Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-16 / 12. szám
Kambodzsai tiltakozás a BT-nál fflozombihba 4 bukott rezsim a történelem legvéresebb diktatúrája volt •» A Biztonsági Tanács egy politikailag halott rendszernek biztosított fórumot a Pol Pót— leng Sary rezsim „képviselőjének” meghallgatásával — állapítja meg a Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztériumának vasárnap közétett nyilatkozata. A Biztonsági Tanács Kambodzsáról folytatott vitáját kommentálva a nyilatkozat rámutat: miként a kambodzsai népi forradalmi tanács már korábban is tájékoztatta az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnökét, a Pol Pót—leng Sary rezsimet megdöntötte a kambodzsai nép, az nem létezik többé. A kambodzsai népi forradalmi tanács az ország egész területét ellenőrzi már, és így a Biztonsági Tanács vitája ebben a kérdésben ellentmond a kambodzsai nép önrendelkezési jogának, az ENSZ alapokmányának és durva beavatkozás az ország belügyei- ke. A Biztonsági Tanács — a kambodzsai vitával — egy politikailag nem létező rendszernek, továbbá a kambodzsai néppel szemben ellenséges országoknak adott szószéket. Ezek hangjukat a Pol Pót—leng Sary csoport bűneinek védel- mezésében emelik fel és eltorzítják a Kambodzsai Nemzeti Egységfront, a népi forradalmi tanács szerepét. A kambodzsai külügyminisztérium nyilatkozata újólag emlékeztet arra a közismert tényre, hogy a bukott rezsim a történelem egyik legvéresebb diktatúrája volt. Ilyen brutális kormányzat nem maradhat fenn — hangoztatja a kambodzsai állásfoglalás, rámutatva arra, hogy Kambodzsa egész népe felkelt a gyűlölt rezsim megdöntésére. A Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztériuma nyilatkozatában a leghatározottabban visszautasítja a Biztonsági Tanács előtt elhangzott valamennyi olyan kijelentést, amely az igazság eltorzítására, a kambodzsai és a vietnami nép gyalázására irányul. Bármilyen konklúzióra jusson is a tanácskozás, az téves és érvénytelen — hangoztatja a kambodzsai állásfoglalás, nyomatékosan leszögezve, hogy az ország népe senkinek sem fogja megengedni önrendelkezési jogának megsértését. Ugyancsak vasárnap tette közzé a kambodzsai hírügynökség, az SPK, a népi forradalmi tanács külügyminiszterének Hun Sennek, a Me- kong-bizottság elnökéhez intézett üzenetét. A kambodzsai külügyminiszter táviratában sajnálkozását fejezi ki, hogy a }> Mekong-bizottság közelgő hanoi tanácskozásán országa nem tudja képviseltetni magát A népi Kambodzsa mint ismeretes, csatlakozott a Mekong folyó közös kiaknázását célzó indokínai bizottsághoz. Miként Hun Sen üzenete hangoztatja, az ország a minap szabadult csak fel, és így egyelőre nem képes részt venni a szerveze* munkájában. Phnom Penh megfelelő időben bekapcsolódik majd a bizottság tevékenységébe. Az új kambodzsai népi rendszer nemzetközi kapcsolatai megszilárdulásának fontos fejleménye, hogy a szomszédos Laosz kinevezte Phnom Penhbe akkreditált nagykövetét. Kamphay Houpha laoszi ügyvezető külügyminiszter táviratban tájékoztatta kambodzsai kollégáját, Hun Sent, hogy az LNDK kormánya Khamphan Vilachit személyében kinevezte az LNDK első, a Kambodzsai Népköztársaságba akkreditált nagykövetét. A laoszi államminiszter üzenete rámutat, Vientiane célja a döntéssel az volt, hogy hozzájáruljon a laoszi és a kambodzsai nép hagyományos barátságának és harci szolidaritásának továbbfejlesztéséhez, a térség békéjének és stabilitásának megszilárdításához. (MTI) Kínában kétféle a vélemény Brezsnyev Szófiában Tcmesl János, az MTI túdó- sitója jelenti: Leonyid Brezsnyev szombaton este a Szófia melletti bojanai rezidencián találkozott a BKP KB Politikai Bizottsága tagjaival. A találkozó után Todor Zsivkov vacsorát adott Leonyid Brezsnyev tiszteletére. A nagyon szívélyes, baráti légkörben lezajlott vacsorán Todor Zsivkov és Leonyid Brezsnyev pohárköszöntőt mondott. Todor Zsivkov méltatta a bolgár—szovjet barátság jelentőségét, és köszönetét fejezte ki azért a támogatásért, amelyet a Szovjetunió a szocialista Bulgáriának gondjai és nehézségei megoldásához nyújt. A bolgár—szovjet kapcsolatokról szólva az SZKP KB főtitkára megállapította, hogy azok az együttműködés valamennyi területén — a politikában, a gazdaságban, az ideológiában és a védelmi kérdésekben — a cselekvő szocialista internacionalizmus példájául szolgálnak. Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: A kínai közvélemény, amely kezdettől fogva „a kulturális forradalom” torzszülöttének tekintette a Pol Pot-rezsimet és fölöttébb kényelmetlennek érezte a vele való szövetséget, minden különösebb megrázkódtatás nélkül fogadta a Pol Pót—Jeng Sary klikk csúfos bukásának hírét. Nem így a kínai kormány, amely stratégiai terveiben fontos szerepet szánt a kambodzsai bábrendszernek a szocialista Vietnam „megfékezésében”. Ez a terv a Pol Pot-rezsim váratlanul gyors összeomlásával zátonyra futott. Megfigyelők az emiatti csalódással magyarázzák a kínai kormány most közzétett nyilatkozatát, amely — fity- tyet hányva a tényeknek — azt igyekszik elhitetni mind a kínai közvéleménnyel, rnkid a Miliőiddel, hogy a Kambodzsában rémuralmat gyakorolt Pol Pot-rezsim felszámolásában nem az ország forradalmi erői, hanem „vietnami hadosztályok” játszották a főszerepet, és, hogy a kambodzsai változás „közvetlen fenyegetést jelent a délkeletázsiai országok biztonságára, káros hatással lesz az egész ázsiai és csendes-óceáni térség békéjére és stabilitására”. A pekingi kormánynyilatkozat szerzői úgy tesznek, mintha az általuk ajnározott rezsimnek csupán „átmeneti nehézségekkel” kellene szembenéznie és miután több mint három és fél éven át szemet- hunytak a saját népét megtizedelő klikk garázdálkodása felett, most a nyilvánvaló bukás után, szorgalmazzák valamiféle egységfront létrehozását és kínai típusú „népi háború” kibontakoztatását az egész országot hatékony ellenőrzése alatt tartó népi forradalmi tanács ellen. Az pedig, hogy Kína hivatalos nyilatkozatban szögezi le, hogy továbbra is a bukott rezsimet tekinti Kambodzsa „egyetlen törvényes képviselőjének” mindennél meggyőzőbben bizonyítja, hogy a kínai vezetés nem okult saját tévedéséből és nem hajlandó levonni a helyes, logikus következtetést a saját maga és az általa támogatott népellenes rendszer kudarcából. érteti az MSZMP küldöttsége Hétfőn Mozambik fővárosába, Maputóba érkezett az MSZMP küldöttsége, amelyet Gyenes András, az MSZMP KB titkára vezet. A küldöttséget Joaqhim Chissano, a Mozambiki Felszabadítást Front (FRELIMO) állandó politikai bizottságának tagja, a központi bizottság titkára, külügyminiszter fogadta a repülőtéren. A__ke' küldöttség hétfőn megkezdte a hivatalos tárgyalásokat. Carter a SALT-2-röl Carter elnök vasárnap bejelentette, hogy a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról kötendő megállapodást, SALT—2 államközi szerződésként terjeszti a kongresszus elé ratifikálás végett; így a megállapodás jóváhagyásához kétharmados többségre lesz majd szükség. Carter egyben figyelmeztetett arra, hogy a SALT—2 szenátusi elutasítása „súlyos csapást mérne a nemzetközi béke erősítését célzó törekvésekre”., ugyanakkor „lerombolná a világban az Egyesült Államokról alkotott képet”. Az elnök Atlantában egy baptista gyülekezet előtt fejtette ki a SALT-tárgyalások- kal kapcsolatos, egyébként derűlátó véleményét, abból az alkalomból, hogy átvette a Martin Luther King-békedí- jat. A néger polgárjogi harcos születésének ötvenedik évfordulójáról hétfőn emlékeztek meg az Egyesült Államok nagyvárosaiban és az egész világon. Carter egyébként beszédében röviden kitért a közel-keleti helyzet értékelésére is. Ezzel összefüggésben közölte: ha a fejlemények úgy kívánják, a maga részéről nem habozna újabb találkozóra az Egyesült Államokba ■ hívni Szadatot és Begint. (MTI) Spanyol nem A spanyol kormány megtagadta a leszállási engedélyt, a spanyol területen levő támaszpontok használatának jogát azoktól az F—15 típusú amerikai harci repülőgépektől, amelyeket az Egyesült Államok szombaton kíván szállítani Szaúd-Arábiának —, erősítették meg hétfőn hivatalos madridi forrásból. Interjú a Time magazinban (Folytatás az l. oldalról) Mindkét fél biztonsága pedig nagyobb lesz, ha véget vetünk a fegyverkezési versenynek, csökkentjük a katonai előkészületeket, megjavítjuk a nemzetközi érintkezés politikai légkörét.” Az SZKP KB főtitkára érintette a Kínával kapcsolatos problémát is. „Az Egyesült Államokban és más nyugati országokban egyeseknek úgy megtetszett a jelenlegi kínai vezetésnek a Szovjetunióval szemben ellenséges irányvonala, hogy felmerült bennük a kísértés: tegyék Pekinget a szocializmus világára gyakorolt nyomás eszközévé — hangoztatta. — Ez a politika, véleményem szerint kalandor- politika, rendkívül veszélyes az egyetemes béke szempontjából. Arról van szó, hogy gazdasági jellegű csalétkekkel, s most már egyre inkább korszerű fegyverzet, haditechnika és technológia szállításával akarják jutalmazni és ösztönözni azokat, akik a világ egyik legnagyobb országának élén állva nyíltan kijelentették, hogy ellenséges érzülettel viseltetnek az enyhülés, a leszerelés és a világ stabilitása iránt; akik területi igényeket tamasztanaK számos országgal szemben és provokációkat szerveznek ellenük; akik kijelentettél»; hogy a háború elkerülhetetlen, és megkezdték a tevékeny előkészületeket a háborúra. Vajon olyan nehéz megérteni, hogy ez nem más mint játék a tűzzel?” Brezsnyev hangsúlyozta: önáltató naivitás minden olyan számítás, amely a pekingi rezsim növekvő erejét a NATO- politika fegyvereként akarja felhasználni, a nyugat számára előnyös mederbe akarja terelni katonai törekvéseit. Elegendő arra emlékeztetni, mivel végződött a nyugati hatalmak számára az ugyanilyen jellegű müncheni politika. Lehet-e ilyen gyorsan elfelejteni a történelem tanúságát? „Ami a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság viszonyát illeti, nincsenek sem területi, sem más jellegű igényeink ezzel az országgal szemben, és nem látjuk semmiféle objektív akadályát annak, hogy helyreállítsuk nem csupán a jó, hanem a baráti kapcsolatokat is, természetesen akkor, ha a Kínai Népköz- társaság álláspontja ésszerűbb és békeszerető lesz.” „Pekingből időről időre olyan nyilatkozatokat hallani, hogy az 1950-ben kötött szovjet—kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény »minden jelentőségét elvesztette«, ma már »puszta papírlap« lett és így tovább. A kínai vezetők szem- melláthatólag arra provokálnak bennünket, hogy tépjük el ezt a szerződést, mi azonban nem ülünk fel a provokációnak, saját akaratunkból sohasem tépjük szét azt a dokumentumot, amely a Szovjetunió és Kína népeinek barátságát testesíti meg. Ha a pekingi vezetők megteszik ezt a lépést, akkor magukra veszik ennek súlyos felelősségét országuk népe, a béke és a haladás világméretű erői színe előtt.” A nemzetközi feszültség enyhítésének tartalmáról szólva Brezsnyev aláhúztá, hogy a nemzetközi kapcsolatok olyan állapotáról van szó, amely ellentétes a „hidegháborúnak” nevezett időszak állapotával. Az enyhülés mindenekelőtt azt jelenti, hogy le kell küzdeni a „hidegháborút”, át kell térni az államok között normális, kiegyensúlyozott kapcsolatokra. Az enyhülés egyúttal a bizalom bizonyos szintjét jelenti, azt a képességet, hogy számításba vesszük egymás jogos érdekeit. „A Szovjetunió tevékeny politikát folytat annak érdekében, hogy az enyhülés folyamata megszilárduljon és kiterjedjen a világ minden térségére, köztük magától értetődően Afrikára és a Közel- Keletre is — hangoztatta az SZKP KB főtitkára. A helsinki záróokmányt érintve Brezsnyev rámutatott: a Szovjetunió a záróokmány minden fejezetének teljes megvalósítását óhajtja. i,A Szovjetunió a2 egyetlen ország a világon, amely alkotmányába foglalta a záróokmánynak a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó tíz alapelvct — hangoztatta. — Nem kell azonban ugyanakkor megfeledkezni arról, hogy a záróokmány éppen az államközi kapcsolatokat szabályozó dokumentum. Egyetlen tétele sem ad egyik államnak sem jogot arra, hogy beavatkozzék más államok belügyeibe, beleszóljon mások ügyeibe, sőt mi több, a záróokmányt aláíró országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy tiszteletben tartják egymásnak azt a jogát, hogy szabadon válasszák meg és fejlesszék ki politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszerüket, szabadon alkossák meg törvényeiket és adminisztratív előírásaikat” — hangoztatta egyebek között a Time amerikai hetilapnak adott nyilatkozatában Leonyid Brezsnyev. (MTI) A válság epicentruma A Pravda behatóan elemzi azt a jelentést, amely szerint Robert Huyser tábornok, az Európában állomásozó amerikai csapatok helyettes főparancsnoka iámét meghosszabbította teheráni tartózkodását. Eleinte az amerikai illetékesek azt állították, hogy a generális kizárólag technikai kérdésekről tanácskozik az iráni fővárosban és emlékeztettek arra, hogy hatalmas mennyiségű amerikai hadianyag van az országban (a sah egy évtized alatt harminchétmilliárd dollárt költött a legkorszerűbb fegyverekre). Ma már a State Department, az amerikai külügyminisztérium sem tagadja, hogy Huyser politikai kérdésekről is tanácskozik Iránban, de ehhez a kényszerű beismeréshez Vance külügyminiszter sietett hozzátenni, hogy ez „nem jelent beavatkozást Irán belügyeibe”. „Hát akkor mi a beavatkozás? — teszi fel a kérdést a Pravda és hozzáteszi: — hogyan lehetne másképp értékelni azt a tényt, hogy az amerikai operatív parancsnokság oly nagykaliberű képviselője ennyire elhúzza látogatását a válság epicentrumában?” Érdemes felfigyelni erre a pontos, a lényeget jól magában foglaló kifejezésre. „A válság epicentrumában” — ezzel a kitétellel az SZKP központi lapja egy nagyon lényeges jelenséget jelez. Azt, hogy bizonyos vélt vagy valóságos amerikai érdekek szempontjából nemcsak Irán van válságban, hanem az egész közép-keleti térség és a sah országa csak ennek az általánosabb krízisnek — a földrengéstudomány nyelvezetéből kölcsönvett kifejezéssel — csak az epicentruma. A térség a nyugat olajellátási útvonalának lényeges része. Ebben a térségben pedig az imperializmus és neokolonializ- mus pozíciói olyan országokban dőltek meg, mint Etiópia, Dél-Jemen; Afganisztán, enyhén szólva nem tartják egyértelműen megnyugtatónak a helyzetet a washingtoni stratégák Pakisztánban sem. Ilyen körülmények között nem elképzelhetetlen, hogy miközben a Carter-kormányzat szavakban támogatja Baktiar iráni polgári kabinetjét, Washington tűzben tart egy másik vasat, a CIA által szorgalmazott katonai puccs lehetőségét is. Huyser tábornok szüntelenül prolongált teheráni tartózkodása nyilvánvalóan és félreérthetetlenül ennek a koncepciónak a következménye — és ilyen értelemben nemcsak iráni, hanem sokkal tágabb katonapolitikai célokat szolgál. Harmat Endre A CIA tervei Iránban Katonai hatalomátvétel árnyékában Az amerikai központi hírszerző hivatal (CIA) titokban fegyvereket osztogat Iránban — jelentette az IPS bejrúti diplomáciai forrásokat idézve. Ezek szerint a források szerint a CIA sahellenes szélsőséges csoportoknak fegyvereket adott és ad, hogy ezek „provokációival” igazolják a sah uralma elleni népfelkeléssel szemben tervezett pucs- csot. A CIA ügynökei provoka- tőrökként tevékenykednek — mondotta egy diplomata. — Harmadik fél közvetítésével fegyvereket osztogatnak a szélsőséges elemek között, majd az iráni biztonsági erők tudomására hozzák, hogy a szélsőségesek fegyveres lázadás céljából fegyvereket hoztak az országba. Az iráni biztonsági erők egy razzia alkalmával rábukkannak majd a fegyverekre — tette hozzá —, s ezt egy készülő „kommunista összeesküvés” bizonyítékának fogják tekinteni. A hír hamar eljut az iráni hadsereg tisztjeihez, akik úgy ítélik majd meg a helyzetet, hogy a nemzetet csak katonai hatalomátvétellel „menthetik meg”. Az idézett források emlékeztettek rá, hogy az amerikai kormány megbízottja, Robert Huyser tábornok, az Európában állomásozó amerikai fegyveres erők helyettes főparancsnoka állítólag biztosítékokat kapott magas rangú iráni tisztektől, hogy nem döntik meg puccsal Sapur Baktiar kormányát. A diplomaták ugyanakkor arra is utaltak, hogy a Carter-kor- mány és a CIA között nézet- eltérések vannak az iráni válság kezelését illetően, és hogy a CIA „rendkívül hevesen” viselkedik. Az Iránban tevékenykedő CIA-ügynökök elégedetlenek amiatt, hogy a Carter-kor- mány támogatja Baktiar reformista terveit. Ezért olyan helyzetet akarnak teremteni, amellyel azt bizonyíthatják, hogy Baktiar nem képes úrrá lenni a helyzeten, és hogy csak a hadsereg bevetése gátolhatja meg a „kommunista hatalomátvételt”. Ezért osztogatják a fegyvereket — mutatott rá a diplomata. Az ellenzéki nemzeti front felhívására az utcákat mintegy százezer tüntető árasztotta el. A felvonulók sahellenes és Khomeini síita főpapot éltető jelszavakat kiáltoztak, az emigrációban élő vallási vezető arcképét vitték transzparenseiken. A katonák békésen szemlélték a felvonulást. A megmozdulás részvevői — jelentések szerint — több helyen barátságosan köszöntötték a katonákat. Az iraki Baath-párt lapja, az Al-Thaura* legújabb számában hangsúlyozza, hogy Irak és Irán kölcsönösen tiszteletben tartja egymás szuverenitását és vállalt kötelezettségeit. Emlékeztet rá, hogy Khomeini, aki tavaly októberig Irakban élt, azért hagyta el az országot, mert az általa betölteni kívánt politikai szerep nem fért össze az iraki külpolitikával. (MTI) Összecsapások Blicaroguäban A Somoza-rendszer ellen küzdő sandinista gerillák és a nicaraguai nemzeti gárda egységei vasárnap két ízben is összecsaptak. A leghevesebb harcok Esteli városa közelében voltak, Managuától 150 kilométerre északra. A hatóságok szerint tizenöten életüket vesztettéit, de nem közlik, hogy az áldozatok a gárda fegyveresei vagy a hazafiak közül kerültek-e ki. A másik összetűzés Cardenas körzetében zajlott le. A kormánycsapatok — hivatalos tisztségviselők szerint — repülőgépeket is bevetettek. Eközben a nemzeti hazafias front elnevezésű, nemrég alakult polgári ellenzéki szövetség szóvivője körvonalazta a front célkitűzéseit. Managuá- ban vasárnap tartott sajtóéra tekezletén hangoztatta, hogy a front sürgeti a parlament feloszlatását, új kormány és új hadsereg megalakítása . Élesen elitéit minden olyan kormányt és szervezetet, amely bármilyen segítséget nyújt a Somoza-rendszemek. Az O’Jornal című lisszaboni lap közölte, hogy egy portugál cég 600 ezer dollar értékben szállít fegyvereket a Somoza-féle nemzeti gárda részére. A nicaraguai hatóságok vasárnap közölték, hogy „elfogták a január 9-én agyonlőtt Luis Alberto- Medrano Florez szakszervezeti vezető gyilkosát”. Az illető tagadja, hogy bármi köze lenne a hírhedt nemzeti gárdához és azt állítja, hogy „nem szándékosan” ölte meg az ellenzéki politikust. (MTI) * i