Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-10 / 34. szám
Feladó a fél világ Gondolatok a napközis nevelésről A nnnrinlf bajok, nem lesznek kisebbek, yUllUUn, kevesebbek. ha eltitkoljuk őket. A sikereket, eredményeket zászlóként lobogtathatjuk ugyan —, de ha nem szólunk a kudarcokról, nem keressük a problémák okait, nem sikerül előre lépni. A napköziről folytatott beszélgetések során többen is meg-megfogalmazták ezt. Olyanok, akik megszállottjai ennek a munkának, őszintén hisznek fontosságában, abban, hogy szei vés és alkotó — azaz előrevivő, építő, segítő — része, intézménye a napközi az iskolának. A napokban Salgótarjánban lezajlott háromnapos konferencián résztvevők az ország minden részéből jöttek és a szünetekben, előadások után, a bemutató foglalkozásokon számos gondjukról beszélhettek, ötleteket gyűjtöttek. Hol állunk és merre kell tartanunk, hogyan, milyen módszerekkel? — e kérdések álltak a beszélgetések mögött. Nógrádban mennyiségileg sokat léptünk előre. Jelenleg 314 napközis csoport van. A létszám 20 és 40 között mozog, de sajnos, nem ritka az a hely, ahol 40 fölé kerül, különösen a nagyközségekben és egyes városi iskolákban. Akad persze sok kis település, ahol egyáltalán nincs napközi — az ellátottság megyei átlaga így is magasabb az országosnál, közel 41 százalék. Ebben az évben nőtt a menzai étkeztetésben résztvevők száma — ez elsősorban az ÁFÉSZ-ek, a községi tanácsok jobb gondoskodását, feladatvállalását dicséri. Mindezzel még csak arról szóltunk, hogy több napközi van. De milyen a bennük folyó pedagógiai munka, hogyan látják el sokrétű feladataikat? Az átlag könnyen eltakarja a jót és a rosz- szat, nem mondunk tehát azzal semmit, hogy „általában mind felszereltségben, személyi teltételekben, mind pedig a tartalmi munkában sokat fejlődtek napközijeink” — még akkor sem, ha ez valóban így igaz. Nézzük inkább a szélső pontokat! Sok még a gyermekmegőrző funkciót betöltő intézmény, ahol kényszerpályának érzi a nevelő a feladatot, nem látja lehetőségeit, szépségeit a nehézségek mögött. A közömbösség is sokat ) onthat a napközik „esélyein”. Ha nem érdekli a napközis pedagógust a munkája, sem az iskola igazgatóját, hogy mi folyik délután a foglalkozásokon, sem a szülőt, hiszen ott nem kap jegyet a nebuló, fő az, hogy meleg helyen legyen, enni kapjon és még megcsinálja a leckéjét is — akkor egyhangúságba, szürkeségbe fullad ez a tanórán kívüli forma. De van másik véglet is — szerencsére a jó pedagógiai felkészültségű, a nevelésközpontúságot nem csak szólamnak érző pedagógusok, igazgatók kezdenek egyre többen lenni... — ahol a tanórákkal egyenrangú, értékes tevékenységnek tartják. Több helyen hallani olyan törekvésekről is — ezt néhol az órafelosztás gondjai akadályozzák, másutt a helytelen szemlélet —, hogy néhány órában saját szakját is taníthatja a napközis. Így módjában áll gyakorlatban 'is megismerkedni az új dokumentumokkal, köny- nyebb a foglalkozásokon a tanulás segítése. Mert a megyei szervezésű komplex gyakorlati tanfolyamon (kétéves, 300 óra) részt vesznek ugyan néhányan, de ez kevés ahhoz, hogy alaposan felkészüljenek az új feladatokra. Sokat jelent viszont, ha jó munkakapcsolat jön létre a kollégákkal, a napközás munkaközösség képviselője bekapcsolódik az osztályfőnöki, az alsós szakmai munkaközösség tevékenységébe, a csapatvezetőség munkájába. Ez még nem terjedt el a kívánt mértékben — kivéve az úttörőmozgalommal tartott kapcsolatot, hiszen ott a délutáni elfoglaltságok egyeztetéséről is szó van, kerülni kell a párhuzamosságot... Mint minden viszony, többsíkú dolog ez — ha az osztályfőnök felismeri, milyen fontos a gyermekek. személyiségfejlődése, tanulási módszerének kialakulása, közösségi magatartása, munkaszeretetének formálódása szempontjából a napközis foglalkozás, hogy sok mindent megtudhat tanítványairól, segítséget kaphat a nevelésben a napközis pedagógusoktól, többet jár hospltálni, folyamatos együttműködés jöhet létre. Sokszor a kényelmesség, esetleges sértődöttség a napközis pedagógust is elzárja a közös utak, tervek elől. Mit nyújt a tanulóknak a napközi? Néhol igen sokat — itt nem is maradnak semlegesek a diákok a foglalkozások iránt, számukra ez éppúgy az iskolát jelenti, mint a tanórák. A jól szervezett játékfoglalkozások, kulturális programok, üzemlátogatások, a napközibe beépülő szakkörök, a tananyagon túli, kitekintést adó könyvek, filmek, diák, lemezek megismerése, a kötetlenebb hangulatú órák emlékezetesek maradhatnak, segíthetik az önálló gondolkodás, ismeretszerzés képességének kibontakozását, a köz- művelődésbe való bekapcsolódást. „Vannak nevelők, akik csodát tudnak csinálni. De ott biztosan jobb a felszereltség, vannak eszközeik, az iskolavezetésnek és a tantestületnek nem közömbös, mi van a napközivel. De 35—40 gyerekkel, zsúfolt helyen, egy szál saját eszköz nélkül mit lehet tenni?!...” — vethetik ellen sokat. Pedig ha egy gyerek másfél-két órát csak ül, bam- bul, kicsit tanulgat, de más egyebet nem tesz, az pedagógiai probléma. Hiszen be lehet kapcsolni a közművelődési intézményeket, közös foglalkozásokat szervezhetnek könyvtárral és művelődési házzal, feladatokat adhatnak a tanulóknak. A szülők segítőkészsége is sokat jelenthet mind a feltételek bővítésében, mind a tartalmi munkában. Ezekre már számos példát tudunk megyénkben — nem csupán a városokban, nagyközségekben, de kisebb helyeken is eleven kapcsolat bontakozott ki a művelődési intézmények és az iskola között — és ez zömmel a napköziben érezteti hatását. a kiinduló gondolathoz (sok fontos tényezőről e rövid cikk keretében nem tudunk most szólni — mint például a napkor zis munka erkölcsi és anyagi elismerésének helyzete, a munkára nevelés napközis fe1- adatai stb.) —, azaz újból felmerül: nem lehet, nem szabad az iskolától elszakítva beszélni a napköziről. Tartalmi munkájának fejlődése, a meglevő szemléletbeli hiányosságok megszüntetése egyaránt összefügg a nevelési-oktatási folyamat egészével. Ha az eddiginél több figyelést, segítséget kapnak, szaporodhatnak a tanórai neveléssel egyenrangúnak érzett, tartott napközik. Ez az új dokumentumok megvalósításának egyik igen nagy lehetősége! G. Kiss Magdolna Címzett: Balassi Bálint Gimnázium Visszatértünk A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumba látogató vendégek szívesen időznek a folyosón elhelyezett vitrinek, faliújságok előtt. Példás rendben, esztétikus kivitelben sorakoznak az alma mater életét bemutató tablók, a különböző szakkörök, öntevékeny diákkörök munkáit reprezentáló fényképek, oklevelek. A főlépcsővel szemben levő vitrinben egy oklevél és egy emlékérem hívja fel magára a figyelmet. Az Országos Béketanács az elmúlt évben — november 7-e alkalmából —, UNESCO-munkájáért részesítette elismerésben a Balassi Bálint Gimnáziumot. — Milyen kapcsolat fűzi a gimnáziumot az ENSZ Nevelésügyi Tudományos és Kul. turális Szervezetéhez? — kérdeztük Versényi György igazgatót. — Iskolánk az UNESCO asszociált intézménye. Magyarországon mintegy harminc egyetemi klub és középiskola csatlakozott az UNESCO „Nemzetközi megér, tésre való nevelés” programjához. A Balassi Bálint Gimnázium 1969 óta tart kapcsolatot a nemzetközi szervezettel. — Miben nyilvánul meg a kapcsolattartás és voltaképp mit takar a „Nemzetközi megértésre való nevelés programja? — Először talán ez utóbbi kérdésre válaszolnék. Az akcióprogram szervezői abból a felismerésből indultak ki, hogy a világ népei jobban megértik egymást, azáltal kerülhetnek közelebb egymáshoz, ha jobban megismerik egymást, ha többet tudnak az egyes országok kultúrájáról gazdaságáról, az ottlakók mindennapi életéről. Nem véletlen, hogy elsősorban oktatási intézmények csatlakozták a programhoz, hiszen a felnövő generációnak kell elsősorban magáévá tennie ezt a gondolatot. Külföldi testvérintézményekkel levelezés útján kulturális anyagok cseréjével tartjuk a kapcsolatot A világ számos országából kapunk propagandaanyagot, melyeket diákjainkkal is megismertetünk. Nyaranta — a lehetőségeknek megfelelően — nemzetközi diákcseréket szervezünk, tanulóink közül néhányan hazai UNESCO-tá- borokban vesznek részt, ahová rendszerint külföldi vendégeket is meghívnak. Pillanatokon belül folyóiratok tucatja kerül az asztalra francia, angol, német spanyol nyelvű propagandaanyagokat tesz elénk az iskola igazgatója. — Ez Indiából, ez Japánból érkezett... — sorolja, majd némi éllel hozzáteszi — a külföldről érkező leveleken mindig pontos címet tüntetnek fel, a hazai partnerek esetében ezzel nem dicsekedhetünk... — Hogyan hasznosítják ezeket az oktatásban? — A program alapgondolata az osztályfőnöki órák témája. de a propaganda- anyagokat — tematikájuktól függően — szinte valamennyi tantárgyhoz fel tudjuk használni. Nyelvi órákon a diákok is fordítanak belőlük. — Az Országos Béketanács elismerése gondolom, további munkára kötelez. Milyen tervei vannak a gimnáziumnak ezen a téren? — A nemzetközi gyermekév keretében 5000 karácsonyi levelezőlapot adtunk el, melynek teljes összegét az UNICEF, az ENSZ gyermeksegély alapjára fizettük be. Ugyancsak erre az alapra fizetjük be gimnáziumunk vegyes kara — a forradalmi ifjúsági napok idején — hangversenyének teljes bevételét. Emellett nagyobb létszámú diákcserét szeretnénk végrehajtani, bővítve meglevő kapcsolatainkat. — Közvetlenül belépésünk után — 1970-ben — gimnáziumunk rendezte meg a magyar, országi asszociált iskolák II. kongresszusát. Jelenleg az iskola épülete rekonstrukció előtt áll, de a munkálatok végeztével szeretnénk helyet adni az UNESCO hazai francia nyelvű táborának. (p. k.) MISTER ÜZLETEI V; ARECK= Fordította: Bába Mihály 37. Ä további árengedmény lehetetlen volt. Már így is a termelési ár alatt adták el. Ilyen helyzetben a bankokat nyugtalanította a konszern anyagi helyzete és a hatóság nyomása ellenére úgy döntöttek, hogy megtámadják a további hiteleket. Az üzlet az üzlet. A konszern a csőd szélén állt. Világos volt, hogy még két, három hónapig húzni lehet az időt és akkor be kell jelenteni a fizetésképtelenséget. Ebben a helyzetben legfeljebb az államkincstár kapja meg az adót, a bankok a hitelt. Ellenben a rengeteg kisember, halász elveszti a megtakarított pénzecskéjét. A konszern vezetősége szünet nélkül tanácskozott. Az egyik viharos ülés idején, amikor kétségbeesetten keresték a katasztrófa elkerülésének módját, a felügyelő hatóság egyik tagja szót kért és furcsa javaslatot tett. Bejelentette, hogy van egy barátja — amerikai pénzember —, aki nagyon ügyes és nagy gyakorlattal rendelkezik. Ide kellene hívni és megkérni, hogy segítsen. Elvégre ebben nincs semmi rizikó, mert a cég helyzete úgyis reménytelen. A javaslatot elfogadták, és még ugyanazon a napon táviratot küldtek New Yorkba, egy bizonyos Henry MacArecknek. A válasz szintén táviratilag érkezett. Mister MacAreck elfogadta elvben a javaslatot, hogy foglalkozik a konszern megmentésével, csak azt kérte, hogy részletes adatokat küldjenek a cég helyzetéről, mint például a mérlegről, a hitelezőkről, a fizetések határidejéről és a cég készítményének eladási módjáról. Az adatok kézhezvétele után a pénzember két hetet kért, hogy megismerkedjen a helyzettel. Ezután megérkezett Alaszkába és kérte, hogy hívják össze a vezetőségi ülést. 4 NÓGRÁD — 1979. február 10.. szombat MacAreck úr referátumában részletes analízist adott a vállalat helyzetéről. A cég hibája, hogy kimondottan hitelekre támaszkodott. Ez tette lehetővé a nagy zuhanást, amikor a bankok felmondták a hiteleket és megtagadták a további kifizetéseket. Saját erőből kellett volna tartalékot teremteni, hogy a gyár túlélje a kritikus időszakot. A vezetőség képviselői megmagyarázták, hogy a konszern részvényesei elsősorban halászok és helyi kisemberek. A nagy tőke nem érdeklődött az ilyen befektetés iránt, ami pedig a bankhiteleket illeti, egyedül csak a hatóság nyomásának engedve éltek vele, a hatóságéval, mely érdekelt volt az iparosításban azon a területen, ahol sok munkanélküli van. Éppen ezért a bankok már az első alkalmat megragadták, hogy megtagadják a további hiteleket. MacAreck úr tudomásul vette a magyarázatot, hangsúlyozva, hogy az ő figyelmeztetésének elsősorban elméleti jellege van, mert úgy sincs semmi lehetőség ennek a hibának a helyrehozásához. Mert, ha új részvényeket adnának is ki, nem találnának rá vevőt a piacon. Ki vásárolná meg olyan cégnek a részvényét, amelyről köztudott, hogy csőd szélén áll? MacAreck vizsgálata kimutatta, hogy a vásárlók a kedvezményes ár ellenére sem akarják az alaszkai árut vásárolni. Miért? A konzerves dobozokon az igazságnak megfelelő felirat van, hogy lazackonzervet tartalmaz. A doboz kinyitása után a vevő fehér húst lát, pedig mindenki tudja, hogy a lazac húsa rózsaszín. Így tehát a vevő úgy érzi, hogy becsapták, mert igazi lazac helyett másféle halat adtak el neki, rosszabbat, valószínűen tonhalat. A konzerv ugyanolyan ízletes, mint a rózsaszínű lazac, de a vevő elhatározta, nem vásárol többet annak a cégnek a termékéből, amelyik rászedte. Bizonyítja ezt az is, hogy az ára sokkal alacsonyabb, mint a rózsaszínű lazackonzervé, A vevő tudja,' hogy a lazac az egyik legdrágább hal. Éppen ezért nem hisz abban a cégben, amelyik oly olcsón adja el az igazi lazacot. A beszéd után MacAreck úr a következő javaslatot tette: 1. A cég vezetősége hat hónapig teljhatalommal ruházza fel. 2. Az új igazgatónak joga lesz saját ár- és eladási politikát folytatnia és joga lesz kivonni a már az üzletben levő árut is. 3. Az ideiglenes vezető megszerzi a megfelelő eszközöket a termelés fenntartása érdekében. 4. Fenntartja magának azt a jogot, hogy olyan reklám- hadjáratot folytasson, amelyet jónak és szükségesnek vél, hogy a cég áruját a piacon bevezesse. 5. MacAreck úr három évig megkapja a jelenlegi ár és az általa megállapított ár közötti különbség felét. 6. MacAreck úr teljes anyagi felelősséget vállal minden cselekedetéért, a hat hónap alatt, amíg egy személyben vezeti a céget. A cég vezetősége hosszú vita után elfogadta a feltételeket. Tulajdonképpen nem volt más választásuk. (Folytatjuk) GYERMEKEINKÉRT A televízió jóvoltából egy ország figyelme kísérhette ve. zető művészeink fellépését az Erkel Színházban. A gyer- mekszólidaritási alap javára rendezett gálaest bevételét és a művészek tiszteletdíját — mint azt megtudhattuk a konferanszból is — a 232-90179-0092-es csekkszámlára fizették a fellépők — akárcsak a közönség. Dicséret illeti az Országos Rendező Irodát, hogy példás gyorsasággal pódiumra szólította a neves előadókat, s csak elismeréssel lehet szólni azokról is, akikben a kezdeményezés megfogalmazódott: az Állami Ifjúsági Bizottság, a Kulturális Minisztérium és a Magyar Televízió illetékesei jó eszközt találtak arra, hogyan lehet segíteni a nemzetközi gyermekév eszmeiségének propagálását. Köztudomású, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az 1979-es esztendőt „gyermek, évvé” nyilvánította. Hazánkban jeles közéleti személyiségek vállalták, hogy közreműködnek a nemzeti bizottság munkájában, s legjobb tudásukkal szolgálják a törekvéseinkkel egybeeső célok megvalósítását. Társadalmunk — így Nógrádban is — egyöntetűen támogatja a kibontakozó kezdeményezést, amit többek között az a tény is fémjelez, hogy ma már mintegy 4 millió forint áll a központi ifjúsági alap rendelkezésére. Szocialista brigádok, ifjúsági kollektívák, úttörőcsapatok és őrsök fizették be a számlára — például — a társadalmi munkából származó bevételük egy részét. Tudjuk, hogy a világ legfejlettebb ipari országaiban is van mit tenni a gyermekek helyzetének javításáért, nem is beszélve földünk azon részeiről, ahol napjainkban is több mint 350 millió kiskorú kénytelen nélkülözni a legelemibb szükségleteket: ételt, italt, ruházatot és az egészségügyi ellátást. A program meghirdetése előtt természetesen számot vetettünk azzal is, hogy milyen teendők várnak ránk, hiszen tudjuk — tudatában kell lennünk —, hogy bármennyire igyekeztünk is az elmúlt esztendők Során gyermekeink jogait érvényesíteni, igényeit mindjobban kielégíteni, azért még maradt elintéznivaló. A teljesség igénye nélkül egy kevéske ízelítő a lehetőségek közül: ki-ki helye és szerepe szerint felajánlásokkal vagy éppen társadalmi munkavállalással meggyorsíthatja a gyermekintézmények mielőbbi átadását, a sportpályák létesítését; általában a sokirányú ellátást és gondoskodást. A kezdeményezés — amint ezt a gálaest is bizonyította — megértésre és támogatásra talált. Egyre népesebb a a tábora azoknak, akik ismerik a számot: 232-90179-0092. Magyar fiimnapok a salgótarjáni filmszínházakban II. 11. OLYAN MINT OTTHON Zagyvarónai filmszínház 18 óra II. 12. EGY ERKÖLCSÖS ÉJSZAKA MHSZ-mozi 19 óra II. 13. TILOS A SZERELEM Ifjúsági művelődési ház 18 óra II. 13—14. ANGI VERA November 7 Filmszínház fél 4, háromnegyed 6 és 3 óra II. 17—18. NEM ÉLHETEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL Kohász Filmszínház 18 óra II. 18. AZ OROSZLÁN UGRANI KÉSZÜL Kossuth Filmszínház 18 óra