Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

Nem szegenyember módjára H02?% aii le^z oltóbb a nógrádi szén? I. A MAGYAR SZÉNBÁNYÁ­SZATNAK, az idei népgazda­sági elvárások alapján, 25,2 millió tonnányi szenet kell felszínre hoznia. A Magyar Szénbányászati Tröszt kilenc vállalata közül a nógrádiakra ebből egymillió-har.mincezer tonnányi jut — bár kívána­lom ennek legalább húszezer tonnával való túlteljesítése. Ami nem tűnik lehetetlennek, mi több: már eleve számíta- ríak is rá. Hiszen köztudottak növekvő energiaigényeink, amelyek kielégítésében, meg­cáfolandó néhány hetvenes évek eleji vezető „koncepció­ját”, újólag és ismételten, az egyik legjelentősebb helyet foglalja el a szén. Mégpedig: a hazái szén... S ennek hangsúlyozása lé­nyeges. lléhány nappal ez­előtt, éppen a Magyar Szén- bányászati Tröszt szénterme­lési főosztályának vezetője szűkebb körben elmondotta, bár jelezte, titkolózásra sem­mi ok, hogy a múlt évben a Német Szövetségi Köztársa­ságból is kényszerültünk e jelentős „energiahordozó” im­portálására. Nem kis pénzért: a szállítási költségeket is be­leszámítva, csaknem két és fél ezer forintba került a hatezer kalória körüli fűtő­értéket képviselő szén min­den egyes tonnája. Ez pedig nem kis summa. Mert igaz, a hazai nem bír ekkora kaló­riaértékkel, mégis csupán ki­termelési ára ennek egyötö­de. Tóth Józsefnek, a Nógrádi Szénbányák műszaki igazgató- helyettesének is említettem a fentebb írásban rögzítetteket, aki helybenhagyólag bóloga­tott, s még tovább fűzte a gondolatmenetet: — Országos átlagban ötszáz forint körüli összegbe, kerül egy tonna szén felszínre hozatala; nálunk Nógrádban félszáz forinttal többe. — S ez mivel magyarázha­tó? — Nézze! A szénbányászat­nak három fő tényezője van: az ember, a gép és a termé­szet, mi utóbbin a geológiai viszonyok értendők. Közülük bármelyik közrejátszhat a vi­szonylag magas önköltség ki­alakulásában, s ha már csu­pán az egyik feltétel nem a kívánalmaknak megfelelően alakul, „kapaszkodhatunk”, verítékezhetünk. — ... És kérhetik a tröszt­től a tervszámok csökkenté­sét. — A múlt évben ez is meg­történt. S hogy ott fent ezt engedélyezték, az bizonyítja mostoha körülményeinket. TÉNY: A NÉGY NÓGRÁDI bánya — most nem számítva bele a közelmúltban megnyi­tott, s azóta már művelés alá vett kazári külszíni fejtést — mostohább geológiai viszo­nyokkal bír a hazai átlagnál. Minden rosszra, ami a hazai szénbányászkodásban fellel­hető ,— szénporrobbanás­veszély, metán-, vízbetörés, a jövesztést akadályozó kemény kőzetű vetődések — számíta­ni lehet Kányáson és Mén- kesen, de nem kevésbé nyu­galmas e tekintetben a szo­rospataki és a tiribesi akna­üzem sem. Mindezek mellett nem áldotta még a természet vástag széntelepekkel a nóg­rádi szénmedencét, ami ront­ja a gépek kihasználhatósá­gát, s nem kis mértékben be­folyásolja a szén minőségét. Hiszen hiába tűzték ki az el­múlt esztendőben — példa­ként Ménkesen — ezek jobbí­tását, ha néha negyven—öt­ven centimétemyire vékonyo­dott el a telep. Ekkor bi­zony együvé keveredett szén és meddő, amelyek szétválo­gatására jelenleg csak elenyé­sző lehetőség van. (Fennáll ennek lehetősége Kányáson is, ahonnan