Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

Teremtik az otthont Az utolsó mészégető Kopogtunk az ajtón... Kemence a szorosban SZEMRE IS LEGSZEBBEK 8 tízemeletesek. Karcsún ma­gasodnak az ég felé. Az abla­kokon hófehér vagy színes függönyök. A függönyparádé bizonyítja, hogy a lakók nem­régi költözködők. Az első darabok között veszik meg az ablakra valót. Nem mindegy, hogy kívülről mit lát a szem. Ne mondja senki, ezek nem adnak a lakásra, lám az üveg is csupasz...” Járkálunk Salgótarján ;,Benjáminjának”, a Beszter- ce-lakótelep egyelőre még formálódó, változó utcáin. Homokbuckák, építési anya­gok, mozgó daruk mutatják, napról napra épül a város­rész. Amíg nagy testű mun­kagépek döcögnek, alapozni kell, betongerendákat hor­dani, nem érdemes aszfaltozni az utat, járdákat. Kidobott pénz lenne. Majd ha már az utolsó házakat is felhúzták, nagyjából megépítették a köz- intézményeket. Járkálunk hát a házak kö­zött. Gyönyörködünk a nyüzs­gő gyerekhadban, aztán talá­lomra kiválasztjuk az Ybl Miklós utca 47. számot viselő toronyházgt. A földszintjén élelmiszer- bolt. A házban vagy a környé­ken levő asszonyok csak úgy, pongyolára kapják rá a ka­bátot, amíg leszaladnak vásá­rolni. A lift felvisz a hetedik eme­letre. A sarokban az ajtó előtt gyerekkocsi, benne hó­fehér prémtakaró. Ahol ko­csiba való kisbaba van, ott az anyuka bizonyára gyerek- gondozásin. Szerencsét próbálunk. Ko­pogunk az ajtón. Bentről szöszmötölés hangzik. Nyí­lik az ajtó, megjelenik egy karcsú, szőke fiatalasszony. Mögötte csúszkáló kisgyerek nvitja tágra a szemét az ide­genek láttán. NEMES BÉLANÉ CSÖPPET csodálkozik. Aztán kedvesen invitál be. — Jöjjenek, jöjjenek. Ép­pen most készülök letenni a gyereket- Rögtön elalszik, az­tán beszélgethetünk. Európa legnagyobb alumínium- kohója az Energoinveszt Társa­sághoz tartozó zvomikl „Birac” gyár, amelynek a termelési kapa­citása évente 600 ezer tonna. Ter­melésének nagy részét a Szov­jetunióba szállítja. * A rljekal „Május S-a” hajó­gyárban 40 000 tonna teljes terhe­lésű tankhajót bocsátottak vízre nemrég. Ez már a hatodik ilyen modern vízijármű, amelyet a moszkvai Szudoimport megrende­Az egyéves Krisztián mint­ha tudná, róla van szó, ga­gyogni kezd. A fiatalasszony felkapja, aztán viszi a gye­rekszobába. A lakás, amit kaptak, egy nagy szoba, két félszobás hi­vatalosan. Az egyik kisszobát rendezték be a gyereknek. Kiságy, járóka, szekrényke. A falon vidámszínű tapéta. Krisztián bekerül a járóká­ba. Hasrafordul, szájába kap­ja az ujját, aztán már csukó­dik is le a szeme. Édesanyja csendesen húzza be az ajtót. Fiatal házaspár, új lakás­ban. Ismerős a képlet. Egy esztendeje költözködtek. Az­óta az otthonteremtés, ren- dezkedés, szépítés lázában élnek. A férj a kohászati üze­mek mérnöke. Miskolcon vég­zett, ott ismerkedett meg a feleségével. Nemes Bélát szerződés kö­tötte a gyárhoz, így mind­ketten jöttek Salgótarjánba. Először albérletbe. Több mint egy évet húztak ki ily módon. Végül rájuk mosolygott a szerencse. Helyesebben. Bé­lésére készítettek. A tankhajó, amelynek utolsó példánya a „Szuhe Bator” nevet viseli. 19S méter hosszú, motorja 17 400 ló­erős. * A szerbiai Zajecar üveggyár kristályüveg készítményei messze földön híresek. Tavaly 70 millió dollár értékben exportáltak belő­lük. A gyár legfontosabb vevői közé tartozik a Szovjetunió. de szívesen vásárolják a szén kris­tályüvegeket az NSZK-ban és az Egyesült Államokban is. gített a kohászati üzemek. A fiatal szakember kamatmentes kölcsönnel kapott szövetkeze­ti lakást. — A szomszéd házban sok acélgyári család lakik. Itt, a miénkben főként üveggyá­riak. A beköltözködők ki­lencven százaléka munkás­család, vagy fiatal szakember — mondja Nemesné. Az persze csöppet sem cso­dálatos, hogy nagyon örül­tek a lakásnak. Szép nagy az előszoba, tágas a konyha, ami külön jónak mondható. A há­rom szoba módot ad az okos és jó elrendezésre. A fiatalasszony mutatja a lakást, közben mentegetőzik. A nagyszobát berendez­tük. A gyerekszoba is, úgy- ahogy megvan. A harmadikba csak a két heverő jutott egye­lőre. Közbejött Krisztián, én is gyesen vagyok. Majd a töb­bibe is kerül bútor. A hetedik emeleti otthon valódi otthon képiét mutatja. A fiatalasszony és a férje sa­ját kezűleg tapétázott. Na­gyon. jó ízléssel válogatták meg a színeket, mintákat. Szí­nes, szép minden helyiség, emellett arra is törekedtek, hogy kevésbé koszolódjon. — Krisztián időnként kike­ni a konyhát. Még jó, hogy nem látszik rajta a főzelék... NEMESNÉ A SZÖVTERV műszaki rajzolója úgy ter­vezi, igénybe veszi a gyerek- gondozásit, amíg Krisztián óvodába kerül. Addig is ki­használja az időt, tanul, sokat olvas, rádiózik. Emellett arra is futja, hogy szépítse, csinosítsa, — piers ze férjével együtt — azt a jó néhány négyzetmétert, amely a Ne­mes család otthona.­Csatai Erzsébet Érsekvadkert és Patak kö­zött húzódó kanyargós út men­tén, a természetadta szoros­ban, egy közepes nagyságú dombba vájva áll a kemen­ce. Nemrég ünnepelte volna másfél évtizedes működését — ha egy mészégető kemence ünnepelni tudna. De itt még a mészégető is munkával ün­nepel. Dolgozni kell, a meg­rendelők nem várhatnak. Az útról Idelátni, s a környékbe­li, meg a vadkerti, pataki, dejtári gépkocsivezetők de­hogy húznának el anélkül, hogy egy-egy rövid dudaszó­val ne köszöntsék száguldás közben Sörös József mészége­tőt és feleségét. A mészégető­re azért, is érvényes a meg­állapítás, hogy munka közben ünnepel, mert bár éppen ott- jártunkkor töltötte be ötven- kettedik évét — hiába a „ma­ga ura”, ahogy mondani szo­kás a kisiparosokra — a mun­kát egyetlen percre sem hagyta abba. Születésnap ide, újságírók oda: rakni kell a kövfet, a fát, be kell gyújtani a kemencét. A gáz- és olajtüzelésű ke­mencék korában ezt a tizenöt éve művészien felépített tég­lafalú kemencét nézve, s a belsejében körkörösen, nagy gonddal válogatott, elhelyezett mészkőrétegeket tekintve — az ember sok évszázaddal, -ez­reddel ezelőtt meglevő, vagy inkább így: fokozatosan meg­szerzett tudása, a begyakor­lottság kőkemény törvénye jut eszembe- És a hagyomány, amelynek talán utolsó me­gyei képviselőjével találko­zunk. „Nagy ember volt, aki a kemencét, a mészégetést ki­találta” — mondja munka közben, a kemence mélyéből Sörös József. De, hogy ki volt, azt közösen sem tudjuk ki­deríteni. Az igazán nagyszerű dolgokat aligha egyetlen em­ber leleményének köszönhet­jük. De sok kemencének kel­lett rendre beomlani, amíg az ember kidolgozta az egyetlen lehetséges építési módot. De sok mészkősomak kellett idő előtt a hasáfofatáplálta tűzre omlani, amíg az ember odá­ig tökéletesítette a mészkő be­rakásának művészetét, hogy valóságos kupolát tud építeni mindenféle kötőanyag alkal­mazása nélkül a kemence mé­lyében, oldalában. „Az apámtól tanultam ezt is, meg még sok mást is. Pi­lisszántón égetett meszet még nemrég is- Pilisszántó szlovák nemzetiségi község, a felesé­gem Szlovákiában született, ide éppen tizenöt esztendeje telepedtünk. Akkor építettem a kemencét, azóta kitart. A környéken csak úgy ismernek, hogy a vadkerti mészégető”. Egy kemence megrakásához száz mázsa keszegi mészkövet Rendeltetési hely: a Szovjetunió Bensőséges ünnepséget ren­deztek a minap a salgótarjá­ni öblösüveggyárban, több fi­atalnak jutalmat, díjat, kitün­tetést adtak át. Közülük ket­tővel váltottunk néhány szót. * — Áz előbb egy József At- tila-verset mondtál, majd né­hány perc múlva az Alkotó ifjúság pályázat országos má­sodik díját, valamint gyári jutalmakat vettél át. — Az üvegfúvó szakmám mellett igen kedvelem az iro­Kctten az öblösüveggyárból Lehetőségek tálcán ? dalmat is — válaszol meg­jegyzésemre Horváth Ferenc, aki éppen tíz évvel ezelőtt állt munkába az öblösüveggyár­ban, mint szakmunkástanuló. Jelenleg kemencén dolgozik, végzi a hathetes KlSZ-vezető- képzőt, vezetője a Ságvári Endre alapszervezetnek, va­lamint egy szocialista brigád­nak. Kiváló dolgozó, pálya­munkáival többször nyert dijai. És ami még a leltár­hoz tartozik: alig múlt 23 éves, s két gyermek édesapja. — Gyakran küszködöm az idővel — mondja —, a mun­ka, a mozgalom, a család egyenkint is teljes embert kí­ván. S hogy mégis lehet csi­nálni, annak a „titka” az, hogy a lehetséges szabad időt a legtökéletesebben kell be­osztani. — Nem szokás díjkiosztás után megkérdezni, mégis: mi a legnagyobb gondod most? Némi töprengés. ..hangos” gondolkodás után válaszol. — A lakásgondomon kívül, talán az, hogy néhány pálya­munka szinte elvész, jüig-alig találkozom vele, nincs megfe­lelő propagandája. Bár az utóbbi időkben történtek vál­tozások, tudomásom szerint az új mintateremben külön részt kapnak majd az Alko­tó ifjúság pályázat sikeres ter­mékei. t— Véleményed szerint, a mostani lehetőségek elegendő- ek-e szakmai tudásod és te­hetséged kibontakoztatására? — Ügy érzem, sokan elve­tik a súlykot, mikor ölbe tett kézzel arra várnak, hogy a lehetőségeket tálcán kínálják fel. Ez tévedés! Mindennapi munkánkkal, szorgalmunkkal, eredményeinkkel bizonyíta­nunk kell, hogy a lehetősé­gek, úgymond’ megillessenek. * Oláh Márta a festő I. rész­leg KISZ-alapszervezetének a titkára. A 18 fős kollektíva a múlt évi munkájával a KISZ központi bizottságának dicsé­rő oklevelét érdemelte ki. Oláh Márta pedig jutalmat kapott mozgalmi tevékenysé­géért. — Éppen munkakezdés előtt tudtam meg a hírt — mondja leplezetlen örömmel —, hogy a gyárban egyedül a mi alap­szervezetünk nyerte el az ok­levelet és a vele járó 2500 forintot. Közösségünkban üvegfestők, csomagolók és tö­rül getők dolgoznak. — A körülbel negyven KISZ-korú fiatal közül azon­ban a 18 fős létszám nem va­lami hízelgő... — Véleményem szerint, előbb a legmozgékonyabbak­ból kell összeverbuválnunk egy olyan társaságot, akik munkájukkal,' mozgalmi éle­tükkel vonzóvá teszik a KISZ-t. Ha ezt sikerült elér­ni, akkor bővíthetjük a kört, Pel-sze, ez nem jelenti, azt hogy zárva lenne a kapunk, bárkit felveszünk, aki mun­Kulcsár József felvétele hasznáteek fel SSrősék. Itt az asszony olyan kemény munkát végez, hogy akármelyik fér­finak Is becsületére válna. A követ, nagyobb darabokból, szó szerint profilra törik, ala­kítják kalapáccsal, s egyálta­lán nem mindegy, milyen ala­kúra, s mekkorára. A téglafal mentén, közvetlenül az „apró kerül, s aztán fokozatosan beljebb haladva (és természe­tesen feljebb) egyre nagyobb mészköveket kell elhelyezni. Legtöbbje szabályos halformát mutat, ezek jól illeszkednek egymáshoz. De a száz mázsát darabonként kell megfarag- ni(!). Aztán amikor már csak kájával, magatartásával kiér­demli azt. — Hogyan fogadta az alap- szervezet a hírt? — Még csak hallomásból tudják, de minden bizonnyal nagy az öröm, valószínű, megtoldva néhány forinttal, egy kirándulásra fordítjuk. S ez a kitüntetés kötelez ben­nünket az elkövetkező időszak még jobb, színvonalasabb munkájára is. kibújni alkalmas nyílás ma­rad a kőkupolán — azon nagy óvatosan keresztülpréseli ma­gát a mészégető és felülről a nyílásra helyezi a zárókövet, a kalapot. „A süvegcukorra hasonlít, s a hegye befelé néz, a kemence tüzébe”. Hatalmas rakás hasábfa kell a fűtéshez, tüzeléshez — s mire a száz mázsa mészkőből ötven má­zsa mész kiég — elfogy egy kisebb erdőnyi farakás. „Hát ezzel van mostanában a leg­nagyobb baj! Fa mégcsaklen­ne, de nincs, aki kivágja. Nincs ember erre a munkára. Amikor tehetem, magam is beállók fát kitermelni” — mondja a mészégető mester. Aki lehetne aranykezű kő­műves is, hiszen a kemence­építés és a -javítás a legnehe­zebb kőművesmunkával ve­tekszik. Nagy tudás szüksé­geltetik ehhez, hiába magya­rázná a kőművesnek, hogyan kell csinálni. „Ezt a munkát elmondani nem lehet, csak csinálni lehet” — vélekedik Sörös mester. S ha már be­gyújtott, két-három napig táplálja is a tüzet, amíg a kő kiég. Egy-egy kemence meg- rakása, kiégetése beletellik majd két hétbe is- „Azt mond­ják drága a mész — ítélje meg maga, hogy drága-e?” Követője még családon belül sincs az utolsó mészégetőnek. Két fia közül az egyik a jö­vedelmezőbb, könnyebb mű­köves szakmát, a másik a pin­cérkedést választotta. Pedig egyre nehezebben ha}-: lanak a kő hidegével, súlyá­val koptatott Ízületek, fájnak a csontok. „Nincs esztéká, ha beteg vagyok, nincs táppénz. Ezen kellene változtatni akis­iparban is! Talán most már történik valami ebben az ügy­ben”. Beszél, de a munkában egyetlen pillanatra nem áll meg a mester. Ml hajtja? Kő kövön, tizenöt éve. (t) (T. Pataki) ! | NÓGRAD — 1979. március 25., vasárnap 5~

Next

/
Oldalképek
Tartalom