Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
Páger Antal 80 éves Tennessee Williams: „Macska a forró háztetőn” című Páger Antal épp hatvan évvel ezelőtt: 1919-ben lépett először színpadra, Székesfehérvárott. További pályafutása — tőmondatokban : két évad Kecskeméten, majd Pécs, Nagyvárad, Szeged és 1936 óta Budapest. A fővárosban pedig : az Andrássy úti Színház, majd a Belvárosi Színház és 1957 óta a Vígszínház. S ami szerepköreit illeti: táncoskomikusként kezdte, de hamar átváltott a prózára. Hat évtized alatt szinte mindent • eljátszott, amit csak egy sokoldalú színész megformálhat. Urat és parasztot, klasszikust és mo- színművében demet, pozitíy és negatív figurákat egyaránt, get a partnernek, s nem irigy- Feledhetetlen Liliom volt, em- li senkitől sem a sikert. Az lékezetes Dauphin a Szent Jo- meg valóságos csoda, hogy hennában, nagyszerű Bol- ilyen magas korbán, ennyi sok konszkij herceg a Háború és szerep után, még mindig tud béke színpadi változatában, lelkesedni egy jó ötletért, egy Egyformán otthon volt Molnár hatásos . végszóért. A próbák Ferenc, Ibsen, Kodolányi Já- során, amíg mi még küszkö- nos és Hunyady Sándor szín- dünk a szöveggel, ő már nemműveiben. S színpadi sikerei csak teljes szereptudással vesz mellett mindmáig a legtöbbet részt a munkában, de mindfoglalkoztatott filmszínészek nyájunk számára vannak Sóközé tartozik: 1932-től máig közel száz fifan és sok tucatnyi tévéjáték főszerepét alakította. Színpadon és a filmfelvevőgép előtt a legtöbbször Bulla Elmával játszott együtt. Halász Judit az utóbbi években gyakori partnere volt Téni bácsinak. — Együtt léptünk fel — a többi között — a „Szekrénybe zárt szerelemében, „Azöreg”- ben, az „Adáshibá”-ban, legutóbb a „Jó estét nyár, jó estét szerelemében, és amire kiváltképp szívesen emlékezem: Karinthy Ferenc „Mag-, nóliakert” című művének _ té- véváltozatábani Így bőven vgn alapom azt mondani: vele játszani élmény! Ideális partner! Nem ismeri az önzést: nemcsak kapni szeret „labdát”, de adni is tud lehetőséletei, javaslatai. Sokat tamilunk tőle, bár sohasem „tanft- gat”. De egy szemvillanása, kézmozdulata olykor többet jelent számunkra, mint hosz- szas rendezői magyarázat. Azt szokta mondani: „a színészet olyan szakma, amiről nem beszélni kell, hanem csinálni”. A felszabadulás előtt volt olyan év, hogy két-három magyar film főszerepét is alakította. Nem véletlenül: a neve garancia volt arra, hogy a film közönségsikert arat. Egy rendező felkereste Pá- gert, azzal a kéréssel: legyen a segítségére. Üljön be fehér sportkocsijába, menjen ki a Duna-partra és ott „lopjon” el egy csomó, a parton heverő ruhadarabot. Háromszáz méter filmnyersanyaga van erre a célra, ezt szeretné leforgatni, — És mi értelme . van az egésznek? Mire a rendező: — Ha be tudom bizonyítani, hogy te szerepelsz a filmben, meg tudom kapni a pénzt az egész produkcióra. Páger kisebb unszolás után válalkozott a baráti feladatra, s a csel bevált: ebből a 300 méterből kerekedett ki az annak idején nagy sikert aratott „Köszönöm, hogy elgázolt” című film vígjáték Páger az elmúlt években te sok emlékezetei Címszerepet játszott. Béres Ilonával az Adáshiba című Szakonyi-drámában — „Húsz óra” és „Utószezon” című filmben alakította a főszerepeket — mondja Fábri Zoltán. — udvariaskodás nélkül kijelenthetem: öröm volt vele dolgozni. Nemcsak azért, mert kiváló művész, aki nagy tudással, szakmai aláza'ttal, tökéletes felkészültséggel vesz részt a forgatáson, de még inkább azért, mert egyfajta kisugárzása van, ami megtermékenyíti, inspirálja a rendezőt. Ha az ő jelenetét forgattuk, biztosak lehettünk benne, hogy nem kell jó néhányszor megismételni a felvételt, „egyből” kifogástalan. Ha e két filmnek sikere volt itthon és külföldön, azt jelentős mértékben Téninek is köszönhetem. Végül szólaltassuk meg Marton Lászlót, a Vígszínház tehetséges, fiatal rendezőjét. — Mondanom sem kell, mennyire drukkoltam, amikor először kerültem össze Téni bácsival, méghozzá vizsgarendezésemben. Én, a „zöldfülű kezdő”, hogy utasítgassam ezt a nagy művészt? — rémüldöztem a próbák kezdete előtt. De már az első délelőtt megnyugodtam. Egy pillanatig sem éreztette velem a kor- és felkészültségbeli különbséget, mint ahogy színészként is ideális partnere fiatalnak, magakorúnak egyaránt Közismert arról, hogy esténként ő érkezik elsőnek a színházba, a színésztársalgóban pedig ő a középpont: ha belép, nyomban körülveszik kollégái, s kérik: meséljen. Ö pedig kifogyhatatlan a vidám, no meg tanulságos anekdotákban, régi és mai történetekben. S talán még egy apróság, ami nagyon jellemző rá: amikor felkértem, hogy játszón el egy nyúlfarknyi szerepet Fejes Endre: „Jóestét nyárt., című színdarabjában, nyomban vállalta. Pedig voltak, akik arra számítottak: megsértődik, visszaadja... Néhány éve nyugdíjban van, de korántsem nyugalomban. Esténként fellép a Vígszínházban, s rövidesen két tévéfilm főszerepében láthatjuk a képernyőn. Garal Tamás Retykó István: Örök fékező Egyszer megdermedt jégvirág-ablakú vonatra várok máskor fénylő-csillagú nyári esten — szerelmes kezektől telefirkált — üres padokon ülök örök tartalékmozdonyként járom piros tetős falvak álomba zuhant útjait meddig még.. három X gyúródik arcomon hajam közé egyre több fehér szálat kever a rohanó idő álom-kék ruhában kézenfogva bolyong tizenegy évem s szerelmem: a vasút, az örök fékező... TAMÁS ISTVÁN: SZARNYAK nyomát a savószín égen tejfehér hóban mint lépésekét szemlélve fürkészheted savanyú szél ha tárnáid köpülő fájdalomban hasztalan estéd penészes torkán öregasszonyok örvénylő ásításából És árad feléd a zavaros elmúlás két ágra hasadt tudata mint vezérlúd nélkül a vadlibák esetleges delej-dúlt útja kavargó ökörnyál körkörös levelek karimájában Tolianként szárnyad kiszedi tépdesi s elkoptatja történeted róva apránként • a mozdulatlan idő SZÜTS DÉNES: Csak butaság Kóbor Angelika egy napja: — Csak! Egy ~ hete: — Csak, csak, csak, csak, csak, csak, csak. Egy hónapja: harminc csak. A televízió XIII. csatornája vetélkedőt hirdetett; ki tud a leglényegtelenebb dologról, leglényegtelenebbet mondani. Kóbor Angelika földközi- tengeri hajóutat nyert. — Szeretsz? — kérdezte a fekete, őrjöngő viharban az első matróz, aki tíz napja ostromolta Angelikát. — Szeretlek. —. Miért? — Csak. A hajó imbolygóit, a mat-3 róz a nőt nehezen tudta átpréselni a kajütablakon, d« végre megvolt vele, s bekat- tintotta az ablak vörösréz kampóját. Whiskyt föltött magának, megkönnyebbülve ivott. Angelikát egy hét múlva,’ kifogták a tengerből. Ázott, fázott, sírt, nedvesen csöpögött, éhes és szomjas volt! Rögtön egy kajütbe kísérték! Azt mondta, nem megy. A műhely az állomás kellős közepén van, de a vasút zaja csak megszűrve hallatszik be. Talán a szép függöny fogja fel, vagy a fényes faburkolat a falon? A gumiszőnyeg is közrejátszhat. Mindenesetre inkább érzékfelni lehet a befutó mozdony fáradt szuszogását, az utasok zajongását, a vagonrendezők kiáltását, mint hallani. A balassagyarmati vasúti csomóponton a tmk-ban zavartalanul dolgoznak az emberek. Fiatalok még, akár a parancsnokuk, Bódis Jenő. Igaz, őt inkább Jenő bácsizzák, de ez a vasútnál egy hosszú életet eltöltött embernek szól, mint a korának. Itt volt a nagyapja, az apja mint vagonkísérők, és ide kötötte életét ő is. Élénk tekintetű, örökmozgású ember, akin látszik, hogy az idegrendszere felfogja minden neszét a vasútnak. Olvas a gép hangos dübörgéséből, a vagonok siklásából, a mozdony füttyéből, az utasok zajongásából, a váltók kattogásából. És ezt így igazolja. — Gyerekkoromtól ezt csinálom és szeretem... Hát ez a ragaszkodása a munkájához lett mozgatóereje munkatársainak. Nem is olyan régen még, ahol most a munkahelyük, megtépázott volt az épület. Ök hozták rendbe. Mesélte, hogy korán kelő ember ugyan, de nemegyszer, amikor beért az állomásra, a fiúk már ott voltak, Indulni meszeltek, csinálták a faburkolatot, amit maguk munkáltak meg, és mindent, ami most szép. Mind a húsz, meg valahány fiatal szerelő, szorgalmas, kötelességtudó. Mert erre neveli őket a főnök, Bódis Jenő. Emlékezzünk á szép, új vasúti szálló építésére. Ott áll a régi fűtőházzal szemben az utca túlsó oldalán, a város egyik legszebb épületeként. A tmk- sok, meg a többi fiatalok, a KISZ-esek védnöksége alatt épült fel. Bódis, amikor szó esik az épületről, szinte tűzbejön. — Mindent, amit kértek az építők, elvégeztünk. Rendeztük környékét, ástuk az alapját, hordtuk a tégláját, csakhogy elkészüljön... A vasút dolgozóinak ezzel megoldódott egy régi gondjuk: az utazók kipihenhetik magukat kedvükre. Hát ilyenek a gyarmati csomópont fiataljai, akiket Bódis Jenő, a szerelők csoportvezetője lelkesít a cselekedetre. Miért éppen ő? So- mogyvári Lajos, a csomópont vezetője válaszolt Bódis helyett: — Ez a pártmegbízatása ... Ezt válaszolta volna Szombati Tibor, a pártvezetőségi titkár, ezt Magyar Sándor, a KISZ-titkár, és olyan természetesnek véve, mint Somogykell, nem vári Lajos, a vasúti csomópont főnöke. Természetesnek véve? Inkább megnyugtatónak, mert van egy Bódis Jenő is, aki a munkatársaival egy láncszeme annak, hogy a vonatok mennek az állomásról, jönnek az állomásra. Bódisnak nyugtalan lett a tekintete, mint akinek eszébe tűnik, hogy eltúlozhatják tevékenységét: — Mit sem érnék én munkatársaim nélkül... Valaki, talán Benkő Pista, a szerelők egyik kiváló embere mondta egyszer: „A munkatársak pedig őnélküle ...” így együtt alkotnak ők egységes erőt ott az állomáson, hogy a vonatok mehessenek és jöhessenek. Azt mondj ák, most forróbb a hangulat a szokottnál is. Bódis már kora reggelenként végigjárja az állomást. Mindenre kiterjed a figyelme. És gondolataiban kavarog, hogyan jobban a munkát, miként okosabb. A napokban a taggyűlésen tárgyaltak erről a mindig legfontosabbról. Ütja során sokat átgondolja a munkájukat. Eszébe ötlik az az időmegtakarítás, amit a szerelők járőrszolgálatának megszervezésével nyertek. Hosszú a vasúti pályájuk. Ipolytar- nóctól Vácig ér, Balassagyarmattól Aszódig. Viszik, hozzák az embereket a gyárakba, fölállhat... dekre, családi dolgaik intézésére. Szállítják a gyárak termékeit, feldolgozásra váró nyersanyagait és mindent, ami a vasútra vár. Itt nem lehet fennakadás. Rendben kell lennie minden felszerelésnek, ami a vonatok közlekedését szolgálja. A járőr szerelők gépjárművel közlekednek, hogy mielőbb megtérjenek a központba, a korábbi egész napot igénybe vevő vonaton utazás helyett. — Az állomások világítóberendezéseinek átépítésével energiát takarítunk meg — idézi Bódis a munkájuk eredményét. De ott a névjegyük a rakodó- állomásokon akár Galgagután is, ahol átépítették a magas áramvezetőt, hogy a rakodógépek zavartalanul dolgozhassanak. Nekik, a vasútiaknak az idő, a vagonállási idő a legnagyobb ellenségük. Bódi- sék leküzdötték abból is egy arasznyit. És amikor a szerelők Rákosra utaznak, hogy alkatrészeket szereljenek ki a mozdonytemetőbe került masinákból azokba, amelyeknek még menni kell? A vonat nem állhat, Bódis a realitások embere. — Csak ha hajiunk a jóra, akkor jutunk előbbre! Most pedig egy újabb erőpróba következik a csomóponton. A gőzösök helyett, fokozatosan jönnek a motorosok. Érteni kell ahhoz, szerszám kell a javításához, meg épület és ember és ember. Méghozzá kitűnő szaktudásúak. — Ez most az egyik legfontosabb ... Erről szólt a taggyűlés is a többi között. De mi értjük, hogy sorrendben hová soroljuk.... A fiúk készülnek rá, de addig is a gőzösöknek menni és jönni kell. A műhely csendjét egy villanyfúró zavarta meg. A telefon csengése azért hangjánál erősebb volt. Jelezték, hogy befutott a há- romszázhatvannégyes és nem ég a fényszórója, pedig az útvonalára ráülepedett a köd. Horváth Attila és Sas József vállukra vettek egy szerszámosládát és indultak. Mielőtt kiléptek, kérdeztem, szeretik ezt a munkát? Horváth volt a közlékenyebb: — Igen. _ 77 — Mert mozgalmas és jó a kollektívánk. Aztán már mentek is. A Sivítóról a szél havat sodort, a vasútra. A két szerelő kabátjába1 húzta nyakát és gyorsították lépteiket, mert a vonatnak érkeznie és mennie kell.... — Miért? — húzta föl szem-j öldökét a kapitány. — Csak — mondta Kóbor Angelika boldogan. Elektronikus i szótár Decemberben jelent meg az amerikai piacon egy technikai újdonság, a zsebszámológépekre emlékeztető elektronikus szótár. A Lexicon cég által gyártott praktikus kis készülék tölthető memóriaegységekkel működik és 1500 szót és kifejezést tartalmaz hat világnyelven. Csupán le kell írni a billentyűk segítségével a keresett szót a hat nyelv egyikén és egy pici világító képernyőn azonnal megjelenik a szó megfelelője az öt többi nyelven. A hat betáplált nyelv az angol, a spanyol, a francia, a német, az olasz és a portugál. A Lexikon cég azonban azt tervezi, hogy további nyelvekkel bővíti az okos kis gép repertoárját. Az LK—3000-nek keresztelt elektronikus poliglott ára 225 dollár, memóriaegységei pedig egyenként 65 dollárba kerülnek. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1979. január 28., vasárnap 9