Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

Élettapasztalatban gazdagabban... Leszerelő határőrök között Előtte való este még ki-ki a maga szolgálati helyén tett eleget határőri feladatának. A szolgálat után aztán egyre több szó esett arról hogy az utolsó éjszakát töltik a fiúk az őrsökön, a szolgálati helyükön. Két év emlékei elevenedtek fel. Kellemesek, s netán kelle­metlenek is, hiszen a katonai élet, a határőri szolgálat mind a kettővel jár... A leszerelés reggelén fe­gyelmezett „öreg fiúk” érkez­tek a kerületparancsnokság udvarára. Még egyenruhában ugyan, de mindannyian tud­ták, néhány óra, s az egyen­ruhát ismét felváltják a civil­lel. .. Most már elmondható, hogy minden parancs, vagy vezény­szó ebben az esetben utoljá­ra hangzik el. A sorakozó, a fogadás jobbról... tisztelgés a csapatzászlónak.. .erőt egész­séget. .. viszontlátásra... Vincze Zoltán határőr-alez­redes is az elismerés szaván szólt a leszerelőkhöz. Megerő­södtek. .. férfiasabbak let­tek. .. mindvégig fegyelmezet­ten látták el szolgálati felada­taikat, más szóval mindazt, amit két évvel ezelőtt katonai esküben fogadtak,.. Most azon a sor, hogy az itt szerzett ta­pasztalataikat, a polgári élet­ben a haza, dolgozó népünk javára gyümölcsöztessék. És, hogy ez mennyire így volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a leszerelők közül 88-an elismerésben, jutalom­ban részesültek! És még egy ünnepélyes pil­lanat. Bíró László őrmester, aki szécsénykei otthonába tér vissza, csillogó szemmel adta át a fegyvert Záhorszki Jó­zsef őrmesternek, a visszama­radt személyi állomány kép­viselőjének. A meleg szavak a csapatzászló előtt hangzottak el. Aztán valóban elhangzott most már utoljára: viszont­látásra elvtársak...! Erőt, egészséget...! A rend nem borult fel. Tiszthelyettesek, tisztek, fő­tisztek és a leszerelt határ­őrök között kezdődött ba­ráti, elvtársi beszélgetés, mindaddig, amíg az ízletes ün­nepi ebédet fel nem tálalták. Wágner Ottó alezredes néhány mondatban foglalta össze vé­leményét: — Kiváló állomány volt. Az élenjárók között ott voltak a nógrádiak, akikre igazán büsz­kék vagyunk mi is, de büsz­kék lehetnek a küldő válla­latok, szervek is. Hisszük, hogy most, a leszerelés után, visszatérve a polgári életbe megállják ott is helyüket. A rendelkezésre álló kevés időt még felhasználjuk, hogy szót váltsunk néhány lesze­relt fiatalemberrel. Köztük van Hegedűs Ferenc, aki most Hegedűs Ferenc Csikány István 24 éves, s örhalomba tér visz- sza a családhoz. — Bevonulásom előtt a fémipari vállalatnál. mint előkalkulátor dolgoztam. Gé­pésztechnikus a végzettségem, s éppen ezért lepett meg, ami­kor a híradós alegységhez osz­tottak be. Ügy érzem, meg­álltam a helyem... Emlékekről, élményekről is szót váltunk. — Akadt ilyen is. Eltávo­záson voltam. Késett a busz. A kérdés az volt, beérünk, nem érünk? Nagy volt az iz­galom. Közben találtam egy lópatkót. Gyorsan felvettem, s behoztam a körletbe, s elrej­tettem a szekrényben. Tud­tam, hogy ezt nem lehet itt tárolni. Amikor jött a ro­vancs, el is felejtettem a pat­kót. Az elöljáróim megtalál­ták. S meglepődtem, amikor rájöttem, bennük is van hu­mor,' mert azt mondták: jó, hogy még a lovat nem hozta be! Aztán megkaptam a ma­gamét, s eltűnt a patkó is!... De komolyra fordítva a szót. Meggyőződésem, hogy élettapasztalatban gazdagab­ban térek haza. Komolyabb, érettebb lettem! Érthető, hogy Hegedűs mel­lett Csikány István állt. Csi­kány is őrfialmi fiú, a bevo­nulás előtt a kerámiaüzem­ben dolgozott műszerészként. — Itt bent rádiótávirász voltam. Amellett, hogy meg­tanultam morzézni, rengeteg új ismeretre tettem szert a hírközlésben, amit a polgári életben is nagyon hasznosan tudok majd felhasználni. Ér­telmes, tartalmas volt az itt eltöltött két év... Amiről még szólni szeretnék. Én elő­ször alegységi KISZ-titkár voltam, később tagja lettem a kerületi KISZ-bizottságnak. Erről, az itt szerzett tapaszta­latról szeretnék tanulságként szólni. Ide sajnos, hiányos po­litikai felkészüléssel jönnek be a fiatalok. Okát pedig ab­ban látom, hogy a községi, vagy az üzemi KlSZ-szerve- zetek nem végeznek jó mun­kát a fiatalok politikai kép­zésében, vagyis hiányos ez a tevékenység. Ezt itt jól lehet érzékelni. Nálunk, itt . bent biztosított az idő a poli­tikai oktatásra. Jók az alegy­ségeknél folyó politikai tájé­koztatók is. Mint leszerelő mit is tudnék javasolni? Mivel a bevonuló állomány elég hete­rogén, van közöttük érettségi­zett fiatal, nyolc általánossal rendelkező, a politikai kép­zésnél is vegyék figyelembe ezt. Így az eredmény még kézzelfoghatóbb lenne... Az biztos, hogy a polgári életben én már ezt a módszert alkal­mazom majd. Még kezet fognak a régi barátok, Kazinczi Péter, aki Salgótarjánba, a BRG-hez jön vissza, Fejes Sándor becskei esztergályos, Győri József, akit a Magyarnándori Álla­mi Gazdaságba várnak visz- sza, mint esztergályost, de a zebegényi Balogh Sándor is úgy búcsúzik, hogy viszont­látásra fiúk,.. Kint, a parancsnokság előtt a hozzátartozók sokasága vá­rakozott már. És a fiúk elin­dultak haza, a munkahelyek felé, élettapasztalatban gaz­dagabban. Várták őket a hozzátartozók, a munkahelyi kollektívák. S azóta már, va­lamennyien felcserélték a fegyvert a szerszámmal. S ez így van jól! Somogyvári László Javuló helyzet Közérdekű bejelentések Karan csságon Jól élnek a lehetőségekkel ÜGY VÉLEM, sehol az or­szágban, egyetlen községben sem „fájna” a feje a tanács­elnököknek, vb-titkároknak, ha csupán közérdekű bejelen­tésekről lenne szó... Igen ám, de ott vannak a javaslatok és a panaszok is; a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy fő­leg az utóbbiakkal van baj. A lakosság mintha nem len­ne egészen tisztában a pa­nasz fogalmával, vagy mint­ha nem lennének az embe­rek eléggé bátrak panaszaik­kal a tanácsi szervekhez for­dulni. Karancsságon a leírtaktól kissé eltérő a helyzet. Nem hogy nem keresik meg ügyes­bajos dolgaikkal a lakók a tanácsi szerveket; mindenfé­le problémával hozzájuk for­dulnak, olyanokkal is, melyek nem a tanács hatáskörébe tartoznak. De mielőtt elkezdenénk a karancssági helyzetelemzést, szóljunk néhány szót magá­ról a törvényről. Korábban a közérdekű bejelentéseket, javaslatokat, panaszokat eljá­rásjogi törvény szabályozta. A társadalmi szükségszerűség később úgy kívánta, hogy a bejelentések, javaslatok, pa­naszok magasabb szintű jog­szabállyá, külön törvénnyé váljanak. Végül így szüle­tett meg az 1977/1-es számú törvény a közérdekű bejelen­tésekről, javaslatokról, pana­szokról. Hatályba lépését kü­lönféle megyei, járási szintű végrehajtási utasítások, intéz­kedések követték. Így történt ez Nógrád megyében is: a tör­vény hatályba lépése után a Nógrád megyei Tanács — a helyi végrehajtást megkönnyí­tendő — ügyintézési utasítást adott ki. Karancsság korábban az időközben megszűnt szécsé- nyi járáshoz tartozott. A múlt év végén a Szécsényi járási NEB részletesen megvizsgál­ta: hogyan sikerült végrehaj­tani a törvényt Karancsságon, s két társközségében: Ságúj- falun, Szalmatercsen ? — NEM A NEB-VIZSGÁ­LAT volt az első — emlék­szik Báli András tanácselnök' —, hiszen már 1977. végén,’78. elején nemegyszer kijöttek hozzánk a járási hivataltól. Elsősorban ügyviteli problé­mákat állapítottak meg. Tud­ja. a mi falunk meglehetősen szétszórt, nagy területen fek­szik. Nos, miután lezajlot­tak a járási hivatal és a NEB vizsgálatai, azok tapasztalata­ival „felfegyverkezve” 1978. novemberében vb-ülésen tár­gyaltuk meg a törvény helyi végrehajtásának eredményeit, problémáit. Végül arra a kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy a korábbinál rugalmasabban kell kezelnünk a hozzánk be­érkező bejelentéseket, javas­latokát. — Tudna erre példát mon­dani? — Itt varrnak a nyugdíj­ügyek. Bár nem tartoznak a hatáskörünkbe, de, ha tu­dunk, segítünk ezekben. Leg­többször nyugdíjkésedelemről van szó. Elmagyarázzuk a rászorulóknak a hivatalos utat, sőt, érdekükben kapcso­latban is léptünk nemegy­szer a nyugdíjfolyósító intéz­ményekkel. Az ilyen ügyek­ről természetesen nem ve­szünk fel jegyzőkönyvet; a hatáskörünkbe tartozó esetek­nél viszont elkerülhetetlen a jegyzőkönyv felvétele... — Hogyan élnek a karancs- ságiak törvényadta lehetősé­geikkel ? Egyáltalán: tisztá­ban vannak a törvénnyel? — Ma még nem világos előttük minden, annak elle­nére, hogy igyekeztünk „totá­lis” felvilágosító munkát vé­gezni. Párt-, téesz- és tanács­üléseken, KISZ-gyűléseken, s egyéb fórumokon is minden alkalmat megragadtunk arra, hogy minél bővebben, alapo­sabban magyarázzuk a tör­vény mibenlétét. Tanácstag­jaink házról házra jártak a Házi Jogtanácsadó azon szá­mával. mely részletesen tag­lalta az 1977/1-es törvényt. Nos, még ma is előfordul, hogy a falu lakói olyan ja­vaslatokkal, bejelentésekkel, panaszokkal, melyet helyben, tehát a tanács hatáskörében el lehetne intézni, más szer­vekhez, például a központi napi-, hetilapokhoz, így a Népszabadsághoz, Képes Új­sághoz fordulnak. Ezek a leve­lek aztán rendszerint vissza­érkeznek hozzánk, a tanács­ra, különféle, megoldási ja­vaslatokkal. Arra törekszünk, hogy megértessük a lakos- sággel: bátran, nyugodtan, közvetlenül hozzánk fordul­janak, hiszen ily módon szó­ban forgó ügyeik elintézésé­nek ideje jelentős mértékben lerövidül... — Mi a helyzet a város­ba bejáró dolgozókkal? — Igen jónak tartjuk az egyes városi üzemekben mű­ködő jogsegélyszolgálatok te­vékenységét. Nagyon sok me- gyénkbeli város gyárainak jogi osztályával, jogsegélyszol­gálatával felvettük, s tartjuk a kapcsolatot — a bejáró dol­gozók érdekében... — Kire tartoznak közvetle­nül a közérdekű bejelentések, javaslatok, panaszok? — Több olyan ügyintézőnk van, aki kizárólag ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. A munkát a vb-titkár. Nagy Bertalanná irányítja, intézke­désre vagy ő, vagy jómagam vagyunk jogosultak. KARANCSSÁGON A KÖZ­ÉRDEKŰ bejelentések, javas­latok, panaszok egy része a lakosságtól, másik része a kü­lönféle községi szervezetek­től — párt, KISZ, HNF — érkezett. 1977-ben 68, 1978­ban 87 közérdekű bejelentést tettek a Karancssági községi közös Tanácson. A javaslatok száma 1977-ben 87, ’78-ban 157 volt. Panasz — pontosab­ban írásban foglalt panaszbe­advány — egyetlen egy sem érkezett be. Viszont — mint ahogyan azt Báli András ta­nácselnök elmondta — elég sok szóban tett panaszt orvo­soltak sikerrel. A bejelenté­sek, javaslatok zöme — akár­csak más falvakban — az egészségüggyel. az építkezé­sekkel, a mezőgazdasággal, kereskedelemmel, a művelő­dési tevékenységgel volt kap­csolatos. A tanács mindössze tíz bejelentést, javaslatot to­vábbított más szervekhez. A többit saját hatáskörében in­tézte el. megnyugtató módon. Molnár Lóránt NEB-ülés Rétságon Ellenőrzés: Kína 2 Ja mogat es munka A téli időszakban megrongálódott különféle hídszerkezetek javításán fáradoznak a KPM közúti igazgatóságának szak­emberei. A mozgó mfihelygépkocsival és annak szerszámaival állít ják helyre — képünkön — a homokterenyei közúti híd korlátját, de elvégezték munkájukat Ceredcn, Marónkén, Kazáron is. Pádár Ágoston garázsmester és Nagykiske István autószerelő egyébként a közúti igazgatóság salgótarjáni géptelepén látják ci munkájukat, útépítésekkor a helyszíne* dolgozó géppark javításán, karbantartásán fáradoznak. — kulcsár — társadalmi aktivisták \ segítségével Megtartotta ez évi első ülé­sét a Rétsági járási Népi El­lenőrzési Bizottság, ahol ér­tékelték az elmúlt év mun­káját. A bizottság summázta az elért eredményeket és megállapította, hogy a meg­tartott vizsgálatok az adott témakörben javulást eredmé­nyeztek. Ilyen vizsgálat volt a kulturális alapok tervezése az üzemeknél és a szövetke­zeteknél, valamint a közérde­kű bejelentésekről, javasla­tokról és panaszokról szóló törvény gyakorlati megvalósí­tásának ellenőrzése a taná­csoknál és más gazdasági egy­ségeknél. Egyes kérdésekben azonban, mint az iskolatej­akció, nem sikerült végleges megoldást találni, pedig a gyerekek mindennap várják a friss tejet és a péksüteményt. Az ellenőrzés során felme­rült tapasztalatokat persze nem hagyták szó nélkül. Az év végéig huszonhárom vizs­gált szervhez írtak levelet és tizenöt helyre pedig az úgy­nevezett szignalizációt. Az utóvizsgálatok egyértelműen arról vallottak, hogy az ellen­őrzött egységek elfogadták a járási NEB észrevételeit és a javaslatait, tehát nem volt hiábavaló a népi ellenőrök te­vékenysége. A bizottság munkáját az év folyamán egyre több társadal­mi aktivista segítette. Jelen­leg százharminc azoknak a száma, akik mint népi ellen­őrök megtalálhatók minden községben, üzemben, vagy szövetkezetben. A tapasztalat az, hogy szívesen segítenek egy-egy vizsgálatnál, de a munkaadók sem tiltakoznak, ha pár napra nélkülözni kell szakemberüket. A legjobb né­pi ellenőröket a munkahelyü­kön is megbecsülik. Az 1973- as évben a járásban például ketten kaptak Kiváló népi el­lenőr kitüntetést, négyen em- lékpiakettet, öten oklevelet, nyolcán pedig tárgyjutalmat. A munkahelyeken ugyan­csak nyolc népi ellenőrnek is­merték el ilyen irányú mun­káját, mint társadalmi tevé­kenységet. A bizottság az értékelés után elfogadta az I979-es év­re szóló munkatervét és vizs­gálati programját. K. Sz. I. NÓGRÁD — 1979. február 6., kedd 5 »

Next

/
Oldalképek
Tartalom