Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

Röplabda Volt egyszer egy szakosztály Szécsényben Atlétika Balassagyarmaton Előrelépés a rangsorban A megyei bajnokságot nyert szécsényi röplabdázók ed­zőjét kerestem a minap. Ar­ról érdeklődtem volna, hogy miként készülnek az 1979. évi bajnokságra. A kérdés felve­tésére váratlan i választ kap­tam. — Szakosztályunk ja­nuár 2-án megszűnt !\ — mondja elgondolkodva Rez- nicsek László, akin látszik a csalódás és a keserűség. Hosz- szabb beszélgetés során meg­tudtam, hogy a szakosztály 1974-ben alakult az ELZETT gyáregységénél. Az érdeklődés mindig megvolt a sportág iránt, a szálak a jogelőd, a gépjavító állomás működésé­nek idejére vezetnek visz- sza. Reznicsek László és Borik József, élve a szakosztály megalakításának lehetőségé­vel és az üzem vezetőinek támogatásával, ütőképes röp­labdacsapatot szervezett. Az első időszakban spartakiád- versenyeken vettek részt. Egy­éves felkészülés után a me­gyei bajnokságba is benevez­tek. A rajt sikeres volt. 1975- ben már meg is nyerték a bajnokságot. Sajnos, a megyei szövetség az osztályozón va­ló részvételünket nem java­solta — emlékszik vissza a volt edző. A következő év­ben a Romhányi Kerámia csapatával vívtak nagy har­cot. Végül is a második he­lyen végeztek a szécsényiek. 1976. decemberében az EL­ZETT és a Szécsényi VM- sportkör egyesült. A követke­ző bajnoki évben már a nagyközség szineiben indultak a megyei bajnokságban. A jobb lehetőségben és a na­gyobb támogatásban bízva, a cél az osztályozóra való elju­tás vol-t. % BIZAKODÁS Áz osztályozóra Győrben került sor, ahol a Külkeres­kedelmi Minisztérium és Veszprém város csapatait nem tudták megelőzni, de sokat tanultak, tapasztaltak. — Az viszont a mai napig ért­hetetlen számunkra, hogy miért a Nyugati csoporthoz sorsoltak, amikor mi a Kö­zép-, vagy a Keleti csoport­hoz tartoztunk volna — em­líti Reznicsek László. — A felkészülés sem volt zavarta­lan, a nagyközségi SE nem tudott biztosítani jó feltétele­ket. — Mire gondol? — Például a tornaterem igénybevételéért közelharcot kellett vívni. Számunkra csak szombat délután és vasárnap délelőtt tudták biztosítani. A másik gond az volt, hogy az utánpótlás nevelését nem • tudtuk megoldani. A közép­iskolától a röplabdát szerető tehetséges tanulókat nem en­gedték el az edzéseinkre. De megemlithetném az abszolút önállóságot is, hisz a játéko­sok közül került ki a szak­osztályvezető, az edző, az ügy­intéző és a „bevásárló” is. — Miben érezték a sport­elnökség segítségét? — Csupán az edzésterveket és a költségvetést igényelte. A szakosztály gondjaiból ke­veset vállalt magára — ma­gyarázza. A szakosztály a sikertelen osztályozó után újból erőt gyűjtött. 1978-ra azt a célt tűzte ki, hogy megnyerik a bajnokságot és az osztályozón való részvételük eredménye­sebb lesz a korábbinál. Az előbbi sikerült, minden mér­kőzést megnyertek, csupán két játszmát vesztettek, az osztá­lyozón való részvételi lehető­ség adott volt. ÜJABB HIDEG ZUHANT A minősítőn való részvételi igényt a szakosztály jelezte a megyei szerveknek. De mint később megtudták, ehhez a megyei szövetség ismét nem járult hozzá. Az e területen meglevő szervezetlenségre utal, hogy a megyét képvi­selő csapatot még a bajnok­ság ideje alatt kellett volna nevezni. A szóbeli visszajel­zés után érthető, hogy lehű­tötték a szécsényi röplabdá­zók kedélyeit. — Pedig az elmúlt évben megrendezett' Karancs Kupán már bizonyítottunk. NB li­es csapat ellen is nyertünk mérkőzést — érzékelteti a fej­lődést Reznicsek László. — A megyei színvonal ismert. Ti­zenévesek ellen felnőtt ko­molysággal játszani nem könnyű. A lelkesítő erő az osztályozón való részvétel le­hetősége volt.------------------------^-----------------------­M EGSZŰNT A SZAKOSZTÁLY A szakosztályt az elmúlt évben a járási sportvezetők Kiváló szakosztály címmel tüntették ki. Reznicsek Lász­lót pedig Az év legjobb já­rási sportolója címmel. — Igaz, ezt a NÓGRÁD közöl­te velünk — jegyzi meg. — A szakosztály tagjai sportolni akarnak továbbra is? — Az ismertetett gondokat, belátható időn belül Szé­csényben nem tudjuk megol­dani. A sportegyesület veze­tői nem támogatják kellő mértékben a szakosztályt — kapom a választ. — A Romhányi Kerámia röplabda-szakosztály veze­tői viszont „jó szelet” kap­tak. Éltek a lehetőséggel és megkeresték a megszűnt szak­osztály volt vezetőit. — Ar­ra kértek, hogy igazoljanak át azok, akik röplabdázni akarnak. Reznicsek László, Takács István, Varga László, Kuris Ferenc, Terék Miklós, akik eddig is állandó tagjai voltak a csapatnak, átigazol­tak és vállalták a felkészülés­sel együtt járó nehézsége­ket. Már járnak az edzésre, közülük néhányan kupamér­kőzésen is részt vettek. Most a lakóhelyüktől 50 km-re járnak sportolni. . A volt edző a négy év munkáját tartalmazó dossziét forgatja, nézegeti az edzés­terveket, jelentéseket, felmé­rőlapokat, tabellákat. Szak­mailag körültekintően szer­vezett munka jellemezte a szakosztályt. Ugyanakkor a tömegsportot is eredményesen segítették. Az elmúlt évek­ben több mint ötvenen is­merkedtek meg a röplabda­játék szabályaival, szépsége­ivel és vettek részt különbö­ző versenyeken. A történtek után egy el­hangzott megjegyzés: „Köny- nyebb az átigazolást aláírni, tudomásul venni a szakosztály megszűnését, mint időben se­gíteni a jelentkező gondok megoldásában.” Ügy véljük, hogy ez az eset nemcsak a szécsényiek számá­ra tanulságos. Az „előrelé­pésnek”, a magasabb szintű versenyzésnek vannak külön­leges formái is. Még az a sze­rencse, hogy az erő megyén belül maradt. Rácz András Az elmúlt napokban lett ismeretes a szakosztályok előtt a MASZ által vezetett szak­osztályi rangsor. A balassa­gyarmati atléták az elmúlt év folyamán a 42. helyről a 39. helyre léptek elő 237,5 pont­tal (a rangsorban közel 150 szakosztályt értékeltek). Miből is tevődik össze ez a pontszáfn? Szakosztályunk a bajnoki pontversenyben 75,5 pontot ért el, míg az elért minősíté­sekből származó pontok szá­ma 162. A bajnoki pontjaink 90 százalékát a serdülő és az ifjúsági korú atléták szerezték (64,5). Ezzel a pontszámmal az után­pótlás-korosztály rangsorá­ban a 34. helyen végeztek fia­tal atlétáink (itt is 150 szak­osztályt értékeltek). Az olimpiai pontok szá­ma. az előző évekhez képest növekedett, hiszen 26,5-et ér­tek el atlétáink. Az olimpiai és a bajnoki pontjaink nagy többségét Torda Erzsébet hoz­ta (19,5 olimpiai és 31,5 baj­noki pont). A kitűzött célja­inkat sikerült megvalósítani, egy kis eltéréssel. Szakosztá­lyunknál emelkedett a mi­nősített versenyzők száma, örvendetes dolog, hogy az idén hat versenyző ért el aranyjelvényes minősítésű szintet. Aggasztó viszont az a tény, hogy az ezüstjelvényes minősítésű sportolóink száma az előző évekhez képest csök­kent szakosztályunknál. Az elmúlt év eredményei alapján Fedor Éva és Torda Erzsébet tagja lett a magyar ifjúsági válogatott keretnek. Az aranyjelvényes minősí­tésű versenyzőink közül háromnak az eredményeire nem számíthat a szakosztály 1979-ben. Kuris Nándor Kis­kunfélegyházán teljesít kato­nai szolgálatot, Pózner Béla szüleivel együtt elköltözött Ba­lassagyarmatról, Fedor Éva még nem épült fel a tavalyi sérüléséből. A különböző or­szágos bajnokságokon az alábbi versenyzők értek el he. lyezést (I—VIII): Fedor Éva, Kuris Nándor, Pózner Béla, Torda Erzsébet, Demeter Gábor, Bálint Tünde, Komoróczi Zsolt, Reiter Ri­ta, Gyürki Beáta, Vansz Ist­ván, Kuris Judit, Zándoki Beá. ta, Nagy Attila, Csapó Attila. Szakosztályunk utánpótlása jónak mondható. Sportisko­lánkban közel 80 gyerek kor- csoportos versenyző készül az elkövetkezendő évek ver. senyeire. Sportiskolánk az ér­tékelésben 186 ponttal és jő minősitéssel az első helyen végzett 1978-ban. Szervezeti téren szakosztályunknak si­került előre lépni. Érsekvad- kerten — kísérletképpen — kihelyezett tagozatot működ­tetünk sikerrel. A kihelye­zett tagozat szakosztályunk­nak és sportiskolánknak után­pótlást biztosít. El kell gondolkodnunk viszont azon a tényen, hogy közel kétezer közép- iskolás közül városunkban csak 25 az aktív atléta. Ezzel nem büszkélkedhetünk. Szakosztályunk kapcsolata városunk iskoláival, vállala­taival és intézményeivel meg­felelő,“ ami szintén hozzájá­rult a jó eredmények elérésé­hez 1978-ban. Fábri Gábor Kitekintés Sportélet Dél-Csehországban Dél-Csehország elsősorban mezőgazdasági jellegű vidék, de egyre fejlődő iparral is rendelkezik. Nógrádból ritkán jár arrafelé vendég. Kihasználtuk az alkalmat és Ceske Bu- dejovicében, a kerület 78 ezer lakosú székhelyén a sport­életről érdeklődtünk. A Vltava partján, a Sokol-szigeten található a városi stadion és a minden igényt kielégítő uszo­da Téli stadionnal is rendelkeznek, amely négyezer néző befogadására alkalmas. A város jégkorongozói a csehszlovák liga I. osztályában küzdenek. Mostanában gyengécskén sze­repelnek, mert a téli stadion átalakítása miatt hazai mérkő­zéseiket is idegenben rendezik meg. A Motor Ceske Budejo- vice jégkorong-szakosztályából Pouzar és Dvorák a váloga­tottnak is erőssége. A kerületben élénk a síélet, kitűnő le- siklókkal és sífutókkal rendelkeznek. A síparadicsom a több mint ezer méter magas, a csehszlovák—nyugatnémet hatá­ron fekvő Sumava hegységben található. Itt kialakítottak egy ifjúsági versenysportcentrumot is. A huszita háborúból is­mert nevű Táborvárosban élénk asztalitenisz-élet zajlik. Tre- binben az evezősök a legnevesebbek. Strakonicében pedig a motorsport hívei hallatnak magukról. Emellett sok híve van a kerületben az ökölvívásnak is. A közelmúltban szakosz­tály-értekezletet tartott az STC NB II-es férfi és női kosárlabdacsapata. Mivel ko­rábban jól szerepeltek a tarjá- ni együttesek az NB II-ben, így 1978-ban a szakemberek bizakodva tekintettek a ko­sarasok játéka elé. Persze, mint ahogy lenni szokott, az 1978. év nem múlt el gondta­lanul a kosarasok életében. Tevékenységüket Langár Ist­ván igyekezett tárgyilagosan elemezni, értékelni. A férfiak szereplését érté­kelve kitűnt az éves munka áttekintésekor, hogy tavasszal főként az idősebbek játékára alapoztak. Az őszi idényben ezzel szemben már keresték azt a gárdát, azt a legütőké­pesebb együttest, amely a jö­vő csapatát képezheti. Éppen ezért több fiatal kapott helyet az NB II-es férficsapatban. Ilyenek voltak: Nagy L., Ma­gyar J., Tamási S. Az elisme­rés hangján szólt a szakosz­tály elnöke azokról a kosara­sokról, akik az év minden mérkőzésén játszottak a férfi­együttesben. Juhász Béla és Novák Gyula külön, is dicsé­retet érdemel, mert mind a 30 mérkőzésen a pályára lép­tek. Emellett Juhász olyan eredményt ért el, amilyet ed­Mérlegen a kosárlabdázók Többre képesek a tarján! csapatok dig kevesen az NB II-ben. A tavaszi és őszi idényben 982 kosarat dobott. Az együttes tagjai közül Tóth és Lajgut 29, Palla 27, Balogh 25, Szlivka 21 alkalommal lépett pályára. Az STC férfikosarasai szin­te egész éven át az élmezőny­ben tanyáztak. Végül is a 7. helyezéssel kellett megeléged­ni. Az a tény, hogy az együt­tes hosszú hónapokig képes volt tartani a dobogós helye­zést, azt is bizonyítja, hogy többre képes a férficsapat a 7. helynél. Reméljük, hogy az idén sikerül előbbre rukkolni­uk a táblázaton. A férficsapat összesen 2572 pontot ért el, ezzel szemben 2269-et kaptak. A már emlí­tett Juhász Bélán kívül Laj­gut teljesítménye emelkedett ki, aki 556 kosarat szerzett. Ugyanakkor Tóth jól időzített távoli dobásaival 87, Palla pedig — az örök fiatal — a legjobbkor elért pontjaival — 235 — volt eredményes. Az együttesnél Időközben edzőcsere is lezajlott. Emel­(4ÓGRÁD — 1979. február 11., vasárnap lett még mindig sok gondot okozott, hogy a mérkőzéseket idehaza három helyszínen is játszották. Tehát még a hazai pálya előnyét sem lehetett minden esetben figyelembe venni. A szakosztály-értekezle­ten külön hangsúlyozták, hogy az ütőképesebb csapat kiala­kítása érdekében nagyobb gondot kell fordítani az után­pótlás nevelésére. A csapatból többen főiskolára távoztak. Mások a „búcsú” gondolatával foglalkoznak. Éppen ezért csak az erők összekovácsolásá­val, a rendszeres edzések meg­tartásával, az eddiginél Is jobb körülmények biztosításával képzelhető el a férfikosara­sok előrelépése, az NB II-ben való jobb szereplése. Az NB II-es női kosárlabda- csapat, amely egy évvel ko­rábban döngette az NB I. kapuját, ugyancsak a 7. he­lyezést harcolta ki 1978-ban. Természetesen ebben több sze­mélyi probléma is szerepet játszott. Az elmúlt évi szerep­lést elemezve kitűnt, hogy Miskolczi és Kővá^p egyaránt 27 alkalommal játszott az STC színeiben. Őket követte Anda 26, Martinkó 25, Hegyi és Nagy 24—24, míg Krenács 21 alkalommal. Mivel a női csapatból az őszi idényben többen eltávoztak, így ezeken a mérkőzéseken gyengébben szerepelt az együttes. A játékosok közül Mis­kolczi Katalin teljesítménye emelkedett az átlag fölé. Ta­vasszal 342, ősszel pedig 287 kosárral iratkozott fel a leg­eredményesebbek listájára. A 629 pontos Miskolczi után An­da Erika tavasszal 247, ősszel pedig 163 ponttal járult hozzá az STC női kosarasainak eredményességéhez. KÓvesdi Andrásné csupán a tavaszi idényben játszott, amikor 173 ponttal iratkozott fel. Az el­múlt évben tovább, fejlődött, s nem egy alkalommal átlagon felüli teljesítményt nyújtott Mártinké Marietta, aki közben 155 kosarat is dobott. Az ő tel­jesítményénél azonban nem is a ponterősség az érdekes, ha­nem az irányító, mezőnyben mutatott játék, amely mind jobban kibontakozik a tehet- . séges kosaras lányban. Több heves, izgalmas mérkőzésen hívta fel magára a figyelmet jó játékával Hegyi Marianna is. A kritikus hangvételű szak osztály-értekezleten elhangzói hogy a női NB II-es kosárlab dacsapat háza táján továb rendeződnek a sorok. Lesz, ab ismét elfoglalja helyét a együttesben. Szükséges is fej lődni, hiszen a tarjáni gárd a harmadik évet kezdi az új jászervezett NB II-es csoport ban, amely minden bizonnyá tovább erősödik 1979-ben. Ner szabad figyelmen kívül hagy ni azt sem, hogy a csapató mind jobban megismerik egy­más felkészültségét, játékstí lusát. Éppen ezért az előbbre lépés szempontjából harcis sabb, bátrabb, ugyanakkc lelkesebb játékfelfogásra les szükség. Természetesen emel lett a technikai képzettsé emelését sem szabad elhanya golni. Jól szervezett csapatja tékkal, kombinatív módon el ért pontos dobásokkal ke meglepni az ellenfeleket, mei csak ez vezethet eredményri Az idén tehát a tavalyi telje sítmények fokozásával, a job helyezés reményében indul nak a bajnokságban. Demény László Sakkozók Megkezdődött az OB Ill's sakkbajnokság. Az STC elsőtáblás sakkozója Tőtb László. # A fiatal salgótarjáni tehetsé­gek közül Klenóczky Sándor az egyik legnagyobb ígéret. Herbst Rudolf felvételei ; Jubileumi sport fotó- pályázat A Nógrád megyei Tanács VB Testnevelési és Sporthi­vatala fotópályázatának be­küldési határideje március 1- én jár le. Emlékeztetőül: a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 60. évfordulójára meghir­detett pályázatra a megye verseny- és tömegsportját áb­rázoló 24 és 60 cm közötti hosszúságú, legfeljebb 5 da­rab fekete-fehér képet, vagy képsort lehet beküldeni a TSH címére (3100 Salgótarján, Vö­röshadsereg u. 14.). A hátolda­lon fel kell tüntetni a szerző nevét, címét, a kép címét, a felvétel idejét, az ábrázolt sze­mély, vagy esemény nevét és a nevezési lapon (ez a TSH- nál szerezhető be) szereplő sorszámot. Az első három he­lyezett 1000, 800 és 500 forin­tos díjat kap. A legjobb ké­peket kiállításokon mutatják be. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom