Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-07 / 31. szám

Akiket sokan hallgatnak

Fennállásának 100. esztendejét ünneplő SKÜ Művelődési Ház fúvószenekara az egyik legeredményesebben szereplő művészeti együttes. Ünnepnapokon ünnepélyesebbé teszik megmozdulásainkat, térzenéjükkel szórakoztatják az egybegyűlteket.

Budapest - a vonatok városa

Budapest — fürdőváros, tgy é! az emberek tudatában a kétmilliós nagyváros Európa, szerte, annak ellenére, hogy a thermálkutak hozama, bizony egyre csökken. Persze, nevezetességekben akkor sem lenne hiány, ha történetesen egy szép napon kiapadnának a kutak, s valamennyi gyógyfürdő bezárna.

Ezekben a hónapokban például nyugodtan azt is lehetne mondani, hogy Budapest — a vonatok városa. Tévedésről szó sincs, hiszen rövid időn belül két olyan filmet is forgattak, illetve forgatnak fővárosunkban, amelyekben a vasúti szerelvények játszók a főszerepeket. Előbb 1978. őszén az „Orient expressz” című francia—olasz— svájci—NSZK koprodukciós filmet forgatták Budapesten, pontosabban a Keleti pálya, udvaron. A film cselekményében tizenkét európai nagyváros — közöttük Párizs, Bécs, Róma, Isztambul és Budapest — vasúti áteresztő központjai egyaránt szerephez jutnak. A

kuriózum az, hogy valameny- nyit a Keleti pályaudvaron maszkírozták.

A vonatos mozifilmsorozatot — az Orient expresszi hatrészesre tervezték —, a december végén elkezdett, s jelenleg is forgatott négyrészes tévéfiimsorozat, az „Isztam. buli vonat” követi. A Magyar Televízió és az olasz RAI tévétársaság közös vállalkozásában készülő 240 perces produkció cselekménye 1933-ban játszódik és három nap történéseit követi nyomon. Miközben a nevezetes expressz elindul Ostendéből — utasai között egy, az illegalitásból hazatérő, nemkívánatosnak minősített kommunistával —, párhuzamosan a horthysta-rend- őrség mindent elkövet „méltó” fogadtatásáért. A Graham Greene regényéből készülő tévéfilm rendezőjének, G. Mig. nozzinak — aki egykor Fellini asszisztenseként szerzett magának nevet a filmvilágban — nem kis gondot okozott a helyszínek kiválasztása, hiszen 45 év előtti hangulatot kell reprodukálnia. Így például a rendőrfőnökség a budai vár. ban, a Szentháromság téri egyetemi kollégiumban kapott helyet a forgatás időtartamára, méghozzá olyan ablakokkal, ahonnan nem lehet látni az azóta épült Hilton Szállót.

A nemzetközi stáb egyébként március elejéig forgat Magyarországon, hogy azután Rómában folytassák a munkálatokat. A RAI tévétársaság ugyanis megvásárolt egy eredeti, az 1930-as években futott hálókocsit, amelynek berendezését a külső felvételek végeztével a Cinecitta-filmstú- dióba — a belső felvételek helyszínére — szállítják.

A film rendezője, G. Mig- nozzi a forgatókönyv társszerzője is egyszemélyben. Partnere Kardos G. György. A főszerepekben olyan népszerű színészeket láthatnak majd a tévénézők, mint Mimsy Farmer, Lea Padovani, Mirella Dangel- lo, Madaras József és Sztan- kay István.

Jocha Károly

Tánccsoporttól a tornateremig

Felújítás után — felszerelés közben

Mátraverebélyben korábban volt egy jól működő, színes 'cigányegyüttes, a művelődési ház viszont eléggé elhanyagolt állapotban festett belülről — ma nincs együttes, viszont a házat rendbe hozták és függetlenített népművelő intézi a kulturális ügyeket.

— Cigányegyüttes meg talán lesz hamarosan

Persze, nemcsak erről van szó — bár meghatározó ebben a községben a cigánylakosság (Benus György tanácselnök mondta el, hogy a községi közös tanács 3020—3030 lakosából 2250 mátraverebé- lyi, köztük él — sokan már a faluban, leköltöztek a „hegyről” — 600 cigány származású) —, de a kultúra szélesebb értelmű ennél. Beletartozik az iskola és a könyvtár, kultúrház együttműködése, a KISZ-es fiatalok művelődési igényei, az eljárók és a helyi, termelőszövetkezeti dolgozók, az öregek szórakozását, művelődését segítő formák.

Nincs könnyű dolga Kaba- lyuk Mária népművelőnek. Szerződéssel alkalmazták — korábban képesítés nélküli pedagógus volt Borsod megyében. Az eltelt időszak még kevés voít ahhoz, hogy megismerje alaposan a falut.

— Mi várta itt?

— Kifestették a helyiségeket, de a berendezés, felszerelés bizony, elég hiányos volt — sőt, még most is várok vissza néhány holmit, amit akkoriban, a festés idején elvittek és hiányzik a leltárból. .. A nagyobb rendezvényeket, műsoros esteket a nagyteremben nem tudjuk megtartani — a fűtés sem megfelelő, a székek sem —, ezekkel a moziterembe megyünk. Ami működött, az a könyvtár volt. Mivel 1 olyan szűkös a hely, két-három szék kevés a helyben olvasgatáshoz, megegyeztünk, hogy hetenként kétszer, a könyvtári órák idején mást nem rendezünk, így a klubhelyiségben leülhetnek. Egyébként a tiszteletdíjas könyvtáros, Pádár Zoltánné sem régóta csinálja ezt a munkát, a nyáron vette át, egy ideig nem volt nyitvatartás...

(Vajon hány embernek tűnt fel, hogy a faluban nem lehet könyveket kölcsönözni? Itt a felújítással függött ösz- sze a „szünet”, de hallottam olyan községi könyvtárról, ahol személyi problémák miatt hónapokig elmaradt a kölcsönzés, de egyetlen tanácsülésen sem vetették fel: mikor nyit már ki? Amikor vendéglátóipari egységgel történt hasonló!?...)

— Klubot említett. Ki a gazdája? A KISZ-esek?

Egy kis sóhaj — talán az előző munkahelyén működő KISZ-szervezetre gondolt

vissza?

— Ök lehetnének avagy optimistábban fogalmazva: lehetnek a gazdák. De most az a helyzet, hogy magának a KISZ-szervezetnek sincs

„gazdája” — bevonult az előző titkár katonának, a kis létszámú szervezetben eléggé leállt az élet. A napokban elbeszélgettünk a megbízott titkárral, hogyan is kezdjék el a munkát. A szerda a napjuk, most készítik a terveket. Arra az összejövetelre feltétlenül elmegyek, amikor erről szólnak, csak tudok majd én is tanácsokat adni. Most kaptak új magnót, meg lehetne mindent csinálni, ha ők is akarják. Kicsit félszeg természetű kislány a titkár, nem mer bemenni a járási KISZ- re, hogy adjanak segítséget.

— Pedagógus volt gondolom, a gyerekek közel állnak önhöz. Nekik indított-e valamilyen szakkört, klubot?

— Az iskolában sokféle

szabadidős-elfoglaltságuk

van, ott jobban adottak az eszközök is hozzá. Meg amikor nem volt népművelő, vagy csak tiszteletdíjas és éppen zárva is volt a ház, természetszerűen nem alakulhatott ki iskola és közművelődés között kapcsolat. A tavaszi nevelési értekezleten — amelyre engem is meghívtak — szóba került ennek az

igénye, különösen a napközi oldaláról. Beszélgetésen, tervezésen túl még nem jutottunk — idén ez is kiemelt feladat lesz. A nagyteremből tornatermet alakítunk ki a következő hetekben — ehhez Hányásról kérünk segítséget a szocialista brigádoktól. Ez nem csupán az alsósok testnevelésgondját oldja meg, hanem hasznosítható lesz más formában, más programokra is. Van pingpongasztalunk, bejöhetnek a fiatalok, felnőttek is sportolni.

— Hallottam, hogy volt néhány nagyrendezvénye, mióta itt van, ráadásul már egy kis bevétellel is, jön a mezőgazdasági könyvhónap egy-két rendezvénnyel. Ezeken kívül mi van és mit tervez?

— Jól működik — Verebé- lyi András nyugdíjas iskola- igazgató vezeti — a nyugdíjasok klubjá. A falusi párthelyiségben jönnek össze. A csütörtök az előadásoké, a vasárnap a klubszerű játéké. Ide a férfiak járnak. Az asszonyoknak kézimunkaszakkört szeretnék indítani. No, és a cigány tánccsoport: tavaly még nem volt rá pénz, idén már felkérhetünk vezetőt. Az öltözetek többségét — ez a ház tulajdona — sikerült visszaszereznem, beadtam a Patyolatba. Ha kapunk olyan oktatót, aki ösz- sze tudja fogni őket, remélem, sikerül újraalakítani. A régi párok mellett iskolásokat is bevonunk, legyen utánpótlás. Ami nagy feladat még, és sok mindennek feltétele, alapja: rendbe hozni a bútorokat, valódi klubot varázsolni ide, hogy szívesen jöjjenek a felnőttek Is, több program lehessen.

Amit ehhez az újságíró hozzá tehet: ha nem marad egyedül a népművelő terveivel, ha a lehetőségekhez képest segítik akár az igények felkeltésében, akár a szervezésben, akár egy-egy fuvarról (hogy amatőr művészeti csoportokat hívhasson meg) akár előadásokról van szó..

G. Kiss Magdolna

tévéajáulatuuk

Mai

17.30: A haza felszabadítása.

1943 tavasza. A Nagy Honvédő Háború egyik döntő ütközetéhez érkezik, A „barna pestis”, a fasiszta hadsereg a Szovjetunió területén harcol. A német fasiszták szótárából eltűnik az eddig használt villámháború kifejezés és átadja helyét a „totális háborúnak”. A támadók között azonban, felüti a fejét egy furcsa betegség, amelyet úgy hívnak: lelki grippe. Ilyen körülmények között kerül sor a kurszki ütközetre, a nagy tankcsatára, amelynek során mintegy 1200 tank ütközött meg — és maradt olvadt fémként a csatatéren...

A haza felszabadításához vezető egyik döntő ütközet korabeli filmfelvételek, híradóképek segítségével rajzolódik

ki a szovjet dokumentumfilmben.

Megrendítő képsorok ezek, amelyek a fasiszták kegyetlen, kedését saját, korabeli híradó- felvételeikkel bizonyítja; a frontvonalban maradt polgári lakosságot kíméletlenül megrabló, bántalmazó és kivégző katonákat teljes valójukban mutatja be. És megmutatja „a háború furkósbotját”, a partizánok tevékenységét is.

MISTER ÜZLETEIÉ

ARECK=

Fordította: Bába Mihály

31.

Még nagyobb szenzációt váltott ki az a hír, hogy mister MacAreck már két héttel a bánya részvényeinek megvásárlása előtt megkapta az engedélyt az urán felkutatására és kitermelésére.

Felesleges hozzátenni, hogy az „Albert Stern, Harry Bracken, James Kane kereskedelmi cég” vezetői minden kis hírt elolvastak a régi bányáról és bőségesen kommentálták is. Ezekben a napokban a titkárnő és a beosztottak igyekeztek elkerülni főnöküket.

— Micsoda gazember! Micsoda rendkívüli gazfickó! — ismételgette Kané. — A vétel előtt már két héttel korábban megkapta az engedélyt az uránkutatáshoz. Jól tudta, hogy ott kincs rejtőzik és ezért csak néhány nyomorult fillért adott. Micsoda söpredék!

— Ne felejtsék el — jegyezte meg Stern úr —, hogy ez az alabamai pontosan

annyit fizetett nekünk, amennyit kértünk. Egyáltalán nem alkudozott.

— Az nem jelent semmit — makacskodott mister Kané. — Becsületes ember nem jár el így. Abban a pillanatban, amikor megtudta, hogy ott urán létezik, el kellett volna jönnie hozzánk és értesíteni bennünket. Egyszóval becsapott bennünket, és most sajtókonferenciát tart. De miért tiltakozott az ellen, hogy ott urán van?

— Ez teljesen érthető. Az egész környékre kiterjesztve váltotta ki az uránkutatási engedélyt. Nem akarja tehát, hogy a telekárak felszökjenek. Már biztosan vásároltatja is fel. Különben a konkurrenciá- tól is fél. Ki is ez a MacAreck? Egy egyszerű ültetvényes Alabamából. Legfeljebb néhány millió dollárral rendelkezik. Ezért szeretné MacAreck, hogy körötte most csend legyen. Addig, amíg nem szerzi meg a bankok támogatását és nem alapítja meg nagyvállalatát. Minél nagyobb körötte a szenzáció, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy a nagy konszernek a bankoknak nem engedik meg, hogy fizessenek neki és akkor majd úgy kell táncolnia, ahogy ők akarják.

— Ne félj — jegyezte meg

Bracken. — Biztosan nem fizet rá erre az üzletre.

— Veszíteni nem veszít — egyezett bele Stem úr —, de nem húz belőle annyi milliót, amennyit húzhatna, ha ő lenne az első hegedűs. Ezért fontos neki, hogy ne csapjanak körötte zajt és ezért tiltakozik az ellen, hogy ott urán van.

— A New York Herald Tribune tudósítója ügyesen rajtakapta a Gieger-féle készülékkel — nevetett Bracken úr. — ö elkapta, te viszont nevetségessé tetted magadat — Kané úr könyörtelen volt. — Láttad, hogy azok a Gieger- féle készülékkel szaladgálnak a hányóktól a hányókig és nevettél, hogy játszadoznak, mint a gyerekek. Játszadoztak a mi kárunkra.

— Tanácskozni kell egy ügyes ügyvéddel. Talán sikerül érvényteleníteni a szerződést — töprengett Stern úr.

— Érvényteleníteni? — ismételte Bracken úr. — Várjatok csak! Hogy felejthettük ezt el?! Joan kisasszony — hívta be a titkárnőt a szomszéd szobából. — Adja csak ide a MacAreck-szerződést.

Egy pillanat múlva a titkárnő . mister Bracken elé tette a dossziét, aki felkapta a szerződést, lapozgatott benne, aztán örömmel felkiáltott:

— Megvan! Teljesen elfelejtkeztem erről! Amikor aláírtuk ezt a szerződést, MacAreck, rábeszélvén, hogy adjam el az összes részvényt, hozzáírta a szerződéshez, hogy három hónapon belül eláll a szerződéstől, ha háromszáz- ezer dollár kártérítést kap.

— Mutasd! — mindkét úr felugrott és a szerződés fölé hajolt.

— Rendben van — határozott Stern úr. — Ez a ravasz alabamgi a saját hálójában akadt fenn. Teljesen biztos volt abban, hogy az urán feltárása titok marad addig, amíg a szerződésnek ez a pontja le nem jár. Mindenekelőtt azért volt olyan dühös, hogy a sajtó megszellőztette az urán felfedezését és olyan nagy szenzációt csapott körötte. Félt, hogy leleplezzük az igazságot és élünk a jogunkkal. Na, most majd beszélünk vele.

A három úr rögtön visszanyerte jó humorát. A szerencse megint rájuk mosolygott. Behívatták a gyorsírót és hamarosan aláírásra készen volt a levél mister MacAreckhez:

„Tisztelt uram!

Értesítjük, hogy meggondoltuk a Wardcityben levő bánya eladását. A szerződés 15. paragrafusa értelmében felbontjuk a szerződést. Egyidejűleg kiadtuk az utasítást, hogy a bankunk utalja át az ön kontójára a vételár teljes összegét és a már említett 15. paragrafus értelmében a 300 ezer dollár kártérítést.

E levél kézhezvétele, és a bankátutalás után, kérjük, adja át a bányát a régi vezetőnek, akinek további utasítást adunk. Tisztelettel (pecsét és cégszerű aláírás).”

— Mister MacAreck önszántából biztosan nem enged, pereskedni fog — mondta Stern úr.

— Nem nyerhet, az ügy világos, mint a nap — mondta Bracken úr mély meggyőződéssel. — Nincs a világon olyan bíróság, amely megsemmisíthetné a szerződésnek ezt a pontját. Kételkedem abban, hogy akad ügyvéd, aki védelmébe veszi.

— A 15. pont érvényessége kétségtelen. — Kané úr jól ismerte a kereskedelmi törvényt. — De ha elég ügyes lesz, akkor beperelhet bennünket kártérítésért, követelheti azt az összeget, amit a vétel után befektetett és követelheti a várható nyereség egy részét, de még így is jelentéktelen az összeg.

. (Folytatjuk) 1

■A NÓGRAD — 1979. február 7., szerda