Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
Társadalmi íermeics kevesebb létszámmal Van-e országosan munkaerőhiány 7 BnCeariü Trelhon Ferenc munkaügyi miniszterrel Ä gazdasági hatékonyság, termelékenység növelése szempontjából meghatározó szerepe van annak, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt hol, milyen eredményesen foglalkoztatjuk, ott tevékenykednek-e, ahol a legkelendőbb termékeket gyártják, ahol a lehető legnagyobb nyereséget teremtik elő, ahol a különböző érdekek jól egybeesnek, s elősegítik a népgazdasági egyensúly javítását. A munkaerő-gazdálkodás témakörében az elmúlt év utolsó hónapjában kétnapos elméleti konferencia zajlott le Salgótarjánban, az MSZMP Oktatási Igazgatóságán. E témakörben tartott vitaindító előadást Trethon Ferenc munkaügyi miniszter. Az ott hallottak alapján megkértük, hogy válaszoljon a munkaerő-gazdálkodás hatékonyságának növelésével kapcsolatos kérdéseinkre. — A munkaerőhiány megítélésével kapcsolatban még ma is megoszlanak a vélemények annak ellenére, hogy a gyakorlat egyértelműen tisztázta: azzal kell gazdálkodni, ami rendelkezésünkre áll. ön szerint valójában van-e munkaerőhiány ? — Szocialista rendszerünk nagy vívmánya a teljes foglalkoztatottság megvalósítása. Ezt azonban helyesen kell értelmezni. Ebben a Vonatkozásban lényegében két egymással összefonódó, mégis különválasztandó részt kell megkülönböztetni. Az első szakaszban a munkához való jog gyakorlásához szükséges előfeltételek biztosítása — a megfelelő számú munkahely létesítése —- volt a cél. Az ezután következő években nyilvánvalóvá vált, hogy a fő feladat már nem az előbbi, hanem a rendelkezésre álló munkaerőforrás hatékony, racionális foglalkoztatása. Ebben az időszakban tehát a központi irányítási munka középpontjában nem a munkahelyek számának bővítése, hanem további indokolatlan növekedésének megakadályozása, illetve a nem hatékony munkahelyek megszüntetését célzó lépések megtétele Alt Az elmondottakból adódik a k&vetkeztetés: A teljes foglalkoztatottság 1 'J )-trt<ítAd nem vállalati, nem megyei, nem ágazati, hanem népgazdasági feladat Nincs munkaerőhiány A munkaerőhiány kérdéséről a következőket mondhatom: Szerintem nincs nálunk általában munkaerőhiány. Ezzel szemben jelentős tartalékok vannak csaknem mindenütt a munkaidőalap kihasználásában, a minőség javításában, a termékszerkezet-váltásban, a munkafolyamatok szervezettségének javításában, a piaci lehetőségek kihasználásában, ösz- szességében tehát a munkaerő foglalkoztatásában. Ez azt is jelenti, hogy a jelenleg előállított társadalmi termékmennyiség a pillanatnyilag állományban levő létszámnál kevesebbel is megtermelhető lenne, ha ésszerűbben és hatékonyabban foglalkoztatnánk a meglevő munkaerőt. Mivel ez még nem minden vállalatnál jellemző gyakorlat, ezért termelékenységi, hatékonysági színvonalunk nemcsak a nemzetközi összehasonlítás szerint, hanem saját lehetőségeinkhez képest is meglehetősen alacsony. Pedig a magyar munkás képességei sem rosszabbak, mint más országokban, s jól tudjuk, hogy ma sem a munkát sokallják, hanem az ahhoz biztosított feltételeket keveslik. — Tehát a munkaerőhiányra való hivatkozással a kívánt gazdasági fejlődés ellenkezőjét értük el? — A munkaerőhiány pszichózisát több okból veszélyesnek tartom. Ezek közétartozik az is, hogy sok vezetőből ez a feltételezett helyzet nem a természetes és észszerű magatartást váltotta ki. Ha valamiből ugyanis az elképzeltnél, a szükségesnél kevesebb van, akkor a meglevőkkel kell racionálisan gazdálkodni, szervezettebbé, fegyelmezettebbé tenni a termelés minden folyamatát, növelni a követelményeket, nem pedig az utóbbiakat lazítva, a liberalizmus gyakorlatát szélesíteni. Ez abban nyilvánul meg, hogy érthetetlen engedményeket tesznek a fegyelmezetlen embereknek, nehogy elmenjenek a vállalattól Zavarja a munkaerőhiánnyal kap-. csolatos tisztánlátást az is, hogy indokolatlanul nagy teret kapott egyes megnyilatkozásokban a népesedési helyzetre való hivatkozás. A természetes szaporodással összefüggő gondjaink megoldásához bőven fedezetet nyújt a hatékonyságban, a termelékenységben rejlő óriási tartalék. — Miként lehetne feloldani a meglevő feszültségeket? — A megoldás lehetőségei, eszközei adottak. Ilyenek többek között a következők. Fokozni kell a meglevő munkaerő racionális foglalkoztatását, üzemi, vállalati, megyei, ágazati, népgazdasági szinten egyaránt. Ezenkívül ésszerűen mérsékelni kell a munkaerő iránti további keresletet. Különös gonddal kell arra ügyelni, hogy a jövőt formáló döntésekkel feszültségeinket bővített színvonalon ne termeljük újra. Ez azt jelenti, hogy a munkaerő- helyzet nem lehet a döntések követkéz-, ménye, hanem az azokat befolyásoló lényeges tényezők egyike. Nem számolhatunk a mostani alacsony termelékenységi színvonallal sem, mint jövőbeni céllal. Javítani kell a szelektív fejlesztés gyakorlatát, az ezzel összefüggő szemléletet is. t Érteni és tudni kell mindenkinek, hogy a szelektivitás nem annyit jelent, hogy minden ágazatban fejlesztenünk kell, csak az egyik szektort erőteljesebben, a másikat pedig kisebb ütemben. Azzal a körülménnyel is szembe kell nézzünk, hogy az egyébként önmagukban hatékony területek egyikének-másikának fejlesztésére sem áll rendelkezésünkre elegendő anyagi eszköz, vagy munkaerő. Látni kell azt is, hogy a munkaerőhelyzetben tapasztalható nehézségek, problémák kizárólag munkaügyi rendelkezésekkel nem szüntethetők meg. Ezek is szükségesek, de semmiképpen sem elsődlegesen, illetve kizárólagosan. Egyeztetni az érdekeket — Az elmondottákból indokolt olyan következtetést levonni, hogy a hatékonyság és a termelékenység növelése megkívánja a meglevő munkaerő tudatos és szervezett átirányítását? — Ä szelektív fejlesztéssel a termelési és termékszerkezet-korszerűsítéssel kapcsolatos feladatok szükségessé tehetik a munkaerő szervezett, tudatos átirányítását. Ez történhet üzemen, vállalaton belül, vagy jogilag önálló szervezetek között. A felsorolás egyúttal a célszerű sorrendet jelenti. Köztudott azonban, hogy hazánkban minden dolgozó szabadon választhatja meg munkahelyét, ezért olyan irányítási eszközöket, gazdasági szabályozást, érdekeltségi megoldást kell alkalmaznunk, amelynek eredményeként találkozik egymással az egyéni és a nép- gazdasági érdek. Van természetesen egyszerűbb út is, amiről az utóbbi időben indokolatlanul keveset beszélünk. Ez az a lépés, amikor hatékony, gazdaságos termékszerkezeteket telepítenek olyan termelőegységekhez, ahol ennek előfeltételei biztosítottak. Ide tartozik többek között az, hogy a dolgozók vállalják az esetleg szükségessé váló átképzést és továbbképzést is. Ügy vélem, hogy az ilyen megoldás a vállalati kollektívák számára is a legelfogadhatóbb. Természetesen hiba lenne más módszerek alkalmazásának lehetőségét kizárni. — Korábban már szó volt arról, hogy a termelékenységben elmaradtunk a nemzetközi színvonaltól és lehetőségeinktől. * Ismerve az ország munkaerő-összetételét, színvonalát, hogy tudnánk e területen jelentős eredményeket elérni? — A termelékenységi színvonal különbözőségét más tényezők mellett a technikai felszereltség, a szervezettségi színvonal, a szakképzettség tartalma, a termelési infrastruktúra, az értékesítési lehetőségek, a piaci munka, a munkaerőgazdálkodás, valamint a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel foka, illetve az említett paraméterek alakulásában jelentkező eltérés határozza meg. A felsoroltak közül három, egymással szorosan összefüggő tényezőt tartok olyannak, amelyek segítségével rövid távon, jelentősebb tőkebefektetés nélkül gyorsan tudjuk emelni a termelékenységet. Az első: technikai felszereltségünk növekedéséből származó adottságok és lehetőségek jobb kihasználása. A második: a szervezettségi színvonal javítása. A harmadik: a humán tényezők szerepének fokozott figyelembevétele. — Mire gondol az első esetben? — Hazánkban a munka technikai felszereltsége az anyagi termelés ágaiban az utóbbi években a termelés mennyiségénél jobban bővül; sokan vannak, akik azt mondják, hogy ez világjelenség. Ez igaz. A lényeg azonban nem itt keresendő, hanem ott, hogy a korábbiaknál drágább, korszerűbb gépeken milyen termékeket gyártanak: gyengét, csak alacsony áron eladhatót, vagy korszerűt, jól érték esi t- hetőt? Az sem mindegy, hogy a szóban forgó berendezések mennyire vannak kihasználva. Tehát, ha értékesebb gépeket állítanak a termelésbe, akkor az az alapvető érdek, hogy azokkal magasabb használati értékű termékeket állítsanak elő, s ezt a tényt a piac az értékesítés alkalmával ismerje is el Ezen a ponton kapcsolódik az eszközigényesség növekedése, a termelési (termék)szerkezet-korszerűsítés és a hatékonyságjavítás szükségességével. — Milyennek látja a termelés szervezettségét? — Általában nem kielégítő színvonalúnak, pedig ez irányú lehetőségeink igen nagyok, úgy is mondhatom, korlátlanok. A szervezés a legjobb befektetés, bár nem könnyű tevékenység. Nemcsak a munka- folyamatokat kell jól egymásba kapcsolni, hanem a szemléletet is meg kell változtatni. Erre azért is szükség van, mert e tekintetben meglehetősen igénytelenek vagyunk. A fogalmat, az ezzel járó tennivalókat nem egy helyen leszűkítik az üzem- és munkaszervezésre, holott a szervezés a vállalati munka egészének része, a tartalékok mozgósításának eszköze. Nem önálló szervezési tervekre van szükség, hanem arra, hogy a gazdasági feladatok végrehajtásának szervezéssel való alátámasztása kivétel nélkül mindenütt megtörténjék. Még arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy hazánk, ha csak az idővel való gazdálkodást tekintenénk, úgy néz ki, hogy a leggazdagabb országok közé tartozik. Közismert, hogy milyen jelentős társadalmi munkaidőalap megy veszendőbe az alacsony szintű szervezés, a gépi kapacitások nem megfelelő kihasználása miatt. Amikor azonban az időkihasználásról szólok, nem arra gondolok, hogy minden üzemnek, gyárnak három műszakban kell termelnie. Erről szó sincs. Ahol veszteséges a gyártás, lehetőleg egy műszak se legyen. Viszont ahol jövedelmező, támogatásmentes a tevékenység, ott annyi műszak indokolt, amennyi a gazdaságosan eladható termékmennyiség előállításához szükséges. Miközben igényeljük a vállalaton belüli szervezettségi színvonal emelését, szorgalmazzuk az idő- kihasználást, látni kell azt is, hogy ezt az igényt, szándékot, meggyőződést rendkívüli módon hátráltatja a vállalatok közötti kapcsolatokban jelentkező nagyfokú lazulás, az állami és a szerződéses fegyelem terén mutatkozó zavar. Ez utóbbiak gyors, hathatós megszüntetése legalább olyan fontos, halaszthatatlan feladat, mint a vállalaton belüli szervezési munka színvonalának emelése. Humán tényezők — Végül kérem; válaszoljon arra, hogy mit ért a humán tényezők alatt? ’■— Humánus munkáról és környezetről akkor beszélhetünk, ha a vállalati célok elérésén kívül nyitva áll az út az egyéni elképzelések megvalósításához, a képességek érvényesítéséhez, ha a dolgozók megtalálják számításaikat. A humán tényezőkhöz sorolom a munkafeltetelek megfelelő színvonalú biztosítását, a munkakörülmények, a szociális ellátás javítását, ami közvetve hozzájárul a termelékenység, a hatékonyság növeléséhez, Kiváltja a dolgozók elégedettségét. Ezt azért hangsúlyozom, mert nem kevés azon vállalati vezetők száma, akik a bankhitel, az állami támogatás elnyerésének reményében azért, hogy „partiképesek” legyenek, a beruházási javaslatoknál „mellőzik” a munkahelyi körülmények, a szociális ellátás és a munkafeltételek javítását szolgáló befektetéseket, mondván: ezek nem hoznak terméktöbbletet. Ez a felfogás, szemlélet káros következményekkel jár és károsan hat a termelékenységi színvonalra is. A humán tényezők közé sorolom a dolgozók magatartását is. Itt a jogok és kötelességek egységét és a kölcsönösséget kell hangsúlyozni. Hogy az összhang minél tökéletesebb legyen, szükség van a Munka Törvénykönyve korszerűsítésére is. Segítenünk kell abban, hogy a munkájukat hanyagul végzők munkaviszonyának megszüntetése ne húzódjon el évekig, hogy a rövid időközönként elfogadhatatlan egyéni érdekből munkahelyet változtatók erkölcsileg és anyagilag is érezzék meggondolatlanságuk hátrányos következményeit. 1979-ben vitára bocsátjuk a Munka Törvénykönyve módosításával kapcsolatos téziseket, s úgy tervezzük, hogy 1980-ban, jóváhagyás után, bevezetjük az új szabályokat — fejezte be nyilatkozatát Trethon Ferenc munkaügyi miniszter. Venesz Káról/ 1977-hez viszonyítva 1600 tonnával több ferroötvözctet állítottak elő a Salgótarjáni ötvözetgyárban az elmúlt évben A gyár kollektívája a tervezett 441 millió forint termelési értéket 1 millió forinttal túlteljesítette. KépUnkön: csapolás az ötvözetgyárban. — bábéi felv. —
