Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
EMBEREK, UTAK Rácz László örömei Ül a konyhaasztal mellett. A felesége nemrég szellőztet - 1 tett, mert friss a házban : levegő. A szobaajtók nyit- tisztaság, rend mindenütt. Jsillogő fekete haj, nincs 1 me egyetlen ősz szál sem. . : arcán viszont látni, hogy : .cgviselhette az élet. Recorded, mégis markáns vo- r sok. A száj szegletében mély barázdák. Halkan beszél. Érzi az em- b 5.1, jól megfontol minden s ’.Ót. — Én azt tartom, hogy manapság mindent megkaphat, mindent elérhet az ember, csak dolgozni kell... Kis szünetet tart, majd megismétli: — Igen, dolgozni. Keményen,. Aztán rá is bólint a szavaira. Azon tűnődöm, mennyi idős? Nem látni az arcán a kort. Olyan ember, akire azt mondják, lehet negyven, de lehet ötven is. Űjra megszólal, mintha csak ráhibázott volna a gondolataimra : — Negyvenhat éves vagyok. De amit megéltem, láttam, tapasztaltam már, tán több mint egy öregemberé. Igaz, sohse panaszkodtam. Tettem a dolgomat. Ezek szerint nem volt könnyű az élete? — Bizony, eleinte nem. De hamar rájöttem, — igaz, segítettek nekem ebben —, hogy az élet dolgaihoz tartás kell, férfiakarat, kemény derék. A felesége — fekete, jó • tartású asszony — közben früstököt rak az asztalra. — Két hízót vágtam — mondja a férfi, majd kis büszkeséggel hozzáfűzi: — Csudájára is jártak, mindegyik megvolt legalább 300 kiló . . . Aztán szíves szóval kínál, fogyasszak. Feláll, kimegy, demizsonnal jön vissza. Tölt a poharakba, majdnem feketén csillog bennük a bor. — Saját termés. Oportó, meg egri... Tudja, igen szeretem a kevertet. Van egy kis szőlőm, szabad időm javát ott töltöm. Akad benne gyümölcs is, mindenféle. Hát ad munkát fölösen. Észreveszi, hogy megakad a szemem a komódon levő, fogó alakú, frissen tisztított, olajozott készségen. Elébem rakja a szerszámokat. — Még a nagyapámtól maradtak rám. Merthogy én már ötévesen a fújtató- nál dolgoztam, nagyapám mejlett. Kovács volt, akár az édesapám. Én is kovács lettem. Kezdettől fogva a Nógrádmegyeri Vastömegcikk Ipari Szövetkezet dolgozója vagyok. Ott voltam a 36 alapító tag között, 1951ben. Igen sokat köszönhetek én a szövetkezetnek. . Az asszonya nevetve szól közbe: — Az én emberem, ha tehetné, ágyat vinne a szövetkezetbe, ott aludna... A férfi rábólint. — Második otthonom a szövetkezet. ÍMert nem úgy van ám, hogy vége. a munkaidőnek, aztán fájront, hazafelé. Párttag vagyok, 23 esztendeje. Egyik héten délelőttös vagyok, másik héten délutános. így aztán, az első műszakos napokon, délután kettő után, ha végzek, gyakorta benn maradok estig is. Azt tartom, hogy nem elég csak gyűlésekre járni. Ott kell lenni az emberek között, meghallgatni örömeiket, panaszaikat. És, ha lehet, segíteni, ha másképp nem, szíves, jó szóval, tanáccsal, emberséggel. Mert, higgye el, szomjazzák ám a jó szót az emberek, tán még jobban, mint az anyagi elismerést. A beszélgetés közben bejönnek a többiek is. Szép szál fiatalemberek, meg egy kislány. Sorban bemutatja őket, beszél róluk: — ötvenháromban nősültem, négy gyereket szült az asszonyom. Három fiút, meg egy kislányt. Tünde nyolcéves, iskolás, János fiam 22 éves, mellettem dolgozik a szövetkezetben, ő is kovács. Nős, van egy másfél éves kislánya, a kis- unokám, szemünk fénye... Itt, a szomszédban vettünk nekik egy szép házat. László 25 esztendős, kazánfűtő a szövetkezetben. A Csaba gyerek ipari tanuló, vízvezeték-szerelő lesz, de rágja a fülem, hogy menne szak- középiskolába. Jól teszi, tanuljon, ha kedve, tehetsége van hozzá — mondja sóhajtva. Felesége ismét közbeszól: — Nagy bánata az én uramnak, hogy nem tanulhatott. Dehát a felszabadulás előtt tanulni, pláne cigánygyereknek? Katonáék- nál tanult meg írni-olvasni, még 54-ben... Már úgy értem, hogy ott tanulta meg papírra vetni a nevét. Aztán 60-ban a szövetkezet analfabéta dolgozói számára lehetőséget teremtett ä tanulásra. így végzett el az uram négy elemit. Azóta aztán, ha sokszor szótagolva, böngészve is, de, ha csak teheti, olvas. Újságokat. Főként a politika, a politikai cikkek érdeklik . . . A férfi tréfásan szól: — Haggyál már beszélni... Felém fordul, folytatja: — Igazat beszélt a feleségem. Valóban érdekel a politika. Hiszen ' mire menne az emberfia, ha nem kísérné állandóan figyelemmel ország-világ eseményeit? Látja, ezért hangoztatom én mindig, hogy minden jót a szocialista rendszernek köszönhetek . . . Mert nekem a legtöbbet, legjobbat adta: az írás, olvasás tudományát. Ezek nélkül pedig csak sötétségben élhetnénk. Elhallgat. Kis idő múlva megszólal a felesége: — Mutasd már meg a kitüntetéseket . . . A férfi szégyenlős, szinte kisfiús, • félszeg mosollyal rakja elém a két kitüntetést. 1974. május 1. a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója. 1978. április 4.: a Munka Érdemrend ezüst fokozata. — A Laci gyereknek kis járáshibája van. Vettem neki egy Trabantot. Szép, egészséges a kisunokám, a fiaimnak szakma van a kezében. Tudom, érzem, hogy becsülnek, szeretnek a szövetkezetben, meg a faluban. Valóban mindent megkaptam, amit akartam. Igaz, keményen dolgoztam, s a gyerekeimet is a munka szeretetére tanítottam. így van ez rendjén. Tervek? Semmi különös. Egészség, erő. Aztán nyugodt öregség. Látni, hogy elégedett a családom. Ha majd nyugdíjba megyek, tiszta szívvel nézhessek vissza a megtett útra. Ezek az én örömeim. Nógrádmegyer, Orgona utca 22. Itt él Rácz László és családja. Boldog emberek. Molnár Lóránt Vasárnapi jegyzet s. n. Amikor a szűkköírű társaság gyanús külsejű tagja a megismerkedés alkalmával kezét nyújtotta, egy árva mukkot sem szólt, csak szomorúan rámemelte tekintetét. Kétszer is elrebegtem nevemet, de ő továbbra is a titokzatosság fátylába burkolózott. Végül, nehogy faragatlannak tartsam, cikomyás betűkkel nyomtatott névjegykártyát dugott orrom alá, ez a két betű állt rajta: „S. N.” Hiába forgattam a papírdarabkát, még az öngyújtó lángja fölé is odatartottam, hátha vegyszerrel felfedhetem kilétét, de hiába voltak a próbálkozások. Biztos azt várta, hogy a névjegytől majd hasra esek, ehelyett azonban ülve maradva próbáltam megfejteni a monogrammot: Soós Nándor? Sebestyény Norbert? Konokul rázta a fejét, mígnem a társaság tagjai megkönyörültek rajtam, s fülembe súgták a két betű megfejtését: S. N. = süketriéma, s nagy hahotában törtek ki. A mellettem ülő megmagyarázta: íme, így jár az, aki nem ül rendszeresen a televízió- készülék előtt, mert az nem csupán szórakoztat, hanem tanít is. Mint például az Onedin család című folytatásos hajótörés. Ismerősünk ebből tanult, amikor az S. N. nevet v<?tte , fel, egy Bostonba induló gőzös fedélzetén történtekből merítve az ötletet. E makacs ragaszkodás mozgatórugói iránt érdeklődve kiderült: az illető már korábban álkeresztelkedhetett volna. Elmesélte történetét, de szigorúan lelkünkre kötötte egy szóval se említsük, hogy ő valaha is kinyitotta a száját. Mert a dolog pontosan azzal kezdődött, hogy kinyitotta. Véletlenül egy megjegyzést ejtett el, hogy a műhely dolgozói képesek lennének egyik hónapról a másikra negyven százalékkal növelni a termelést, ha az alapanyag rendelkezésre állna állandóan. Ezt a mondatot még mindenki elengedte a füle mellett, s amikor a gépek hosszú álláside-. jéről készített kimutatást kifüggesztette a szürkére mázolt lemezajtóra, még mindig nyugodtan aludhatott. Ott vétette az első hibát, amidőn az öltözőben ultizok mögé állt. Az egyik betlijátéknál akaratlanul is kicsúszott a száján: először a makk ászt kellett volna lehúzni, s utána indulni a kis pirossal! A .munkatársak fenyegető pillantásokat vetettek feléje. Valamelyik megjegyezte, hogy mindenbe beleüti az orrát, kotnyeleskedik, rontja a munkahelyi légkört. Hogy kiengesztelje kollégáit, másnap kóstolót hozott, hazai „disznóságokat”. Aha! — kapták fel fejüket az éppen hamutartókat készítők. Nem elég, hogy az ebédidő meghosszabbítására csábít, még azt képzeli: ilyen könnyen, két szál hurkával megnyerhet bennünket. Abból ugyan nem eszik! Amikor kivette rendes évi szabadságát, azt kezdték híresztelni róla, világkörüli útra indult, s vajon miből telhet rá? Az biztos, hogy tisztességes úton nem szerezhette a rá- valót, holott csak szülőfalujába látogatott haza. Ezt követően bármihez is fogott, környezete megvetése kísérte. Pedig egy másik kimutatással bebizonyította, hogy a nagy értékű berendezéseket már olyannyira kihasználják, hogy egy perccel többet sem lehetne, szavalt a bőséges és kielégítő anyagellátásról, s munkatársait egy pakli kártyával lepte meg. Ezek után tette a fogadalmat, hogy eljátsz- sza a süketnéma szerepét. Ez olcsó befektetésnek látszott, hiszen se díszletet, se jelmezt nem kívánt. Vállalását túl is teljesítette, mert mint egy világtalan jár-kelt, végezte, amit kiszabtak rá. S ekkor történt a csoda! Bár az üzem tekintélyes veszteséggel zárta az évet, s a nyereségrészesedésről álmodni sem mertek, hó közeoén vastag borítékot nyomtak a kezébe, rendkívüli jutalommal. Meghatódva hallgatta a dicsérő szavakat, amellyel megköszönték javaslatait, okos ötleteit, példának állították a kollektíva elé, fényképét még a fa- liúiságra is kiragasztották. Tiltakozott, hogy neki egy árva ötlet eszébe nem jutott, semmiféle hiányosságot nem tett szóvá, erre megjegyezték: ez a szerénység is csak rá jellemző. Egyetlen példát említettek érdemei illusztrálására. Azt, hogy neki sikerült,* amit a műszaki, közgazdasági, terv- és termelésfejlesztési osztály együttesen kéotelen volt igazolni: hogy a gyár gépeit túlontúl kihasználják. mondta volna, hogy ez nem igaz, csak elkeseredésében készített listát, de eszébe jutott a néhány hónap, amíg észrevételei nyomán majd, hogy fejét vették, így elhallgatott. Azóta használja az S. N. monogramot. Kérdeztem tőle, meggondolta-e, jó-e ez így, amire ismét a névjeggyel válaszolt: S. N, Könnyű volt megfejteni: bizonyára arra gondolt, hogy Sajnos Nem. M. Szabó Gyula H vendéglátás ara AZ ÖTÖDIK ötéves terv első há^om esztendejének időarányos részét a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat teljesítette. Ezen belül 1978 volt a szakma kritikus esztendeje. Az év elején életbe lépő szeszkorlátozási intézkedések jelentős mértékben csökkentették országos szinten a vendéglátás nyereségét. Ennek visz- szatükröződése a vállalatnál az volt, hogy az első fél évben az egész éves, mintegy tízmilliós nyereségnek mindössze egynegyede „jött” be. A helyzetet megkönnyítették az év közepén életbe lépő új rendelkezések, melyek hatására sikerült a vállalat tervét teljesíteni. Számokban ez annyit jelent, hogy 263 millió 288 ezer forintos forgalmat értek el, s ezen tettek szert a tízmilliónyi nyereségre. Az elmúlt év folyamán az elsődleges célok közt szerepelt 213 mi A tavaly elért 186 millió forintos termelési érték után az idén már 213 millió forint értékű árut kívánnak előállítani a Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében. Az elmúlt esztendő végén átadott új üzemcsarnokban — a megváltozott feltételek mellett —, erre minden lehetőségük adott, azonban vezetőknek, a szalagok mellett dolgozóknak meg kell tanulniuk az új körülmények között dolgozni. A mostani első pe- gyedévben készülnek fei a Könnyűipari Kutató Intézet által kidolgozott úgynevezett „3 M” módszer elsajátítására, melytől az fizemszervezők 10 százalékos termelékenységemelkedést várnak. Ugyancsak szorgalmazzák a szakmunkásképzést az üzemben, tavaly munka mellett 28-an szereztek szakmunkás-bizonyítványt az ic!5n legalább ugyanennyi jelentkezőre számítanak. Szeptemberben megindítják a nappali tagozatos képzést, tanműhelyt alakítanak ki a régi üzemcsarnokban, így a kö- tő-hitrkoló, konfekciós szakma elsajátítására is ideális lehetőségek rrílnak. Egvébként a hajdani telenet átalakí+lák, az lesz a gyáregység kulturális központja, könyvtár, ifjúsági klub készül a lulycn. v v — kulcsár — az ételforgalom, valamint a cukrászati termékek eladásának növelése. Annak ellenére, hogy ezt a terveknek megfelelően sikerült megvalósítani, a forgalom legjelentősebb hányadát továbbra is az alkoholtartalmú italok eladása jelentette, összértéke mintegy hatszorosa a melegétel-, és több mint kétszerese az ösz- szes ételforgalomnak. Érthető tehát, hogy a vállalat nyereségét Igen jelentősen befolyásolja a szeszes italok eladása. A Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat legfontosabb üzletpolitikai célkitűzései a vendégek érdekében alakultak ki. Törekedni a lakosság sokrétű igényének mind teljesebb kielégítésére a vendéglátás kulturáltságának javítására, az alacsony jövedelmű családok és nyugdíjasok zsebéhez mérten olcsóbb ételválaszték kialakítására, az előfizetéses fogyasztók számára nagyobb választék felkínálására. Emellett a termelőüzemek kapacitásának és a viszonteladói forgalomnak növelését a kapacitás jobb kihasználását szeretnék végrehajtani. Erre az évre mintegy 290 millió forint forgalmat terveznek, ezzel tíz százalékkal növelik az idei árbevétel értékét. Ezen belül főként az ételforgalom növelésével számolnak. A SZOLGÁLTATÁS korszerűsítésére, kulturáltabbá tételére legjobban a beruházások mutatnak. Több mint nyolcmilliót fordítanak ilyen célra az idén. Szerepel ebben többek között vendéglátóipari egységek korszerűsítése, új berendezések — tűzhely, táialó- pult, hűtőgépek — vásárlása, négy étteremnél terasz építése és ide tartozik az Ipoly Szálloda idén befejeződő felújítása is. Az ételforgalom növelésének egyik módja, hogy kisadagokkal, zónaételekkel, tejtermékekkel bővített választékot kínálnának nemcsak a déli, hanem a reggeli és esti órákban is, hogy aki igényli, az elérhető áron vendéglőben oldhassa meg reggelijét, vacsoráját. Erre már az elmúlt esztendőben is történtek kísérletek. Több helyen meleg szendvics készítésére alkalmas sütőket is felállítottak, azonban a várt siker egyelőre elmaradt. Éppen ezért úgy tervezik, hogy az idén részben propaganda- munkával, részben a szolgáltatást nyújtó egységek számának növelésével megkísérlik szélesebb körben elterjeszteni ezt a lehetőséget. Az idei forgalomtervben az ételválasztékon belül igen dinamikus fejlődést szánnak a fagylalt- és cukrászsüteményeladásban. Ezt a választék bővítésével, a minőség javításával kívánják elérni. Jelentős fejlődésre számítanak az alkoholmentes italok eladásában és a vendéglátó szolgáltatások bevételénél is. A viszonteladói forgalomban a legnagyobb fejlődést a cukrászsüteményeknek szánják, melyeket nemcsak az éttermek, hanem más kereskedelmi egységek is forgalmaznak a megyében. NEM KÖNNYŰ a vendéglátók helyzete. Igen sokféle igényt, és köztük szó szerint értve a legfinnyásabbat is ki kell elégíteniük, meglevő, szűkös lehetőségeiken belül. Az anyagiak és a meglevő hálózat állapotának meghatározó szerepe mellett jelentős mértékben befolyásolja a sikert, az igen szűkös szakmunkaerőhelyzet. A vállalat ezek ellenére igyekszik lehetőségeit minél hatékonyabban a vendégek szolgálatába állítani. — g. — Gép járműkárok Az elmúlt esztendő- első két hetében 508 485 főben január első négy rint kártérítést fizettek ki, hetében kétszázhárom gép- míg az elmúlt év első tizen- járműkárt jelentettek be. négy napján 274 312 forint Az idén ugyanebben az idő- volt a kifizetett kártérítések szakban eggyel többet. Az év összege. NÓGRÁD — 1979. február 4., vasárnap
