresszhelyzetbe kerülnek, ami jelentősen csökkenti hozamukat. Ezeknek és a hasonló tudományos-műszaki kérdéseknek a megválaszolása szoros együttműködést követel az ágazati és az alaptudományok művelői között. A köztársaság tudományos akadémiája^ lehetővé teszi ennek az együttműködésnek a kialakulását. Jelenleg 19 komplex kutatási program szerepel a közös tervekben, amelyek felölelik a növénytermesztés és az állattenyésztés aktuális felada-; tait. Az akadémiai kutatóintézetek témáinak 80 százaié-; ka közvetlenül a gazdaságokban kerül majd hasznosításra.' A. Zsucsenko, a Moldáviai SZSZK Tudományos Akadémiájának elnöke Mai tévéajáalaiuak 16.10: A 70-ES ÉVEK AMERIKÁJA Dallas rejtélyei. A kitűnő szovjet külpolitikai újságíró Valentyin Zorin készített filmet a történelemben hírnevet szerzett amerikai nagyvárosról, Daliásról. Texas legnagyobb jelentőségű centruma, Kennedy elnök meggyilkolása óta is szünet nélkül szerepel a nemzetközi, de főleg az amerikai sajtó hasábjain. Zorin filmje ismét a gyilkosság mindmáig le nem zárt mozzanataival foglalkozik. Válaszolni próbál a megoldatlan kérdésre: arra, hogy - kiknek állt módjában és érdekében az elnök meggyilkolása. Hans Hábe a „Halál Texasban” című könyvében ezt 'így fogalmazza meg: „Ki ölte meg Kennedyt? —, ha így teszik fel á kérdést, húzódoznék a választól... Egy hangulatot nem lehet letartóztatni”. Zorin filmje lényegében ugyanezt a választ sugalmazza,
