Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-28 / 73. szám

Ülésezik a KGST-VB Kis Csaba, az MTI tudósító­ja jelenti: Moszkvában kedden meg­nyílt a Kölcsönös Gazdasági . Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 89. ülése. Az ülésen a tagállamok állandó képviselői. miniszterelnök­helyettesei vesznek részt, a Magyar Népköztársaságot Marjai József miniszterelnök- helyettes képviseli. A végrehajtó bizottság ülé­se a többi között a tanács ülése elé kerülő jelentés ter­vezetével foglalkozik, amely a KGST három évtizedes te­vékenységét foglalja össze. Áttekintik a gazdasági együtt­működés időszerű kérdéseit, a hosszú távú együttműködési célprogramok végrehajtását, újabb programok tervezetét, az energetika fejlesztésének egyes kérdéseit. Az ülésen Konsztantyin Ka- tusev, a Szovjetunió állandó képviselője. miniszterelnök­helyettes elnököl. A szocialista államok gaz­dasági együttműködése három évtizedéről szóló jelentéster­vezetet Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára terjesztette elő. A többi között rámutatott: a szocialista országok kommu­nista pártjai és kormányai kezdeményezésére létrejött tanács ma három földrész tíz országát egyesíti, megterem­tette a szocialista államok kö­zötti gazdasági együttműködés minőségileg új formáit, telje­sen új típusú gazdasági együttműködést hozott létre. A KGST létezése elősegítet­te az egyes tagállamok gaz­dasági terveinek megvalósí­tását, kapcsolataik szorosabb­ra fűzését, előmozdította a világszocializmus ügyét. A szocialista munkamegosztás, a szakosítás és a gazdasági kooperáció eredményeként a KGST ma a világ legdinami- ‘kusabban fejlődő gazdasági csoportosulása ,— fejlődésé­nek ■ üteme például kétszerte gyorsabb volt, mint az EGK tagállamaié. A tanácsban részt vevő államok a három évtized során többszörösre növelték nemzeti jövedelmü­ket. A végrehajtó bizottság ülé­se csütörtökön ér véget. Robbantások Izraelben Pokolgép robbant kedden —egyiptomi különbéke ellen hajnalban a Tel Aviv közeié- tiltakozó palesztin harcosok ben fekvő Lód város piacte- hajtották végre. Hétfőn — a rén. Az izraeli rendőrség köz- szerződés aláírását követő lése szerint tizenkilencen órákban gránát robbant megsebesültek. Feltételezik, Jeruzsálem óvárosának egyik ' hogy a merényletet az izraeli terén, több sebesülést okozva. Békekötés — veszélyekkel Megszületett hát a „pax jimmyana”, az egyiptomi—izraeli különbéke, amelynek a tekintélyes amerikai hetilap, a Newsweek adett ilyen gunyoros-humoros nevet. Találó­an, hiszen Carter elnök személyes presztízse forgott kockán a különalku elhúzódásával. A Fehér Ház északi kertjében rendezett hét­fői ceremónia kilencvenkilenc nappal késett az eredetileg jelzett időponthoz képest, s ennél is többet a Camp Davidben oly’ naiv kincstári optimizmussal beharangozotthoz viszonyítva. Mitagadás, az Egyesült Államok jókora kockázatot vállalt, amikor harmadikként beszállt” a minduntalan zátonyra futott tár­gyalásokba. Szadat és Begin hosszú vitáját — helyesebben alkudozását — végül is dol- lármilliárdok simították el. S ami a legvisz- szatetszőbb: a világtörténelem első olyan bé­keszerződését írták alá Washingtonban, amely tömérdek fegyver, hatalmas mennyi­ségű hadianyag fölhalmozását helyezi kilá­tásba az érintett térségben. Ez azonban csupán egyik — bár kétségte­lenül fontos — oka annak, hogy nemcsak az arab államokban, hanem világszerte aggoda­lommal tekintenek a megállapodás jövője elé. A legnagyobb kétséget az táplálja, hogy a1 közel-keleti rendezés alapkérdésében, a palesztinok ügyében jottányit sem engedett Izrael. Márpedig a palesztin nép önrendel­kezési jogának elismerése, önálló államuk megalapításához a megfelelő garanciák nyúj­tása nélkül tartós és stabil rendezés elkép­zelhetetlen. Nem kisebb jelentőségű a különbékének az a nyugtalanító vonatkozása sem, hogy á tér­ség eddigi egyensúlya alaposan módosul az Egyesült Államok fokozott jelenléte révén. Márpedig a térség katonapolitikai fontossága közismert, s éppen közelsége a Szovjetunió­hoz, valamint kontinensünkhöz fokozza az aggodalmat Amerika katonai terjeszkedése miatt. Az Egyiptomnak és Izraelnek kilátás­ba helyezett fegyverzet még inkább robba­násveszélyt sejtet, ám ezúttal már a kanóc vége a Pentagonig ér. Ráadásul egész sor titkos katonai okmány egészíti ki a béke- szerződést, ami önmagában is megalapozza a közvetlenül és közvetve érintett államok bi­zalmatlanságát. Talán sokan furcsállják, hogy a három évtized alatt négy véres háborút, tömérdek veszteséget és emberi drámát sűrítő Közel-Ke­let első olyan békéje, amely egy arab ál­lam és Izrael között kétségtelenül új alapok­ra helyezi a kapcsolatokat, több ellenérzést kelt, mint megnyugvást. Csakhogy a „pax jimmyana”,, az amerikai beavatkozással te­tő alá hozott különbsége egész sor kérdést változatlanul nyitva hagy. Semmiképpen nem alkalmas arra, hogy helyettesítse az igazi, átfogó rendezést. Gromikó szovjet külügyminiszter hétfőn befejeződött szíriai látogatása alkalmat adott arra, hogy a Szovjetunió egy arab frontál­lamban ismételten elkötelezze magát az át­fogó és igazságos, valamennyi érdekelt fél közreműködésével kimunkált rendezés mel­lett. Ezt az álláspontot képviseli hazánk is, mint arról a közelmúltban a Lázár György miniszterelnök kuvaiti tárgyalásairól kiadott közlemény, valamint az MSZMP Központi Eizof,síga és a kormány több korábbi állás- fo^’nlrsn tanúskodik. Az arab külügyminiszterek kedden Bag­dadban megkezdett értekezletére vár annak eldöntése, hogy miként reagáljanak a külön­békére. Az eddigi megnyilatkozások alapján biztosra vehető, hogv az arab államok túl­nyomó többsége Szadat különutas politikájá­nak megbélyegzése és néhány Kairóval szem­ben foganatosítandó lépés mellett foglal ál­lást. A palesztinok véleményét Jasszer Ara­fat már megfogalmazta. „A békeszerződés célja, hogy a palesztin nemzetet szolgasor­ba taszítsa, ebbe azonban a felszabadítási mozgalom sohasem fog belenyugodni” — hangoztatta a PFSZ elnöke. Szadat és környezete „történelmi alkalom­ról" beszél a különbéke kapcsán. Nos, való­jában szó sincs erről. Inkább önigazolásnak tűnik a kairói érvelés, silány mentegetőzés­nek, a megalkuvó politika kimaevarázásán*v Az arab államok és a térség tartós, igazságos rendezésén munkálkodó nemzetközi erők alig­ha adnak — nem is adhatnak — neki hi­telt. Gyapay Dénes A moszkvai olimpiai falu Az olimpiai via­dalok résztvevői­nek lakóhelyét a hagyományok alapján nevezik olimpiai falunak. Amikor 1932-ben a Los Angeles-i X. olimpiai játékokon először helyezték el a sportolókat külön e célra épí­tett épületekben, az olimpia részt­vevőinek szállása valóban falura emlékeztetett. A moszkvai olimpiai falut bát­ran nevezhetnénk városnak a város­ban: az épületek 107 hektár terüle­ten fekszenek és az olimpiai játé­kok idején 12 ez­ren élnek majd itt. Ilyen lesz az olimpiai falu az építkezések befejezése után A moszkvai olimpiai falu a főváros délnyugati részén, a Micsurinszkij és Vernadszkij sugárutak közötti területen fekszik. A hely kiválasztása nem véletlen. Innen körülbe­lül *20 perc alatt lehet megkö­zelíteni az olimpiai játékok két fontos színhelyét, a luzs- nyiki stadiont és Krilatszko- jét­A XXII. olimpiai játékok résztvevői 16—17 emeletes há­zakban laknak majd. Mind­egyik háznak három bejárata lesz. A lakások 2, vagy 3 ágyas szobákból, konyhából, tágas előszobából állnak. A szobákat korszerű bútorokkal rendezik be. A különösen ma­gas növésű sportolók számára 2 méter 30 centiméter hosszú­ságú ágyak állnak rendelke­zésre. A lakások kialakításá­ban mindent a fő célnak ren­delnek alá: az olimpia részt­vevői érezzék otthon magu­kat­Bábokkal a gyerekek között „A fekete kalap és a szivárványszín labda” című előadáson a gyermekek egyszerre nézők és közreműködők. Csehszlovákiában számos — nemzetközi összehasonlításban is kitűnő — bábcsoport mű­ködik. A modern hivatásos bábszínház művészeti szem­pontból sikeres képviselői kö­zé tartozik a brnói Radost (Öröm) Színház- Hivatása, hogy elvigye a legkisebb gye­rekekhez is a színház élmé­nyét. Majdnem harmincéves tevékenysége során (1949-ben nyilvánították hivatásos szín­házzá) egész sor nagy művé­szi egyéniség volt tagjai kö­zött. Az igazán jő színművészet hatásával áttöri a nyelvi és generációs válaszfaladat. Egyébként is a bábszínház, amely évszázadokkal ezelőtt a népünnepélyek tartozékaként jött létre, minden nemzedék­hez szólni akar. Ezt a hagyo­mányt vállalja tudatosan a Radost Színház együttese is. Az utóbbi időben több — kizárólag felnőttközönség számára feldolgozott — dara­bot is bemutattak (például Michel de Ghelderode „Va­kok”, vagy Friedrich Dürren­matt „Hasonmás” című mű­vét. A Radost Színház igazi kö- ífcnsége persze, továbbra is a gyermeksereg marad- A tár­sulat érdekes kísérlete az óvo­dáknak tartott előadássorozat, ahol a gyerekek saját ötlete­ikkel és közvetlen részvéte­lükkel maguk is alakítják a darabok cselekményét. Az ed­digi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy ezek az előadások nem csupán a gyerekek, ha­nem az óvónők számára is hasznosak, akik a színházzal való együttműködés során a gyermekekkel való foglalko­zás új lehetőségeit ismerhetik meg. Az elmúlt évadban a Radost Színház, szakemberek segítsé­gével a gyermekközönség pszichológiai vizsgálatát szer­vezte meg. A kutatás eredmé­nyei bebizonyították azt, amit a színészek a mindennapi gya­korlat során már megérezték: a gyermekközönségnek nem kell a kegyeit keresni, „le- szállni” hozzájuk. A gyermek­néző ugyanúgy képes megérte­ni a klasszikus meséket, mint a kísérleti előadás modern szövegösszeállítását. Runka Zaludova Az élelmiszeripar fejlődése Szendi Márta szocsi riportsorozata (II.) Száz évig él a tea — Te láttál már teát? Nem csészében persze, hanem ül­tetvényen! — faggatóztunk egymás közt, amíg a teaszov- hozba tartó autóbuszok előtt várakoztunk. Dehogyis láttunk! Sok min­den megterem a nógrádi lap­kákon, de a teacserje szubtro- pikus éghajlatot kíván, sok napfényt, bőséges öntözést. A Szovjetunió legnagyobb szubtropikus teaszovhozába, a dagoniszibe indultunk. Ka­nyargós szerpentinutak végén nagyot szusszanva álltak meg a buszok. Farönkből ácsolt ló­cákra telepedtünk a ' szabad ég alatt, előttünk a dúsan zöl­dellő ültetvény, háttérben a kaukázusi hófödte csúcsok, melyek hidegtől, széltől védik az ültetvényt. A szovhoz agronómusa, a vakítóan szőke Klára köszön­ti a nógrádi asszonyokat. El­mondja, hogy a krasznodári teatársulat vezető tagja a da- goniszi, az évi 5000 tonna nyers zöld teatermés fele in­nen származik. Hétszáz hek­táron bontja új hajtásait a kínai fagyálló tea, ezen kí­vül gyümölcsöt, mogyorót, ba­bérlevelet és virágot termeszt a szovhoz. Szüretkor a teacserje ágai­nak utolsó három levelét gyűj­ti a szovhoz kétezer — és 17 nemzetséget képviselő — dol­gozója. Ebből a három zsen­ge levélből lesz az illatos ital. Napi 50—60 kiló teát szed le a szovhoz egy-egy dolgozó­ja. S, hogy ez mennyire nem lebecsülendő mennyiség, ah­hoz még annyit illik tudni, hogy egy kiló teát kétezer szükséges mozdulattal tesznek kosárba. Szezonban az élen­járó munkások kétszáz kilót is begyűjtenek. Ez a név, To- dová az egész krasznodári te­rületen fogalom. A szovhoz 45 éves munkásasszonya egy sze­zonban ugyanis 11 tonna te­át szüretelt (!). A kiemelkedő teljesítményért elismerésül egy autót kapott jutalmul. A teaszedés kéai munk^. A meredek lejtők lehetetlenné teszik a gépesítést. Meg aztán az extra minőség is megkí­vánja a figyelmes, gondos ké­zi munkát. Nem véletlenül lett lipcsei és brüsszeli nagy­díjas a krasznodári tea! Kerek száz évig él a teabo­kor. A dagoniszi ültetvény még csak 38 éves, vele egyi­dős japánfenyősorok szegé­lyezik a cserjesorokat. Ha nem nyírnák szüntelen a friss hajtásokért, két-három mé­ternyire is felnyúlna a nö­vény. A dagoniszi szovhoz hektáronként négy és fél ton­na nyers zöld teát szüretelt az elmúlt évben. Szovjet tudósok úgy szá­molják, hogy 2000-re önellá­tó lesz teából az ország. A vezető ^eatermelők között van így is, bár a szovjet em­berek teafogyasztása nem sok. Egy angol évi 4 kiló száraz teát fogyaszt, a szovjet ember csak fél kilót. A teából készült italt nem szükséges külön bemutatni. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a zöld teában háromszor annyi a koffein, mint a kávéban! Igen sokfé­le vitamint tartalmaz, C-vita- minból többet, mint a citrom. S ha fejfájás kínoz — egy erős tea felér egy fejfájás el­leni tablettával! Ugyancsak tudósok állapították meg, hogy egy csésze tea egy órán át tíz százalékkal serkenti az agy működését. S kedvesen int Klára asz­szony: — Pajgyom! — az út végé­ben emelkedő hagyományos orosz faház felé invitál tea­kóstolóra. — Öt csésze tea. Ennyi az igazi teáivá ember kapacitá­sa, — fordítja szavait tolmá­csunk. — Vendéglátóink el­várják, hogy jó teaivók mód­jára fogyasszunk. A hangulatos parasztházat hatalmas cserépkályha mele­gíti. 'Hővös szellőket lehelnek a kaukázusi hegyek, elkél a meleg. A kecskelábú asztalok dúsan terítve mézzel, dzsem­mel, mogyoróval, túrós és al­más kaláccsal/ aszalt szilvá­val, almával, fügelekvárral. A szoba közepén a főhelyen, hatalmas szamovár. Dél-kau­kázusi népviseletben öltözött lányok nyitogatják a csapját, s engedik a forró vizet a tea­esszenciára. Szíves szóval, szép mosollyal unszolnak: pazsä- luszta! Még egy csészével! Visszafele egy darabon ma­gunkkal visszük Klárát, a szép agronómusnőt. Hazai ké­peslapokon, prospektusokon mutatjuk neki, hol lakunk, honnan jöttünk. Komolyan bólogat,. tetszik neki Tarján. Majd mielőtt leszáll, így szól: — Jöjjenek el hozzánk nyá­ron is! Akkor igazi Szocsi!! Jönnénk mi, hogyne jön­nénk. .. Hiszen ahogy telnek a napok, egyre erősebben érezzük: milyen nehéz is lesz búcsút venni tőle. Nőnap előestéjén ünnepi hangulatban fogad a város. Az utcai virágárusok előtt hosszú sorok állnak, nárcisz­ból, fehér kálából kötött csok­rokat vesznek az emberek a másnap köszöntendő nőknek. A fodrászüzletek tömve, nők és férfiak egyként csináltatják frizurájukat. Az illatszerüzle­tekben gombostűt sem lehet leejteni: celofánba csomagol­ják, szalaggal kötik át az ajándékcsomagokat az eladók. S úton-útfélen köszöntik a nőket. Örök szépséget, örök fiatalságot kívánnak. Egészsé­get és békét. Gyermekeket és örömteli munkát. És újra, bé­két, békét, békét... Egy fiatalember, ha jól ér­tettem Grisának hívják, el­kéri a kezemben tartott jegy­zettömböt, tollat. 8. Marta — írja bele, s virágos ágakat rajzol köréje. — Öcseny szpaszíva — ne­vetünk, kezet fogunk. Március nyolcadika, nem­zetközi nőnap. Szerte a Szov­jetunióban munkaszüneti nap. A jelenlegi ötéves tervidő­szakban sok jelentős beruhá­zást, rekonstrukciót indítanak, illetve fejeznek be a bolgár élelmiszeriparban. Mivel az ágazat évente 170—180 millió leva értékben állít elő termé­keket, a beruházásokra fordí­tott összegek mintegy három év alatt térülnek meg. A felújításra, rekonstrukció­ra szánt pénzeszközök nagy részét a termelési folyamatok automatizálására fordítják. Komoly összeget szánnak a munkakörülmények javításá­ra, és a környezetvédelemre is. A konzerviparáról híres Bulgáriában 110 millió levét költenek a konzervgyárak ter­melési kapacitásának növelé­sére, űj hűtőberendezésekre, raktárakra. A húsipar fejlesz­tésére 60 millió levét fordíta­nak. Tizennégy húskombinát kap új, nagy teljesítményű gépeket, hús- és húsáru-cso- magoló automatákat- A ba­romfifeldolgozó ipar szalagjai az új gépek felszerelése után óránként 7200 baromfi vágá­sát, tisztítását, csomagolását végzik majd el­Felújítják a tejipar tíz üze­mét is. Elsősorban a friss te­jet, joghurtot, sajtot, vajat gyártó részlegek termelését korszerűsítik. Kilenc üzem­ben felújítják a hűtőberende­zéseket, amelyek hűtőtere 1700 négyzetméterrel nő meg aa 1976—1980. közötti ötévaf tervidőszakban. ü NOGRAD — 1979. március 28., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom