Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-16 / 63. szám

Vietnami javaslat Csapatkivonások után lehet tárgyalni Zalai István, az MTI tudó­sítója jelenti: Vietnam újabb kiegészítő javaslatokat tett Kínának a konfliktus tárgyalásos rende­zésére. Hanoiban csütörtökön Phan Hien külügyminiszter­helyettes nemzetközi sajtóér­tekezleten Ismertette azt a jegyzéket, amelyet a VSZK külügyminisztériuma a nap folyamán intézett a kínai kül­ügyminisztériumhoz. Beveze­tőjében Phan Hien elmondot­ta: a háború még nem feje­ződött be teljesen, a kínaiak még nem vonták ki minden katonájukat Vietnam 1 életé­ről. A VSZK kormánya azon­ban jóakarata bizonyítéka­ként jegyzékében az alábbi kiegészítéseket fűzi korábbi, március 6-i nyilatkozatához: 1. A kínai csapatoknak a történelmi határvonalon túlra való kivonása után egy héttel kezdődjenek meg a külügy­miniszter-helyettesi szintű megbeszélések; 2- Ami a tárgyalások helyét illeti, a VSZK már kétszer kül­dött delegációt Pekingbe az elmúlt években tárgyalások céljából. Most a vietnami fél azt javasolja, hogy a tárgya­lások színhelye Hanoi legyen. Ha a kínai fél óhajtja, szó le­het a tárgyalásokról közvet­lenül a vietnami—kínai- hatá­ron, vagy a határ két oldalán, egymást követve, felváltva egyszer kínai, egyszer vietna­mi területen; 3. A vietnami fél javasolja, hogy tárgyaljanak a határ­térség békéjének és biztonsá­gának megteremtéséhez szük­séges sürgős intézkedésekről, a szuverenitás, a területi in­tegritás alapján, ugyancsak tárgyaljanak a normális kap­csolatok helyreállításáról. A tárgyalások megkezdése­kor a két fél megállapodhat a konkrét napirendben. Ugyanakkor a vietnami jegyzék követeli a kínai ag­resszió haladéktalan és végér­vényes beszüntetését. Követeli továbbá, hogy a kínai fél szün­tesse be a két ország közötti történelmi határvonal felszá­molására irányuló kísérleteit. A sajtókonferencián a VSZK külügyminiszter-helyettese is­mertette a VSZK külügymi­nisztériumának azon memo­randumát is, amely történel­mileg visszapillantva össze­foglalja a kínai területi igé­nyeket Vietnammal szemben és azokat a módszereket, amelyeket Kína használt ezek valóra váltására. Bazaxgan drámai beszédben ostorozta a bírósági eljárásokat Pietsch Lajos, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: „Megmondtuk az ajatollah- nak, először konzultáljon ve­lünk, s csak azután hozzon rendeleteket” — ezeket a szo­katlanul kemény szavakat Mehdi Bazargan, az ideiglenes kormány elnöke intézte Kho- meinihez, a forradalom veze­tőjéhez. Szerda esti rádió- és tele­vízióbeszédében, a közelgő perzsa új év alkalmából az iráni néphez intézett üzeneté­ben a kormányfő nem éppen az alkalomnak megfelelő hang­nemben beszélt. Elkeseredett szavakkal ostorozta a gyorsí­tott iszlám bírósági tárgyalá­sokat és a csaknem napon­kénti kivégzéseket, amelyek — mint hangoztatta — három nappal a forradalom győzelme után — „teljesen megtörték a népet”, s amelyeket a kormány is szégyell­A miniszterelnök bírálatá­ban egészen odáig elment, hogy kijelentette: „a császári rezsim legfőbb hóhérainak ügyében alkalmazott igazság­szolgáltatás megbecstelenítet- te a forradalom győzelmének glóriáját”. Azok a nemzetközi testületek, amelyek a sah ide­jén támogatták jogos követe­léseinket, s részletesen beszá­moltak a rezsim legdurvább atrocitásairól is, most a forra­dalmi kormánynál tiltakoznak az iszlám bíróságok eljárása miatt — mondotta Bazargan. Bazargan kijelentette: „a külső veszély jelenleg nem fenyegeti az országot. Ha most bármi történik, az belülről in­dulhat ki, mert vannak még olyan elemek, amelyek a régi rendszert akarják helyreállí­tani”. A kormány —,, mint mondotta — olyan értesülések birtokában van, amelyek sze­rint egyes frakciók bosszúra törnek. A miniszterelnök ez­zel kapcsolatban olyan ügy­nökökről beszélt, akik beha­toltak a munkások közé és a falvakban is megjelentek. „Számos hegyen átkeltünk, de még nem értük el az ígéret földjét” — figyelmeztetett a miniszterelnök. R. különbéke ára Az egyiptomi—izraeli különbéke, Carter hatnapos kö­zel-keleti közvetítése és a még mindig titokban tartott ter­vezetnek az izraeli kabinet által történt jóváhagyása után, minden eddiginél közelebb került a megvalósuláshoz. Igaz, az izraeli parlamentnek is áldását kell adnia az amerikai bábáskodás mellett létrehozott alkura. A knesszet azonban aligha fogja megvétózni a béketervet, amelynek szinte min­den pontja Izraelnek kedvez. Bár a békeszerződés Carter kairói és jeruzsálemi ingá­zása során módosított fejezetei nem ismeretesek, egyes lé­pésekből következtetni lehet rájuk: Szadat elnök feláldoz­ta az egyiptomi és a palesztinai nép érdekeit a kétes ér­tékű egyezmény oltárán. Erre lehet következtetni egyebek között az egyiptomi hadügyminisztérium legújabb diplo­máciai offenzívájából, amellyel már jó előre magyarázni, egyszersmind mentegetni próbálja a Szadat által tett leg­újabb engedményeket. A kairói hivatalos nyilatkozat egyebek között azt ál­lítja, hogy a Gazai-övezetben és a Jordán folyó nyugati partján megvalósítandó autonómia kérdését összekapcsol­ták a szerződés egészével, s az okmányok ratifikációs eljá­rása után amerikai—egyiptomi—izraeli tanácskozás kez­dődik az említett területek önkormányzatának megvalósí­tásáról. A tárgyalásokat egy éven belül befejezik, s azután választásokat tartanak, amelynek befejezése után megvá­lasztják a helyi önkormányzati tanácsokat, választásokat tartanak és feloszlatják az izraeli katonai és polgári köz- igazgatás szerveit. Ezt ígéri tehát Kairó. Ezzel szemben a jól tájékozott washingtoni CBS tv-állomás hírmagyarázója szerint a pa- lesztinaiakat minden jel szerint kisemmizik, az Egyesült Államok pedig példátlan katonai szerephez jut az egyip­tomi—izraeli különbéke révén. A CBS szerint szó sincs arról, hogy felszámolnák a tizenkét éves megszállás alatt Ciszjordániában a nemzetközi jog megsértésével létesített izraeli településeket. Mi több, aligha kerül majd sor a Kairó által reklámozott helyhatósági választásra. Megfi­gyelők tudni vélik, hogy Izrael ehhez csak abban az eset­ben járul hozzá, ha abban- Jordánia is közreműködik. Más szóval az izraeli kormány hallani sem akar a palesz­tinai nép nemzeti jogainak érvényesítéséről. Amerikai for­rások szerint a Gazaí-övezetet illetően is olyan titkos meg­állapodás született, amely lehetővé teszi, hogy továbbra is ott maradjon egy hatezer főnyi izraeli katonai egység. Ezekkel a tényekkel függ össze a megszállt területek lakosságának napok óta tartó tiltakozó megmozdulása, Jasszer Arafatnak, az arab népekhez és kormányokhoz in­tézett felhívása: hiúsítsák meg az arab népek rovására kö­tött szégyenletes különbekét, hajtsák végre a múlt év no­vemberi bagdadi csúcskonferencia határozatait, vezesse­nek be gazdasági bojkottot Egyiptom ellen. Szadatnak számolnia kell vele, hogy az arab nép szá­mára megalázó különbéke ellenállást vált ki. A történtek után még az úgynevezett mérsékelt országok is politiká­juk felülvizsgálatára kényszerülnek, ez pedig Egyiptom el­szigeteléséhez vezethet. A különbékéért tehát az egyiptomi nepnek is súlyos árat kell fizetni. Kanyó András Végezetül Bazargan valami­vel „békülékenyebb” hangot ütött meg Khomeinivel szem­ben. Bár kijelentette, hogy „az ajatollah sem mindig könnyítette meg a kormány munkáját” úgy vélekedett, hogy a vallási vezető minden­kin segíteni akar, de sokan megpróbálják befolyásolni őt­Miközben Bazargan az isz­lám bírósági eljárásokat osto­rozta, Teheránban értesülések láttak napvilágot arról, hogy megkezdődött a sah „legkitar­tóbb” miniszterelnökének, Amir Abbasz Hoveidának elő­zetes bírósági tárgyalása. Bazargan iráni miniszterel­nök szerda esti rádió- és tele­vízióbeszéde nagy port ka­vart teheráni újságírói körök­ben. Sokak kiemelték, hogy a kormányfő ezúttal első íz­ben intézett ilyen éles bírála­tot Khomeini, valamint a gyorsított eljárásokat lebonyo­lító, kivégzéseket elrendelő iszlám forradalmi bíróságok ellen. Bazargan beszéde adta meg a csütörtöki teheráni lapok ‘alaphangját is- A Teheran Journal például az etnikai ki­sebbségek problémáját vette elemzés alá, s a kisebbsége­ket — a miniszterelnökhöz ha­sonlóan — követeléseik mér­séklésére és „türelemre” a kormányt ezzel szemben gyors intézkedésre szólította fel. A Teheran Journal egy má­sik kommentárjában azzal a veszéllyel foglalkozik, amely Izrael részéről fenyegeti Iránt. A lap arra a következtetésre jut, hogy Tel Aviv az orszá­got most „második Libanon­ná” akarja változtatni. A forradalomra leselkedő veszélyekre figyelmeztetett csütörtökön nyilvánosságra hozott beszédében maga Kho­meini ajatollah is. A vallási vezető úgy vélekedett: „kül­földi érdekeltségek és olajpa­raziták” még nem adták fel a reményt, hogy visszaállítsák uralmukat Iránban. A külföl­di érdekek letéteményesei: az imperialisták, akik most, hogy elvesztették Iránt, még ve­szélyesebbek. Kosziéin hazaérkezett Indiából Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke csü­törtökön befejezte Indiában tett hivatalos és baráti láto­gatását. A szovjet és indiai zászlók­kal feldíszített Palam repü­lőtéren a szovjet kormányfőt Morardzsi Deszai miniszter- elnök, Csaran Szingh minisz­terelnök-helyettes és Atal Bi. hari Vadzspaji külügymi­niszter búcsúztatta. Az elu­tazó szovjet kormányfő fo­gadta a díszőrség tisztelgé­sét majd elhangzott a szov­jet és Indiai himnusz. Elutazása előtt Alekszej Koszigin rövid nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek. „Azzal a meggyőződéssel té­rek haza —, mondotta —, hogy a Szovjetunió és India barátsága szilárd, megbont­hatatlan. A Delhiben aláírt megállapodásaink még ma­gasabb szintre emelték a szovjet—indiai kapcsolatokat” — mutatott rá a szovjet kor­mányfő. Alekszej Koszigin úton ha­zafelé a repülőgép fedélze­téről táviratot küldött Mo­rardzsi Deszai indiai minisz­terelnöknek, kifejezve kö­szönetét az indiai kormány­nak és népnek a baráti fo­gadtatásért. „Osztom az ön véleményét — hangzik a táviratban —, hogy a mostani látogatás újabb lendületet ad a Szov­jetunió és India közötti gyü­mölcsöző együttműködésének, népeink, Ázsia békéje és a vi­lágbéke javára”. Alekszej Koszigin csütörtö­kön visszaérkezett Moszkvá­ba indiai hivatalos látogatá. sár ól. A szovjet kormányfőt a re­pülőtéren Andrej Gromiko külügyminiszter, a Politikai Bizottság tagja, Nyikolaj Tyihonov, a minisztertanács elnökének első helyettese, a Politikai Bizottság póttagja és más hivatalos személyi­ségek fogadták. (MTI) Qaderőcsőbkentés 197. Ülés Csütörtökön Bécsben meg­tartották a közép-európai fegyveres erők és a fegyverzet kölcsönös csökkentéséről fo­lyó tárgyalássorozat 197. ple­náris ülését. A tanácskozáson felszólalt Lubomir ( Sopov nagykövet, a bolgár küldött­ség vezetője­Sopov nagykövet beszédé­ben egyebek között rámutatott arra, hogy a bécsi tárgyaláso­kon a haladást nagymérték­ben hátráltatja az a körül­mény, hogy a nyugati orszá gok eddig nem adtak konst­ruktív választ a négy szocia­lista ország tavaly június 8-án benyújtott kompromisszumos javaslatára. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások következő plená­ris ülését a jövő héten csü­törtökön tartják. (MTI) A francia nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakon tanácskozik az ország gaz­dasági hely­zetéről és a gyorsan nö­vekvő mun­kanélküliség­ről'. A képen: Raymond Barre minisz­terelnök, aki­nek kormánya ellen a kom­munisták és a szocialisták is bizalmatlansá­gi indítványt nyújtottak be. A SZOT és megyénk vezetői tanácskoztak (Folytatás az 1. oldalról) megvalósításában, így példá­ul a vezetékes vízellátás és a vízművek, valamint a regio­nális rendszerekhez való csatlakozásban, a megyei erő­kön túl országos segítségre is szükség lesz az elkövetke­ző években. Kovács László, a Szakszer­vezetek Nógrád megyei Taná­csának vezető- titkára a ta­nács és a szakszervezetek együttműködéséről tartott tá­jékoztatót. Hangsúlyozta, hogy az együttműködés kereteit, egyebek között a megye lakos­ságát érintő tervek egyezteté­sében, tartalmasán tölti ki a tanács és az SZMT. Sokat javult a szakmaközi szak- szervezeti bizottságok és a tanácsok kapcsolata. Az SZMT vezető titkára ismer­tette azokat az eredményeket, amelyeket közös munkával az utóbbi években a megye iparszerkezetének átalakítá­sában, a dolgozók és a lakos­ság élet- és munkakörülmé­nyeinek javításában együtte­sen elértek. Külön is foglal­kozott a munkáslakás-építés helyzetével és kiemelte, hogy a Nógrád megyei üzemek ed­dig 27—29 millió forinttal támogatták évente a munkás- lakás-építési akciók lebo­nyolítását. Tájékoztatójában kitért (egyebek között) az or­vosi ellátottság kérdésére, 4 gyermekintézmények helyze­tére, valamint a szolgáltatá­sok területi fejlesztésének kérdésére különös tekintet­tel a bejárókra. Czerván Mártonné dr. a SZOT szociálpolitikai osztá­lya vezetőjének és Forgács Árpád SZOT-osztályvezető- helyettes kérdéseire Hoffer István tanácselnök, Illés Miklós, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese és ■Kovács László, az SZMT ve­zető titkára adott választ. Gé- czi János, a megyei pártbi­zottság első titkára pedig a megye általános társadalmi, -politikai helyzetét ismertette a tanácskozás résztvevőivel. Elmondta, hogy a különféle fórumokon a megye lakosai nagy felelősséggel nyilatkoz­nak a legfontosabb kérdé­sekről. Keresik a gondok meg­oldását és ezen belül saját feladataikat is feltárják. A tanácskozás tapasztalatait összegezve Duschek Lajosné, a SZOT titkára hangsúlyozta, hogy a megye előtt álló fel­adatok megismerése sok te­kintetben országosan is hasz. nosítható tapasztalatokkal szolgált. A SZOT titkára ki­emelten szólt arról, hogy az elkövetkező időszakban a fel­adatok megvalósításáért fo­kozott figyelem szükséges a sorrend megállapításában. Ünnepségek, koszorúzások március 15-én (Folytatás az 1■ oldalról) — Negyvennyolc Petőfi ál­tal megénekelt hajnalcsilla­ga 1919 márciusában ismét felragyogott a magyar törté­nelem egén. A Tanácsköztár­saság nemcsupán megvalósí­totta mindazt, amit Petőfi és társai 48 zászlajára írtak. Törvényszerűen tovább is vit­te a népakarat teljesítését. — Hazánk felszabadulása óta megint jó kezekben van a magyar nemzet zászlaja. A piros-fehér-zöld, ma ismét ♦a forradalmat, a békét vé­dő, a népek testvériségét hir­dető, a szocializmust építő magyar nép őszinte törekvé­seit jelképezi. Azt a társadal­mi rendet építjük, amelynek első alapköveit forradalmár elődeink rakták le. Azt* a társadalmi igazságot igyek­szünk megvalósítani, amelyet őseink életüket áldozva is kerestek. Azt a szocialista ha­zafiasságot erősítjük, amely követésre méltó elődeinket is az egyetemes emberi haladás élvonalába emelte. Dolgozni, tanulni, építeni, gyarapítani a hazát és önmagunkat, ez a mi teendőnk. Olyan feladat ez, ami — bár folytatja elő­deink művét — mégis gyöke­resen különbözik a korábBi- aktól. — Mert mi a fejlett szocia­lista társadalmat építjük és a tudományos-technikai forra­dalom kibontakoztatásán munkálkodunk. Ez ad a mi nemzedékünknek nagyszerű cselekvési programot és lelke­sítő távlatokat. „Hétmérföldes csizmában” kell járnunk, hi­szen tetteink rr’omán kor­szakosán változik a világ. A felgyorsult tempó miatt gyak­rabban kerülünk szembe újabb és nagyobb feladatok­kal. Ezeknek csak nagy szak­értelemmel, alapos felkészült­séggel tudnunk megfelelni.' Es azt is jelenti, hogy harci eszközeink első sorába kell emelni a tudást, a műveltsé­get, a tudományt. — Dolgozni a mindennapok követelményeinek megfelelő­en, gazdagítani a haza fejlő­dését szolgádé erőket, növelni a tudást, a szorgalmat, a meggyőződést, a lelkesedést — ezek ma a hazát, a nemzetet gyarapító forradalmi felada­tok. így szolgáljuk egyszerre a magyar nép, a béke és a haladás egyetemes ügyét, azt, hogy hatékonyabb legyen a világ különböző részein küz­dő forradalmár testvéreink­kel, közöttük vietnami bará­tainkkal vállalt szolidaritá­sunk. Ezt követően megkoszorúz­ták az 1848. március 15-i ese­ményeknek emléket állító márványtáblát. Az MSZMP Központi Bizottságának ko­szorúját Sarlós István és Szépvölgyi Zoltán, a KB tag­ja, a Fővárosi Tanács elnöke; a népfront koszorúját Szent- istványi Gyuláné és Horváth Győző, az országos tanács osztályvezetője; az ifjúsági szövetség koszorúját Deák Gábor és Silló Katalin, a kb tagja helyezte el. A fegyve­res testületek részéről Kovác's Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Földest Jenő határőr vezérőrnagy, bel­ügyminiszter-helyettes és Gáti József, a munkásőrség orszá­gos parancsnokának helyette­se koszorúzott. Virágokkal dí­szítették az emléktáblát a fő­város dolgozó és tanuló ifjú­ságának képviselői is. (MTI) Hua nein bölcs A Kuangming Zsipao című lap terjedelmes cikkben cá­folja meg azokat, akik azt hi. szik, hogy Mao Ce-tung ha­lálával egyszer és minden­korra megszűnt a személyi kultusz Kínában. A lap „meghívott külön kommentátora”, aki feltehe­tően fontos személy, rámu­tat, hogy a „királycsinálók” nem haltak ki és vannak a kínai párton belül manapság is olyanok, akik a vezetők di. csőítését és istenítését arra szeretnék felhasználni, hogy aláássák a kollektív vezetés elvét, a demokratikus centra­lizmust és a vezetők mögé bújva visszaéljenek a hata­lommal. Megkönnyíti feladatukat, hogy Kínában a feudalista maradványok kedvező tala­jul szolgálnak a személyi kul­tusz újjáélesztéséhez és elter­jedéséhez. Ezt bizonyítja, hogy a Kínai Kommunista Párt egyes gyűlésein nem a meg­levő problémák elemzésével és megoldásával, hanem a ve­zetők dicsőítésével foglalkoz­nak. S ez a jelenség min­den szinten tapasztalható. Vagyis tovább kísért a sze­mélyi kultusz, szelleme. A kommentátor utal arra, hogy a KKP KB decemberi pléniumán határozatban sző. gezték le, nem szabad foly­tatni a vezetők túlzott dicső­ítését a sajtóban és az iroda­lomban. Ugyancsak elhatá­rozták, hogy Hua Kuo-feng pártelnök neve után nem kell többé odatenni a „bölcs” jel­zőit. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom