Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-03 / 28. szám
Téli nagyjavítás a téglagyárban gmdalkodjunk, a gépekkel FÁZNAK A KEMENCÉBEN Nyáron bizony nehéz a feladatuk a meleg munkahelyen dolgozóknak. Még nehezebb azoknak, akik kevésbé hasznosítják a technika új vívmányait, elavult régimódi berendezésekkel, poros levegőben, minimális befektetéssel teremtenek értéket. Az ilyen munkahelyek közé tartozik a nagybátonyi termelőszövetkezet téglagyára is. Vajon mi a teendőjük télen, amikor két-három hónapig szünetel a termelés, és milyen eredményeket értek el tavaly? — erre kerestük a választ az illetékeseknél. — Évente általában, így tavaly is hétmillió nyerstéglát ■— ebből 6,3 millió égetett tégla — készítettünk melléküzemünkben. A téglagyár földrajzi helyzete, a környék talajadottsága lehetővé tenné, hogy növeljük termelésünket. De ahhoz, hogy nyereségesen tegyük, óriási fejlesztésre és beruházásra lenne szükség. A gyártási technológiát az első lépéstől az utolsóig át kellene szervezni. Mindezek valóra váltása számunkra képtelenség. A jelenlegi termelésünk nagysága az ideális, ahol meg kell állnunk. Így a 6,5 millió forint éves árbevételünkből 2,6—3 millió forint a melléküzem nyeresége — kezdi a beszélgetést Uhlár László, a közös gazdaság elnöke. CSENDÉLET AZ UDVARON Kisterenye peremén, kopasz dombok süvegei közül magasba nyúló kormos kémény hívja fel az arra utazó figyelmét. Gyár. A 21-es főútnál rövid bitumentút az iroda épülete elé kanyarodik. Az udvaron Antal Pál üzemvezetővel futunk össze. Elkísér a terepszemlére, ilyenkor télen is bőven van látnivaló. Az udvar kihaltnak látszik. A vedersones kotrógépet, a futószalagot téli pihenőre leállították. A nyerstéglából emelt kazlakban csaknem egymillió kisméretű tégla várja az üzemelés kezdetét, az égetést. Az egész telepet, ami egy katlanszerű mélyedésben épült szürke ködfelhő és vékony hótakaró lepi. — Legfontosabb feladataik közé tartozik a kemence felújítása. A szerelőink megkezdték a gépek, berendezések karbantartását, javítását — sorolja Antal Pál. A HÜSDARÄLÖ SZÁZSZOROSA Itt is, mint a közös gazdaságok gépműhelyeiben, javában tart a téli javítás. Hiszen az év során állandóan működő berendezéseknek, gépeknek, motoroknak elengedhetetlenül szükséges a tüzetes vizsgálat. Ahhoz, hogy az idei tervből, vállalásból valóság legyen, üzemképes, precízen előkészített masinákra van szükség. Ezen fáradoznak a téli napokon, sokszor dermedt kezekkel a termelő- szövetkezet szerelői. Első pillantásra úgy tűnt, mintha szennyvízlevezető árkot ásna, de mint kiderült, mégsem. — A csilletovábbító szerkezetet javítom. Előtte kitisztítom a láncjáratot. Egy év alatt tekintélyes mennyiségű por, kavics hullott a mélyedésbe. Mint láthatja, nagyon rozsdás a lánc. Rendbekapjuk, beolajozzuk, hogy könnyedén suhanjon —, mondja Székely Zoltán, aki nyolc éve dolgozik a téglagyárban. Mint elmondta, a szezonban téglaberakó, de ilyenkor télen sem megy fagyszabadságra, mint társai. Könnyebb, jobb a javításnál segíteni, de a boríték is vékonyabb. Nyáron megvan az öt-hatezer forint is. Hangsúlyozta: „ne irigyelje senki!” A sarokban hegesztődinamó berreg. Előttünk hosszú, öles, cső alakú gép. Mint egy húsA Duna közös „megszelídítése” A Duna a legtöbb országot összekötő vízi út a világon, Pozsony alatt azonban — mintegy 60 kilométeres szakaszon — nehezen hajózható, és árvízveszélyes. Ez utóbbiról az 1954-es és az 1965-ös árvizek tettek szomorú tanúbizonyságot. Előnyeit kihasználandó, szeszélyeit megszelídítendő, hatalmas magyar—csehszlovák vállalkozás színhelye lett a folyam a szlovákiai Gabci- kovo és a magyarországi Nagymaros között. A vállalkozásra — amelyhez segítséget nyújt a Szovjetunió is — nagy szükség van, mert 1981-ben előreláthatólag elkészül a Duna csatorna-összeköttetése a Majnán keresztül a Rajnával, s így közvetlen vízi út nyílik a nagy hajók számára az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig. A csehszlovák—magyar egyezmény szerint a vízierő- mű-komplexum fő létesítményei közös tulajdonba, más részük pedig annak az államnak a tulajdonába kerül, amelynek a területén lesz. A Gabcikovo—Nagymaros vízi erőmű első egysége 1986-ban, az utolsó 1989-ben kezdi meg működését. A vízierőmű-komplexum méreteit tekintve egyedülálló. Pozsony alatt 52 négyzetkilométeres víztározót létesítenek. A gátak között 243 millió köbméter vizet tárolnak. Két vízi erőmű épül, melyek teljesítménye 878 megawatt lesz. Gabcikovónál 17 km hosszú mellékcsatornán vezetik el a vizet Az új folyóágyban 18 méter magas gátak között négy és fél ezer köbméter víz folyik majd másodpercenként. Ilyen átfolyású csatorna nincs még a világon. Másik, 8 kilométer hosszú levezető csatornát is építenek ezen a Duna-szakaszon. Nagymarosnál hasonló víztározót létesítenek. A Dunára épülő vízi erőmű csúcsidőben is kiegyenlített áramellátást biztosít a két ország számára, az egész komplexum pedig lényegesen megkönnyíti a hajózást. Emellett a környező földek sok ezer hektárját öntőzhetővé teszi, növelve a mezőgazdaság terméshozamait. A Duna két partján az építkezések körzetében elterülő természetvédelmi területeket nemcsak megóvják a károsodástól, hanem újabb üdülő- és sportkörzeteket alakítanak ki a festői szépségű folyóparton. daráló, százszoros nagyításban. A belsejéből alkatrészek hiányoznak. — Mit javít? — érdeklődünk a bütykölőtől. — A préskeverő lapátjait dobtam ki, helyébe ezek az újak kerülnek — mutat az asztalon heverő vasdarabokra Viczián György karbantartó. — Van-e sok meghibásodás? — Minden télen (de évközben is) akad. Az az igazság, hogy örökké tartó gép nincs. Mindig közbejön valami, vagy ha még nem is, de már gondolom mi következne. Ezért időben kicserélem ezt az alkatrészt, így nem ér meglepetés. Fejünk fölött egy gerendán könnyedén mozog a malomkő nagyságú hengerek mellett Mucsina Pál műhelyfőnök. Nagy szakértelemmel és gyakorlattal rendelkezik, hiszen az itt eltöltött húsz év alatt volt ideje megtanulni mester, ségét. ő az, aki ismeri minden csínját-bínját a téglagyári célgépeknek. Nemcsak a műhelyben szorgoskodnak, hanem a kemence gyomrában is élénk a munka. RÓKALYUK — TÜZCSATORNA — HARANG Ezeket a kifejezéseket hallani leggyakrabban az égetőszakmában. A Hoffman körkemence folyosóján 61 ezer téglát égetnek egyszerre. A munka folyamatosságáért ezt szakaszosan végzik. A főtűznél olykor-olykor az ezer fokot is meghaladja a hőmérséklet. De most? Most kissé fáznak a javítást, a kőműves- munkát végzők. — Tetőtől-talpdg rendbekapjuk a kemencét. A rókalyuk, a tűzcsalamát —, ahol a láng terjed — köti össze a füstgyűjtő csatornával, innen, a kéménybe hömpölyög a füst. A tűz helyzetét a levegő változtatásával, vagyis a harang mozgatásával lehet szabályozni — magyarázza Juhász András kemence-csoportvezető — és így folytatja: — A téglafalon a fröcskölés fontos, hogy az ráégjen és megvédje a falat a tűztől. Kijavítjuk a kemenceajtó falait, hogy minél precízebben lehessen azt szigetelni. Saját érdekünk, hogy becsületesen felkészüljünk és hibátlan berendezéssel kezdjük a tavaszi téglaégetést. .. Remélik így lesz és továbbra is eredményesen működik a nagybátonyi termelő- szövetkezet melléküzeme. Kodák István A közvélemény szerint — mert sikerült ezt az emberekbe táplálni, s nemcsak a laikusokba — nagy értékű termelőeszközök, drágán vásárolt, nagy termelékenységű gépek százai állnak kihasználatlanul, csak azért, mert a munkaerő- hiány átka sújtja az ország gazdaságát, csak azért, mert nincs kit e gépek mellé állítani, csak azért, mert a munkavállalók olyannyira elké- nyelmesedtek, hogy nem szívesen vállalják a több műszakos munkarendet. Következésképpen ezek a gépek egy, jó esetben másfél műszakban dolgoznak csak, az elvárhatónál jóval lassabban „keresik” meg saját árukat, s még lassabban hozzák — az elvárhatónál lényegesen alacsonyabb — hasznot. NEM AKADÁLYOZZA MUNKAERŐHIÁNY Valóban: a gépkihasználás körül korántsincs minden rendben, ám nem biztos, hogy ennek oka csak a sokat emlegetett — s lassan-lassan már minden gazdasági gondunk- bajunk egyedüli forrásaként megjelölt — munkaerőhiány. A Munkaügyi Minisztérium, nemrégiben kifejezetten ebből a szempontból vizsgálta a gépkihasználást, s a szokásosnál alaposabb oknyomozás után egyértelműen állapította meg: a nagy termelékenységű, korszerű kapacitások kihasználását egyáltalán nem akadályozza a munkaerőhiány. Már csak azért sem, mert ahol valamicskét is törődnek a vállalatszervezéssel, ott — éppen a meglevő tartalékok hasznosításával — nem lehetnek kihasználatlan kapacitások. S ha mégis vannak, akkor ez egészen más jellegű bajokat jelez: a kooperációs fegyelmezetlenséget, az import rugalmatlanságát, az anyagszállítók rossz minőségű munkáját, az exportszállítások ütemtelensé- gét, vagy éppen a termékszerkezettel, a versenyképességgel kapcsolatos problémákat, sőt: bizonyos fejlesztések megalapozatlanságát ... esetleg mindezt együttvéve. VÁSÁROLNI EGYSZERŰBB . « Ilyen és ehhez hasonló, más vizsgálatokból lényegében az derül ki, hogy gépet vásárolni — legyen az bármilyen drága, s beszerzése bármilyen körülményes — sokkal egyszerűbb, mint megteremteni azokat a feltételeket, amelyek között ez a gép a lehető legjobb hatásfokkal dolgozhat. Persze A ZIM salgótarjáni gyárának Ságvári Endre komplex szocialista brigádja közel 750 óra társadalmi munkával sütőkamra-hajlító és -hegesztő célgépet készített. A közel félmillió forint értékű automatikus vezérlésű masina által hajlított sütőkamrák minősége lényegesen javult a kézi erővel hajlítottakkal szemben, mert azon a méretek nem mindig voltak megfelelők. A képen Bandur Gyula brigádvezető Piskátorisz János és Lovász János, akik „oroszlánrészt” vállaltak a gép elkészítésében. — bábel-felv. — a termelőkapacitások teljes kihasználására nem lehet és nem is célszerű törekedni, mert a változó gazdasági feltételekhez való rugalmas alkalmazkodás eleve bizonyos szabad kapacitásokat feltételez. Továbbá: semmi értelme a kapacitások maximális kihasználására törekedni akkor, ha a gépek elavultak, működtetésük gazdaságtalan (vagyis; amikor többe kerül a leves, mint a hús ...), vagy olyan esetekben, amikor a korszerű gépeken a piac szempontjából hasznavehetetlen termékeket gyártanak, illetve, amikor e berendezések kapacitása nem konvertálható. Ezek olyan alapigazságok, amit persze másutt, mások is felismertek, ahol a gazdasági tevékenység egyetlen, és minden vitát, méricskélést megfellebbezhetetlenül eldöntő mércéje, a nyereség, a profit. Nos, ilyen szempontból, különösebb kommentálás nélkül is tanulságosak a következő adatok: a tőkésországokban, a fellendülés idején, a feldolgozóipari kapacitásokat általában 85 százalékig használják ki; ez a mutató a dekonjunktúra idején 80 százalék körül alakul. Magyarországon — igaz: három évvel ezelőtti jelentés számol be erről — az állami ipar gépparkjának — azaz: gépi kapacitásának — kihasználtsága mindössze 60 százalék. Ugye nem kell mondani, hogy nálunk ez nem a mindennél súlyosabb, nem a mindennél általánosabb dekonjunktúra jelzőszáma?... Nem! Ez egy meglehetősen korszerűtlen gépparkkal, ijesztő szervezetlenséggel dolgozó és meglehetősen rosszul értékesíthető termékeket gyártó ipar sokmindenről árulkodó névjegye. AZ EGYIK HELYEN HIÁNYZIK . . . A gondok már a gépek beszerzésénél kezdődnek. Sőt, már annak gyakran nagyvonalú mérlegelésénél, hogy egyáltalán kell-e gépet vásárolni? S ha igen, milyet? És honnan, kitől? És akitől vásárolunk, az igényeink és főleg lehetőségeink szerint szállíthatja-e a szükséges alkatrészeket is? Az építőipar például kereken 5000 különböző géptípussal dolgozik, s ha egy vállalat, az elromlott gép javításához alkatrészt rendel, akkor csak egy-másfél év múlva juthat hozzá. S mert nincs jól szervezett alkatrésznyilvántartás, előfordul, hogy amíg az egyik vállalat másfél évig vár valamire, ugyanez az alkatrész egy másik vállalatnál a szükségesnél nagyobb számban hever a raktárban. S ez nemcsak az építőiparra jellemző példa, különben is ok- kal-joggal mondhatja bárki, hogy a gépek és berendezések sokfélesége, egy nagy kiterjedésű iparágnál lényegében természetes. (Valamiféle racionális tipizálás persze még ez esetben is megkövetelhető.) De itt van például a központilag szorgalmazott, ám mindenféle központi irányítás nélkül hagyott számítógépprogram, közelmúltunk és napjaink gazdasági jelensége; nehezen található olyan ország, ahol olyan sokféle — s éppen ezért működésüket gyakorlatilag összehangolhatatlan, javításukat és karbantartásukat csak nehezen megoldható — számítógép működne, mint Magyar- országon. A példákkal illusztrált gondok sorát hosszan lehetne folytatni, a végkövetkeztetés pedig csak az, hogy vállalatainknál — igaz, ami igaz — kezdik megérteni a kor szavát: teljesítménynövelés, kapacitásbővítés nemcsak az újabb és újabb munkavállalók foglalkoztatásával képzelhető el, hanem az intenzív műszaki fejlesztéssel, az erőteljes gépesítéssel. Csakhogy: a munkaerő-gazdálkodás nagyvonalúsága, átgondolatlansága, esetenkénti felelőtlensége a gépekkel való gazdálkodásnál is kísért. Miből is az következik, hogy nemcsak az emberek, de a gépek teljesítőképességével való gazdálkodást is meg kell tanulni. S a tanulást, sajnos — jelek sokasága utal erre — alapfokon kell kezdeni. Vértes Csaba Parlament után „Az életben másképp mennek a dolgok” Lassan két hónapja annak, hogy véget értek a parlamentek s az ott elfogadott intézkedési tervek „életbe léptek”: Bár ez az idő még nem elegendő arra, hogy teljességgel felmérhető legyen, valójában — a mindennapi életben —, hogyan történik a végrehajtás, mégis a kezdeti intézkedések (avagy tétlenségek) is megmutathatják merrefelé halad az ifjúsági törvény végrehajtása. Ez iránt érdeklődtünk nemrégiben a FŰTÖBER nagybátonyi gyáregységében, ahol Híves József KISZ-titkár mondta el véleményét. — Ha a két évvel ez előtti parlamenten itt lett volna, érzékelhetőbb lenne a fejlődés. Már az előkészítésnél sejlett a nagyobb odafigyelés, öt üzemrészben rendeztük meg a fórumot, majd végül, mintegy félszáz fiatal jelenlétében a gyáregységi parlamentet. Tizenhármán kértek szót, ami nem rossz arány, ha hozzávesszük az alsóbb szintű felszólalásokat is. — Melyek voltak a leggyakoribb témák? — Az élet- és munkakörülmények szinte minden területe szóba jöttek, ezenkívül beszéltek a fiatalok a továbbképzésről, a politikai nevelésről. — A parlamenti jegyzőkönyvben olvastam Honfi János felszólalásából az alábbiakat: „Az iskolából kikerülő fiatalnak nagyon optimista elképzelései vannak a jövőről... az életben másképp mennek a dolgok. Többet kell foglalkozni a fiatal műszakiakkal, mint amennyit jelenleg törődnek velük. Többet kellene beszélgetni, ez sok problémát megoldhatna.” Ez bizony kritika. — Jogos kritika. De a törődést példázza, hogy azon- nyomban intézkedés történt. Született egy program, benne pontosan rögzítve azon fórumok időpontjai, helyszínei, melyek az ifjúsági parlamentek közötti időben felmerülő gondok megbeszélésére, az ifjúságpolitikai határozatok időarányos teljesítésének megvitatására szolgálnak. Február 19-én például a fiatal műszakiak és közgazdászok részére lesz ilyen rendezvény, ahol a munkaköri besorolás, iskolai tanulmányok, képzések szerepelnek napirenden. E fórumokat az első számú gazdasági vezetők tartják. Ügy érzem, e forma bő lehetőséget nyújt majd az időarányos számvetésre, a rendszeres ifjúságpolitikai munkára. — A parlamenti „utóéletben" nem kis szerep jut a helyi KISZ-szervezetnek is. — A gyáregység 438 harminc éven aluli fiataljából közel kétszázan tagjai a KISZ- nek. Nagy részük bejáró, így munkánkat ez is lényegesen befolyásolja. De természetesen ez nem mentesít kötelességeink alól. Nem dicsekvésként mondom a parlamenten több dicséretet is kapott szervezetünk; igyekszünk az elvárásoknak eleget tenni, hogy az intézkedési tervben foglaltak ne csak papíron, hanem a valóságban is szemmel láthatóak legyenek. (t) NŰCRÁD — 1979. február 3., szombat 3
