Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-03 / 78. szám

Lapok a termelőszövetkezetekben Az ismeretek robbanás««- adatok jelennek meg. Orvén- ilyen tormában is megfeiel- rű növekedése megköveteli az detea, hogy az utóbbi időben nek, ami viszont nem azt je- iniormációáramlás gyorsuló- egyre gyakrabban olvasha- lenti, hogy nem lehetne színe­sét, de ezt a sebességváltást tunk a szocialista brigádok sebbé, érdekesebbé, aktuálisab- az emberek tudás, tájékozott- éleiéről, tevékenységéről, a bá tenni tartalmukat, eág utáni Igényének emelke- háztáji gazdálkodásról és a A jó szándék, a kezdemé- dése is kívánja. szövetkezeti életről, (pl: Palo- nyezókéezség, a tenniakarás Ennek igazát ml sem bizo- tás, Bércéi és Kálló üzemi valamennyiben fellelhető, ez nyitja 'jobban, mint az, hogy híradóiban). Sok esetben mór nagy előny, de nem mindig rohamosan növekszik a tö- egy kis humor is fellelhető a elegendő. rnegkommunikációs eszközök, rideg számok mellett. (Pl: a Néhány alapvető szerkesz- valamint a sajtó iránti igény, romhányi termelőszövetkezet tósi, újságírói ismeret lénye­Ez utóbbi nem csupán az üzemi híradójában). Jelentős gesen javítana a kiadványok országos és megyei lapokra, a feladata egy ilyen tájékoz- színvonalán. A riport, a hí- hanem egyre gyakrabban az tatónak. Alapvetően a helyi rek, a glossza, az interjú, me- üzemi sajtóra is értendő, amit politika sokoldalú képviselő- lyek színessé, változatossá a demokrácia kiszélesedése is je, ami azt is meghatározza, tesznek egy lapot, szinte egyik­indokol. Ezért a TOT is napi- hogy ki a gazdája: egyértel- ben sem lelhető fel. Gyakor- rendjére tűzte a témát. Mint műén az üzemi pártszervezet, ta az aktualitás is hiányzik, több mezőgazdasági terme- a pártvezetőség. A szerkesztés ami Viszont a helyi kiadvány 1 őszövetkezet is jelente*, meg viszont már kollektív muxjkát lelke! rendszeresen lapot, híradót, kíván, ugyanúgy a cikkek, tu- Senki nem várja, hogy az vagy tájékoztatót. Amig 1970- dósítások megírása. Arra üzemi tájékoztató, vagy hír­ben az országban csupán 26 azonban ügyelni kell, hogy a adó szerkesztői, írói újságírói üzem vette igénybe az infor- vezetők ne tekintsék ezt egye- mációnyújtásnak ezt a for- düü információs csatornának, máját, addig 1978-ban már ne akarják ezzel pótolni a közel 200 üzem élt e lehető- szóbeli agitációt, tájékoztatót, seggel. Sok esetben érezhető, hogy a Változó színvonalon 1945—1979 Közös élményünk emlékművei szinten műveljék ezt az ön­ként vállalt társadalmi tevé­kenységet — amiért csak di­cséret illeti őket —, de mun- kájuk minőségén lehet Megyénk mezőgazdasági sző- gazdálkodás helyi kényszere tani. Ehhez kíván segítséget nyújtani a megyei szövetség és a Nógrádi Szövetkezetek vetkezeteinek, társulásainak is. nyomja a lapot, kb. egyharmada készít rend- A kiadványok mind tartal­szeresen tájékoztatót, vagy mukban, mind formájukban szerkesztő bizottsága, ami­híradót különböző formában. Igen nagy szórtságot mutat- kor a tervek szerint májusban A megjelenő termék egyik nak. Vannak gyengébben és megrendezi az üzemi híradó- helyen sem tesz eleget egy jobban sikerültek, 4—5 és 30 kát, tájékoztatókat szerkesz- lappal szemben támasztott oldalas példányok, nyomdai tők találkozóját, követelményeknek, de erre és stenciles borítóval ellátót- Reméljük, hogy e tanácsko- e gyei őre nem is lesz lehető- tak, számtalan variációban, záson azok a mezőgazdasági ség, nem is tartjuk indokolt- Csupán egy a közös: tájékoz- tsz-ek is képviseltetik magú­nak: egyrészt szövetkezeteink tatni, információt nyújtani ki* kát, melyek a közeljövőben nagysága, másrészt gazdasági ván, növelve ezzel az üzemi kívánnak csatlakozni a rend- hélyaetük, kedvezőtlen adott- demokráciát, és konkrét, köz- szeres üzemi információt sásuk miatt. A .kiadványokban vétlen kapcsolatot alakítva nyújtók sorába, elsősorban a gazdálkodással ki az emberek között. Ügy Ivitz Zoltán kapcsolatos tájékoztatások, véljük, a célnak többnyire TESZÖV Rogban. Ami a metrót illeti, az csak másfél-két milliós nagyváro­sokban előnyös, ahol egy-egy közlekedési fővonalon mint­egy'40 ezer utassal kell szá­molni­2100 városban Villanyautóbusz, gyorsforgalmi villamos A Szovjetunióban mintegy hamar megtérülnek, ha a 2100 város és település ren- villamos korszerűbb, nagyobb delkezik autóbuszparkkal, 142 befogadóképességű formában városnak trolibusz-, 110-nek jelenik meg. Azokban a váro- pedig villamoshálózata Is van. sokban, ahol óránként 25 ezer Hét városban közlekedik a körüli utas szállításával kell metró, ötben pedig épül vagy számolni, érdemes üzembe­tervezés alatt áll. Rendszeres állítani a gyorsforgalmi villa- taxiszolgálat 1500 városban mosókat. Ilyen vonalakat épí- üzemel. tettek ki Moszkva egyes kerü­Az autóbusz az egyik legel- 11f1?lben- Szaratovban, Gor- terjedtebb közlekedési esz- klJban, Lvovban es Knvoj- köz. Az ország 500 városában, kizárólag autóbuszokkal vég­zik a személyszállítást. Az au­tóbuszjáratok elsősorban az új városokban fontosak, ahol a tömegközlekedés másfajta eszközeit még nem üzemelte­tik. Mivel pedig az országban egyre több új város, település épül — főként Szibériában és Távol-Északon —, a legerőtel­jesebben az autóbuszparkot fejlesztik, immár 1961 óta. A Szovjetunió hét gyárából je­lenleg évente mintegy 70 ezer autóbusz kerül ki. A szakemberek már a jövő autóbuszát is tervezik- Véle­ményük szerint — a környe­zetvédelemre, a levegőtiszta­ságra gondolva — az elekt­romos üzemelésű buszoké a jövő. A villanyautóbusz meg­alkotását egyelőre a megfelelő kapacitású akkumulátorok hiánya okozza. Most a Diesel elektromos motor felhaszná­lását tervezik. Bevált tömegközlekedési eszköz a troli és a villamos is. A trolibuszhálózat fejlesz­tését azonban gazdaságosabb­nak tartják a villamosénál. A villamossínek lefektetése ugyanis igen költséges- Egy kilométer villamossín 300 ezer rubelbe kerül, ugyanakkor a trolibuszvonal kilométere csak 80 ezer rubel. Ezért az elmúlt nyolc évben trolibusz­parkot 31 városban hoztak lét­re. Igaz, ezt a szovjet váro­sok tágas, széles sugárútjai, körútjai megengedik. 1978- ban a városok 2300 új troli­buszt kaptak. A nagyvárosokban folyta­tott kutatások eredményei ki­mutatták, hogy a nagy utas- forgalom miatt elengedhetet­len tömegközlekedési esz­köz a villamos- Ez az oka annak, hogy újabban, a világ nagyvárosaiban — az USA- ban, Franciaországban, az NSZK-ban , új villamosvó- halak épülnek. Búr a villa- mosvorialak lefektetése Való­ban költséges, az építésükre fordított összegek viszonylag Épül az úttörőtábor A szarospataki úttörőtábor átalakítási, korszerűsítési munkálatai már évek óta dol­got adnak azoknak, akik szí­vükön. viselik sorsát. Eddig mintegy négymillió forint értékű tevékenységet végez­tek a lelkes emberek. A kö­zelmúltban társadalmi össze­fogással kezdődött el a 60 fős csoportok befogadására terve­zett " váltótábor kerítésének építése. Hátra van még a szennyvízderítő elkészítése is, ennek a feladatnak a végre­hajtását a Nagybátonyi Köz­séggazdálkodási Vállalat dol­gozói és a szakmunkásképző intézet fiataljai vállalták el. Az újjávarázsolt pihenőhelyet előreláthatóan még a nemzet­közi gyermekévben birtokuk­ba vehetik a pihenni vágyó fiatalok. Bármerre já­runk az ország­ban, láthatjuk: mindenütt em­lékművek jelzik a felszabadító szov­jet hadsereg út­ját. kegyelettel emlékeztetve azokra a hősökre, akik életüket ál­dozták hazánk szabadságáért. Nem találunk köztük két egy­formát sem, pe­dig ezek a monu­mentális műalko­tások végső soron egy nép közös él­ményét tükrözik: a felszabadulás­nak, az új élet kezdetének meg- rendítően szép él­ményét. Megfo­galmazták; kőbe vésték, vagy bronzba öntötték ezt az élményt, akik végigszen­vedtek egy tragé­diába fulladó tör­ténelmi kort; de szólni akartak ró­la azok is, akik még csak gyermekek voltak, vagy éppen nem is éltek a felszabadulás évében. Közös élmény ... Ám ezt szükségképpen csak az egyéni élmény, az alkotó művész egyénisége bontakoztathatja ki, lényegltheti át műalkotás­sá. A kettő elválaszthatatlan egymástól, éppen ezért a vég­eredményt a művész társa­dalmi felelősségtudata hatá­rozza meg. Ez a felelősség- tudat nem állhat csupán ab­ból, hogy az alkotó tehetségé­hez mérten a legjobban akar dolgozni, hanem azt jelenti, hogy nem légüres térben al­kot, hogy elismeri társadalmi megbízatását A társadalmi megbízatás pedig.— mint azt már Majakovszkij megállapí­totta — nem azonos egyik vagy másik társadalmi intéz­mény megbízatásával. A művésznek igazi szinté­zisre kell törekednie: arra, hogy az egyéni élményt és a megoldásait, a megfogalmazás eszközeit. Amit minden emlékműnek sugallnia kell: a hitet a bé­kében. az ember szabadságá­ban, elszántságot az aftíi- humanista erők elleni harc­ban; ebben se az alkotó, se a néző nem ismerhet megal­kuvást. i Mert vannak emlékek, egvé- ni és közös élmények, ame­lyeket az Idő sem képes meg­szépíteni. A kiváló francia író és költő. Lóul: Aragon ezt írja egyik versében: Hl tydjn hol kezdődik el tz emlők Ki tudja hol ír véget a Jeled Hol lényegül ét románccá a nemrég 8 hol .lesz fakó papír a gyötrelem. Mintha csak arra intene: sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy nemtörődömségből vagy kényelemszeretetből le­mondunk a felelősségtudatról. Pedig a történelem borzalmai nem feledhetek; az emberi­ség ellen elkövetett bűnöket ’ nem lehet feloldozni; kivívott szabadságunkat csak akkor művészi szabadságot össz- őrizhetjük meg. ha van bátor­hangba hozza a közösséggel; ságunk szembenézni a múlt- ennek azonban nem feltétele, tál. hogy mindenki nyomban Erre intenek az emlékmű­megértse és helyeselje a mű- vek is. vet, pontosabban a mű formai Gömöry Albert Salgótarjánban a felszabadulási emlék­mű Somogyi József szobrászművész mun­kája. jószerével Heckenast János Szombathelyen építőművész felszabadulási emlékműve A marsall történetei Zavarban voltam, amikor a minisztériumban közölték a döntést; „A felszabadulási ünnepségen ön lesz Kliment Jefremovics Vorosilov mar­sall segédtisztje!” — Sziklai Sándor ezredes — szokásához híven — megfogta a zubbonyom gombját és hoz­zátette: „Nagy megtiszteltetés ez, fiam.” Sohasem szólított a nevemen, a rendfokozato­mat sem említette. Ügy sze­rettük, mint az apánkat, s ha egyszer ő mondja, hogy ez a beosztás megtiszteltetés, ak­kor annak súlya volt. dítsa, drugmoj”. Ez volt a szava járása: Barátom, bará- tocskám. Néhány történet megragadt bennem a marsallról, aki fel- szabadulásunk 10. évfordulója alkalmából érkezett Budapest­re. Parányi epizódok gazdag életéből, hiszen már akkor 74 esztendős volt. Tíz évvel ko­rábban a szövetséges ellen­őrző bizottság elnökeként tar­tózkodott Magyarországon. Nagyon szerették, mert — írták róla akkor és később is a lapok — ért a nép nyelvén, egyszerű és nagyszerű em­ber. .. gyonnijt. Minden rendben, csak a kardja valahogy nem illett ehhez a megbízatáshoz. Különlegesség kell. Eszembe jutott, hogy Bugyonnij nem­régiben egy kardot kapott vérig katona volt, erről már korábban értesültem. Látszott rajtá, hogy zavarja a marsall- esillag. Ugyanakkor ő egy új­jáéledő ország miniszterelnö­ke. Én viszont a szövetséges ellenőrző bizottság elnökeként látogattam el hozzá. Leolvas­tam a homlokáról, hogy mö­götte kavarognak a gondola­tok; Mi, kinek a nacsalnyigja, o Segédtiszt — egyben azt is jelentette, hogy fordítani kel­lett a marsall tanácskozása­in, beszédeit az ünnepsége­ken, a pohárköszöntőket, ami­kor Kliment Jefremovics csak paprikás vodkát ivott. „Az or­vos minden más italtól eltil­tott.” A speciális vodkát ott­honról hozta magával. Mindössze negyvennyolc órán át teljesíthettem szolgá­latot mellette. Nem volt köny- nyű reggeltől késő estig for­dítani magyarról oroszra és viszont’. Mindenki beszélni, kívánt a népszerű tábornok­kal. Emlékeket, történeteket idéztek. Nemegyszer mondta félhangosan Kliment Jefre­movics: „Ezt már éppen ne­gyedszer hallom, de csak for­© „Egyszer Bugyonnij öltözte- tője voltam” — mesélte Kli­ment Jefremovics az ebéd utáni rövid szieszta alkalmá­val. Még 1923-ban azt a fel­adatot kaptuk, hogy ismertes­sük a Csecsencföld lakóival, az aulok népével, hogy szov­jet autonóm területté nyilvá­nították otthonukat. Ismeret­len vidék, ismeretlen embe­rek, de a szovjet.hatalom azt kívánta, hogy oda kell utaz­nunk. Én úgy gondoltam, hogy fontos a megjelenés. Hát magammal vittem Bugyon- nijt. Már akkor szép, hosszú bajusza volt. No, mondtam, barátocskám, ez majd megte­szi a hatást. Jól szemügyre vettem Bu-. ajándékba Fruzétól. A bök- alárendeltje. Hiszen életének harai emir kardját. Mondom is neki: Azt kösd az oldalad­ra. Ha meglátják, elnémulnak a csecsencek. Na, még egy vörös vállszalagot ide és kész a proletár tábornok. így men­tünk Urusz-Martanba. Én be­széltem, Bugyonnij pedig fe­szített mellettem. Amikor be­fejeztem az ünnepi köszön­tést, odasúgtam a tábornok­nak: Hogy érzed magad? Vil­lámokat szórt a szeme és csak annyit mondott: Lóháton ezer versztet, mint tíz percig hall­gatni a a beszédedet ebben a díszegyenruhában, amit te ál­lítottál össze. Sokáig vörös posztó maradt 3ugyonnlj számára ez az eset, mert nem szerette a cifraságot. Egyedül a bajuszá­ra volt büszke, de arra na­gyon. .. sok évtizedét ilyen alá- és fö­lérendeltségben élte le. < Odaléptem hozzá és barát­ságosan felé nyújtottam a ke­zem. Tábornok, mondtam, ml barátokként jöttünk önökhöz. Mi, vagyis a szovjet delegá­tusok. .. A tolmács még nem fordított, de a „barát” szóra azonnal kigömbölyödött Mik­lós Béla arca... — Később, már néhány év múltán egy nagygyakorlatot készítettünk elő a Vörös Had­sereg főparancsnokságon. Ta­nakodtunk, mi legyen az elne­vezése, a jelszó. Javaslatomat elfogadták: „Barát” nagy gya­korlatnak neveztük el. emlé­kezve a debreceni találkozás­ra, ahol ez a rövid szó fel­oldotta a feszültséget két, ko­rábban ellenfélként harcoló tábornok között. szovjet tábornoki karban. Ki Malinovszkijt, ki Vasziljevsz- kijt emlegette. Szóba került Tolbuhin marsall neve is,- aki a 3. Ukrán Front élén hazánk déli részét, a Balaton környé­két szabadította fel. — Tolbuhin kemény katona volt, de Timosenko még nála is keményebb? — Timosenko? Ugyan mi­ért? A fia példája jól bizonyítja ezt.;. Timosenko fia a 3. Uk­rán Front kötelékében harcolt. Főhadnagy volt. Kitűnő ka­tona, jó szervező. Tolbuhin úgy gondolta, hogy a törzsben, közvetlenül mellette a helye. Telefonált az apának, hogy engedje meg: Visszarendeli a frontról a flát és beosztja a hadműveleti osztályra „Szó sem lehet róla. Csak harcol­jon mint a többi katona. Ö sem lehet kivétel!” Harcolt is. Siklós mellett esett el... Timosenko főhadnagy Bara­nyában hősi halált halt. Ott temették el és az öregségé­ben is egyenes, szálfa termetű, kopasz Timosenko marsall gyakran járt a sírnál. Inkog­nitóban, civilben és emelt fej­jel. © © 0 Magyarországon is fontos megbízatásnak tett eleget a ' marsall. Közvetlenül a fel- szabadulás után. — Miklós Béla zavartan fo­gadott — mesélte Vorosilon Uz esztendő múltával. — ízig­Akkor, 1955-ben a találko­zásokon sűrűn Idézték a hábo­rús emlékeket. Mindenkinek volt személyes ismerőse a Ezek a történetek jelentik számomra Kliment Jefremo- vicsot, a magyar nép barát­ját. .. Gáldonyi Béla NÓGRÁD - 1979. április 3., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom