Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-28 / 73. szám

A város szobrai A kultúra hegye Szobrok városa Salgótar­ján? Régóta vannak már jó szobraink, de hol vagyunk még e jelző kiérdemlésétől. Ám talán nem is a jelző a fontos, inkább az, hogy a vá­ros falai között mindinkább felmagasodjon az a kőbe, vagy bronzba formált szoborsereg- let, amely mondandójával, humánus tartalmával a vele való mindennapi utcai talál­kozás örömén túl megőrzi az itt élőket a jövőnek. Ez a varos sokáig a küzdelem, a hősi munkásmozgalom fészke volt, napjainkban válik igazi otthonná, ahol immár jó la­kás is eshet. Jelenleg 46 köztéri szobor, 19 murélis alkotás (épületeken kívül és belső terükben), vala­mint 6 emlékmű díszíti a vá­rost. Gyarapodásuk különösen az 1960-as évek közepétől az 1970-es évek közepéig volt ör­vendetesen jó ütemű. A ké­sőbbiekben ez az ütem las­sult. Legutóbb 1977-ben ke­rült a városba szobor, Jan- zer Frigyes „Friciké”-je a Kemerovo városrész óvodájá­nak kertjébe és Borsos Mik­lós Zenei hangulat című szobra az új zeneiskola elé. A következő években, az anyagi lehetőségeknek meg­felelően, újabb köztéri alkotá­sok kerülnek majd Salgótar­jánba. Tavaly a Salgótarjáni városi Tanácson elkészült egy Tayaszi tárlat Salgótarján város Tanácsa 1977-ben az akkori salgótarjá­ni tavaszi tárlat bevezető kö­szöntésére kérte fel Kiss Ist­ván, Kossuth-díjas- szob­rászművészt, aki e sorokkal köszöntötte a kiállítást és a' várost: „A város és főtere, eleven, lüktető párok és cso­portok találkoznak, beszélget­nek, szabadtéri műsorokat, al­kalmilag felállított szobrokat , szemlélnek, vitatnak. A kö­zös gondolkodás formál, hat, gyarapít... Tarján szocialista várost és városi szellemiséget alkotott, s ez jó, biztos alap­ja lehet szép emberi fejlődé­sének, lakói harmonikus éle­tének. A nyíltszemű, nyílt­szívű, látogató maradandó, lelkesítő élménnyel gazdago­dik. .. A salgótarjáni tavaszi tár­latot idén már a kilencedik alkalommal rendezik meg, hagyományosan a tavaszi ün­nepségsorozat részeként. Az idei kiállítás április 1-én nyí­lik a megyei József Attila Művelődési Központban, a megnyitót Csorba Géza, a Kulturális Minisztérium kép­zőművészeti főosztályának ve­zetője mondja. Mit láthat a közönség ezen a kiállításon? Néhány adat a leendő látnivalók érzékel­tetésére: 55 festmény, 108 gra­fika, öt textil, 54 szobor, kis­plasztika, érme, kilenc üveg, zománc, és kerámia várja az érdeklődőket. Ugyancsak hagyományosan, az előző évi nagydíjas kamarakiállítással jelentkezik, amelyet a tavaszi tárlattal együtt nyitnak meg. Idén Lóránt János művei vár­ják a közönséget a művelődé­si központ klubjában. Néhány szót a kiállítás díj­rendszeréről. Kiadják Salgó­tarján város Tanácsának nagy- díját, a megyei tanács díját, valamint a kategóriadíjakat, amelyeket Salgótarján üze­mei és Balassagyarmat vá­rosa alapították. Aranydiplo­mákat is adományoznak ki­emelkedő művészeti, illetve közművelődési tevékenysé­gért- A korábbi években Aranydiplomát kapott Heré­nyi Jenő, idős Szabó István, Varga Imre, Somogyi József, továbbá Blaski János, Czinke Ferenc, tavaly pedig Kiss István, Csohány Kálmán, Ivá- nyi Ödön és Csík Pál. A korábbi években a sal­gótarjáni tavaszi