Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-03 / 52. szám
♦2* vv «2* «2» *5» »2» *2* *2* *2* *!• *2* *!♦♦* Vannak olyan régi, vagy kevésbé régi folyóirataink, melyek ma már fogalommá váltak: Tudományos gyűjtemény, Koszorú, 100 %, Válasz, netán a Hadi és más nevezetes történetekA Nyugat is ilyen „...a Nyugat több volt, mint folyóirat, egész mozgalom, úgyszólván egész korszak volt, a magyar irodalmi kultúra gyönyörű megújulása” — írja Komlós Aladár. Elmúlt 70 éve, hogy a Nyugat első száma megjelent. A folyóirat egyes számai, vagy évfolyamai ma már csak nagykönyvtárakban tekinthetők meg, s egyre nehezebben hozzáférhetőek. Kulturális missziót teljesített az Akadémiai Kiadó, amikor belefogott e nagy múltú fakszimile kiadásába. Az 1908-as első évfolyam két kötetbe kötve a téli könyvvásárra jelent még. A folytatás sem késik. Nem fakszimile kiadás, de mulatságos és érdekes tartalmú mellékletet tartalmaz a Magyar Tipográfia c- sorozat kötete: A magyar ponyva tüköré, Pogány Péter összeállítása. A ponyván árult könyvnek nem mindig volt olyan egyértelműen pejoratív jelentése, mint napjainkban — inkább a népszerű, a népnek szólót jelentette — vásári kiadvány volt. A ponyva sem volt mindig olyan kelendő, mint a húszas, harmincas években: „A ponyva-árus, szabad ég alatt,/Lehintett szalmán fel, s alá szalad, /Gondolja: beh jó volna egy kemence,/ Mely a vásárt befűte- né egyszerre!” — írja Arany János. Hihetetlenül szerteágazó ez a műfaj, úgyis, mint „irodalmi”, úgyis, mint kiadványféleség: a jóslástól az álomfejtésig, a katonaénektől a Sobri Jóska-történetekig. a találós kérdésektől a kincskeresésig, a szent történetektől az „állati” paródiákig terjed. Rendkívül érdekes művelődés- történeti kézikönyvek, ugyanakkor hasznosan mulattató olvasmányt tarthat kézben az olvasó a Magyar Helikon Kiadó jóvoltából. A középkort általában sötét jelzővel szoktuk illetni, bizony sokszor nem is alaptalanul; hiszen nem csak olvastunk, s tanultunk erről az iskolapadban, de még a régi, várost ábrázoló metszeteken is — mintegy díszítésül karóba húzást, kerékbetörést láthatunk ábrázolva — csupán a dekorativi- tás kedvéért, A középkor még ma is — oly sokrétű kutatások után is — rejtélyekkel teli: miért ölték meg Nagy Lajos magyar király öccsét, mi is történt tulajdonképpen Szép Fülöp menyeivel, valóban őrült volt-e Johanna és gyengeelméjű Don Carlos? Valóban kéjvágyból gyilkolt-e az orléans-i szűz vitéz fegyvertársa, a titokzatos Kék- szakáll ? Ezeket bogozza ki érdekes, fordulatos formában Kulcsár Zsuzsanna: Rejtélyek és botrányok a középkorban c. .könyvében. Huszonegy esemény, huszonegy középkori botránykrónika — abból a korból, melyet úgy látszik még mindig nem ismerünk eléggéHerderről (1744—1803.) általában annyit tudunk, hogy Imigyen szólt rólunk, magyarokról a „herderi jóslat”: „...és évszázadok múltán a nyelvüket is alig lehet majd megtalálni”. Most többet megtudhatunk a filozófusról, mivel a Gondolat Kiadó közreadta válogatott írásait „Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról” címmel. Azt a bizonyos herderi jóslatot korának haladó magyar írói: Kazinczy, Verseghy, Batsányi nem utasították el, inkább intelemnek tekintették. Az azóta is sokszor idézett mondást, annak teljes szövegét hiába keresi a magyar olvasó. Eredeti szöveg- környezetében ebben a kötetben sem találjuk meg, csupán az előszóban idézi a kötet üsz- szeállítója Rathmann János. 25 év a katedrán D obálózni lehet a „leg”- ekkel: Balassagyarmat legnagyobb, legrégibb iskolájának igazgatója Deák Ferenc; egyben Nógrád megyében a leghosszabb iskolavezetői pályát befutók közé tartozik. Dobálózhatnánk számokkal, jubileumokkal is bemutatásakor: 1954- től, tehát 25 éve a Bajcsy- Zsilinszky úti iskola pedagógusa, azóta a dolgozók általános iskolájának vezetője, húsz esztendeje az iskola igazgatója és hosszú évek óta számos közéleti feladatot lát el. Még egy szám — amelyet más esetben kételkedéssel fogadnánk — alig van olyan munkanap, amikor 12 órán belül hazaérne. Hogy néz ki mindez a szürke hétköznapok során? — Reggel hétkor indulok be az iskolába. Nem szeretem elmulasztani a napnak azt a részét, amikor megérkeznek a gyerekek, zsibong az egész iskola. Figyelem a gyülekezésüket, a termek rendjét, tisztaságát. Apróságnak tűnik, de fontosnak érzem: ne jöjjön be senki sáros cipővel, ügyeljünk a takarítónők munkájára, becsüljük meg! A becsen- getés előtti 15—20 percet a tanáriban töltöm — ilyenkor beszéljük meg a napot, van-e valamilyen probléma, kell-e helyettesíteni valakit? Szerencsés helyzetben vagyunk, mivel a napközis nevelők mindnyájan szakosak — ha „kiesik” egy szaktanár, meg tudjuk oldani a szakszerű helyettesítést. Kémia szakos egymagám vagyok — ez meghatározza, hogy helyettesítést nem vállalhatok, ez túlmenne az engedett óraszámon. Jó érzés, ha olyan diákokról hallok, akik kémiával mentek tovább — de ennél fontosabbnak tartom, hogy még senkit sem kellett megbuktatnom ... A törzsanyagot, a minimumot megtanítom — ha nem elég a gyengébbeknek a heti három óra korrepetálás, a folyosón szólítanak meg valamit nem értve, igyekszem pár percet szakítani rájuk. Amikor nem tanítok, nem hospi- tálok, akkor is csali ritkán vagyok egyedül az igazgatói irodában — naponta általában 30—40 ember megfordul nálam. Hol a dolgozók iskolájának felnőtt diákjai (elveszett a bizonyítványuk, problémáik vannak a tanulással, vizsgával), hal a tanulók szülei, az iskolával együttműködő intézmények dolgozói. (1975-ben. a centenárium idején összeszámoltuk: 2180 felnőtt végzett tanfolyamainkon, jómagam 300 analfabétát tanítottam meg írni-olvasni.) Volt olyan tanév, amikor 1100 tanuló járt ide — aztán megnyíltak az új iskolák, most 556 diákunk van, 42 fős a tantestület. A huszonöt év alatt még nem ment el úgy nevelő innen, hogy munkahelyi problémák miatt áthelyezést kért volna... Sok szempontból bázisiskolának számít Balassagyarmaton a Bajcsy, a nevelőtestület több kezdeményezést, kísérletet elindított, vállalt. Deák Ferenc a városi általános iskolai igazgatói munkaközösség vezetője — így mindez hozzátartozik pályájához. Ezek nélkül hiányos lenne az elmúlt esztendők még oly rövid krónikája is. — 1970-ben kezdtük az iskolaotthonos (egész napos) osztályok létesítését. Nagy öröm volt, hogy sikerült fektetőket szerezni, játékszobát létesíteni, az óvodai nevelés jó tapasztalataira építeni. Ószintén megmondom: hiába nyert ma már polgárjogot ez a forma, visszaléptünk a kezdetekhez képest! Ma még ülőhely is alig van. nagy a zsúfoltság. A matematika oktatásának kísérlete bevált, ma már egytől nyolcig az új szerint tanulnak. Egy csöppet mintha szürkült volna a klu- bos rendszer — de ez talán csak annak következménye, hogy elvesztette az újdonság varázsát. Nagyon jók ' a tapasztalatai, beépült a nevelés-oktatás folyamatába. A 23 klub között van tanulást segítő, amely elmélyülési lehetőséget biztosít egy-egy tudományág műveléséhez, sok olyan, ahol a gyengébbek is sikerélményt szerezhetnek, ügyességüket, rátermettségüket bizonyíthatják. A pályairányultságot, a munkára nevelést, a szép szeretetét, a szabad idő hasznos eltöltését egyaránt segítik, gazdagítják. Ötödik éve megy a szaktan- termi rendszerű tanítás, a szemléltetőeszközöket táV \ 4 NÓGRÁD — 1979. március 3., szombat Gyermek fotó-pályázat A nemzetközi gyermekév alkalmából a NÖGRÄD szerkesztősége, valamint a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat gyermekfotópályázatot hirdet. A pályázaton amatőr és hivatásos fotósok egyaránt részt vehetnek. Várjuk mindazok jelentkezését, akik művészi igényességgel képesek ábrázolni a gyermekek életét, társadalmi környezetét, tanulásukat. szórakozásukat, bemutatják örömeiket, gondjaikat, mindennapjaikat. A fotópályázatra beérkező legjobb, közlésre érdemes fényképeket március 15-tő? folyamatosan közöljük a NÓGRÁD-ban. Egy pályázó több képpel is szerepelhet. A megie- lent kéneket a közönségszavazatok, valamint szakmai zsűri értékelése alapján d{iaz- zuk. A nyerteseknek értékes tárgyjutalmakat, vásárlási utalvánvokat nvúitunk át. Gvcm»- keikoek nemzetközi úttörőtáborban va'ó részvételt biztosítunk. A pályadíjakat lapunk egy későbbi számában részletesen is közöljük. A fotópályázatra benyújtott nagy formátumú politikai transzparensét állítunk össze, melyet a rendező szervek képviselői Í979. június 3-án, a gyermeknapon adnak át megyénk egyik ifjúsági intézményének ünnepélyes körülmények között. Ugyanekkor kerül sor a pályaművek értékelésére, a díjak kiosztására. Kérjük a pályázókat, hogy a képeket — a nyomdai .sokszorosítás miatt — a lap hasábszélességének megfelelő méretekben készítsék el. Az olvasók pedig, akik szavazni szeretnének, a képet címével és alkotóiának nevével — postai levelezőlapra ragasztva — küldjék be a NÖÖRÁD szerkesztőségébe. Várjuk tehát a fénykéneket a következő ripír": NÚbRáO szerkesztőség. 3100 salgö- tarián. Palócz Iijirc tér 4. Postafiók: 96. Magyar játékfilmszemle resziiváihongiiicstban Van közönsége a magyar filmnek. Legalábbis erre engednek következtetni a XI. magyar játékfilmszemle ünnepi bemutatói. Még a meghívott külföldi és hazai vendégeknek is ugyancsak igyekezni kellett a helyfoglalással, ha nem akartak kívülrekedni sok száz sorban állóval egyetemben. Zsúfolt házak a szemle hat fővárosi mozijában, a Vörös Csillagban, a Tanács, a Toldi, a Horizont (volt Híradó), és a Szikra Filmszínházakban, valamint a Filmmúzeumban. Ez volt a szemtanú első — és az előző szemlékre nemigen jellemző — meglepetése. A másik — magyarázva a fentieket is — a monstre program, a valóban minden igényt kielégítő változatos műsor. Bemutatásra kerültek az elmúlt év legjobb alkotásai és a már elkészült ideiek. Látható volt egy ritkaságszámba menő klasszikus sorozat Fejős Páltól Szőts Istvánig, és egy újabb életmű-összeállítás Má- riássy Félix műveiből. Megismerkedhetett a közönség jó néhány, a közeljövőben képernyőre (vagy talán mozivászonra?) kerülő tv-filmmel. éppúgy, mint a balázsbélások és a főiskolások különprog- ramban vetített újdonságaival. Soha nem volt még ilyen színes a magyar filmszemle műsorpalettája. És a hangulat is, mint egy jól sikerült nemzetközi film- fesztiválon. Hat estén át fényárban úszott a szemle központi mozija, a Vörös Csilroló szekrényeket beköltöztettük a folyosóról a termekbe — így helyben van minden eszköz, mellyel a megértést segíthetjük. írásvetítőnk van még kevés — 18 osztályhoz mindössze hét. A nemrég megtartott szülők-nevelők összejövetel bevételét idén is eszközvásárlásra fordítjuk. Ügy érzem, az is a jó tan- testületi légkörre utal, hogy csak azok nem jöttek el erre a komplex rendezvényre, akiket saját, vagy gyermekük betegsége gátolt. — Sokaktól hallottam, milyen szenvedéllyel foglalkozik minden olyan üggyel, ami a pedagógiai korszerűsödést szolgálhatja az iskolájukban és a városban. Kérem, mondjon valamit azért magáról is, ne csak az iskoláról! — Nehéz kettéválasztani... A magánéletem eléggé összefonódik a pedagógiával. Bár mindössze — vagy még sok lesz ez? — négy évem van a nyugdíjazásig, két speciális tanfolyamra is járok Salgótarjánba. A TIT-munkát hosszú évekig én fogtam ösz- sze a városban — szerencsére az utóbbi esztendőkben függetlenített titkára lett a szervezetnek. De előadásokat azért vállalok, ezt nem lehet abbahagyni. Hogy voltak-e összezördüléseim, nézeteltéréseim a kollégákkal? Viták sokszor — ha valamivel nem értek egyet, a „langyos békesség” érdekét nem nézem, szólok, vitatkozom —, de máskor nekem mondják meg, ha valamit nem jól csinálok. Őszintén örülök ennek, enél- kül nem lehet jól vezetni, eredményesen dolgozni! G. Kiss Magdolna lag Filmszínház. Hat napon keresztül találkoztak itt, és nyújtottak baráti jobbot egymásnak a film- és moziszakma legjelesebb képviselői, vezetők és alkotók, színészek és forgalmazók. Ilyen hangulatos, baráti légkörben került ismét reflektorfénybe a magyar film ügye és e fény fókuszában most valahogy világosabban fogalmazódtak meg azok a halmozódó problémák, amelyek az elmúlt években a magyar film és közönsége közötti szakadékot okozták. Mindenekelőtt megszűnt a vádaskodás a film gyártói és terjesztői között, de csillapodott a nézők felelősségre vonása is. Mint már annyiszor, most is bebizonyosodott, hogy — elnézést a közhelyért a közönséget nem lehet leváltani. Talán még egyik szemle sem merte ilyen egyértelműen kinyilatkoztatni, hogy a mégoly sikeres nemzetközi szereplés ellenére sincs egységes film- köznyelvünk, amelyet az alkotó és a (honi) befogadó egyaránt beszél. Hogy meglehetősen unalmasak a filmjeink, s még a legjobbak sem mentesek a kevesebb-hosszabb „üresjáratoktól”. És a már örökzöldnek tűnő, unos-unta- lan hangoztatott témák: hogy nincsenek jó vígjátékaink, színvonalas gyermek- és ifjúsági filmjeink, nemesebb értelemben vett populáris alkotásaink. Elhangzott természetesen az is, hogy a' nemzeti filmgyártás és a filmforgalmazás ügye továbbra is elsőrendű fontosságú, és a szocialista alapokon nyugvó műsorpolitikai céljaink hosszú távon is változatlanok. Az arányok és a módszerek azok, amelyeken sürgősen változtatni kell. A műfaji arányokon a filmgyártásban, és a formai módszereken a filmterjesztésben. Erre tettek ígéretet a stúdióvezetők, ezt fogadták meg a forgalmazók, és ezek a lá- tottak-hallottak sugallták e sorok írójának azt az optimista következtetést, hogy végre történik valami sokat vitatott filméletünkben, és hogy a magyar film és a közönség hamarosan ismét egymásra talál. Mozihangulatban is. Kocsis László Mai tévéaján faiunk 20.05: Naftalin. „Heltai Jenő, az első világháború előtt írta ezt a kitűnő bohózatát, — mondja Kalmár András rendező. Bohózat ugyan, de rendkívül komolyan kell játszani minden fordulatot, minden helyzetet. A darabot meghagytuk eredeti ízei szerint, semmiféle idegenítő hatást nem alkalmaztunk, nem korszerűsítettük. Az egyetlen dolog, amiben engedményt tettünk egy vidám kis kupié a játék végén, amelyet Bródy János írt számunkra”. A cselekmény egy lakásban játszódik, egy fülledt nyári napon, letakart és összegyűjtött bútorok társaságában, ahol a ház asszonya szerdánként a szeretőjével találkozik. A férj azonban váratlanul beállít és a szerető bebújik a naftalinos szekrénybe. A komikus helyzetek egész sora következik, amelyből sok mindent megismerhetünk, így az új lakók polgári ízlését vagy inkább ízléstelenségét és egyben vidám életét is.
