Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-20 / 92. szám

As AGROFIL építi Tovább épül Salgótarján egyik lakónegyede, a Gorkij-telep, melynek kivitelezését az AGROFIL Építőipari Szövetkezeti Vállalat szakemberei végzik. ‘, Mai kommentárunk r Őszintén megvallva, az autós ember szivét megdobog­tatja az olyan hír, amely a közelmúltban szárnyra kelt. Az tudniillik, hogy közlekedésbiztonsági heteket tartanak a megyénkben. Bevallja, vagy tagadja az autóvezető, de egé­szen bizonyos a korábbinál figyelmesebben vezeti kocsiját, figyel, fülel, mi zajlik körülötte az országúton, a városi köz­lekedésben és amikor a nap végeztével befejezi az útját, joggal felsóhajthat: ez a nap szépen lezajlott. Ha semmi egyébért, de ezért már érdemes meghirdet­ni a közlekedésbiztonsági heteket. Ahogyan az köztudott is lett már, a heteket április húszadikától május tizennyolca­dikéig kell számítani. Viszonylag hosszú idő. Elegendő le­hetne arra, hogy rögződjön, szokássá váljék a fegyelme­zett közlekedés. Mert ezeknek a heteknek ez lenne a lényege. És ami­kor az autós ezt tudomásul veszi — hiszen a saját jól fel­fogott érdeke is ezt igényli — önkéntelenül felötlenek gon­dolatában a közlekedés közben szerzett fanyar izű emléket. A közutakon fegyelmezett és fegyelmezetlen vezetők köz­lekednek. Nincs közbeeső réteg. Sajnos, a fegyelmezettek látják kárát a fegyelmezetleneknek is. Fegyelmezetlenség az is, hogy például az elmúlt hétfőn este a Balassagyarmat és Salgótarján közúti útszakaszon — nem túlzás, a véletlen játéka lehetett — hozzávetőleges számítások szerint min­den ötödik vagy hatodik kocsinak a reflektora rosszul volt beállítva. Ezen az útszakaszon legalább három-négy tsz-ma- jor mellett vezet el az országút. Ahonnan a tehenészek mindig a késő esti órákban térnek haza, kerékpáron és többségében kivilágítatlanul. Tessék elképzelni: egy szem­be jövő, rosszul beállított reflektorral közlekedő gépkocsi ' piit okoz a látásban, és milyen súlyos balesetet idézhet elő. A közlekedésbiztonsági hetek programja szerencsére a ref­lektorokra is kiterjed. Aztán a lovas kocsik és a traktorok sűrű szereplése az autóutakon, ahonnan félreérthetetlenül kitiltja ezen közle­kedési eszközöket a tiltó tábla. Nem sokat hederítenek er­re. Például Mátraszőllős és Jobbágyi között nem múlik nap, hogy trágyát, fát, vagy egyéb más dolgot szállító lovas ko­csival ne találkozna az autós. Nem a járművek éles megkü­lönböztetéséről, vagy lenézéséről van szó, hanem a bal­esetveszélyről. Sajnos ezen a szakaszon bekövetkezett súlyos tragédiák fokozott figyelmébe ajánlják az autósoknak az óvatosságot. De ml történik, ha nem számol ezen várat­lan veszéllyel, mert idegen, mert ritkán fordul meg ebben a körzetben és bízik a közlekedési táblában. Elgondolni is szörnyű. A hetek programjában ott szerepel az is, hogy a mező- gazdasági üzemekben külön előadásokra, oktatójellegű fog­lalkozásokra kerül sor, amelyek során ezekről a dolgokról szó esik. Egy aggály azért felmerül: a lovas kocsik több­sége „maszek”, méghozzá igen agresszív, ha valaki megem­líteni merészeli, hogy tilos, például a huszonegyesen , lo­vas kocsizni. Ezekhez hogyan jut el a propagandaanyag? Remélhető, az ellenőrzés rajtakapja Őket a szabálytalansá­gon. Mert azért erre is szükség van a közlekedésbiztonsági hetek alatt. L -B­| Könnyelműség f a bűnözés elősegítője A rendőrségnek a Magyar Népköztársaság állami, tár­sadalmi rendjének, az állam­polgárok személyének és jo­gainak védelme mellett egyéb feladatai is vannak. Ilyen __ a többi között az elkövetett bűn- cselekmények okainak feltá­rása. Ezt külön jogszabály határozza meg. Az elősegítő okok alapos és körültekintő feltárása segíti a rendőrség munkáját a bűn- cselekmények megelőzésében. Nem kívánom külön sta­tisztikai adatszolgáltatással bemutatni, hogy a rétsági já­rásban évenként, községen­ként mennyi bűncselekmény elkövetésének elősegítője a könnyelműség. De az megál­lapítható, hogy a könnyelmű­ség gyakori jelenség a társa­dalmi és személyi tulajdont károsító bűncselekményeknél is. Köztudott, hogy járásunk­ban az elmúlt időben több ipari beruházás zajlott és főleg Rétságon egyre inkább növekszik a lakások száma. Fejlődött az üzlethálózat. Több új élelmiszerüzlet épült. Meg kell említeni az egyre inkább növekvő idegenforgal­mat, valamint a személygép­kocsik számának rohamos gyarapodását. Komoly gondot okoz az építkezésnél a belső felszerelési tárgyak és építke­zési anyagok nerrr megfelelő kezelése, tárolása. A szakirányítók és dolgozók könnyelműsége játszott közre abban, hogy az egyes ki­emelt beruházásunkról is­meretlen tettesek villanymo­torokat loptak el. Az anyagok nem megfelelő raktározása, el­helyezése több helyen tapasz­talható, ami ugyancsak a könnyelműségnek, a nemtörő­dömségnek a jele. Bűncselek­mények elkövetésére ad lehe­tőséget egyes mezőgazdasági termelőszövetkezetek gépi fel­szereléseinek, több éjszakán át közvetlen az út mentén ha­gyása. Ez lehetőséget ad ugyanis a gépek gumiabron­csainak a leszerelésére. A személygépkocsival ren­delkező állampolgárok pedig azzal segítik a lopás elköve­tését, hogy a parkírozóban lezáratlanul hagyják kocsiju­kat. Feltétlenül szót érdemel az is, hogy az elmúlt években magánszemélyek sérelmére fő­leg átutazó, házaló személyek pénzlopásokat követtek el. Ezeket a lopásokat a sértet­tek azzal segítették elő, hogy a lakáskulcsokat a lábtörlő alá, a folyosón levő villanyóra do­bozába, vagy éppen egy vl- rágcserépbe helyezték el, hogy azt az elsőként hazaérkező családtag megtalálja. Az ilyen kulcselhelyezések is döntően a könnyelműségnek a jelei. Ahhoz, hogy az ebből szár­mazó bűncselekményeket a jövőben még jobban csök­kenteni tudjuk, kérjük a la­kosság és a dolgozók segítsé­géti Maring István rendőr főhadnagy Egy rendelet margójára Utcai italozok Az alkalom nemcsak a tol­vajt, az italozót, az utcán leré- szegedőt is szüli — ez lehet az ember első gondolata, ami­kor a Nógrád megyei Tanács egyik legújabb keletű rendele­tét megismeri. A megyei ta­nács — miként erről korábban már hírt adtunk — áprilisi ülésén a közterületen történő szeszesital-fogyasztás korlá­tozásáról tanácsrendeletet alkotott. A megyei tanács a rendelet megalkotása és ta­nácsülés elé terjesztése előtt körültekintően, a törvényesség megtartásával járt el. A ren­deletalkotást megelőzte pél­dául a helyi tanácsokkal tör­tént megbeszélés, a közösen kialakított álláspont érdeké­ben és arra vonatkozóan; mi­lyen szintű rendelet szabályoz­za a jövőben.az italfogyasztást. A- rendelettervezetet a ta­nácsiak egyeztették a Tsiógrád megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjével és előzetes véle­ményezésre megküldték a Mi­nisztertanács Tanácsi Hiva­talának is, ahonnan a rendelet megalkotására megerősítő vé­lemény érkezett. Így került sor azután a megyei szintű rendelet ismertetésére a ta­nácstagok körében, akik — és ezt szükséges külön is hangsúlyozni — egyhangúan megszavazták. Ezzel újabb, je­lentős lépést tett a tanács a szeszes italok mértéktelen fo­gyasztásának visszaszorításá- ra. Kire és mire vonatkozik a kihirdetése után életbe lépő új rendelet, amelyről érdemes megemlíteni, hogy azonos tar­talmú és szintű más megyék­ben már korábban érvényre ju­tott? A rendelet alapja a ta­pasztalat, amely azt mutatta: a vendéglátóhelyeken munka­napokon reggel kilenc, óráig tiltott szeszesital-értékesítést az állampolgárok egy része úgy kerüli meg, hogy az üz­letekben megvásárolt szeszes italt az üzlet előtt, vagy annak közelében fogyasztja el. A köz­egészségügyi és közbiztonsági okokból egyaránt károsnak nevezhető magatartás felszá­molása mindenképpen indo­kolt. A rendeler védi az italo­zóktól valamennyi közterületet, beleértve az ezekkel összefüggő helyeket, az épületek bejára­tát, a kapualjakat és így to­vább. Végső soron a közt, a közösséget, a lakosságot, a fel­nőtteket és a gyermekeket vé­di egy minden szempontból (erkölcsi és ízlésbeli, társa­dalmi norma szerinti) káros látványtól, és ami ennél is fontosabb, az * utcai italozás esetleges következményeitől. A rendelet, amely kiterjed az élelmiszereket, italokat érté­kesítő áruházak, üzletek kör­nyékére, a vendéglátóhelyek­re, illetve azok szomszédságá­ra, és általában minden olyan helyre, amely szó szerint kö­zösségi, kiterjed a magánke­reskedők egységeire is. Ugyan­akkor nem érinti — érthetően — a kereskedelmi egységek, különféle rendezvények (vá­sárok, majálisok, stb.) alkal­mából engedéllyel történő úgynevezett kitelepüléseit, valamint a fogyasztótér nél­küli pavilonszerű egységek előtti italfogyasztás korlátozá­sát. A rendelet szempontjából szeszes italnak minősül min­den alkoholtartalmú italféle­ség. Milyen büntetést helyez ki­látásba az utcai italozóknak ez, a kihirdetése napján ér­vénybe lépő rendelet? A sza­bálysértést háromezer forint pénzbírsággal sújtják, az el­járást a lakóhely szerint ille­tékes első fokú tanácsi sza­bálysértési hatóság folytatja le. A rendőrség a szabálysértő­vel szemben helyszíni bírságot szabhat ki! Minden rendelet annyit ér (természetesen), amennyit meg­valósítanak belőle. A szkepti­kusok, az italozók közismert, de népi eléggé elítélt lelemé­nyét jól ismerők véleménye el­ső hallásra meggyőzőnek lát­szik: ki és hogyan ellenőrzi majd a rendelettel is szabá­lyozott tevékenységet?! A rendelet megalkotói és a vég­rehajtásban érintett szervek képviselői azonban más vé­leményen vannak. Azt valljákj lesz elég 'figyelem és kellő szigor, meg következetesség a rendelet érvényre juttatása érdekében. Ne vitassuk, a gyakorlat mindenképpen be­bizonyítja a rendelet közössé­get szolgáló, a köz önvédelmét elősegítő életképességét a fék­telenül, gátlástalanul, az alap­vető emberi, közösségi érzést és ízlést semmibe vevőkkel szemben. Remélhetően így lesz. Fontosabb hangsúlyozni, hogy ezzel a rendelettel meg­szűnik az utcai italozás .,ma- gánügy”-jellege! Aki az utcán, a házak tövében, a járdán, a tereken, a kapualjakban és a többi közösségi helyen üveggel a kezében várja, hogy a világ rózsaszínre váltson körülötte — tudni fogja, hogy törvényte­len. a közösséget sértő, bün­tetésre méltó, elítélt dolgot „művel”. Csodát természetesen egy akármilyen jól megalapo­zott. igazságos rendelettől sem várhat az ember. Azt azonban mindenképpen, hogy a rende­let ismeretében az utcán nem italozó nagyon nagy többség­ben is tovább erősödik a fel­ismerés: a közterület, a közös­ség egy és ugyanaz, és, hogy a rendelet megtartása mind­annyiunk közös ügye! (T. Pataki) Szécsényi tavasz A simogató, melengető ta­vaszi napfény hatására éb­red és megújul a természet. Egyre többen munkálkodnak a kertekben, a gyümölcsösök­ben, a határban. Szorgos ke­zek újjávarázsolják a par­kokat, játszótereket. Virágo­kat, fákat ültetnek, az em­ber barátságosabbá, szebbé teszi környezetét. Szécsényben immár ha­gyomány, hogy a vállalatok, üzemek, intézmények dolgozói együtt a nagyközség lakossá­gával közösen távaszi nagy- takarítást végeznek. — A tisztasági hetek első nagy akciójaként március vé­gén az üzemektől, vállalatok­tól kapott tehergépkocsikon, elszállítottuk a magánházak­tól a hulladékot; a község különböző részéről a bon­tásból ottmaradt törmeléket. Tizenkét teherautó, három markológép és egy autódaru négy napig állt a rendelkezé­sünkre. Számításaink szerint Terefere sokszoknyában. = kj — 440 köbméter törmeléket szállítottunk el a község kü­lönböző részéről. Ezekre a he­lyekre termőföldet vit­tünk, hogy aztán oda növé­nyeket lehessen ültetni — vé­lekedett Racskó Pálné, a ta­nácsi apparátus dolgozója. — Mennyi a munka értéke annak, amit a gépek és em­berek az első akció kereté­ben elvégeztek? — Az így létrehozott társa­dalmi munka értéke 400 ezer forint. Az első akció a lomtalaní­tás. A hulladék és szemét elszállítását követte a máso­dik, a parkok, játszóterek fel­újítása, újak létrehozása, fák, virágok ültetése. — A Somogyi Béla utcában az ottlakó gyermekek részé­re homokozót építettünk és kértük a lakosság segítségét parkok kialakításában — mondta Racskó Pálné, aki a tavaszi munkálatokat szerve­zi, irányítja és összefogja.- A Rákóczi úton és a Felsza­badulás téren az általános is­kolások 300 tujafát ültettek el. Nagyon sok rózsatő került a földbe. Az ÁFÉSZ, az ipa­ri szövetkezet, a háziipari szövetkezet és a többi intéz­mény dolgozói saját területü­ket parkosították, szépítették. A várkert további rendezési, fejlesztési munkáiba a KISZ- fiatalok kapcsolódtak be. — Tavasszal a múzeum előtti részt hozzuk rendbe. „Üj ruhába öltöztetjük” a Rákóczi és Marx út közötti legnagyobb belterületű par­kunkat — tájékoztatott Racs­kó Pálné. x A múzeumkert melletti te­rületen az intézmény dolgo­zói és a múzeumbarátkör tagjai munkálkodtak. Praz- novszky Mihály, a múzeum igazgatója a legjobb agitá­ció, a személyes példamuta­tás alapján; a „fogjuk meg és vigyétek” helyett, a fogjuk meg és csináljuk elvet alkal­mazta, dolgozott munkatár­saival. Több mint ezer négy­zetméter területet parkosíta­nak, sétányokat építettek. Ahol hetekkel ezelőtt hulla­dékon, kőhalmazon akadt meg a látogató szeme, ott ma a múzeum hangulatába illő park „születik”. Az utcákon, a házak előtt serénykednek az emberek. Ás­nak, metszenek, ültetnek, szé­pítik a kis zöld övezetet, amely a házuk előtt . húzó­dik. „Az én házam, az én vá­ram” — mondja egy angol közmondás. Az utcákon, par­kokban, játszótereken, sétá­nyokon szorgoskodó embere­ket látva, valahogy így mó­dosul a mondás: az községem, az én ügyem! Lassan befejeződik a má­sodik akció, a virágok és fák ültetése, játszóterek és a par­kok felújítása. A harmadik akció,* ha úgy tetszik feladat: a meglevő értékek megóvása, a község rendjének és tiszta­ságának a megőrzése. És en­nek a határideje folyamatos. Végrehajtásáért mindenki fe­lelős. sz. f. Dunaújvárosiak látogatása A napokban a Dunai Vas­mű nyugdíjasait látta vendégül a Salgótarjáni Kohászati Üzemek nyugdíjasbizottsá­ga. A dunaújvárosi kirándulók ellátogattak a kohászati üze­mekbe, ismerkedtek a gyár életével, az itt dolgozó embe­rek munkakörülményeivel. A tapasztalatok kicserélése után ellátogattak Salgóra, megy nézték a Beszterce-lakótele- pet, majd a várossal ismerked­tek. Az egynapos látogatás után jó érzéssel távoztak Sal­gótarjánból, azzal a megjegy­zéssel, hogy valóban hasznos volt a kirándulás. Április harmincadikán a jászberényi Lehel Hűtőgép­gyár nyugdíjasai látogatnak Nggrád megyébe. r NÓGRÁD = 1979, április 21., szombat f

Next

/
Oldalképek
Tartalom