tárlat vál­takozó színvonalú volt. Ki­emelkedő kiállításokat gyen - gébb tárlatok követtek, én­nek megfelelően az érdeklő­dés is váltakozott. Az idei tárlatot igen nagyszabásúra tervezték a rendezők, igen széles körű volt a tárlatra meghívott művészek köre is. A kiállítást, amely gazdagnak ígérkezik, Dévényi István rendezi. javaslat, amelyet a városkép­zőművészeti beruházásairól készítettek. Eszerint, a város- építészettel szinkronba kerülő elképzelés alapján négy cso­portra osztották a közterüle­ti alkotásokat. Nemsokára el­készülnek a helykijelölési ajánlatok, a pénzügyi terv, s a napokban a lektorátus kép­viselői látogatnak a városba, a lehetőségek egyeztetésére. Már az építészeti tervekkel egyidőben készítik a köztéri alkotások tervét is. A már említett három cso­portba tartoznak egyrészt a politikai jellegű alkotások. Ezek között van olyan mű, amelyet a Kemerovo-lakótele- pen helyeznek majd el, s amely a békét, a barátságot, valamint a két nép kapcso­latát jelképezi. Más városré­szek köztéri alkotásait is em­líthetnénk még ebben a cso­portban. Másrészt tervezik a munkával és a munkásábrá­zolással összefüggő köztéri alkotások, továbbá emlékmeg­őrző funkciójú művek elhe­lyezését is a város újabb ré­szein. Továbbá, díszítő plasz­tikák is kerülnek majd köz­területekre, lakótelepekre. A város lakói formatervezett játszótereket vehetnek majd birtokukba az elkövetkezendő években. Mindezek részletezé­sére majd csak a végleges döntés megszületése után tér­hetünk ki. Reméljük, a szép elképze­lések folyamatosan és mi­előbb megvalósulnak majd, gazdagítva az itt élőket, to­vább erősítve az építészet, a képző- és iparművészet, a vá­ros és az emberek szoros kap­csolatát, amely szintén nél­külözhetetlen ahhoz, hogy egy települést igazán városnak mondhassunk. (te) Mit hol lehet csinálni? Sokat tettek tavaly Salgó­tarján lakói a város fejleszté­séért. Összesen 19 millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek. Az üzemek se­rény munkájának értéke 10 millió forint volt, a lakóterü­leteken az állampolgárok 6 millió forint értékű munkát produkáltak, míg a kommu­nista műszakokból befolyt bé­rek összege elérte a 3 millió forintot. Az értékelők a se­gédmunkát 13 forint, a szak­munkát 21 forint -órabérrel számolták el. A tavalyi tapasztalatok te­hát kedvezőek. A 35 ezer munkanapot Salgótarjánért mozgalom idei feladat­terve a Hazafias Nép­front és a városi tanács összeállításában elkészült. A megyeszékhelyen az idén há­rom fő feladatra koncentrál­ják az erőket. Az egyik kie­melt teendő, a magyar—szov­jet barátsági park építése a Pipis-hegyen. A részletes ak­cióprogramban feltüntetik a munka jellegét, az időpont­ját, a munkálatok irányító­ját és azt, hogy a munkát kinek, vagy kiknek ajánlják. Az erdészeti munkát például középiskoláknak és KISZ- szervezeteknek javasolják. A bozót-, és aljnövényzetirtás, valamint az ültetés előtti padka kialakítása áprilisban esedékes.^ A sétálóút kialakí­tásához szükséges a vízelve­zetés biztosítása: április 20. és június 30. között- Vállalatok, szocialista brigádok, KISZ- alapszervezetek jelentkezését várják a Hazafias Népfront városi bizottságán április 4- ig. A barátsági parkban ját­szódért is kialakítanak. Lehet egyedi játszószereket gyárta­ni, durva tereprendezést, fi­nom tereprendezést végezni. A közelmúltban például a Táncsics Mihály Közgazdasá­gi Szakközépiskola diákjai te­reprendezésre és a sétálóút kialakítására vállalkoztak. Az iskolavezetés és a KlSZ-szer- vezet közös döntését Balogh Miklós helyettes igazgató le­vélben hozta az illetékesek tudomására. A másik idei kiemelt fel­adat az ifjúsági sportcentrum építése a Gizella-völgyben. A munkálatokat irányítja és összefogja a városi KISZ-bi- zottság. A harmadik fő teen­dő a nemzetközi gyermekév­hez kapcsolódóan a gyermek- intézményekben végzendő tár­sadalmi munka. Bölcsődék­ben, óvodákban, általános is­kolákban és középiskolákban lehet munkálatokat végezni. A Hazafias Népfront városi bizottságán pontos kimutatás­sal rendelkeznek, hogy melyik intézményben mit, és hogyan lehet végezni. A Számítás- technikai és Ügyvitelszervezé­si Vállalat dolgozói például a közeli Május 1. úti óvoda kerítésének rendbehozását, és parkosítást vállalták. A köz- gazdasági szakközépiskola di­ákjai pedig a játékok karban­tartására vállalkoztak. A Pe­tőfi bölcsődében udvar taka­rítása, játékszerek festése, fűkaszálás vár a társadalmi munkásokra. A Zója bölcső­dében az épület karbantartá­sával, bútorok javításával, a fürdőmedence festésével lehet foglalkozni. A József Attila bölcsődében az udvar felásá­sa és füvesítése, a homokozó feltöltése a feladat. A Gor­kij-telepi bölcsődében fákat és díszbokrokat, cserjéket kell ápolni, és az udvari játékokat befesteni. Közel a Pécskő-hegy. Egy­két évtizede még közelebb voltak a jóformán egyutcás város szívéhez a nyáron por­ban, sárban, télen hóban ful­dokló viskók, a „cigányhegy” a maga festőiségével, ám legkevésbé sem vonzó nyomo­rával. Balázs János, világhírű naiv festő ezt a világot emelte a művészet régiójába, minden emberről gondoskodó rendünk, okos városépítésünk pedig az agyagos földdel tette egyenlővé a putrik, lejjebb a bűzös sikátorok világát, hogy helyébe emelje a jelen és a jövő városát. A szegénység hegye helyén emelkedik napjainkban a kul­túra hegye. Semmi túlzás sincs ebben a megállapítás­ban. A régi „cigányhegyen” oktatási intézmények sora emelkedik, a hegy lábainál is bölcsődék, óvodák, iskolák lánca húzódik. Borsos Miklós, Varga Imre, Kerényi Jenő és mások szobrai díszelegnek az épületek között- Varga Imre Madách-szobba például éppen a hegyoldalban áll, mintha mondaná: „Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál ...” Jóformán a bölcsőtől az érett férfikorig, felnőttkorig növekedhet fel, gazdagodhat testiekben, szellemiekben a városban élő ember a kultúra hegyének tájékán, s magán a hegyen. Amikor 1966-ban a Bolyai János Gimnáziumot átadták, azt írtuk, az intéz­mény a középfokú oktatás új fellegvára. Közelebb épült a fellegekhez, mint Észak-Ma- gyarország bármely iskolája. Az Adriához számítva 274— 276 méter tengerszint feletti magasságban van, körülbelül száz lépcső vezet kapujához- Azóta még magasabbra épít­keztünk a tengerszint fölé, megépült az oktatási igazga­tóság, a Pénzügyi és Szám­viteli Főiskola salgótarjáni tagozatának épülete, kollégiu­mok nyíltak. De jöjjünk le a hegyről, in­duljunk el sétánkra egy óvo­dából, a római katolikus temp­lom háta mögül, ahol valaha régen temető volt. A X. szá­mú óvoda 1966-ban nyílt meg. 1968-tól 1970-ig cigánycsopor­tok jártak ide, putris gyere­kek voltak kis lakói. A fejlő­dés, az életkörülmények vál­tozása tette lehetővé, hogy 1970-től már nem szükséges külön cigánycsoportot működ­tetni, az óvodában folyó szín­vonalas munka enélkül is le­hetővé teszi a hátrányosabb körülményekből indult gyer­mekek felzárkóztatását, a jó iskolai előkészítést. — Jelenleg 187 gyermek jár hozzánk, több mint egy tucat óvónő dolgozik nálunk, konyhánkban 250 személynek főzünk — tájékoztat Tóth Ist­vánná vezető óvónő- — A Csizmadia úti óvodának is mi főzünk, s működik egy „kis- egységünk” a közeli Damja­nich utcában. . Salgótarján hat bázis óvo­dája közül a X. számú óvoda matematikai bázis, a tovább­képzéseket is segítő matemati­kai báziscsoport van itt. A vezető óvónő éppen egy sike­res foglalkozást értékel. — Sokat és ügyesen dolgoz­tatok — mondja a kicsinyek­nek, akik körülveszik. — At­tila, állj fel, megdicsérlek, ez az első feladat, amelyet hibát­lanul oldottál meg . • . Hol­nap farsang van, ünnepi reg­geli lesz, sütünk farsangi fán­kot, Ilonka néni mondta, hogy szalagos is, ropogós is lesz. Hol találkoztatok ezzel a ki­fejezéssel. Igen, egy versben. Most pedig vegyetek fel mele­gítőt, kimehettek játszani.. • Mi pedig menjünk át a szomszédba, a Gagarin Általá­nos Iskolába, ahol 1967-ben kezdődött meg a tanítás. A modern épület helyén azelőtt gondozatlan gyümölcsös volt, idenyúlt az Iskola úti iskola, a régi ,,cigányiskola” sarka, udvarának darabja- Buttyán Sándor igazgatóval még a ré­gi iskolában találkoztam elő­ször, amikor Salgótarjánba került, nyugdíjáig már az új iskolában tevékenykedhetett. A mostani igazgató Závorszky István is emlékezik a hajdani időkre, bár most inkább a jelenről váltunk szót. Több mint 800 gyerek jár ide iskolába, ötvenöt nevelő tanítja őket. 1972-ben angol nyelvi tagozat indult harma­dik osztálytól. Az iskola von­zása igen tág, például az it­teni tanuszodát a város min­den általános iskolájának diákja használja a 3-ik és 5-ik osztályosok huszonkét órában tanulnak itt úszni, a tanter­vi követelménynek megfele­lően. Az aulában iskolagaléria ad otthont kiállításoknak, gyermekrajzoknak. Évenként december 16-án Gagarin-em- lékplakettet adományoznak egy több éven át kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanuló­nak, egy szocialista brigádnak és egy nevelőnek- Az iskola társadalmi kapcsolatai kiter­jedtek. Csakúgy, mint a szintén szomszédos zeneiskolának, amely ez év február 23-án költözött mostani, végleges, szép helyére. Jelenleg ötszá­zan járnak ide a tizennyolc tanszakra (összefoglalva: fa­fúvós, rézfúvós, vonós, zon­gora, gitár, előképző-) Ki­egészítő tantárgy a szolfézs, a zenetörténet, zeneelmélet és a kamarazene. Az új iskola mindenekelőtt a zeneoktatás feltételeit javítja. Ezen túl azonban 1 a ' Város zenéi életé­nek is olyan bázisa, amelyet eddig nélkülözött a megye- székhely. Virág László igazga­tó szerint, a Filharmóniával közösen meg mdiák oldani az intimebb hangulatú kamara- muzsikálást- A hangverseny­látogató közönség, valamint több városi ének- és zenekar is -meleg otthonra lel az új ze­nei központban. A hegyen a Bolyai János Gimnázium épült fel először. Itt jelenleg több mint félez­ren tanulnak. Az 1979—80-as tanévtől új gimnáziumi tan­terv szerint folyik majd az oktatás, amely, szerint a tago­zatos osztályok megszűnnek, de néhány iskolában az or­szágban — közéjük tartozik ez a gimnázium is — lehetőség lesz arra, hogy speciális tan­tervű nyelvosztályok indulja­nak. Jelenleg hatféle tagozat működik az iskolában, amely­nek Derkovits Gyuláról elne­vezett galériája tárlataival szerves része a Nógrád me­gyei képzőművészeti kiállítási programnak. A gimnázium Bolyai-emlékfalát Kákonyi István készítette. A Bolyai- napok programja évenként gazdag összefoglalása az isko­lában folyó nevelő-oktató munkának­A Pénzügyi és Számvitelt Főiskolát 1978. december 19- én, a város felszabadulása 34. évfordulója alkalmából avat­ták, ez alkalommal dr. Po- linszky Károly oktatási mi­niszter mondott ünneplő be­szédet. Ekkor mondotta: „Örömmel jelenthetem be azt a döntésünket, hogy a főisko­lai tagozatra 31 millió forint értékű számítástechnikát tele­pítünk. Ez lehetőséget ad arra, hogy bővüljön az a kapcsolat, amely a főiskola és a város ipari üzemei között az elmúlt években kibontakozott”. A fő­iskolán végzett üzemgazdasági szakemberek magas fokú szak­mai képzettséggel, korszerű világnézettel rendelkeznek, a főiskolai tagozat társadalmi kapcsolata? révén az egész vá­ros szellemi életére kihat­Ez utóbbi elmondható az oktatási igazgatóságról is, ar­ról a megyei intézményről, amely a politikai káderképzés helye. Munkáját két képzési formában végzi. Az egyik, a kiterjedtebb, az ésti egyetemi képzés, a másik a pártiskolai képzés. Az esti egyetemi kép­zésnek három tagozata alakult ki, jelenleg ezeken 1600 hall­gató tanul. S három típusú pártiskola van, az egyéves pártiskola, az öthónapos for­ma (egy évben két turnus), valamint a céltanfolyamok. Az intézmény, amely 1974-ben költözött a hegyre, a megye politikai, ideológiai életének bázisa. Csaknem ötvenezer kötetes politikai szakkönyv­tárát nemcsak a hallgatók használhatják, kisgalériája ugyancsak vonzza a város la- .kosságát is- Az oktatói kar tagjai a megyei pártbizottság politikai folyóiratának, a Nóg­rádi Szemlének szerkesztői, munkatársi gárdájához tartoz­nak, országos tudományos ta­nácskozásokon vesznek részt, az itt folyó politikai, pedagó­giai, módszertani tevékeny­ség igen jelentős. így vált a hegy napjainkra a tudomány, a kultúra helyi fellegvárává. T. E. OTP-lakások A megyeszékhely lakótele­pein számos lakás, lakóház épül az OTP beruházásában, illetve közreműködésével. Többek között a Beszterce-te- lepen befejeződött az F/6 je­lű 10 emeletes lakóház cö­löpözése. Ugyanitt a G/14 je­lű épület — 19 lakás — szer­kezeti építése kezdődik- A Ke- merovo-lakótelepen A/6—7—8 / !el négylakásos társ'as- épülnek. Zagyvapálfal- ván a munkáslakás-akció ke­retében a síküveggyár dolgo­zói számára alapoznak egy 28 lakást tartalmazó épületet. Még az idén hozzákezdenek a talajmechanikai okokból éve­ken át szüneteltetett Arany János úti 33 jelű épület foly­tatásához is. „Város” a városban — az iskolaváros.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom