Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-20 / 42. szám
1 Szerződések, szerzodgetések | Kiindulópont a jó termés ’ Az üzletekben tavaly 1480 {vagon burgonya, zöldség és gyümölcs kelt el Nógrád megyében. Kevesebb, mint egy évvel korábban, amelyhez bizonyára az is hozzájárult, hogy időnként akadozott az ellátás paprikából, paradicsomból, egyes gyümölcsfélékből. Az árszínvonal — mint az legutóbb egy zöldségforgalmazással kapcsolatos tanácskozáson elhangzott .— a tervezett 4—5 százalék helyett 12,2 százalékkal emelkedett. Magyarul: . kevesebb zöldséget fogyasztottunk és drágábban! ÄbÉSZ-ek téti álma ’ A megyei tanács kereskedelmi osztálya vizsgálatot végzett, amiből kiderült, hogy a megnézett 58 bolt közül huszonnyolc helyen az 'árukínálat alatta marad az igényeknek. Főként, a pásztói és a rétsági járásban. Az ár és a minőség sem volt mindig harmóniában, utóbbival szemben jócskán akadtak kifogások. A recept elhangzott: a kereskedelem megfelelő szerződésekkel hasson oda! De vajon képes-e? Az ÁFÉSZ-ek mintha még téli álmukat aludnak s a szövetkezeti rendezvények szervezése mellett kevés idő jutott a kistermelőkkel szerződéseket kötni. Januárban még mindössze 203 vagon termés átvételére állapodtak meg. Holott több mint 910 vagon a felyásárlási előirányzat. A már említett tanácskozáson joggal vetődött fel, hogy a fogyasztási szövetkezetek nagyobb részt vállalhatnának a lakosság zöldség-gyümölcs ellátásából, mert boltjaik tavaly mindössze 17 százalékkal részesedtek a megyei zöldség- forgalomból. Így érthető, ha a megyei tanács kereskedelmi osztálya tizenkét településen kötelezővé teszi az élelmiszerboltokban a zöldségfélék árusítását. S nem árt odafigyelni olyan jelenségekre sem, mint a szakszerű tárolás, minőség- csökkenés esetén az átárazás, amely a veszteségek mérsékléséhez vezethet, amely miatt a zöldségféléktől gyakran ódzkodnak az élelmiszerboltokban dolgozók. , Kifelé a vásárcsarnokból A téli hónapokra 658 vagon áru állt a megye lakossága rendelkezésére zöldségfélékből, gyümölcsből. Ez az újig kitart, s a számítások szerint nem lesz gond e területen az ellátással. A megye kereskedelmi szakemberei úgy tervezik: az idén 1600—1700 vagon termésre van szükség. A ZÖLDÉRT, az élelmiszer- kiskereskedelmi vállalat megkötötte a szerződéseket. Az utóbbi a boltvezetőket anyagilag is ösztönzi, hogy a kijelölt 47 boltban tíz vagonnyi zöldséget vegyenek át a kistermelőktől közvetlenül. Üdvös lenne, ha ezek a szerződések általában hosz- szabb távra szólnának, de ez tavaly is zökkenőkkel járt. Idén sem könnyebb a helyzet. Még mindig akadnak mező- gazd'asági üzemek, amelyek a termés egy részére, jobb értékesítési lehetőségek reményében, nem szerződnek. S attól is idegenkednek, hogy saját termésüket saját boltokban árulják. Erre nagy szükség lenne, hiszen — mint hírlik — a salgótarjáni vásárcsarnokban a gyöngyösi tsz két boltjának bezárásán töpreng. A sok szállítás s az ezzel járó tetemes költség az oka. Közeledik tehát az alkalom, hogy nógrádi, zöldségtermesztéssel jelentősebb területen foglalkozó termelőszövetkezetek kapjanak a lehetőségen, s hozzájáruljanak közvetlenül a megyeszékhely ellátásának javításához. Jelentkező azonban nem igen akad. I\em kapós a tisztított A kereskedelmi szervek az ■ idén is a jó termésből indulnak ki, amikor hozzálátnak a felkészüléshez. Gondolnak arra is, hogy az esetleges áru- dömping idején ideiglenes elárusítóhelyeket létesítsenek, a turisták által látogatott helyeken vasárnap is lehessen vásárolni paprikát, paradicsomot, barackot... Régen vajúdó probléma, hogy a kereskedelem az előre tisztított, csomagolt zöldségfé-1 lékkel könnyítse a háziasszonyok dolgát. A ZÖLDÉRT már harmadszor mérte fel az igényeket, de a kereskedelmi egységek vezetői visszajeleztek: nem kapós a tisztított áru. Már hogy is lenne az, amikor el sem jut a vásárló közelébe? E területen a szemléletet is csiszolni kívánatos, s a legjobb propaganda maga az előkészített zöldségféle. A megyei kereskedelmi szervek idejében, "leltározták teendőiket a megye lakossága zöldség- és gyümölcsellátása érdekében. S elhangzott: az eddiginél is szigorúbb lesz az ellenőrzés. Kiterjed a figyelem a minőségre, árukezelésre, a fogyasztók védelmére. M. Szabó Gyula Tizenhat esztendős korában lépte át először a salgótarjáni síküveggyár kapuját Tóth László, azzal az elhatározással, hogy kitanulja a lakatosmesterséget. Azóta már kerek har_ minckét év telt el. Munkáját mindig ’»nagy figyelemmel, szakértelemmel és lelkesedéssel végezte, melyet mi sem bizonyít jobban, mint azok a kitüntetések, melyeket eddig kapott. Tizenkét év óta vezeti a Vörös Csillag Szocialista Brigádot, mely vezetése alatt többször érte el az ezüst, il- az arany fokozatot. A képen a brigád vezető (bal oldalon), helyettesével, Honti Andrással gépjavítást végez. — BL — Állatgyógyászati kutatások A Bolgár Tudományos Akadémia kutatóintézetéi között fontbs helyet foglal el a fennállásának harmincadik esztendejét ünneplő állatgyógyászati kutató. Az intézet kutatói főleg két területen végeznek igen eredményes munkát. Az egyik: a vírus okozta fehérvérűség és tumoros megbetegedések gyógyítása a háziállatoknál. A másik: az immunitás morfológiai, genetikai és biokémiai szempontjainak a vizsgálata. A kutatóknak sikerült olyan vírustörzseket izolálniok, amelyek baromfiaknál az említeti két betegség különféle válfajait okozták. E törzsek egyikével, az MS—29-cel, nemcsak Bulgáriában, de az USA, Nagy-Britannia, az NSZK, Magyarország és más országok laboratóriu(jiaiban is kísérleteznek. A világon első ízben sikerült bolgár kutatóknak kimuta.tn.iok az összefüggést a fehérvérűség és a szárnyasok máj- és hasnyálmirigy-tumorai között. Az immunológusok her- pesz-vírustörzseket • izoláltak, amelyek felhasználásával baromfi-oltóanyagot készítettek. A kutatóintézet hathatós segítséget nyújt az állattenyésztőknek a birkák rühössége. a disznópestis, a lovak fertőző vérszegénysége elleni küzdelemben is. I*iii*ííiig2jÍ!lé§ ingj termelési tanácskozás? Víiov 621 vagy az — mondhatna az ’ “tv olvasó —, micsoda dolog az, megkérdőjelezni egy értekezlet mibenlétét? S joggal, de higgye el, nem egyszer tapasztaltam már, hogy a gyűlések és tanácskozások szóvivői összekeverték e fogalmakat. Napjainkban folynak a beszámoló taggyűlések és el is tartanak még jó néhány hétig, míg a pártalapszervezetek és csúcsvezetőségek megtárgyalják elmúlt évi munkájukat és meghatározzák ez évi teendőiket. Mostanában pedig, amikor oly nagy hangsúlyt kapott a gazdasági munka, a termelékenység, a hatékonyság kérdése, amikor az V. ötéves tervnek jócskán a második felében járunk, amikor egyre inkább szorítanak bennünket vállalásaink és elképzeléseink, a termékszerkezet változtatásai, az energiatakarékossági gondok, a nyersanyagok felhasználásának lehetőségei és a minden téren való takarékosság, nos, mostanában óhatatlanul előtérbe kerül a párttaggyűléseken is a gazdasági munka. Hasznos is, szükséges is erről beszélni. Hol is szólhatnának a vállalatok, üzemek, gyárak, termelőszövetkezetek felelős vezetői az elkövetkező időszak legfontosabb tennivalóiról, ha nem a kommunisták üzemi fórumán? Hol kérhetnének a dolgozóktól igazi segítséget, ha nem éppen a párttaggyűléseken? Hol világosíthatnák fel a munkásokat és műszakiakat arról, hogy milyen fontos üzemük tevékenysége, gazdaságos termelése,, ha nem ott, ahol azok legjobbjai találkoznak egymással? A taggyűlés valóban erre való. És természetesen arra, hogy a népgazdasági tervekből, célkitűzésekből, az egyes termelőegységekre bontott feladatokat éppen ezekben az egységekben tárgyalják meg. TUDNI, MI VAN KÖRÜLÖTTÜNK Mégis azt mondom, ne keverjük össze a párttaggyűléseket a termelési tanácskozásokkal. A politikai elhivatottság ugyanis nem merülhet ki csak gazdasági munkában. Sőt, a párttággyűlés témája nem szorítható le az adott közösség tevékenységére sem. Mert kiragadni a kisebb közösségeket az egészből értelmetlen dolog, hiszen az összefüggésekből ragadnánk ki a részt, az alkotó elemet. Lássunk egy példát: Egy nem gazdaságos, rosz- szul termelő üzemet maholnap megszüntetnek. Ha ennek az üzemnek a kommunistái nem-látják a körülöttük levő világot, annak mozgását, fejlődését, akkor nem fogják megérteni, miért kellett az ő üzemüket megszüntetni, hiszt.i nem lesz viszonyítási alapjuk. Érmek hiányában pedig nem is mondhatjuk rájuk azt, hogy. rosszul, gazdaságtalanul termeltek. De bármilyen sikeres volt a beszá-, móló taggyűlés, nem mehet haza az a párttitkár sem nyugodt lelkiísmerettel, aki nem említette meg a Magyar Szocialista Munkáspárt egészét foglalkoztató gondokat, az MSZMP véleményét a nagyobb — ha tetszik — világpolitikai kérdésekről. Mert nem nevezhető igazi párttaggyűlésnek az, ahol csak a legszűkebb környezettel foglalkoztak. MIÉRT DRÁGÁBB? Ma minden kommunistának tudni illik, hogy mi történik Iránban, Vietnamban, hogy hol tart a SALT—II, mert csak ezeknek a* összefüggéseknek ismeretében tudja igazán megítélni saját helyzetét. Félre né értsen az olvasó, én nem a Szabad Nép félórákat kérem számon, csupán annyit, hogy legyen téma az üzemen, gyáron belül is minden olyan esemény, amely a világban történik, amely események a haladást szolgálják, vagy éppen gátolják. És ahol ezek tárgyalását a legjobban kérhetjük, az a párttaggyűlés. A világpolitikai események és belső gazdasági helyzetünk ugyanis olyan szoros kapcsolatban állnak, hogy szétválaszthatatlanok egymástól. A párttaggyűléseken bizonyára szóba kerülnek például a benzinár-emelkedések. Nos, miért kellett a benzin árát felemelni nálunk? A választ minden gyermek fújja már: mert energia- és nyersanyagválság uralkodik a nyugati világban. De, hogy ez a válság mitől van — attól-e, hogy egyik pillanatról a másikra elfogytak az energia- és nyersanyagtartalékok, vagy valami más oka van — azt már nem tudja a felnőttek jó része sem. A példa nagyon egyszerű, mondhatnánk, túl egyszerű. De ezzel nem az olvasót akarpm lebecsülni, hanem azt szeretném bizonyítani, hogy mennyire fontos nekünk " mindarról tudni, ami körülöttünk történik, hogy mennyire kevés csak azt propagálni a taggyűléseken, hogy mi a dolgunk és feladatunk. HELYHEZ, IDŐHÖZ KÖTVE És ha már itt tartunk, akkor ez utóbbi is megérdemel néhány sort. Arról van ugyanis szó, hogy hajlamosak vagyunk a termelési tanácskozásokon is, a beszámoló taggyűléseken is, csak nagy általánosságokban beszélni gazdasági feladatainkról. Nem egy igazgatót, párttitkárt hallottam, aki a legjobb szándékkal bár, de így beszélt: „elvtársak, azon kell igyekeznünk, hogy hatékonyabban és jobb minőségben termeljünk”. Ez így önmagában nem mond semmit. Ha az illető vezető valóban azt akarja, hogy a munka hatékonyabb legyen, és a minőség kevé*bé kifogásolható az általa vezetett üzemben vagy gyárban, akkor valami olyasmit kellene mondani: a forgácsolóüzemben a tavaly vásárolt gépet ezután két műszakban kell üzemeltetni. Mert a gép elég drága volt ahhoz, hogy ne engedhessük meg maguknak, hogy csak nyolc órát menjen, tizenhatot pedig álljon. És adhat még ez a vezető helyhez, időhöz, személyekhez, brigádokhoz szóló programot, amikor konkrétan megfogalmazza, melyek azok a módszerek, amelyekkel a munkát termelékenyebben tudják elvégezni. Én nem azt állítom, hogy egyes-egyedül az igazgatóknak vagy a párttickároknak a dolga megmondani, melyik , gépen ki. és. mennyit dolgozzon. De összefogva a műhelyekben és részlegekben dolgozó kommunistákkal, művezetőkkel és technikusokkal, már meghatározhatják a részfeladatok korát is. T PUVPnpk hát ezek a párttaggyűlések j-jc^ycuciv olyant, amelyek összefüggéseikben mutatják be gazdasági életünk gondjait is, a világpolitikai eseményeket is, hogy e taggyűlések hatását másnap már a műhelyekben mérhessük le. m. m. 4hogy én látom az energiatakarékosságot flmi rajtunk múlik - amit nem egészen értek Papp Zoltán, a ZIM salgótarjáni gyárában az energiaosztály vezetője. 1954-ben került ide, amikor az egész országban létrehozták az energiaszervezeteket. • Előtte a meó vezetője volt. Melyik beosztás a nehezebb? — ismétli a kérdést, majd így válaszol: — Nekem az előző sem volt nehéz, a mostani sem azí Ha az ember szívvel és felelősséggel dolgozik, akkor mint műszaki, bármilyen beosztásban hamar megtalálja a helyét, jól el tudja látni a feladatát. Mi viszi, hajtja elő-’ re az embert termékenységében? — kérdi szinte önmagától, majd így folytatja: — Ütközni kell a problémákkal'. A kiadott és elvállalt muúkát l^ötelességszerűen is el lehet végezni. De, aki valamit is ad- magára, az mindig többet akar, nagyobb sikerélmények után vágyik. Jelenleg itt, az osztályon az engedélyezett létszám négy fő. Pillanatnyilag ketten igyekszünk megbirkózni a szerteágazó feladatokkal. — Melyek ezek? — Mi termelünk és szolgáltatunk, ugyanakkor vásárlunk is energiát. Egyébként az energia minden fajtája megtalálható nálunk. Mi állítjuk elő az egész gyár részére a gőzt. Évente 82 ezer tonnát- Ehhez kilencezer tonna fűtőolajat használunk fel 17 millió forint értékben. Egy tonna gőzt 151 forintért állítunk elő, ar. i elég jónak mondható. Másik jelentős energiaforrásunk az öntödei olvasztói koksz, amire egész évben 7,1 millió forintot költünk. Villamos energiát hatmillióért állítunk elő, ugyanakkor 31,5 millió forint értékben vásárlunk a folyamatos termelés biztosít tásához. — Mennyit sikerült megtakarítani az elmúlt évben a különböző energiákból? — Bár nyolcvanmillióval elmaradtunk a tervteljesítésben, ennek ellenére a 786 ezer forintra szóló energiatakarékossági felajánlásunkat a ténylegesen elért teljesítményhez viszonyítva 964 ezer forintra növeltük. Ebben nagy része van a- Kiváló brigád címmel, többszörösen kitüntetett Kandó Kálmán komplex kollektívának. Közreműködésükkel 703 ezer forintot takarítottunk meg. Ebből az összetből újítások révén 390 ezer forintot sikerült összehozni- Az újítások közül a kis ZIM tokos kemencéjénél végrehajtott automatizálást emelném ki, ahol munkabérben 200 ezer forintot takarított meg a gyár. — Milyennek látja az ez évi lehetőségeket? — Az öntöde korszerűsítése, az új kompresszor beállítása következtében az idén jelentősén növekszik a villa- mosenergia-költség. A fel- használás az eddigi 1,5 megawattról 2,7 1 megawattra emelkedik. Az öntödében bekövetkező előnyös műszaki fejlesztés azt is jelenti, hogy több lesz a gőzigény. Kielégítése céljából új kazánt építünk be, aminek eredményeként óránként négy tonnával növeljük a termelt gőz mennyiségét. — Az előbbiek azt jelentik, hogy nincs mód a takarékosságra? — .Erről szó sincs! Tüzetesen megvizsgáltuk a lehetőségeket. Ezt figyelembe véve 570 ezer forint megtakarítást vállaltunk. Zömét az öntödei olvasztókoksz ésszerű felhasználásától, valamint a tokos kemencéknél jelentkező megtakarítástól vár juk- A garázsban dolgozók jó munkáját pedig ötvenezer forintra taksáljuk. — Más lehetőség nincs? — Osztályunk csak az energiafelhasználás hatvan százalékára tud hatást gyakorolni, mivel ez a mi kezünkön megy keresztül. Minden üzemben van egy képviselőnk, az ’ energia ellátásáért és annak fel- használásáért felelős művezető. Ha »valamilyen hibát vagy mulasztást lát, akkosj operatívan intézkedik. Szerintem a nagyobb eredmények eléréséhez ez kevés. Arra volna szükség, hogy a gyárrészlegek vezetői is jobban érezzék az energia önköltséget csökkentő, hatékonyságot növelő szerepét, azt, hogy--pénzt jelent a vállalatnak, ha takarékoskodnak vele. Sokat remélek attól, hogy a gyári gőzvezeték-rendszer karbantartása rövidesen egy kézbe összpontosul. Eddig ugyanis egy részét a mi lakatosrészlegünk, a másik részét pedig a tmk-sok végezték- S, ahogy már ilyenkor lenni szokott, nem mindig sikerült egy nyelven beszélni. De van még egy dolog, amivel nem tudok egyetérteni. Nem azért mondom, mert fél év múlva nyugdíjba megyek, s köd előttem, köd utánam, hanem azért, mert ez utódomnak is gondot okoz. Ez pedig a vezetékhálózat cseréje. Nálunk öt-hat évenként kellene ezt a munkát elvégezni. Nem tudjuk, mert a csere beruházásnak számít, s a kevés fejlesztési összeg fontosabb feladatokra kell. így hát, a hálózat állapota egyre romlik, kijavítására több időt és több anyagot kell fordítani. Korábban ezt a munkát felújítási összegből is meg lehetett oldani. Pontosan nem tudnám megmondani a változás okát, így hát arra gondolok, hogy a bank ily módon akarja meggátolni az esetleges csalás lehetőségét- Valószínű az előbbi intézkedésnek gazdálkodást szigorító jelentősége van, ami nem is baj, figyelembe véve a nagyobb követelményeket. Nagyon meg kell nézni, hova tesszük a forintot. Így hát nem marad más hátra, mint a lehetőségek — mert erről sem lehet hallgatni — még értelmesebb kihasználása, az erre történő ösztönzés. V. K, NÓGRÁD - 1979. február 20„ kedd
