Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

Szovjet vezetők üdvözlő távirata a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából KADAR JANOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, LÁZÁR GYÖRGY elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. Kedves elvtársak! A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfor­dulója alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a Szov­jetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép nevében szívélyes üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük önöknek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri magyar népnek. 1919. márciusi napjaiban a magyar proletariátus és a dolgozó parasztság Oroszország dolgozói után elsőként rázta le magáról a kizsákmányolás és elnyomási gyűlölt igáját. A Magyar Tanácsköztársaság, amelynek létrehozása — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közvetlen hatására — a magyar nép forradalmi harca történetének kiemelkedő ese­ménye, ragyogó lapként került be a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom krónikájába. Magyar osztálytestvéreink történelmi győzelmét lelkese­déssel fogadták Szovjet-Oroszország kommunistái, proleta­riátusa, minden társadalmi felszabadulásért küzdő nép. A Tanácsköztársaság kikiáltását és a proletariátus diktatúrá­jának létrehozását Magyarországon, nagyra értékelte V. I. Lenin, aki hangsúlyozta ezeknek az eseményeknek nagy nemzetközi jelentőségét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar- országi proletárforradalom megteremtette népeink örök és megbonthatatlan barátságának alapjait. Az orosz proleta­riátus által a Magyar Tanácsköztársaságnak nyújtott támo­gatás és a magyar internacionalisták tízezreinek részvéte­le a szovjet hatalomért folytatott oroszországi polgárhá­borúban fényes példája a proletár internacionalizmus és az osztályszolidaritás elvei érvényesülésének népeink kapcso­lataiban. A Magyar Tanácsköztársaság 133 dicsőséges napja nagy szerepet játszott a magyar proletariátus osztálytudatának fejlődésében, s a proletariátust a forradalmi harc és a szo­cialista átalakítás tapasztalataival gazdagította. A felszaba­dulás után, amikor a kommunisták vezetésével Magyar- ország munkásosztálya kezébe vette hazája sorsának irá­nyítását, szoros szövetségben a dolgozó parasztsággal és minden dolgozó emberrel, magabiztosan vezette az országot az új szocialista állam építésének útján, teljes mértékben felhasználva a Tanácsköztársaság tanulságait. Örökre a múlté lett az elmaradott agrár Magyarország, a három­millió földnélküli paraszt, a munkanélküliség, a népi szen­vedések országa. Fejlett ipar, korszerű mezőgazdaság, a nép alkotó energiája és magas kultúrája, sikeres előrehaladás a szocializmus útján a többi baráti országgal együtt — jel­lemzi ma a Magyar Népköztársaságot. A Magyar Szocialista Munkáspárt következetes és elvi politikája, amely gazdagítja a szocialista építés elméletét és gyakorlatát, kivívta a szovjet emberek mély tiszteletét. Pártunk és az egész szovjet nép szívből örül a szocialista Magyarország sikereinek, a közös cél — a kommunizmus felépítése — érdekében megvalósuló szoros együttműködé­sünk és kölcsönös segítségnyújtásunk eredményeit látja bennük. A Szovjetunió és Magyarország pártjainak és népeinek a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus megingathatatlan eszméi alapján megvalósuló testvéri egy­sége, nézeteik azonossága korunk összes alapvető kérdésé­ben, a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság, fontos