Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

I Kis-zagyvavölgyi változások (III.) Ismét a dolgos hétköznapok A közgyűlésnek vége, el­múlt az ünneplés, a dolgos hétköznapok váltják egymást. A Kis-Zagyvavölgye Terme­lőszövetkezetben nagyon jól megtanulták az emberek, hogy az igazi ünnepet csak a dolgos hétköznapok hozzák meg. A beszámoló félreérthetetlenül jelezte, hogy nem érkeztek a csúcshoz. Amit elértek, az a kezdet. Megindult tehát a munka a még nagyobb ered­ményekért. Tolmácsi Ferenc, a tsz-elnök, Nagy Ferdinand, a pártvezetőségi titkár. Percze József, az elnökhelyettes és a főkönyvelő Csikós Tivadar so­kat mérlegelik, hogy tulajdon­képpen mi kell a magasabb eredmények eléréséhez? Az el­nök fogalmazta meg legutóbb: — Okos cselekedet, szorga­lom. Az emberekbe vetett bi­zalom ... Volt egy beszélgetésük, amely során igyekeztek a nagy szavakat apró hétköznapi tet­tekre bontani. A növényter­mesztésben feltétlen előbbre kívánnak lépni. Méghozzá úgy, hogy jobb minőségű le­gyen a termés, de kisebb költ­séggel termeljék meg. Perez* József a szükséges intézkedé­seket is megtette. Tudomá­nyos igénnyel vizsgálják a ta­lajt, hogy a műtrágya-felhasz­nálás pontos legyen, se több, se kevesebb, ne kerüljön a földre. Ez nem lehet csak kí­vánalom, mert hozzáértés, és fegyelem kérdése is. Másképpen nem képzelhető el a magasabb követelmények kielégítése. És ez átfogó szer­vezettséget is igényel vezetők­től, vezetettektől egyaránt. Az emberekkel való jó kapcsolat tehát nélkülözhetetlen. A fej­lesztés is célkitűzésük. Még­hozzá építeni kívánnak gabo­naraktárt — ahogyan az el­nök fogalmazta —, „hogy ne legyünk teljes mértékben az időjárás kiszolgáltatottjai”. Az időben tárolt, jól kezelt ga­bona lesz csak igazán minő­ségileg elfogadható. És ez egé­ben a biztos piacot is jelenti. De ezt kevés csak óhajtani, ezért dolgozni kell, félretenni a fáradtságot, amíg a célt el hogy az időjárás szeszélyeinek nem érik. ne legyenek teljes mértékben Végeztek egy egyszerű szá- kiszolgáltatva. Nagyon követ- mítást, hogy ha a gabonát kezetes, apró részletekbe me- gondosan megtisztítják, mi- nő munkára van szükség te- lyenné válik a minősége, ho- hát, amely nem hoz azonnal gyan hasznosíthatják az ál- gyors sikereket, hanem csak lattenyésztésben a tisztítás fokozatos, szerény eredménye- eredményének melléktermé- két, amelyek egy ponton va­két, amely egyébként kárba íahol, valamikor jelentik a veszne. A számítás eredmé- győzelmet. nye, hogy jelentős mértékű a maguk erejére vannak szemes takarmányt nyerhet- utalva, ezzel tisztában van a nek. Nincs szándékuk megvál- termelőszövetkezetben min- toztatni termelési szerkezetű- den egyes dolgozó. A vezető­ket, mert nem indokolt. De- ség azt vallja, hogy megbir- azon belül fokozni az ered- koznak a reájuk háruló fela- ményeket, ez érdekük. Hiszen datokkal. Igaz, ebben azért nem kevesebb, mint négymii- benne foglaltatik, hogy ha lió forint nyereséget terveztek munkájukhoz megfelelő anya- erre az esztendőre. gi támogatást is kapnának, ak­Nem titkolják, ellenkezőleg, kor talán a fejlődés üteme is a tagsággal nyíltan és részle- meggyorsulna. Az elnök ez- tesen tárgyalják, hogy a no- zel kapcsolatban kijelentette: vénytermesztés mellett az _ Jó lenne a támogatás, egyik legfontosabb feladatuk legalábbis az áLlattenyésztés- az állattenyesztes rendbetéte- bez^ De nem erre várunk, a le, gazdaságos üzemeltetése. A saját erőnkre támaszko- beszámoló elmondta, hogy a dunk jó tenyésztői munka mellett a ^ gazdaságban több szocia- költséggazdálkodásra kell na- Usta brigád működik, jófor- gyon figyelniük. A tejterme- mán minden ágazatban és ki­lést pedig 30 százalékkal váió eredményeket érnek el a emelni. Mi sem természete- munkában. Rájuk hárul a hét­sebb, ennek érdekében a ta­karmánytermesztés, a legelte­tés előkészítése a középpontba került. Végeztek egy számí­köznapokban ismét a legtöbb feladat, mert ők a tervek meg­valósítói és a munka során dől el, hogy valóra válnak-e tást, amely szerint biztosítani azok> vagy csupán papíron kell a területen levő jó lege- maradnak lök karbantartását, hogy a jó­szág 250 napig azon pompás táplálékot találjon. Az esz­tendő többi napjaira pedig meg kell termeszteni a takar­mányt. Apró részletességgel készítik ennek a feladatnak a tervét. A területük 50 száza­léka használható szántó. Aho­gyan Percze József fogalma­zott: a hasznavehetetlen terü­leten gazdálkodni értelmetlen, soha nem megtérülő kiadások­kal járna. Ott kell a növényt termeszteni, ahol megterem. A többi, jórészben magaslati területet a juhokkal haszno­sítják. A domborzati viszo­nyaiknak megfelelő géppark kialakítására van a további­akban szükség, mert ezzel old­ható meg a gyors betakarítás, Engedményes vásár Február 28. és március 10. és Karancslapujtőn, összesen között két héten át engedmé- 15 üzletében rendezi meg a nyes vegyianyagvásárt hir- kedvezményes vásárt. Jelen- det a Vegyianyag Kereskedel- tős árengedménnyel kínálja a mi Vállalat. A 30 százalékos két hét alatt a kölniket, a engedményt nyújtó vásárhoz a desodorokat, az arcvizeket, a Nógrád megyei Élelmiszer-kis- kefeárut, a pipereszereket és kereskedelmi Vállalat is csat- DlDeretáskakat a kézvédőkré lakozott. Salgótarjánban, Kis- plperetasKakat, a kézvédő kre- terenyén, Nagybátonyban, Do- meket, az öblítőszereket vala- rogházán, Balassagyarmaton mint a törlőkendőket. Jól felkészülnek a munkára az emberek. Mindenki számá­ra köztudott például, hogy a föld megművelése igényli a mezőgazdaságban a legna­gyobb energiát. A végzett munkától függ, mennyit ta­karítanak meg ebből a drága áruból. A pártcsoportok is akcióba léptek és tárgyalnak, hogyan kell kezelni a gépe­ket, milyen legyen az alkat­résszel való takarékoskodás, a gépek jobb kihasználása. Ilyen gondolatok foglalkoz­tatják mostanában az embe­reket a Kis-Zagyvavölgyben. És teljes az egyetértés: meg­változott, kedvezőbb viszo­nyok között, magasabb ered­ményeket kell elérni ebben a gazdasági évben. A közgyűlé­sen Bujtomé fogalmazta meg, hogy nagyobb eredményekkel, de olcsóbban, takarékosabban. Nagyon mélypontról indult négy esztendővel ezelőtt e me­zőgazdasági üzem. De leküz­dötték az alapvető bajokat. Eredményeket hozott a mun­ka, mert az emberek jövedel­me jóval meghaladta a ko­rábbi évekét és stabilizálódott a közös gazdaság anyagi hely­zete. Érdemes tehát becsülete­sen dolgozni! Bobál Gyula A kevesek között, de... Ipoly-bútor fény napjai? — Nem valami fényes ered­ménnyel zárták a múlt évet! — mondom Szedlák Sándor­nak, a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár igazgatójának, a — Persze, keményebb mun­káért ... — Ez van nálunk is! Sokan éppen evégett hagynak itt minket, s keresnek más. nem már csaknem egy órája tartó a szalagrendszer szigorú rit- heszélgetés közepette. — Hi- musához alkalmazkodó mun- szen igaz: 22 százalékkal töb- kahelyet. Mondjam, hogy a bet termeltek az ezt megelő- megyében egyedül mi képe­ző esztendeinél, ám mégis itt, zünk bútoripari szakmunkáso- Balassagyarmaton azon kevés kát? Évente tizenöt-húszat, igazgató, s ami szinte egyben meg is kérdőjelezhetné idei jelentős, csaknem 207 millió forintos tervük teljesítését. Mert Szedlák Sándor azt em­líti nem kevés bosszúsággal, hogy az ERDÉRT-nél megren­delt fűrészelt faáru visszaiga­zolását még a mai napig nem kapták meg. A következmény már eleddig is? A szécsényi üzemek kpzé tartoznak, akik akik közül, ha végeztek, örü- üzemük már akkora lemara 1 ■ _l_ 1____ J Unreel Kit* Vs/-»rfvr lz-áboórfoo \~tc — tartoznak! lünk, ha a fele ide jön hoz­— Nem jött be a számftá- zánk dolgozni... Elmegy a sunk — magyarázza — annak többi oda, ahol a pénz több, ellenére sem, hogy 16,8 mii- s nem a munka: kátéeszek- liós nyereséget tudhatunk ma- hez, téeszek melléküzemágába, dással bír, hogy kétséges, be tudják-e esztendő teltére hoz­ni. Egyelőre hagyjuk ennek fe- szegetését, s maradjunk a gunkénlk. Csomó problémával küszködtünk — ezek jelentős része még ma is téma —, amelyeket legnagyobb igyeke­zetünk ellenére sem tudtunk megoldani. Ezen a listán az­tán a munkaerőhiánytól az akadozó alkatrészellátásig, az anyaghiányig szinte minden rossz szerepel. — Mondja annak ellenére, más szövetkezetekhez, vagy az gyarmati törzsgyárban, ahol építőiparba. És ha tanulmányi szerződése volt velünk, ami nem kis összeg három évre, s hogy vissza kell fizetnie? Legyint egyet: ki nyögöm. — Így hát a munkaerőhi­ányon „bukott meg” az el­múlt esztendő? — ... Nem magyarázkodom, hogy szinte vadonatúj — idén de ezzel a létszámmal egy- júliusban lesz kétéves — gyár szerűen képtelenség a máso­vezetője? — Igen! Nézze, például az eredetileg tervezett és a je­lenleg meglevő munkáslét­szám között negyvenhét a kü­lönbség. Jelentős szám ott, ahol most a fizikaiak mind­össze háromszáznyolcvankilen- cen vannak... És mi a nem létező emberek teljesítményé­re is terveztünk. De hát, ha nem jönnek, ha nincsenek, ho­gyan lehetséges az ő produk­tumukat előteremteni?! — Mindezt nem látták elő­re? — Láthattuk volna! Hiszen cik műszaknak még csak a gondolatát is felvetni. No meg, itt vannak a gyakran meghi- básodó berendezéseink, melye­ket egy nem messze fekvő szocialista ország ipara gyárt. Akik megfeledkeznek az al­katrész-utánpótlás biztosításá­ról. Még ha mások elolvassák, akkor is elmondom, hogy egy- kétszer maszek alapon szerez­ték be embereim a hiányzó szivattyúkat és egyéb szerke­zeteket. És ne kérdezze, hogy megérte-e?! Az „akció” bele­került x összegbe. Az a bizo­nyos berendezés pedig egy nap ez a környék sem dúskál fe- alatt ennek tizenöt-hússzoro- lesleges munkaerőben. No sát képes megtermelni. Hát meg, itt a tőszomszédságunk- mindegy nekünk, ha „merész- ban két olyan gyár is van: a kedünk”, vagy ha állunk két fémipar és a kábel, ahol na- hetet?! Aztán meg itt van az gvobb fizetéseket osztogat- alapanyaghiány — említi a nak. következő magyarázatot az magas. Kétharmada hé»v Híd Mátranovákról — T unyog m atolcsra A Ganz-MÁVAG mátrano- és fél millió forintot fizetnek váki gyáregységében tegnap ki a megrendelők, jelentősen átadták a Tunyogmatolcsra segíti a tiszántúli türelet köz­készülő Szamos-híd második úti közlekedését. A tegnap ét­egységét. A tavalyi év utolsó vett hatvanméteres hídsza- hónapjában megkezdett mun- kaszt, amely a minőségellen- ka végleges befejezésére vár- őrző szakemberek osztatlan hatóan március végén kerül elismerését vívta ki, a hely­sor. A százötvenöt méter hosz- színi szerelés megkezdéséig szúságú híd, amelyért tizenöt- Mátranovákon tárolják. A lighanem itt a tavasz nemsokára. Napok óta esik az eső, a hegyol­dalról leszalad a víz egészen a házak elé. így töpreng magában az öregember, mi­közben a vaslapáttal az el­folyó víz útját egyengeti. — Ha nem tenném, víz­ben úszna az egész udvar — mondja később a kony­hában a feleségének. Az meg csak szelíden mosolyog az ura buzgalmán. — Ha ez a víz nem vol­na, találnál mást. Nehogy pihenj egy kicsit is... — Pihenni? — kapja fel fejét az öregember. — Rá­érünk arra még! Nem szokta a tétlenséget Készéi Ferenc. Hetvenkilenc esztendejéből negyvenné­gyet a bányában, a bányá­nál töltött. A zagyvái jegy­zőnél egy esztendővel idő­sebbnek mondta magát, hogy munkát kapjon. A jegyző rájött, de nem ok- vetetlenkedett. Keszeiéknél öt gyerek volt. Tudta, az ínség hajtja munkára a fi­út. Rónabányán kente a csil­lék csapágyait. Ilyenkor tél­időben tűznél melegítették a kenőcsöt hozzá. Aztán be­került a bányába. Csatlós, csillés, a végén vájár lett. — Egy kis hordó söröm­be került az igaz, de meg­érte. — Még ma is derül a történeten. — Protekció kel­lett a csapatnál, hogy be­vegyenek. De munkám volt és akkoriban nem is keres­tünk rosszul... ÉRDEMES VOLT Ráérünk arra még! A szakszervezetbe a só­gora vitte el. Mindjárt meg is választották csoportbizal­minak. Egy év ha eltelt és már a vezetőségben dolgo­zott. Ahogy vissza-vissza- néz az emlékezés egyre szű­külő résein bizony nem volt olyan összejövetelük, ahol nem a bányamunkáról, a szűkös keresetről esett vol­na szó. Javítani nem igen tudtak rajta. Az sem ment könnyen, hogy a munkában megrokkant bányászok, leg­alább egy kevés segélyt kap­janak. Ezerkilencszáztizenkilenc tavaszán aztán megfordult a világ. — A pártról, a Tanács- köztársaságról én akkori­ban csak annyit tudtam, hogy nem ülnek többé nya­kunkon Róth Flórisék... a bányaigazgatók, a burzsujok. — Gond szántotta arcán lá­zasan villog a szeme. — Mi­énk lesz minden..., a bá­nya, a hatalom... Dehogyis sírtam a régit! Beléptem a pártba... A szabadulás mámorából a- fegyverek zajára ocsúdtak fel. A tarjáni piactéren ösz- szegyűlt bányászokhoz, gyá­ri munkásokhoz Hevesi Gyu­la beszélt. Mindannyian fegyvert fogtak Salgótarján, a Tanácsköztársaság védel­mében. — Rónán, a bányairodán kaptam én is egy karabélyt mondja Készéi Ferenc. — Még jóformán meg sem néz­tem rendesen, amikor Sal- góra betörtek a csehek... El­indult hát a századunk „fo­gadásukra”. Igen csak el­szántak voltunk, mert a be­tolakodók jobbnak látták, ha visszafordulnak... Szilváskőnél már kemé­nyebb volt a harc. A kara­bélyok puffogását elnyom­ta a géppuskák ropogása, Ponyipusztáról tüzérek lőt­ték az ellenség állásait. A városi bányászokkal együtt harcoltak a pesti munkások, A mezőtúri paraszt katonák. A gyurtyánosi, a Károly-ak- nai bányászok meg a Ka- rancs erdeiben kergették az ellenséget. Amikor csitult a fegyverzaj, békésebb napok jöttek a rónai század kato­nái fogták a félretett csá­kányokat, leszálltak a bá­nyába. Az erőmű csak úgy adta a villamos áramot, ha szénnel etették. Katonának 1923-ban hív­ták be újra Készéi Feren­cet. Jól bánt a karabéllyal, a hadnagya nem is állta meg szó nélkül: — Lőttél már vele más­kor is? Fontolgatta, mit is mond­jon. A hadnagy nyílt tekin­tete azonban megnyugtatta. — Vöröskatona voltam... Később, 1944 végén úgy gondolta, végleg búcsút mond a fegyvereknek. Ele­ge volt a háborúból. Lop­va elindult hazafelé. Erdők­ben bújdokolt, faluszéli há­zakban talált menedéket, csendőrök tartóztatták fel, de mégis csak hazatalált. December 25-én, késő este ért a Gusztáv-aknai alagút­ba. Bújkáló katonaszöke­vénytől tudta meg, hogy Baglyasalján németek ga­rázdálkodnak. Másnap reg­gel csak útnak indult. S alig, hogy elérte a rakodói házak sorát, megpihent az óvóhelynél, három fehérbe burkolt lovas tűnt fel az úton. Szovjet katonák. Baglyasalján a pártalap- szervezet gyorsan erőre ka­pott. Készéi Ferenc a párt- vezetős.égben dolgozott. A kommunisták segítették a rend helyreállítását. Szer­vezték, mozgósították a munkabíró embereket a vasútépítéshez. Járták a vá­ros környéki falvakat, segí­tették a pártszervezetek éle­dését, szervezését, hogy mi­előbb kenyeret adjanak a földek. Megindult a szén- termelés, dolgozni kezdett a baglyasi rakodó, ott kapott munkát Készéi Ferenc is. Később tanácstagnak vá­lasztották. Ma Salgótarján díszpolgára. — Hogy mivel érdemel­tem meg ezt a tisztességet? — töpreng. — Dolgoztam, ahogy a becsületem diktál­ta... A tanácsi bizottságok­ban, társadalmi ellenőrként mindég volt és van mun­kám. .. Nem is kevés, bár húsz esztendeje nyugdíjas. De hát amit egyszer elvállalt, azt csinálni kell. Valahogy így van a munkásőrszolgálattal is. Az ellenforradalom ide­jén újra fegyvert fogott, a munkásőrségnek alapító tagja. A z udvarra ráereszke­dett a februári este. Kerülgetjük a tócsá­kat, s közben Készéi Ferenc azt mondja: — Esténként összejárunk... ilyen magamfajta emberek. Az I-es körzeti alapszerve­zetben, a klubban beszélge­tünk, kártyázunk... nézzük a televíziót... A holnap estét kihagyom, mert szolgálatba megyek... Biztonsági őr az öblös- üveggyári munkásőrszázad- ban. V. G. mostanság nemigen jó a han­gulat: jó néhány nappal ezelőtt normarendezést hajtottak vég­re. Meg aztán tudják: idén, a a maszekból múlt évi eredményből tizenkét­milliót kell odaadni a gyár­építésre felvett kölcsön tör­lesztésére, aminek kiegyenlí­tése csak 1983-ban várható. Mondom is az igazgatónak: — Panasz a munkaerőhi­ányra. a gépek állapotára, a nem biztonságos anyagellátás­ra, s ráadásul még ezek is. Si­kerül hát az az erős negyven- millióval való többletterv? — Sorjában válaszolok. Néz­ze, ezentúl csak a meglevő lét­számmal számolunk, s egyet­len célunk az itt becsületesen dolgozók megtartása. A múlt évben, s idén is hat-hat szá­zalékos bérfejlesztést hajtot­tunk végre. Az anyag- és al­katrészellátás is csak-csak rendeződik. A munka intenzi­tásának növelésére pedig szük­ség van. Ami viszont az opti­mizmus felé billenti a mérleg mutatóját: termékeink rend­kívül kelendők, a múlt évben •végrehajtott gyártmányfejlesz­tés révén olcsón előállíthatók, s jó hasznot is hoznak. Mind­ezek mellett eladási áruk sem Mondhatom: nincse­nek értékesítési gondjaink. Idén sem lesznek. Hiszen fél­éves termelésünk szerződési­leg már lekötött, s a második hathónapi gyártás árui is biz­tos piacra kerülnek. — Eszerint idén fény napjait éli az Ipoly-bútor? — Ez, ha nem is gúnyoló­dás, azért túlzás! De szívesen veszi ót bármely kereskedelmi cég; legyen bár az a Bútorért, a Szöváru, a Tanért, a dómusok, vagy akár a borso­di, vagy a nógrádi iparcikk- kiskereskedélem, bármelyik tí­pusú termékünket. Idén pedig teljes egészében megszüntet­jük a veszteséges termékeket, így jövőre még előbbre lép­hetünk. Higgye el, bíztató jö­vő előtt *5Jlunk. — Így hát, nyugodtan al­szik a gyárigazgató éjszakán­ké nt? — Kevesebb cigarettát kel­lene szívnom; néha dobol a vér a halántékomon. Karácsony György I Fásztón, az üvegipari Művek szerszám- és készülékgyárá­ban a különböző üveggyárak­nak olyan alkatrészek is ké­szülnek, melyek tőkésim­portból származó gépeket és azok alkatrészeit helyettesítik. Ezek az egvedi megrendelés­re gyártott termékek felve­szik a versenyt az eredetivel. Minőségükért a gyár szak­emberei vállalnak szavatos­ságot. A meósok — képünkön Oroszi József — a tervrajzok és szabványok szerint ellen­őrzik a minőséget. NÓGRAD — 1979. február 18., vasárnap é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom