Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
■ 4 televízióból jelentjük Agymosóintézet A színhely, egy már igen- csa roskadozó öreg malom épülete, ki tudja miért és hogyan felejtették ott Öbudán, a modern lakótelep szomszédságában. A megkopott macskaköveken ezúttal a tv-kame- rák vastag kábelei kígyóznak. A televíziósok értelmetlennek és céltalannak tűnő nyüzsgése, óriási felfordulás közepette Dömölky János rendező egy nem mindennapi intézmény létrehozásán fáradozik a fantázia és a felvevő kamerák segítségével. Ez a különös intézet egyáltalán nem az a vegyigyár, ahová a helyszínre érkezett újságíró igyekezett. A gyár valójában — agymosóintézet! A fiatal riportert főnökei nem véletlenül küldték éppen ide: némi kifogásuk volt a hosszú hajzata, zilált, szabados ruházkodása, csapongó képzeletvilága és nem utolsósorban nézetei ellen. Az intézet falai közé bekerülő áldozatok a „Hatalom” képviselőjének a kezébe kerülnek (Haumann Péter). Ö, az intézet elsőszámú gonosz atyja fogadja a pácienseket. Egyébként csupa-csupa „jószándék” vezeti. Most mór elárulhatjuk a tv-játék címét: az „Egésznapos riport” Csurka István drámapályázaton első díjat nyert Írásából készül. Az Egésznapos riport sajátos képek nyomasztó, nyugtalanító világa. A malom belsejében kínos, nyugtalanító rend, „harmónia” uralkodik. Kínzó, szemet bántó fehérség mindenütt. A fehérség közepén ezúttal egy óriási gipszló áll, amelyen sorra pottyannak át, — akár csak egy tornagyakorlaton, — a tarfejű, villogó- an kopaszra nyírt „betegek”. Mindazok, akik az intézmény falai között egyszers- mindenkorra bekebeleztettek. A betegek körül sűrűn nyüzsögnek az ápolók. Egytől- egyig fehér köpenyben. Termetre is feltűnően magasak. Oroszok a 1 ajkában Riportfilm a testvérvárosokról Kedves vendégek látogattak: a napokban Salgótarjánba. A szovjet rádió és televízió háromfős stábjával április 11-én, szerdán délután találkoztunk a Kemerovo-lakótelepen, a „Tajga” teázóban. A hangulatos helyiség — két jódkvarclámpa jóvoltából — rögtönzött műteremmé alakult át. A szovjet vendégek szokatlan rendelést adtak fel. A szamovárból csurgó orosz tea mellé magyar népdalokat és népi táncot is kértek. A látogatás céljáról Levin Perepletcsdkov tudósítót kérdeztük: — Forgatócsoportunk a moszkvai televízió 1-es programja számára készít külön riportfilmet. Ebben a műsorban a baráti szocialista országok szovjet testvérvárosait mutatjuk be. Bár Magyarországon majd minden városnak van szovjet testvérvárosa, mi Salgótarjánt választottuk, mely —, mint ismeretes — Kemerovóval tart fenn szoros kapcsolatot A „Tajga teázó” csupán egyik helyszíne salgótarjáni riportfilmünknek. Bemutatjuk továbbá a Kemerovo-lakótelepet, és a tervek szerint felkeressük a Salgótarjáni Kohászati Üzemeket és az öblösüveggyárat, ahol az üzemek vezetőivel és szocialista brigádokkal beszélgetünk. Emellett a szovjet rádió magyar osztálya számára Kemerovo és Nógrád megye kapcsolatairól, az össz-szövetségi rádió részére pedig a KGST-együttműködésről készítettünk interjút Géczi János elvtánssal, a Nógrád megyei pártbizottság első titkárával. Felgyulladnak a lámpák és Szergej Grigorján operatőr sorra veszi a teázó „hazai” berendezési tárgyait. Egy-egy inzertet készít a balalajkárói, a szamovárról és a teázó sarkában ágaskodó hatalmas barna medvéről, melyet Kemerovo pártbizottsága ajándékozott a salgótarjániaknak. Ezt követően Ozsvárt Józsefet, Salgótarján város párt- bizottságának első titkárát szólaltatja meg Qleg Vlaszov mikrofonja. Az előtérben a ceredi pávakör tagjai sorakoznak, díszes népviseletben. Nagy Zoltán kórusvezető intésére Salgótarján környéki bányászdalok csendülnek fel. majd néhány perc múlva már a József Attila megyei Művelődési Központ néptánccsoportjának két* vezetője, Mlenár Pál és íer iesége ropja a táncot A felvétel sikerült, a stáb csomagol. A testvérvárosokat bemutató műsort — a salgótarjáni ripartQlmet —, a tervek szerint április 29-én sugározza a moszkvai televízió. Ez látható a ló innenső oldalán. A túlsó felen talán még groteszkebb kép tárul a szem elé: mézes spárgát nyalogató emberek csoportja, akiket egy kemény arcú nővér mikrofonon keresztül „etet” megfellebbezhetetlen igazságokkal. Így folyik a sulykolás, az agymosás szent művelete. A folyamata az agy teljes kilúgozásáig tart. S, ha a fejek már teljesen kiürültek, egy másik helyiségben elölről lehet kezdeni a betáplálást, az alapfokú ismeretek megszerzését. Az agymosottak magolnak. Elemi fokon tanulmányozzák az ábc-t, és az egyszeregyet. Jutalmazás is van, egy erre a célra szolgáló helyiségben. A boldog delikvensek madárcsicsergést hallgathatnak. Az intézmény „gonosz főnöke” szobáról-szobára vezeti az ifjú riportert, (Papp Zoltánt,) s így nyerhetünk bepillantást az agymosás torz műveletébe, az ember meg- csúfoltatásába, megtaposásá- ba. Csurka István írása kemény, kegyetlen, groteszk-szatíra. Félelmetes és visszataszító világ a kopaszfejű agymosottak birodalma. A végén felbomlik a „rend” és a „harmónia”. A kopaszok fellázadnak. Minden recseg, ropog, ég, füstölög. Őrjöngő dühvei tör, zúz a fellázadtak serege. Aztán megjelenik egy buldózer, hogy mindent összeseperjen. .. * Véget ér a forgatás. A „kopaszok” barátságosa« csevegni kezdenek egymással és a filmesekkel. Számaim Béla Jozef A. Tallo: Húsvét a hivatalban ' Talán még emlékeznek rá, hogy nőnap után esett az eső; így történt, hogy borongás hangulatban ültem az íróasztalomnál, amikor bún tadatos arccal besomfordált Fucsini és Mastrojano, hivatalunk két ékessége. — Főnök — tipródott Fucsini, mint egy nyugdíjas balerina —, meg kellene lepni a lányainkat, viszonozni valamivel a kedvességüket. — Revanzsálni — tette hozta Mastrojano, hogy fitogtassa a műveltségét. Nagy haragra gerjedtem. — Nekem nincs miért kedveskednem — mondtam fölényesen —, én nem voltam se a farsangi bálon, se a nőnapon. Aki pezsgőt öntött Reg- rutóvá parókájába, aki, kiégette Krákoráková szoknyáját, aki molesztálja Karabinovát, az, csakis az kedveskedjék most lógó nyelvvel! Nekem nem kell. Puritán tisztaságom tudatában felugrottam, és mint Gábor arkangyal a lángpalossal, mutattam rá a megkezdett banánnal a díszes párosra. — Éppen ellenkezőleg — emeltem fel a hangomat —, itt az ideje, hogy beszüntessük ezeket a vállalati orgiákat. Elég, ha itt Szodoma van (így mondja a fűtőnk, nem kell, hogy Gomorrha is legyen. — Pont erről van szó, főnök — mosolygott engedelmesen és bűntudatosan Fucsini. — Közeledik a húsvét, de a húsvéti vesszőzés és az öntöz- ködés lassanként kimegy a divatból — Kihal — tette hozzá Mastrojano. — Ügy gondoltuk — folytatta Fucsini —, azzal kedveskedünk a kolléganőinknek, hogy az idén nem vesszőzz ük meg őket. Igaz ugyan, hogy ezzel elvesztünk egy kupica házi kotyvasztású likőrt, de ezt igazán nem szabad sajnálnunk. Végeredményben egy vallási csökevényről van szó, és nekünk csak becsületünkre válik, ha szakítunk vele. — Negligáljuk és fumigál- juk — toldotta meg Mastrojano. — Várjanak csak! — intettem az ujjammal. — Ezt tisztességesen közölni kell a kolléganőinkkel. Ha arra jók voltak, hogy maguk leitassák őket... — Horribile dictu — szőr- nyűlködött Mastrojano. — Szóval akkor megérdemlik, hogy tiszta játékot játszanak velük — fejeztem be a gondolatot, és Mastrojánót megelőzve magam tettem hozzá: — Azaz fair playt. Mastrojanónak vége volt, csak tátogni tudott. — Hát akkor mire vár, főnök? — törte meg a csendet Fucsini. Behívattam a titkárnőt és két előadónkat. Hivatalos hangon közöltem velük, hogy értekezletünk döntése értelmében, és bizonyos egyéb körülmények következtében a húsvéti locsolás és vesszőzés az idén elmarad. Lányaink úgy felfújták ma- gukat, mint a túlkelt óriásbukták. — Micsoda?! — kiáltott fel Krákoráková. — Hiszen eddig minden évben volt locsolkodás és vesszőzes. — Volt — bólogattam —, sok minden volt. De saját maguk panaszkodtak, hogy a húsvétot részegeskedésre használjuk ki. Talán csak nem akarják, hogy berúgjunk? — Egy pillanat, főnök — lépett elő Karabinová, és én elsápadtam, amikor észrevettem átkozottul hosszú körmeit — mi valóban nem akarjuk, hogy maguk berúgjanak. Mi azt akarjuk, hogy a legnagyobb illendőséggel és tisztelettel vesszőzzenek meg minket, ezt jogunk van kívánni, mert kiérdemeltük. Húsvét volt és lesz is! — De ez klerikális csöke- vény... — jegyezte meg Fucsini. — Mit mond, Fucsini? — mosolygott megvetően Regru- tová. — Maga beszél, aki törzsvendég és előénekes a ferenceseknél?! — „A barátokhoz" címzett borpincében, nem a templomban — védekezett Fucsini. — Annál rosszabb — csattant fel Regrutová —, magának, mint sofőrnek jobb lenne a templomba járnia! A húsvét nem csőkévé ny, hanem 4> NÓGRÁD - 1979. április 15., vasárnap Káposztás Zsuzsától AZ AMOR EXPRESSZIG. A mai negyven-ötven évesek fiatalságának örömei közé tartozott a hajdani vurstli, ahol látható volt többek között Maud, a brazíliai csodapók, Arabella, a kéz és láb nélküli asszony, Magda, a szőrös testű tengeri hableány, a majomember, s nem utolsósorban Káposztás Zsuzsa, aki vaskos humorával nőimitátor volt a Népligetben. Ebben az utcácskányi mutatványos sorban működött például a „Csodák” című műintézet, melynek produkciói, a korabeli kikiáltók szerint óriási élményt jelentettek a nagyérdemű közönségnek, de számtalan szenzációt és meglepetést helyezett kilátásba a törpeszínház kikiáltója is. A mutatványos sor végén i marionett bábszínház ejtette bámulatba a fiatalabb korosztály éppen jelenlevő tagjait, de volt a vurstliban két „igazi” színház is, a Jókai Színház meg a Magyar Műszin- kör. A Magyar Műszinkör fából épült, az ostrom alatt egyetlen bomba gyűjtést csinált az egészből, így a környék tüzelőszükséglete biztosítva volt. A Jókai Színház az államosításig tékozolta a kultúrát, színlapján szerepelt állandó jelleggel a Sárga- pitykés közlegény, a Nótás kapitány, valamint „Az asz- szony verve jó” című „tanulságos” operett, de irodalmat is tálaltak időnként, például műsorra tűzték „A bolond Ás- vaynét”, vagy az „Elnémult harangokat”. Hangos volt ez a vurstli, színes forgatagában alig győzték kapkodni fejüket a bámészkodók. Persze mai mércével alig-alig mérhető szórakozási lehetőségeket elégített ki a mutatványos sor, mely nem volt más, mint ábrándokba ringató giccsvilág, komiszul festett kulisszákkal. Egy-egy mutatványos bódéba általában- húsz — katonáknak és diákoknak — tíz fillér volt a „beugró”, s ezért a pénzecskéért pár percre feledhette az ember az otthon hagyott nyomorúságát. A „gazdagabb” polgárosodó Pest szórakozóhelye azonban nem a vurstli, hanem az Angol Park volt. 1910-ben adtak engedélyt a főváros illetékesei, hogy a Meinhard testvérek felépíthessék tez egykori ősbudavár helyén — ahol őst népszokás, a tavasz köszöntése. Az új élet ébredése a téli álomból. Az új nedvek ünnepe, ha ez mond maguknak valamit! Képtelenek voltunk válaszolni. Csend lett, csak Karabinová csiszolgatta a körmeit egy váza csorba peremén. Ez az ördög még kivájja a szemünket a vesszőzés miatt! — Végtére is — kapitulált Mastrojano — a vesszők megmaradtak tavalyról. Kölni is akadna... — De ne olyat vegyenek, ami fog — figyelmeztette Krákoráková. — Tavaly tönkretették a blúzomat. Sárga foltok vannak rajta. Mintha egy teve pisilt volna le. — Szerezzenek be maguknak francia kölnit, valódi Diort — mondta ki a végső szentenciát Karabinová —, vessző helyett pedig fonjanak korbácsot könnyű, puha pamutból. Nem folytattuk tovább a szívélyes eszmecserét, mindannyiunk számára világos volt, hogy minden lényeges pontban teljes nézetazonosság van köztünk. Drága kolléganőink nyelvüket kiöltve búcsúztak, és elhagyták a tanácskozás színterét. — Hallottátok? — motyogta sírás hangon Fucsini. — Francia kölni! Tudják, mibe kerül a valódi Dior? Egy hónapig nem megyünk a borkóstolóba, és füvet fogunk szívni, főnök. Gyönyörű húsvétunk lesz, mondhatom! Így hát most a fogunkat szívjuk és csapvizet iszunk. Vessző helyett igen finom pamutkorbácsot fonunk és érzékeny fenekeknek, miközben átkozzuk az ősi pogány szokásokat. (Fordította; Zahemszky László) Szenzációt ígér a kikiáltó egykor a Barrison lányok voltak a sztárok — ezt a szórakoztató kombinátot, melyet 1912-ben már így reklámoztak: „Bizonyos, hogy a park egyik legnagyobb vonzóereje az amerikai Magasvasút továbbra is élvezetet fog szerezni, az Elvarázsolt kastélyban nagyszerűen mulatnak, a Barlangvasút miniatűr kocsiparkjával a tréfás utazás kitűnő alkalmatossága. Kedves, új sportnemet honosított meg továbbá az Angol Park, a görkorcsolyának bevezetésével a Skatingering nagy csarnokban. Es itt van a legkedélyesebb mulatóhely: az Alpesi falu, ahol pompás bajor sört mérnek, és tiroli zenekar, tánc és ének mellett lehet szórakozni”. A századelőn nagy csodálatot kivívott Angol Park, ma Vidám Park néven működik télen-nyáron, európai viszonylatban is az elsők között áll. Talán csak a koppenhágai Tivoli híre nagyobb, de ott is, inkább csak a fényeffektusok hatásosabbak. A Vidám Parkban igen népszerű a játékterem, a verseny- és villanyautók, a Mini Bowling, a Ciklon, a Hurrikán, és az Amor expressz. De működik még az egykori vurstli öröksége- ként az 1906-ban épült körhinta is, melynek minden figurája eredeti, csak a mechanikája változott. Ma viszont már nincs kikiáltó, pedig néhány esztendővel ezelőtt a tombolát még el sem lehetett volna képzeli a Vidám Parkban Szalóczi Győző bácsi nélkül, aki 1926-ban a Népligetben — mert ott is volt egy, a Városligetinél még kopá- rabb és igénytelenebb vurstli — kezdte a pályafutását, aztán a törpeszínházhoz került, majd a karrierje csúcsán bohóc lett, végül kikiáltó. Szalóczi bácsi azonban meghalt, s vele ez a műfaj is. A közönséget ma hangszórók informálják, nem kell senkit harsány szöveggel csábítani, hogy vasárnap délután ketten egy jeggyel tekinthetik meg a fantasztikus csodákat, és ha valaki nem nevet, jutalmat kap. Mert a jókedvet ma már az emberek magukkal viszik a Vidám Parkba. Ágh Tihamér Mai tévéajánlatunk 16.25: Szervusz Szergej. — Megérdemelt és meg nem érdemelt pofonokat kap az ember az élettől, — vallja Szergej Kurepov, azaz Szergej bohóc, a Fővárosi Nagycirkusz művésze, a kedves arcú, csetlő, botló komédiás. — Ezen tűnődtem már jóideje, s ennek az ötletnek az alapján született meg ez a tv-műsor, elsősorban a gyerekek számára, de azért szívesen ajánlom a felnőtteknek is. Filozofikus, bohóckomolysággal igyekszem a gyerekek értésére adni, hogy mire számíthatnak ha felnőnek. Az életre nevelem ókét azzal, hogy elsősorban a saját tapasztalataimat mondom el nekik. Okítom őket, — persze a bóhőctréfák műfaja szerint.’ Én magam is kaptam nyaklevest olyankor, amikor csupán viccelni akartam. Szergej a hiszékeny, de tisztaszívű bohóc a Bergendy- együttes zenei kíséretével viszi el a gyerekeket és felnőtteket egyaránt a tv miniatűr cirkuszába, a pofonok világába. * 4
