Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-15 / 88. szám

Űüörovezetők VH. országos konferenciája (I.)

„Milyen gyerekek

Város — városháza náMcfft

A lakosság aem vesz észre semmit

vagyunk?”

(Kecskemét, a hirös város) nemcsak a záróülés zúgó vastapsa minősítette kitűnőre az úttörővezetők országos konferenciájának helyet adó Kecskemét város vendégszeretetét, hanem nap mint nap tapasztalhattuk kedvességüket, figyelmességüket, ami tulajdonképpen a rendezvény tartalmi munkájában is kamatozódott. S az öt nap rövid krónikáját ezért is kezdem az apró „tisztelgéssel”, a 600 éves város, Bács-Kiskun megye 90 ezer lakosú székhelye előtt.

A sok kedves gesztus közül hadd említsem a legjátékosabbat, hat kisdobos és úttörő vidám köszöntőjét, amely játékra serkentette pillanatok alatt a több mint félezer résztvevőt. A padsorokban ülők kaptak egy-egy nyakkendőt, kéket a kisdobosok, pirosat az úttörők nevében, majd a gyerekek kérdésekét tettek föl, erre kellett lengetéssel válaszolni.

— Rólunk hol azt mondják, hogy jók, hol azt, hogy rosszak vagyunk. Tényleg, hát milyen gyerekek vagyunk? — hangzott az első kérdés. — Ki ért egyet azzal, hogy jók vagyunk? ... Ki van ellene? . . . Tartózkodott-e valaki? A válaszból az tűnik ki, hogy általában’ nem vagyunk égetnivalóan rosszak, de azért azon sem kell csodálkozni, ha néha-néha csintalanok vagyunk.

Azután azt kérték, hogy a felnőttek olyan feladatokat adjanak nekik, amik gyerekkéznek, gyerekfejnek valók, majd megkérdezték: lehet ilyet adni? S bár egyértelmű igennel szavazott a konferencia, az üléseken, tanácskozásokon „kiderült”, hogy bizony, nem is olyan egyszerű dolog ez.

(Kétszáz hozzászólás) Ez nagy szám, nem is vállalkozhatom arra, hogy a felvetett témákat ismertessem, csupán egynéhány emlékezetes mondandót idézek. Szűcs Istvánná főtitkári Beszámolójában eléggé részletesen taglalta a mai gyerekeket érintő hatásokat, körülményeket, lehetőségeket.

— Otthonosan, természetesen élnek e világban — mondotta —, amelynek változásain talán nem is ők, hanem mi csodálkozunk jobban. Itt és velünk élnek, természetesnek veszik, hogy ami van, az hozzátartozik az élethez. Sokszor halljuk és mondjuk is: értelmesek, kedvesek, élénkek, szeretnek játszani és jobban értik a komoly dolgokat is. Azt is mondjuk, hogy mintha szemtelenebbek, követelődzőbbek, közömbösebbek lennének, mint amilyenek mi voltunk. Néha úgy tűnik, mintha érzelmi életük is sivárabb lenne; s olykor úgy érezzük, talán bennünket sem szeretnek úgy, ahogy megszoktuk. De az is igaz: a mai gyerekek türelmetlen kíváncsisággal akarják megismerni a világot, a jelent, a múltat, s a jövőt. Elutasítják

a frázisokat, a „sódert”, a „szövegelést”, de szeretik és igénylik az őket komolyan vevő beszélgetéseket. Sokat tudnak, de sok mindent kellene még mélyebben érteniük. Sokat tanulnak, de többet kellene az okokat szembesíteni a tanultakkal. Ezért arra kell törekedni, hogy az iskola és a mozgalom ne csupán a megtanulásra kész végeredményeket, fogalmakat nyújtsa, hanem igényelje a gyermekek tapasztalatait, élményeit, kíváncsi legyen, s adjon választ a gyerekek nehéz, néha talán furcsa, vagy „illetlen” kérdéseire.

Élénk érdeklődés kísérte Szabó Miklós zagyvapálfalvai iskolaigazgató hozzászólását is. Beszédében az iskola és az úttörőmozgalom, valamint a társadalmi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta. Több megállapítására hivatkoztak a különböző szekcióüléseken. Ezt a felszólalást, valamint Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkárának beszédét lapunk április 10-i számában részletesen is közöltük, most csupán ez utóbbi egyetlen gondolatát elevenítem fel:

— A hazaszeretet, a szülői ház, a szülőföld szeretetével kezdődik, az iskola formálja, s az első kisebb közösségekben ver gyökeret, bontakozik, érlelődik. Az úttörőmozgalom nagy erénye, hogy ehhez többletet nyújt. Az eddigi úton haladva a jövőben is erősítsék a gyermekekben a nemzeti érzést, s vele együtt harmonikus összhangban a más nemzetek, népek iránti tiszteletet, megbecsülést, a szabadságért, a haladásért küzdő népekkel való szolidaritást.

Deák Gábor, a KISZ központi bizottságának titkára az irányításról, a segítségről, a két szövetség együttműködéséről szólt:

— Meggyőződésünk, hogy az irányító munkának két alappillére van — mondotta. — Az egyik, hogy az irányítás politikai jellegű legyen, s kerülje el az aprólékos, kicsinyes gyámkodást, mert ez nyilvánvalóan bántja az ott dolgozókat, gátolja az önálló kezdeményezést. A másik: az ifjúsági szervezet a legmesszebbmenőkig tartsa tiszteletben az úttörőszövetség szervezeti önállóságát, s minden eszközzel segítse elő annak minél teljesebb kibontakozását. Csakis ezen az alapon lehet maradéktalanul biztosítani, hogy megvalósuljon a két szövetség tartalmi, politikai egysége, hogy az úttörőszövetség egészében helyesen érvényesüljön a párt politikája, valóra váljanak a KISZ céljai. Ma már túlvagyunk a fogalmak körüli vitákon, mindkét fél számára egyértelmű, hogy a KISZ-irányítás közös érdek.

Tank» László

„Léda” és „Elita” cipők

Ü jászfii étik a rétsági építők keze nyomán a városháza.

RQIőnös hereiem

A hollandiai Utrecht bíróságától egy harmincöt éves fiatalember olyan határozat meghozatalát kérte, amely megtiltaná neki a házasodási. Szokatlan kérését a fiatalember a következőkkel indokolta: „Az elmúlt öt év folyamán háromszor nősültem, és mindannyiszor pechem volt. További meggondolatlan lépéseimnek csak a bíróság tudná elejét venni’’.

A jugoszláv cipőipar termékei méltán érdemelnek elismerést szerte a világon. A jó minőségű, divatos jugoszláv lábbelik igen keresettek külföldön.

A szerbiai Knjazevac „Léda” cipőgyárának elmúlt évi exportjában 650 000 pár női cipő szerepelt. Az idén minden eddiginél többet tudnak külföldi megrendelőiknek

szállítani: teljes évi termelésük felére, 750 000 pár női

divatcipő szállítására , kötöttek szerződést.

Az „Elita” cipőgyár —, amely a vajdasági Kanjizá- ban működik — a hazai szükségletek jó kielégítése mellett 50 millió dinár értékű terméket exportál az idén a Szovjetunióba és Franciaországba.

Városi tanács — városháza

nélkül ?

Balassagyarmaton gyakorlatilag nincs városháza. Azazhogy az épület a helyén maradt, csak éppen kívül-belül mindent megmozgatnak rajta a rétsági építők. Kmetty Kálmánnal, a városi tanács elnökhelyettesével a renoválásra váró egyik szobában beszélgetünk a tanácsház teljes felújításáról. Nemrégiben történt, hogy az átfúrt falon megjelent egy drót aztán utána jött a szerelő is, és mialatt az elnökhelyettes folytatta a tárgyalást, bekötötték a telefon ideiglenes vonalát. A patinás épület ezekben a hónapokban újjászületik. Mit is kell tudni róla?

— A lehető legfontosabb az, hogy a belső munkák jól haladnak — mondja az elnökhelyettes, aki aztán szívesen beszél arról is, milyen régi ez az épület. Az 1820-as évek elején épült a mai balassagyarmati városháza. Eredeti rendeltetése „magyar királyi szálló” és ezt a szerepét mintegy száz esztendeig be is töltötte. Az előző városi tanács, pontosabban: városháza, a mai posta helyén épült két alkalommal is, hiszen 1663-ban a török rombolta le a várost a föld színéig, az 1890-es években meg a tűzvész pusztított itt. Ideiglenesen működött a városháza a mai Öváros tér 24-ben is, majd miután 1916-ban a város megvásárolta a királyi szállót — megkezdődhetett a városháza kialakítása. A húszas évek elején alakították át — csakúgy, mint napjainkban a renoválást — két ütemben.' Azóta komoly felújítás nem történt itt, annál inkább most, amikor ugyancsak két részletben végzik majd el a nagy munkát. Jelenleg a Rákóczi fejedelem út felőli fronton dolgoznak az építők. A Madách utcai szárnyban így néhány rész még a tanácsiak rendelkezésére áll. Hogyan is helyezkedett el hely hiányában a gyarmati városi tanács, amely jő ideje a testületi üléseit is a szomszédban tartja, a városi pártbizottság megértő támogatásával.

—• A kívülálló talán nem is gondolja, hogy milyen mértékben romlott le ennek az épületnek az állaga — mondja Kmetty Kálmán. — Födémcserére, gerendázat-felújí- tásra, teljes renoválásra volt szükség. S az még csak nehezíti a helyzetet, az építőkét sem könnyíti, hogy a tanács egy része itt tartózkodik. Nem volt könnyű elhelyezni az apparátust, amely időközben némileg növekedett is. Jelenleg tehát négy különálló városi épületben helyezkedik el a városi tanács. Ez a körülmény nem csupán nekünk, tanácsiaknak, a lakosságnak is szokatlan, nem éppen kényelmes helyzetet teremtett. A lakosság megértéséről csak a legjobbakat mondhatom.

A tanács tehát részben a városháza épületében, aztán az ugyancsak renoválás alá fogott volt megyeházán, a nyomda régi épületében és a Rákóczi fejedelem út 18-ban, lakások tőszomszédságában székel. Ott kerestük fel a termelés-ellátás felügyeleti osztályt, ahol egy közepes mére^ tű régi építésű szobában nyolcán dolgoznak. Itt találhatók a városi állatorvosok is, szám- szerint ketten. Jónás Antalné a tefo-osztály helyettes vezetője mondja, a többiek véleményét is figyelembe véve:

— A jó légkör segíti munkánkat Az ügyfélforgalmunkon nem látszik meg ma sem, hogy milyenek a körülmények. Az osztály szerencsére nagyon fiatal, az átlagéletkor harminc alatti, ami tanácsi osztályoknál, szakigazgatási szerveknél nem éppen gyakori jelenség. Talán ez is hozzásegít itt mindenkit, hogy sem a saját munkánkban, sem az , ügyfelekkel való találkozásban ne érződjék a jelenlegi mostoha körülmény. A legteljesebb megértés egymás munkája iránt, és az osztály előtt álló feladatok, valamint az ügyfelekkel kialakított személyes kapcsolat segít át minket a jelenlegi körülményeken.

Az osztály naponta 10—15 ügyfelet fogad. Jónásné ezen felül még mint a tanácsi párt- szervezet titkára ezt a munkáját is részben itt kénytelen végezni. „Van egy kis raktár- helyiség, ott leülünk a látogatóval és megbeszéljük, amit kell”. Nem nőtt az ügyiratkezelés ideje sem, betartják a harmincnapos határidőt az intézésben. „Az ügyfeleknek nem szabad észrevenni, hogy most átmenetileg így dolgozunk, ilyenek a körülményeink” — vélekednek az osztá-,., lyon. Pedig gyakori, hogy az ügyintézők egyszerre három ügyféllel is tárgyalnak egyazon „asztaltömb” sarkainál, / sokszor állva, és a vendéget a saját székükre ültetve. „El kell szigetelődni a zajoktól”^ — adja meg a módszer alapját Jónásné, aki sokat jár hivatalánál fogva is a városban. Pedig ez a tanácsi osztály talán a legsokoldalúbb feladatkörrel rendelkezik. Hogyan tartják más osztályokkal a kapcsolatot? „összegyűjtünk néhány anyagot és egyszerre visszük át a volt megyeházára, ahol a pénzügyiek dolgoznak. De a sürgős ügyet azonnal továbbítjuk”.

Pa tvarcon, az Iskola úton lakik Bagyinszki György Idős termelőszövetkezeti nyugdíjas, aki gyakorta felkeresi az említett tanácsi osztályt. Érthetően sokat jár a tanácsra, hiszen nem kevesebb, mint éppen egy tucat szarvasmarhát nevel a háztájiban (!), s ehhez még egy csikót is vett a minap. „Ma voltam bent a tanácson az üszők állami támogatásával kapcsolatban! Mindent elintéztünk egyszerre. Nem kell nekem ott várnom feleslegesen. Ügy fogadnak engem, mintha rokonok lennénk”.

T. Pataki László J

A jobb és szakszerűbb munkavégzéshez ma már nélkülözhetetlen a középfokú végzettség megszerzése. Perger Ferenc öntőformázó, aki a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben dolgozik, az idén szeretné megszerezni az érettségi bizonyítványt a gépipari szakközépiskolában.

Mit kell tudni a kövesdi vízről ?

Három kút -„ugrásra készen ”

Nem akármilyen „kisközség” a megyecsücsökben meghúzódó Nógrádkövesd. Ezt még azok is így tarják, akik csak hallomásból ismerik a helyet. Nyolcszázötven lakosát tekintve, valóban a kisközségek kategóriájába sorolható, ugyanakkor éppen legfontosabb vonásaiban, belső szerkezetében, struktúrájában különbözik a közigazgatásilag idetartozó Becskétől, Galgutától, Szécsénkétől. Mi a legfőbb eltérő vonás, milyen sürgető igény következik ebből — erről beszélgetünk a községi tanács elnökével, Bartos Pállal.

— Nógrádkövesd az iparosodás útját járja — mondja az elnök. Közösen számba vesszük, mennyien dolgoznak itt helyben az „Északkő”-nél, ÉMÁSZ- nál, MÁV-nál, KPM-nél, termelőszövetkezetnél, Volánnál. A község keresőképes lakosságának mintegy hetven (!) százaléka helyben vállalt munkát. A munkahelyek tekintetében kiemelkedő fontosságú éppen a kőbánya, amelynek a közelben két bányászkodásra alkalmas területe sok kövesdinek ad biztos megélhetést.

A község előtt ma két nagy feladat áll: mielőbb szeretnék megvalósítani a vízmű- társulást, hiszen ennek mostanra valóban megteremtődtek az alapjai. Mit tart erről a tanács elnöke?

— A vízellátás korszerűsítése kiemelt feladat az ötéves tervünkben. A tanács eddig is sokat áldozott a vízkutatásra, ugyanakkor nem feledkezünk meg a másik fontos fejlesztési feladatról, az iskolai bővítésről sem. A vízellátás megjavítása azonban a legközvetlenebb tennivalóink között szerepel! Így kéri tőlünk a lakosság is, amelynek az utóbbi esztendőkben érthetően nagyon megváltozott az igénye. Sok a gépesített háztartás, a modem eszköz, mások az igények, mint évtizedekkel ezelőtt. Ugyanakkor tény az is, hogy a községi kutak kétharmadában ivásra alkatmatlan vizek találhatók. De van itt másféle igény is, ami ugyancsak az iparosodással, például a kőbánya tervezett, mintegy, egymilliárdos rekonstrukciójával van összefüggésben. A jó víz iránti igény nagyon megnőtt. Meg kell valósítani a korszerű vízellátást Nógrád- kövesden is.

Nézzük a fejleményeket. Mi történt az utóbbi egy esztendőben a kövesdl vizkutatás- ban? Sportnyelven szólva: felmenő ágban van a feladat megvalósítása. A vízellátás javítására hozott helybeli tanácsi határozat éppen négyesztendős. Kezdetben felszíni vízkutatások folytak — eredménytelenül. így következett a Nógrádi Szénbányák Vállalat segítségével és a KÖVIZIG szakvéleménye felhasználásával az úgynevezett középmély fúrás, amelynek eredményeként ma három .eltérő hozamú, de megfelelő, sőt, azon felüli teljesítményre is képes kúttal rendelkeznek!

— A három kút, a szécsén- kel völgyben, biztos alappal szolgál egy vízműtársuláshoz — mondja az elnök. — Az előírások szerint egymástól bizonyos távolságban lévő kutak együttesen, percenként mintegy 430 liter nagyon jó. minő;

«égű vízzel látják el a községet, ha a társulás létrejön.

Gyors számolás után kiderül: a kövesdi kutak napi hatszáz köbméter jó vizet adhatnak! Ez nem csupán biztosítja a felmérés szerinti igényeket — beleértve az ipari és intézményi igényeket is — hanem jóval azon felül is képes a vízhozamra. A számítások szerint a községnek, minden fogyasztást figyelembe véve, naponta körülbelül 250—300 köbméter jó minőségű vízre lenne szükség. A minőséget azért hangsúlyozzuk, mert például a kőbányáknak is ivóvízminőségű vizet kell kapniuk majd az új berendezéseikhez. Jelenleg még a községi gyermekintézmények megfelelő vízellátása is csak a Ma- gyarnándori Állami Gazdaság megértő támogatásával — nekik saját víztározójuk és kút- juk van! — oldható meg. Nos, ha a víz már rendelkezésre áll — mi az akadálya a továbbiaknak?

Mint, kiderül, a lakosság túlnyomó része az előzetes véleménykutatás nyomán, láthatóan a vízműtársulás mellett van. Idesorolhatók nagyrészt még azok Is, akik saját hidroforral rendelkeznek. A magánszámítások ugyanis egyértelműen bebizonyították, itt

is, másutt is (például Karancs- kesziben), hogy hosszú időszakot tekintve (karbantartás, alkatrészcsere, motormeghibásodás, javítás, üzemeltetés, gépcsere stb.) feltétlenül kifize- tőbb, biztonságosabb és főként kényelmesebb, korszerűbb a vízműtársulás útját járni. Szemben az egyéni vízszerzéssel! A vízkutatás befejeztével, ... az eredmény birtokában méltán számítanak arra a köves- diek, hogy rövidesen, miként „ ezt a Nógrádi Szénbányák. Vállalat felelős vezetője meg is ígérte — elkészülnek a tér-... vek a községi vízhálózatra. Ez az alapja ugyanis a továbbiak- , nak. Nevezetesen annak, hogy a lakosság megtudja — mibe kerül a vízműtársulás egy-egy családnak? A társulás azután a természetes és jogi személyekből megalakulva megkapja c az OVH és a megye támogatását.

— Nagyon megnyugtató a tervet készítő Nógrádi Szénbányák Vállalat ígérete — hangsúlyozza az elnök —, hiszen arról értesítettek bennünket, hogy mindent megtesznek az érdekünkben. Megnyugtató elsősorban azért, mert ismerik gondjainkat.

TPL

| NOGRAD - 1979. április 15., vasárnap 5