Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

Adásban a salgótarjáni sportcsarnok Ml: SZÉP VOLT. FIÚK! „A verseny, a harc most véget ért, és tgaz döntést hozott. Győzött a jobbik ez nem vitás: a gyengébb nem kikapott! Előre tudtuk, hogy ez lesz a vége. Reméljük, nincs köztünk harag? Éljen a „teremtés koronája”, ó, a teremtés koro­nája, a győztes: a győztes FÉRFlCSAPATr (Malek—Solymosi) 0O0 A „TI és mi” televíziós vetélkedő indulója, péntek este — 1979. január 5-én —, a sal­gótarjáni férficsapat győzelmét ünnepelte! Az induló szövege azonban — úgy vél­jük —, némi módosításra szorul. A szombathelyi nők—salgótarjáni férfiak tár­sasjátéka ugyanis, nem vált a két nem „harcává”. A vetélkedő mindvégig meg­őrizte játékjellegét, melyben nem kis részük van a salgótarjáni férfiaknak, akik még akkor is nagyon sportsze­rűen játszottak (!), amikor a „másik oldalon”, olykor elfeledkeztek a műsor lényegéről... Másrészt, igaz ugyan, hogy Salgótarjánt férficsapat képviselte, de (gondolom ezzel férfiolvasóink is egyetértenek) a győze­lem” megszerzéséhez a város nőlako­sai is hozzájárultak! Hiszen abban, hogy Nógrád megye székhelye sikerrel sze­repelt az ország nyilvánossága előtt, az „előjátékok” során megmutatkozott akti­vitás, a közös felkészülés is közreját­szott! Külön cikket érdemelne annak a segí­tőkész egyetakarásnak a bemutatása, me­lyet a vetélkedő folyamán maguk mö- gött érezhették a játékosok. Ez még ak- a,pos kor is lelkesítőén hatott, ha tényleges „külső segítséget", csak egy-két feladat ese­tében lehetett igénybe venni. (Az ügyeleti telefonszámon szünet nélkül érkeztek a hívások, ötletek, javaslatok). De térjünk vissza a sportcsarnokba, ahol 18 óra öt perckor eldőlt, hogy Salgótar­jánt melyik nem fogja képviselni, s ahová — már a sorsolás után néhány perccel — tucatjával érkeztek a salgótar­jáni férfiak, hogy felsorakozzanak Bővíz László csapatkapitány „zászlaja” alá. Húsz óra húsz perckor pedig — elkez­dődött a társasjáték!... (Képeinkkel, a vetélkedő legizgalmasabb pillanatait idézzük). aki bakkant „Ottó”-ra Kapcsold az ötödik sebességet! ELMARADT Miközben a kamerák és a kép­ernyők előtt mindenki izgatottan figyelte a játék menetét, a szom­bathelyi sportcsarnokban egy fér­fi. Salgótarjánban pedig egy nő ült nyugodtan a nézőtéren. Kiss Csaba és Deák Józsefné volt a két meghívott vendég, ök már a vetélkedő eredményétől függetle­nül nyertesek voltak. Csupán arra vártak, hogy a megállapodás szerint megkapják a VAS NÉPE és a NÓGRAD szer­kesztőség rejtvényjátékának, a ,,Ki tud többet Salgótarjánról?", illetve a ,,Ki tud többet Szom­bathelyről?” rejtvényjáték díjait, (A sorsolást — a televízió kérésé­re — már a délelőtti órákban megtartották mindkét helyszínen ) A televízió nem filléres mulat­ság, s ahol minden perc adásidő több tízezer forint, ott bizonv ügyelni kell a pontosságra. Már­pedig a „Ti és mi” vetélkedő pénteki adása, bőven túllépte a szabott időt. így történt, hogy az ..ajándékozás”, és egy feladat ki­maradt a műsorból. . . A nyertesek természetesen pos­tán megkapják nyereményüket. A salgótarjáni nyertesnek, Deák Jó- zsefnének pedig ezúton továbbít­juk a VAS NÉPE szerkesztőség gratulációját! Péntek este a szombathelyi Iá- Kulcsár József (fotó) nyok maradtak alul Pintér Károly (szöveg) riportja' Amilyen lassan csak paran­csolja! öt dekával sem volt több. (De kevesebb sem!) Szép volt, fiúk! Szöveg nélkül. Mai tcvéajáníaiunk MISTER Fordította: Bába Mihály 20.05: Szerelem. „Déry Tibor két novellájára komponált képalkotás, egy nagyszerű író nagyszerű gon­dolatai bomlanak ki ebben a filmben az egyszerűségében tökéletes képi nyelven” — ír­ta a filmről közvetlenül a be­mutató után az egyik kritikus. Végtelenül egyszerű, tiszta tör­ténetet jelenít meg ez a film Makk Károly filmrendező el­képzelései alapján. A haldokló anya és az ifjú asszony vias­kodik egymással kegyetlen és szorongató valóságos helyzet­nek engedelmeskedve. Az anya fiát a koholt perek idején az ötvenes évek elején elítélték. Felesége, az ifjú asszony azon­ban titkolni igyekszik az igaz­ságot férje anyja előtt és fáj­dalmas, véget nem érő hazu- dozásba kényszerül. Az anya azonban megsejti a valóságot, de ő is belemegy ebbe a torz emberi játékba. El akarja hin­ni a hazugságokat, a saját pis­lákoló reményei és a menye érdekében is. A két szerelmes asszony az anya és a feleség kamarajátéka ez a film, átsző­ve a valóság reális elemeivel, környezetükkel. A Szerelem az utóbbi évek legszebb, legkife­jezőbb alkotása volt. Az anya szerepét Darvas Lili, a felesé­get Töröcsik Mari játsza. 8. Végül még egy nagyobb üt­közet után eljutottak a ma­gyar határra, ahol katonai tá­borba internálták őket. Ma- karek százados egysége itt fejezte be pályafutását, in­nen már mindenki egyéni­leg igyekezett kijutni a tá­borból, és menni nyugatra, a Franciaországban megalakult lengyel hadseregbe. Makarek gyorsan megtette ezt az utat. Amikor Francia- országban jelentkezett a ka­tonai hatóságnál, nem ka­pott elismerést korábbi cse­lekedeteiért. Nem ismerték el az önmagának adományozott századosi rangot sem, sőt hadbírósággal fenyegették 4 NÓGRÁD — 1979. január 7., vasárnap meg. Végül Henio, mint egy­szerű gyalogos indult útnak az egyik újonnan alakult len­gyel gyalogezredben. A „pisz­kos háború” még néhány hó­napig tartott. Henio jóslata Franciaország leveréséről három hét alatt pontról pont­ra bekövetkezett. Franciaor­szágban a lengyel katonai egységek az utolsó pillanatig harcoltak. Makareknek sike­rült elkerülnie a fogságot és eljutni Franciaország meg nem szállt területére, ahol a petai- ni hatóság nem jó szemmel nézte a lengyel menekülteket. 1940 októberében néhány francia és lengyel matrózzal megszervezte egy francia ha­dihajó elrablását. Ez csak azért sikerült, mert a kis egy­Akik hasonlítottak valakire ( __ s ég legénységének néhány tag­ja az „eltérítőkkel” műkö­dött együtt. Henio azt állítja, hogy véletlenül lett a hajó parancsnoka. Egyszerűen si­került neki egy egyenruhát szereznie, sorkapitányi jelzé­sekkel, míg a többiek francia tiszti és matrózegyenruhá­ban léptek a hajóra. Máskü­lönben nem tudtak volna el­jutni a kikötőbe, ahol a hajó javításra várakozott. Ellen­ben az az ötlet, hogy ne Gib­raltárba menjenek, ahová Franciaországból vonultak a hajók a menekültekkel és ahol a tengert az olasz és a né­met tengeralattjárók ellen­őrizték, hanem ellenkező irányban — egyedül és kizá­rólag a barátom koncepciója volt. És csak ennek köszönhe­tő, hogy sikerült a szökés. Mégis úgy érzem, ahogy Henryk Makareket ismerem, hogy kissé lódított, amikor a sorkapitányi egyenruhájá­ról beszélt. Ez a variáció na­gyon hasonlít a századosi egyenruha megszerzéséhez, amit a lublini országúton egy szétlőtt, vagy elhagyott autó­ban talált. Ez a kedves Henio biztosan elfelejtette már, hogy ismerem a gyalogos egy­ség parancsnoka kinevezésé­nek történetét és kissé más­képpen megismételte ezt a történetet. Ismerve iskolai kollégám „vezetői ösztönét” és rendkívüli szervezőkész­ségét, feltételezem, hogy Ma­karek a hadihajó megszerzé­sének legelső ötletétől kezdve, a haditengerészet magas ran­gú tisztjeként mutatkozott be a többi ellenállónak. Ö mindig zseniálisan tudott fül­lenteni. Az egész manőver nagysze­rűen sikerült, tehát senki nem ismerte járatlanságát. Persze, ne felejtsük el, hogy Henio néhány esztendeig a varsói vitorlázóegyesületbe tartozott, sőt: kitűnő eredmé­nyeket ért el versenyeken. Érdekesebb az, hogy ami­kor a kis hajó az ellenség ül­dözését lerázva befutott a máltai La Valetta kikötőbe, az angolok a saját flottájuk­hoz csatolták, s Henryket meghagyták parancsnoki be­osztásban. A merész manőver ténye, amit a hajóval csaknem az egész olasz flotta orra előtt hajtott végre, az ango­lok számára elegendő bizo­nyíték volt, hogy jó parancs­nok. Az angol kémelhárí' í j által vezetett nyomozás ki­fejezetten csak abban az irányban folyt, hogy ily mó­don nem dobtak-e át Máltára egy csoport német, vagy olasz kémcsoportot. Makarek sze­mélyi adatainak ellenőrzése után így lett őfelsége hadi­tengerészetének tisztje. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom