Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
YE TÖR A Magyar Tanácsköztársaság Nógrádi megyei eseményeinek krónikája Amikor a kortársak által egybehangzóan ellenszenvesnek jellemzett Vix alezredes március 20-án átnyújtotta Károlyi Mihály köz- társasági elnöknek a párizsi békekonferencia sok vita után elfogadott február 26-i határozatát, tulajdonképpen csak a pontot tette fel az i-re — a polgári demokratikus rezsim csődjére. A jegyzék színmagyar területek átengedését sőt a mai országterületbe is mélyen behasító semleges zónát, s egyébként is kemény feltételeket írt elő. Károlyiék levonták a következtetést; a kormány lemondott. Egyértelművé vált, hogy a továbbiakban csak a munkásosztály képes szanálni a felhalmozódott csődtömeget. A határok, a területi integritás kérdése csupán egyik volt a sok közül. Végletesen kiéleződött a társadalmi probléma, a földreform és az üzemszocializálások kérdésében a szociáldemokrata-polgári kormány öngyilkos bizonytalanságokat és huzavonát árult el. A kommunisták elleni terrorintézkedéseket pedig a forradalmasító munkásosztály felháborodása, tüntetések követték és felforrósítot- ták a választási készülődés légkörét. A sajtóból a szakszervezetek és & munkástanács hangulatából a kommunista foglyok kiszabadítására tervezett határozott kísérletekből, a kései szemlélő számára is egyértelmű a képlet. Minden vonalon teljes balratolódás- Az antant jegyzéke így a választ könnyítette meg. A tőkés rend és a megválaszolatlan nyugati kapcsolatkeresés helyett, gyökeres bel- és külpolitikai orientációváltás. A 20-án sürgősen összehívott minisztertanács elvey a Vix-féle diktátumot, a megkérdezett katonák ellenállást, honvédő harcot javasolnak annál is inkább, mivel ekkor az ukrán Vörös Hadsereg vonalai alig háromszáz kilométerre voltak a Kárpátoktól. Az SZDP vezetőségi ülése — egy-két jobboldali vezető kivételével —, a szocialista, kommunista kiegyezés mellett tette le a voksát, a polgári koalíciós partnerekkel való. szakítást és a munkáskormányt választotta. Károlyi Mihály maga is minden vonalon új orientációt javasolt, bár úgy hitte, s ebben az SZDP vezetők sem vonták be bizalmukba, hogy köztársasági elnökként, majd „tiszta szociáldemokrata” kabinettel fogja a dolgokat igazgatni. 21-én reggel Landler Jenő a szociáldemokrata baloldal képviselője a gyűjtőfogházba ment a szociáldemokraták megegyezési javaslatával. A börtönben is aktív és irányító kommunista vezetés a tárgyalások alapjául a Bogár Ignáchoz Intézett Kun Béla-levelet tekintette, s az előzetes egyezés is ezen a platformon jött létre. Landler így már ezzel a hírrel kereshette fel az SZDP délelőtti vezetőségi ülését, amely most már hivatalos tárgyaló küldöttséget küldött a gyűjtőbe. Ahol a két munkáspárt képviselői megalakították a Magyar- országi Szocialista Pártot. „Ha nem is nyílt utcai harcban, de győztünk” — mondta Kan Béla. A szociáldemokrata pártválasztmány és a budapesti munkástanács a nap folyamán elfogadta a megegyezést, a katonatanács intézkedett a főbb stratégiai pontok megszállásáról, az esetleges ellenforradalmi kísérletek el- folytásáról. Erre azonban nem volt szükség. A potenciális ellenforradalmi vagy ellenzéki rétegek is passzivitással, várakozással, esetleg lelkesedéssel fogadták a Magyar Kommün kikiáltását, a forradalmi kormányzótanács megalakulását és a Mindenkihez! című kiáltványt, amely a fordulatról értesített. Az antantkörökben nagy volt a megdöbbenés. Jegyzékük az ellenkező hatást érte el, mint tervezték; hiszen Románia megerősítésével, a bolseviz- mus ellen, a szovjethatalom ellen irányult, s mint kiderült egyik közvetlen előidézője volt a bolsevizmus megizmosodásának, az orosz október megindította folyamat továbbterjedésének. —d. m.— Megalakult a megyei direktórium Nógrád vármegye hivatalos lapja, 1919- március 27- én közli: „... A Garbai Sándor elnöklete alatt megalakult új kormány Saly Endre kormánybiztost ezen állásából felmentette és helyére a dr. Somló József, Murár Lajos és Révész Gábor tagokból álló direktóriumot állította.” Jegyzőkönyv számol be arról, hogy Szécsény képviselő testületé üdvözli a Tanács- köztársaságot. A Vörös Üjság 1919. március 28-án „Proletárdiktatúra a Vidéken” címmel összeállítást közöl, s a többi között arról számol be „ .. ■ Balassagyarmatról jelentik: A városban a rend és a csend teljes. A csehek fél kilométernyire vannak a várostól, és teljesen nyugodtan visel- kédncic Salgótarjánból jelentik: A Tanácsköztársaság megalakítása óta legteljesebb nyugalom van. A munka nagy eréllyel folyik. <. .Érsekvadkert proiertár- sága a megtartott népgyűlésen nagy lelkesedéssel kimondotta a Szovjet-Magyaror- szághoz való csatlakozást.” Május elseje a megyében Jegyzőkönyvek és más dokumentumok, korabeli újságcikkek bizonyítják, hogy nagyszabású Ünnepségre készültek megyénk dolgozói, az első szabad május elsején. A NÉPSZAVA 1919; május 4- én így számolt be a salgótarjáni ünnepségről.. Salgótarjánban május elsején mintegy tízezer ember vonult jel, A salgótarjáni munkásokhoz csatlakoztak az etes-bányatelepi, a pálfalvai, a mátranováki és a rónatelepi bányamunkások, akik az ünnepségek befejezése után azonnal visszatértek a szénbányákba. Népgyűlést is tartottak, melyen Hevesi Gyula népbiztos elvtárs tartott beszédet. Ismertette a nap jelentőségét, azután fölszólította a munkásságot kötelessége teljesítésére, mert az antant imperialistái megtámadták a Magyar Tanácsköztársaságot. Senki sem várhatta, hogy a szabadságot ingyen, ajándékba kapjuk, amikor a régi polgári osztály uralmával szemben óriási harcokat kellett folytatni már akkor is, amidőn csak munkabéremelésről. vaoy munkaidő megrövidítéséről volt szó. Szembe kell helyezkednünk minden erőnkkel az imperialistáknak ezzel az utolsó kísérletével is. A munkásság kötelessége, hogy a rákényszerített harcban részt iiegyen- Elsősorban azok fogjanak fegyvert, akik mír teljesítettek szolgálatot. Fedsz jutotta azután a népbiztos a bányászokat és a gyárak munkásait, hogy jelentkezzenek fegyveres szolgálatra, amely nemcsak puszta ké- szenlétjellegü lesz, hanem valamennyiünknek ki kell mennünk a frontra, hogy megvédjük a Tanácsköztársaság hatalmát. A beszéd nyomán a bányászok óriási lelkesedéssel azonnal fölajánlották szolgálataikat a proletárhadseregnek, amennyiben a szén- termelésnél a bányákban nélkülözhetők lesznek Pásztón népünnepélynek, vörösnapnak nevezték el a május elsejei ünnepséget, amelyet a grófi kastélyban rendeztek meg. A Nógrádi Vörös ' Ojság 1919. május 8-i számában a rétsági járás május elsejei ünnepségeiről számol be, első helyen említve, hogy Nagyorosziban a vöröskatonák a munkássággal együttesen tartották meg az ünnepséget. Diósjenőn zászlóavatással volt egybekötve a május elsejei ünnepség, ahol Kelemen Sándor elvtárs volt az ünnepi szónok. Rétságon és Bánkon Lenkei Sándor, Szendehelyen és Nőtincsen pedig Salamon elvtárs tartotta az ünnepi beszédeket. Mindenütt lelkes, emelkedett hangulat uralkodott, az ünnepélyek pedig oly magasztos fennségességgel folytak le, amilyen csak az öntudatos, fegyelmezett proletárság át- érző lelkűidéhez illő és méltó lehetett — írja a Nógrádi Vörös Űjság. A vármegyei dlrektőrtam és M országos tenáeskengreeszos tagjainak megválasztása * S A járások által a megyei tanácsba megválasztott tagok f. hó 14-én, tartották a vármegyeház kistermében választó ülésüket, melyen Somló József elvtárs elnökölt, a jegyzőkönyvet pedig Forgács József elvtárs vezette. — A vármegyei direktórium S tagjává megválasztották Somló Józsefet, Murár Lajos, Forgács József, Lamy István (Nagyoroszi) és Fehér Vilmos (Salgótarján) elvtársakat. Ugyancsak megválasztották az országos tanácskongresszusba küldendő 6 tagot is, akik Somló József (Balassagyarmat), Kelemen Sándor (Rétság), Molnár József (Fülek), Sextlus Lajos (Szécsény), Gólján András (Salgótarján), Szita Mihály (Szirák) lettek. (Nógrádi Vörös Űjság, 1919. április 16. — 3. old.) Termelőszövetkezetek alakulnak A munkás- és paraszttanácsok ülésein egymás után jelentik be földigényüket a bányamunkások. Már 1919. április 11-én a kazári munkás-, és paraszttanács ülésén elhangzott „a szocialista uradalmi földekből a bányamunkások részére való átengedés kérése”. Homokterenyén 1919 április 18-án birtokrendező és termelést biztosító bizottság alakult. A bizottság megalakulását a község munkástanácsának rendkívüli közgyűlésén mondták ki. A Pásztón felvett munkástanácsi jegyzőkönyv a termelőszövetkezetek körzetesítésével is foglalkozik. Többi között éz áll a jegyzőkönyvben: „Tanács megbízza a gazdasági biztost, hogy a birtokok átnézése után a termelőszövetkezetekké átalakított gazdaságok radonokba való felosztásáról előterjesztést tegyen, és a vezetésre vonatkozólag akkor fog érdemlegesen határozni”. Sorra alakulnak a megyében a termelőszövetkezetek. Lapujtőn, Karancsberényben, Karancsalján, Salgótarjánban, Somoskőújfaluban, Cereden, Pogonyban, Vizsláson, Kazáron, Lucfalván, Sóshartyánbán és másutt a megyében. A Nógrádi Vörös Űjság 1919. április 23-i számában írja: A kisgazdák maguk lássák be a szövetkezeti közös gazdálkodás okszerűségét. . .* A húsvéti népgyűlésről szóló tudósítás beszámol Szakosíts Árpád elvtárs beszédéről, amelyben a többi között ezeket mondotta: „... Elvettük a nagybirtokokat is, hogy köztulajdonba tegyük. A kisbirtokokat is köztulajdonba kéne venni, de most meghagyjuk azért, mert tulajdonosaik ragaszkodnak hozzá. De ha a kisgazdák be fogják látni, mit lehet elérni a szövetkezeti termelés által pl• Somogybán, akkor egyesülni fognak, mert be fogják látni, mily nehézségekkel kell megküzdeni, míg ha gépekkel dolgozik, háromszor annyit termelhet, mintha maga tárja a földet. A Tanácsköztársaság azt akarja, hogy a kisgazdák maguk lásíák be a szövetkezeti közös gazdálkodás okszerűségét. ..” •Ugyancsak népgyűlést tartottak Dejtáron, ahol a nagy- birtokosok földje került közös művelésre. Ebben az időszakban számos intézkedés jelent meg a mezőgazdaság megszilárdítására, az egyházi vagyon köztulajdonba vételére. A Nógrádi Vörös Üjság 1919. július 25-én első oldalon számol be a balassagyarmati földmíves szegények bajainak orvoslásáról. Munkás-, katona- és szegény paraszttan ácsok A Forradalmi Kormányzótanács rendelet« alapján w Ipari és bányaüzemek élére termelőblztos éz ellenőrző ana- kástanács kerül. A községekben a termelőszövetkezetek szervezésére a termelőblztos mellé földmívesekből álló bizottságokat szerveznek a 1M holdon felüli gazdaságokban létrehozandó termelőszövetkezetek élére. A munkás-, katona- és szegényparaszttanácsok, mint az államhatalom helyi szervei ellátják a közigazgatást, s bizottságaikon — blrtokrendező és termelést biztosító pénzügyi, szociális és kulturális — keresztül a községi ügyek intézését. Az Intézd bizottságok a termelés fokozását elsőrangú kérdésként kezelik. 1919. március 12-én már megalakult az üzemi választmány a salgótarjáni acélárugyárban. Április 1-én ugyanitt a munkástanács alakuló gyűléséről szól a jelentés. A Bányamunkás pedig arról számol be, hogy termelőbiztosok és munkástanácsok kerültek az üzemek élére. A salgótarjáni acélgyárban megalakult az ellenőrző munkástanács. „A termelés fokozása elsőrangú kérdés” — ezzel a rímmel jelent meg a Naplóban az írás. Ebben leírják; Budapest népe éhezik, s fokozni kell a mezőgazdasági termelést, fokozni kell a szénbányászat termelését csakúgy, mint a kohómunkásoknál. 1919. július 29-én „A proletárdiktatúra a kötelességteljesítést elvárja a munkástanács tagjaitól” címmel. Ebben a balassagyarmati munkástanács üléséről számol be: „A balassagyarmati Munkás-, Katona és Parasztszegények Tanácsa július hó 29-én tartotta negyedik ülését lehetőleg csekély számú tanácstag jelenlétében. Már a múlt ülésünk alkalmával felhívtuk a tanácstagok figyelmét arra, hogy mily fontos tárgyak vannak minden egyes alkalommal felvéve a tárgysorozat egyes pontjai között, amelyek kizárólag a proletárság érdekeit védik és mégis oly’ látogat- lan a Munkástanács ülése. Ismételten felhívjuk minden egyes tanácstag figyelmét, hogy saját jól felfogott érdekében a Munkástanács ülésein portosan jelenjék meg, mert nem tűrhető, hogy egyesek azért, hogy hiúságuk ki legyen elégítve, beválasztatták magukat a Munkástanácsba, de az abból származó kötelezettségeknek pedig eleget nem tesznek. A Munkástanács meg fogja találni a módját annak, hogy miként figyelmeztesse a megválasztott, de kötelességét nem teljesítő munkástanácstagot vállalt tisztségének kellő betöltésére. A proletárdiktatúra nem ösmer hiúságot, nem ösmer nagyravágyást, nem kitűnni óhajtó egyéneket akar látni a Munkástanács tagjai között, hanem igenis olyan tagokat, akik tudatában vannak annak, hogy megválasztásuk alkalmából kifolyólag kötelezettségeik is vannak, amely a proletárérdekek kellő megóvására és a proletárigényeknek a legmesszebbmenő támogatásában kell, hogy megnyilvánuljon. •.” „...a jövő generáció nevelése érdekében...” Közérdekű rendeletek és Intézkedések A proletárság nevelése — Egyház és állam szétválasztása A proletárállam a nevelést, a tanítást, a művelődést is a proletár kezében tartja fenn- A tanulás, a magasabb műveltség megszerzése a múltban éppúgy, mint minden szellemi, vagy egyéb szórakozás a gazdagok kiváltsága volt, a szegény, a dolgozó, a proletár pedig butaságban és tudatlanságban nőtt fel, hogy minél csekélyebb műveltség birtokában annál jobban félrevezethető legyen- Épp ezért; a Forradalmi Kormányzótanács LIV. sz. rendeletében a proletárság nevelése érdekében elrendelte, hogy minden községi, járási, és megyei tanácsban művelődési osztályok szereztessenek. Nógrád vármegye direktóriuma ennek folytán az alábbi rendeletet intézte a járási tanácsokhoz: „Utasítjuk a járási tanácsokat és ezek intéző bizottságait, hogy a fenti rendelet értelmében Intézkedjenek az iránt, hogy a községi tanács kebelében a művelődési osztályok azonnal megszervez8 NOGRAD - 1979. március 21,, szerda Május elseje, 1919. Mátranovák. tessenék. A fenti rendelet 2. §-a értelmében a falusi tanácsok abban az esetben, ha a viszonyok külön művelődési osztály alakítását nem indokolják, a művelődési osztály létesítését mellőzhetik, s a művelődési ügyek intézésére egy intéző bizottságot küldhetnek ki. A művelődési osztályok megszervezése után az eddigi összes igazgatási és felügyeleti szervek (tanfelügyelőség, iskolaszék, gondnokság) megszűnnek. A megalakításra vonatkozó részletes utasítások a fenti kormányzótanácsi rendeletben vannak megállapítva. A közművelődéshez fűzött óriási proletárérdek kötelességévé teszi minden tanácsnak, hogy a legmelegebben foglalkozzék ezzel a kérdéssel és a jövő generáció nevelése érdekében mindenki teljes erejével vegyen részt a közművelődés korszakalkotó munkájában. Elvárjuk, hogy a tanácsok átérzik ezen kötelességük fontosságát és mindent el fognak követni arra, hogy a nevelés eddigi célja, a tudatlan, alkoholista, beteg proletárok tenyésztése megszűnjön és, hogy az iskola ezentúl öntudatos, bátor, egészséges munkásokat neveljen.” Nógrádi Vörös Űjság, 1919. április 23Kun Béla köszöneté Balassagyarmati proletárolt, vörös örök és vasutasok. A legnagyobb elismeréssel és hálámmal adózom Nektek bátor cselekedetetekért. Elvtársak kitartás az utolsó csepp vérig. A győzelem napja közel van, hogy felszabaduljatok a körülöttünk levő ellenséges ismperialista hódítók igája alól. Tartsatok ki elvtársak és bízzatok a Kormányzótanácsban, mert a proletárság sohase alkudhatok ^ meg a kizsákmányoló burzsoáziával. Es nem nyugszunk addig, amíg eszméink diadalra nem jutnak. Budapest szervezett munkásai mintegy százezer fegyverkezik, hogy nektek segítségre menjen, hogy felszabadítson benneteket a gaz elnyomóitok és árulóitok nyomása alól. Testvéri üdvözlettel Kun Béla hadügyi népbiztos elvtárs megbízatásából. Singer Ignácz, hadügyi pol. megbízott. Nógrádi Vörös Ojság, 1919. mé> jus £, (Rendkívüli kiadás!)
