Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-21 / 93. szám
Importált jéghegyek Földünk édesvízkészletének kevesebb mint egy százalékát találjuk viszonylag könnyen hozzáférhető helyen; folyókban, tavakban és a föld alatt. A többi a gleccserekbe és a sarkvidéki jégsapkákba van zárva, méghozzá kb. 90 százalékban az Antarktiszon. Napjainkban az ivóvíz is az energiahordozókhoz és nyersanyagokhoz válik hasonlóvá, mint" hogy egyre szűkösebbnek bizonyuló készleteiért egyre többet kell fizetni. Egyértelmű a következtetés: meg kell vizsgálni, hogy a sarkvidékekről jéghegyek formájában szállított ivóvíz állná-e a versenyt a tengervíz sótalanítá- sával nyerhető ivóvízzel szemben. A fantasztikusan hangzó ötlet egyébként nem is új: 1890 és 1900 között rendszeresen vontattak ki jéghegyéket Dél- Chiléből Valparaisóba, sőt a perui Callaóba is 3900 kilométer távolságra. De ez még a modern hűtőipar korszaka előtt történt, s a vállalkozás jég beszerzésére irányult. A közelmúltban viszont a nagyon vizszegény, de ez idő szerint tőkeerős Szaúd-Arábia karolta fel a jéghegyek im* portjának az ügyét. A siva- tari állam csak drága és drágább víz között választhat: a tervek szerint hat év múlva már napi hétmillió köbméter édesvizet nyernek majd a tengervíz sótalanításával. De ez az új iparág rendkívül energiaigényes és erősen szennyezi a környezetet, ezért érdemesnek tűnik minden felvetődő alternatívát komolyan venni. 1977 június végén Párizsban szakértők egy csoportja arról biztosította a Szaúd- Arábia vízellátásáért felelős Mohamed A1 Faisal herceget, hogy az Antarktiszról édesvizet szerezni nem csupán technikailag lehetséges, de 30—50 százalékkal olcsóbb, mint a tengervizet sótalaníta- ni. Műholddal választanák ki egy lehetőleg szabályos téglatest alakú, a közepesnél kisebb (kb. egy kilométer hosz- szú, 300 méter széles) jéghegyet az Antraktisz atlantióceáni partjáról frissen leválók közül. A jéghegyet a tetejébe mélyesztett, hatalmas vascölöpökhöz erősített kötelekkel vontatná három hajó. A jéghegyet valószínűleg megpróbálják áramvonalasabbra (nagyjából hajó alakúra) vágni, de nagy tömege miatt így is csak lassan haladhat. Ä tervek szerint egy hét alatt gyorsulna fel kb. óránként 30 kilométeres sebességre. A következő feladat annak megakadályozása, hogy a jéghegy megolvadjon, mialatt áthalad az Indiai-óceán meleg vízén. E célból hatalmas plasztikfóliába burkolnák: ez megakadályozza, hogy a víz a jég mellett állandóan melegebbre cserélődjék; a jéghegy saját hideg olvadékában úszva alig o] vad na. A nagy tömeg és a kis sebesség miatt a vontatásnál fellépő problémák egészen mások, mint a kisméretű, gyors járműveknél megszokottak. Az Igazi nehézségek a megérkezésnél kezdődnek. Az Adeni-szoros túl sekély egy „gazdaságos” méretű jéghegynek, azért az egy darabban nem juthat el a vörös-tengeri Jeddába. Vagy szeletekre vágva kell odahúzni, vagy felolvasztani Adennél és a vizet továbbszállítani. Az itt felmerülő költségek tennék ki a víz árának nagy részét. Ha eddig óvni kellett a jéghegyet az olvadástól, most probléma megolvasztani: ez sokkal több energiába került, mint a vontatás. Bármekkorák legyenek is a nehézségek, könnyen elképzelhető, hogy a jéghegyek importálására a nem túl távoli jövőben sor kerül. Ez a vízellátás igen megbízható forrása lenne és ráadásul nem jelentene beavatkozást a természet kényes folyamataiba, hiszen minden emberi közreműködés nélkül is évente több mint tízezer jéghegy válik le az Antarktiszról és olvad fel az óceánban. Az olcsónak ígérkező vízforrás Ausztrália és egyes dél-amerikai államok érdeklődését is felkeltette. ML Tudomány - technika ✓ A biztonságos közlekedésért A közlekedés veszélyes üzem. Világjelenség, hogy a járművek számának és sebességének növekedése nyomán növekszik a közúti balesetek száma is. A balesetek számának a növekedése azonban az utóbbi években lelassult és ebben nagy szerepe van az utak fejlesztésének, a járművek és a jelzóberendezések korszerűsítésének és műszaki vizsgálatuknak. De még sokat tehet a fegyelemnek, a türelemnek, az oktatásnak a hatékonyságnövelése is. A nagyobb mértékben még csak most