a TÜZÉP-tele- pekre kerül az úgynevezett lakossági szén, s nem csoda hát a vevők gyakori károm­kodása.) Rövid elkanyarodás után ismét visszatérünk a viszony­lag magas önköltségekre. Amelyek csökkentése a mű­szaki igazgatóhelyettes sza­vai szerint csak egyfélekép­pen lehet: még több, hatéko­nyabb termeléssel. Ami vi­szont feltételezi az élőmunka jó kihasználását, a magas fo­kú gépesítést; egyáltalán: a szervezett vállalati és üzemi rendet. Gépesítés dolgában, miként Tóth József bizonygatja, nem áll rosszul a Nógrádi Szénbá­nyák. Ennek mértéke, hiszen vannak már folyamatos szál­lítórendszerek. korszerű jö- vesztő-, rakodó- és elővájó gépek, fronti „önjáró” bizto­sítóberendezések, megüti az országos szintet. — Igen ám, csali milyenek ezek a gépek...!? — Tény: java részük már használt állapotban került a vállalathoz. Tirfbesre, Bor­sodból átadtak már nullára leírt maróhengert, a szorospa­taki, immáron meg sem le­vő Gullick típusú önjáró frontbiztosítót a Közép­dunántúli Szénbányáktól. a ménkesi KM—87-es berende­zést pedig szintén Borsodból kaptuk. Kányáson viszont van két vadonatúj 2—MKE típusú berendezés, ennek szépséghibája, hogy a geo­lógiai viszonyok miatt csak egy vesz részt a termelésben. — Káromkodnak is eseten­ként, s mondják: Nógrádnak csak uraságoktól levetetett holmi jut! — Nézze! Bebizonyosodott tény, hogy a drágább gép az olcsóbb. Mi, a fejlesztésre rendelkezésünkre álló összeg ir 'ereiében, egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak,, hogy bármit, ami a piacon kapható, s olcsó, összevá­sároljunk. Példaként, s nem lebecsülve egy másik szocia­lista ország iparának műsza­ki színvonalát, egyik akna­üzemünkben tőlük vásárol­tunk kaparószalagokat, ame­lyek egyik-egyikét havonta cserélni kell. Megvettük, mert olcsó volt, de — így lett roppant drága. Rájöt­tünk: ki kell várni azt az al­kalmas pillanatot, amikor egy világszínvonalú gép meg is rendelhető, s pénzünk is van rá. Ez a magyarázata az „ura­ságoktól levetetett holminak”. A CÉL HÁT A MEGFON­TOLT, kellő előretekintéssel végzett ,— végzendő? — auto­matizálás, gépesítés. Ám en­nek emberi vonatkozásai is vannak. (Folytatjuk) Karácsony György „...Szervezzük meg az ellenállást...” Emlékezés Kozik Ferencre Nyolcvan évvel ezelőtt, 1899. február 5-én született Kozik Ferenc Karancsalján. Még nem volt 20 éves, ami­kor tagja lett a Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége helyi szervezeté­nek. Részt vett a Tanács- köztársaság védelmében, 1919-ben önként jelentkezett vöröskatonának. Karancs- berény és Karancslapujtő határában, majd a Karancs hegységben harcolt, mint a bányászzászlóalj munkás­katonája. Az első magyar proletár- diktatúra mély nyomokat hagyott Kozik Ferencben. Hatására 1926-ban tagja lett a kommunista politikát hir­dető és folytató legális Ma­gyarországi Szocialista Pártnak, melynek egyik leg­aktívabb szervezője volt Karancslejtős-aknában és Karancsalján. Szoros kap­csolatot tartott fenn bag- Jyasaljai baloldali bányá­szokkal is. Az MSZMP be­tiltása után a karancsaljai szociáldemokrata párt és a bányászszakszervezet vezető­ségében a baloldali politikát folytatók közé tartozott. Te­vékeny szerepet vállalt a kommunisták által kezde­ményezett és irányított 1929-es országos bányász­sztrájk előkészítésében és a helyi négyhetes sztrájk vé- gigvitelében. Ezért a bánya­igazgató Kozik Ferencet 45 társával együtt elbocsátotta. A munkanélküliség kény­szerítette otthona, hazája el­hagyására. Belgium bányái­ban keresett megélhetési le­hetőséget. Tizenegy hónapi távoliét után hazajött, de csak 1934-ben alkalmazták Etes-Rau-aknán. A munka- nélküliség azonban nem tántorította el a baloldali mozgalomtól. Lakóhelyén, Karancsalján és a szomszé­dos községekben a szociálde­mokrata párton belül foly­tatta a szervező munkát. A csendőrség nyomozóosztály­parancsnokságának 1936. szeptember 11-én kelt jelen­tése a salgótarjáni bánya­medencében folyó szociálde­mokrata szervezkedésről szólt. Ebben többek között jelentették, hogy Kozik Fe­renc szakszervezeti vezető a szomszédos községek szo­ciáldemokrata vezetőivel arról tárgyalt: béremelési követeléseikkel addig nem állnak a nyilvánosság elé, amíg az összes bányászt be nem szervezik a szociálde­mokrata pártba. Ennek ér­dekében általános bányász­sztrájkot helyeztek kilátás­ba. Kozik Ferencet ezután ér­te el a letartóztatási hullám. Mozgalmi tevékenységéért hathónapi fogházra ítélték. Büntetésének kitöltése után tovább folytatta a mozgalmi munkát. Később, 1937-ben ismét letartóztatták. Azzal vádolták, hogy Etes-Rau- aknán a húzatókötélre pa- xitot erősített, s végre akar­ta hajtani a robbantást. A baglyasaljai csendőrségről a budapesti Markó utcába, majd Vácra és • Balassagyar­matra szállították. A vizs­gálati fogság után, bizonyí­tékok hiányában szabadon bocsátották. Az 1937. au­gusztus 26-i keltezésű név­jegyzékben, melyet a bag­lyasaljai rendőrőrs állított össze az elbocsátott és más bányáknál sem kívánatos személyekről, Kozik Ferenc neve is szerepelt. A zaklatások, az elbocsá­tások, a letartóztatások elle­nére is részt vett a balolda­li munkásmozgalomban. Ki­emelkedő szerepe volt az 1944. novemberi karancslej- tősi ellenállás megszervezé­sében. Karancs] ejtős-akna bányászait november 23-tól hadi munkára, katonai szol­gálatra akarták kivezényel­ni a nyilas vezetők. „Tagad­juk meg ' az engedelmessé­get, menjünk le a bányába, szervezzük meg az ellenál­lást” — javasolta Kozik Ferenc. A javaslatot a bá­nyászok többsége elfogadta. Közel 300 bányász szállta meg az aknát és felkészül­tek az ellenállásra. Több napra való élelemmel, víz­zel, karóiddal és fegyverrel is ellátták magukat. A bá­nyászellenállókhoz szö­kött katonák is csatlakoz­tak. Az öt napig tartó fegy­veres ellenállás megtorlása­ként a németek hét ellen­állót kivégeztek. Kozik Fe­renc egy kis csoport élén a végsőkig kitartott a bányá­ban, majd áttörték a fasisz­ták katonai gyűrűjét, és a Karancs hegységben tar­tózkodó ellenállókhoz csat­lakoztak. A felszabadulás után Ko­zik Ferenc is azok közé állt, akik a kizsákmányolásmen- tes, demokratikus szabad Magyarország felépítésén munkálkodtak. A kommu­nista mozgalom elkötelezett­je volt 1967. szeptember 16- án bekövetkezett haláláig. Vonsik Ilona Az elmúlt év decemberében kezdték meg a mezőgazdasági gépek téli nagyjavítását a szü­gyi Madách Imre Termelőszövetkezetben. Az erőgépek kilencven százalékát már kijaví­tották, a munkagépek pedig a kora tavaszi munkák megkezdésének sorrendjében kerül­nek a szerelők kezei alá. A képen Szölszkj János és Cservenák János szerelők az MTZ erőgép szervoberendezését javítják. —bábel-felv.— A kohászok ez évi cselekvési programja Többet exportálnak az értékesebb termékekből Ésszerűen takarékoskodnak A SALGÓTARJÁNI KOHÁ­SZATI Üzemekben cselekvé­si program keretében kialakí­tották azt a hadrendet, amely az 1979-es év legfontosabb, konkrét gazdaságpolitikai fel­adatait tartalmazza. Kétség­telenül nagyok a feladatok, de tudatos, előrelátó fejlesztési munkával teremtettek jó ala­pot a sikeres munkához. A cselekvési program ösz- szeállításánál külön hangsúlyt kapott, hogy 1979-ben fel kell használni a múlt év tapaszta­latait, amelyek kedvező ered­ményekhez vezettek. A tőkés- export 13 millió dollárt meg­haladó bevétele jelzi, hogy a gyárban kialakulóban van a helyes exportszemlélet. Ered­ményesnek kell megítélni a termékszerkezet-váltásra való törekvést, a minőségfejlesztési tervek hatását, előreléptek a szervezettségben és az önkölt­ségcsökkentés tervszerű és tudatos alakításában is. 1979-ben azonban a vállala­ti nyereséget 18 százalékkal akarják növelni, miközben az új gazdasági szabályozók mintegy 50 millió forintot von­nak el a korábbi nyereségalap­ból. A nagyüzemi pártbizott­ság ezek ismeretében olyan cselekvési programot fogadott el, amelynek legfőbb törek­vése, hogy az eddiginél ke­vesebb ráfordítással minden eddiginél nagyobb termelési értéket tudjanak előállítani. , A cselekvési program le­szögezi, hogy a gazdálkodás minden területén figyelembe kell venni: a beruházási, fej­lesztési alapok korlátozottak, tehát új beruházást nem in­dítanak. Az állóeszköz-fenn­tartás pénzügyi keretei nem haladhatják meg a múlt évi szintet. A készletek szintjét csökkenteni kell, hogy az tu­datos munkával a gazdaságos termelés igényeihez igazodjon. A pártbizottság és a pártalap- szervezetek gazdaságirányító, -szervező és -ellenőrző mun­kájának középpontjába állít­ják a gazdálkodás hatékonysá­gát és a minőségi színvonal növelését. A minőségfejlesztési mun­ka elsősorban a CO-j hegesztő­huzal és a süllyesztékes ko­vácsolt termékek területére összpontosul, hogy a jó árfek­vésű termékekből minél na­gyobb exportkötelezettséget vállalhassanak magukra. A termékösszetétel javításánál és korszerűsítésénél válto­zatlan célkitűzés a hegesztett. cső- és görgőspályagyártás, va­lamint a DEXION, a C09 he­gesztőhuzal és a nemesített szalagacél előtérbe helyezé­se. A vállalat ez évben 42 ezer 050 tonna nem rubel elszámo­lású exportfeladatra vállalko­zik, amelynek értéke megha­ladja az 563 millió forintot. A rubel elszámolású exportból 4400 tonnát vettek program­ba, amelynek értéke 52 mil­lió forint. A vállalati gazdálkodásban ezúttal fontos feladatot kap­nak a különböző önköltség­csökkentő intézkedések, ösz- szesen 40 millió forintos meg­takarítást vettek tervbe. Ügy látják, hogy anyagköltségekből 18,5, energiaköltségekből pe­dig 6 millió forint megtakarí­tásra nyílik lehetőség, míg az egyéb területen a hibátlan munkarendszer, a szervezés, az újítás, a munkaverseny és a műszaki intézkedések to­vábbi 15,5 millió forintos meg­takarítást eredményeznek majd. A SALGÓTARJÁNI KOHÁ­SZATI Üzemek 1979-ben 3,55 milliárd forintra akarja nö­velni a vállalat termelési ér­tékét, s ez lehetővé teszi 320 millió forint nyereség elérését. Ezek a nagyszerű programok kétségtelenül összhangban vannak azzal az 1978. decem­beri párthatározattal, amely a népgazdasági egyensúly megteremtésére való törek­vést tűzi fő feladatul. A gyárban az alapos fel­mérések után cselekvési prog­ram írja elő minden termelő- és gazdálkodóegység részére a legfőbb tennivalókat. A hen­germű dolgozóinak feladatává tették, hogy a hatékony gaz­dálkodás érdekében végrehaj­tandó átcsoportosításoknak legyenek a kezdeményezői, cselekvő résztvevői, hiszen a jelenleginél több, magas kar­bontartalmú edzett, ötvözött szalagfélét, több DEXION-ter- méket, fűrészt és rugót kell előállítaniok. A huzalműben elsősorban a hegesztőhuzal, a horganyzott árúk, a szeggyártás hazai és exportigényeinek kielégítését kell szorgalmazni. A pártalap- szervezet feladatává tették: segítsék megértetni a dolgozók­kal, hogy a magasabb érté­kű termékek gyártását szük­séges fokozni. S ennek rendel­NÓGRAD - 1979. jenek alá minden olyan ko­rábbi törekvést, amely nem szolgálta eléggé a hatékonysá­got. A huzalműben kiemelt ' feladat az exportkötelezettsé- gék határidőre és jó minőség­ben való teljesítése és az anyagtakarékosság fokozása is, hogy az elmúlt évinél ked­vezőbb eredményeket tudja­nak felmutatni. A kovácsoló és öntöde gyárrészlegnél az új süllyesz­tékes kovácsüzem teljes fel­futtatása és a nagy teljesítmé­nyű berendezések kapacitásé, nak jobb kihasználása került a cselekvési programba. A kovácsolt termékek termelését 7,1 százalékkal akarják növel­ni, mégpedig úgy, hogy ennek keretében a kovácsolt, a saj­tolt, a mezőgazdasági gépal­katrészek mértéke növeked­jen. A kisterenyei gyáregységnél a cselekvési program arra hív­ja fel a figyelmet, hogy szer­vezettségük javításával mi­előbb közelítsék meg a vál­lalati szintet. Kisterenyén a fejlesztés folytán ez év első negyedében kezdi meg mun­káját az új üzem. A hegesz­tettcső- és görgőspályagyár­tás lehetővé teszi, hogy a kis­terenyei gyáregység 2—2,5- szeresére emelje a korábbi ter­mékkibocsátást. Fontos azon­ban, hogy ennek során meg­növekedett exportfeladatot teljesítsenek. A programba vett 1200 tonna jó minőségű ex­portból 27 millió forintos érté­ket vár a vállalat. UGYANÍGY MEGHATÁ­ROZTÁK a kiszolgálóüzemek, az elvi osztályok, a KISZ-, a szakszervezet és a gazdasági vezetés feladatait. A cselekvési program külön hangsúlyozza, hogy az üzemfenntartó és szerszámellátó részlegek ki­emelten kezeljék a termelés eredményességét biztosító be­rendezések karbantartását és szerszámellátását. Helyezzék előtérbe az ésszerű és gazda­ságos importalkatrészek ki­váltását. Hangolják össze a termelési és karbantartási fel­adatokat, hogy a decemberi párthatározat előírásainak megfelelően hatékonyabbá váljon a munka, csökkenjen a ráfordítás és a megkívánt mér­tékben növekedjen a gyár ter­melési értéke. Orosz Béla ár 6., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom