Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-24 / 70. szám

Az öregek pihenő-találkozóhelye, a tanáccsal szemben.

Szárad — a szoknya.

Lassan az út szélén, gyorsan a közepén.

/jsagárd, ahol messze földön híres pálinka „terein” és a többi csokorközség ezen a tájon — Felsőpetény, és az ugyancsak nemzetiségi Szendehely hozzájuk csatlakozik, már csak földrajzi fekvése miatt is, a székhelyközség Nőtincs. Ha valamikor pályázatot írnának ki a legszebb nevű magyar község címéért — Nőtincs mindenképpen az élen végezne a versenyben! Szendehely nagyrészt német nemzetiségi, a többiekben szlovák ajkú lakosság él. Így együtt, ez a sokszínű nemzetiségi csokor, mintegy négy és fél ezer lakost, választékosabban szólva: lelket egyesít.

Nőtincs termelőszövetkezeti központja is ennek a tájnak. Itt széke] a környék egyik legjelentősebb munkaadója, a Naszály völgye Termelőszövetkezet. A másik, munkalehetőséget kínáló vállalat a felsőpetényi ásványbánya. Kettejük összesen mintegy 570 környékbelinek nyújt biztos megélhetést, jó kenyeret. így is a munkaképes lakosság fele eljár más, közelebbi, távolabbi vidékekre dolgozni. Pest megye üzemei, a közeli Vác (gépkocsival nyolc percre van) üzemei várják munkakezdéskor a nőtincsi, ősagárdi, felsőtpetényi, szendehelyi férfiakat, nőket, fiatalokat, idősebbeket. Jellegzetesen eljáró község Nőtincs is, de ami ugyancsak a helyi jelleghez tartozik — évek óta nem csökken a lakosság száma. Elköltözni nemigen akar innen senki. Űj házak, házsorok fogadják a községbe látogatót, és a régi porták is megújulnak sorra. Eladó házat hiába keresne az ember Nőtincsen, nincs nagy .választék szabad portában. Simonyi István szépséges, régi stílust képviselő takaros háza mellett nemrégiben elkelt ugyan egy ház a „hozzávaló belsőségekkel”, de a

pesti tulajdonos nem nagyon törődik vele, romlanak a faiak,

télen-nyáron nyitva az ablaka. Simonyiék portája a Szondi utca 1-es számát viseli a homlokán. Bejárati léckapujában álldogál Simonyi bácsi, a nyugdíjas termélcbzövetkezeti dolgozó és a felesége. Nézik a faluközpont forgalmát. Itt a tanácsház is, itt magasodik a takaros rendben, tartott templom, és a műemlékszoborral szemben, a kerítés mentén, a pádon, a buszmegálló közelében „működik” a nőtincsi fórum. Az idősebb nőtincsiek kedvelt találkozóhelye ez a pont. Innen mindent látni, hallani, a hangosbemondó is itt szól, ha közölni-, hirdetnivalója van a tanácsnak, népfrontnak, más társadalmi szervezetnek. Miről folyik a szó? A világpolitikáról, csakúgy, mint a kedves, néha bizony „csípősebb” köntösbe öltöztetett óvodásról.

őzben megérkeznek á fiatalokkal a buszok, kijönnek

v az iskolákból (kettő is van, mégsincs egy sem) a gyerekek, a nőtincsi palánták, delente ellepik az utcát teljes szélességében. A körzeti iskola a régi kastélyban működik ma is, a község valamikori első iskolájába meg az apróságok jár- nak. Szeretnének a következő években új iskolát építeni, hiszen a kastélybelin és a régesrégin eljárt már az idő. Sokat segítenek az üzemek is, például a DCM, amely iskolát, óvodát patronál, de javuló kapcsolatok jellemzik a helyzetet a többi üzemmel is. Nagy gondot fordít erre a tanács, de tisztában van azzal is, hogy ez hosszabb folyamat, eddig kevéssé járt űt. Segített két új kút átadásával például a Fővárosi Vízmű Vállalat és sokat tesznek községükért a nőtincsiek, a termelőszövetkezet is.

Szöveg: T. Pataki László Képek: Kulcsár József

Nőtincs régmúlt történelmi múltjának emléke.

A magymama mindig otthon van.

Tornaórán a magasban. Az ovisok bábszínházba mennek. Ez maradt a múltból. Betonágyban a régi eke.