motorizál ódó országok — köztük a miénk — számára előnyös az is, ha a nagy forgalmú államokban súlyos károk és áldozatok árán szerzett tapasztalatokat „készen” vehetik át Az utak mentén a jelzőtáblák akkor töltik be igazán szerepüket, ha szinte „megszólalnak”, ha az idegenek, sőt a közúti közlekedés szabályaiból soha vizsgát nem tett gyalogos is könnyen és egyértelműen értelmezheti. Ugyancsak nagy segítséget jelentenek az autóvezetők számára a sötétben — kívülről vagy belülről — megvilágított jelzőtáblák. De ugyanígy fontos a járművek jó világítása, a jól beállított fényszóró. Sok balesetet akadályoz meg az is, ha az utakon tartósan járók köpenyét, kabátját fényvisszaverő prizmákkal vagy csillogó műanyag csíkokkal látnák el. Közlekedés-műszaki újdonság az is, ahogy egyes országokban törekednek az autópályák jobb kihasználására. Reggelenként például a városok felé, esténként az ellenkező irányban túlzsúfoltak az utak. Ilyenkor az autópályák mindkét sávját a csúcsforgalom szerint irányítják, a kis ellenirányú forgalmat pedig mellékutakra terelik. Belgiumban, Kanadában, az USA- ban, az NSZK-ban a sávok feletti jelzőlámpa szabja meg, hogy melyik sávon milyen irányba lehet haladni. Súlyos veszélyhelyzetet teremt, ha valaki rossz irányból halad rá az autópályára. Újfajta, autópályára festett forgalmi jelzéssel kísérleteznek most az NSZK-ban. Wies- badennél, a bischofsheimi autópálya kimenő sáviára, cápafogakra emlékeztető útvonaljelző felfestést alkalmaztak, hogy megakadályozzák, hogy a gépkocsivezetők rossz irányból térjenek rá az autópályára.' Ezen a helyen ugyanis az elmúlt években sok baleset történt. Ha az újfajta jelzés beválik, az egész NSZK-ban bevezetik alkalmazását. Képünkön: a feltűnő „cápafog” az autópályán. A korunkban oly gyakori közlekedési és ipari balesetek egyik szomorú eredménye valamelyik végtag, legtöbbször a kéz elvesztése. Az ily módon rokkanttá váltak rehabilitációját teszik lehetővé azok az egyre tökéletesedő művégtagok, amelyeket különböző országok kutatói fejlesztettek ki. Francia orvosok olyan elektronikusan működő műkezet készítettek, amelynek minden ujját egy-egy kis motor mozgatja, s a hüvelykujj a többi ujjal szemben is mozgatható. A csonkban megmaradt Izmok vezérlésével a kar és a kéz befelé is fordítható. A fogás különböző formáit ugyancsak az amputált csonk megmaradt izmai irányítják: enyhe összehúzódásra 3 ujj, erősebbre mind az 5 ujj megmozdul, Így a kéz markolni is tud. A műkezet hajlékony, a szerkezet mozgását nem gátló bőr borítja. Egy angol kutatóintézetben hidraulikus, mükart fejlesztettek ki. A mozgatáshoz szükséges energiát a cipó sarkába épített pumpa szolgáltatja, amelyet csővezeték köt össze a karral. Járáskor a cipő sarkára ható nyomás felváltva nő és csökken, s ez a változó nyomás hajtja a pumpát. A hidraulikus rendszer vízzel működik, amelyet kis tartályban tárolnak. A pumpa onnan egy másik hasonló kis tartályba nyomja a vizet, a víz nyomása pedig összepréseli a csőben levő levegőt. Ez szolgáltatja a műkar mozgatásához szükséges energiát. A pumpa működtetéséhez szükséges energia kicsi, a járás * energiájának mintegy 30 százaléka. A kutatóintézetben jelenleg már az „önellátó” műláb kifejlesztésén dolgoznak. Svéd kutatók viszont elektronikus műkezet készítettek, amelyet viselőjének agya közvetlenül vezérel, s amely hat különböző mozdulatot tud végezni. Azokat az elektromos impulzusokat, amelyeket a karizmok mozgatására az agy küld továbbra is a már nem létező (amputált) kézhez, a karcsonkra szorosan ráfekvő elektród fogja fel. Ezeket az impulzusokat a műkézbe beépített erősítők felerősítik, s a pótkéz mesterséges izmaihoz juttatják: azok ott megindítják a kívánt mozgást. A műkéz jobbra is, balra is forog, felemelkedik és leereszkedik, meg tud ragadni és ismét el tud engedni egy tárgyat. Minden kezet egyénileg kell elkészíteni, mivel az agyból érkező elektromos impulzusok a karcsonknak — formájától függően — másmás pontjáról vezethetők eL Japánban elemmel működő műkart fejlesztettek ki, amely az amputált karra erősítve lehetővé teszi a beteg számára, hogy saját akarata szerint mozgathassa a műkéz ujjait A frissen amputált karon elvégzett műtét során érintetlenül hagyják az ujjakat mozgató izomvégződéseket, amelyek mozgatásával a műkarba beépített motorokban gyenge elektromos áram fejlődik és az hozza mozgásba a műkéz ujjait. Devizát érő oltóanyag Amikor a gyógyszerfogyasztásról, annak folyamatos növekedéséről tesznek közzé adatokat, rendszerint csak az emberi fogyasztású gyógyszerekre vonatkozó számadatokat szerepeltetik. Pedig igen tekintélyes mértékű — évi néhány százmillió forint értékű — az állattenyésztés gyógyszerfogyasztása Is, amiről bizonyára csak kevesen tudnak. Az is kevéssé köztudott, hogy a világ sok fejlett és gazdag országát megelőzve elsőnek nálunk számoltak fel vagy szorítottak visz- sza több veszedelmes állatbetegséget, a takonykórt. a tenyészbénasácot, a sertéspestist stb. Ugyanígy szép eredményeket értünk el az egyik legveszélyesebb fertőző állatbetegség, a ragadós száj- és körömfájás pusztításának megfékezésében is. A száj- és körömfájás vírusának Európában három típusa fordul elő. Ezeket a típusokat O, A és C betűvel jelölik a szakemberek. A védekezés egyik nehézsége abból fakad, hogy az az állat, amelyet például a C típusú vírus megbetegített, meggyógyulását követően megbetegedhet az O, majd az A típusú vírustól is. Mivel a megelőzés céljából tervezett oltásnál, iárványmentea Időben mindhárom típus támadásától tartani kell, olyan oltóanyagot — úgynevezett OAC tri- valens vakcinát — állítanak elő, amely mindhárom vírustíous fel- használásával készül. Az ilyen oltóanyag azonban a konkrétan megjelent típussal szemben korántsem ad olyan védettséget, mint a megegyező típusú — mo- novalens — vakcina. Ezért egy- egy járvány felléptekor, sőt már közeledtekor, nyomban meg kell határozni a vírus típusát. A száj- és körömfájás elleni oltóanyagot hazánk ma már maga állítja elő, megtakarítván a korábbi import tetemes devizaköltségét. Szocialista egyutMődás a matematikusképzésben A .varsói Banach Matematikai Továbbképző Központ A tudomány mindenkié, a tudás az emberiség közös kincse. „A tudomány szerepét fokozni kell társadalmunkban, szélesíteni, mélyíteni kell tudományos kapcsolatainkat a testvéri szocialista országokkal” — szögezte le pártunk XI. kongresszusa. Szép példája a tudományos együttműködésnek egy világviszonylatban is egyedülálló intézmény: a szocialista országok közös megállapodásával létrehozott Stefan Banach Matematikai Továbbképző Központ. A nagy lengyel matematikusról elnevezett tudományos intézmény célja az európai szocialista országok fiatal, a tudományos akadémiák által már felkészített szakembereinek továbbképzése a matematika legújabb legkorszerűbb ágaiban. A varsói Banach-központ a Lengyel Tudományos Akadémia matematikai kutatóintézete mellett működik. A matematikai kutatóintézet készíti el a központ munkatervét, ellenőrzi annak teljesítését, s ez az intézmény tartja a kapcsolatot a többi szocialista ország akadémiáival is. A másik vezető szerv a tudományos tanács. Ez a nemzetközi szervezet hagyja jóvá a központ tevékenységét és a munkatervet, s elkészíti á matematika szerteágazó, legaktuálisabb szakági felosztását. A tudományos tanácsban minden szocialista országból két-két küldött vesz részt. Hazánkat Császár Ákos akadémikus és Schmidt Tamás, a Magyar Tudományos _ Akadémia Matematikai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese képviseli. (1977 májusától Császár Ákos a tudományos tanács elnöke.) — Vajon szükség van a fiatal matematikusok „nemzetközi méretű” továbbképzésére? — kerestük meg kérdésünkkel Schmidt Tamást. — A nemzetközi kapcsolatok megteremtése, kiépítése minden tudományágban, így a matematikában is nélkülözhetetlen. Aki nem kapcsolódik be a nemzetközi kutatások fő irányába, aki nem tartja a rendszeres kapcsolatot szakterületének képviselőivel, menthetetlenül elszigetelődik. A Stefan Banach-központ egy-egy szakterület legnevesebb tudósait kéri fel az előadások megtartására, így a hallgatók a legavatottabb szakemberektől hallják a legújabb eredményeket. Egy ilyen nagyszabású nemzetközi tanfolyam keretében a fiatal kutatók — az új ismeretanyag elsajátítása mellett — személyesen találkozhatnak külföldi kollégáikkal, megismerkedhetnek az azonos matematikai problémák más és más úton történő megközelítésével, szakértők előtt ismertethetik és vitathatják meg tudományos eredményeiket, s lehetőségük nyílik a hazai talajon nem művelt, új témák tanulmányozására is. — Milyen keretek között folyik az oktatás a központban? — Félévenként szemesztereket rendeznek a matematika választott szakágaiban. Élénk viták zajlanak, érdekes előadássorozatok hangzanak el, munkaszemináriumok működnek, s ha igény ■/an rá, rendkívüli előadásokat is szerveznek. A féléves tanfolyam el- végeztével a hallgatók egy nemzetközi kollokvium keretében adnak számot ismereteikről, a szemeszterek munkáját előadókként a világ legkiválóbb matematikusai vezetik, akik egy-két hétig, vagy legfeljebb egy hónapig dolgoznak a központban, amíg megtartják program szerinti előadásaikat. — Rövidnek tűnik ez a néhány hét... — Valóban így is van. Éppen most folynak a tárgyalások arról, hogy a szorosabb és muDkája közvetlenebb érintkezés megteremtése érdekében jó lenne meghosszabbítani az előadók kiküldetésének idejét. — Kiket hívnak meg a matematikai központba tanulni? — A résztvevők névsoráról a tudományos tanács dönt, általában az egyetemek és kutatóintézetek legtehetségesebb szakembereiből válogatnak. Egyre gyakoribb azonban, hogy nemcsak az akadémiáknak alárendelt szervektől hívnak meg ifjú matematikusokat, hanem szerte az országból. — Hasznosnak tartja ön a központ működését? — Feltétlenül. A központ munkája igen hasznos, bár a tudományos sikereket és a továbbképzés terén elért eredményeket nehéz bármifajta mércével is mérni. A hallgatók a szemeszterek ideje alatt tudományos dolgozatokat készítenek (egy szemeszter idején átlagban húsz publikáció készül.) Ezek a dolgozatok sokszor a már korábban megkezdett tudományos munkák folytatásai, ám gyakran születnek nagy jelentőségű, új eredmények is — Hogyan értékeli hazánk részvételét a központ munkájában? — Az elmúlt években több magyar matematikus vett részt előadóként, illetve hallgatóként a központ munkájában. Nem csak a hallgatók számára jelentett hasznot a kint töltött idő, de az előadóknak is gyümölcsöző volt a részvétel, számos kapcsolat kiépítését, illetve elmélyítését tette lehetővé. S ezek a barátságok gyakran egy egész életre szólnak. A kedvező visszhang ellenére azonban a központ munkája — véleményem szerint — nem eléggé ismert hazánkban. Majd rövid tűnődés után így folytatta Schmidt Tamás: — És sajnos nem lehetünk elégedettek a magyar hallgatók számával sem. A lehetőségeink is igen korlátozottak. Jó lenne, ha a Tudományos Akadémia mellett az Oktatásügyi Minisztérium is fokozottabban támogatná a fiatal szakemberek kiküldetését. — És vajon a későbbiekben hasznosítani tudják-e ismereteiket a népgazdaság érdekében a tanfolyam magyar résztvevői ? — Azt hiszem, a legegyértelműbb „igen”-nel válaszolhatok. A matematikának is — ha nem is túl látványosan — szoros kapcsolata van a gyakorlattal. Gyakran éppen a népgazdaság egyes feladatait megoldó eredmények kidolgozása során keletkeznek az új matematikai problémák, új témakörök és ezek megoldása alkotóan hat vissza a gyakorlati nehézségek leküzdésére. S befejezésként így zárja szavait a matematikai kutató- intézet igazgatóhelyettese: — Fel tételen ül meg kell említenem a Banach-központ politikai jelentőségét is, amely éppen megosztott világunkban, a tudományos-technikai forradalom korában kap még fokozottabb hangsúlyt. A tudományok vadhajtásaitól, az atomveszélytől való félelem árnyékában az emberek a tudomány embereinek lelkiismeretébe, a nemzetközi együttműködésébe vetik hitüket. Mindenki érdeklődéssel figyel fel,' ha a különböző nemzetiségű tudósok, kutatók közös összefogásáról, együttes fáradozásáról hall. És az új matematikai továbbképző központban éppen a közös tanulás, a közös munka és célok segítik elő a leghatékonyabban a szocialista nemzetek fiai közti kapcsolatok még szorosabbá válását, a népek közötti barátság, testvériség és bizalom erősödését. — Köszönöm a beszélgetést! Horváth Annamária NÓGRAD - 1979. április 22., vasárnap 11
