Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-17 / 64. szám
\ Fiamon ROL MÁK Portugália 60 eue (I.) „Más népek viharos útja...” Vasasok találkozója a Marinha Grande-i Stephens színházban, Severiano Falcao KB- tag részvételével; a műszaki középkáderek Marinha Grande-i tanácskozása elítéli a műszikiak és a munkások megosztására irányuló törekvéseket... Csupán két idézet a Portugál Kommunista Párt központi lapja, az A van te! egyik legutóbbi Leiria, a megyeszékhely. számából. A hírekben a helyszín azonos: Marinha Grande, Leiria megye. Még közelebbről meghatározva: Nóg- rád portugáliai testvérmegyéje. A leiriai kommunisták — akárcsak a Portugál KP egésze — kiveszik részüket azokból a napi küzdelmekből, amelyek országszerte folynak az 1974. április 25-i forradalom vívmányainak védelmében. S akárcsak nálunk, 1979 tavaszán emlékeznek azokra a hatvan évvel ezelőtti napokra, amelyekben a portugál munkásosztály megerősödött, s amelyek később lehetővé tették a forradalmi párt megalakulását. A fasiszta idők, a salaza- rista korszak egyik hivatalos történelemkönyve így ír a portugál munkásmozgalom e korai időszakáról: „A világháború után a szociális állapotok csőddel fenyegették Európát. Az egyes nemzet- gazdaságok szétzilálódtak, országrészek voltak romokban és milliókra volt tehető a leszereltek száma. Ez r A nagybátonyi vasútállomás és Maconka között közlekedő helyijáratú buszon zötykölő- dünk hazafelé, vagy huszon- öten-harmincan, hajnalban kelő gyári munkások, korosodó nagypapák és nagymamák, életerős férfiak, javakorabeli asszonyok, néhány suhanc és pár fiatal leány. A legtöbben beszélgetnek, ki erről, ki arról. Előttem, a hátsó dupla ülésen, melyeken kétoldalt nyolcán fémek el, két pártra szakadva fiúk és lányok ülnek. Útipoggyászukról, beszélgetésükből középiskolai tanulóknak nézem őket. A lányok lelkesült történelmi témájú beszélgetést folytatnak a magyar középkorról, a fiúk sikamlós, mai, hétköznapi történeteket idéznek fel, meglehetősen erőteljes, ordenáréhangon. A lányok szavából sugárzik a leivolt azon idők dantei körképe. Oroszországban a bolse- vizmus kormányra került és a hatalmon levő kommunista tömegek példája felbátorította az európai proletariátust. Portugáliában is követték más népek viharos útját...” A Salazar-féle fasizmus történetírója sem siklik el afölött, hogy mi is állt „a portugál proletariátus megté- velyedésének” hátterében: a megélhetési költségek olyan csillagászati magasságokat értek el, hogy a bérből élőik képtelenek voltak a legszükségesebbeket is elérni. A Magyarországot megrázkódtató eseményekkel — a Tanács- köztársaság kikiáltásával és fennállásával — egy időben Portugáliában is forradalmi események zajlottak. 1919-ben addig nem ismert erejű sztrájkok robbantak ki főként Lisszabonban, ahol a szervezett munkásság a legerősebb volt. A leghosszabb és legnevezetesebb munkabeszüntetés á portugál vasutakat érintette: 1919 júliusának elejétől augusztus végéig megbénult á vasúti közlekedés. A sztrájkmozgalom még a következő évre is áthúzódott: leálltak a villanytele- pek, a telefonközpontok, a városi közlekedés dolgozói. A kormány erőszakkal, önkénynyel válaszolt a sztrájkokra és. megtorlásként bezáratta az általános munkásszövetséget. Ez csak olaj volt a tűzre. kesültség. Éppen ahhoz jutottak el, hagy pontosítsák: mettől, meddig uralkodott Mátyás király. Erre a vitára fölfigyelve, hagyja abba fülsértő hahotáját az egyik férfigyerek. — Mit magolnak ezek? — húzza fintorra a száját, s kérdőn-provokálóan néz társaira. — Valami királyról tracs- csolnak — így a másik. Nem kell több a leánykoszorúnak sem. Tüstént föl- paprikázódnak az idétlen szóra. — Még beszélsz?! Az általános műveltséghez ez is hozzátartozik. Jó lesz, ha nem árulod el magad... A fiúk újabb fülszaggató hahotára fakadnak. Hiába volt a figyelmeztetés. Elárulták magukat (sulyok) Az 1921. évben a forradalmi fellendülés jelentős szakaszába érkezett. Az addig szétszórt marxisták felismerték a forradalmi párt megteremtésének jelentőségét: 1921. március 6-án a lisszaboni irodai alkalmazottak szövetségének székházába összehívott gyűlés megalakítja a Portugál Kommunista Pártot és megválasztja vezető szerveit. Az „A Batalha” (A csata) című baloldali újság még aznap hírt adott az eseményről, s közölte az újonnan megalakult pórt szervezeti szabályzatát. Az I. fejezet 3. pontja kimondja: „A legfőbb cél, amelyet forradalmi akciók révén, az európai és a hazai helyzet alakulásának figyelembevételével a Portugál Kommunista Párt igyek. szik megvalósítani, a termelőeszközök, a közlekedés és a fogyasztás teljes mértékű társadalmasítása; azaz, a tőkés társadalom gyökeres átalakítása kommunista társadalommá...” Az újonnan szervezett párt rövidesen élére állt a felívelő forradalmi mozgalomnak. A sztrájkhullámokat 1921 őszén már fegyveres akciók követték: október 19-én hajnalban fellázadt a lisszaboni haditengerészet, amelyhez csatlakoztak a külváros géppuskás alakulatai, majd a szárazföldi csapatok. Lisszabonban röplapokat osztogattak: ,,A szárazföldi és tengerészeti fegyveres erőkhöz! Elvtársak! Az ország nyomorult állapota hazafiságunkra apellál; kötelességünkké teszi, hogy megteremtsük a nemzeti megmentés kormányát, amelynek programja az ország taplraállítása lesz...” A felkelés elbukott, a polgári jobboldal, majd a tisztikar szélsőjobboldala egyre inkább hallatta hangját. 1926 májusában fasiszta beállítottságú tisztek vezetésével fellázadt az észak-portugáliai Braga helyőrsége. Két év múlva az ország miniszterelnöke az az Oliveira de Salazar lett, aki három évtizedes diktátorsága alatt büszkén hirdette: fasisztaként megelőzte Mussolinit és Hitlert, akik — mondotta — legfeljebb a tanítványai lehettek volna. A bragai puccs kitörésének napjaiban kezdődött volna a PKP II. kongresszusa, amelynek munkálatai természetesen félbeszakadtak. Alig hatéves legális működés után — 1927- ben — a fasiszta hatóságok törvényen kívül helyezték a pártot. De megfojtani nem tudták. Benti Goncalves — a később mártírhalált halt főtitkár vezetésével — a PKP 1929-ben újrakezdte a harcot; most már az illegalitás körülményei között. A harcban élenjárt Leiria / megye. 1934. január 18-án a megye egyik legjelentősebb városában, Marinha Grandé- ban a munkások fegyveres felkelése révén kezükbe került rövid időre a város ellenőrzése. A fegyveres akcióval egy időben tervezett országos általános sztrájk — a fegyveres erők bevetése miatt — nem járhatott sikerrel. A leiriai hősies akciót kegyetlen megtorlás követ ie. A párt mégis fennmaradt, működött országszerte. Még olyan várbörtönökben is, mint Leiria megye szomorú nevezetessége, a Spenichei fellegvár, amelv- nek foglyai közt volt egy időben Alvaro Cunhal, a PKP főtitkára. Major László (Folytatjuk) Ketykó István : Mé Menjetek tovább mellettem ha úgy érzitek mosolyotokban cinkosotokká nem válhatok — hagyjatok magamra ha úgy érzitek fecskeként magasba többet már nem suhanhatok Dralfman-interjú Ifjúság a békéért A közelmúltban egy szolidaritási gyűlés résztvevőjeként megyénkben járt Enrique Drattman, a DÍVSZ argentin elnökhelyettese. A rendezvény befejeztével a vendég válasaolt néhány, az aktuális eseményekkel kapcsolatos kérdésre. — Véleménye szerint menynyire egységes ma a világ ifjúsága?. — A legutóbbi konferenciánkon a legkülönbözőbb világnézetű fiatalok vettek részt. Voltak közöttük keresztényszocialisták, liberálisok is.' Az összes résztvevő közös nevezőre jutott a világ békéjének megőrzésével kapcsolatban. Az ifjúság egységes törekvése: ennek megóvása, minden körülmények között. — Ezen belül milyen feladatai vannak a DIVSZ-nek, s milyen lehetőségei, azok végrehajtásában? — A békepolitika alapvető céljai közé tartozik a fegyverkezési hajsza csökkentése, megszüntetése, az erre való törekvések támogatása. Ilyen formán elsődleges fontosságú, számunkra is a SALT-egyez- mény második szakaszának mielőbbi létrejötte. Szomorú aktualitás továbbá a Vietnamot ért kínai agresszió is. Ennek világvisszhangja ugyancsak az ifjúság egységét bizonyítja, hiszen a föld minden táján fölemelték tiltakozó szavukat a fiatalok- A közeli jövőben világméretű szolidaritási programot sze- rétnénk kidolgozni, más nemzetközi szervekkel közösen, a szolidaritás kifejezésére, a hős vietnami nép megsegítésére, hasonlóan ahhoz az időszakhoz, amikor az amerikai agresszió ellen küzdő népet támogattuk. Szervezett stra- téigát szeretnénk kialakítani, követelve az agresszió megszűntetését. Világméretű, gyűjtőakció indul, a szolidaritási megmozdulásokkal pedig az ifjúság szinte elébe ment a szervezésnek. — Milyen további feladatokat tűznek az ifjúság elé a kínai agresszió kapcsán? — Az előbbieken túl igennagy jelentőségű az a világméretű propagandaakció, mely n kínai lépések valódi okát tárja föl. Nevezetesen arról van szó, hogy Kína, és vele párhuzamosan az imperialista tömegkommunikáció Vietnam megtámadását, a kambodzsai események következményének tekinti, jóllehet nyilvánvaló, hogy a mondvacsinált ürügy mögött a kínai terjeszkedési politika, a területszerzési és hegemo- nisztikus törekvések húzódnak meg. Ezeket a mesterkedéseket kell leleplezni, s ebben jelentős feladat hárul a DIVSZ-re. — Végezetül: milyen benyomásai vannak a nógrádi fiatalokról? — Túl sok tapasztalatom nincs. Hiszen csak egy hónapja tartózkodom Magyar- országon. Ami feltűnt, és nagyon tetszett az az önök népének és fiataljainak erős hajlama a szolidaritásra, a jó ügyért való kiállásra- Ez nagyon rokonszenves, nagyra értékelendő tulajdonság. Ugyancsak észrevettem, mennyire jó a fiatalok befogadásra való képessége. Azt értem ezen, hogy vendégeikkel pillanatok alatt meleg, baráti kapcsolatot tudnak kialakítani. S nem utolsósorban, lépten-nyomon találkozom a magyar vendégszeretet megnyilvánulásaival. Röviden szólva: nagyon jól érzem magam a magyar fiatalok között így a ti megyétekben is — fejezte be a beszélgetést Enrique Drattman. — gáspár — g i S (Esnaoy Józsefnek) verdesve bár de mégis felröppenek kihullott tolláimból építenek majd sziklakemény játékvárakat a gyerekek-.'. \ Nazaréban a lakosság kenyerét a tenger adja. Árulkodó hahota Mini—P. Mobil Tarjánban Az igehirdető és hívet. Ováció „földszinten”™' ...és „emeleten” (A pillanatokat elkapta: Kulcsár József) NÓGRÁD - 1979. március 17,, szombat 5
