Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-04 / 29. szám

EMBEREK, UTAK Rácz László örömei Ül a konyhaasztal mellett. A felesége nemrég szellőztet - 1 tett, mert friss a házban : levegő. A szobaajtók nyit- tisztaság, rend minde­nütt. Jsillogő fekete haj, nincs 1 me egyetlen ősz szál sem. . : arcán viszont látni, hogy : .cgviselhette az élet. Re­corded, mégis markáns vo- r sok. A száj szegletében mély barázdák. Halkan beszél. Érzi az em- b 5.1, jól megfontol minden s ’.Ót. — Én azt tartom, hogy manapság mindent meg­kaphat, mindent elérhet az ember, csak dolgozni kell... Kis szünetet tart, majd megismétli: — Igen, dolgozni. Kemé­nyen,. Aztán rá is bólint a sza­vaira. Azon tűnődöm, mennyi idős? Nem látni az arcán a kort. Olyan ember, akire azt mondják, lehet negyven, de lehet ötven is. Űjra megszólal, mintha csak rá­hibázott volna a gondolata­imra : — Negyvenhat éves va­gyok. De amit megéltem, láttam, tapasztaltam már, tán több mint egy öreg­emberé. Igaz, sohse panasz­kodtam. Tettem a dolgo­mat. Ezek szerint nem volt könnyű az élete? — Bizony, eleinte nem. De hamar rájöttem, — igaz, segítettek nekem ebben —, hogy az élet dolgaihoz tar­tás kell, férfiakarat, ke­mény derék. A felesége — fekete, jó • tartású asszony — közben früstököt rak az asztalra. — Két hízót vágtam — mondja a férfi, majd kis büszkeséggel hozzáfűzi: — Csudájára is jártak, mindegyik megvolt leg­alább 300 kiló . . . Aztán szíves szóval kínál, fogyasszak. Feláll, kimegy, demizsonnal jön vissza. Tölt a poharakba, majdnem fe­ketén csillog bennük a bor. — Saját termés. Oportó, meg egri... Tudja, igen sze­retem a kevertet. Van egy kis szőlőm, szabad időm javát ott töltöm. Akad benne gyümölcs is, minden­féle. Hát ad munkát fölö­sen. Észreveszi, hogy megakad a szemem a komódon levő, fogó alakú, frissen tisztított, olajozott készségen. Elébem rakja a szerszámokat. — Még a nagyapámtól maradtak rám. Merthogy én már ötévesen a fújtató- nál dolgoztam, nagyapám mejlett. Kovács volt, akár az édesapám. Én is kovács lettem. Kezdettől fogva a Nógrádmegyeri Vastömeg­cikk Ipari Szövetkezet dol­gozója vagyok. Ott voltam a 36 alapító tag között, 1951­ben. Igen sokat köszönhetek én a szövetkezetnek. . Az asszonya nevetve szól közbe: — Az én emberem, ha te­hetné, ágyat vinne a szö­vetkezetbe, ott aludna... A férfi rábólint. — Második otthonom a szövetkezet. ÍMert nem úgy van ám, hogy vége. a mun­kaidőnek, aztán fájront, ha­zafelé. Párttag vagyok, 23 esztendeje. Egyik héten dél­előttös vagyok, másik héten délutános. így aztán, az el­ső műszakos napokon, dél­után kettő után, ha vég­zek, gyakorta benn mara­dok estig is. Azt tartom, hogy nem elég csak gyűlé­sekre járni. Ott kell lenni az emberek között, meg­hallgatni örömeiket, pana­szaikat. És, ha lehet, segí­teni, ha másképp nem, szí­ves, jó szóval, tanáccsal, emberséggel. Mert, higgye el, szomjazzák ám a jó szót az emberek, tán még jobban, mint az anyagi elis­merést. A beszélgetés közben be­jönnek a többiek is. Szép szál fiatalemberek, meg egy kislány. Sorban bemutatja őket, beszél róluk: — ötvenháromban nősül­tem, négy gyereket szült az asszonyom. Három fiút, meg egy kislányt. Tünde nyolcéves, iskolás, János fiam 22 éves, mellettem dolgozik a szövetkezetben, ő is kovács. Nős, van egy másfél éves kislánya, a kis- unokám, szemünk fénye... Itt, a szomszédban vettünk nekik egy szép házat. Lász­ló 25 esztendős, kazánfűtő a szövetkezetben. A Csaba gyerek ipari tanuló, vízve­zeték-szerelő lesz, de rágja a fülem, hogy menne szak- középiskolába. Jól teszi, ta­nuljon, ha kedve, tehetsége van hozzá — mondja só­hajtva. Felesége ismét közbeszól: — Nagy bánata az én uramnak, hogy nem tanul­hatott. Dehát a felszabadu­lás előtt tanulni, pláne ci­gánygyereknek? Katonáék- nál tanult meg írni-olvasni, még 54-ben... Már úgy ér­tem, hogy ott tanulta meg papírra vetni a nevét. Az­tán 60-ban a szövetkezet analfabéta dolgozói számára lehetőséget teremtett ä ta­nulásra. így végzett el az uram négy elemit. Azóta aztán, ha sokszor szótagol­va, böngészve is, de, ha csak teheti, olvas. Újságo­kat. Főként a politika, a po­litikai cikkek érdeklik . . . A férfi tréfásan szól: — Haggyál már beszélni... Felém fordul, folytatja: — Igazat beszélt a felesé­gem. Valóban érdekel a po­litika. Hiszen ' mire menne az emberfia, ha nem kísér­né állandóan figyelemmel ország-világ eseményeit? Látja, ezért hangoztatom én mindig, hogy minden jót a szocialista rendszernek kö­szönhetek . . . Mert nekem a legtöbbet, legjobbat adta: az írás, olvasás tudományát. Ezek nélkül pedig csak sö­tétségben élhetnénk. Elhallgat. Kis idő múlva megszólal a felesége: — Mutasd már meg a ki­tüntetéseket . . . A férfi szégyenlős, szinte kisfiús, • félszeg mosollyal rakja elém a két kitünte­tést. 1974. május 1. a Szövet­kezeti Ipar Kiváló Dolgozó­ja. 1978. április 4.: a Munka Érdemrend ezüst fokozata. — A Laci gyereknek kis járáshibája van. Vettem ne­ki egy Trabantot. Szép, egészséges a kisunokám, a fiaimnak szakma van a ke­zében. Tudom, érzem, hogy becsülnek, szeretnek a szö­vetkezetben, meg a faluban. Valóban mindent megkap­tam, amit akartam. Igaz, keményen dolgoztam, s a gyerekeimet is a munka szeretetére tanítottam. így van ez rendjén. Tervek? Semmi különös. Egészség, erő. Aztán nyugodt öregség. Látni, hogy elégedett a csa­ládom. Ha majd nyugdíjba megyek, tiszta szívvel néz­hessek vissza a megtett út­ra. Ezek az én örömeim. Nógrádmegyer, Orgona utca 22. Itt él Rácz László és családja. Boldog embe­rek. Molnár Lóránt Vasárnapi jegyzet s. n. Amikor a szűkköírű társaság gyanús külsejű tagja a megismerke­dés alkalmával kezét nyújtotta, egy árva muk­kot sem szólt, csak szomorúan rámemelte tekintetét. Kétszer is elrebegtem nevemet, de ő továbbra is a titokzatosság fátylába burkolózott. Végül, nehogy faragatlannak tartsam, cikomyás betűkkel nyomtatott név­jegykártyát dugott orrom alá, ez a két betű állt rajta: „S. N.” Hiába forgattam a papírdarabkát, még az öngyújtó lángja fölé is odatartottam, hátha vegyszerrel felfedhetem kilétét, de hiába vol­tak a próbálkozások. Biztos azt várta, hogy a névjegytől majd hasra esek, ehelyett azon­ban ülve maradva próbáltam megfejteni a monogrammot: Soós Nándor? Sebestyény Norbert? Konokul rázta a fejét, mígnem a társaság tagjai megkönyörültek rajtam, s fü­lembe súgták a két betű megfejtését: S. N. = süketriéma, s nagy hahotában törtek ki. A mellettem ülő megmagyarázta: íme, így jár az, aki nem ül rendszeresen a televízió- készülék előtt, mert az nem csupán szóra­koztat, hanem tanít is. Mint például az Onedin család című folytatásos hajótörés. Is­merősünk ebből tanult, amikor az S. N. ne­vet v<?tte , fel, egy Bostonba induló gőzös fe­délzetén történtekből merítve az ötletet. E makacs ragaszkodás mozgatórugói iránt érdeklődve kiderült: az illető már korábban álkeresztelkedhetett volna. Elmesélte történe­tét, de szigorúan lelkünkre kötötte egy szó­val se említsük, hogy ő valaha is kinyitot­ta a száját. Mert a dolog pontosan azzal kezdődött, hogy kinyitotta. Véletlenül egy megjegyzést ejtett el, hogy a műhely dolgozói képesek lennének egyik hónapról a másikra negyven százalékkal növelni a termelést, ha az alap­anyag rendelkezésre állna állandóan. Ezt a mondatot még mindenki elengedte a füle mellett, s amikor a gépek hosszú álláside-. jéről készített kimutatást kifüggesztette a szürkére mázolt lemezajtóra, még mindig nyugodtan aludhatott. Ott vétette az első hi­bát, amidőn az öltözőben ultizok mögé állt. Az egyik betlijátéknál akaratlanul is kicsú­szott a száján: először a makk ászt kellett volna lehúzni, s utána indulni a kis piros­sal! A .munkatársak fenyegető pillantásokat vetettek feléje. Valamelyik megjegyezte, hogy mindenbe beleüti az orrát, kotnyeleskedik, rontja a munkahelyi légkört. Hogy kiengesztelje kollégáit, másnap kós­tolót hozott, hazai „disznóságokat”. Aha! — kapták fel fejüket az éppen hamutartókat készítők. Nem elég, hogy az ebédidő meg­hosszabbítására csábít, még azt képzeli: ilyen könnyen, két szál hurkával megnyer­het bennünket. Abból ugyan nem eszik! Amikor kivette rendes évi szabadságát, azt kezdték híresztelni róla, világkörüli útra in­dult, s vajon miből telhet rá? Az biztos, hogy tisztességes úton nem szerezhette a rá- valót, holott csak szülőfalujába látogatott ha­za. Ezt követően bármihez is fogott, környe­zete megvetése kísérte. Pedig egy másik ki­mutatással bebizonyította, hogy a nagy érté­kű berendezéseket már olyannyira kihasz­nálják, hogy egy perccel többet sem lehetne, szavalt a bőséges és kielégítő anyagellátás­ról, s munkatársait egy pakli kártyával lep­te meg. Ezek után tette a fogadalmat, hogy eljátsz- sza a süketnéma szerepét. Ez olcsó befekte­tésnek látszott, hiszen se díszletet, se jelmezt nem kívánt. Vállalását túl is teljesítette, mert mint egy világtalan jár-kelt, végezte, amit kiszabtak rá. S ekkor történt a csoda! Bár az üzem te­kintélyes veszteséggel zárta az évet, s a nye­reségrészesedésről álmodni sem mertek, hó közeoén vastag borítékot nyomtak a kezébe, rendkívüli jutalommal. Meghatódva hallgat­ta a dicsérő szavakat, amellyel megköszön­ték javaslatait, okos ötleteit, példának állí­tották a kollektíva elé, fényképét még a fa- liúiságra is kiragasztották. Tiltakozott, hogy neki egy árva ötlet eszé­be nem jutott, semmiféle hiányosságot nem tett szóvá, erre megjegyezték: ez a szerény­ség is csak rá jellemző. Egyetlen példát em­lítettek érdemei illusztrálására. Azt, hogy neki sikerült,* amit a műszaki, közgazdasági, terv- és termelésfejlesztési osztály együttesen kéotelen volt igazolni: hogy a gyár gépeit túlontúl kihasználják. mondta volna, hogy ez nem igaz, csak elkeseredésében készített listát, de eszébe jutott a néhány hónap, amíg észrevételei nyomán majd, hogy fejét vették, így elhallgatott. Azóta használja az S. N. mo­nogramot. Kérdeztem tőle, meggondolta-e, jó-e ez így, amire ismét a névjeggyel válaszolt: S. N, Könnyű volt megfejteni: bizonyára arra gon­dolt, hogy Sajnos Nem. M. Szabó Gyula H vendéglátás ara AZ ÖTÖDIK ötéves terv el­ső há^om esztendejének idő­arányos részét a Nógrád me­gyei Vendéglátó Vállalat tel­jesítette. Ezen belül 1978 volt a szakma kritikus esztendeje. Az év elején életbe lépő szesz­korlátozási intézkedések jelen­tős mértékben csökkentették országos szinten a vendéglá­tás nyereségét. Ennek visz- szatükröződése a vállalatnál az volt, hogy az első fél év­ben az egész éves, mintegy tízmilliós nyereségnek mind­össze egynegyede „jött” be. A helyzetet megkönnyítették az év közepén életbe lépő új ren­delkezések, melyek hatására sikerült a vállalat tervét tel­jesíteni. Számokban ez annyit jelent, hogy 263 millió 288 ezer forin­tos forgalmat értek el, s ezen tettek szert a tízmilliónyi nyereségre. Az elmúlt év folyamán az elsődleges célok közt szerepelt 213 mi A tavaly elért 186 millió forin­tos termelési érték után az idén már 213 millió forint értékű árut kívánnak előállítani a Váci Kö­töttárugyár kazári gyáregységé­ben. Az elmúlt esztendő végén átadott új üzemcsarnokban — a megváltozott feltételek mellett —, erre minden lehetőségük adott, azonban vezetőknek, a szalagok mellett dolgozóknak meg kell ta­nulniuk az új körülmények kö­zött dolgozni. A mostani első pe- gyedévben készülnek fei a Könnyűipari Kutató Intézet által kidolgozott úgynevezett „3 M” módszer elsajátítására, melytől az fizemszervezők 10 százalékos ter­melékenységemelkedést várnak. Ugyancsak szorgalmazzák a szak­munkásképzést az üzemben, ta­valy munka mellett 28-an szerez­tek szakmunkás-bizonyítványt az ic!5n legalább ugyanennyi jelent­kezőre számítanak. Szeptemberben megindítják a nappali tagozatos képzést, tanműhelyt alakítanak ki a régi üzemcsarnokban, így a kö- tő-hitrkoló, konfekciós szakma el­sajátítására is ideális lehetőségek rrílnak. Egvébként a hajdani te­lenet átalakí+lák, az lesz a gyár­egység kulturális központja, könyvtár, ifjúsági klub készül a lulycn. v v — kulcsár — az ételforgalom, valamint a cukrászati termékek eladásá­nak növelése. Annak ellenére, hogy ezt a terveknek megfe­lelően sikerült megvalósítani, a forgalom legjelentősebb há­nyadát továbbra is az alko­holtartalmú italok eladása jelentette, összértéke mintegy hatszorosa a melegétel-, és több mint kétszerese az ösz- szes ételforgalomnak. Érthető tehát, hogy a vállalat nyeresé­gét Igen jelentősen befolyásol­ja a szeszes italok eladása. A Nógrád megyei Vendéglá­tó Vállalat legfontosabb üz­letpolitikai célkitűzései a vendégek érdekében alakultak ki. Törekedni a lakosság sok­rétű igényének mind telje­sebb kielégítésére a vendéglá­tás kulturáltságának javításá­ra, az alacsony jövedelmű csa­ládok és nyugdíjasok zsebéhez mérten olcsóbb ételválaszték kialakítására, az előfizetéses fogyasztók számára nagyobb választék felkínálására. Emel­lett a termelőüzemek kapaci­tásának és a viszonteladói for­galomnak növelését a kapaci­tás jobb kihasználását szeret­nék végrehajtani. Erre az év­re mintegy 290 millió forint forgalmat terveznek, ezzel tíz százalékkal növelik az idei árbevétel értékét. Ezen belül főként az ételforgalom növe­lésével számolnak. A SZOLGÁLTATÁS korsze­rűsítésére, kulturáltabbá téte­lére legjobban a beruházások mutatnak. Több mint nyolc­milliót fordítanak ilyen célra az idén. Szerepel ebben töb­bek között vendéglátóipari egységek korszerűsítése, új be­rendezések — tűzhely, táialó- pult, hűtőgépek — vásárlása, négy étteremnél terasz építése és ide tartozik az Ipoly Szál­loda idén befejeződő felújítá­sa is. Az ételforgalom növelésének egyik módja, hogy kisadagok­kal, zónaételekkel, tejtermé­kekkel bővített választékot kí­nálnának nemcsak a déli, ha­nem a reggeli és esti órákban is, hogy aki igényli, az elér­hető áron vendéglőben oldhas­sa meg reggelijét, vacsoráját. Erre már az elmúlt esztendő­ben is történtek kísérletek. Több helyen meleg szendvics készítésére alkalmas sütőket is felállítottak, azonban a várt siker egyelőre elmaradt. Ép­pen ezért úgy tervezik, hogy az idén részben propaganda- munkával, részben a szolgálta­tást nyújtó egységek számá­nak növelésével megkísérlik szélesebb körben elterjeszteni ezt a lehetőséget. Az idei forgalomtervben az ételválasztékon belül igen di­namikus fejlődést szánnak a fagylalt- és cukrászsütemény­eladásban. Ezt a választék bő­vítésével, a minőség javításá­val kívánják elérni. Jelentős fejlődésre számítanak az alko­holmentes italok eladásában és a vendéglátó szolgáltatások bevételénél is. A viszonteladói forgalomban a legnagyobb fejlődést a cuk­rászsüteményeknek szánják, melyeket nemcsak az étter­mek, hanem más kereskedel­mi egységek is forgalmaznak a megyében. NEM KÖNNYŰ a vendéglá­tók helyzete. Igen sokféle igényt, és köztük szó szerint értve a legfinnyásabbat is ki kell elégíteniük, meglevő, szű­kös lehetőségeiken belül. Az anyagiak és a meglevő háló­zat állapotának meghatározó szerepe mellett jelentős mér­tékben befolyásolja a sikert, az igen szűkös szakmunkaerő­helyzet. A vállalat ezek elle­nére igyekszik lehetőségeit minél hatékonyabban a vendé­gek szolgálatába állítani. — g. — Gép járműkárok Az elmúlt esztendő- első két hetében 508 485 fő­ben január első négy rint kártérítést fizettek ki, hetében kétszázhárom gép- míg az elmúlt év első tizen- járműkárt jelentettek be. négy napján 274 312 forint Az idén ugyanebben az idő- volt a kifizetett kártérítések szakban eggyel többet. Az év összege. NÓGRÁD — 1979. február 4., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom