Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-10 / 7. szám

\ C (törőkről Nógrádmegyerben Erősödött a tiövieBcodott :eruezet Hét falu asszonyai — kétmillió dollár gsoSitiBcoi feiSege ' Ezekben a napokban pe­dagógusok, ifivezetők, s mind­azok, akik a gyermekek önál­ló politikai tömegszervezeté­ben az úttörőmozgalomban vezetőként tevékenykednek, csapatszintű úttörővezetői ér­tekezleteken áttekintik az utóbbi három évben végzett mozgalmi nevelőmunkát, új­jáválasztják a vezető testüle­teket, megválasztják a kül­dötteket, a felsőbb szintű út­törővezetői konferenciára. Nógrádmegyerben Sz. Végh Erzsébet csapatvezető beszá­molójában szólt az elmúlt há­rom év eredményeiről, gon­dokról, problémákról. Az „Együtt — egymásért” moz­galom színes, gazdag prog­ramot biztosított a pajtások részére. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulójának méltó megünneplé­se, a CIMEA megalakulásá­nak 20. évfordulója, a kubai VIT, az úttörőmozgalom szü­letésének 30. évfordulója, a KMP megalakulásának 60. évfordulójára való készülődés tettekre, helytállásra mozgósí­totta a tanulókat. Erősödött az úttörőcsapatban a demokra­tizmus. A csapatprogram a ta­nulók bevonásával készül. A házirend összeállításában, a szakkörök szervezésében, a ta­nulói ügyelet kialakításában jelentős szerepet kap az út­törőtanács. Sikerült előbbre lépni a tanulók közéleti sze­mélyiséggé nevelésében. A próbarendszer az úttörőélet próbája. A személyiségfejlesz­tés, a közösségfejlesztés fon­tos eszköze. Érdeklődésük­nek. képességüknek megfe­lelően a kisebb és nagyobb közösségek feladatokat vál­lalnak. A 7. osztályos raj a tét- és kifliárusítást, a 6. osz­tályos raj az úttörősajtó ter­jesztését vállalta. Társadalmi, munka, faliújság-készítés, a faluban élő idősebb személyek segítése, iskolai, községi ün­nepre való felkészülés szere­pel a közösségi vállalások kö­zött. A közösség megbízatást ad tagjainak, amelynek vég­rehajtását értékelik. így jöt­tek létre a tanulópárok. A csapatban kialakulnak azok a hagyományok, ame­lyek a mozgalmi munka fo­lyamatosságát biztosítják, elő­segítik a nevelési célkitűzé­sek megvalósítását. Próbázá- sok, házi tanulmányi verse­nyek, kulturális szemle, sport- versenyek, Télapó-est rende­zése, úttörői ügyelet meg­szervezése, túrák, kirándulá­sok, táborozások, ünnepélyes úttörőavatás, kiállítások ren­dezése, találkozó szervezése a csapat volt tagjaival, szakkö­ri munka, mind-mind ismétel­ten visszatérő rendezvények az úttörőcsapatban. A gyermekközösség vezetői jó kapcsolatot alakítottak ki a község különböző intézmé­nyeivel. A kultúrházban tánc­csoport, szakkörök, klubok működnek. A KlSZ-szervezet- tel több közös rendezvényt tartottak. A könyvtárral kö­zös vetélkedőt szerveztek. A ktsz és az ifjúsági szervezet között jó együttműködés ala­kult ki. Javítani kell a ter­melőszövetkezet és az úttörő- csapat kapcsolatát. A kék- nyakkendős kisdobosok és a pirosnyakkendős úttörők rend­szeres résztvevői a társadal­mi, nemzeti és nemzetközi ünnepségeknek. A nógrádmegyeri pajtások járási, megyei versenyeken egyre többet hallatnak ma­gukról. Megnyerték az „Úttö­rők vagyunk mi” őrsök kö­zötti vetélkedőt. A NOSZF60. évfordulója tiszteletére ren­dezett Vladivosztoktól—Lenin­grádig vetélkedőn a nógrád­megyeri pajtások második he­lyen végeztek. Hasonló szép sikereket könyvelhetnek el a kisdobosok. Az iskola tanulói a sportversenyeken is bizo­nyítanak. Az elmúlt évben labdarúgócsapatuk megyei bajnokságot nyert. Tanulmá­nyi versenyeken, kulturális be­mutatókon több alkalommal bizonyítottak a nógrádmegyeri úttörők. A csapatból egyre több pajtás vett részt csa­pattáborban. Sokan eljutnak megyei, országos táborokba. Huszkó Klára jó úttörőmun­kájáért Jugoszláviában nem­zetközi úttörőtáborban vehe­tett részt. Az úttörőcsapat két éve testvérkapcsolatot tart fenn egy csehszlovák iskola gyermekszervezetével. Az úttörővezetői értekezle­ten nagyon sokan nyilvánítot­tak véleményt, mondtak ja­vaslatot. Ifi István, az iskola igazgatója arról beszélt, hogy az elmúlt három évben erő­södött a csapatmunka, meg­nőtt a gyermekszervezet poli­tikai jellege, társadalmi sze­repe. Az úttörőcsapat és az iskola közös célkitűzéseit ele­mezte. Bogárdi Lászlóné a szakköri munka fontosságáról, a gyermekek érdeklődésének kielégítéséről tett említést. Gál Józsefné a rajvezető felelős­ségére, a raj- és őrsi munka fontosságára hívta fel a fi­gyelmet. Para Ferenc a tár­sadalmi munkavégzésről, Ve­ress Kálmán a csapaton be­lüli gyermek-tisztségviselők képzéséről szólt. Az úttörővezetői értekezlet továbbra is bizalmat szava­zott Sz. Végh Erzsébetnek, majd megválasztották a csa­patvezetőséget és a járási kül­dötteket. — Szenográdi — A palotási termelőszövetkezetben nagyszerűen oldották meg a téli munkaerő-foglalkozta­tást. Az egykori tyúkházat alakították át maghéjas gyümölcsfeldolgozóvá, amelyben csak­nem kétszáz asszony talált foglalatosságot. A külföldről ide érkező gyümölcsmagokat —■ diót, mogyorót, szilvát — törik fel, s szállítják annak belsejét a hazai és külföldi meg­rendelőkhöz, akik édesipari, valamint gyógyászati célra használják fel. Az elmúlt évben mintegy kétmillió dollárt hozott ez a szövetkezetnek. összesen hét faluból járnak ide dolgozni az asszonyok, reggel busz megy értük, délben kedvezményes étkeztetésben részesülnek, majd munkaidő után hazaszállítják őket. Jek- ken Andrásnc, Vozár Mihályné, Tóth Andrásné és munkatársaik a keresetükkel is elége­dettek. üjy helyre hatan hej. „Gyalogolni jó!” — írta Mó­ricz Zsigmond. Azt hiszem, igaza volt. Buszozni is jó, még zsúfolt járatokon is. Vo­natozni viszont — rossz! Vasút... Sokat írunk róla. Előfordul, hogy dicsérjük. Ámde legtöbbször — tisztes­ség ne essék szólván — szid­juk, szapuljuk... Miért? Olvassák el figyelmesen az alábbi történetet. Nem egy ember, a krónikás, az újság­író panaszáról van szó, hanem több száz utaséról. Vegyük pél­dául a Salgótarján—Budapest között közlekedő vonatokat. Van egy gyors kora reggel, egy késő délután. A többi sze­mély. Ügy három és fél, négy óra alatt ér Pestre. Közben át­ÜEJ. VAS szállás Hatvanban. De ez még csak hagyján... Ami bosszan­tó, az úgynevezett vasúti „szolgáltatások...” Például az illemhelyek, melyeket nem le­het használni. Rosszak. „Meg­teltek”. A lehúzókarok a leg­több esetben nem működnek. Büfékocsi nincs, pedig a há­rom-, négyórás utazás alatt ugyancsak megéhezhetünk, megszomjazhatunk... Más. Felérünk a Keletibe. Onnan tovább szeretne utaz­ni az ember. Például valame­lyik, helyjegyes expresszel. Mert így a leggyorsabb az utazás. Kifizeti az ember a helyjegy árát, megkeresi a ko­csit, ahová szól a biléta, el­foglalja a helyét. Tíz perc alatt még hatan, vagy többen jönnek, mondván, az ő hely­jegyük is oda szól... Nem csupán e sorok írója járt így, s nem is egyszer. Sok ismerősöm, van, akik — bízvást állíthatom — igazat adnak nekem, e sorokat olvas­va. És nem beszélve az uta­sok százairól, netán ezreiről, akik így sóhajtoznak: hej, hej, vasút... Végül egy megjegyzés. Az új esztendőben sok minden megváltozik az országban. Né­piesen szólva így fogalmazha­tunk: „mindenki lépik egyet...” Jó lenne, ha ezt a lépést, a vasút, a MÁV illeté­kes vezetői is megtennék... . (móló) A meóban a magbclek épségének, tisztaságának ellenőrzését végzik. Ez különösen fontos, mert a megrendelők igényesek az árura A megszerzett osztrák és angol piacok után újabbakat is akarnak biztosítani. Bacsa Istvánné üzemvezető mellett Kiss Sándornc, Szűcs Pálné meósok végzik az ellenőrzést. Kulcsár József képriportja Gyermekeink boldogságáért A jövő nemzedékéért! Idén lesz húsz éve annak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nyilatkozatában megfogalmazta a gyermekek jogát. Az ENSZ 31. közgyűlé­sén elfogadott határozat alap­ján világszerte megrendezik a gyermekek nemzetközi évét, amely gazdag programot, ak­ciót tartalmaz. Ismeretes előttünk, hogy a világban a gyermekek élete, sorsa a különböző társadalmi rendszerek függvénye. Min­den gyermek boldogsága azok­tól a szociális és gazdasági vi­szonyoktól függ, amelyek kö­zött az anyák élnek és dolgoz­nak. A gyermek jogát már megszületése előtt szavatolni kell. Abból, ahogyan az állam a gyermekekről gondoskodik, megítélhető, milyen egészséges a társadalom. Hazánkban és a szocialista országokban a társadalom, a szülők mindent biztosítanak ahhoz, hogy a gyermekek jól tápláltam egészségesen, élel- vidáman éljenek. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy a világban még igen sok gyermek éhezik, nyomorog. Napjainkban a világban 500 millió ember szenved az éhségtől, és a rosszul táplált­ságtól,, ezeknek a 40 százaléka gyermek. A statisztika azt mutatja, hogy a kapitalista országok­ban a tőkések sok gyermeket foglalkoztatnak, mert a legol­csóbb munkaerő. Ma mintegy 45 millió 6—16 éves korú gyermek maga kénytelen meg­keresni a kenyerét, és az ere­jét meghaladó munkáért csak nyomorúságos garasokat kap­nak. Brazíliában jelenleg is 10 millió gyermek dolgozik, akik közül solfan éjszakai munkát végeznek. Sok gyermek heten­te több mint 48 órát van mun­kában. Indiában még nagyon sú­lyos problémák várnak megol­dásra. A nem iskoláskorú és terhes anyák táplálkozásának a megoldása, az árva gyermekek elhelyezője, az értelmi fogya­tékos és sérült gyermekek gondozásának mgoldása, a böl­csődei-óvodai hálózat meg­szervezése. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének kezdeményezésére szerte á világon megmozdultak a különböző szervezetek, hogy hangsúlyozottan felhívják a kormányok figyelmét a gyer­mekek jogainak betartására, megvédésére. Az UNICEF ügy­vezető igazgatója így fogalma­zott: „A gyermekek nemzet­közi évét nem úgy kell tekin­tenünk, mint egy rövid lejára­tú megemlékezést, / hanem úgy, mint a tényleges akciók korszakának kezdetét”. A gyermekek biztos jövőjé­nek előfeltételei vannak: el­sősorban szilárd nemzetközi kapcsolatok, az enyhülés fo­lyamatának elmélyítése és a katonai enyhülés megvalósítá­sa szükséges hozzá. E célok megvalósításáért mozgósíta­ni kell a felnőtt-társadalmat, a közvélemény erejét. Sok országban az uralkodó társadalmi igazságtalanság súlyosan veszélyezteti a társa­dalmi, családi környezetet, amelynek tragikus következ­ményei vannak: a bűnözés ijesztő emelkedése, a kábító­szerek élvezetének terjedése. A világ különböző országai­ban készülnek a gyermekek nemzetközi évére. Az ENSZ gyermeksegélyalapja, az UNICEF felhívást intézett az ENSZ közgyűlési ülésszaká- hoA hogy minden lehető in­tézkedéssel mozdítsa előre a fegyverkezési kiadások csök­kentését, és az így megtakarí­tott összeg egy részét fordítsák a világ gyermekeinek fnini- mális szükségleteinek kielégí­tését szolgáló nemzeti és a nemzetközi programhoz. Ennek hatására a Fülöp-szi- geti elnök meghirdette a gyer­mekek évtizedét, s egy nemze­ti programot dolgoztak ki, ami öt területet érint: az oktatást, az egészségügyet és a táplál­kozást, a törvényhozást és az igazságszolgáltatást, a foglal­koztatottságot ; a társadalmi szolgáltatásokat és azok fej­lesztését. Űj-Zélandban nemzeti bi­zottságot hoztak létre a gyer­mekek nemzetközi évének megrendezésére. Mongóliában az ENSZ felhívása után kü­lönféle rendezvényeket szer­veztek a gyermekeknek; rajz­versenyt, könyvkiállítást. A dolgozók kezdeményezésére új óvodák és bölcsődék építé­sét kezdték meg. Ulánbátor mellett egy 250 személyes gyermek-üdülőtábort építettek, mongol és külföldi úttörők ré­szére. A mongol nőbizottság munkaprogramot készített, amelyet az egész országban megvitatnak. Népszerűsíteni akarják a gyermekek nemzet­közi évét, amit könyvek, fil­mek, fényképek széles körű terjesztésével kívánnak elérni. Hazánkban és megyénkben is készülünk a gyermekek nemzetközi éve megszervezé­sére. Országos szinten nemzeti bizottság alakult, amely felhív­ja az egész magyar társadal­mat, az állami társadalmi szerveket, az egyházakat, fel­nőtteket és a fiatalokat, a szü­lőket, hogy legjobb tudásuk és akaratuk szerint munkálkodja­nak azon, hogy a gyermekek nemzetközi évének nemes cél­jai valóra váljanak. A gyermekek problémáival foglalkozó világkonferencia jelszava: „Valamennyi gyer­mek békés és boldog jövőjé­ért” ^ E jelszó valamennyiünké, mindannyiunknak tenni is kell azért, hogy megvalósul­jon és egy boldog, szabad kor köszöntsön az emberiségre. Seres Vladimirné HNF -megyei munkatársa NÓGRAD - 1979. január 10., szerda 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom