Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

Kékes-tető bajnoka Futhatnak a pén/ük után? Kínos ■ feladatot kapott az Európai Atlétikai Szövetség. Döntenie kell arról, hogy az 1978. augusztusában Edin­burghban megrendezett ..Highland Games” nemzetkö­zi atlétikai viadalon valóban busás összeghez jutottak-e a meghívottak. Ügy, ahogy azt a skót rendőrség állítja. A „Highland Games” egy­kor a szoknyát viselő skótok békés vetélkedője volt. Ezre­ket és ezreket az szórakozta­tott, hogy ki tudja a legmesz- szebbre lökni a vaskos fatör­zseket. A népi játékokból ala­kult ki az a nemzetközi atléti­kai gála, amelynek legnevesebb résztvevői idén állítólag nem kevesebb, mint 11 200 fontos tiszteletdíjhoz jutottak. A Nemzetközi Atlétikai Szö­vetség szabályzata úgy szól, hogy a külföldről érkező ver­senyzőknek naponta legfel­jebb öt fontnak megfelelő ösz- szegű zsebpénzt szabad adni. s ezenkívül csupán étkeztetésük, elszállásolásuk, utaztatásuk, s végül biztosításuk díját állhat­ják a rendezők. Ha ezt a kere­tet túllépik, kihágást követ­nek el; azok akik fizetnek, s persze az átvevők is. A skót rendőrség gyorsan kiderítette, hogyan manipu­láltak a nemzetközi atlétikai verseny gazdái. „Jól bevált” módszert választottak, hogy a „lebukás” veszélyétől meg­meneküljenek, nem bankje­gyekkel fizettek, hanem re. pülő jegyekkel! Hogyan lehet­séges ez? A hét-nyolc éve „feltalált” szisztéma a következő. Meg­hívnak például egy amerikai versenyzőt Európába, mond­juk Helsinkibe. Számára — a példa nem célzás — megküldik a Los Angeles—Helsinki me­nettérti repülőjegyet. A ver­senyző meg is érkezik, de Hel„ sinkiből nem utazik haza, ha­nem egy másik európai vá­rosba megy, újabb versenyre. Ott is felveszi a „tengerentúl— Európa” menettértit, s ezt sem használja fel. Útja egyre tovább vezet, s ahol csak rajt­hoz áll, mindenhol átnyújtják neki — persze ártatlan arccal — a jegyeket. Így aztán a túra végén már sok drága repülő­jegy birtokosa, közülük csak egyet használ fel... A többit visszaváltja.... Könnyű kiszámolni, hogy ezzel a módszerrel nem a versenyzők magától értetődő kiadásait fedezik, hanem „sza- bályos” fellépti díjat téríte­nek. Az atléták hatalmas ösz- szegekhez jutnak, s ami a leg­furcsább, még így is elégedet­lenkednek, követelőznek. Leg­utóbb például az a hír kapott szárnyra, hogy néhány világ­híresség érdek- és dacszövet­séget kötött. Azóta hatásosan zsarolják a versenyek rende­zőit, illetve a menedzsereket. Akik — tehetetlenek. A „Highland Games” ren­dezői minden ügyiratot átad­tak a rendőrségnek. így azt a listát is, amelyen a „fizetett” atléták névsora áll. Ennek tar­talmát persze még titokban tartják, de az óvatosság tulaj­donképpen felesleges. Minden­ki tudja ugyanis, hogy Edin­burghban rajthoz állt az a jamaicai 100 méteres olimpiai bajnok — neve Crawford —, aki közismerten a „pénzhaj­hászó” atléták egyike, s rajta kívül az új-zélandi Rod Dixon, az amerikai Charlie Foster, Tom Collins és Tom MacLean, ők sem vetik meg a pénz. A volt Európa-bajnok brit Davit Jenkins is a viadal részt­vevője volt, őt sikerült első­ként szóra bírni: — Ha fény derül a történ­tekre, s alighanem így lesz, sok atléta pályafutása feje­ződik be egycsapásra. Köztük az enyém is... David Shaw, a Brit Amatőr Sportszövetség titkára így kommentált: — Évek óta tudjuk, hogy mit művelnek a versenyren­dezők. Az egészben az a leg­szomorúbb, hogy a manipulá­ciókra éppen brit földön jöt­tek rá, s nem azokban az or­szágokban, ahol az üzelmek még sokkal nagyobbak. Biz­tos vagyok abban, hogy a vizs­gálat nyomán valóságos bot­rányhullám indul meg, amely az atlétikából más sportágba is átcsap majd. Az Európai At­létikai Szövetségnek most az a dolga, hogy mindent tisztáz­zon, s a kontinens atlétikájá­nak minden fekete foltját el­tüntesse. Bizonyosnak tűnik, hogy az edinburghi főszereplők közül kevesen ússzák meg szárazon a dolgot. Több versenyző alig­hanem elbúcsúzik az amatőrök táborától, ami persze nem zár. ja ki azt, hogy hivatásosként ne folytathatnák. Futhatnak tovább, de iparkodniuk kell, mert az adóbeszedők is „fel­sorakoztak”. A tiszteletdijak után ugyanis adózni is kell! Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ szövetkezeti tagságának figyelmébe: A Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ Igazgatósága értesíti a szövetkezet tagjait, hogy az 1979. évi tagértekezleteket a következő helyen és időpontban tartja az alábbi napirendi pontokkal: 1. ) Tájékoztató az ÁFÉSZ 1978. évi tevékenységéről és az 1979. évi feladatairól. 2. ) Intéző bizottság beszámolója az 1978. évi munkáról. 3. ) Egyebek. Szakcsoporti tagértekezleten további napirend: 1. ) Szakcsoportmérleg- és eredménykimutatás, valamint az 1979. évi tervek jóváhagyása. 2. ) Szakcsoport ellenőrző bizottságának beszámolója. Körzet: helye: ideje: Sóshartyán II. kultúrotthon 1979. II. 4. 14 óra Kotyháza-puszta iskola 4 14 ” K.-keszi nyúltenyésztő szakcsoport kultúrotthon 4 9.30 ó Sóshartyán I. kultúrotthon 5 17 óra Z.-pálfalva, méhészszakcsoport síküveg porta 5. 18 ” Karancsberény méhészszakcsoport tanács 10. 16 ” Marakodi-puszta italbolt 10. 17 ” Gyümölcstermelő szakcsoport Damjanich u. 18. 11. 9.30 ó. Salgóvár zöldségtermelő szakcsoport Damjanich u. 18. 11. 9 óra Kishartyán italbolt 11. 13.30 ó. Karancskeszi kultúrotthon 11. 14 óra Karancslapujtő méhészszakcsoport tanács 11. 13.30 ó. Karancsberény kultúrotthon 11. 14 óra Karancsberény nyúltenyésztő szakcsoport tanács 11. 15 ” Karancsalja + nyúltenyésztő szakcsoport tanács 11. 14 ” Etes kultúrotthon 11. 14 ” Zagyvapálfalva felső iskola 12. 17 ” Pécskő kertbarát-szakcsoport Damjanich u. 18. 12. 16.30 ó Zagyvapálfalva alsó bisztró 13. 17 óra Salgótarján -f Zagyvaróna Tarján vendéglő 14. 16 ” Kishartyán nyúltenyésztő szakcsoport italbolt 14. 15 ” Síküveggyári munkás síküveg, szoc. helys. 14. 16 óra Baglyasalja italbolt 15. 17 ” Vásárcsarnoki munkás ZIM-kultúrotthon 16. 17 ” Zabar méhészszakcsoport kultúrotthon 16. 16 ” Salgótarján méhészszakcsoport Damjanich u. 18. 16. 17 ” Újlak-puszta iskola 17. 16 ” Etes nyúltenyésztő szakcsoport pártház 17. 17 ” Sertéstenyésztő szakcsoport Damjanich u. 18. 17. 15 ” Somoskő kultúrotthon 18. 14 ” Vizslás kultúrotthon 18. 14 ” Karancslapujtő + nyúltenyésztő szakcs. kultúrotthon 18. 14 ” Etes méhészszakcsoport kultúrotthon 18. 9 ” Cered I—II. kultúrotthon 18. 13 ” Zabar kultúrotthon 18. 13 ” Szilaspogony kultúrotthon 18. 13 ” Tótújfalu italbolt 18. 13 ” Salgótarján nyúltenyésztő szakcsoport SKÜ-kul túrotthon 18. 10 ” Dózsa kertbarát-szakcsoport Damjanich u. 18. 24. 14 ” Somoskőújfalu + méhészszakcsoport kultúrotthon 25. 14 ” Karancskeszi méhészszakcsoport Ponyi-lakás 25. 15 ” Kérjük a tagságot, amennyiben saját körzetükben nem tudnak részt ven­ni, a fent megjelölt tagértekezletek valamelyikén vegyenek részt, hozzászóld­saikkal, javaslataikkal segítsék elő a szövetkezet munkáját. ÁFÉSZ Igazgatósága Aranyérmek és könnycseppek Krájer Csabára várok a sal­gótarjáni Jurij Gagarin Álta­lános Iskola tanári szobájá­ban még nincs vége a kémia­órának, éppen dolgozatot ír­nak. Addig az osztályfőnökét kérdezem róla. — Negyedik éve jár az osz­tályomba — mondja Horváth Gabriella nyelvszakos tanárnő. — Amolyan hangulatember­nek ismertem meg, de az utóbbi időben sokat komolyo­dott. Közepesnél jobb, in­kább négyes tanuló. Nagyon szeret olvasni, kedvenc tárgya a magyar irodalom és emel­lett a fizika, meg a kémia. Mozgékony fiú, rengeteg ener­gia feszül benne. A sport ki­tűnő fegyelmezési eszköz ná­la, a megkomolyodásában is döntő szerepe van a sínek és az atlétikának. Időközben megérkezik Csa­ba is. Jó növésű, vékony fiú, tizennégy esztendős. Akik nem ismerik, aligha gondolnák ró­la, hogy a legutóbbi téli úttö­rő-olimpiáról két aranyérem­mel tért haza. Pedig „univer­zális” sportember. — Tavaly Bükkszentkeresz- ten még csak 12. voltam ösz- szetettben az úttörő-olimpián — mondja. — Negyedikes ko­romban jártam Gyöngyösön hasonló rendezvényben, akkor a 17. helyen végeztem. Vi­szont atlétikában területi és országos bajnokságon sem vallottam szégyent négy­próbában. A magasugró ered­ményem 155 cm, 2000 méte­ren 7.00,8 mp-et értem el. Tagja voltam a városi és me­gyei bajnokságot nyert iskolai labdarúgócsapatnak. Úszásban is a legjobbak közé sorolnak. Hogy melyik sportág az igazi? Az atlétika és a síelés között nem tudnék választani. — Milyen élményeid voltak a legutóbbi úttörő-olimpián ? — Odaérkezésünk után sok­ágyas hálótermekben helyez­tek el minket, amolyan „ka­tonaágyakon”, ez nekem na­gyon tetszett. A háromnapos verseny első napján 53 ver­senyző közül elsőnek indul­tam biatlonban, akkor még nem volt olyan jeges az út, mint később a fákról lehulló jégdaraboktól. Mindhárom léggömböt első lövésre eltalál­tam és 14.58-as idővel értem célba. Ennél jobbat senki sem tudott elérni. — Megvolt tehát az első aranyérem. Hogyan sikerült a folytatás ? — Másnap sífutásban negy­venhetediknek indultam, ak­kor már nagyon jeges volt a pálya. Nem mertem teljesen kiengedni magam a lejtőkön, csak hetedik lettem. A har­madik napon a sífutóváltóban indultam a nagybárkányi Gyetvai Lacival és Géczi Ti­bivel hármasban. Laci a má­sodik helyen volt, amikor vál­tottam félperces hátrányom volt a Heves megyei verseny­ző mögött. Ezt nem csak be­hoztam, hanem még fél percet „rávertem”. Engem Tibi vál­tott. Ö végül is egypercnyi előnnyel, elsőként ért célba. Ez számomra a második ara­nyat jelentette. — A versenyeken kívül mire emlékszel vissza még szívesen ? — Tetszett, hogy az olimpi­konok hat autóbuszát motoros rendőrök kísérték az úton vé­gig Gyöngyös és a Kékes-tető között. Kikapcsolódásnak na­gyon jó volt a Bojtorján együttes műsora és a bábszín­házi előadás, amelyeket este láthattunk. Egyébként mindig korán lefeküdtünk. — Ez az utolsó éved az is­kolában és az úttörő-olimpiá­kon. Hogyan tovább? — Szeretném a tanulást is, meg a sportolást is folytatni. Jelenleg STC-sportiskolás va­gyok, de a felvételi lapomat Gyöngyösre adtam be, a fi­nommechanikai szakközépis­kolába. Gépészmérnök, vagy villamosmérnök szeretnék majd lenni. De az is lehet, hogy edzői, testnevelői pályát választok. Jelenleg másfél órát tanulok naponta, edzés előtt és után. Ha nagydolgo­zat, vagy felelés lesz másnap, akkor fordítok csak több időt felkészülésre. A középiskolá­ban ennél biztosan többre lesz szükség, de a sportolásról to­vábbra sem szeretnék lemon­dani. — Mit szóltak otthon a két aranyéremhez? — Nem gondolták volna, hogy sikerül nyernem. így aztán nagyon örültek, amikor olvasták a Népsportban. Ép­pen vidéken voltak üdülni, s volt úgy, hogy egymástól füg­getlenül, mind a hárman (szüleim és nővérem) megvet­ték az újságot, annyira izgul­tak értem. Édesanyám még sírt is örömében, amikor ol­vasta a nevemet a győztesek között. Csaba elhatározta, hogy ta­nulmányi eredményein is javít, megpróbálja elérni év végére a 4,5-ös átlagot. Külö­nösen orosz nyelvből és föld­rajzból van mit javítani. Már megtanulta, hogy ered­ményt csak úgy lehet elérni, ha hallgat a nevelőire: edzői­re, tanáraira, szüleire. Hogy az érte ejtett könnycseppeket sohase a bánat: mindig az öröm csalja ki a szemekből. Várkonyi Ferenc Asztalitenisz Tamássy Judit öt számban győzött A rendezők nagy igyekeze­te ellenére is „maratonira” sikerült Salgótarján 1979. évi ifjúsági, serdülő és újonc asz­talitenisz-bajnoksága vasár­nap, a Malinovszkij úti Ál­talános Iskola alsó tornater­mében. A verseny reggel 9 órakor kezdődött az újonc fiú és leány egyénivel, az utolsó­nak megrendezett ifjúsági ve­gyes páros szám döntője este fél 8-kor ért véget. Az öt asztalon tehát csaknem 11 óra hosszáig pattogtak a káu- csuklabdák. Mind a 11 ver­senyszámban népes mezőny gyűlt össze. A legtöbben a serdülő fiúk egyéni versenyé­ben indultak, szám szerint 68- an. Ilyen létszámú indulóra még a legidősebb asztalite­nisz-szakemberek sem emlé­keznek a városi bajnokságok történetéből. Valamennyi szá­mot az STC sportolói nyerték. Tamássy Judit öt bajnokságot nyert, tehát minden számban győzött, ahol elindult. Rajta kívül Szőcs Zsolt 3, Várhegyi Károly pedig 2 bajnoki cí­met szerzett. Jól szerepeltek a 211. számú ISZI DSK ver­senyzői is. A városi bajnokság végered­ménye. Újonc leány egyéni (10 induló): 1. Szalai Melinda (STC), 2. Földi Montika (STC), 3. újvári Anita (So­moskőújfalu), Tóth Mária (So­moskőújfalu.) Serdülő leány egyéni (21 induló): 1. Tamássy Judit (STC), 2. Sándor Klára (STC), 3. Szalai Melinda (STC), Be- recz Mária (Bartók B. úti isk.) Serdülő leány páros (14 in­duló): 1. Tamássy—Sándor (STC), 2. Berecz—Boros (STC), 3. Szalai—Kovács (STC), Föl­di—Bauer (STC). Ifjúsági leány egyéni (14 induló): 1. Tamássy Judit (STC), 2. Lakos Zsuzsa (STC), 3. Sándor Klára (STC), Czu- der Judit (211. sz. ISZI). Ifjúsági leány páros (16 in­duló) : 1. Tamássy—Lakos (STC), 2. Czuder—Berki (211. sz. ISZI), 3. Molnár—Éliás (STC—211. sz. ISZI), Sándor —Ispán (STC). Újonc fiú egyéni (29 indu­ló): 1. Polaneczki Csaba (STC), 2. Pál Tibor (STC), 3. Urbányi István (STC), Balázs Barna (Somoskőújfalu). Serdülő fiú egyéni (68 in­duló): 1. Várhegyi Károly (STC), 2. Zsidai Tamás (STC), 3. Földi Péter (STC). Urbá­nyi István (STC). Serdülő fiú páros (16 indu­ló) : 1. Várhegyi—Urbányi (STC), 2. Zsidai.—Osgyáni (STC—211. sz. ISZI), 3. Földi —Bodor (STC), Bencsik—Pál Zs. (STC). Ifjúsági fiú egyéni (26 indu­ló): 1. Szőcs Zsolt (STC), 2. Vankó Attila (211. sz. ISZI), 3. Várhegyi Károly (STC), Kertész Miklós (211. sz. ISZI). Ifjúsági fiú páros (18 in­duló): 1. Szőcs—Kalmár (STC). 2. Vankó—Gaál (211. sz. ISZI), 3. Zsidai—Osgyáni (STC—211. sz. ISZI), Kertész —Kiss (211. sz. ISZI). Ifjúsági vegyes páros (18 in­duló) : 1. Szőcs—Tamássy (STC), 2. Kalmár—Lakos (STC), 3. Zsidai—Ispán (STC), Várhegyi—Sándor K. (STC). A megyei ifiúsági, serdülő- és újoncbajnokságot február 10-én szombaton 9 órai kez­dettel a városi sportcsarnok­ban rendezi meg a szövetség. Juhász Imre Fedefltpályás versenyek Az olimpiai csarnokban Bu­dapest ifjúsági bajnokságával folytatódott a fedettpályás idény. Szigorú nevezési szin­tek és a vidékiek fölénye jel­lemezte ezt a bajnokságot. Az STC ötfőnyi kis csapata ki­elégítően szerepelt. Távolug­rásban Tari tartotta jó for­máját és 681 centiméterrel a harmadik helyen végzett. Czuder Antal egyéni csúccsal, 671 centiméterrel lett negye­dik. Czuder magasugrásban 185 centiméterrel a hatodik helyre került. A síversenyeken résztvevő Kadlót nélkül is jól szerepel­tek a távfűtő fiatalok. .Ezeröt­száz méteren az ötödik­hatodik helyen végeztek. Be­ne majdnem, a többiek jelen­tős egyéni csúcsot értek el. Be­ne ideje 4:13,6 mp, Balogh 4:14,6 mp, Szabó 4:16,3 mp. Másnap háromezer méteren indultak, kissé fáradtan mo­zogtak, de eredményük miatt itt sem kellett szégyenkezni­ük. Bene 9:10,6 mp-cel, Ba­logh 9.20.0 mp-cel került a dobogóra, míg Szabó eddigi második legjobb idejével (9:26,1 mp) került a negyedik helyre. A TOTÓ 5, heti eredménye 1. Bologna—Ascoli o—o X 2. Catanzaro—Lanerossi 2—0 t 3. Lazio—Avellino 0—0 X 4. Perugia—Inter. 2—2 X 5. Torino—Atalanta 3—n 1 6. Verona—Juventus 0—3 2 7. Bari—Udinese 1—2 2 8. Lecce—Monza 0—0 X 9. Pistoiese—Pescara 2—1 1 10. Rimini—Genoa 1—1 X 11. Sampdoria—Cagliari 0-0 X 12. Sambenedett.—Cesena 2—1 l 13. Spal—Taranto 0—2 2 + 1 14. Foggia—Ternana 1—1 X NÓGRÁD - 1979. február 6., kedd 7 f

Next

/
Oldalképek
Tartalom