tényezőivé váltak országainkban a kommunizmus és a szo­cializmus építésének, jelentősen hozzájárultak a szocialista közösség országai, az egész kommunista és munkásmozga­lom egységének és összeforrottságának, a békeszerető és haladó erők pozícióinak erősítéséhez. önökkel együtt ünnepelve a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóját, a szovjet emberek teljes szívükből kívánnak önöknek és az egész magyar népnek újabb nagy sikereket a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, a fejlett szo­cialista társadalom építésében, a szocializmus és a kommu­nizmus nagy ügyének győzelméért folytatott harcban. Éljen a testvéri szocialista Magyarország! Erősödjék és virágozzék népeink megbonthatatlan, örök barátsága! LEONYID BREZSNYEV, ALEKSZEJ KOSZIGIN, az SZKP Központi a Szovjetunió Bizottságának főtitkára, a Minisztertanácsának elnöke Szovjetunió Legfelsőbb {Tanácsa Elnökségének elnöke Távirat Kemerovóból r 'A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordu­lója alkalmából testvérmegyénk, a szibériai Kemerovo párt­ós állami vezetői táviratban köszöntötték Nógrád megye kommunistáit, dolgozóit. A távirat szövege így szól: „GÉCZl JÁNOS elvtársnak, r az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága Salgótarján. Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja, Kemerovo Területi Bizottsága, a területi tanács testületé forró szívvel köszönti a testvéri Nógrád megye kommunistáit, valamennyi dolgo­zóját, neves ünnepük, a Magyar Tanácsköztársaság meg­alakulásának 60. évfordulóján. Harmincnégy éve halad a népi Magyarország a béke és a szocializmus útján, töretlen sikereket érve el annak az ügynek a folytatásában, amit 60 éve kezdtek el a mogyar forradalmárok. Mi őszintén örülünk a baráti nép politikai, gazdasági és a kulturális életben elért eredményeknek, valamint az MSZMP XI. kongresszusa által megjelölt feladatok megva­lósításában elért sikereknek. őszintén kívánunk önöknek, kedves barátaink jó egész­séget, sok boldogságot és új sikereket a társadalmi terme­lés hatékonyságának, a magyar nép anyagi és kulturális jólétének további emelésében, a szocialista társadalom épí­tésében. Erősödjék és virágozzék a szovjet és a magyar nép testvéri szövetsége, éljen és fejlődjön tovább megyénk sok­oldalú együttműködése. , Az SZKP Kemerovói Területi Bizottsága, Ili. • területi tanács testületé’’. Győzelmi ünnepség Hanoiban Bokor Pál és Zalai István, az MTI tudósítói jelentik: Zászlódíszbe öltözve ünnepel­te kedden a VSZK fővárosa a kínai agresszorok felett aratott győzelmet. Hanoi utcáin kora reggeltől kezdve ünneplő em­berek sokasága vonult fel. A főváros központi ünnepsé­gét a nagyszínház előtti téren tartották meg, több tízezer ember részvételével. Ott vol­tak a vietnami néphadsereg és a milícia alakulatai. Hanoi üzemeinek munkásai, diákok, a társadalmi szervezetek dele­gációi. A nagyszínház vörös drapériával díszített homlok­zatán Ho Si Minh jól ismert jelszava olvasható: „Semmi sem drágább a függetlenség­nél és a szabadságnál”. A nagygyűlés szónoka Tran Vy, a hanoi tanács elnökhe­lyettese volt. A vietnami nép győzelmét történelmi jelentő­ségűnek mondotta, hozzátéve, hogy az a békéért, a független­ségért és a demokráciáért küz­dő erők győzelme is. Ugyan­akkor figyelmeztetett rá, hogy a kivonulás bejelentése elle­nére a kínai vezetők még nem tettek le Vietnam-ellenes po­litikájukról. A VKP felhívása, az általános mozgósításról szó­ló kormányrendelet változatla­nul érvényben van és minden hanoi dolgozónak készen kell állnia az új küzdelemre — jelentette ki Tran Vy, majd felszólította a főváros dolgo­zóit, hogy védelmi kötelezett­ségük teljesítése mellett nagy figyelemmel, hatékonyan dol­gozzanak, segítsék az agresz- szió sújtotta határtartomá­nyok újjáépítését. Múlt,. jelen, m mm rt JOVO „A jelent csak a múltból le­het elérni!’’ — mondta ked­den délután Joaquim Augos- to Da Cruz Carreira, aki Jó­sé Augosto Estevessel Nóg­rád portugáliai testvérmegyé­jéből, Leírtából érkezett a Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából■ A mondat a kazári területi párt- bizottság székházában hang­zott el, ahol a portugál kom­munisták magyar veteránok­kal találkoztak. Előtte úttö­rőkkel találkozott, akik a sal­gótarjáni járási pártbizottság előtt autogramot kértek tő­le, s megtapsolták, aztán a kazári gyerekekkel, akik nép­viseletbe öltözve virággal kedveskedtek, verseket szaval­tak, citerát pengettek s a me­leg hangulatú találkozón már a jövő nemzedékét képvisel­ték. A kazári, gazdag munkás- mozgalmi múlttal rendelkező, veteránok felelevenítették hajdani harcos, olykor-olykor keserű, de felemelő emlékei­ket, özönlöttek a kérdések és a válaszok az asztal mindkét oldalán. Mert mire is lehet­ne felhasználni, egy ilyen ün­nepi találkozót, ha nem a ta­pasztalatok cseréjére, ame­lyeknek kútjából mindenki meríthet. S a múlt, a szép nap elő­estéjén, mindenkinek erőt adott. A portugál kommunis­táknak biztatást, hogy a harc, amelyet nap mint vív­nak a társadalmi haladásért, a szebb és gazdagabb élet­hez vezet. A veteránoknak — egyikük-másikuk szemei­ben mintha könnycsepp csil­logott volna — újbóli mér­legvonást, hogy amiért ifjon­ti éveiket áldozták, nem volt hiábavaló, s hogy egyre töb­ben akadnak — szerte a vi­lágon — akik nyomdokaiban haladnak ugyanolyan lelke­sedéssel, amilyen egykor őket tüzelte. S miként lobogott a láng a múltban, s ég a jelenben, előrevetíti a jövő forró ké­peit is, amelyeket a portu­gál delegáció tagjai tegnap úttörőarcokról, veteránok szemeiből figyelhettek el. Otthon érezve magukat­(m. szabó) Honfoglalók a Besztercén Anyukák és apukák a házak Ma már fénykép a tanú­ságtevő. Néma, ám mégis be­szédes tanúja a nem is olyan régmúltnak. A hajdani somosi rét. Fák, bokrok. Tágas, szabad terület Salgótarján határában. Morvái Ernő, a városi ta­nács elnökhelyettese rábök az egyik homokbuckára. — Igen. Ez a strand me­dencéje. Akkoriban kezdték építeni, amikor a fénykép ké­szült.», Beszterce-lakótelep. Éveikig Sebajnak neveztük- A króni­ka azt mondja, ilyen nevű bánya volt vele szemben és az arra járó bányászok sza- vajárását tükrözte. így volt­éi Ma már nehéz a válasz, megszépülnek a hajdani ne­héz évtizedek. * A tervezők, városépítők úgy vélték, a hajdani somosi rét alkalmas egy feltörekvő új városrész megépítésére. Az elképzeléseket az idő igazol­ta. Az első kapavágást közel tíz éve ejtették. Már eleve a fiatalok városrészének szán­ták. Az építkezés a KISZ-la- kótelep nevet kapta. Eltűntek a fák, a bokrok, feltöltötték a kisebb-nagyobb vízmosásokat, szabályozták a patakot. Kilenc régi lakást le­bontottak. Aztán az építők vették át a területet. Nyo­mukban pedig egy új lakóte­lep született, otthont terem­tő családokkal. között. Fiatal városrész fiatal la­kókkal. Babakocsit toló anyu­kák sétáltatják a kicsiket. Gyerekek mindenütt. A ját­szótéren, a házak fölött, a lépcsőházban. A tavaszi nap­sütés kicsalogatta valameny- nyiüket, olyan a lakótelep, mint egy nagy gyerektalálko­zó. A házfalak mellett a kis­mamák. Összejönnek, beszél­getnek. Megvitatják a tévé­műsort, a boltot, a főzést, Tóth Tibomé a másodikkal van gyesen. A Patyolat mun­kásnője. A férje építőipa­ri munkás- Mulicza Ferencné nyolc és fél hónapos Zsuzsan­na lányát levegőzteti. Mátra- novákról jártak naponta a férjével együtt Salgótarjánba, amíg lakást kaptak. Kapás Jánosné büszkélkedik, mind­ketten „építősök”. A fiatal- asszony beruházási előadó, a férje lakatos. Valamennyi csa­lád a vállalat segítségével és hathatós támogatásával, ka­matmentes kölcsönnel jutott új otthonhoz két esztendeje. Feltűnik egy apuka. Kovács Károly kézenfogva vezeti a család legkisebbjét, a másfél éves Szabolcsot. A Karancs Húsipari Szövetkezet raktáro­sa, négy gyerek édesapja, ök a tízemeletesben kaptak la­kást, egy szoba, két fél szoba. Központi fűtés, meleg víz. Legfeljebb azon mérgelődnek, hogy rossz a lift. Pedig a ki­lencediken, ahol laknak, ti­zenöt kisebb-nagyobb gye­rek van. * A Besztercén mindig nagy a nyüzsgés. A lakótelep ma is munkaterület. Daruk fo­rognak, emelik a terhet, épí­tők dolgoznak, magasodnak a házak. Emitt már a belső szakipari munkát végzik, tá­volabb alapoznak. Ezer la­kásba már beköltöztek a mai honfoglalók. A tervek szerint összesen ezerháromszáztizen­nyolc otthont adnak át a vá­rosrészben. Mellette — nyolc­vanmillióért — egy tizenhat tantermes iskola, óvoda, böl­csőde. Terveznek szolgáltató­házat, önkiszolgáló üzlettel, presszóval, gyógyszertárral, fodrásszal, orvosi rendelők­kel- Aztán utakat, parkokat,' mindazt, ami a várost város­sá teszi- Valódi otthont nyújt­va az odatelepülőknek. Csatai Erzsébet Alkalmi kismama-találkozó. (Bábel László felvételei) ARANYLÓ MÁRCIUSNAK EMLÉKE... ‘ Történelmünk emlékei éled­tek fel ezen a napfénytől ra­gyogó márciuson Kisterenyén is, a Tanácsköztársaságért folytatott harcok színhelyén, ahol most emlékmű hirdeti a proletariátus fényes győzel­mét. Koszorút helyezett el a község népe az emlékműnél, ahol az egykori, a harcok egykori részvevői, az őket kö­vető nemzedék és a legifijab- bak képviseltették magukat. Innen mentek a középiskola „Druzsba” klubjába, hogy fogadják a Magyar Tanács- köztársaság 60. évfordulója tiszteletére a megyénkbe lá­togatott közép-szlovákiai ke­rület küldöttségét, amely Anton Podolec, a pártbizott­ság titkára vezetésével láto­gatott el a nagyközségbe, ta­lálkozni a volt harcosokkal, az egykori csillagosokkal. Ott voltak a megemlékezéstől mély baráti érzelmekkel át­hatott ünnepségen Fodor Jó­zsef, a vöröskatona, Pászti József, az internacionalista, Rákos József, a vörösbrigadé- ros, a Tanácsköztársaságot követő ellenforradalmi idők kemény harcosai: Kálmán Já­nos, Kisbali István, Szom­széd Győri József, Szomszéd Károly és még sokan a tere- nyei forradalmárok közül. A fiatalok műsorától kipirult az arcuk, felcsillant a szemük: talpon még az öreg harco­sok... Aztán emlékeztek. Kálmán János a harcba induló vörös­bányászokra, akik között ott masírozott a harcokban hősi halált halt apja. Fodor József is felelevenítette a dicsőséges északi harcokat. Aztán a szlo­vák küldöttség vezetője, An- toi} Podolec szólott arról, hogy a szlovák és a magyar proletariátusnak mennyire egybefonódott az élete, sorsa, küzdelme, de még az öröme is... Ünnep lett Kisterenyén a magyar és szlovák emberek találkozója, amely méltatta a magyar és nemzetközi prole­tariátus nagy sikereit, ezt az örök időkre aranyló márciusi Tanácsköztársaságot... i — B — ' NÚCRÁD — 1979. március 21,, szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom