Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-26 / 97. szám
intelmek fölszólalóknak „Nehéz napom lesz — csikorgatta fogát ismerősöm —, hozzá kell szólnom egy értekezlethez”. „Mit akarsz elmondani?” — kérdeztem. „Én??? — rökönyödött meg. — Semmit az égvilágon. De a nyakamba sózták ezt a feladatot. Mondták: legyek én az egyik fölszólaló, találjak ki valamit . . . Nincs egy jó ötleted?” Hirtelenjében nem akadt. Mégsem engedhettem el üres kézzel ismerősömet. Pár jó tanáccsal kitömködtem a zsebeit, nehogy bakot lőjön, s leégjen. Ennyivel azonban nem mehetünk el az ügy mellett, mert mégiscsak fölháborító, mennyire szakszerűtlenül élnek némely vállalatnál a gyűlésimitáló eljárással. Mivel felelőtlenség — alkalmasint — nem csak náluk jellemzi e módszer alkalmazását, szélesebb körben is föl kell hívnom a figyelmet néhány szigorú követelményre. Egyik legfontosabb szabály, hogy az imitációs céllal egy- becsődített értekezleten a vitaindító, a beszámoló semmi érdekeset, konkrétat, időszerűt ne tartalmazzon. A szöveg effajta hibái súlyos következményekkel járhatnak! Megeshet, hogy a jelenlevők közt valakiben gondolatok ébrednek, és azokat — horribtle dictu — el is akarja mondani azon frissiben. Az Ilyesfajta hozzászólás — félő — további értelmes fölszólalásokat vonhat maga után, s ezek már jóvátehetetlenül érdekessé, sőt hasznossá tehetik az összejövetelt. A beszámoló, a vitaindító kizárólag csupa általánosságot tartalmazhat, a legel- nyűttebb hivatali nyelven formába öntve. (így érdekes szó, vagy fordulat sem ragadhatja meg a hallgatóság figyelmét). A hozzászólók előre kijelölése elhagyhatatlan! Különben nem jönne össze az egy főre jutó — kellő számú — fölszólalás. Szelektálás közepette ki kell kerülnünk azt a buktatót, hogy eredeti, humoros, vagy jó hangú, szépen beszélő egyéneket válasz- szunk ki a föladatra. így tudniillik valós hibákról, sürgős teendőkről is szó eshet, ráadásul oda is figyelnek a fölszólalóra (sőt meg is értik őt). Csakis olyan illető beszéljen, akinek soha nem támadt még önálló gondolata, s csak minden harmadik-negyedik szavát érteni. Ilyképp nyugodtak lehetünk afelől, hogy jelöltünk valamely tavalyi, tehát már bevált hozzászólást olvas föl (ha szerencsénk van: monoton hanghordozással). Ezért senki se figyel rá, sőt: aki megkísérli, azelőtt összekutyu- lódik minden. Célszerű, ha eme fölszólalásokat az elnök előre megismeri, így nem támad gondja a „vita” összefoglalásával. Természetesen a szintézisben sem szabad ötletserkentő gondolatnak megbúvni, nehogy az bárki fejében is motoszkáljon, s cselekvést váltson ki belőle. Nem hagyható ki egyetlen fölszólalásból sem, hogy „a beszámolóval egyetértek, azt elfogadásra javaslom”; fontos az összefoglalóba beleszőni, hogy „az értekezlet elérte célját”. Ennyi konkrétumra —, ha többre nem is — vállalkoznunk muszáj! Ügy vélem, ha minden — itt fölsorolt — intelem betar- tatik, az értekezlet után nyugodtan aludhatunk. Nem kell olyasmitől rettegni, hogy a vezetőket holmi ötletek, határozatok, ígéretek, meg mindenféle fejlődést hozó dolgok ürügyén unos-úntalan mace- rálják. — mól — A sokai /áfáit gépmadár ' A szovjet—vietnami légügyi együttműködés jegyeben emelkedett magasba ez év januárjában a moszkvai Sereme- tyevo repülőtér betonjáról Hanoi felé az Aeroflot 74 465 lajstromjelű IL—18-as repülőgépe, amit a szovjet pilóták ajándékba küldtek vietnami társaiknak. A Szovjetunió és Vietnam között 1970-ben Indították meg a rendszeres légi közlekedést, a két ország fővárosát, Moszkvát és Hanoit összekötő járatot. Kezdetben IL—18-as gépekkel szállították az utasokat, a poggyászt, az árut és a postát. 1976. áprilisától azonban már TU—154-es gépeket is üzemeltetnek ezen a vonalon, amelyekkel a repülési idő négy órára csökkent. Egy év óta az Aeroflot „vezérgépei” a kényelmes és nagy befogadóképességű IL—62-esek is repülnek a két ország között. A 75 465-ös számú IL—18-as ejándékgép, a „sokat látott” gépmadár. Ez a gép nyitotta meg az Aeroflot valamennyi nemzetközi ázsiai és afrikai, s valamennyi belföldi távolsági járatát, utasok tízmillióit szállította már fedélzetén. Január óta a testvérország légi közlekedésének szolgálatában dolgozik tovább, szakértőket és sürgős népgazdasági árukat szállítva a vietnami városok között. Rendkívüli megbízhatósága különösen alkalmassá teszi e feladatok ellátására az ázsiai ország nehéz viszonyai között. Repülését most már vietnami személyzet irányítja, amelynek tagjait a Szovjetunióban képezték. Tlzcncgyfcle szörpöt készítenek Drégelypalánkon, a helyi termelőszövetkezet szörpüzemében. Ezek a termékek az egész országban, sőt még országhatárainkon túlra is eljutnak. Ezt mi sem bizonyltja jobban, mint az a tény, hogy tavaly hatvan vagonnal exportáltak^ a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és Lengyelországba. Ogy tűnik szomszédaink igen megkedvelték ezeket az „italukat”, mert az első negyedévben inár ötvenöt vagon mennyiségre kötöttek szerződést, amely az év során várhatóan tovább növekszik. Egyébként az üzemben ebben az évben hatszáz vagon szörp gyártását tervezik. A képen Sebián Katalin a üBAHAM-r ENOCK félautomata töltőgépnél, amely műszakonként majdnem 14 ezer Üveget tölt meg alkoholmentes itallal. Oktalanul ne pusztuljon az > Mér április elejétől nem szabad a -mezőn, égetni a gazt. A közelmúltban dr. Koller Mihály, a MAVOSZ főtitkára vadászok és természet- védelmi szakemberek előtt tartott előadásában külön hangsúlyozta: rendkívüli' károkat okoz az oktalan, semmi hasznot, csupán kárt jelentő nádas, erdős, bokros területek égetése. , A neves természetvédelmi szakember nem csupán arra utalt, hogy mérhetetlenül sok ez égetés következtében keletkezett kár a csemetésekben, az erdőn, mezőn egyaránt, hanem arra is, hogy a vadon élő állatvilág mennyeire megsínyli a sok száz hektárnyi terület égetését. A természet egyensúlyát fenntartó rovarok, madarak fészkelőhelyei, emlősök — nyúl, őz — pusztulnak el a tűzben. Kutatják, pú az oka a megyénkben például a mezei nyúl száma rendkívüli nagy leapadásának. Ha nem is teljes egészében, — a kutatás még nem záródott le — de az oktalan égetés jelentősen hozzájárulhat ehhez a szomorú valósághoz. Most már a fácánállomány is csökken. Ennek okát a nádasok, bokrosok égetésénél keresni kell. Mindezeken túl igen nagy károk keletkeznek a fepyve; sekben. A szécsényi tsz. ben- czúrfalvai körzetében például egészen nagy területen leégették a fenyvest. Az útmenti árkot akarták lepörzsölni, és nagy kár keletkezett belőle. A természetvédelmi törvény szigorúan megtiltja, hogy áprilisban akár erdőn, akár mezőn felgyújtsák a száraz növényt. Ennek oka, hogy már megkezdődött a madarak költése, az emlősök szaporítása. A szigorú törvény ellenére égetnek. Legutóbb a rétsági járásban Nézsa, Keszeg körzetében volt látható. Nem tudták megmagyarázni miért égetnek a tilalmi időben. Kétes kapcsolatok ? !%I agányos ember, meglehet, sok van hazánkban, ám ismerősök nélküli aligha létezik. Gondoljuk csak végig. Megszületünk, járunk óvodába, iskolába, esetleg egyetemre, majd munkába állunk. A színhely közömbös, ami a lényeg: mindenütt emberek között vagyunk. Ismerőseink lesznek, akár akarjuk, akár nem. Mindez következményeket teremt. Társadalmiakat, gazdaságiakat; hozzásegít kinevezésekhez, munkaalkalmakhoz, vagy uram bo- csá’ egy-egy hiánycikknek tartott használati tárgyhoz. Hívhatnánk közkeletű nevén is; mondhatnánk, hogy a protekcióról van szó. Mondhatnánk, s azonmód hozzákezdhetnénk az írás-» beli harchoz, ssapulhatnánk, szidhatnánk ameddig csak a lap alja engedi. A feltételes módok nem véletlenek. A protekció létezett a múltban, létezik ma is, s lei tudja, mát hoz a holnap? Létét nem tudomásul venni — lustaság, vakság. Követelni, hogy szűnjön meg, de azonnal — naivság. Beletörődni — nem feltétlenül szükségest Megoldás? 'Egyszerű, közhasznú recept nem létezhet. Persze protekció és protekció között elképzelhető különbség, ráadásul nem is kicsi. Néhány példa mutatóba. Az apuka az egyetemi felvételi előtt telefonál a volt iskolatársnak, a ma professzorának, figyeljen oda a gyerekre, ha vizsgázni megy. Ha az érettségizett tehetséges, sokat tud — nem történt semmi különös. Olyan fiatal lépett túl a helyhiány leküzdhetetlennek vélt akadályán, akinek az egyetemen a helye. Ha csak kapcsolata van, tudása nincs, más, veszélyesebb a helyzet. Adott egy állás, s betöltésére számtalan jelentkező. A kiválasztásra hivatott hosszasan vizsgálgatja a beküldött önéletrajzokat, a pályázók szakmai múltját igazoló papírokat, tanácstalan a döntéskor. Kollégája megkeresi, s ajánl valakit. Olyat, akit ismer, akivel már dolgozott együtt, ráadásul jó eredménynyel. A jelöltet felveszik és beválik. Történt valami elítélendő? Sokkal kevésbé, mintha egy felülről érkezett telefon, hivatalos kérés alaoján választatott volna ki az új munkatárs. Nehéz tehát az állásfoglalás a protekciónál. Nem könnyű a minősítés még az egyes , esetekben sem, nemhogy általában. Annyi azért mindenképpen leszögezendő, hogy a szándék és a körülmények meghatározóak lehetnek a véleménynyilvánításnál. Ha a hivatalos cél (mondjuk, alkalmas embert találni egy posztra) és a protezsált szándék (X vagy Y legyen a kiválasztott, mert van, aki Ismeri és jótáll érte) egyezik, azaz eredményhez vezet, alig érheti szó a ház elejét. Ám, ha a hatalmi szó. e zsarolásízű kérés a nem- kívánatost támogatja, az alkalmatlant teszi alkalmassá, a tökéletlent tünteti fel tökéletesnek — a végeredmény veszélyes lehet. És nincsenek következmények nélkül. A kérő szóra hajló ugyanis viszonzást vár. Ha nem azonnal, hát később, hetek, hónapok, évek múltával. És ha egyszer szivességet tettek nekem, Íratlan szabály, köteles viszonoznom. A mondás szerint, kéz kezet mos, csakhát aligha közömbös milyen hatóanyag segít hozzá a tisztasághoz. Tökéletes, vagy tökéletlen? Az említett két példa (egyetem és munkahely) nem átfogó. Ngm az egészet mutatja, csak a veszélyeset. Azokat a helyzeteket, amelyekben nem mindegy, hogy pozitívnak, vagy negatívnak minősül a kapcsolatok teremtette következmény. Gazdasági életünkben is nagy veszélyeket rejt a protekció. Mert van-e rosszabb, mint mikor alkalmatlan ember dönt el 'fontos kérdéseket, vagy tehetségtelen szerez képességei szerinti ala- csonv színvonalú, szinte alkalmazhatatlan tudást” ]%§ indannyiunknak vannak ismerősei. Ba- rátok, rokonok, elfelejtett kapcsolatok. Viszonyok, amelyek léteznek, vagy felújítható!?. Egy-egy kiúttalannak látszó helyzetben, alkalmasnak látszanak, hogy megoldást teremtsenek. A protekció alaDja tehát létezik és létezni fog. Alkat kérdése, hogy jóra, vagy rosszra használjuk fel ismeretségeinket. Es a szándéké, amelyen legalább annyira nehéz változtatni kívülről, szép szóval, mint a helyzeten, amelyben a kapcsolatok a meghatározók. m. p. I „Nem kényszerít rá senki — Arra az asszonyra, akár éjszaka is lehet számítani... odaadó, figyelmes, a munkáját kifogástalanul elvégzi... mindig és mindenütt ott van, egyszóval: közéleti ember. Annak idején egyszerű munkásként került a vállalatunkhoz, de azután egyre nagyobb tekintélyt vívott ki magának, s ma már meósként dolgozik. — így jellemzi Fejes Tibornét a Patyolat Nőgrád megyei központjában tevékenykedő párttitkár. Ács Jánosné. — Vasalónőként kezdtem dolgozni, felsőruha-kikészítő voltam... ennek már tizenöt éve. Itt a meóban én gondoskodom a pontos kiszállításról — 46 üzletbe, küldünk kocsit, ezek hozzák a szennyest, viszik a tisztát —, a határidők betartásáról, a ruhák pontos nyilvántartásáról, sorszámaikról. Még véletlenül sem szabad összecserélnünk a holmikat, mert akkor elveszítjük a megrendelőink bizalmát — mondja Fejesné. — A saját ruháit, ágyneműit itt tisztíttatja, avagy otthon mossa? — Természetesen igénybe veszem a Patyolat szolgáltatásait, hiszen oly gyönyörűen kapok vissza mindent, hogy különbül én sem tudnám megcsinálni, .. és megszabadulok a legnehezebb házimunka elvégzésétől, a mosástól! Ez sefn utolsó szempont. Éppen elég -teendőm akad 3 ház körül, a kertben, ahol kevés sze 99 garin brigád vezetője és az elmúlt időszakban igyekeztem minél összeforrottabbá kovácsolni a mi kilenc-tíz főből álló közösségünket. A hármas jelszó jegyében éltünk, dolgoztunk, tanultunk, szórakoztunk... aranykoszorús jelvényt kaptunk tavaly május elsején. Ezen kívül szakszervezeti tag is vagyok — a napokban választottak meg a jelölő bizottság elnökének - és a Vöröskereszt tevékenységéből is kiveszem a részem. Szívesen ott vagyok minden kommunista műszakon, rendezvényen, segítek a megszervezésében, lebonyolításában. De azt hiszem ez természetes is, mert csak akkor érzem jól magam, ha tehetek valamit az emberekért. Társadalmi munkára, közéleti tevékenységre, nem kényszerít engem senki. Ezzel együtt teljes az életem. — És a családja mit szól hozzá? — A lányomat egyedül neveltem fel — most húszéves —, és úgy látom, ő az én nyomdokaimba lép: sokat nyüzsög, minden értelmes dologért lelkesedik. Másfél éve dolgozik a ruhagyárban női szabóként, és azt hallottam tőle, hogy hamarosan felveszik a pártba.., Büszke vagyok rá! — lia — OktatMák — kukoricacsutkából Különös babagyűjteménye van a szekszárdi Balogh Ádám Múzeumnak: népviseletbe öltöztetett kukoricacsutkákból. Sióagárdról került ez a kollekció Szekszárdra, s noha babákat tartalmaz, azok elsődlegesen nem játékul szolgálnak a gyermekeknek. A múzeum néprajzkutatója szerint —, aki az Élet és Tudomány április 20-i számában mutatta be szóban és képekben e gyűjteményt — a babák elsődlegesen oktató-nevelő céllal készültek. A kislányokat anyjuk, vagy nagyszülőjük tanította meg e ruhák készítésére és a csutkababák öltöztetése közben arra, hogy kinek milyen életkorban és milyen alkalomra, milyen ruhákat kell viselnie. A viselet ugyanis a hagyományos falusi társadalomban íratlanul is kötelező érvénynyel volt szabályozva, s aki e szabályt megséi tette, az a falu közösségével szemben találta magát. Ez a szabályozás azt a célt szolgálta, hogy ki-ki a helyi tradíció szerint külső jegyekben is vallja, mutassa hovatartozását, korát, társadalmi státusát, rangját, vagy az alkalmat, amire öltözött. E meglehetősen bonyolult szabályok elsajátítását szolgálták a sióagárdi csutkababák. baa Időmben szívesen dolgoz.... g atok. 1 jnfmi3$||i — A „hivatalos” munkáján kívül még mivel foglalkozik? — Három éve lettem a Gaérték l Érvényt kellene szerezni a törvénynek és azért a községekben elsősorban a tanácsok a felelősek. Indítsanak eljárást azok ellen, akik nem értik meg milyen kárt okozhatnak a természetben az oktalan tüzeléssel. Ha azok, akiknek kötelessége lenne ezen, a téren a fegyelmet fenntartani és mégsem intézkednek, akkor velük szemben is járjanak el az illetékesek. Rendnek kell lenni ezen a területen is. Mert oktalanul nagy értékek pusztulnak el...- = -*• = Balassagyarmat egyik legrégibb lakónegyedében, a Lenin- lakótelepen virágos parkok, terebélyessé nőtt fák teszik meghittebbé a környezetet
