Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-06 / 4. szám

• •• A Hazafias Népfront Országos Tanácsa ülést tartott a Parlamentben. A képen: Kállai Gyula elnök megnyitó beszédét mondja. . Ma bemutatkozik az úi iráni öt hónap óta először for­dult elő, hogy az iráni sah el­hagyta Teheránt. Az uralkodó családtagjai kíséretében csü­törtökön este „rövid pihenés­re” elutazott a fővárosból. A palota szóvivője közölte, hogy a sáh szombaton fogadni tud­ja Sapur Baktiart, aki bemu­tatja neki új személyiségekből álló kormányát. A hivatalos teheráni rádió tagadta azt a csütörtöki hírt, amely szerint három tábor­nok, aki felelős azért, hogy a rendszerellenes tüntetőkkel szemben durván léptek fel, be­nyújtotta volna lemondását. Csütörtökön este az iráni fő­városban a kijárási tilalom kezdetekor heves lövöldözések voltak, de a jelentések szerint nem tudták megállapítani, hogy voltak-e sebesültjei az összetűzéseknek. Az öt pártot tömörítő ellen­zéki nemzeti front felszólítot­ta a sztrájkoló olajmunkáso­kat: csökkentett létszámban vegyék fel újból a munkát, hogy kielégíthessék az ország belső energiaigényeit. A front a felhívással egyidejűleg meg­erősítette korábbi álláspontját a Baktiar-kormányt illetően, majd vasárnapra ismét orszá­gos gyászt hirdetett meg az összecsapások áldozatainak em­lékére. Washingtoni hírek szerint az Egyesült Államok igazságügy­minisztériuma Carter elnök utasítására megkezdte a vizs­gálatot azoknak az Ameriká­ban tanuló iráni diákoknak az ügyében, akik a kaliforniai Beverly Hillsben a sah édes­anyja ellen tüntettek. A diá­kokat, ha bűnösnek találják őket, a kiutasítás fenyegeti. TENG AZ USA-BA KÉSZÜL Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes pén­teken fogadta a kínai—ameri­kai diplomáciai kapcsolatok rendezése alkalmából Peking­ien tartózkodó huszonhét amerikai újságírót és válaszolt kérdéseikre. A kínai miniszterelnök-he­lyettes, felhívta, az Egyesült Államokat, csatlakozzék Ja­pánhoz és Nyugat-Európához a Kína által meghirdetett négy modernizálás megvalósításá­ért folytatott „versenyben”. Tagadta, hogy Kína katonai szövetségre törekednék az Egyesült Államokkal és Ja­pánnal, de hozzátette, hogy a három ország között sok a közös vonás, ami a globális stratégiát és a politikai kér­déseket illeti. Arra a kérdés­re, hogy Kína érdekelt-e amerikai fegyverek vásárlásá­ban, Teng Hsziao-ping pzt válaszolta, hogy Kína szeret­ne mindent magába szívni, ami korszerű, de tudomása szerint az Egyesült Államok­nak nincs ilyen irányú szán­déka. Egy további kérdésre válaszolva kijelentette, remé­li, hogy az Egyesült Államok által felvetett emberi jogok kérdése nem kerül napirendre Peking és Washington között, mivel ezt a kérdést mindkét fél a maga módján értelmezi. Hangoztatta, azért utazik az Egyesült Államokba, hogy egyrészt tanuljon az Egyesült Államoktól, másrészt véle­ményt cseréljen az amerikai politikusokkal, különösen Car­ter elnökkel kölcsönös érdekű kérdésekről. Teng Hsziao-ping a tajvani problémáról szólva elmondot­ta, reméli, hogy még ebben az évben sikerül tárgyalásokat kezdeni Peking és Tajpej kö­zött Tajvan „visszatérítésé­ről” és a szárazföldi Kínával való „újraegyesítésről”. Ami a tajvani kérdés rendezésé­nek határidejét illeti, a mi­niszterelnök-helyettes kije­lentette: „mi kínaiak nagyon türelmes nép vagyunk”. A tajvani probléma rendezése Kína kizárólagos belügye, Kí­na ugyanakkor figyelembe ve­szi azt az amerikai óhajt, hogy ezt békés eszközökkel oldják meg. (MTI) Csúcsértekezlet Guadeloupén Heltai András, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Hivatalos derűlátás, egy­úttal teljes titoktartás köze­pette kezdődött meg a találko­zó csütörtökön Guadeloupén: a francia házigazda, Giscard d’Estaing francia államfő ven­dégeként Carter amerikai elnök, Schmidt nyugatnémet kancel­lár és Callaghan brit kor­mányfő tölt együtt két na­pot. A hivatalos tájékoztatás szerint a kötetlen, bizalmas, eszmecserén, amelyre az ál­lam- és kormányfők csak né­hány közvetlen munkatársu­kat hozták magukkal; nem kívánnak döntéseket hozni. Politikai körökben figyelem­mel kísérik a zárt ajtók mö­gött folyó tanácskozásokat, amelyeken várhatóan a vi­lághelyzet valamennyi fon­tos, időszerű kérdése napi­rendre kerül. Giscard d’Estaing eredeti tervei szerint az európai együttműködés, nyugat biz­tonságának kérdései álltak volna előtérben, de a leg­utóbbi fejlemények tükrében várhatóan különös hang­súlyt kapnak az iráni prob­lémák, s a közel-keleti hely­zet általában. Washington és nyugat euró­pai szövetségesei megbeszélé­sein minden bizonnyal fon­tos helyet foglalnak majd el a kelet—nyugati viszonyok kérdései. Párizs, Bonn és Lon­don is némi csalódottsággal vette tudomásul, hogy tovább késik a második, illetve a jö­vendő harmadik SALT-egyez- mény megkötése. Ugyanakkor egyes nyugat-európai körök­ben, — mint a helyszínen is hírlett — egyfajta bizalmat­lanság is tapasztalható a Car- ter-kormánnyal, annak külpo­litikai vonalvezetésével szem­ben. Carter elnök szóvivője csü­törtökön úgy idézte az elnö­köt, hogy a négy hatalom vi­szonya, hála a NATO-ban és gazdasági téren fejlődő együttműködésnek „jobb mint az elmúlt évtizedben valaha volt”. A guadeloupei csúcstalál­kozón. (bármekkorák lehetnek is az ellentétek bizonyos kér­désekben) mindenképpen az egységet, az egyetértést hang­súlyozzák majd a résztvevők. Guadeloupe, mint a francia kormány szervezte találkozó színhelye, belpolitikailag sa­játos választás: a párizsi sze­nátus két guadeloupei tagja közül hosszú évek óta az egyik szocialista, a másik kommunista, míg a legutób­bi helyi választásokon a bal­oldal 52 százalékos többséggel győzte le a gaulleista kor­mánykoalíciót. FINNEK-MAGYAROK (3.) A kultúra hídja Akikkel Finnországban ta­lálkoztam, beszélgettem, szinte kivétel nélkül szóba hozták a Néphadsereg Központi Mű­vészegyüttesének sikerét, mint a kulturális kapcsolatok jó példáját. A kapcsolatok kez­detei egyébként azokra az időkre nyúlnak vissza, ami­kor mindkét ország tudósai megállapították a nyelvrokon­ság tényét. Sokan voltak és sokan vannak olyan finn és magyar művészek, tu­dósok, műfordítók, akik élethivatásul választották a másik nép kultúrájá­nak közkinccsé tételét, nyel­vének oktatását. A két ország kulturális kapcsolatai 1959-től, a kulturális egyezmény meg­kötésétől váltak tervszerűvé és telítődtek új tartalommal. Amint azt Kalervo Siikilá, az oktatási minisztérium nem­zetközi főosztályának vezetője elmondotta, a finn nemzetközi kulturális tevékenységet fő­osztályuk más hivatalokkal karöltve végzi. Ezek közül időben is első az Északi Kultu­rális Tanács munkájában va­ló részvétel. (A tanácsot a skandináv országok hozták létre nem sokkal a második világháború után). Finnprszág 1955-től tagja az ENSZ-nek, azóta az UNESCO minden bi­zottságának munkájából részt vállal, s a világ legtöbb orszá­gával kulturális kapcsolatokat tartanak fenn. A finn—magyar kulturális együttműködésnek megkülönböztetett helyet biztosítanak, ennek egyik leg­jelentősebb szerve a Finn— Magyar Társaság (Suomi—Un- kari Seura). Irodájukban Väi- nö Kaukonen professzor, a társaság elnöke és a magyarul is jól beszélő Anneli Aarika- Szrok főtitkár fogadott. Az elnök lelkesen számolt be a jól sikerült Petőfi- és az Ady-centenárium irodalmi rendezvényeiről. Adyt koráb­ban kevésbé ismerték Finnor­szágban, de az elmúlt években sokat változott a helyzet. Szá­mos finn költő és műfordító kezdett érdeklődni költészete iránt, úgyhogy a társaság Ady- műfordítóversenyt rendezett, s a legjobb átültetéseket könyvben jelentette meg. A könyv megjelenését a finn oktatási minisztérium, a Ma­gyar Népköztársaság helsinki nagykövetsége és a helsinki egyetem magyar intézete is támogatta. Az irodalmi este­ken, rendezvényeken kívül a finn tévében és rádióban is elhangzottak Ady-műsorok. Nem ismerték korábban a Néphadsereg Központi Mű­vészegyüttesét sem, tíz kon­certjüket azonban telt ház tap­solta végig szerte az ország­ban, többek között a Finlandia Talóban, a helsinki ünnepi hetek keretében. Kaukonen prefesszor ezután a társaság történetét, tevé­kenységét és szervezeti felépítését ismertette. A 28 éve működő társaságnak minden nagyobb városban helyi szer­vezete van, méghozzá fizetett alkalmazottak nélkül. Az alap­szabály értelmében/a közpon­ti vezetőség felét minden má­sodik évben újraválasztják. Szorosan együttműködnek a magyar nagykövetséggel, s a felszabadulás emlékére min­den év áprilisában magyar hetet rendeznek valamelyik vidéki városban. Az ünnepség színhelye legutóbb Lappföld fővárosa volt. Ezekre az ün­nepségekre vendégeket hívnak a magyar testvérvárosokból. Az elnökség vezetői ugyanis fontosnak ítélik a tizennégy meglevő, illetve szerveződő testvérvárosi kapcsolatot. (Pécs—Lahti, Miskolc—Tam­pere, Debrecen—Jyväskylä, Szolnok—Riihimäki, Szeged— Turku, Székésfehérvár—Kérni, Salgótarján—Vantaa, Eger— Pori, Esztergom—Espoo, Veszprém—Rovaniemig, Zala­egerszeg—Varkaus, Oroszlány —Kuhmo, Győr—Kuopio, Sió­fok—Oulu). Jövőre lesz húsz­éves a két ország kulturális egyezménye, s ez olyan ese­mény, amelynek évfordulóját már most egy vegyes bizottság készíti elő. Kaukonen professzor be­szélgetésünk után két-három napra Magyarországra uta­zott, s Debrecenben és Buda­pesten, Eino Leino, a nagy finn költő születésének 100. évfordulója alkalmából rende­zett ünnepségeken nagy sike­rű előadást tartott „Eino Lei­no és a Kalevala” címmel. Magyarországi tartózkodása idején éppen a finn és ma­gyar könyvkiadók folytattak megbeszéléseket Budapesten. A két ország kulturális együttműködésében fontos hely illeti meg az egyetemeket. Magyar szak ugyan nincs a finn egyetemeken, de a finn szakosok két félévig a finn­ugor szakosok négy félévig ta­nulják a magyar nyelvet. A hallgatók buzgó érdeklődést tanúsítanak nyelvünk és kul­túránk , iránt, sokan választa­nak magyar témájú szakdol­gozatot, olykor még zenei tár­gyút is. Finnországban három egyetemen — Turkuban, Jy- vaskyläben és Helsinkiben ta­nítanak magyar nyelvet, tan­folyamszerűén pedig természe­tesen másutt is. Turkuban mintegy hatvan, Jyväskyläben harminc, Helsinkiben kétszáz­ötven hallgató ismerkedik nyelvünkkel. Helsinkiben Márk Tamás a magyar intézet lektora, ő tanítja a magyar ü NÓGRÁD - 1979. január 6., szombat ISZTAMBULBAN MINDEN „CSENDES” Isztambulban látszólag nyugalom van. Az élet megszo­kott medrében folyik. Kora reggel a müezzin Allahot dicsé­rő éneke ébreszt. Az üzletek kinyitnak, akinek munkahelye van, oda indul, a képleslap- és ajándéktárgyárusok szokás szerint megostromolják a turistákat. Időnként azonban katonákat szállító teherautók húznak el a mindig zsúfolt városban. A forgalmas utakon, vállukon fegyverrel, zöld egyenruhás katonapárok sétálnak. A ben­zinkutaknál kilométer hosszú gépkocsisorok állnak — az üzemanyag-fogyasztás korlátozására ugyanis szigorú intézke­déseket hoztak. A magyar turistákat szállító repülőgép sem kapott üzemanyagot az isztambuli repülőtéren. Az újságok, a televízió, drámai képsorokban számolnak be az anatóliai eseményekről. A falakon plakátok, vörösre festett feliratok tiltakoznak a fasiszta szervezkedés ellen. Az isztambuliak egymás között és a külföldi érdeklő­dőknek is szívesen kifejtik véleményüket. A Katif-ékszer- üzlet fiatal alkalmazottja másodéves gyógyszerészhallgató — szocialistának vallja magát. Azért vállal állást, hogy a tandíjat, a tankönyveire valót megkeresse. Szenvedélyésen ecseteli a halálos áldozatokat követelő összetűzéseket, a karamanmarasbeli fasiszta megmozdulásokat. S azt, hogy Türkes és Demirel és pártja demagóg szónoklataikkal soka­kat megtévesztenek. — Az egyetemen sokat vitatkoztunk a világpolitikáról, de mindenekelőtt a törökországi helyzetről. Már hónapok óta egyre nagyobb az elégedetlenség országszerte. Naponta van­nak fegyveres összetűzések, tüntetések, politikai gyilkossá­gok. A rendkívüli állapot kihirdetése, a katonák megjelené­se nem nyugtatja meg az embereket, különösen nem a sze­gényeket. A másik fiatalember, akinek véleményét kérdeztem a Nagybazár, a Kapali Corsi szőnyegüzletének tulajdonosa. Tulajdonképpen még az apjáé az üzlet, de a fiú, aki köz- gazdaságtant tanul, lényegében maga vezeti, irányítja a ke­reskedést. Szerinte minden baj gyökere az ország rossz gaz­dasági helyzete, az anatóliaiak szegénysége, a munkanélkü­liség. A munka, a jobb megélhetés reményében az utóbbi 10—12 évben több százezren telepedtek le Isztambulban. (A város lakossága az utóbbi 6 évben 2,3 millióról 4 millióra növekedett.) Sokan élnek barakkokban, nyomortelepeken. Az áhított meggazdagodás, vagy az egyszerű megélhetés itt sem érhető el számukra. Akik vidéken maradtak, még nagyobb nyomorban élnek.' Sok gyerekre — a 15—20 fős család sem ritka — jó, ha akad egy kereső... Sok az analfabéta, magas a csecsemőhalandó­ság. — Mindezt személyesen látom — mondja a szőnyeg­kereskedő —, hiszen szőnyegekért, textilekért gyakran uta­zom Belső-Anatóliában. — Szívesen segítenék rajtuk, de egy ember ehhez kevés. A kormánynak kellene valamit tennie értük... Az egyetem körül baloldali és jobboldali fiatalok lézen­genek. összetűzésre most nem kerül sor. Hiszen, ha a min­denfelé sétáló katonák valami gyanúsat látnakA erélyesen szétoszlatják a csoportosulókat. Kádár Márta Ünnepi nagygyűlés dabbá és megbonthatatlanná, Együtt haladunk a szocializ­mus építésének útján, egy nagy családnak, a szocialista országok közösségének tag­jaiként együtt harcolunk az imperializmus ellen — zár­ta beszédét a Minisztertanács elnökhelyettese. A Minisztertanács elnök- helyettesének beszédét kö­vetően Jósé Antonio Tabares del Real, a Kubai Köztársa­ság budapesti nagykövete emelkedett szólásra. Részle­tesen beszámolt azokról a mély és nagyfontosságú vál­tozásokról, amelyek a forra­dalom győzelme óta, az .el­múlt két évtizedben mentek végbe a szocializmust építő kubai nép életének minden területén. Hangsúlyozta: -a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országának, köztük Magyarországnak, va­lamint az egész haladó em­beriségnek a szolidaritása tet­te lehetővé, hogy nemcsak kivívni, hanem megvédeni és megszilárdítani is tudták a forradalmat. E folyamatban jelentős sikerek születtek. A kubai kommunisták, a kubai dolgozók oly haladást értek el, hogy-Kuba intemacionalis. ta segítséget nyújthatott aa Angolában, Etiópiában és más országokban kibontakozó for­radalmi folyamatok megvé­déséhez és megszilárdításához, betöltve történelmi küldeté­sét a szabadságért, a nemzeti függetlenségéért, a gyarmato­sítás és újragyarmatosítás él­len küzdő népek harcának támogatásában. Kuba örökké hű marad' a marxizmus—le- ninizmus közös elveihez, mindig fellegvára lesz Ame­rikában a szocializmusnak. A kubai kommunisták és dol­gozók továbbra is büszkén emelik magasba azt a zászlót, amely a szocializmus, a béke, s a népek közötti barátság és együttműködés fényes jö­vőjének jelképe — fejezte be beszédét a nagykövet. A nagygyűlés a magyar néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett ,mű- vészesvüttesének finnen} mű­sorával ért véget. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) és kormányfőinek soron kö­vetkező 1979-es csúcstalálko­zójában is. Meggyőződésünk, hogy ez a konferencia tovább erősíti az el nem kötelezett országok imperialista egysé­gét, haladó jellegét, jelentős lépéssel visz közelebb a fon­tos nemzetközi kérdések megoldásához. — A kubai és a magyar nép barátságát eszméink és célja­ink azonossága teszi szilár­nyelvet, irodalmi és nyelvtör­téneti előadásokat is tart. Márk Tamás megmutatta az 5500 kötetes • könyvtárat, amelynek polcain itthon is ritkaságszámba menő könyvek sorakoznak szép számmal. A könyvtár különböző források­ból gyarapszik, az intézet ve­zetői elégedettek a kölcsönzé­si forgalommal. A lektor már évek óta dol­gozik Helsinkiben, így nem csak benyomásokat, hanem ta­pasztalatokat adhat tovább. Sajnálattal említi, hogy Finn­országban elég kevés magyar filmet mutatnak be a mozik­ban, s amit műsorra tűznek, az sem filmtermésünk javá­ból való. Tévéfilmjeink viszont elég gyakran kerülnek a kép­ernyőre, különösen a gyermek­es animációs filmek aratnak sikert. Magyar könyv kapha­tó az akadémiai könyvesbolt­ban, de korábban nagyobb volt a választék. Lemezeket csak elvétve lehet vásárolni, akkor is főleg cigánynótákat. Ami viszont örvendetes: meg­jelent egy Nagy László-kötet finn nyelven, és nyomdában Juhász Ferenc válogatott ver­seskönyve is. Újabban Móra Ferenc, Kardos G. György és Tamási Áron egy-egy könyvét fordították le finnre, és meg­jelent egy népdalfordítás- gyűjtemény is. Gazdag és eleven kapcsola­tokról adhatok tehát számot a kultúra területén is. Bakó Endre — Vége —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom